Az 1735. június 22-én kelt bécsi udvari kam arai rendelet részletes Instructioban (tan terv i utasításban) szabályozta a S e lm e c b á n y á n (ma: B anska Stiavnica, Csehszlovákia) a g yakorlatban m ár évszázadok óta folyó bányászati-kohászati szakem berképzést. E dátum tól szám íth atju k M agyarországon a m érnökképzést.
M űszaki ism ereteket először a k atonatiszti iskolákban o k ta tta k a X V II—
XVIII. sz. fordulóján. 1716-foan bánya- és kohótisztképző iskolát alap ít a bécsi u d v ari k am ara az érchegységi Joachim sthalban (ma Jáehym ov). Ez az intéz
m ény volt a világ legelső m érnökképző iskolája. A XVIII. sz. első felében létrehozott bánya- és kohótiszti iskolák közül azonban csak a Selmecbányái vált életképessé: két és fél évszázados m ú ltjáv a l m a a Sopronon keresztül Mis
kolcra települt ősi alm a m ater a világ legrégibb folyam atosan létező m űszaki oktatási intézm énye.
Az 1735-től m űködő B e rg s c h u ie (Bányász-kohász iskola), eredetileg csak a kincstári bányászat-kohászat részére képzett vezető m űszaki szakem bereket, rövidesen azonban ösztöndíj nélküli önkéntes tanulók is b eiratkozhattak. A tanu lm án y i idő k ét esztendő volt. Az elsőben a hallgatók m atem atikai-m érnöki ism eretekkel és az általános bányászat-kohászattal ism erkedtek, a m ásodikban pedig a választott fő szakterülettel. Fő szakok: bányam űvelés, bányajog, bánya
mérés, ércelőkészítés, kohászat-kém lészet, pénzverés-aranyválatás. A m érnöki ism eretek első oktató ja M ik o v in y Sám uel földm érő és vízépítő, m atem atikus
térképész volt. Az itt végzett m érnökök közül kiem elkedik H e ll József Károly, a világhírű g épkonstruktőr és C hristof T. D e liu s, egy korszakalkotó bánya- m űveléstani kézikönyv szerzője.
A term észet- és m űszaki tudom ányok roham os fejlődése, valam int a bá- nyászat-kohászat égető fontosságú m űszaki feladatai elengedhetetlenné t e t t é k a m érnökképzés m egreform álását. M á ria T e r é z ia döntése alap ján 1762 és 1770 között három tanszékes, három évfolyam os oktatási intézm ényt, A c a d e m ia R lo n ta n is tic á t, (B ányászati-K ohászati A kadém iát) szerveznek Selm ecbányán.
1763-tól Nikolaus J. J a c q u in az ásv án y tan —kém ia—m etallurgia, 1765-től Nikolaus P o d a a m atem atik a—m echanika—gépészet, 1770-től C hristof T. D e liu s a bányászat—kohászat—erdészet tanszékének professzora. 1770. április 3-án a királynő m egerősíti az A kadém ia részletes tan terv i u tasítását (System a Ac- cadem iae M ontanisticae). Eszerint az oktatásb an m egszűnt a szakosodás: egy
ségesen kiképzett b á n y a - , k o h ó - és p é n z v e r ő m é rn ö k ö k k erü lte k ki Selmec
bányáról, ak ik ásványtan—földtanból, gépészetből, építészetből, erdészetből stb. is alapos ism ereteket kaptak. A selmeci tanintézetben o k tattak először m űszaki szakem bereket term észettudom ányokra: ásványtanra, földtanra, ké
m iára, fizikára stb.
Az A kadém ia — kiváló professzorai és úttö rő jellegű o ktatási rendszere
révén — nem zetközi tek in tély t szerzett. Külföldi szakem berek és érdeklődők sora látogatja és h allg atja előadásait.
Itt csak három m om entum ot em lítünk:
Az 1794-ben m egszervezett új típusú francia m űszaki felsőoktatás (École Polyt-echnique, Párizs) egyik példaképül a selmeci lab oroktatási rendszert vá
lasztja, ahol a hallgató önmaga is elvégzi a szükséges kísérleteket, nem csak dem onstrációt lát. A párizsi École közvetítésével a selmeci m ódszer a XIX. sz.
első felében so rra alakuló európai m űszaki felsőoktatási intézm ényekben á lta
lánossá válik. Az 1735-ös Instructio már működő hallgatói laboratórium ot em lít. A módszer kifejlesztése N. J. Jacquin, G. A. Scopoli és Rupprecht A ntal professzor nevéhez fűződik.
1773-ban jelenik meg Bécsben Chr. T. Delius bányam űveléstana („An- leitung zu dér B ergbaukunst”), m elyet a bányászati szakirodalom ban Georgius Agricola „De re m etallicá”-ja (1556) u tá n a m ásodik nagy m érföldkőnek tek in tenek.
1786-ban a Selmec m elletti Szklenón (ma Sklené Teplice) alap íto tták meg a világ első m űszaki egyesületét, a Societat dér Bergbaukundét (Bányász—
kohász Társaságot), am elyben tizenhárom európai ország, valam int Mexikó és B ogotá képviseltette m agát. Az alapító Born Ignác közvetlen m unkatársai selmeci professzorok: Rupprecht Antal, Nikolaus Poda, K ari Haidinger.
Az Akadém ia professzorai -közül N. J. Jacquin a bécsi egyetem rektora, G. A. Scopoli a paviai egyetem professzora, Chr. T. Delius, J. T. A. Peithner és Rupprecht A ntal a bécsi udvari k am arán ál -a bányászati ügyek vezetője lett.
Müller Ferenc (Selm-ecen végzett bánya-kohóm érnök) és Rupprecht A ntal vi
tá ja vezetett el a tellur fölfedezéséig. A selm eci A kadém ia tap asz talatait hasz
nosítva alakulnak meg so rra a bányászati—kohászati tanintézetek szerte a világon: 1765/66 F reiberg, 1770 Berlin, 1773 S zent-P étervár (ma Leningrád), 1775 Clausthal, 1777 M adrid, 1783 Párizs, 1792 Mexikó stb.
1846-ban — a b án y ak am ara kebelén belül 1808-ban létrehozott erdészeti iskolát akadém iai szin tre em elve — Berg- und Forstakademie-vá (Bányászati—
K ohászati és Erdészeti A kadém iává) szervezik á t az intézetet. A bányász—
kohász képzést négy évre, az erdészképzést három ra emelik.
1848/49-ben az A kadém ia oktató in ak és hallgatóinak többsége a m agyar ügy o ldalára áll. Az ausztriai és cseh-m orvaországi hallgatók részére Leoben- ben, ill Pribramban tan in tézetet szerveznek, ezzel m egszűnik a selmeci A ka
dém ia M onarchián belüli kiváltságos volta.
Az 1867-es kiegyezéssel m agyar állam i intézm énnyé válik, m egindul a m agyar nyelvű oktatás. Professzorai és egykori hallgatói a m agyar m űszaki szaknyelv m egterem tésének úttörői lesznek — így Szabó József., Péch A ntal, Zsigmondy Vilmos, K erpely A ntal, H erm ann Emil, F arb a k y István, Fodor László stb.
Az ősi alm a m ater székhelyét két ízben v áltoztatja: 1918/19-ben Sopronba, 1949/59-ben M iskolcra települ. Ma a N ehézipari M űszaki Egyetem első két k ara, a B ányam érnöki K a r és a Kohómér-nöki K ar a 250 éves hagyom ányok hordozója.
V ilághírű gyűjtem énye, a Selmeci Műemlékkönyvtár néven ism ert m uzeá
lis könyvtár, szintén negyed évezredes m ú ltra te k in th e t vissza. Az 1735-ös Instructio 9. pontjáb an fölsorolt tan k ö n y v k én t használandó m űvek m a is
meg-találh ató k az állom ányban. Az 1740/50-es években a selmeci bányam érnökség _ főleg m atem atikai és geodéziai — könyveivel, m ajd az 1760-as évek sziszte
m atikus állom ányépítő beszerzéseivel g yarapodott a könyvtár. F ordulópontot je le n te tt J. T. A. Peithner professzor 1392 m űből álló k ö n y v tárán ak m egvásár
lása 1776-ban. A XVIII. század végén a kön y v tárn ak p á ra tla n u l gazdag állo
m ánya volt, nem csak a bányászat—kohászat, hanem a m atem atika, m echanika, kém ia, ásványtan, földtan, gépészet, építészet, kém iai technológia stb. szak
terü le te n is. Különös érték, hogy a XVIII. században m eginduló tudom ányos folyóiratok közül m inden szám ottevő (m integy félszáz) induló évfolyam ából m egtalálható az állom ányban. A XVIII. század végéig a világon m egjelent b á n y á sz a ti-k o h á sz a ti m űvek 65—70% -a — köztük valam ennyi érdem leges — m egvan a gyűjtem ényben. A 40 ezres m uzeális állom ány három negyede Mis
kolcon, egynegyede pedig a soproni Erdészeti és F aipari Egyetem birtokában van. A Selmeci M űem lékkönyvtár hazánk első és egyetlen m uzeális m űszaki- term észettudom ányos szakkönyvtára.
Zsámboki László I r o d a l o m : ____________________________________________________________________
F alle r G usztáv: „A selm eczi m. k. B ányász- és E rdészakadém ia évszázados fe n n á llá sá n a k em lékkönyve 1770—1870”. Selmecz, 1871., Joerges. 351 1.
P a u e r Já n o s: „A S elm ecb án y ái m. kir. B ányászati és E rdészeti A kadém ia tö rté n ete 1770—1895/96”. S elm ecbánya, 1896., Joerges. 365 1.
V adas Je n ő : „A Selm ecbányái m. kir. erd ő ak ad ém ia tö rté n ete és ism ertető je”. Bp., 1896. P á tria , 383 1.
M ihalovits Ján o s: „A selm eci b ányászati ak a d ém ia alap ítá sa és fejlődése 1846-ig”.
Sopron, 1938, R ö ttig -R o m w alter ny., 67 1.
J V lachovic ta n u lm á n y ai a „Z d ejin vied a tech n ik y na S lovensku” 3. és 4. k ö teté
ben, v alam in t az F. A. S ch m id t-fo rd ításo k (1. e k ö tet „Irodalom ” cím ű fejezetét!).
Z sám boki László: „A Selm eci M űem lék k ö n y v tár”. M iskolc, 1976., B orsodi ny., 73 1.
Z sám boki László: „A selm eci B ányászati és E rdészeti A kadém ia o k ta tó in a k rövid é le tra jz a és szakirodalm i m unkássága 1735—1918.” M iskolc, 1983., NME. 370 1.