Pattantyús-Abrahám Géza
1985-ben lesz P attan ty ú s-Á b rah ám Géza professzor születésének száza
dik évfordulója. A hivatalos megem
lékezések részletesen értékelik a Ma
g yar Tudom ányos A kadém ia levelező tagjának, a Vízgépek és Emelőgépek Tanszéke professzorának gazdag tu dományos és oktatói m unkásságát, iskolaterem tő tevékenységét, továbbá hogy 11 könyvet, 8 egyetem i jegyze
tet, 55 szakcikket, 25 pedagógiai cik
ket írt, és legnépszerűbb könyve, a
„Gépek üzemtana” m ár 14 kiadásban jelent meg. Én azokról a személyes élm ényekről szeretnék beszámolni, am elyek tizennégy éves m unkatársi kapcsolatunk során a legnagyobb hatással voltak rám , am elyek m iatt Öt tanítóm esterem nek tekintem . Azokról, am elyek segítenek m egér
teni: em beri tulajdonságai hogyan sugároztak évtizedeken á t érlelően a m agyar m érnöktársadalom ra.
N evével még gim nazista korom ban a G épészeti Zsebkönyv és a Vicinális Dugóhuzó lapozgatásakor ism erkedtem meg. Személyesen 1939 őszén, az első
„általános g ép tan ” előadáson találkoztam vele. M agával ra g ad o tt az az érzelm i telítettség, az a nagy szakm aszeretet, am ellyel bevezetett a gépészm érnöki gondolkodás rejtelm eibe.
A tanszéke mindig tele volt hallgatókkal. A kollégái — nagy szám uk m iatt
— százlábúaknak nevezték azokat a jól tanuló diákokat, ak ik n ek megengedte, hogy a tanszékre bejárhassanak, használhassák an n a k k önyvtárát, és ak ik et később bevont a tanszéki m unkába is. Én is egyike voltam a „százlábúaknak”, és m ár harm adéves korom ban részt vehettem az elsőévesek „Á ltalános g ép tan ”, m ajd a „M űszaki m érések elemei” elnevezésű laboratórium i g yakorlatainak előkészítésében és vezetésében.
P a tta n ty ú s professzor részt v e tt — g y ak ran az iparban dolgozó idősebb kollégák, a szeniorok társaságában — a hallgatók összejövetelein. Az ő élm ény- beszámolóik, elbeszéléseik nagyban h ozzájárultak a h iv atástu d at m egalapozásá
hoz és elm élyítéséhez. A csoport tanu lm án y i versenyeket rendezett, de voltak
PATTANTYÚS A. GÉZA
táncos összejöveteleink is. Ezeken Géza bácsi végigtáncoltatta a hallgatók m enyasszonyait és m enyasszonyj előlijeit. F elszabadultan tu d o tt szórakozni a fiatalok társaságában. Nagy élvezettel hallg attu k elbeszéléseit egyetem i élm é
nyeiről, am erikai ta n u lm á n y ú já ró l, ip ari m u nkájának eredm ényeiről és ku darcairól. Mélységes tisztelettel em lékezett meg nagy professzorairól, a m agyar m érnöktársadalom kiem elkedő egyéniségeiről, de ízes hum o rral m esélte el a visszásságokat is, nem kím élve egyes kollégákat, sőt, s a já t m agát sem .
M inden lehetőséget m egragadott arra, hogy nevelhessen, taníthasson — elsősorban nem is szavakkal, hanem személyes példájával. F elejthetetlenek a gellérthegyi sétái, am elyeket oktatóival és „százlábúival” tett, miközben séta
pálcájával az ú t p orába rajzolva m agyarázta új elm életi elképzeléseit. Részt v e tt m int középcsatár a tanszékek közti futballm eccseken, és nem szégyellte ügyetlenkedéseit. Nem csupán elítélte a szakbarbárságot, hanem p éldát is a d o tt az irodalom , a m űvészetek értékelésiére, sőt, ak tív m űvelésére. Nemcsak elnöke volt a m űegyetem i zenekarnak, hanem ő m aga is szépen zongorázott.
Szem élyét teljesen alárendelte a tudom ánynak és az oktatásnak. Egy a lk a lom m al a szokásos napi 10—12 órás m u n k ájáv a l m ár h etek óta dolgozott, hogy elm életileg fe ltá rja a szárnylapátos vízgépekben kialakuló keresztirányú áram lások zavaró hatását. Az egyik reggel öröm m el te tte le elém a m egoldást, hogy nézzem át. Ö akkor m ár az A kadém ia levelező ta g ja volt, én még csak fiata l tanársegéd. Á tolvasva a m unkát, egy helyen v alam it nem értettem . O dam en
tem a professzorhoz, ak i m egpróbálta m egm agyarázni a gondot okozó részt, de ez nem sik erü lt neki. Egyszerre a z t m ondta: „Hívd be az egész tanszéket, hogy tan u ljan ak ebből!” E kkor délután k é t óra lehetett. Este h ét óráig v ita t
koztunk, a ta n á ri szoba fekete tá b lá já ra rajzolva és írva, a tanszéki oktatók nyilvánossága előtt. Én term észetesen nem tu d tam m egoldani a kérdést, de ő m egbizonyosodott a tévedéséről. Ezután, még m integy 8—10 napot dolgozva, rá jö tt a helyes m egoldásra.
M egbízott fiatal m unkatársaiban, és nem volt féltékeny sikereikre, ö n z e t
lenül viselkedett a m u n k a anyagi elism erésében is. Első szakértői vélem ényem egy ventillátor jelleggörbéjének és hatásfo k án ak m eghatározásáról szólt. Rész
letesen megbeszélte velem a m érés m enetét, átnézte és korrigálta az errő l készült jelentést, tanácsot a d o tt az á b rá k elkészítésére. A m ikor a tanszékre m egérkezett a szakértői díj, abból sem m it se ta rto tt meg m agának, m ondván:
„Ez a te szakértésed volt.”
Egész élete n y ito tt könyv volt. M inden öröm ét, gondját, b á n a tá t megosz
to tta közvetlen m un k atársaiv al. Szavai és cselekedetei m indig m egfeleltek egym ásnak. Soha nem a k a rt többnek, jobbnak látszani, m in t am ennyire m agát értékelte. M inden nagysága ellenére nem volt em berfeletti, hanem csak jó ra törekvő, önm agát k ritikusan, környezetét nagy szeretettel jobbá form álni igyekvő ember. T alán ezzel m agyarázható az egész m agyar m érnöktársadalom ra g yakorolt hatása. A GTE 1957-ben tiszteletére em lékérm et alapított.
Sváb János Irodalom:
T e rp lá n Z énó: „ P a tta n ty ú s-Á b ra h á m G éza (1885—1956) p ro fesszo r m u n k á sság a” . A G épelem ek T an szék én ek K özlem ényei, M iskolc, 1960. 1—20. 1.
T e rp lá n Z énó: „ P a tta n ty ú s-Á b ra h á m G éza”. M űszaki n ag y jain k , 1. köt. Bp., 1967., 211—235. 1.
T e rp lá n Zénó: „ P a tta n ty ú s-Á b ra h á m G éza”. A kadém iai K iadó, 1984. 237 1.
Róna Zsigmond
A m eteorológia a XIX. század kö
zepén v ált valóban önálló tudom ány- nyá: ek koriban vette kezdetét világ
szerte az észlelőhálózat nagyarányú kiépítése, az egyes állam ok éghajla
tá n a k részletes kutatása, és egyre több országban m egindult az időjá
rás-előrejelző (prognózis-) szolgálat.
E rre az időre esik a hazai Me
teorológiai és Földm ágnességi In té
zet alapítása, valam int az országos időjárási észlelőhálózat kiépítése. Az önálló M agyar M eteorológiai és Föld
mágnességi Intézet 1870-ban létesült.
A szerény körülm ények között ten
gődő Intézet igazi fellendülése azon
ban 1890-től, Konkoly-Thege Miklós (1842— 1916) igazgatói kinevezésével kezdődött meg. ö széles látókörű, igen gondos szervező m un k áv al — nem utolsósorban jó kapcsolatait fel
használva — Európa egyik legjelen
tősebb intézetévé fejlesztette.
Ám Konkoly elsősorban csillagásznak és m űszertervezőnek szám ított — a m eteorológiai k utatások elm életében, részleteiben nem volt elég járatos. Ezért az Intézet szellemi vezetését, tudom ányos irán y ításá t jól m egválogatott m unka
tá rsg á rd á já ra bízta. K özülük is első helyen k ell em lítenünk Róna Zsigmondot, akinek m ost em lékezünk meg születése 125. évfordulójára.
R óna Zsigmond az Á rva megyei Turdossinban lá tta meg a napvilágot, 1860. decem ber 13-án. K özépiskoláit K örm öcbányán végezte — mégpedig a hét
évi tanan y ag o t öt esztendő alatt! —, m atem atika—fizika szakos ta n á ri okleve
lét a M űegyetem elvégzése után, 1883-ban k ap ta meg. ö tesztendei tan ári m ű
ködés u tá n 1888-ban nevezték ki a M. K ir. M eteorológiai és Földm ágnességi Intézet asszisztensévé. (A doktori cím et m ár ism ert nevű k u tató k én t, 1905-ben szerezte meg a kolozsvári egyetem en.)
Mivel akkoriban M agyarországon nem folyt m eteorológusképzés, Róna — akin ek nem volt m ódja külföldi egyetem eken tan u ln i — idegen nyelvű (főként ném et) szakkönyvekből és a szakmai folyóiratokból sa já títo tta el légkörtani ism ereteit. Ez volt széles kö rű tájékozottságának forrása. A M eteorológiai Intézet kezdeti kis m unkatárslétszám ából is következett, hogy eleinte e tudo
RÖNA ZSIGM OND
m ány m inden ágával foglalkoznia k ellett; így — p ály afu tása elején — az a k k o r m egkezdett időjárás-előrejelzéssel is. Később, m ár igazgatóként, ő in d íto tta meg h azánkban a m agaslégkör rendszeres k u tatását.
Legtöbbet és legszívesebben azonban az éghajlattannal foglalkozott. Első nagyobb m unkája, az 1897-ben m egjelent „Légnyomás a magyar birodalomban 1861—1890-ig” című m onográfia, m á r m egm utatta ilyen irán y ú szakértelm ét.
E bben többek között az 1861—1890 közti (aránylag kis szám ú állom áson vég
zett) m érések gondos k ritik ai elem zését adja, m ajd közli m inden hónap ra a légnyom ásátlag elosztását a K árpát-m edencében. Ezt a m un k át külföldön is nagy elismeréssel fogadták.
„A hőmérséklet évi menete Magyarországon” (Bp., 1900.), és a Fraunhoffer Lajossal közösen összeállított „Magyarország hőmérsékleti viszonyai” (Bp., 1904.) című értekezése nem csak a b en n ü k foglalt, igen alapos k ritik áv al fel
dolgozott adattöm eg révén jelen t értéket, hanem m intaszerű és példam utató a feldolgozás m ódja is. Itt tű n t ki an n a k az előnye, hogy Róna m atem atikai—
fizikai tanulm ányok u tá n k erü lt az Intézethez: széleskörűen felhasználta a m atem atikai statisztik a m ódszereit.
A Term észettudom ányi T ársulat megbízásából írta meg „Az éghajlat”
című általános klim atológiai m űvét (Bp., 1907.), am elyet m ásodik kö tetk én t a közel 700 oldalas „Magyarország éghajlata” követett. (Bp., 1909.) Az első kö tet sokáig az ég h ajlattan legjobb m agyar kézikönyve m aradt, a m ásodik pedig fél évszázadon á t egyedülálló feldolgozás volt, és sok későbbi m unka kiindulásául szolgált. A „M agyarország é g h a jla tá é n a k utóbb tömör, ném et nyelvű kivonatát is közölte (M eteorologische Zeitschrift, (1911.), így az a kül
földi szakirodalom ban is m éltatást talált.
Hosszú élete so rán 6 nagyobb kötetet, 88 szakcikket és 24 kisebb értekezést közölt. Szívesen és g y ak ran ír t népszerűsítő cikkeket is, főként a Term észet- tudom ányi Közlönyben. Az ott, az ország elm últ havi időjárásáról h avonta közzétett átfogó beszámolói 29 éven á t tájék o z ta ttá k az olvasókat, és ma is sok szem pontból hasznos források.
K onkoly-Thege 1899-ben aligazgatóvá neveztette ki, m ajd am ikor 1911-ben nyugdíjba vonult, szorgalm azta Róna igazgatói kinevezését is. A ném et m e
teorológia két kiem elkedő személyisége, H ann és H ellm ann — m agánlevelük
ben — szintén őt aján lo tták a kinevezésre. Igazgatósága a la tt (1912— 1924) in
dult meg — Marczell György vezetése m ellett — a rendszeres m agaslégköri m érések sora.
Csöndes, szerény em ber volt, szinte csoda, hogy mégis számos k itü n te té s
ben részesült. A M agyar Földrajzi T ársaság előbb levelező, m ajd tiszteleti tag jáu l választotta (1924), a M agyar M eteorológiai T ársaságnak alapítója és első elnöke volt. A ném etországi és osztrák m eteorológiai társu lato k tisztelet
beli tagsággal fejezték ki m egbecsülésüket.
Gazdag és eredm ényes életére 1941. október 22-én te tt pontot a halál.
ifj. Bartha Lajos Irodalom:__________________
R é th ly A.: „R óna Z sigm ond”. Az Id ő járás, 46. évf. 1942. 11— 12. sz., (Teljes b ib lio gráfiával.)
Z ách A.: „M eteorológiánk tö rté n e te ”. In : Id ő já rá s k u ta tó k o tth o n á b an , B udapest, 1955., 20—35. 1.