Százötven éve, hogy Breznóbányán, ebben a „zipser-szász” többségű kis város
ban a helybeli kam arai chirurgusnak (hatósági sebész), Carolus H erm ann-nak több leánygyerm ek u tá n végre fia született (1835. jú n iu s 26.). A gyerm ek a keresztségben a Carolus O ttó neveket kapta. A nyanyelve term észetesen ném et volt; csak hétéves korában, az iskolában ta n u lt m eg m agyarul. És mégis, ebből a szász kisfiúból lett a m agyar tudom ányosság egyik legm agyarabb érzésű és stílusú m űvelője, de még tém aválasztásait illetően is legm agyarabb tudósa.
Ugyanis a pókásza t és m ad ártan nem zeti h atáro k o n átterjed ő tárg y k ö re m ellett a m agyar ősfoglalkozások m onografikus feldolgozásával v ált a néprajz és a később k ialak u lt m agyarságtudom ány egyik legnem zetibb szellem ű úttörőjévé.
A m ikor K ároly O ttó Miskolcon az evangélikus főtanodába került, m inden m egadatott neki a megm agyarosodáshoz. Így 1848-ban h írét véve a Pesten m ár győztes forradalom nak, ő is a lelkes tan áraik tó l feltüzelt diákok között volt, am ikor átfestették a m ár nagyon m egutált császári u ra lm a t jelképező sárg a
fekete színeket a sorom pókon nem zeti színűekké. Jelentkezett ágyútisztogató
nak, de vézna testalk ata és az apai beleegyezés hiánya m iatt a toborzó tisztek hazaküldték.
A szabadságharc bukása lesújtóan h a to tt a fogékony lelkű kam aszfiúra.
H am arosan elvesztette tanulási kedvét, és az ötvenes évek elején Korom pán, m ajd Bécsben k itan u lta a lakatosm esterséget. És ek k o r ébredt fel benne az élő term észet szeretete, am ely re fogékony le tt m ár az apai házban, hiszen a derék városi sebész ism ert am atő r ornitológus is volt. Üres ó ráiban a császár- város gazdag m úzeum aiban p ró b á lta pótolni an n a k a tudásnak hiányát, amely a term észet élvezését m agasabb szintre em elheti.
És ekkor behívták kato n án ak . H erm án m ár többször nem jelen t meg a sorozáson, hivatkozva arra, hogy még gyerekkorában szerzett fü lb aja m iatt nagyothall. Ezt szim ulálásnak m inősítették, és büntetésből 12 évre sorozták be!
Szerencsére 1859-ben csapatát D alm áciába vezényelték, és így legalább meg
lá th a tta gyerm ekkori álm át, a tengert. M ivel fölötteseinek fe ltű n t az átlag k ato n ák a t felülm úló értelm essége és szép kézírása, afféle ezredírnokként több kedvezm ényt élvezve, szabad óráiban kedvére g y ű jth ette a csigákat, kagylókat, ten g eri csillagokat; még m indig tan u latlan u l is észlelhette a ten g er élővilágá
n ak form agazdagságát. A ztán egy jóakaró parancsnoka öt év elteltével lesze
re lte th e tte m int őrm estert. H azatérése u tá n azonban ham arosan elragadta
„a vándorlás vágya”, és a következő két évben b ejárta K özép-Európát — valószínűleg részt véve az olasz k arbonárik m ozgalm ában és 1862-ben a lengyel felkelésben. Végre 1863-ban Kőszegen telepedett le — fotográfusként.
Kőszegi tartózkodása során m egism erkedett C hernel K álm án földbirtokos
sal, k inek fia, István, m ár szakképzett ornitológusként, H erm án halála u tán utóda le tt a M adártani In tézet igazgatásában. K olozsvárott az E rdélyi M
úzeum-Egylet m úzeum igazgatója, a sokoldalú B rassai Sám uel 1864 tavaszán pályázatot h ird e te tt egy konzervátori állásra, és ezt H erm án n y erte el, C hernel tám oga
tásával. Ez a szerény állás jelen tette H erm án eddig oly nagyon h án y a to tt éle
tében az első biztos rév et, és m egnyitotta előtte az önképzés, valam int az ön
álló tudom ányos m u n k a végzésének lehetőségét, összeolvasott m indent, am i kezébe ju to tt, elsősorban általános term észetism eretet és zoológiái m űveket.
Ez is elegendő volt ahhoz, hogy a g o n d jára bízott Á llattár alkalm ilag összeállt gyűjtem ényét rendezze és jelentősen gyarapítsa, im m ár m ódszeresen alkalm a
zott gyűjtéssel. Közben két, egym ástól távoleső rendszertani csoport kötötte le figyelm ét: a pókoké és a m adaraké. Nemcsak a la k ta n u k a t tanulm ányozta, hanem — sőt inkább — ökológiai szem pontból, az akkor kibontakozott k u ta tási irán y zattal összhangban. E tárgykörökből jelentek meg első közlem ényei is.
Fizetését közben rendezték, mégis anyagi nehézségei tám adtak, de különböző személyi ellentétei is, ezért 1871-ben lem ondott őrsegédi állásáról. Mivel a kiegyezés korabeli politikai áram latok felélesztették ellenzéki hajlam ait, a K olozsvárt m egjelenő M agyar Polgár cím ű újság fő m u n k atársa lett. Főleg kultúrpolitikai cikkeket ad o tt közre, de állást foglalt — leplezetlen rokon- szenvvel — a párizsi forradalom m ellett is. Persze, am ik o r főszerkesztője egy helyi választáson a korm án y p árt jelöltje mellé állt, H erm án m egalkuvást nem ism erő egyénisége erről a kereseti fo rrásró l is lem ondott.
M ár a kivándorlás gondolatával is foglalkozott, am ik o r Pesten já rtá b a n a T erm észettudom ányi T ársulatot újjászervező Szily K álm án szerződést köt
te te tt H erm annal a hazai pókfauna m onografikus feldolgozására. 1876—79 kö
zött ki is adta a T ársu lat első főm űvét a pókokról, k ét hasábosan, m agyar és ném et nyelven. Igazában ezzel a 3 kötetes m űvel tö rt be H erm án a m agyar tudom ányba, m eghonosítva az ökológiai szem léletet. („Magyarország pók
faunája”. Bp., 656. 1.) Sikeresnek bizonyult term inológiai ú jítása is, am ellyel a pók szövőtevékenységét a takácsm esterség m agyar m esterszavaival jelle
m ezte; a korabeli m agyar szaknyelv am úgy is tú l nehézkes és m esterkélt volt.
És még az első kötet sajtó alá rendezése idején, 1875. febr. 24-én nevezte ki T re fo rt Ágoston a Nemzeti M úzeum Á llattará b a „őrsegédnék” a szerzőt, aki ek k o r m ár „m egm agyarosította” vezetéknevét, az ered eti H errm ann h elyett m indig H erm annak írva. (Igazi m agyar nevet nem v eh e te tt föl, hiszen szak
körökben m ár túlságosan ism ert volt m int H erm án Ottó.)
A Múzeum keretében m egalapította a Term észetrajzi F üzeteket (1877), am ely később Annales címen folytatódott. L apjában szakcikkek m ellett k ifejt
h e tte tudom ánypolitikai nézeteit is. A T erm észettudom ányi T ársulat választ
m ányi tag jak é n t g y ak ran szerepelt a „N épszerű előadó estély”-eken, számos hallgatóban ébresztve fel a term észet irá n ti érdeklődést. A h ihetetlenül aktív tudom ányos és népszerűsítő m unka m ellett politizált is. K ossuth eszméi irán ti hűséggel, a köztársasági állam form a irá n ti vonzalomm al, nem zeti és szociális vonatkozásban rad ikális program m al lép ett fel a Függetlenségi P á rt jelöltje
k é n t Szegeden, ahol 1879 őszén meg is választották képviselőnek. A század
fordulóig kis m egszakításokkal 15 éven át volt az Országgyűlés tagja. Ellen
zékisége nem m erü lt ki a korm ánypolitika b írá la tá b a n ; ha kellett, alkotó m ódon együttm ű k ö d ö tt szakkérdések m egoldásában (pl. a filoxera elleni véde
kezés, állatvédelem , vízszabályozás, halászati törvény, o ktatási ügyek).
A P etényi-hagyaték jegyzeteiben ta lá lt népi halnevek azonosítására b ejárta a B alaton p a rtjá t. Az ott még használatban levő halászeszközök a tárgyi n ép ra jz egy elhanyagolt ágára irán y íto tták érdeklődését. H árom évtizeden át
g y ű jtö tte a népi halászat és a nom ád pásztorkodás em lékeit; ezekről írt köny
veiben m egterem tette az „ősfoglalkozások” fogalom körét („A magyar halászat könyve” 1887., 860 1.; „Az ősfoglalkozások”. 1898., 122 1.; „A magyarok nagy ősfoglalkozása”. 1909., 432 1.; „A magyar pásztorok nyelvkincse” 1914., 812 1.)
N éprajzi m unkásságával párhuzam osan tere m te tte meg a m ad ártan i k u ta tások hazai intézm ényeit is. 1891-ben szervezte meg B udapesten a II. N emzet
közi O rnithológiai K ongresszust, u tán a 1893-ban a M agyar O rnithológiai Köz
pontot (m a: M adártani Intézet) és a m adárvonulások országos megfigyelő hálózatát. Az általa m egterem tett Központ vezetésére kinevezést nem fogadott el (m ert azt Ferenc József írta volna alá!), csak a „tiszteletbeli igazgató” címet.
Sokoldalúsága azonban nem m erült ki az eddig ism ertetett m u n k aterü le
teken. A m ikor véletlenül kezébe ju to tt Miskolc környékéről néhány furcsa kovakő, azonnal felism erte ra jtu k az ősem ber keze nyom ás — paleolit szakócák voltak. Sok vita és a későbbi rendszeres ásatások igazolták H erm án felism eré
sét a paleoetnológia terü le té n is („A miskolci palaeolith-lelet”, 1893.). Hasonló
képpen sok v itát v álto tt ki a mai m agyarság antropológiai jellem zését meg
kísérlő m űvével („A m agyarság arca és jellem e”. 1903., 209 1.).
Első életrajzírója H erm anban az „utolsó m agyar polihisztort” lá tta ; való
ban, a klasszikus polihisztorra jellemzően, több tudom ányágban alkotott m ara
dandót, hazai viszonylatban pedig úttörő is volt m indezekben. 14 könyvében és k'b. 1140 (!) cikkben, tanulm ányban és előadásban találju k enn ek bizonyíté
kait. ö m aga is tisztában volt azzal, hogy élete és m unkássága példam utató.
V égrendeletében 2000 k oronát hagyott életrajza m egírására; végrehajtásával legfiatalabb tan ítv án y át bízta meg. H alála 1914. decem ber 27-én következett be.
Lambrecht Miklós Irodalom:_______________________________ ___________________________________________
L am b re ch t K álm án : „H erm án Ottó, az utolsó m ag y ar polihisztor élete és k o ra ”. Bp., 1920., 258 1.
V arga Domokos: „H erm án O ttó”. Bp., 1967., 290 1.
K eve A n d rás — K ósa László — F ark as G yula: „H erm án O ttó”. (A m últ m agyar tudósai.) Bp., 1971., 179 1.