ISMERTETÉSE
I. RÉSZ
23. Jézus nyilvános életének főbb időszakai és utazásai
Jézus nyilvános működésében több időszakot különböz-t e különböz-t ü n k meg, melyek közül az első a R. é. u. 778. éy őszé-től 779. őszéig, vagy K r . u. 30-tól 31-ig terjed. E z t az
időszakot Jézus nagyrészt J ú d e á b a n töltötte el. E r r e az első évre nyilvános életének s működésének leghosszabb időszaka következik, mely főkép Galíleában folyt le s a R. é. u. 779. év ősz utoljától a 781-iki sátorok ünnepéig, Kr. u. 31—33 ig tar-tott. A 781. év őszétől 782. húsvét ünnepéig terjedő rövid időszakot Jézus csaknem kizárólag Jeruzsálemben és J ú d e á -ban töltötte, melylyel nyilvános szereplése befejezést nyert.
E z e k alapján Jézus nyilvános életében a következő három fö időszak különböztetendö meg :
A) Jézus nyilvános életének kezdete J ú d e a és Galí-leában.
B) Jézus további nyilvános működése Galíleában.
C) Jézus nyilvános életének befejezése J ú d e á b a n . E három időszak alatt Jézus messiási működése érde-kében több útat tett Palesztina különböző vidékein, melyek szintén világot vetnek rendkívüli tevékenységére. Az
evan-33 J É Z U S É L E T É N E K F Ő B B I D Ő S Z A K A I ÉS U T A Z Á S A I .
• . . .
• •* • • • • • , • . • •»»•
géliumok nyomán rend szerint kilencz útat szokás Jézus éle-tében megkülönböztetni, melyek a következők :
a) Az első út a Kr. u. 30. év őszétől 31. tavaszáig, melyet Jézus Názáretből a Jordánon túl fekvő Betániába (más-kép Bethabara) s innét Jerikóba, majd Galíleában K á n a és Kafarnaum városokba tett.
b) A második út a Kr. u. 31. év húsvétjától júniusig, mely Kafarnaumból a húsvéti ünnepekre Jeruzsálembe, s nyáron Szikemen keresztül K á n á b a és K a f a r n a u m b a vitt.
c) A harmadik útat Jézus a Kr. u. 32. év tavaszán a gerazénok tartományába tette.
d) A negyedik út alkalmával 32. október havában .Jé-zus Kafarnaumból Jeruzsálembe ment a sátorok ünnepére apostolaival együtt.
ej Az ötödik útat a 33. év tavaszán Jézus Kafarnaum-ból a genezáreti tavon keresztül Fülöp tartományába tette, hol az éhező népet a betszaidai pusztában csodálatosan jóltartotta.
f ) A hatodik út az volt, midőn Jézus a farizeusok cse-leit kikerülendő, 33. nyarán Kafarnaumból Tírusz és Szídon környékére, innét pedig a genezáreti tó északi részén a
• Dekapolisz területére, m a j d Czezárea Filippin keresztül Galíleába visszament.
gj A hetedik útat Jézus a 33. év őszén Pereán keresz-tül Jeruzsálembe tette a sátorok ünnepére.
h) A nyolczadik út a 33. év októberétől 34. februárig tartott s Jeruzsálemből a Jordánon túl fekvő Betániába, innét az Olajfák-hegyének keleti oldalán fekvő Betániába, majd a Bétel melletti E f r é m b e (Ofra) vezetett.
i) A kilenczedik útat 34. márcziusban, húsvét előtt tette Jézus, midőn Efrémből Jerikóba s innét Betánián és Betfágén keresztül ismét Jeruzsálembe ment, hová halála előtt ünnepies bevonulását t a r t o t t a .
S z e k r é n y ! : A b i b l i a i k ö n y v e k i s m . II. k .
3 4 K E R E S Z T E L Ő J Á N O S F E L L É P É S E .
A) J é z u s n y i l v á n o s é l e t é n e k k e z d e t e J ú d e a é s Galíleában.
24. §.' K e r e s z t e 1 ő J á n o s f e l l é p é s e .
( R . é. 11. 7 7 8 — 7 7 9 . — K v . u , 2 9 —6 0 . ) *
• • * *
Azon izgalmak közepett, melyeket J ú d e á n a k a római birodalomba való bekeblezése^ főkép pedig Poncziusz Pilátusz helytartónak erőszakos eljárása idézett elö —s a jobb érzelmű zsidók hazájuk függetlénségénck enyésztél! keseregtek, egy rendkívüli férfiú lépett- föl nem messze Jeruzsálemtől, a J o r d á n partján, Bethabara, vágy B^tárna mellett, s azt hirdette a körüLe sereglő népnek : „Közeleg az Isten országa!"
E z a férfiú János volt, Zakariás pap fia, ki TiberiusZ császár (Kr. u. 14—37) uralkodásának tizenötödik eszten-dejében, midőn Poncziusz Pilátusz helytartója volt J ú d e á n a k , Heródes negyedes fejedelme Gralíleának, Fülöp testvére ne-gyedes fejedelme I t ú r e á n a k és Trabonítisz tartománynak, Lizániász pedig negyedes / e j e d e l m e Abilénénok, Annás és Kaifás- papi fejedelmek alatt azt a parancsot vette az Úrtól, hogy pusizta magányából kilépjen, az embereket bűnbánatra intse & a Messiás országára előkészítse. J á n o s n a k már puszta megjelenése nagy feltűnést keltett. Teveszőr öltönye, melyet, bőr .öv kapcsolt össze ágyéka körül, a nazireusokat jellemző hosszú baja, az önsanyargatástól és folytonos böjttől lesová-.
ny odrát tagjai azonnal elárulták a rendkívüli férfiút, kinek szavai megdöbbentő hatást gyakoroltak a népre, mely Jeru-zsálemből látására sietett. „Tartsatok bűnbánatot, mert közeleg az Isten országa! A fejsze már a fák gyökerére tétetett.
Minden fa, mely jó gyümölcsöt nem terem, kivágatik és tűzre vettetik !" Ily szavakkal intette János a népet s iv/q-kat, a kik bűneiket megbánták, a lelki tisztulás jeléül a J o r d á n vizében megkeresztelte.
A farizeusok és szaddúczeusok felekezetéből is többen kimentek János beszédeit hallgatni, de ő, ki ismerte meg-átalkodóttságukat, k e m é n y ' s z a v a k k a l illette ő k e t : „Viperák
J Á N O S F E L L É P É S E j J É Z U S M E G K E R E S Z T E L É S E . 3 5
R • • • » • - . . . ' f a j z a t i ! ki tanított benneteket futni a jövendő liarag elől?"
A Messiás közellétét is t u d t o k r a adta : „En vízzel keresz-telek a bűnbánatra, de a ki utánam jövendő, erösebb ná-lamnál, kinek nem vagyok méltó saruit vinni, ő titeket . szent Lélekkel és tűzzel fog keresztelni. Kinek kezében van szóró lapátja és megtisztítja s z é r ű j é t ; és .összegyűjti búzáját a csűrbe, a polyvát pedig elégeti olthatatlan tűzzel." (Máté 3, 7—12.)
S míg a romlott törvénytudókat- a hajdani próféták merészségével dorgálta, a népet*az irgalmasság gyakorlására figyelmeztette: „A kinek két köntöse van, a d j a annak, a kinek nincsen ; s a kinek élelme van, hasonlóképen cse-lekedjék." A vámosokat arra inté, hogy többet ne követel-j e n e k , mint a mi rendeltetett, a k a t o n á k n a k pedig ezt
kö-tötte s z í v ö k r e : „Ne erőszakoskodjatok és elégedjetek meg zsoldotokkal."
Ily módon készítette elő János a lelkeket a Megváltó befogadására s általános lett a vágyakodás Az után, a kitől Izrael szabadulását v á r t á k .
25. §. Jézus megkeresztelése.
Míg János a J o r d á n p a r t j á n á l töredolmességot hirde-tett, Jézus kilépett názáreti magányából s R. é. u. 778—79.
telén (Kr. u. 30—31.) váratlanul megjelent a keresztel-k e d n i óhajtókeresztel-k seregében s azzal a keresztel-kérelemmol fordult János-hoz, hogy keresztelje meg őt. A próféta, ki ez ideig nem ismerte Jézust személyesen, hihetőleg fensőbb kijelentés folytán azonnal sejteni kezdte, hogy ez a Messiás, azért ily szavakra f a k a d t : „Nekem kell tőled megkereszteltetnem és te jösz h o z z á m ? " D e Jézus azt felelte: „Hagyd ezt most, mert így illik teljesítenünk az egész igazságot." János erre minden szó nélkül, alázatosan megkeresztelte öt. Midőn azonban Jézus kilépett a vízből, megnyílt az ég, az Isten lelke látható alakban, galamb képen szállott reá s e szózat
3 6 J É Z U S M E G K E R E S Z T E L É S E .
hallatszott a mennyégből: „Ez az én kedves Jiam, kiben ne-kem kedvem telik." Ez égből jövő t a n ú s á g most m á r egészen bizonyossá tette János előtt, hogy valóban a Messiás az, a ki megjelent — s nem sokára nyílt vallomást tett róla.
Jézus e föllépés után az Isten lelkétől vezérelve, abba a kietlen pusztába vonult, melyet Jerikó és Jeruzsálem közt kopár sziklák és víz nélküli völgyek alkotnak, hogy itt a go-nosz lélek kísértését legyőzhesse. Máté evangelista szerint a kísértés következőleg t ö r t é n t : Miután Jézus negyven nap és éjjel böjtölt a pusztában s megéhezett, hozzájárult a kísértő s így szólt: „Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy e kövek ke-n y e r e k k é legyeke-nek." Jézus azt felelte : „Nem csak keke-nyér- kenyér-rel él az ember, hanem minden igével, mely az Isten szá-jából származik." E k k o r a gonosz a szent városba vitte öt,
s a templom tetejére állítván, mondá n e k i : „Ha Isten Fia vagy, bocsásd le magadat, mert írva van : Angyalainak pa-rancsolt felöled és kezeiken hordoznak téged, hogy lábadat köbe no üssed." D e Jézus így válaszolt: „Ne kísértsd a te U r a d a t , Istenedet." A gonosz erre ismét visszavitte öt a pusztába, fölvitte egy igen magas hegyre, a hagyomány sze-rint a Kvarantániára s a kevélység szellemét a k a r t a Jézus-b a n föléJézus-breszteni. Megmutatta tehát neki a világ országait, dicsőségét s azt m o n d á : „ E z e k e t mind neked adom, ha le-borulva imádsz engem." D e Jézus haragra gyúlva feleié:
„Távozzál sátán ! mert írva v a n : A te U r a d a t , Istenedet imádd és csak neki szolgálj."
E három nagy kísértés után eltávozott a gonosz lélek Jézustól s angyalok j ö t t e k hozzá, kik szolgáltak neki.
26. §. János bizonysága Jézus felöl.
János prófétai tevékenységének befolyása napról-napra nőtt a zsidó nép körében, s a farizeusok már félteni kezdet-t é k s a j á kezdet-t kezdet-tekinkezdet-télyekekezdet-t. A főkezdet-tanács kezdet-tehákezdet-t, melynek j o g a és kötelessége volt felügyelni mindazokra, kik a nép nyilvános
J Á N O S B I Z O N Y S Á G A J É Z U S F E L Ő L . 37
tanítói g y a n á n t léptek föl, papokból és levitákból álló kül-döttséget menesztett keresztelő Jánoshoz Bethabarába, hogy kérdőre v o n j á k őt, vájjon ő-e a Messiás, vagy a hozzá-j u k visszatérő Illés, vagy az a nagy próféta, kit Mózes halála
előtt megjövendölt n e k i k ? J á n o s mindezekre a kérdésekre nyíltan, szerényen bevallotta, hogy ő sem Messiás, sem Illés, sem próféta. „Ki vagy hát ?" kérdezték tovább a küldöttek, s ő alázatosan felelte: „ E n a pusztában kiáltónak szava vagyok : Egyenesítsétek meg az Úr útját, a mint megmondta Jezajás próféta." E r r e a főtanács követei működése fe-löl intéztek hozzá k é r d é s t : „Miért keresztelsz tehát, ha te nem vágy a Krisztus, sem Illés, sem próféta ?" János azonban azt felelte: „En vízzel keresztelek, köztetek állt pedig valaki, kit ti nem ismertek, ő az, ki utánam jövendő, ki előttem lett, kinek nem vagyok méltó saruszíjját megol-dani. O az, ki titeket szent Lélekkel és tűzzel fog keresz-telni." János tehát a főtanács küldötteinek bizonyságot tett arra nézve, hogy a kit ők vártak, a Messiás csakugyan elérkezett.
J á n o s másnap, a küldöttség távozása után Jézust ismét megpillantotta a J o r d á n p a r t j á n . E k k o r a kiengesztelés n a p j á n a pusztába bocsátott b ű n b a k r a czélozva, újjal mutatott, Jézusra, mi közben tanítványaihoz így szólt: „íme az Isten b á r á n y a , ime, ki elveszi a világ bűneit" s nyomatékosan hozzá tette e s z a v a k a t : „Én láttam és bizonyságot tettem, hogy ez az Isten fia."
27. §. Jézus első tanítványai és első csodája.
Jézus másnap ismét megjelent a Jordán partján, s midőn János két tanítványa kíséretében megpillantotta őt, így szólt nekik : „íme, az Isten b á r á n y a ! " E szavakat János oly nyomatékkal ejtette ki, hogy András és János nevű tanítvá-nyai tüstént Jézus után mentek, hogy követői legyenek. Ez
- # | f í 1 H |i
ISi^y^V?
38 J É Z U S E L S Ő T A N Í T V Á N Y A I É S ELSŐ. C S O D Á J A .
délután négy óra' t á j b a n történt. Midőn Jézust lakásán megtalálták, egész nap nála m a r a d t a k , s a vele folytatott beszélgetés alatt annyira meggyőződtek az ö isteni külde-téséről, bogy András még a k k o r esto testvéréhez, Simon-hoz sietett s habozás nélkül mondá neki : Megtaláltuk (f Messiást, s magával vitte a mesterhez. Jézus Simonra vet-"
vén tekintetét, így szólt hozzá: „Te Simon vagy, Jónás fia;
de ezentúl Kéfásnak fogsz hívatni, mi Péternek (szikla)
ér-telmeztetik." . • : F három tanítványnyal Jézus Galíleába a k a r t menni
s útközben a betszaidai Fülöppel találkozott, kinek azt moüdá : Kövess e n g e m ! E z e k á rövid szavak oly hatással voltak Fülöpre, bogy nemcsak ő maga csatlakozott Jézushoz, ha-nem tüstént fölkereste b a r á t j á t , Natánaelt is, ki Kómában lakott, s örömmel adta t u d t á r a : „A kiről Mózes írt a tör-vényben és a próféták, megtaláltuk Jézust, József fiát Ná-záretből." Natánael eleintén nem a k a r t hitelt adni F ü l ö p szavainak, de midőn Jézus mindentudóságánál fogva kétség-telenné tette előtte istenségét, meghatva kiáltott föl :* „ R a b b i ! te vagy az Isten fia, te vagy Izrael királya."
H a r m a d napra a Bethabarából való elindulás után Jézus Kánába ment, mely Názárettől egy mérföldnyire fe-küdt. E b b e n a városkában, hihetőleg Jézus a n y j á n a k , .Máriának rokonai menyegzőt tartottak, melyre a Mestert
ta-nítványaival együtt szintén meghívták. Történt, hogy a lakodal-mon a bor már fogyatékán volt, mivel a házasok szegények voltak. Mária észrevette a fiatalok zavarát s hogy rajtok se-gítsen, tudtul adta fiának. Jézus a n y j a kérelmére a h a t kö-vederben levő vizet borrá változtatta, s midőn ez a csoda köztudomásúvá lett, általános lön a bámulat, tanítványai pedig hittek mesterükben.
Jézus ez első csodatétele után, úgy látszik, visszatért anyjával Názáretbe, honnét azonban "csakhamar K a f a r n a u m b a ment, hogy megkezdje nyilvános működését.
J É Z U S N Y I L V Á N O S M Ű K Ö D É S É N E K K E Z D E T E . 39
28. J é z u s n y i l v á n o s m ű k ö d é s é n e k k e z d e t e .
(Tű é. u. 779. január és február. —* Kr. u. 31.)
* * * *
Jézus Galíleát választotta ki arra, hogy ott nyilatkoz-tassa ki magát, mint Messiást. Ebből a czélból elhatározta, hogy néhány tanítványát maga mollé' veszi, kik tetteinek tanúi s később tanításának apostolai legyenek. Názáretből tehát Kafarnaum felé vette útját, s midőn a gyönyörű genezáreti tó p a t t j á r a érkezett, itt azokkal a férfiakkal találkozott, kikkel mar J ú d e á b a n megismerkedett.
E férfiak voltak P é t e r és András, János és testvére, J a k a b , k i k n e k , midőn a parton hálóikat foltozgatták, így szólt:
„Jöjjetek utánam és emberek halászaivá teszlek titeket" mire azok tüstént követték öt. Valószínű, hogy ekkor történt az g csodás halfogás is, mely még szorosabban Jézushoz fűzte tanítványait, kikkel azonnal K a f a r n a u m b a ment, mely város a k k o r t á j t húszezer lelket számlált és sajátos földrajzi hely-zetével, valamint tősgyökeres zsidó lakossága az ö egyszerű erkölcseivel, élő hitével legalkalmasabb volt arra, hogy benne JczuS az első, döntő lépést megtegye.
Szombat volt, midőn Jézus fölment a zsinagógába és tanítani kezdett. Tanítása csodálatot keltett hallgatóiban, mert úgy tanította őket, mint a kinek hatalma van, s nem mint az írástudók. Midőn beszélt, egy ember, kiben tisz-tátalan lélek volt, így kiáltott föl : „Mi közünk hozzád, názáreti Jézus elveszteni jöttél-e minket ? Tudom, ki vagy, az Istennek szentje." Jézus megfenyíté őt s így szólt:
„Némulj meg és menj ki ez emberből!" A tisztátalan lélek e t r e .meggyötörte öt és kiment belőle. A nép bámulattal tölt el e rendkívüli hatalom láttára, melynek „híre azonnal el-t e r j e d el-t egész Galíleában."
A zsinagógából kijövet, Jézus tanítványaival Péter na-p á n a k házába ment, ki otthon lázban feküdt. A tanítványok kérésere Jézus megfogta az asszony kezét s parancsolt a be-tegségnek, mire az rögtön elhagyta öt s a nő szolgált nekik.
4 0 J É Z U S N Y I L V Á N O S M Ű K Ö D É S É N E K K E Z D E T E .
• • •
E 'csodatettek liíre villámgyorsan elterjedt a városban s naplemente u t á n sok beteg tódult ahoz a házhoz, melyben Jézus szállva volt s mind meggyógyűlva távoztak tőle. Jé-zus, hogy a hozzá tolongó néptől szabaduljon, másnap jókor reggel eltávozott a városból s egy magános helyre vonult.
D e a .visszatérő Messiás iránti lelkesedés még nagyobb fokra hágott, midőn Jézus az öt környező tömegben egy sze-gény poklost pillantott meg, ki lábai elé borulva gyógyulást kért töle. Az Üdvözítő részvétre gerjedt s á poklosra tette ke-zét e s z a v a k k a l : „Akarom, tisztulj meg!1' mire az rögtön vissza-nyerte egészségét. Midőn a megtisztult ember ép tagjait mu-togatva az egész várost bejárta, oly sok nép gyűlt össze Jé-zus körül, hogy ismét a pusztába vonult s néíiány napig ott maradt, míg a nép lelkesedése lecsillapult.
Több nap múlva Jézus visszament Péter házába. De alig volt ott, midőn ismét annyi nép tódult az isteni mes-terhez, hogy egy inaszakadt beteggel, ki töle várta gyógyu-lását, nem mehettek be a ház a j t a j á n . Fölvitték tehát a beteget a lapos házfödélre,' s azt felbontván, abba a szobába eresztették le, melyben Jézus volt. Az Üdvözítőt meghatotta ez a rendkívüli bizalom s így szólt az inaszakadtnak : „Fiam ! megbocsáttatnak a te bűneid." A jelenlevő írástudók és farizeusok megbotránkozva hallgatták e szavakat, s isten-káromlásnak tartották, mert egyedül Isten bocsáthatja meg a bűnöket. Jézus azonban szívökbe látott s azt k é r d é : „Mi könnyebb, mondani-e az inaszakadtnak : Megbocsáttatnak a te bűneid, vagy mondani: kelj föl és j á r j ?" S hogy meg-mutassa isteni hatalmát, mondá a betegnek : „Kelj föl, vedd ágyadat és menj." — A beteg azonnal fölkelt, vállára vette ágyát és eltávozott, a tömeg pedig bámulatában csak azt kiáltozta: „Dicsőség Istennek, még ilyent soha sem l á t t u n k ! "
Jézus ismét eltávozott a városból s á tó felé ment, a melynek p a r t j á n az a nevezetes országút halad, mely D a -maszkuszt a Földközi-tengerrel köti össze s hol több vám-szedő lakott. Léci, Alfeus fia, épen a vámnál ült, midőn a
JÉZUS NÁZÁRETI NYILATKOZATA KÜLDETÉSÉRŐL. 4 1
» i • , • Mester arra vette útját, ki Lévire emelte szemét s így
szólt n e k i : „Kövess ertgcm." A vámos mindent elhagyván, követte öt. Mivel azonban tiszttársaitól szó nélkül távozni nem a k a r t , előbb búcsú-lakomát adott,- a melyen Jézus is megjelent. Midőn a farizeusok és törvénytudók ezt megtud-ták, zúgolódva, kérdezték a t a n í t v á n y o k a t : „Miért eszik és iszik a vámosokkal és bűnösökkel a ti mesteretek ?" Jézus meghallotta a kérdést s ezt a jelentős választ adta, mely elnémította a farizeusokat: „Nem szükséges az • orvos az egészségeseknek, hanem a betegeknek."
E z e k voltak ama tettek, a molyokkel Jézus nyilvános működését megkezdette s magához csatolta nem csak tanít -'ványait, hanem a népet is, mely ez időtől fogva szeretettel
csüggött az isteni Mesteren s g y a k r a n messze földre követte, hogy tanítását hallhassa.
29. §. Jézus názáreti nyilatkozata küldetéséről.
Jézusnak K a f a r n a u m b a n végbevitt csodatettei után a nép sejteni kezdte már, hogy ö a Messiás, de azt hivatalo-san kijelenteni nem Gfalílea fővárosában, hanem a kis Názá-retben akarta, melyhez gyermeksége s ifjúsága emlékei kapcsolták. Szombat volt, midőn Jézus a názáreti zsinagó-gában megjelent, hol azonnal minden szem reá irányult, mert csódatetteinek híre megelőzte őt. Midőn oda nyújtották neki J e z a j á s próféta könyvét, e szavakat olvasta : „Az Úr lelké
én rajtam, azért k e n t föl engem, és elküldött engem öröm-bírt vinni a szegényeknek, meggyógyítani a töredelmes szívűeket, szabadulást hirdetni a foglyoknak, látást a va-k o va-k n a va-k , hirdetni az Ú r va-kedves esztendejét és a fizetés napját." Miután Jézus visszaadta a könyvet a szolgának, m o n d á : „Ma teljesedett be ez az írás'előttetek én bennemu, s oly ékesszólóan fejtegette szavainak igazságát, hogy az ogész gyülekezet csodálattal leste ajkairól a kedves igéket.
A hallgatóság egy része azonban nem elégedett meg