„Az erősáramú elektrotechnika kifejlődése a párhuzamosan kapcsolt transzform átoro
kon a la p u ló elektromos elosztórendszer feltalálá sával kezdődik. Ezt a rendszert 1883— 1885 között Budapesten a la kíto ttá k ki a G anz-gyár m érnökei: Bláthy, Déri és Zipernow sky. . .
Az első nagy elektromos erőművet aztán ennek ala p já n ép ítette a G anz-gyár 1886-ban Rómában, amelynek abban az időben rendkívüli teljesítm énye 1500 kW volt, 2000 V olt feszültség m e lle t t .. . ”
így kezdődik a N ém et E lektrotechnikai Egyesület „G eschichtliche Einzeldars
tellungen .aus der E lektrotechnik” című, nagy sikerű, két világháború közti sorozatának egyik kötete. Ennél töm örebben és pontosabban m a sem lehetne összefoglalni a m agyar elektrotechnika úttörő történelm i szerepét. Műszaki eredm ényeink közül elektrotechnikusaink m unkája jelentőségében messze tú l
nőtt az ország h atárain : világszerte elterjedt, és közism ertté vált.
Az e m líte tt kiadvány szerzői részletesen foglalkoztak a Ganz (transzfor
m átor)- rendszer kialakulásával és fejlődésével. Így a közvetlen források és G anz-gyári kiadványok m ellett ez a hazai irodalom ban kevéssé ism ert és ritk á n hivatkozott tanulm ány is figyelm et érdem el.
E ltekintve a szabadalom m egkerülésére, k isajátítására törekvő cégek mes
terkedéseitől, a tárgyilagos szakértők elő tt nyilvánvaló volt: a korszerű nagy
ipar fejlődésében döntő jelentőségű, a term elés konoentrációját biztosító villa- m oserő-átvitel legjobban b evált form ája, a váltakozó áram ú rendszer, magyar feltalálók érdeme! Az ő elsőbbségük elism erését tü k rö zte pl. az a w ashingtoni kiállítás is, am elyet a tran szfo rm áto r tö rtén etérő l rendeztek a S m ithsonian Institutionben. Az 1964. okt. 13-án m egnyitott és egy esztendeig n y itv a tartó kiállítás fő helyén k ét (a B udapesti T örténeti M úzeum tu lajd o n át képező) ős G anz-transzform átort m u ta tta k be . . .
A Ganz-gyár m ár k o rá b b an is szám ottevő eredm ényeket ért el a villamos gépek és berendezések g y ártásáb an ; az első villamossági gyár volt a kontinen
sen, s ú ttö rő szerepet játszo tt a villam osság elterjesztésében.
M echw art A ndrás, a g y ár akkori vezetője, felism erve az elektrotechnika jövőjét, m á r 1878-ban berendezte a b udai Kacsa utcai kis (kísérleti) villamos m űhelyt, mely néhány év a la tt (1882-re) 40 m unkással dolgozó üzem m é fejlő
dött. A kis g yár ekkorra m ár több színház és m alom világítási berendezésének fölszerelésével bebizonyította a villamos világítás előnyeit. Az 1883. évi bécsi elektrotechnikai kiállításon b em u tato tt (gőzgéppel közös tengelyre szerelt) Zipernow sky—M echw art-féle 150 lóerős g en eráto r pedig m ár olyan szerkezeti m egoldást jelentett, am elynek alapelve (az összeépített lendkerék és mágnes
kerék) — B láthy tu rb ó g en eráto rai révén — később általánossá vált. Az 1884.
évi tu rin i kiállításon pedig az addig ism eretlen G anz-gyár váltakozó áram ú generáto rai a m ár v ilághírű Edison-cég egyenáram ú g enerátorai m ellett a m á
sodik d íjat n y erté k el, sőt a kiállítás világítóberendezésére a m egbízást is a G anz-gyár kapta.
A G anz-gyár igazi fellendülése azonban a tran szform átorrendszer — ahogy akkor m ondták: „a G anz-rendszer” — m egterem tésével kezdődött.
Száz éve, 1885 elején három m agyar m érnök — B láthy Ottó Titusz, Déri
* Lásd m ég e té m a kö rrő l a je le n k ö te tb e n k ö zö lt B lá th y-m e g em léke zé stl
Miksa, Zipernow sky K ároly — fontos állomáshoz érkezett: szabadalom ra je
lenth ették be, az előző évi kísérleteik alapján, váltakozó áram ú elosztó re n d szerüket. Ez az általu k kifejlesztett z á rt vasm agú indukciós készülékek p á r
huzamos kapcsolásán alapult. — A „tran szfo rm áto r” (átalakító) fogalm a és m aga a szó is tőlük szárm azik. Több szabadalom ism eretes: egyrészt a re n d szer, m ásrészt a különböző országok vonatkozásában. 1885. jan. 2-án Ziper
now sky és Déri te tt osztrák—m ag y ar szabadalm i bejelentést, am ely a p á rh u zamos kapcsolású váltakozó áram ú rendszert védte; u gyanerre vonatkozott D éri fe b ru á ri ném et bejelentése. Ezt követte — m árc. 3-án az osztrák—m agyar, márc. 6-án a ném et és m árc. 6-án az angol bejelentéssel — a zá rt vasm agú tran szform átorrendszerre vonatkozó közös és végileges szabadalom . A Bécsi Iparegyesületben ta rto tt feb ru ári kísérleti b em u tatás u tá n a rendszert az 1885 m ájusától októberig nyitva tartó budapesti Országos Á ltalános K iállításon a g yakorlatban is b em u tatták : a p rim er oldalon párhuzam osan kapcsolt 16 transzform átorról* 1067 izzólámpát tápláltak. A rendszer a kiállítás egész idő
tarta m a a la tt h ib átlan u l m űködött.
A tu dom ánytörténet nagy figyelem m el ta rtja szám on, hogy a m agyar fel
találók m ár k o rábban is foglalkoztak a gazdaságos erőátvitelhez szükséges nagy feszültség és a fogyasztói kis feszültség ellentétes követelm ényeinek ösz- szeegyeztetésével. Ezt a gondot forgó áram átalakító segítségével vélték m eg
oldhatni: a nagy feszültségű váltakozó áram nak kis feszültségű egyenáram m á való átalakításával. Az á ram átalak ításra nem is törekvő G aulard és Gibbs (akik a nagy feszültséget soros kapcsolással csak m egosztani akarták) n y ito tt vasm agú és 1:1 á tté te lű indukciós készülékei csak az ötletet a d tá k az elek tro mágnesség elm életi ala p ja it jól ism erő B láthynak. Ö tletet ahhoz, hogy F arad ay indukciós készülékét z á r t v a s m a g g a l ellátva, alkalm assá tegye a gazdaságos energiaelosztó rendszerben nélkülözhetetlen transzform álásra. Ezek az új „sta
tik u s” áram alakítók teh át lényegükben is egészen m ás szerepet tö ltö ttek be az egész rendszerben, m int G aulard és Gibbs „szekunder g enerátorai” . Joggal m ondhatták te h á t a m agyar feltalálók a későbbi elsőbbségi vitákban (hivat
kozva E. H ospitalier-re is), hogy „a transzfo rm áto rb an és a szekunder generá
to rb an sem m i közös vonás nincs, azonkívül, hogy m indkettő a váltakozó áram indukciós h atásá n ak felhasználásán alap u l”.
Azt, hogy egyes villam osipari és tőkés csoportok, főleg A ngliában és Né
m etországban, eredm ényesen tá m a d h a ttá k a m agyar szabadalom elsőbbségét, v ita th a ttá k újszerűségét (sőt mások sokáig g áto lh atták a váltakozó ára m el
terjedését is), az esem ények legtekintélyesebb ném et krónikása, Fr. U ppenborn így m agyarázta: „azok az elvek, am elyek alapján a feltalálók rendszerüket k ialakították, a n n y ira újszerűek é s . . . ism eretlenek voltak, hogy jó ideig ta rto tt, am íg (sokan) egyáltalán m agukévá tu d tá k tenni azo k at”.
E tájékozatlanságot kihasználva, egyes tőkés csoportok egyszerűen e ltu la j
donították a m agyar találm ányt, és a saját, állítólag azonos rendszerük to v áb b fejlesztéséről beszéltek. Sokáig nagy ellenfele volt a G anz-rendszernek az egyenáram híveinek táb o ra is. Az Edison Electric Co. pl. m egvette a szabadal
m at, de nem azért, hogy felhasználja, hanem hogy an n a k elterjedését meg
akadályozza A m erika területén.
* Érdekességként m e g e m líth e tő , Hogy az 1885. évi b u d a p esti k iá llítá s ra készült, 16-os g yártá si számú tra n szfo rm á to r az U S A -ba n , a d e tro iti H enry Ford M useum ban lá th a tó .
A transzform átor
rendszer fe lta lá ló i (ba lról jo b b ra ):
Déri Miksa, Bláthy O ttó Titusz, Zipernowsky Károly
A m agyar feltalálóknak azonban egyebek között Olasz-, F ra n c ia -é s N ém et
országban sik erü lt m egvédeniük elsőbbségüket, és találm án y u k k al nagy meg
rendelésekhez ju tta ttá k a m agyar ipart.
Az emlékezetes bud ap esti bem utató (1885. m áj.—okt.) a világ elektro
technikusai érdeklődésének középpontjába állíto tta hazánkat. Egym ást k övet
ték a m egrendelések, és so rra épültek — a tran szform átorrendszer felhaszná
lásával — a nagy erőm űvek.
A transzform átor d iad alú tját Olaszországban kezdte, a k o r két zseniális elektrotechnikusának, G. F errarisn ak és G. M engarininek a tám ogatásával — ők ism erték fel először a találm ányban a gazdaságos villam oserő-átvitel régóta keresett megoldását.
1886—1890 között a G anz-gyár az alábbi városokban is ép ített erőm űvet:
Róma, Milánó, Torino, Bologna, Palerm o, Firenze, Siracusa, Velence. N ápoly;
Bécs, T riest; Grenoble, Lyon; Zürich, Luzern; Moszkva, S zentpétervár, Odessza;
Monaco; Stockholm ; M ontevideo, Sao Paolo, V alparaiso, M elbourne.
A transzform átorrendszer későbbi történetében fontos szerepe volt a F ra n k fu rt am M ain-i erőm űnek is, am elyet a Ganz ném etországi engedélyese, a Helios-oég épített és rendezett be. Az itt hozott nem zetközi szakértői döntés a rendszer fölényének m egállapításával ú jab b sik ert jelen tett a Ganz (és enge
délyesei) szám ára. Ebben nagy része volt a ténynek: a g yár feltalálói a re n d szer keretében kifejlesztett gépek és készülékek egész sorát dobták piacra;
ehhez hasonló kom plex berendezéssel egyetlen más g yár sem rendelkezett.
Az ezredik tran szfo rm áto r 1889-ben, a tízezredig pedig 1899-ben készült a G anz-gyárban. (Az engedélyesek által szállíto ttak n ak a szám át nem is
m erjük.)
A m űszaki eredm ényekkel párhuzam osan nőtt m aga a g yár is: a Fő utcai telepen m ár 1890-ben 500 m unkás dolgozott, az 1899-ben ép ü lt Rókus (ma:
Lövőház) utcai g y árb an k ét m űhelyben pedig m ár 1200 m un k ást és 250 tiszt
viselőt foglalkoztattak.
Az 1890-es években új lendületet ad o tt a g y ár és a transzfo rm áto rg y ártás életének C serháti Jenő, valam int K andó K álm án (a nagyvasúti villamos von
ta tá s úttörőjének) m unkássága — új, három fázisú indukciós m otort, szinkron- g en e ráto rt és transzform átorsorozatot fejlesztettek ki. V ilágviszonylatban is jelentős volt a V aitellina-vasút villam osítása 3000 volttos váltakozó áram m al (1901—1904-ben).
P. Károlyi Zsigmond Irodalom:
G o h ér M ihály: „A tra n sz fo rm á to rre n d sz e r h áro m m ag y ar fe lta lá ló ja ”. M űszaki n ag y ja in k 2. köt. Bp., 1967. 277—309 1. + Iro d a lo m : 381—421 1.
A. A. H alácsy — G. H. F u ch s: „T ra n sfo rm e r In v e n te d 75 Y ears Ago.” A IEE T ra n s- actions, P o w e r A p p a ra tu s an d System s. 1961. jú n . (54. sz.) 121—125 1. és 125—128. 1.
1885 ó ta G an z -tra n szfo rm áto ro k . G anz V illam ossági M űvek, Bp., 1978.