Az új folyóirat — a ’’G azdasági M érnök” G onda B éla m űegyetem i m ag án ta n á r által szerkesztett tá rsla p ja — valójában inform ációs szaklap volt, am ely tu d ato san tö rek e d ett arra, hogy vízügyi m űszaki fejlődésünk hű k ró n ik ájáv al az esem ények aktív, befolyásoló résztvevője legyen.
Az 1879-es szegedi árvízkatasztrófa ország-világ előtt nyilvánvalóvá tette, hogy a m unkálatok, a rendszeres szabályozások eddigi m ódja-színvonala m eg
ú jítá sra szorul. A szabályozások gyors előrehaladása, a lefolyási viszonyok n ag yarányú változása m ia tt a m u n k a tudom ányos alap ja in a k te k in te tt egykori Lányi—V ásárhelyi-féle Tisza-felm érés (1834—1846) ad a ta i negyedszázad m últán elavultak, ezek alap já n az m ár nem fo ly tath ató : új tudom ányos alapok tere m tése, új vízrajzi felm érés, adatgyűjtés v á lt szükségessé egy olyan új típusú víz
rajzi intézet (’’hidrológiai szolgálat”) segítségével, am ilyen az e tére n fejlettebb országokban: Franciaországban, Svájcban, Észak-O laszországban és Csehország
ban ezidőben k ezd ett kialakulni.
A kor vízügyi szakem berei — m ind a hazaiak, m ind a külhoniak — m ár 1879-ben eg y e té rtettek ebben. K ülönösen h atáro zo ttan sü rgette ezt, m in t a nem zetközi színvonalhoz való felzárkózást, a hazai szakértői értekezlet szer
vező titk á ra, G onda Béla, aki m a g y arra fo rd íto tta és követendő példaként k i
a d ta az olasz vízrajzi szolgálat ism ertetését (1885).
M agyarországon azonban, a büro k rácia és a jogalkotás huzavonája m ia tt az elhatározástól a m egvalósulásig (1879—1886) oly sok idő te lt el, hogy a két esem ény közti kapcsolat a k öztudatban m á r elhalványult. Em ellett v árn i kellett egy aktív, cselekvőképes]gazdaságpolitikai vezetőre is, a k it 1886-ban neveztek ki a K özm unka és Közlekedésügyi (később: kereskedelm i) m inisztérium élére, m iu tá n előbb u g y a n itt állam titk á r volt. Így v ált Baross Gábor az új intézm ény m egalapítójává is.
1886. jan. 1-én lép ett h atály b a a vízjogi törvény: az 1885:XXIII. te., am e
ly et a törvényhozás az előző évben jú n . 14-én szentesített. A hatály b a lépést követő rendeleteket és végrehajtási utasításo k at m á r az 1886. m árc. 7-én induló V ízügyi Közlöny (a továbbiakban: VK) te tte közzé (VK, 1886. 7—9. sz.)
*
E lap cen ten áriu m ára emlékezve, em eljünk ki n éh á n y érdekes esem ényt, am ely rő l,az első évfolyam ban ad tak h írt a szerkesztők — elvégre ezek is év
fordulós híradások.
1886. márc. 12—13-án a Tiszavölgyi T ársu lat KB és a K özm unka és Köz
lekedésügyi M inisztérium eg y arán t hivatalos közlönyévé n yilvánította, illetve félhivatalos lap ján a k ism erte el a V K -t, am ely ezentúl m inden tá rsu la ti ese
m ényről beszám olt, a m iniszteri rendeletek közlésével pedig a legfőbb in fo r
mációs kapoccsá v á lt a társu lato k és az állam i vízügyi igazgatás között (VK, 1886. 15. sz.).
1886 tavaszán, de közelebbről m eg nem határozható időben (t.i. a Felső- D una tavaszi árh u llám án ak levonulását követően és vállalkozói kezelésben) in d u lt m eg — az 1885 rVIII.tv. értelm ében és Bodoky Lajos terv ei alap ján — a magyar Felső-Duna pozsony—győri, csallóközi szakaszának szabályozása. A m u n k át 1896-ban fejezték be Sólyom F ekete Zsigmond vezetésével. A vállal
kozó (két osztrák építő vállalat) a szükséges k o tró k a t és vontató-gőzösöket az újpesti H artm a n n —Schoenichen hajógyárban szerezte be. Az utóbbiak közül k ettő t m ag y ar m érnökökről: a tervező B odokyról és a refo rm k o r vízi m unká
latain ak úttörőjéről, Beszédesről nevezték el.
Kevéssel később m egkezdték a budapesti D una-szakasz szabályozását is, am ely 1911-ig tarto tt.
1886. ápr. 4. — A hagyom ány ugyan a kultúrm érnökség keletkezését az első kultú rm érn ö k , az intézm ény későbbi vezetője, K vassay Jen ő 1878. évi kinevezésétől szám ítja, de a valóságban a szervezet kiépítésére csak 1886-ban k erü lt sor. A hivatalos (Vízügyi) Közlöny (ápr. 4-i) 5. száma tájék o z ta to tt a kultúrmérnökök kinevezéséről, ism ertetve a fe lállíto tt V III k e rü le t k u ltú r- főm érnökét (8 fő) és ugyanannyi segédkultúrm érnök, v alam int 3 k u ltú rm érn ö k (köztük a halászati felügyelő) kinevezését közölték. Az egész szervezet létre
jö tté n ek historicum át a szerkesztő, G onda Béla ugyanazon évi (ápr. 18-i) 7.
szám ában ism ertette és m éltatta.
1886. ápr. 7-én k elt a Fővárosi Végleges Vízmű ügyében k ik ü ld ö tt szakértői bizottság jelentése, am elynek alap ján végül a ta ta i m edence forrásvizének felhasználása (Eszterházy—Feszi javaslata) h ely ett a p a rti szűrésű vizek fel- használása m ellett döntöttek Balló M ihály, Fodor István, K ajlinger M ihály és Zsigm ondy Vilmos stb. jav asla tá ra. Az 1886. ápr. 12-i próbaüzem m el a Ganz és Társa Vili. Osztálya m egkezdte a Tiszai Kotrási Kirendeltség (Szeged—Algyő) kotróinak villamos üzem re való berendezését: villanyvilágításra elsőként az Alsó-Tisza 96. sz. ’’borjasi átv ág ásáb an ” dolgozó Maros nevű k o tró t rendezték be: az idénym unka jellegű kotrások üzem idejének m eghosszabbítása igen fon
tos volt a m unka m ielőbbi befejezése érdekében. A kotrón 2 db 1200 g yertya
fényű ívlám pát állíto ttak fel és Zyp jelű áram fejlesztőjét egy 5 LE-s gőzgép h ajto tta . E világítás a tu dósítás szerint, h ajón és vízen za v artalan m u n k át biztosított.
1886. máj. 1-én kezdte m eg m űködését a K özm unka- és Közlekedésügyi M inisztérium Baross G ábor álta l m egszervezett Vízrajzi Osztálya. M egszerve
zésére az 1879. évi hazai és külföldi szakértők ja v a sla tá ra k e rü lt sor. Szervező vezetője Péch József lett, aki előbb a Tisza szabályozásánál, m ajd a Ferenc- C satorna-T ársulatnál dolgozott, m ajd m egszervezte a Tem esvidéki M érnök- E gyletet, m ely gondoskodott a fővárostól távol eső terü le te k en m űködő m ér
nökök szakm ai továbbképzéséről. Az új intézet halad ék talan u l m egkezdte a vízm érce- és m eteorológiai állom ások szervezését és az árvíz-előrejelzés előké
szítését.
1886-ban jún. 15-től ta rto ttá k meg Bécsben a II. Nemzetközi Belhajózási Kongresszust. 2. szakosztálya Lechner Lajos és W allandt Ernő vezetésével a belhajózási csatornák és zsilipek m éreteinek szabványosításával foglalkozott.
(Ez volt az első ilyennem ű intézkedés, s a további hazai építkezések — bele
értve a F erenc-csatornát is — m á r ennek alap já n folytak.) A K ongresszus előtt
a m agyar D una-szakaszon folyó m u n k álato k at W. E. ism ertette s a résztvevő
ket, a hazai m un k álato k bem u tatása érdekében, a m agyar korm ány is vendégül lá tta B udapesten.
1886. jún. 16-án — Baross G ábor hajózásfejlesztési pro g ram ja keretében k e rü lt sor a m ag y ar Adria tengerhajózási Rt. kibővítésére. A k orm ánnyal fo ly tato tt előzetes tárgyalások alap já n az évi r. közgyűlés elfogadta a szub
venció felem elésével és az alapkő-bővítéssel járó v állalt kötelezettségeket: új h ajók vásárlását és az új h ajó járato k üzem be állítá sát (VK, 1886. 3., 9. és 15. sz.).
1886. aug. 15-én bocsátották vízre (12 éves fennállása után) az ú jp esti H artm a n n —Schoenichen h ajógyárban az üzem 100. h a jó já t: a K özm unka- és Közlekedésügyi M inisztérium szám ára ép ü lt ’’V ih ar” csavargőzöst. A g y ár — az újpesti H ajóépítőipar legjelentősebb üzem e — m ár ekkor sokat term e lt ex p o rt
ra : elsősorban a D una alsó folyásának vidékére (Rom ániába, B ulgáriába és Oroszországba). V alósággal specialitása volt a kotrók építése, am elyekkel nem csak a hazai vízi m u n k álato k at lá tta el, hanem az e m líte tt országokat is. E ko t
róhajó k m ár az 1879-es székesfehérvári és az 1885-ös B udapesti Országos K i
állításon is d íjat n yertek. U gyancsak a g y ár építette 1880-ban az első m agyar tolóhajót is, am elyet a F erenc-C satorna-T ársulat Szeged—B udapest vonalon állíto tt üzembe. A hajó terv e it T ü rr István vásárolta egy francia m érnöktől.
(VK, 1886. 24. sz.)
P. Károlyi Zsigmond