BIBLIAI KÖNYVEK

A

BIBLIAI KÖNYVEK

ISMERTETÉSE.

K Ö Z É P I S K O L Á K É S T A N Í T Ó K É P Z Ő K S Z Á M Á R A

I R T A .

S Z E K K É N Y 1 L A J O S oki. középiskolai hittanár.

I . K Ö N Y V .

A Z Ó - S Z Ö V E T S É G I B I B L I A .

A fötiszteletü csanádegyházmegyei hatóság jóváhagyásával.

* •«

S Z E G E D , 1888.

A S Z E K Z Ő T U L A J D O N A .

SZTE Egyetemi Könyvtár

J 0 0 0 9 1 2 5 2 5

MINDEN JOG FENTARTVA.

Í6554

S z e g e d e n , 1888. X y o m a t o t t B á b a Hándor k ö n y v a a j t ó j á n .

T

E L O B E S Z E D .

Általánosan ismert dolog azon egyházi férfiak előtt, kik középiskoláinkban a vallás tanításával fog- lalkoznak, hogy püspökeink több ízben tanácskoztak már a vallástani iskolakönyvek fölött, mert érezték azt a n a g y hiányt, mely e téren úgy a hírlapokban, mint magános körökben Örökös" panasz t á r g y á t ké- pezi. A hiány azonban, szerény vélekedésem szerint a bibliai oktatás terén a legnagyobb, mert idevágó iskolakönyveink vagy elavultak, vagy hasznavehe- tetlenek a középiskolai tanulók kezében.

Talán ez a körülmény okozza azt is, hogy fél- művelt köreink a biblia elbeszéléseit nem ritkán a mondák világába utasítják, s az egyház iránti buz- galom a szívekben mindinkább kihűl.

A középiskolai biblia-tanítás némi reformját óhajtja

tehát jelen munkám elérni, melynek megírásánál az

a czél lebegett folyvást szemem előtt, hogy oly köny-

vet adjak a katolikus tanuló ifjúság kezébe, mely

nemcsak összhangban áll középiskoláink tantervével,

hanem számot vet mai tanuló ifjúságunk szellemi

fejlettségével is. A bibliai történetnek tehát megad-

tam a kellő világtörténeti és földrajzi keretet, mely

nélkül napjainkban a biblia tanításával sikert nem

mutathatunk fel sehol.

E L Ő B E S Z É D .

E kijelentés után művemre vonatkozólag szán- dékozom néhány szót elmondani. A kronologiai ada- tokat illetőleg nem akartam a

féle táblázat hoz hasonló tapogatózásokat m u n k á m b a fölvenni, mert

és H. de

figye- lemre méltó okokból annak a meggyőződésnek adnak kifejezést, hogy a „bibliában nem szabad részletezett és pontos kronologiát, határozottan előadott, módsze- resen összekapcsolt, és teljesen változatlan adatok tö- kéletes módszerét keresni." Ugyanezt mondja

Chalons sur Marne n a g y t u d o m á n y ú püspöke is, to- vábbá

ki határozottan így nyilatkozik: „A sz. írásban nincs kronologia. A sz. írás genealógiái, melyekből adatok vétetnek, hézagosak. Hogy mennyi év hiányzik e megszakadt lánczban, azt nem lehet megmondani." í m e okaim, a melyek miatt Ábrahám koráig minden kronologiát mellőztem, s hogy a ké- sőbbi korban is csak oly évszámokat vettem föl, melyek nagy valószínűséggel, vagy teljes bizonyos- sággal vannak megállapítva.

A személyi és földrajzi nevek helyesírására vo- natkozólag megjegyzem, hogy korántsem szeszély, hanem a tapasztalat vezette tollamat, mert reál- és polgári iskoláknál a latinos írásmód igen g y a k r a n helytelen kiejtés okozója lesz, melyről a tanulót csak ügygyel-bajjal lehet leszoktatni.

Minthogy a jelen munka I. könyve a t a n a n y a g r a

nézve jóval nehezebb, mint a II. könyv, tanterveink

szerint pedig a középiskolák III. osztályában kell

tanítani, legczélszerübb lenne az ó-szöyetségi bibliá-

nak csupán történeti, és esetleg oktató könyveit elő-

adni, míg a prófétai könyvek a IV. osztályban vol-

nának tanítandók. melynek tananyaga, az új-szövet-

ségi biblia jóval könnyebb, s tanulóinak szellemi

fejlettsége is jelentékenyebb. A prófétai könyvek kü-

E L Ő B E S Z É D .

lönben is előkészületül szolgálnak az új-szövetségi biblia helyesebb megértésére, melynek oktató és pró- fétai könyvei mellőzhetők, s csupán a m u n k á n a k teljessége kedveért vétettek tárgyalás alá.

Sajnálom, hogy egyelőre nem valósítlíattam meg azt a tervet, hogy könyvemhez olcsó és czélszerű bibliai történeti atlaszt csatoljak. De addig is, míg ebbeli óhajtásom megtestesül, melegen ajánlom a következő m u n k á t : „Wilhelm

und

Atlas zur Biblischen Geschichte zum Gebraucli in Gymnasien, Real- und Bürgerschulen. 8 Blatt in Farbendruck. Gera, 1876.", melyet rendkívüli olcsó- sága folytán (ára 30 kr.) minden tanulónak meg kellene szereznie, mert a biblia tanításának sikerét nagy mértékben elősegíti.

Meglehet, hogy a bibliai történet egyes részei terjedelmesebben vannak kidolgozva, mint némelyek szükségesnek tartanák, de én abban a nézetben va- gyok, hogy jobb, ha az iskolakönyv többet ád, mint kevesebbet, mert e bajon egyszerű kijegyzés által könnyű segíteni.

Végül arra kérem m. t. kartársaimat, hogy ré- szesítsék szerény kísérletemet oly pártfogásban, a minőre méltónak ítélik, mert legforróbb óhajtásom az, hogy vallásunk helyes ismerete, s ez által az egyházias érzület és őszinte hitbuzgalom mennél in- k á b b terjedjen, és méltó gyümölcsöket teremjen.

Szegeden, 1887. karácsony ünnepén.

S z E K K É N Y i L A J O S ,

oki. középiskolai bittanúr.

A S Z E N T Í R Á S F O G A L M A É S F Ö L O S Z T Á S A . 1

B E V E Z E T É S .

1. g. A szentírás fogalma és fölosztása.

Istent, a világegyetem Alkotóját a véges emberi elme magára hagyatva is megismerheti ; de' ez az isten-ismeret csak tökéletlen, mit az a számos balfogalom bizonyít, me- lyet sok pogány nép Istenre vonatkozólag táplált. Hogy az emberiség ily tévedésektől megóva maradjon, Isten több ízben rendkívüli módon kijelentette magát, vagyis természet- fölötti kinyilatkoztatást adott, melyet az emberiség ősei részint élő szóval, a hagyomány által t a r t o t t a k fönt, részint írásba foglaltak. Így keletkeztek a természetfölötti kinyilatkoztatás forrásai: a hagyományés a ¡szentírás, vagy biblia. A biblia tehát oly könyvek gyűjteménye, melyek isteni sugalmazás- ból írva, Istennek kinyilatkoztatását, az ö országának elter- jedése történetét foglalják magukban, s melyeket az egyház szent könyvekül elfogadott és híven megőrizett.

A szentírás az ó- és új-szövetség könyveire osz- lik föl.

Az ószövetség könyvei azt a kinyilatkoztatást foglalják magukban, melyet Isten a pátriárkák- és p r ó f é t á k n a k adott a Krisztus előtti időkben. Az új-szövetség könyvei azt a ki- nyilatkoztatást ölelik föl, melyet Jézus és az ö apostolai a d t a k az emberiségnek.

A biblia hetvenkét könyvből áll. Ezek közül negyvenöt az Ó-, Huszonhét az új-szövetséghez tartozik. T a r t a l m u k sze-

Szekrényi : A bibliai könyvek i«m. I. k. 1

2 A S Z E N T Í R Á S F E L O S Z T Á S A .

rint megkülönböztetünk történeti, oktató és prófétai köny- veket.

I. Az ó-szövetségi bibliát a következő könyvek k é p e z i k : a) Huszonegy történeti könyv, név szerint Mózes öt könyve, Józsua, a Bírák és Rút egy-egy könyve, a Királyok négy, a Krónika két könyve, Ezra két könyve, Tóbiás, J u d i t és Eszter egy-egy könyve, s végre a Makkabeusok k é t könyve.

b) Hét oktató könyv, melyek a k ő v e t k e z ő k : J ó b könyve, a Zsoltárok, a Példabeszédek és a Prédikátor könyve, az É n e k e k éneke, a Bölcsesség könyve s Jézus Sirák fiának könyve.

c) Tizenhét prófétai könyv; ide tartoznak a négy nagy próféta: Jezajás, Jeremiás, Ezekiel és Dániel jövendölései Baruk könyvével együtt, s a tizenkét kis prófétának egy-egy könyve.

I I . Az új-szövetségi bibliát a következő könyvek al- k o t j á k :

a) Máté, Márk, Lukács és János evangéliuma és Lu- kácstól az Apostolok Cselekedetei, melyek a történeti köny- vek csoportjába tartoznak.

b) Pál apostol 14 levele, Péter két, János három, J a - k a b és J ú d á s Tádé egy-egy levele, melyek az oktató köny- veket képezik.

c) A Jelenések könyve, (Apokalipszisz) mely az új-szö- vetségnek egyetlen prófétai irata s János evangélistától származik.

2. §. A szentírás sugalmazottsága; a kánon.

A biblia, mint a természetfölötti kinyilatkoztatás kút- feje, nem foglalhat magában semmi tévedést. Azért az egy- ház mindenkor azt tanította, hogy a szent könyvek isteni sugallat alatt í r a t t a k . Ez a sugalmazás nem csak abban állt, hogy Isten az egyes írókat minden tévedéstől megóvta, hanem abban is, hogy őket tényleg úgy befolyásolta, mikép a szent könyveket alakra és tartalomra nézve Isten szavának

A S Z E N T Í R Á S S U G A L M A Z O T T S Á G A ; A K Á N O N . 3

kell tekintenünk. Az egész tartalom s az egyes kifejezések nincsenek ugyan Istentől, de ő volt az, ki az írókat azok szerkesztésére ösztönözte és közvetetlenül vezette, azért a szentírásban semmi tévedés nem lehet. Ez a tény azonban nem zárja ki azt, hogy az írók egyes kifejezéseket a kor viszonyaihoz s felfogásaihoz ne alkalmazzanak, sem azt, hogy a másolók és fordítók a számok és nevekre nézve hibákat ne ejtsenek.

Az ó-szövetség könyveit, melyek nagy részt zsidó vagy kaidéi nyelven írattak, a zsidó nép mindetikor szent köny- v e k n e k tartotta, nyilvános összejövetelein felolvastatta s irántuk a legnagyobb tisztelettel viseltetett. Midőn később számos oly írat keletkezett, mely a sugalmazottságra igényt nem tarthatott, Ezra és Nehemiás Kr. e. 444 t á j á n a szent könyveket j e g y z é k b e foglalták, mely Kánon, szabály nevet nyert. A kánoni könyvekhez később más szent könyvek is j á r u l t a k , melyek részint görög nyelven írattak, részint görög fordításban m a r a d t a k az utókorra, s ezeket az alexandriai zsidó község a jeruzsálemi főtanács jóváhagyása folytán szin- tén fölvette a kánonba.

Az új-szövetség könyvei, a szír-kaidéi nyelven írt Máté evangéliumát kivéve, görög nyelven készültek, mely Jézus korában világnyelv vala. Máté evangéliumának ere- detije azonban elveszett s csak görög fordítása maradt reánk.

A biblia könyvei közt meg szoktuk különböztetni az ős kánoni (protokánonikus) könyveket, a melyeknek sugalma- zottságát mindenkor elismerték; továbbá a másod-kánoni (deuterokánonikus) könyveket, a melyeknek sugalmazottságát az ősegyházban némelyek kétségbe vonták. E könyvek azon- ban kivétel nélkül egyenlő isteni tekintélylyel bírnak és su- galmazottságukon az összegyház soha sem kételkedett.

Az egyház, mint a hitigazságok őre, folyton éber gon- dot fordított arra, hogy e szent könyvek, melyek az ó-szövet- ségi kánon könyveihez csatoltattak, minden hamisítás nél- kül m e g m a r a d j a n a k . A kereszténység első századaiban itt-

4 A B I B L I A I K Ö N Y V E K V A L Ó D I S Á G A , H I T E L E S S É G E S É P S É G E .

ott kétségek merültek ugyan tol egyes könyvekre, pl. a Zsidókhoz írt levélre, a Jelenések könyvére stb.-re nézve, de a IV. század végén az egész egyházban u g y a n a z o k a t a könyveket találjuk a kánonba fölvéve, melyeket a fiórericzi (1441) s később a trienti (1545—-63) egyetemes zsinat a hitújítók ellen kánoni, vagyis szent k ö n y v e k n e k jelentett ki. Ezek a könyvek a Vulgáta nevű latin fordításban hiány nélkül benfoglaltatnak.

3. §. A bibliai könyvek valódisága, hitelessége s épsége.

A szentírás csak oly föltétel alatt képezheti a kinyi- latkoztatás egyik fö forrását, ha valódi, azaz csakugyan azok- tól a szerzőktől származik, a kiknek tulajdonítjuk, ha íróik teljes hitelt érdemelnek s irataik épségben maradtak r e á n k . A valódiságot és hitelességet illetőleg úgy az ó- mint az új- szövetségi könyvek mellett annyi ok harczol, mint egyetlen hasonló korú írat mellett sem. Ez kitűnik a k ö v e t k e z ő k b ő l : 1. Az ó-szövetségi könyvek írói nemcsak egyesek, ha- n e m az egész zsidó nép előtt ismeretesek voltak, s irataik koránt sem legyezgették a zsidók hiúságát vagy nemzeti büszkeségét, hanem őszintén feltárták bűneiket, sikertelen lázadásaikat, bálványozásaikat, gyávaságaikat és hűtlen- ségüket. A prófétai könyvek pedig j ó részben nem egyebek, mint a zsidó nép hibáinak, ballépéseinek ostorozásai, össze- kötve azzal a fenyegetéssel, hogy a nép bünoi miatt nem marad büntetés nélkül. Lehetetlen tehát föltennünk, hogy a zsidó nép és a zsinagóga elfogadta volna az ó-szövetségi írók könyveit, ha valódiságukról nem lett volna meggyőződve.

•2. Az ó-szövetségi bibliában előforduló események egé- szen át vannak szőve az ó-kor többi népeinek történetével, s híven visszatükrözik azokat az időket szokásaikkal s er- kölcseikkel együtt, a melyekben keletkeztek. D e ezekre vonatkozólag eddigelé semmi ellentmondást sem sikerült földeríteni, sőt az egiptomi, asszír és babiloni történet-bú- várlatok eredménye a biblia adataival teljesen megegyezik.

18 A B I B L I A I K Ö N Y V E K V A L Ó D I S Á G A , H I T E L E S S É G E S É P S É G E .

Ezek az összhangzó elbeszélések pedig azt bizonyítják, hogy íróik teljes hitelt érdemelnek.

Hasonló hitelességet követelnek az új-szövetségi iratok szerzői is, mert vagy szem- és fültanúi voltak az álta- lok leírt eseményeknek, vagy ilyenek előadásai nyo- mán jegyezték föl adataikat, melyekről tehát biztos tu- domással bírtak. Eléggé bizonyítja ezt az a körülmény is, hogy az új-szövetségi íratok oly hü képet adnak az első keresztény század vallási, politikai és földrajzi állapo- táról, erkölcseiről és szokásairól, hogy bennük még apróbb h i b á k a t sem lehet fölfedezni, a mi pedig oly gyorsan vál- tozó kornál lehetetlen volt volna, ha szerzőik nem • egyide- jűleg, hanem csak valamivel későbben élnek. A szándékos

csalás lehetőségét részükről pedig kizárja az a körülmény, hogy elbeszéléseik oly dolgokat a d n a k elő, melyek a közel-, múlthoz tartoztak s kortársaik előtt is tudva voltak, kik bizonynyal siettek volna földeríteni, hogy az apostolok által terjesztett íratok koholmányokat foglalnak magukban. Dó nem is volt ok, mely őket koholmányok írására birja ; mert a helyett, hogy irataiktól valami hasznot reméltek volna, mindenütt megvetés, végre vértanú halál lett osztályrészük.

3. A bibliai könyvek épséyct nemcsak az a mély tisz- telet bizonyítja, melylyel a zsidó nép és a későbbi zsina- góga a szent íratok iránt viseltetett s így niegmásítatlan- sága fölött folyvást éberen őrködött, hanem az a tény is,

hogy számos oly adatot találunk bennük, melyek a zsidó népre lealázok és szégyenletesek. Ha pedig az ó-szövetségi iratokat meghamisították volna, bizonyára az ily adatokat törölték volna ki, a mi azonban nem történt.

A katolikus egyház kezdettől fogva szintén kiváló gondot fordított arra, hogy az evangélisták és apostolok iratai épségben m a r a d j a n a k ; mert az oly iratokat, melyek nem az apostoloktól származtak, hamisaknak bélyegezte, sőt ol- vasásuktól a híveket eltiltotta. A I I . század elején készült szír és latin fordítások szintén a szent íratok épsége mellett

6 A B I B L I A K I V Á L Ó B B K É Z Í l i A T A I É S F O R D Í T Á S A I .

bizonyítanak, mert tartalmok az új-szövetségi biblia mai szövegével egészen megegyezik, mi azt mutatja, hogy ben- nök azóta semmi változás nem történt.

Mivel a biblia szerzőiről a mondottaknál fogva szán- dékos csalást föltenni lehetetlen, egyes modern történetírók a bibliában előadott eseményeket g y a k r a n a monda vilá- gába utalják. A mondai föltevést azonban nem lehet meg- engednünk, mert a monda csak homályosan, a helyek és idő megjelölése nélkül lép föl még újabb korban is, és mag- v á t rendesen valamely politikai vagy nemzeti érdek föltün- tetése képezi, míg a biblia a legpontosabban megjelöli az események helyeit, szereplő személyeit s az időt is, mely- ben történtek, mi mondai keletkezésük mellett lehetetlen

volna.

4. §. A biblia kiválóbb kéziratai és fordításai.

Minthogy a biblia könyveinek eredeti kéziratai az idők folyamán megsemmisültek, csak másolatok m a r a d t a k reánk, mint az ó-kor egyéb müveiről is. E másolatok közül a zsidó

» szöveg legrégibb kézirata csak a K r . u. I X . századból szár- mazik, míg az új-szövetségi könyvek görög szövege s az ó-szövetség görög fordítása a IV. századból jutott hozzánk.

E kézíratok közül különösen három érdemli meg figyel- münket :

1. A sínai kódex, melyet 1859-ben Tischendorf fede- zett föl a sínai kolostorban, s mely a IV. századból szár- mazik ugyan, de egy I I . századbeli gyűjteménynek másolata.

Ez a kódex az ó-szövetség legnagyobb részét s az egész új-szövetséget magában foglalja. Jelenleg Pétervárott őrzik.

2. A vatikáni kódex, mely néhány töredéket kivéve az egész ó- és új-szövetség görög szövegét magában foglalja,, szintén a IV. századból származik.

3. Az alexandriai kódex az V. századból, mely az egész görög bibliát tartalmazza s jelenleg a londoni múzeum kin- csét képezi.

A B I B L I A K I V Á L Ó B B K É Z I R A T A I É S F O R D Í T Á S A I . 7

A szent íratok fordításai közül különösen kettő vonja magára figyelmünket. Az egyik az ó-szövetségnek Szeptva- ginta név alatt ismert görög fordítása, mely a Kr. előtti I I I . századból ered. Midőn az Egiptomba kivándorolt zsidók hazai nyelvöket elfeledték, jóllehet őseik vallásához hívek ma- radtak, szükségessé vált, hogy a szent iratokat új lakó helyük nyelvén olvashassák. Megbíztak tehát hetven tudós férfiút, hogy először Mózes öt könyvét görögre fordítsák. A m u n k a Kr. e. 286-ban 1. Holemeusz Lági alatt vette kezdetét s tizennégy év múlva, 200-ban a többi könyvek lefordítása által befejezést nyert, s a hetven fordítóról Szeptvagintának neveztetett. Ez a fordítás, melyet az apostolok szintén hasz- náltak, lehetővé tette, hogy a kinyilatkoztatással a pogá- nyok is megismerkedjenek, minek az lett a következménye, hogy a pogányok közül számosan a zsidó vallásra tértek, kik prozelítáknak hívattak.

A másik fordítás, mely figyelmünket megérdemli, latin nyelven készült, s nagy részt sz. Jeromos egyházatya mun- k á j a . O ugyanis a már meglevő régi latin fordítást, az Italát, Damazusz pápa rendeletéből Kr. u. 400 t á j á n átdol- gozta s a zsidó és görög eredetivel nagyobb összhangzásba hozta. Ez a fordítás idővel oly nagy tekintélyűvé vált a nyugati egyház előtt, hogy a trienti zsinat az egyház hiva- talos szövegének nyilvánította s elrendelte, hogy a többi fordítások mind a Vulgátának (közkézen forgó) nevezett ki-

adás nyomán készüljenek. Az olvasás és idézés megkönnyítése végett Hágó bíboros 1240 t á j á n a szent írás egyes könyveit fejezetekre, Stefanasz Róbert párizsi könyvnyomtató pedig 1551-ben versekre osztotta.

A biblia kiváló fontosságánál fogva minden keresztény nemzet nyelvére lefordíttatott s főkép a könyvnyomtatás föltalálása után nagy mértékben elterjedt. H a z á n k b a n a biblia-fordítás terén katolikus részről Pesti Gábor és Szántó István kísérletein kívül kivált Káldi György jezsuita érde- mel említést, ki Szent Biblia czímen 1626-ban Bécsben

8 A B I B L I A I T Ö R T É N E T F O G A L M A É S F E L O S Z T Á S A .

adta ki a Vulgáta fordítását, mely egy X I V . századbeli m a g y a r biblia nyomán készült. Ugyancsak Káldi fordítását dolgozta át újabban Tarkányi Béla, egri kanonok, kinek m u n k á j a bő jegyzetekkel ellátva, Egerben 1865-ben látott napvilágot. A protestánsok fordítói közül Keltái Gáspár (1551—62.), Károli Gáspár (f 1592.) és Csipkés György (1685.) említendők; ezeknek fordításait azonban katoliku- soknak használni nem szabad.

Az egyház ó h a j t j a ugyan, hogy a bibliát a hívek ol- vassák ; de mivel egyes helyek megértése sok nehézséget okoz még a müveit olvasónak is, megkívánja, hogy erre a czélra csak magyarázatokkal és az egyház jóváhagyásával ellátott biblia fordításokat használjanak.

5. §. A bibliai történet fogalma és felosztása.

A bibliai történet felsorolása mindazoknak az esemé- nyeknek, melyek a szent könyvekben az emberiség meg- váltására vonatkozólag föl vannak jegyezve. Mivel ez ese- ményeknek középpontja Krisztus Jézus, ki a megváltás mun- k á j á t végrehajtotta s kiben mindaz az ígéret teljesedésbe ment, mely által Isten az emberi nemet a Megváltó befoga- dására előkészítette, a bibliai történet k é t könyvre oszlik, u. m.

1. az ó-szövetséyre, mely az isteni kinyilatkoztatás és a választott nép történetét a d j a elő Krisztusig;

2. az új-szövetségre, mely Jézus Krisztus és az ő apos- tolainak életét, tanítását és működését ismerteti meg.

E történet fő forrásait a szent íratok képezik, melyek- hez a zsidó és őskeresztény hagyomány j á r u l : nem mellőz- hetők azonban egyes zsidó, pogány és keresztény írók művei sem, melyek fontos adatokat foglalnak m a g u k b a n s a szent k ö n y v e k n e k előttünk homályos adatait nem ritkán megvilá- gosítják s érthetőbbekké teszik.

MÓZES OT K Ö N Y V E MINT F O R R A S .

E L S Ő K O X Y V

AZ Ó - S Z Ö V E T S É G I B I B L I A .

I. RÉSZ.

Az ó - s z ö v e t s é g i b i b l i a t ö r t é n e t i k ö n y v e i .

I . S Z A K A S Z .

AZ EMBERISÉG Ő S T Ö R T É N E T E ,

Ádámtól Á b r a h á m i g ; az ember teremtésétől Ivr. e. 2200-ig.

VV.1

(i. §. Mózes öt könyve mint forrás.

A szent íratok sorát Mózes könyvei n y i t j á k meg, me- lyek öt részből állanak s azért görögösen PentateuhuBZ nevet is viselnek. Az I. könyv a Genezisz, mely a világ eredetét s az emberiség őstörténetét adja elő József haláláig. A I I . könyv az Exodusz, mely a zsidók elnyomatásának és Egip- tomból való csodás kiszabadulásának történetét foglalja ma- gában a szövetség sátorának elkészüléséig. A I I I . könyv a Levitikusz, a zsidók vallási és polgári törvényeinek gyűjte- ménye. A IV. könyv a Numeri, mely a zsidó népszámlálás adatait tartalmazza a választott nép történetével együtt, a keleti Jordán-tartomány meghódításáig. Az V. könyv a Den- terotlómium (második törvény), mely a már közzétett törvé- nyeket ismétli s Mózes utolsó beszédeit és halálát a d j a elő.

Ezek a könyvek valóban Mózestól szí tűnik abból, hogy :

xA Q tÚ

A J -öV

1 0 MÓZES ÖT K Ö N Y V E MINT F O R R Á S .

a) A Pentateuhuszt a zsidó néphagyomány egyhangúlag Mózesnek tulajdonítja, mit Krisztus és az apostolok is meg- erősítettek.

l>) Mózes öt könyve képezi a zsidó nép összes vallási és politikai intézményeinek alapját, s e könyveket az egész nép előtt minden hét évben föl kellett olvasni, mi által tar- talmok egész terjedelmekben ismeretes volt.

c) Későbbi korban élő író nem ecsetelhette volna oly híven a régi Egiptom politikai és földrajzi viszonyait, mint azt Mózes könyveiben látjuk, melyeket a legrégibb egiptomi felíratok és emlékek a legpontosabban megerősítenek.

d) Végre az V. könyv határozottan Mózest jelöli meg e könyv szerzőjéül : „Megírá tehát Mózes e törvényt és átadá azt Lévi fiainak, a papoknak és Izrael minden vénei- nek." (Móz. V. 31, 9.) Ezek pedig legjobban megítélhették, ö-e szerzője s igazak-e azon adatok, melyeket benne föl- sorolt.

A könyv hitelreméltóságát pedig az bizonyítja, hogy a) Mózes, ki Egiptomban élt és neveltetését a királyi udvarban nyerte, szemtanúja volt azoknak az események- nek, melyek a négy utolsó könyvben vannak előadva ; az első könyvben előadottakat pedig részint az isteni kinyilat- koztatásból, részint a hagyományból merítette, mely valószí- nűleg írásba volt foglalva, míg az őskor legkiválóbb esemé- nyei énekekben voltak megörökítve, minek már Mózes I.

könyvében nyomára a k a d u n k .

b) A legrégibb népek hagyományai nagy részt össz- hangzásban vannak a biblia adataival, melyeket a hitetlen történetírók és természettudósok sem képesek megdönteni.

c) Mózes elbeszélésében azt tapasztaljuk, hogy mennél inkább visszavezet bennünket az őstörténetbe, annál rövi- debbek tudósításai, annál egyszerűbb elbeszélése, holott épen itt lett volna alkalma arra, hogy költeményeknek adjon helyet, ha nem a tényeket a k a r t a volna elbeszélni.

Mindezen okoknál fogva kétségtelen, hogy a biblia

A V I L Á G T E R E M T É S E . 1 1

öt első könyve Mózestől származik és föltétlen hitelt ér- demel.

7. §. A világ teremtése.

„Kezdetben teremté Isten az eget és a földet", ezekkel a remek szavakkal nyitja meg a biblia a teremtés törté- netét. A told azonban eleintén puszta, sötét és üres volt, kaotikus anyagot képezett, mely fölött az Ú r lelke lebeg vala.

E formátlan anyagot, valamint a világegyetemet Isten foko- zatosan rendezte úgy, hogy a teremtés történetében a biblia hat napot, vagyis időszakot különböztet meg. Az első idő- szakban a világosság jelent meg, melynek forrását valószí- nűleg a földön kívüli ős anyag izzó tömege képezte. A második időszakban Isten az égboltozatot, a föld légkörét alkotá, hol a kaotikus anyagból fölszálló sűrű gőzök mint felhők verődtek össze. A harmadik időszakban a földet

borító vizek különváltak a száraz földtől, mely most a leg- különfélébb n ö v é n y f a j o k a t hozta elő. A negyedik időszakban a nap, hold és a csillagok abba a viszonyba léptek földünk- höz, a melyben jelenleg is vannak. Az ötödik időszak a hüllőknek és a légi állatoknak adott létet, míg a hatodikban a kétéltűek és emlősök, utoljára pedig a teremtés koronája, az ember nyertek Isten által életet. Miután így a teremtés m u n k á j a véget ért, Isten „megnyugovék a hetedik napon", azaz a mindenséget azokra az erőkre és törvényekre bízta, a melyek az ő a k a r a t a szerint működnek s ama czél felé vezetik, a melyet a Teremtő maga elé kitűzött.

A mózesi teremtés-történet nem bocsátkozik részle- tekbe, hanem csak azokat a főbb mozzanatokat emeli ki, melyek a föld fejlődésében íigyelmünket leginkább megér- demlik. E fejlődés módjáról, valamint azon idő nagyságáról, mely a fejlődés alatt lefolyt, teljesen hallgat s a tudományos k u t a t á s n a k szabad kezet enged. Csak azt az egyet hang- súlyozza, hogy a világ anyaga nem örök, hanem van kez- dete, s hogy az egész világegyetemet egy attól különböző

l'J AZ E M B E R T E R E M T É S E ÉS A B Ű N B E E S É S .

örök erő, — Isten hozta létre, tehát minden létező dolog és élet ő benne bírja végső okát. H a ily szempontból tekint- j ü k a világ teremtését, nemcsak ellenmondást nem találunk

M Ó Z Q S elbeszélése és a tudományos kutatások között, hanem csodálatos összhangzatot tapasztalunk, mely a szent íratok isteni sugalmazottságát a legfényesebben igazolja.

Jegyzet. Isten a látható világon kívül láthatatlan világot is alko- tott, melynek tagjai az angyalok, kik mint tiszta szellemek, eredetileg jók, boldogok és az Isten kegyelmében voltak. Ezeket az Úr próbára tette,

mely alkalommal nagy részük hü maradt Istenhez, de némelyek fellázad- tak Teremtöjük ellen, a miért az égből kizárattak s a kárhozat helyére jutottak. E bukott angyalok, a Sátán és rossz szellemei folyvást arra törekszenek, hogy az embert boldogtalanná tegyék, mit a bűnbeesésnek a következő §-ban előadandó története is eléggé megerősít. (Jel. 12, 7—9.)

8. §. Az ember teremtése és a bűnbeesés.

A teremtés m u n k á j á t az ember zárja be, kinek testét Isten földből alkotá, de lelkét saját képére teremtette, a mennyiben észszel és szabad a k a r a t t a l ruházta fel öt, t e h á t érzék-szellemi lénynek alkotta. Az első embert Isten Ádám- nak, az élettársául adott nőt pedig Évának nevezte s őket kiváló természeti s természetfölötti adományokban részesítette.

Ettől az egyetlen emberpártól származott az egész emberi nem. L a k ó helyül Éden földjén egy gyönyörű helyet, a para- dicsomot rendelte számukra, mely alapos hozzávetésekből következtetve, a Tigris és E u f r á t e s z forrás-vidékén feküdt.

Az éden-kert közepén állt az élet fája, e mellett pedig a jó és gonosz tudás fája, melynek gyümölcséből halálbüntetés terhe alatt nem volt szabad enniük.

E tilalom által Isten az első emberpárt próbára a k a r t a tenni, hogy megérdemli-e azokat a rendkívüli adományokat, melyekkel felruházta, de a próbát nem voltak képesek kiállani. A gonosz szellem kígyó képében elcsábítá összü- leinket s elhitette velük, hogy ha a tudás f á j á n a k gyümöl- cséből esznek, olyanok lesznek, „niint az istenek, j ó t és

AZ E M B E R E K E L S Z A P O R O D Á S A É S A V Í Z Ö Z Ö N . 1 3

gonoszt t u d n a k . " E szavakra fölébredt bennök a kevélység, á t h á g t á k a Teremtőnek parancsát, és elbuktak. E bukás következményei lőnek a természetfölötti adományok elvesz- tése, a bajok, fájdalmak és a halál, mely a teremtés össz- hangját megzavarta s az egész emberi nemre átszármazott.

Lakó helyüket is el kellett hagyniok s önkezük m u n k á j á - val kellett életüket fentartaniok. E szomorú állapotban csak az az ígéret nyújtott vigasztalást, melyet Isten adott nekik, midőn így szólt a csábítóhoz : „Ellenkezést vetek közötted és az asszony között, a te ivadékod és az ö ivadéka. között; ő meg- rontja fejedet és te sarka után leselkedel." (Móz. I. 3, 15.) A Teremtőnek e szavait protoevangéliumnak hívjuk, mert először ígéri meg általa a Megváltót, ki az ö barátságát és kegyel- mét az elesett emberiség számára ismét meg fogja szerezni.

9. Az emberek elszaporodása és a vízözön.

Az első bűn szomorú következményei már Ádám gyer- mekein m u t a t k o z t a k . Káin irigységből élete ellen tört szelíd lelkű öcscsének, Ábelnek, mert áldozata kedvesebb volt Isten előtt, mint Káiné, s a testvérgyilkosság szörnyű bűnét kö- vette el. A fölébredt lelkiismeret azonban nem hagyta öt nyugodni s Nád (a száműzetés) földjére menekült, "hol az első megerősített lakó helynek vetette meg alapját, s azt leg- idösb fiáról, Hónoknak nevezte. Hónoktól származott Irád, ettől Máviáel, kinek fia Matúzael vala, ki Lámek nevű fiú- nak adott életet. Erről azt jegyzi föl a biblia, hogy Adát és Szellát vette hitvesül, tehát ö volt az első, ki kétnejüségben élt. Ada fiai Jábel és Jábál voltak, kik mint pásztorok no- mád életet éltek s különféle hangszereket találtak föl, míg Szella fia, Tubáikáin az érczmüvesek ősatyja g y a n á n t említ- tetik. A káiniták tehát, mint a felölök szóló gyér adatokból kitűnik, a földiekbe merültek, egészen megfeledkeztek a Teremtőröl s érzéki életet folytattak.

É v á n a k Ábel helyett Szét nevű fia született, a kinek

1 4 AZ E M B E R E K E L S Z A P O R O D Á S A É S A V Í Z Ö Z Ö N . 14

nemzetsége szelídebb erkölcsű volt, mint Káiné, s fia Énósz;

valamint Hónok jámborság által tűntek ki. A káiníták rom- lottsága azonban az évszázadok folyamán nöttön-nött, s mi- dőn Szét ivadékaival házasságra léptek, azokat is a leg- nagyobb erkölcstelenségre csábították. E mély erkölcsi siilyo- dés ellen főkép Lámek fia, az istenfélő Noáh (Noé) emelte föl szavát, minthogy azonban intelmei minden eredmény nélkül elhangzottak, Isten vízözönnel a k a r t a elpusztítani a rosszban megátalkodott emberi nemet. Hogy az egész em- beriségnek magva ne szakadjon, az Ú r azt parancsolta Noáhnak, hogy egy nagy hajót építsen, mely a vízözön esetére menedékhelyül szolgáljon. Midőn a hajó százhúsz év múlva elkészült s az emberiség ismételt figyelmeztetés daczára sem j a v u l t meg, Noáh feleségével, három fiával s azok nejével a hajóra szállt, melybe a különféle állatok is bevonultak, mire oly roppant víztömegek árasztották el a földet, hogy még a legmagasabb hegyet is mintegy nyolez méterrel meghaladták, az emberiség pedig az állat- világgal együtt elpusztult, azokat kivéve, melyek Noáh hajó- j á b a n voltak.

Százötven nap múlva a víz lassanként apadni kezdett és Noáh hajója az örmény fensíkon, Ararát hegyén állt meg, noha egy évnél is tovább tartott, míg a föld ismét lakha- tóvá lett. Midőn Noáh kiszállt a bárkából, oltárt emelt s mély hálája jeléül áldozatot mutatott be az Ú r n a k , ki meg- ígérte, hogy többé nem s ú j t j a vízözönnel az emberi nemet, s ez ígéret emlékeztető jeléül a szivárványt jelölte meg.

1• Jtgyut. A vízözön megtörténtét a biblián kívül nemcsak vala- mennyi nép hagyománya, hanem az egiptomi, asszír és indiai műemlé- kek, söt a . tudományos kutatások is megerősítik. Cuvier természettudós számítása még a katasztrófa idejét illetőleg is megegyezik a biblia állí- tásával, mert szerinte a vízözön kora „öt vagy hatezer évnél távolabbra alig tehető." A vízözönnek nyomai még a legmagasabb hegycsúcsokon is szemmel láthatók, de nincs eldöntve, hogy az egész földtekére kiterjedt vagy részleges volt-e, miről a biblia szintén hallgat.

2• 7egyz't- Hogy az isteni öskinyilatkoztatás megbízhatóan és gyorsan elterjedjen a földön, az emberiség legrégibb korában sokkal tovább éltek az

A N É P E K U J S Z A P O R O D Á S A É S E L O S Z L Á S A . 1 5

emberek, mint napjainkban. í g y Ádám 930, Szét 912, Énósz 905, Kénán 910, Mahaláel 875, Járed 962, Hénok 365, Metuzéla 969, Lámek 777 és Noáh 950 esztendeig élt, mely roppant életkor egyrészt az akkori termé- szeti viszonyokból, másrészt Isten mindenható akaratából könnyen ki- magyarázható.

10. §. A népek új szaporodása és eloszlása.

A vízözön után Noáh a földmívolésre adta magát s három fiával, Szem, Hám és Jáfettal az emberiség második törzsapja lön, mert tőle származott az új nemzedék. Az agg

Noáh, H á m n a k fiát, Kánaánt azon tiszteletlenség büntetéseül, melyet H á m egy alkalommal a t y j a iránt tanúsított, átokkal sújtotta, míg Szemre és J á f e t r a áldását adta.

Midőn Noáh fiai a vízözön után elszaporodtak, az em- beriség az örmény fensíkról a sineári rónaságon s a Tigris és Eufrátesz mindkét p a r t j á n egész a perzsa öbölig elter- j e d t . Hám unokája, Nimród, ki mint ügyes vadász szerepel a népek hagyományaiban, Sineár földjén Babilon, Arak, Akád és Kalanne városokat alapította s ez által az első ha- talmas országnak adott létet. Szem második fia, Asszúr a Tigris felső részén, Ninive, Rehobot-Ir, Kálali és Rézen vá-

rosok alapját vetette meg, s e négy város egyesüléséből keletkezett a nagy kiterjedésű Ninive, mely az emberi- ség őskori történetében igen fontos szerepet játszott.

A Nimródtól alapított birodalom egyre hatalmasabbá lön, mit a nyelv egysége is nagy mértékben előmozdított.

Hogy e hatalomnak a noahídák nemzetsége külsőleg is ki- fejezést adjon, Sineár földjén, az Eufrátesz nyugati p a r t j á n egy roppant torony építéséhez fogott. Büszke szándékát azonban nem valósíthatta meg, mert Isten úgy összezavarta az építők nyelvét, hogy nem érthették meg egymást s félben kellett hagyniok az építést. Mikép történt e nyelvzavar? nem t u d j u k , de valószínű, hogy váratlanul fogalmi külömbségek t á m a d t a k a beszélők között, vagy a t á r g y a k a t különféle szavakkal illették, mi lehetetlenné tette egymás megértését.

1 6 Á B R Á M H I V A T Á S A .

E torony helyén, mely Bábel (zavar) nevet viselt, jelenleg Nimród tornyának romjai állanak.

A nyelvzavar után az emberiség kénytelen volt eddigi lakó helyét elhagyni s így lassanként külön nemzetiségekre és országokra oszlott. A. szemíták kelet és n y u g a t felé kezdtek terjeszkedni, a jáfetíták északi Ázsiába és Európába húzód- tak, míg a hamíták Arábia és A f r i k a különböző helyein te- lepedtek meg.

I I . S Z A K A S Z

A P Á T R I Á R K Á K K O R A ,

Ábrahámtól Mózesig, Kr. e. 2200—1400-ig.

11. §. Ábrám hivatása.

A messiási eszme, melyet Isten tüstént a bűnbeesés után vigasztalásul adott az emberi nemnek, annál inkább feledésbe ment, mennél j o b b a n elszaporodtak az emberek s mennél lazábbak lettek erkölcseik. Az igaz Isten tisztelete is veszni indult, s a bálványozás csaknem általánossá lön.

Ivaldeában Vr. földjén szintén elterjedt a bálványozás, hol a szemíta Térali (Táré) három fiával, Ábrám. Nákor és liárón-

nal nomád életet folytatott.

Térah, IIárán fiának halála után a kaldeusok előnyo- mulása következtében Úrból Kánaánba a k a r t vándorolni, de tervét nem valósíthatta meg, mert a mezopotámiai Há- ránban elhunyt. Minthogy a bálványozás Térah családjában is elharapózott, az istenfélő Ábrám hetvenöt éves korában Sárai feleségével s H á r á n n a k fiával, háttal Kr. e. 2150 tá- j á n a Jordánon túlra, K á n a á n b a költözött. Ez a fold akkor- t á j t még nagy részt műveletlen és gyér népességű volt s lakói békés pásztorok valának, kik a jó legelöt képező területe- ken nyájaikkal barangoltak. Ábrám Móréh tölgy-erdeje mellett üté fel sátorát, hol azt az ígéretet vevé az Úrtól,

Á B R Á M H I V A T Á S A . 1 7.

hogy e földet ivadékainak fogja adni. Ábrám erre Bét,el ás Ai közt' oltárt emelt, de a kitört ébinség miatt Lóttal együtt nem sokára Egiptomba kénytelenült menni, honnét rövid idö múlva ismét Bétulbe tért vissza, hol nagy vagyont szerzett.

A .nomád .élet, melyet Á b r á 111 Lóttal együtt folytatott, nagy legelőket tön szükségesekké, mert mind a kettőjüknek

•roppant gulyáik és nyájaik .voltak. A legelök és k ú t a k miatt azonban folyvást viszálkodás támadt a pásztorok között, a miért Lót, lrogy e súrlódások egyenetlenséget ne idézzenek elő közte és n a g y b á t y j a között, a szép vidékü Szkldim- rölyljben,. n J o r d á n mellett választott lakást, hol Szodóm és Bomorra városok feküdtek. Ábrám ellenben Mambre völgyé- ben, Hebron t á j é k á n települt lé, honnét nyájaival a tarto- mány déli részeit j á r t a be, s kevés ideig Bersabéban és U e r á r b a n is tartózkodott.

Lót nem sokáig maradhatott békében új lakó helyén.

A Sziddiin-vülgy királyai, kik KedárlaóineV, élámi (perzsa) királynak adóztak, tizenkét évi függés után m e g t a g a d t á k az adó fizetését; mire Kecfárlaómer három frigytársával h a d a t indított. Búra szodómi király és öt szövetségese ellen.

A háború az élámiak győzelmével végződött, kik az egész tartományt elpusztították s Szodóm és Go mórra lakóit Lóttal együtt fogságba hurCzolták. E g y szökevény azonban t u d t á r a adta Á b r á m n a k a történteket, ki Lót kiszabadítása végett azonnal háromszáz fegyverfogható szolgát vett maga mellé, s a győzők után sietett. Ábrám Kedárlaómer harczosait az éj sötétjében egészen váratlanul megtámadta, s oly z a v a r b a hozta, hogy rémületükben Damaszkusz felé futottak, mire a me- nekülőket egész Hóbáig üldözte, a foglyokat megszabadította s dús- hadi zsákmánynyal tért vissza Kánaánba. E diadal hírére a szomszéd királyok , Ábrám üdvözletére siettek,

Melkizeddk, szálemi király pedig kenyeret és bort áldozott s megáldá Ábrámét, ki hálából a zsákmány tizedrészét neki adta, a többit pedig három szövetségesének emberei közt osztotta ki, hogy önzetlenségéről bizonyságot tegyen.

S ^ é k r é n y i : A bibliai k ö n y v í k iám. I. k . 2

K Á N A Á N L E Í R Á S A ; I S T E N S Z Ö V E T S É G E Á B R Á M M A L .

• ' * . •

Jegyzet. Kánaán, hova Ábrám az Úr parancsára költözött,' a Föld- közi-tenger keleti partján feküdt a Líbánon hegység, az Eufrátesz folyam- vidéke és Köves Arábia által határolva. Ezt a földterületet, melv lakói- nak egy részétől, a filisztiektől Palesztín.ínak is hívatik, a Jordán folyó szeli át, s az országot keleti és nyugati Jordán-tartományra osztja. A Jordán a Nagy-Hermonból ered, s miután a Merőm- és Genezáret-tayon keresztül folyt, a Holt-tengerbe ömlik. Balpartján a Hieroniax és Jabbók folyókat veszi föl, míg a keleti Jordán-tartomány határfolyója, az Arnon a Holt-tengerbe szakad. A keleti Jordán-tartomány tulajdonkép egy 600 méter magas fönsík, mely keletfelé lassan az Eufrátesz, felé ereszkedik, míg a Jordánnál meredeken száll alá. Hegyei . közül északon a Básán vagy Haurán, délen a Gileád érdemel említést, míg a Holt-tengertől az arab öbölig a Szeir-hegység emelkedik.

A nyugati Jordán-tartománv egész területét hegyek borítják, me- lyek azonban már jóval alacsonyabbak, mint a túlsó partiak, s a tarto- mány közepe táján az Ébál és Garizimban érik el legmagasabb csúcsokat.

E liegyvidéket északon, a Kisón folyó partján az ezdraéloni rónaság szakítja meg, míg a Földközi-tenger partján az akkói, szefelai és sároni termékeny rónaságok terjednek el, melyeken Ábrahám korában az Egiptomból be- vándorolt filisztiek laktak. Kánaán őslakói eredetileg szemíták voltak, kiknek maradékait a Karmel körül a fereziták, Hebron táján pedig az énákiak képezték. A nyugati Jordán-tartomány legnagyobb részét azonban a kánaániak, Noáh unokájának maradékai népesíték be, kiknek egyes tör- zsei, a hetíták Arbe (Hebron) tájékán, a jebúsziak a későbbi Jeruzsálem vidékén, a hevíták Szikem környékén tartózkodtak. A Sziddim-völgyben, mely

a mai Holt-tenger déli részén feküdt, Szodóm, Gomorra, Adatna, Szeboitn és Bála városok valának s egymással szövetségben állottak. Ezeken kívül a pátriárkák korában csak Szikem, Sálem, Lúz vagy Betel, Ai, Berséba, Gerár, Hebron (Arbe) és Dótain érdemelnek említést, mert a gyér lakos- ságú országban nagyobb városok még nem voltak. (Palesztina tüzetes leírását 1. a II. k. l - r r l l . lapjain.)

12. §. Isten szövetsége Ábrámmal; Szodóni pusztulása.

Ábrám és Sárai már idősek voltak, s még nem volt gyermekök. Hogy tehát Ábrám magzat nélkül ne haljon el, Hágár nevű egiptomi szolgálóját maga mellé vette, kitől Izmael íia született. Később azonban Isten látomás által megígérte Ábrámnak, hogy Sárai feleségétől is íia születik s így szólt n e k i : „Tekints föl az égre, s ha lehet, számláld meg a csillagokat; annyi lesz a te ivadékod !" Isten ekkor más

SZODÓM P U S Z T U L Á S A : I Z S Á K S Z Ü L E T É S E . 1 9

nevet is adott n e k i k ; Ábrám (dicső apa) nevét Ábrahámra ( n é p e k atyja), Sárai (fejedelmi nő) nevét pedig Sárára (ter- mékeny) változtatta s megparancsolá, hogy a születendő fiú Izsák (öröm) nevet kapjon. E r r e az Ú r ezt a szövetsé- get kötötte Á b r a h á m m a l : „Megállapítom az örök szövetséget közöttem és közötted és ivadékod között, hogy a te Iste- ned legyek és ivadékodé, s neked és ivadékodnak adom egész K á n a á n földjét birtokul." E szövetség jeléül Isten a körülmetélést parancsolá, mi azon ígéret zálogául szolgált, hogy a Megváltó Ábrahám nemzetségéből fog származni.

Az Ú r Mambre völgyében ismét megjelent Ábrahám- n a k s tudtára adta, hogy az ígért fiú egy év múlva meg- születik s azt is kijelenté, hogy Szodómot és Gomorrát er- kölcstelenségük miatt el fogja pusztítani. Á b r a h á m meghatóan kérte ugyan az Urat kegyelemért, hogy bocsásson meg a bűnös városoknak, de hasztalanul, mert lakóik egész rom- lottak valának. A j á m b o r Lótot és nejét két leányával együtt az Ú r küldöttei azonban Szégorba (Bala) vitték, hogy meg- meneküljenek a tűzveszélytől, mely a Sziddim-völgyet váro- saival együtt csakugyan elpusztította. Lót neje ez alkalommal szintén áldozatul esett, mert midőn menekülés közben, a tilalom ellenére kíváncsiságból visszatekintett, azonnal életét vesztette.

Másnap csak füstölgő romok jelölték az előbb virágzó váro- sokat, melyek lesüppedtek, s az így t á m a d t mélységet á Jordán vize töltötte be, mely Holt- vagy Sós-tenger nevet visel s az Isten büntető kezének bizonyságául szolgál.

Lót két leányának később gyermekük született s az idösebbiknek fia Moáb nevet nyert, ki a moabíták törzsapja lön, az ifjabbé pedig Ammónnak hívaték, kitől az animoníták nemzetsége származott.

13. §. Izsák születése; Izmael. Izsák föláldozása.

A mit Isten Á b r a h á m n a k több ízben megígért, végre teljesedésbe ment. Sára élemedett kora daczára fiat szült, kit Ábrahám Izsáknak nevezett s nyolcz napos korában

2 *

2 0 I Z S Á K F Ö L Á L D O Z Á S A .

körülmetélt. Midőn a gyermek felnőtt s Izmael viszálkodni kezdott vele, Ábrahám neje kérésére elbocsátotta Hágárt a tizenhét éves Izmaellel együtt, ki Párán pusztába költözött,, hol később egy egiptouii növel házasságra lépett. E frigyből származtak az izmaeliták, kik annyira elszaporodtak, hogy az egész Sínai télszigetet és északi Arábiát hatalmokba kerí- tették, s különösen mint kereskedők tűntek ki.

Ábrahám szövetséget kötvén Abimélek, gerári királylyal, huzamosabb időre Bersabéba ment lakni, hol Isten kemény próbára tette az agg Ábrahám hitét és engedelmességét, mert azt parancsolta neki, hogy Izsákot a Mária hegyen áldozza föl. Bármily kemény volt ez a parancs, Á b r a h á m nem habozott azt teljesíteni, mire Isten csodás módon meg- mentette a gyermeket, a t y j á n a k pedig azt az ígéretet tette rendületlen hitének jutalmazásául, hogy ioadékában megál- datnak a föld minden nemzetségei, azaz, hogy Á b r a h á m csa- ládjából fog származni az ígért Messiás.

Midőn Sára Arbéban (Hebron) elhunyt, Á b r a h á m Mambre völgyében, egy kettős barlangban temette el öt. Ábrahám fő gondját most az képezte, hogy a már negyven éves Izsák- nak egy jámbor nőt szerezzen. Elküldé tehát Eliézert, háza felügyelőjét Mezopotámiába, hogy rokonai házából hozzon Íjának feleséget. A hü cseléd Háránban Nákor fiának, Betétei- nek szép és jámbor leányát, Rebekkát választotta, kit szülei megegyezésével' Kánaánba vitt, hol Izsák nöfil vette-öt.

Miután Ábrahám végső napjaiban még Ketúrával lépett házasságra, melyből több gyermek származott, s vagyonának és a neki adott isteni ígéreteknek örököséül Izsákot rendelte, késő vénségben meghalt. Izsák és Izmael a t y j o k a t ugyan- abban a barlangban temették ol, hol Sára hamvai nyugodtak.

14. §. Izsák és fiai.

Izsák, apja halála után szintén Mambre völgyében te- lepült meg, hol házasságát Iston húsz év múlva két gyer- mekkel, Ezsau és Jákobbal áldotta meg. Ezsau, ki a vad,á-

IZSÁK É S F I A I . 2 1

szatot kedvelte, egy alkalommal éhesen j ö t t haza a mezőről s egy tál ételért könnyelműen J á k o b n a k ígérte az első szii- lötti jogot, melylyel nagyobb családi tekintély, az örökség- ből kettős rész, Á b r a h á m családjában pedig a Messiás szár- mazására vonatkozó ígéret volt összekötve. Midőn Izsák lakó helyén éhinség támadt, egy időre Gerárha költözött, hol Isten megjelent neki s t u d t á r a adta, hogy megsokasítja maradékait, mint az ég csillagait s ivadékában megáldatnak a föld minden népei. Izsák új otthonában csakhamar meg- nyerte Abimélek, gerári király barátságát, ki szövetséget is kötött vele, de Izsák nagy vagyona, melyet mint földmívelö és pásztor szerzett, felkölté a geráriak irigységét, kik bosszú- ból betömték Izsák kútjait, miért ismét visszatért Bersabéba.

Ezsau itt a hetíta származású Juditot vette feleségül, O f

mi által nagy szomorúságot okozott szüleinek, sőt az apai áldást is elvesztette. A világtalanná lett Izsák ugyanis Ezsaut halála előtt meg a k a r t a áldani, de Rebekka, ki idősebb fiára neheztelt, a szelíd lelkű J á k o b n a k szerezte mQg az apai áldást, melylyel az Á b r a h á m n a k adott isteni ígéret is J á k o b r a szállt. Ezsau e miatt annyira meggyűlölte öcscsét, hogy élete ellen tört, s J á k o b n a k b á t y j a bosszúja elöl Há- ránba kellett menekülnie, hol anyai n a g y b á t y j a , Lábán lakott volt. Midőn J á k o b a hosszú útra indult s Láz városánál a szabad mezőn meghált, álmában egy égig érő lajtorját látott, melyen az angyalok föl s alá j á r t a k . Az Ur szintén megjelent neki s megígérte, hogy mindig vele lesz s boldogan vezérli vissza szülő földjére. J á k o b viradatkor emlékkövet állított ezen a helyen s azt Betelnek (Isten háza) nevezte.

Lábán J á k o b o t l l á r á n b a érkezésekor igen szívesen fo- gadta s húsz évi szolgálata alatt két leányát, L'eát és Rákelt adta neki feleségül, kiktől több gyermeké született. Minthogy J á k o b gazdagsága Lábán irigységét felköltötte, vissza a k a r t térni K á n a á n b a s titokban útra kelt. Mivel attól tartott, hogy Ezsau bosszút áll rajta, Mahanáim közeléből követeket kül- dött bátyjához, ki ekkor a Szeir hegységben Izmaellel együtt

•22 J Á K O B F I A I ; J Ó Z S E F .

lakott, és bocsánatot kért töle. J á k o b e közben nyájaival a J a b - bók folyóhoz ért, hol álmában egy ismeretlen férfiú küzdött vele, ki megáldotta öt s nevét Izraelre (Isten harczosa) változ- tatta. A hely, melyen ez a küzdelem történt, Pniel nevet ka- pott. Reggelre Ezsau is megérkezett fegyvereseivel, de kibékült öcscsével, ki Szukkótnál a Jordánon átkelt és egy ideig Sálem t á j á n lakott. I t t történt, hogy J á k o b n a k Leától való leányát, Dinát, Szikem fejedelem elrabolta, miért azonban városát feldúlták, a lakosokat pedig részint leölték, részint fogságba hurczolták. J á k o b , fiainak e merész tette után Bételben, majd

Betlehemben ütötte föl sátorát, hol Rákel utolsó fiúgyerme- két, Benjámint szülte s meghalt. J á k o b nejének halála után.

Hebronba ment, hol atyját, Izsákot még életben találta, ki azonban nem sokára szintén elhunyt.

Jegyzet. Ezsau, ki vöröses testszíne miatt Edóm nevet is viselt, családjával a Szeir-hegységben települt le, mely a Holt-tengertöl délkeletre fekszik. Midőn utódai, az edómiak elszaporodtak, a horítákat, a tartomány öslakóit elűzték s önálló királyságot alapítottak, mely Edóm vagy Iduméa nevet kapott.

15. §. Jákob fiai ; József.

J á k o b , miután nevét az Ur Izraelre változtatta, az izraelitáknak vagyis a választott népnek törzsatyja lön, a mennyiben a zsidók tizenkét nemzetsége az ö fiaitól szár- mazott. E fiúk nevei: Bűben, Simeon, Lévi, Jűda, Iszák árT

Zabaion, Dán, Xeftali, Gád, Aser, József és Benjámin. J á k o b fiai között legjobban szerette a két legifjabbat, Józsefet és Benjámint, mert Rákel gyermekei voltak, azonkívül József

magaviselete által is jobban megérdemelte a t y j a szeretetét, mivel bátyjainak gonosz tetteit híven elbeszélte a t y j á n a k , hogy őket jobb útra térítse. Ezek azonban gyűlölték Jó- zsefet s midőn álmait is elbeszélte nekik, melyek j ö v e n d ö nagyságát sejtették, annyira megharagudtak reá, hogy éle- tére törtek.

Történt, hogy József bátyjai a n y á j a t Dótain t á j é k á n

J Á K O B F I A I ; J Ó Z S E F . 2 3

legeltették s J á k o b a tizenhét éves Józsefet Hebron völgyéből elküldé, hogy nézze meg, mit csinálnak testvérei ? Midőn ezek meglátták Józsefet, meg a k a r t á k ölni, de Rúben ta- nácsára egy üres cziszternába dobták, ki titokban meg a k a r t a öcscsét szabadítani. Rúben távolléte alatt azonban

Midjánból izmaelita kalmárok j ö t t e k , k i k n e k Júda indítvá- nyára Józsefet húsz ezüst sókéiért eladták, megszaggatott ruháját pedig vérbe mártva, azzal az izenettel küldték J á k o b - hoz, hogy kedves fiát nyilván vad állat ölte meg.

A midjáni kereskedők Józsefet Egiptomba vitték, hol Pótifár, a királyi testőrség hadnagya vette meg, kinek bi- zalmát rövid idő alatt annyira megnyerte, hogy Józsefet háza felügyelőjévé tette. Boldogsága azonban csak rövid ideig tartott, mert Pótifár felesége el a k a r t a öt csábí- tani, s minthogy a jámbor ifjú visszautasította a gonosz nö ajánlatait, hamisan bevádolta öt férjénél, ki neje szavának könnyelműen hitelt adott és Józsefet fogságba vettette. Az ártatlan ifjú békével tűrte sorsát, és szerény magaviseletével annyira megnyerte a fogkázfeliigyelö szeretetét, hogy a fog- lyok gondozását Józsefre bízta.

Ez időtájban két királyi tisztviselő, a főpohárnok és a sütök főtisztje is u g y a n a b b a a börtönbe került, melyben József volt, ki egy reggel igen szomorúaknak látta őket, és azonnal levertségük oka felöl kérdezősködött. Midőn megtudta, hogy álmuk miatt aggódnak, tüstént megfejté mind a ket- tőnek álmát s kijelenté, hogy a főpohárnok h a r m a d n a p múlva, a fáraó születése napján visszanyeri hivatalát, a sütők főtisztje pedig felakasztatik. A főpohárnok megígérte, hogy kiszabadulása után kieszközli József szabadon bocsátását, de midőn hivatalát visszanyerte, ígéretéről egészen megfeledke- zett s csak két év múlva, a fáraó (Apofisz vagy Apepi ?) álma j u t t a t t a eszébe a fogságban levő ifjút.

Minthogy a jósok hasztalanul iparkodtak a király ál- mait megfejteni, a főpohárnok megemlékezett egykori fogoly- társáról s a király figyelmébe ajánlotta öt. A fáraó tüstént ki-

2 4 J Á K O B K G I P T O M B A K Ö L T Ö Z I K .

hozatta Józsefet a börtönből s a királyi udvarba hívatta, hol Is- tentől megvilágosítva, megfejté az álmokat ós megjövendölte, hogy hét éven keresztül nagy termékenység lesz Egiptom- ban, melyet hét évig tartó iszonyú szárazság és általános éh- ínség fóg követni. Azt a tanácsot adta tehát a királynak, hogy a hét bő esztendőben m a g t á r a k a t építsen, a fölösleges gabonát pedig az inség idejére takarítsa meg. F á r a ó n a k megtetszett József álomfej.tése és tanácsa, melynek kivitelével azonnal öt bízta meg, s nevét Zofnát-Paneákra változtatván, királyi jelvényekkel tüntette ki és kormányzóvá tette. József sor-

sában ez a rendkívüli fordulat harniincz éves korában állt be, s nem sokára nőül vette Asznátot, Potifár heliopoliszi p a p n a k leányát, kitől két fia, Manasszesz és Efraim született.

16. §. Jákob Egiptomba költözik.

Az a rendkívüli szárazság, melyet József megjövendölt, nemcsak Egiptomot, hanem a szomszédos tartományokat, sőt K á n a á n t is sújtotta. Midőn tehát J á k o b n a k tudomására jutott, hogy Egiptomban, a királyi t á r h á z a k b a n gabona kap-

ható, Benjámint magánál tartva, tíz liát azonnal elküldé gabonát vásárolni, mert az éhínség egyre nagyobb lett.

József testvérei Egiptomba érkezvén, nem ismertek öcscsükre, ki azonban legott felismerte bátyjait s eleinte szigorúan bánt velők, de később oly föltétel alatt, hogy jövőre leg- ifjabb testvérüket is elhozzák magukkal, gabonát adatott nekik, Simeont pedig visszatérésükig kezes gyanánt magánál tartotta.

.Jákob semmi áron sem a k a r t a Benjámin fiát elbocsá- tani, de midőn az inség egyre- nagyobb lett, fiai sürgetésére útnak eresztette öt. József szíve- örömtől repesett, midőn Benjámin öcscsét maga előtt látta, de próbára a k a r t a tenni bátyjait, hogy megváltozott-e lelkületük ? Minthogy a próba után meggyőződött arról, mily szeretettel csüggnek atyjokon és Benjáminon, megösmerteté magát velők s arra kérte őket,

J Á K O B E G I P T O M B A K Ö L T Ö Z I K .

hogy jöjjenek .Jákobbal együtt Egiptomba lakni. József a fáraónak is bemutatta testvéreit, ki gazdag a j á n d é k o t adott nekik.

Mikor J á k o b visszatérő fiaitól meghallotta, hogy József él, Hebronból azonnal útnak indult egész háza népével, moly a nökön és cselédeken kívül hetven lelket számlált, s Kr. e. 1930 körül Egiptomba költözött. Útközben Bei zabénál megjelent neki az Úr, kitől azt az ígéretet vette, hogy Egiptomban nagy nemzetté teszi ivadékait. József, a t y j a kö- zeledtének hírére tüstént Gózenig eléje sietett, ölelések és örömkönnyek közt borult n y a k á b a s nem sokára bemutatta a királynak is, ki J á k o b o t igen szívesen fogadta s egész családjával együtt a legelökben gazdag és termékeny Gózen (Gesszen) tartományban, az Alsó-Nílus jobb partján telepí- tette meg.

J á k o b még tizenhét évig élt Egiptomban és halálos ágyán arra k é r t e Józsefet, hogy K á n a á n földjén temettesse el öt. Miután József két fiát, Manasszeszt és Efraimot örökbe fogadta, a család fejévé ládát tette, mivel két legidősebb fiát e tisztre méltatlanoknak tartotta. U g y a n e k k o r prófétai ihletettséggel jövendölte meg azt a sorsot, mely minden nára várakozik, s J ú d á n a k ezt a nevezetes jövendölést m o n d á : „El nem véteti/,- a fejedelmi páleza Júdától és a vezér az o ágyékából, míg el nem jön az, a ki elküldetik s ö lesz az, kire a nemzetek várakoznak." (Móz. 1. 49, 10.) Midőn J á k o b meghalt, .József bobalzsamoztatá a t y j a tetemét s a király engedélyével K á n a á n b a vitette. A fáraó díszörséget rendelt a holttest mellé, mely egész az ország határáig kísérte.

J á k o b o t fiai Mambre völgyében, Ábrahám sírjában temették el, mire visszatértek Egiptomba, hol a pásztor-királyok sze- líd uralnia alatt békében éltek. József halála előtt arra kérte testvéreit, hogy ha egykor visszatérnek őseik földjére, vigyék magukkal az ö tetemeit is. Bátyjai esküvel megígér- ték, hogy végakaratát soha nem feledik, mire József nyu- godtan meghalt s Egiptomban nagy pompával temették el őt.

u Ék

26 MÓZES H Í V A T Á S A .

I I I . S Z A K A S Z .

M Ó Z E S K O R A ,

Kr. e. 1400—1285-ig.

17. §. M ó z e s h i v a t á s a .

J á k o b és családja a termékeny Gózen tartományban, a szemíta eredetű Hikszósz-uralkodók alatt (2091—1580) több századon keresztül boldog és megelégedett volt, s hatalmas néppé fejlődött. Sorsuk azonban rosszra fordult, midőn a pásztor-királyokat a Felsö-Egiptomból előnyomuló őslakók 1580-ban elűzték, s a tébei birodalmat alapították. Az új uralkodók nem jó szemmel nézték a rájok nézve idegen izraeli- t á k a t , kikben nem láttak mást, mint az elűzött hikszószok

szövetségeseit. A nemzeti és vallási ellentét az idők folya- mán szintén mindinkább kiélesedett s ennélfogva azon vol- tak, hogy a zsidókat lehetőleg elnyomják és tulajdonképeni fog- lalkozásuktól, a baromtenyésztéstöl elszoktassák. E végből az izraelitákat Pitóm és Ramszesz városok építésénél súlyos robotmunkákkal és téglaveréssel terhelték, de a zsidók az elnyomatás daczára is mindinkább szaporodtak. II. Ram- szesz (Nagy Szeszosztrisz, K r . e. 1392—1326) király tehát meg- parancsolta, hogy minden zsidó fiúgyermek születése után azonnal ölessék meg, sőt a zsidó a n y á k n a k is kötelességekké tette, hogy fiúgyermekeiket a Nílusba dobják. A zsjdó nép hely- zete tehát csaknem tűrhetetlenné vált Egiptomban, midőn az isteni gondviselés a legnagyobb szükség közepett szaba- dítót küldött népének Mózesben, kit az U r arra szemelt ki, hogy az izraelitákat több évszázadig tartó szolgaság után az ígéret földjére visszavezesse.

MÓZES H Í V A T Á S A . 2 7

Mózes, Amrám és Jokébed fia, Lévi törzséből épen abban az időtájban született, midőn a zsidó fiúgyermekek megölésére vonatkozó királyi rendelet megjelent. J o k é b e d s a j - nálta a fiúcskát és három hónapig házában rejtegette. Mint- hogy azonban a fölfedezéstől kellett tartania, a kisdedet egy gyékény kosárkába téve, a Nílus folyó nádasa közé rejtette, hol a fiúcska nénje vigyázott reá. A fáraó leánya meglát- ván a kosarat, azonnal kihúzatta s a benne talált gyerme- ket tudtán kívül Jokébedhez adta dajkaságba, később pedig fiává fogadta. E k k o r kapta a Mózes (vízből kihúzott) nevet.

Minthogy Mózes a királyi udvarban az egiptomiak mű- veltségét elsajátította, nagy befolyásra tett szert, melyet arra használt, hogy elnyomott honfitársainak sorsán tőle telhetőleg segítsen. Egy alkalommal azonban, midőn szemtanúja volt annak, mily durván bánik egy munkatiszt a zsidókkal, heve annyira elragadta őt, hogy leüté a királyi tisztviselőt. Mózes e tettének híre a király fülébe ment, ki oly haragra gerjedt, hogy Mózes csak gyors menekülés által menthette meg életét. Midjánba futott tehát, mely a Vörös-tenger túlsó part- j á n feküdt, és mint pásztor, Jetró pap házánál éldegélt, kinek

Zippora (Szefóra) nevű leányát később feleségül vette. E há- zasságból két fia, Gerzám és Eliézer született.

Eközben 1326-ban meghalt II. Ramszesz király, ki az izraelitákat leginkább elnyomta s fia, Menefta (1326—1306)

Örökölte az egiptomi trónt. Mózes ekkor, midőn Hóreb hegyén a n y á j a t legeltette, az Ú r angyalától azt a megbízást kapta, hogy menjen az új fáraóhoz és az Úr nevében követelje tőle az izraeliták szabadon bocsátását. Hogy ezt a nehéz megha- gyást sikerrel teljesíthesse, az Ú r nemcsak Áront, Mózes b á t y j á t rendelte oldala mellé, hanem rendkívüli erővel ru- házta fel és azt a biztosítást adta neki, hogy mindenkor vele lesz. Mózes tehát, ki ekkor már nyolczvan éves volt, haladéktalanul Egiptomba sietett, hogy a reá ruházott isteni megbízást teljesítse.

2 8 AZ I Z R A E L I T Á K K I V O N U L Á S A E O I l ' T O M B Ó L .

18. §. Az izraeliták kivonulása Egiptoinból.

Mózes Egiptomba érkezése után azonnal értesítő a zsidó népet a történtekről, s Áronnal együtt Menefta fáraó- hoz ment, hogy az izraeliták szabadon bocsátását kieszkö- zölje. Első föllépése azonban nem sikerült, sőt az a szomorú következménye lett, hogy a király munkatisztjei által még jobban elnyomta a népet, mely heves szemrehányást tett Mózesnek s öt okolta azért, hogy az egiptomiak új ter- hekkel s ú j t j á k őket. Mózes tehát ismét megjelent a király előtt, de számos csodatette sem volt képes Meneftát arra birni, hogy a zsidó nép óhajtását teljesítse. Isten ekkor kilencz rendkívüli csapás által a k a r t a megtörni a fáraó makacssá- gát, mely csapások az egiptomi viszonyokból ugyan némileg kim agy arázhatok, de természetfölötti jellegük nem tagad- ható, mit az is bizonyít, hogy tőlük Gózen tartománya ment maradt. A királyt e csapások megdöbbentették ugyan, de megátalkodottsága még egyre tartott, mi ró a tizedik, leg- súlyosabb büntetés következett.

Mózes felszólító a népet, hogy készüljön fel az útra, mert szabadulásának órája elérkezett s megparancsolta, hogy a zsidó év első (Nizán) hónapjának 14-ik napján minden házi gazda vágjon le egy esztendős, hibátlan bárányt, melyet övéi útra készülten, kovásztalan kenyérrel és keserű növénvek- kel egyenek meg, a b á r á n y vérével pedig az ajtófeleket kenjék be, hogy az Ú r angyala békén elvonuljon h á z u k fölött, ki reggeh'e az egiptomiak minden első szülöttét, sőt még az állatok első fajzását is meg fogja ölni. Mózos fenye- getése csakugyan teljesült, az egiptomiak első szülöttei mind meghaltak, s a megrémült Menefta maga kérte Mózest, hogy vezesse ki az izraelitákat országából. A zsidók kárpótlásul magukhoz vévén az egiptomiak arany és ezüst edényeit, — több száz évi tartózkodás után, K r . e. 1325. márezius* ha- vában hatszázezren vonultak ki gyűlő helyükről, Ramszesz- hői, és a keserű tavak mellett, majd Szukkóton keresz'tül

A Z S I D Ó K A S I V A T A G B A N . 0 9 •

menvö, Etámban ütöttek föl sátorukat, az Űr pedig felhő oszlop a l a k j á b a n ereszkedett j e népe közé.

Isten ekkor azt parancsolta Mózesnek, begy a népet a Vörös-tenger felé vezesse, s így az izraeliták Eiha-Hirótba j u t o t t a k , hol tábort ütöttek. A fáraó időközben megbánta

már, hogy szabadon bocsátotta az izraelitákat. U t á n o k küldé tehát hatszáz hadi szekerét és lovasságát, mely a zsidókat a sziklák és a tenger közé szorította úgy, hogy menekülésük lehetetlennek látszott, s a népet kétségbeesés fogta el. A forró és száraz szél azonban, melyet az Úr küldött, lehetővé tette, hegy a menekülök a Vörös-tenger gázlóin szerencsésen a Sínai félszigetre jussanak, míg a fáraó seregét a tenger hullámai mindenestől eltemették. Mózes erre a cspdára gyönyörű énekben fejezte ki háláját Isten iránt, míg nénje,

•Mirjam zeneszóval kísérte a2 asszonyok énekét.

19. §. A zsidók a sivatagban.

Miután a nép csodálatosan átkelt a Vörös-tengeren s üldözőitől megszabadult, a Sínai félsziget déli része felé vetto útját. Először -Sár nevű pusztába érkeztek, melyben három napig bolyongtak a nélkül, hogy ivó vizet találtak volna.

Végre egy forrásra b u k k a n t a k ugyan, de vizét nőin ihatták keserű íze. miatt, s* a nép ezt a helyet Márának (keserűség) neyezte el. Mózes, hogy a Zúgolódó népet lecsendesítse, Istenhez fohászkodott, ki egy fát mutatott neki, melytől a víz ihatóvá lön. Márából az izraeliták Étimbe j u t o t t a k , hol tizenkét forrásra találtak s így bőven ellátták m a g u k a t ivó- vízzel és sátort ütöttek. Majd dél felé folytatták ú t j o k a t s a kivonulás után egy hónapra a Szín pusztába értek, mely Elim és a Sínai hegy közt terül el. Itt a nép ú j r a zúgolódni kezdett vezetői ellen, minthogy az élelmi .szerek fogyatékán voltak, ennivalót pedig a terméketlen sivatagban nem igen lehetett találni. Az U r tehát estefelé roppant f ü r j - csapatokat küldött, melyek az egész tábort ellepték, reggelre