1927. szept. 5-e sorsfordulót je le n te tt a m agyar biológiai k u ta tá s fejlődé
sének történetében. Ezen a napon nyílt m eg — a X. Nemzetközi Zoológiái Kongresszus tag jain ak jelenlétében — T ihanyban, közvetlen a B alaton p a r t
ján, az első m ag y ar biológiai k u tató - intézet. Az intézet első adm inisztratív igazgatója, s egyben a B alatoni Bioló
giai Osztály vezetője, az akkor m ind
össze 41 éves Hankó Béla volt, a k it két évvel korábban m á r a T ihanytól 30 k m -re fekvő révfülöpi hidrobiológiái laboratórium vezetésével bíztak meg.
M éltóbb em berre nem esh etett volna a választása a m agyar tu d o m ánypolitika akk o ri irányítójának, gr.
K lebelsberg K unó m iniszternek. H ankó Béla (1886—1959) tudom ányos k u ta tá sait id. Entz Géza professzor m ellett kezdte meg, aki a budapesti egyetem állattan i és összehasonlító bonctani in tézetének tanszékvezető professzora volt, széles á tte k in té sű életbúvár, eg y ú ttal a vízi szervezetek — köztük a B alaton m ikroszkopikus élővilága — kiváló specialistája. H ankó Béla legelső tudom ányos dolgozatai az ’’Á llattani K özlem ények” h asá b ja in 1909-ben ugyan még a m ad arak bonc- és élettan i kérdéseit vizsgálták, de m ár a következő évben, 1910-ben, k é t kim ondottan hidrobiológiái tárg y ú közlem énye lá to tt n a p világot. Az egyik tanulm ány, a ’’Brachipus és az alga együttélése” olyan tu d o m ányos szem léletről tanúskodott, am ely — a vízi szervezetek egym ásrautaltsá
g ának bem u tatásáv al — a későbbi B alato n -k u tatás szám ára ú tm u ta tá st ad h a
to tt; a m ásik értekezése tém ája, a hazai P la n á riá k vizsgálata pedig a balatoni ökoszisz-téma m egism eréséhez n y ú jto tt fontos adatokat.
1911-ben újabb, nem kevésbé fontos és újszerű tém ak ö r k u tatásá b a is bele
kezdett H ankó B éla: a gerinctelen állato k regenerációs képességeinek vizsgá
la tá t in d íto tta el, hazánkban ú ttö rő k én t. F őként az Asellus aquaticus nevű ízeltlábú, továbbá különböző vízicsigák fejlődésm echanikai problém ái érd ek el
ték. M indezekhez a kutatásokhoz a k ísérleti lehetőségeket az egyetem i Á llat
ta n i Intézet biztosította, am elynek H ankó Béla 1910-ben tanársegéde lett.
Sajnos, k u ta tá sa it az I. világháború kitörése m egszakította: H ankó Béla 1914—
1918 közt a csatam ezőkön harcolt. H azatérése u tá n 1918-ban középiskolai ta n á ri m inőségben a M agyar Nemzeti M úzeum állattárá h o z osztották be szolgálat
tételre, négy év m úlva, 1922-ben, ugyanott m úzeum i őrré m inősítették át.
Hankó Béla a Nemzeti M úzeum ichtyológiai g y űjtem ényét gondozta, ennek any ag át dolgozta fel tudom ányos publikációkban, de a rra is gondja volt, hogy a m agyar halászat gyakorlati kérdéseinek m egoldását is elősegítse tan u lm á
nyaival.
Ilyen tárg y ú első két alapvető m u n k ája is: A halbetegségek és az ellenük való védekezés (Bp. 1923.), továbbá a Tógazdasági tanácsadó pontyos tógazda
ságok részére (Bp. 1924), am elyet Landgraf Jánossal e g y ü tt írt. Ilyen jellegű tanu lm án y ai egyébként főként a Halászat és a Köztelek című folyóiratokban jelen tek meg, am elyek a gyakorlati ichthyológia eredm ényeit nagyon széles körben terjesztették. Részt v e tt a M agyar Tudom ányos A kadém ia B alkán- K u tatása in ak Tudom ányos E redm ényei cím ű vállalkozásban, m elyben ő írta a h alak ró l és a P la n áriá k ró l szóló fejezeteket. 1925-ben a K özgazdaságtudo
m ány Egyetem en ’’H algazdaságtan” című tan tárg y b ó l m ag án ta n ári képesítést nyert.
U gyanebben az évben k a p ta a m egbízást — m in t fentebb m ár em lítettü k
—■ a M agyar Nemzeti M úzeum R évfülöpön felállíto tt biológiai állom ásának vezetésére, m ajd a tih an y i Biológiai Intézet első igazgatója lett. B ár o tt a balatoni biológiai osztályt vezette, m inthogy a kísérleti m orfológiának is m ű velője volt, az Intézet m ásik, általános biológiai osztályának m u n k á já t is figyelem m el tu d ta kísérni. H ankó korszerű biológiai, közelebbről experim en
tális m orfológiai és fiziológiai szem léletének ékes bizonysága az 1927-ben m eg
jelen t könyve: A megújhodás. Elveszett testrészek visszaszerzése, idegen test
részek átültetése, am ely a R oux-féle k ísérleti m orfológiai m ódszer első jelentős alkalm azását m u ta tja a hazai biológiai kutatásb an .
A m agyar hidrobiológia és k ísérleti zoomorfológia fejlődésének súlyos k á rt okozott, hogy két év u tá n H ankó Béla kénytelen volt lem ondani nem csak a tih an y i intézet osztályvezetői tisztségéről, hanem az adm inisztratív igazgató
ságról is, új beosztása m ia tt (am ely nem elsősorban az ő ak a ratáb ó l történt).
H ankó Béla tih an y i igazgatósága idején je le n t m eg a ’’Rendszeres álla tta n ” 4. kötetében a gerincesek általános jellem zése és a halak című m unkája, to vábbá ”A hal és halgazdaság”, az utóbbi m integy 250 oldalnyi k ö tet alapvető a cím ben jelzett tém ával foglalkozók szám ára.
H ankó B élát 1929-ben a debreceni egyetem re nevezik ki az álla tta n ny. rk.
tan áráv á, 1933-ban pedig ny. r. ta n á rrá . B ár 1931-ben m ég egy kis könyve m egjelenik a m agyarországi h alak eredetéről és elterjedéséről, m ajd népszerű m u n k ája ’’Vízen és v ízparton” (Bp. 1933, a szerző eredeti rajzaival), valójában a debreceni professzor érdeklődése új irá n y t vesz fel. M inden erejét — a ta n í
táson k ívül — a hazai állatok, főként a háziállatok tö rtén e té n ek k u ta tá sá ra szenteli. Az utóbbi tá rg y k ö r szintén új a m ag y ar zoológia tö rténetében. H ankó vasszorgalom m al b ú v áro lja a tö rtén e ti m űveket, régi szerzők írá sa it hazánk háziállatairól. Egym ás u tá n jelennek m eg kisebb-nagyobb publikációi, am e
lyekben történelm i, nyelvészeti, néprajzi, zoológiái adatokkal világ ítja m eg az ősi m agyar háziállatok szárm azásának kérdését, m ai gazdasági hasznukat.
A m agyar szürke szarvasm arha, a szalontai sertés, a pödört szarvú rackajuh, a hucul ló, a különböző m agyar k u ty a fa jtá k színes jellem zését foglalja össze az ő s i magyar háziállataink (Debrecen, 1940) című könyve. A könyv m eg
jelenésének évében a professzort K olozsvárra helyezik át, ahol 1946-ig az állatren d szertan i tanszéket és m úzeum ot vezeti. Az 1946/47-es tanévben m ár ú jra D ebrecenben m űködik, egészen az 1948/49-es tan év befejezéséig.
1949-ben H ankó Béla csak 63 éves, te h á t h ét évvel ko ráb b an nyugdíjazták, m intsem v á rta volna. Nemcsak őt, hanem tan ítv án y ait, b a rá ta it is m élyen m eg rendítette ez a v á ra tla n esemény, hiszen a m elegszívű tudós, az ifjúság igaz b a rá tja köztiszteletben állott D ebrecenben. D ebrecenből a fővárosba köl
tözik, s o tt fo ly tatja h áz iállat-tö rtén eti k u ta tá sa it: 1954-ben m egjelenik A házi
állatok története az ősidőktől m áig cím ű népszerű összefoglalása, azonban
— a tém a hasoncím ű tudom ányos feldolgozása k éz iratb an m aradt. 1957-ben, családi okok m iatt, kivándorolni kényszerül Torontóba, s o tt éri utol a halál 1959 őszén.
Kádár Zoltán
Irodalom:
M ódis L á sz ló : H a n k ó B éla. A c ta U n iv e r s ita tis D e b re c e n ie n s is d e L u d o v ic o K o s s u th N o m in a ta e , 1956. 184— 191. 1. (M ű v e in e k jeg y zé k év el)
H eg y i I m r e : H a n k ó B éla. E th n o g ra p h ia , 1960. 121— 123. 1.
N a g y B a r n a b á s : H a n k ó B éla. Á lla tta n i K ö z le m é n y e k , 1963.