„Csak akkor várhatni sikert, ha az anyagi erőhöz, mellyel rendelkezünk, a szellemi erők szövetségét is megszerezzük s a tudom ányokat is számunkra gyümölcsözővé tesszük . .
(SZÉCH EN YI ISTVÁN)
125 éve halott, s talán még ennyi idő sem volt elég arra, hogy m egértsük:
gazdasági-m űszaki h aladásunknak nála nagyobb hatású szervezője m indeddig nem akadt.
Sokáig csak egyetlen, hasonlóképpen a realitások talaján álló és élő m ér
nök, m űegyetem i tan ár, L ipthay S ándor tu d ta és m erte elm ondani akadém iai em lékbeszédében m indazt, am i egyébként is nyilvánvaló: ő volt a nem zet legnagyobb építőm estere, m é rn ö k e . . . Pedig ezt legnagyobb politikai ellenfele (vetélytársa ?) is lá tta , tu d ta, sőt, vallotta — még legélesebb politikai vitáik idején is. Mégis csak n ap jain k ra sik erü lt elju tn u n k odáig, hogy m ondvacsinált K ossuth—Széchenyi-ellentét helyett bennük a különböző történelm i helyzetek
ben lehetséges két különböző, de azonos előjelű nem zeti altern atív a képviselőjét lássuk.
M indehhez persze ú jabb tö rtén e ti tapasztalatokra, látó h atáru n k tisztulá
sára, a történelm i-politikai előítéletek ritk u lá sá ra is szükség volt. Így kezd
h etett el oszladozni az eddigi ham is egyoldalúságok köde-gőze: ún. „osztály- k orlátaiból” fakadó (ráadásul: determ ináltan!), levezethető, állítólagos tévedé
seinek görcsös lajstrom ozása helyett k itű n t — m egértésre képesebb írók- gondolkodó'k (Németh László és Lengyel József) h atásá ra is —, hogy legna
gyobb nem zeti sorsproblém áinkkal viaskodó egyéniségét az egész nem zet és az egész ország vállalhatja.
M agyarságeszm énye egyértelm ű volt az em beri haladás, eu ró p ai polgáro
sodás szüségszerűségének felism erésével. A k o rtársak általános, liberális hala
dáseszm ényén túllépő nem zetiségi p o litikája a kor legpozitívabb jelensége volt e téren.
M indennek belátásához, főleg az ellen tétek kim élyítésére törekvő kor
viszonyok között, az ő felfogásának szin tjére kellett volna em elkedni, am ire még a legkiválóbbak közül is egyedül Eötvös József volt képes. Helyesen ism erte föl Széchenyi álláspontjának lényegét: „Ő a sérelm i kérdések körül csoportosuló párto k közül k ilé p e tt. . . ” Alkotó reálpolitika jellem ezte, az ered
ményes tevékenység — vagyis a haladás — vágya. Széchenyi m aga így írta le politikai hitvallását: „Én nem a tagadás, hanem a terem tés em bere va
gyok . . . ” És ez a bomladozó M onarchiában nem csak a politikai realizmus, hanem — és főleg! — az em beri és nem zeti optim izm us legtöbbjét is je le n te tte ! Itt, közbevetően, intenem kell az olvasót: m egem lékezésünk különös meg
közelítést kíván írótól-olvasótól eg y a rán t; nem csak a történelem tényeiben való tájékozottságot, hanem ennél is többet: történelm i táv lato t — vagyis szakítást m indazzal, am it az egy és negyed százados Széchenyi-irodalom (jórészt köz
életi vezetőink alkalom szülte aktualizálásai révén) félreértésekben és félre
m agyarázásokban n y ú jto tt. Felm érését an n ak , mi m inden játszo tt közre abban, hogy az u tó k o rra egy sok oldalról m anipulált, ideologikusán to rz Széchenyi- kép m aradjon. És rá m u ta tn i a r ra is, hogy ebben az utóbbi évtizedek m arx ista
m aterialista tö rtén e tírá sa sem n y ú jto tt kellő segítséget; a kor csak a m ár em lített k ét nagyobb form átum ú író m egközelítéseivel segítette elő igazán a m egértést.
Mivel Széchenyi korán ak egyik legnagyobb írója, m iként tö rté n e t- és irodalo m tö rtén et-írásu n k is lá tja és kezeli m a is, nem m ellőzhetők a m aga u tá n hagyott irodalm i alkotásai sem.
Induljunk ki a feladathoz leginkább illő L ipthay-féle m onográfiából! M ert a m últ századi kiváló m űegyetem i tan ár, akadém ikus, m űszaki és közlekedés
ügyi szakíró szinte m onográfiává n ő tt akadém iai em lékbeszéde lényegesen több annál, m int am ivel a különböző szakterületek m űvelői Széchenyi örök
ségéből felm érték az őket m egillető részt.
Lipthay té m áján a k elm élyült fe ltá rása során alapvetően új m egközelítés
hez ju t: felismeri Széchenyi politikai pro g ram ján ak m egfogalm azásában és végrehajtásában a gazdasági-műszaki tevékenység alapvető és meghatározó (több, m int politikai: történelm i!) szerepét, a z t az egyszerű tényt, hogy Széchenyi a nem zet javát, h aladásának biztosítását, még a politikai-erkölcsi haladásét is egyedül a gazdasági-m űszaki alap, a körülm ények m egváltoz
tatásá n keresztül lá tta elérhetőnek!
M indezek ellenére — vagy talán éppen ezért? — L ipthay megközelítése nem valam i egyoldalú m érnöki szem léletet tükröz. K im ondja: Széchenyi poli
tikafelfogásában éppen az az új, hogy középpontjába a gazdasági-m űszaki k ér
déseket állítja m int a politikai tevékenység legfőbb terü le té t, mely (angolszász m ódra) a legalkalm asabb az állam polgárok jav án a k előm ozdítására.
Egyetlen jellem ző példa: a B udapestet egyesítő, valóságos fővárossá alakító
„állandó híd”, a Lánchíd, irodalm unk alkotásaiban egyértelm űen a társadalm i haladás nyilvánvaló szim bólum ává lett. Ám ennek valóságos szerepéről és jelentőségéről korunkig egyedül talán csak L ipthaynak sikerült reális képet adnia, m égpedig Széchenyi erőfeszítéseinek b em utatásán keresztül — vázolva egész gazdasági-műszaki-iszervezői tevékenységét: h arcát a m inden oldalról jelentkező nehézségek elh árításáért, a jól előkészített m űszaki terv elfogadta
tásában, a Sina—W odianer-vállalkozás létrehozásában, m ajd a m unka kivitele
zésében. Lipthay érdem e, hogy az egészben is m eglátja a politikum vezető szerepét, és Széchenyi tevékenységének éppen a közéletiségét értékeli a leg
töb b re: „ . . . a nyilvánvaló közérdek lehetővé teszi, hogy e m u n k át egy még nagyobb céllal összefűzze. . . azzal eg y ú ttal a közteherviselés elvét, a nem zet felvirágzásának kulcsát életre kelthesse” — s így az addig csak önérdekeit ism erő nem ességet az új elvre rávezesse, szinte észrevétlen hozzászoktassa.
Széchenyi időben első és legnagyobb hatású tevékenysége a gőzhajózás m egterem tése és az ennek érdekében m egkezdett szabályozási m unka volt.
E zúttal (1829) a kérd ést a hajózásban és hajóépítésben eg y a rán t nagyobb tap asz talattal rendelkező angol m érnökök (Andrews és P ritchard) v etették föl, s Széchenyi, ném i m egfontolás után, nagy lendülettel v etette bele m agát a sokoldalú szervezésbe. Épp olyan világosan lá tta e két fe la d at kapcsolatát, és igyekezett felhasználni azok kölcsönhatását, m int am ilyen körültekintéssel gom bolyítja fel L ipthay az esem ények szálait, b em utatva a török P o rta ellen
ségességét, az udv ari és katonai körök féltékenységét és gáncsoskodását st'b.
M indez azonban nem tán to ríth a tta el Széohenyit ifjúsága óta érlelődő terv ei
től. A D unában közlekedésünk term észetes ü tőerét látta, és bízott abban, hogy ra jta keresztül sik erü l m ajd hazánkon áttereln i a világforgalom egy jelentős részét: a Bécstől K onstantinápolyig haladó rendszeres gőzhajó-összeköttetés országunkon keresztül fogja összekapcsolni a K eletet a N yugattal.
Hogy e kezdeményezés valóban nem zeti érdekeket szolgáljon, sü rg e tte a hazai közönség részvételének fokozását, és azon volt, hogy a vállalat ügy
intézését a term észetes központként kínálkozó P est-B udára helyezze, valam int szorgalm azta hajó g y árán ak Ó budára telepítését s m ellette téli kikötő kialakí
tását is. (1835—1838.)
L ipthay m u ta tja be első ízben Széchenyinek a Tisza-szabályozásra és a vasútépítésekre irányuló te rv e it és tevékenységét is a m aguk reális össze
függéseiben (1846). U gyancsak tőle szerezhettünk tudom ást a D una jobb és bal p a rti vasútvonalai a lte rn a tív á já n a k kérdéseiről is.
Lipthay szinte m onografikus m éretűvé duzzadt ism ertetésének befejezésé
ben a „szerényebb” terv ek és a félsikerű kísérletek egész so rá t ism erteti. (Ez az áttek in tés azonban a későbbi kutatáso k eredm ényeinek fényében m a m ár tú lh alad o ttn ak tekinthető, és további vizsgálódásokat kíván és érdemel.)
A leendő főváros, P est-B uda jövője an n y ira Széchenyi szívügye volt, hogy a városfejlesztés érdek eit szolgáló Szépítő B izottm ányban első ízben 1833- ban te tt indítványa csak n y itán y át jelzi későbbi tevékenységének. 1835-től szorgalm azza terek, sétányok építését, az 1838-as árvizet követő partfeltöltéssel eg y ü tt ra k p arto k létesítését, 1845-től az utcai gázvilágítás bevezetését, 1847-ben m egvalósítja az építészeti rendszabályok korszerűsítését, irá n y ítja számos köz
épület helyének kijelölését (Országház, Színhází sportlétesítm ények). 1842-ben fogalm azza meg az A lagút gondolatát, m elynek — b ár te rv é t a városi tanács
csal is sik e rü lt elfogadtatnia — m egvalósítását C lark Á dám ra kell hogy hagyja.
Utolsó terveinek egyike a M argitsziget m elletti kis fürdősziget feltöltése üdülő
hely létesítése végett (ma i tt áll a Nemzeti Sportuszoda), és még 1848 előtt felveti egy m ásodik híd létesítésének gondolatát is.
1827-ben kezdett foglalkozni a H engerm alom felállításával, mely csak 1838-ra valósul meg, és az itt létre
hozott G anz-öntöde 1847-re válik ön
álló vasgyárrá, m elyet ő a la k ít fegy
vergyárrá.
1848-as „Javaslata a m agyar közlekedésügy rendezésérül” a század m ásodik félében v ált a cselekvés vezérfonalává.
P . Károlyi Zsigmond Irodalom:_____________________________
L ip th a y S án d o r: „G róf Széchenyi Istv án m űszaki a lk o tá sa i”. Bp. 1896. MTA, 179 1.
Széchenyi István nagycenki szobra (Stróbl A la jos alkotása) A ta la p za t fe lira ta :
„M agyarország nem volt, hanem lesz.”
Túrán Pál
H etvenöt éve, 1910. augusztus 18-án született B udapesten T úrán P ál, a XX. századi m agyar m atem atika egyik legsokoldalúbb, legnagyobb hatású kutatója.
Iskoláit B udapesten végezte, m ajd az itten i Tudom ányegyetem en szerzett 1933-ban m ennyiségtan—
term észettan szakos középiskolai ta nári, 1935-ben pedig bölcsészdoktori oklevelet. A nehéz időkben nem ju to tt álláshoz, így korrepetálásból élt 1938-ig, am ikor az Országos R abbi- képző Intézet gim názium ában he
lyettes ta n á r lett. A háború és a fa siszta rém uralom nem kím élte csa
lá d já t: négy testvére közül egyedül ő érte meg a felszabadulást.
Csak ekkor m utatkoztak a m ár nemzetközileg jelentős eredm ényeket felm utató tudós hazai elism erésésé- nek jelei. 1945-ben egyetemi m agán
tan ári cím et kapott, m ajd k ét jelen tős külföldi m eghívás (Koppenhága és P rinoetonban az In stitu te fór Advanced Study) u tán 1949-ben az Eötvös Loránd Tudom ányegyetem professzora lett.
1948-ban és 1952-ben K ossuth-díjat kapott, a M agyar Tudom ányos A kadém ia pedig 1948-ban levelező, 1953-ban rendes tagjává választotta.
Több m int negyed százados professzori m űködése so rán hallgatók százaiba ü ltette el a m atem atika szeretétének csíráit. K özülük nem egy m aga is világ
h írű tudós ma m ár. K ívülük Lengyelországból, Hollandiából, A m erikából ke
resték fel ösztöndíjasok, hogy vezetésével tökéletesítsék tudásukat.
É letének utolsó éveit hosszan tartó , fe lta rtó zh atatlan betegség árnyékolta be. H allatlan ak a raterő v el igyekezett m unkaképességét megőrizni, míg a halál 1976. szeptem ber 26-án el nem ragadta.
T úrán P ál m atem atikai alk o tó m u n k áját a sokoldalúság, a gazdag problé
m am eglátás és a m ódszerek eredetisége jellem zi; em ellett rendkívül term ékeny k u tató volt — publikációjegyzéke 245 cím et tartalm az.
Számos szerteágazó terü le tre kiterjedő m unkásságának középponti helyét szám elm életi k u tatása i foglalják el. Évszázados gondja e tudom ányágnak a prim szám ok látszólag teljesen szabálytalan sorozatában a mélyebb
szabályos-ság keresése. A m últ század közepén vette észre B. R iem ann, hogy e kérdés
körben igen jól fel lehet használni a később róla elnevezett zéta-függvény tulajdonságait; különösen messze vezető következm ényei volnának azon észre
vételének, hogy e függvény 0 és 1 közötti valós részű zérushelyeinek valós része éppen egyenlő. É rthető, hogy a fontos következm ényekkel járó sejtés bizonyítását az azóta eltelt időszakban számos k utató kereste, de m ind
máig nem találta meg. Gyengébb, de még m indig fontos következtetések levon
h ató k azonban a gyökök elhelyezkedésére vonatkozó, kevesebbet mondó infor
m ációkból is, és T úrán éppen e té re n ért el m élyen járó, bizonyos irányban m indeddig legm élyebbre hatoló eredm ényeket.
A zéta-függvény gyökeire vonatkozó vizsgálatai során, új utak, új mód
szerek keresése közben ju to tt T ú rán P ál a rra a meggyőződésre, hogy kom plex szám ok bizonyos típusú hatványösszegeinek eléggé hatékony becslése előre
len d íth eti a kérdésre ad o tt választ. Hosszú, fáradságos k u ta tá s u tán sik erü lt végül is olyan jó becslési m ódszert találnia, am ely azután sok más területen is kiválóan alkalm azhatónak bizonyult. Így a hatványösszeg-m ódszernek (ma m ár általánosan használt nevén: a T urán-m ódszernek) fontos alkalm azásai v annak a hézagos hatványsorokra, az egész függvények elm életére, a differen
ciálegyenletek elm életére, a num erikus analízisre, az eredetileg szándékolt szám elm életi alkalm azások m ellett.
Kim agasló érdem e az a kezdeményezése, hogy az elsők között vezette be a szám elm életi kérdések vizsgálatában a valószínűségszám ítás m ódszereit. Nem kevésbé volt úttörő a valószínűségi m eggondolásoknak a csoportelm életben való alkalm azásában; így számos olyan eredm ényhez ju to tt, am ely bizonyos típusú csoportok „nagy részére” vagy egy csoport elem einek „nagy részére” vonatkozó állításokat tartalm az.
Űj u ta k a t n y ito tt a gráfelm életben is: vizsgálatai nyom án alak u lt ki az extrem ális gráfok tém ájára vonatkozó, m a m ár komoly eredm ényekben gazdag fejezet.
M esterének, F ejér Lipótnak gondolatkörébe kapcsolódott be T úrán P ál az analízis különféle terü le te in fo ly tato tt kutatásaival. Számos eredm énnyel gaz
d agíto tta a szummációs problém ák, a trigonom etrikus összegek, a h atvány
sorok, a polinomok, a racionális függvények elm életét. Az analízisen belül legtöbbet az approxim ációelm élet kérdései foglalkoztatták: interpoláció, me
chanikus k v ad ratú ra, polinom okkal és racionális függvényekkel való megköze
lítés. Egyik utolsó dolgozata az approxim ációelm életnek csaknem száz meg
oldatlan kérdését ism erteti, m integy tudom ányos végrendeletként a felnövekvő fiatal ku tató k szám ára. Az ő feladatuk m ost m ár, hogy tovább h alad jan ak a T ú rán P ál kijelölte utakon.
Császár Ákos
Irodalom: __________________________
A lex its G yörgy: „ T ú rán P á l”. M a tem atik a i L apok, 1974., 211—212. 1.
„ T ú rá n P á l d o lgozatainak jegyzéke” . M a tem atik a i Lapok, 1974., 212—219. 1.
Szabados J. — E rdős P. — Szalay M. — P in tz J. — S im onovits M. — H alász G. — A lp á r L .: „T ú rán P ál m a te m a tik a i m u n k á sság a” . M a tem atik a i L apok, 1974., 223—250.
1.; 1975., 139—154. 1.; 1976—1979. 27—58. 1.