A gyújtószerek egyik fa jtá ja a már
tógyufa volt, am ely 1805-ben tű n t fel P árizsban. A m ártó g y u fa egyik anyaga a k láriu m k lo rát volt, am elyet m ég G lauber fedezett fel és B erthollet állí
to tt elő elsőként. A m ártógyufa T hénard- asszisztense, Chancel azon m egfigyelé
sén alapult, hogy a k láriu m k lo rát az éghető anyagokat (kén, likopódium , an- tim ontriszulfid stb.) töm ény kénsav h a
tá sá ra lán g ra lobbant ja. Ezen az alapon készítette el C hancel a m ártó g y u fát úgy, hogy fap álcik ára gum iarábikum - m al kálium klorát, kén és likopódium keverékét ragasztotta. A doboz, am ely
be a g y ú jtó k at helyezték, kettős reke- szű volt és kem ényfából készült. A do
boz egyik részében kis üvegdugóval le
zárható, kénsavval m egtöltött üveg állt, a m ásikban pedig a gyúló fejű gyufák.
H a a g y ú jtó t kénsavba m árto tták , láng
r a lobbant. Ez volt a francia ’’b riq u et oxygéne”. H iányosságai: a m ártógyufa feje robbanókeverék volt, am ely gyenge dörzsölésre is lángot v e te tt; zsebben nem volt h ordható; g y ú jtása óvatossággal páro su lt gyak o rlato t igényelt, m ivel robbanással gyulladt, p ern y ét szórt szét, am ely sokszor arcra, kézre fröccsenve égési sebeket ejtett. A kénsav is csak addig gyújtott, am íg töm ény volt, ellen
kező esetben h a tá sta la n m ara d t; h a az üvegcsék rosszul voltak lezárva, fel
hígult.
A m ártó g y u fa rövidesen elterjedt, így Bécsben is m egkezdte g y á rtá sá t a m agyar szárm azású Rómer István, az egykori gyógyszerész, m ajd gyufagyáros 1822-ben. A m ártó g y u fa tökéletesítésére számos javaslat, ú jítá s született, ennek ellenére nem volt hosszú életű. 30—40 évi fennm aradás u tá n véglegesen eltűnt.
A kénsavat nélkülözhetővé tevő első dörzsgyufát Tillmetz m üncheni gyógy
szerész készítette 1815-ben. Bizonyos azonban, hogy Tillm etz a dörzsgyufájával nem sokra m ent. R övidesen elfeledték.
F en n m arad t viszont az angol Walker neve, aki ugyan később, csak 1827- ben állíto tt elő dörzsgyufát honfitársa, Howard által 1800-ban előállított d u r
ranóhigany felhasználásával. G yufáit ’’friction m atch ” n év a la tt hozta forga
lom ba. W alker észrevette azt, hogy a k áliu m k lo rát bizonyos anyagokkal k e
verve olyan gyújtók ev erék et ad, am ely nem csak kénsavba m ártv a lobban I r in y i Já n o s
lángra, hanem erős dörzsölésre is. W alker gyújtókeveréke kálium klorátból, kénből és durranóhiganyból állt, am elyekből gum iarábikum m al pépet készített és ebbe m á rto tta a kénezett végű gyufákat. A gyújtás úgy tö rtén t, hogy a száraz gyu fát hom okkal vagy üvegporral készült (bevont) dörzspapiros között keresztü lrán to tták . Ennek a g y ufának az volt a legnagyobb hibája, hogy d u rra nással gyulladt. Ijedős em berek meg sem m erté k gyújtani.
Az igen drága és nem kevésbé veszélyes d u rranóhigany h ely ett honfitársa, Jones antim o n ittal készített gyújtóelegyet szabadalm aztatott 1832-ben és ”luci- fe r m atche” néven hozott forgalom ba.
Az angol sikerek nyom án m egindult a dörzsgyufagyártás m ás nem zeteknél is. U gyanebben az időben R óm er István is g y á rto tt dörzsgyufát. R óm er egy olyan gyújtókeveréket á llíto tt össze, am ely m ártó g y u fán ak és dörzsgyufának eg y a rán t m egfelelt. T alálm ányát 1832-ben szabadalm aztatta. D örzsgyufát M agyarországon is g y árto ttak , Zucker László 1834-ben és Zarnetszky József 1837-ben alap íto tt gyufagyárában. B ár a dörzsgyufa m ár h alad á st je le n te tt a m ártógyufával szemben, m égsem m a ra d t hosszú életű, tű z- és balesetveszélyes
sége m ia tt g y ártá sát és haszn álatát több országban m egtiltották. A m ártó - és dörzsgyufát felv álto tta a foszforos gyújtó.
A foszfort B rand m á r 1669-ben felfedezte, de csak m integy száz év m úlva kezdték azon tu lajd o n ság áért alkalm azni, hogy a levegőn vagy gyenge dörzsö
lésre m eggyulladt. Peyla olasz fizikus 1779-ben olyan g y ú jtó t fedezett fel, am elyben a foszfor céltudatosan m int gyújtóanyag először k e rü lt alkalm azásra.
Ezek a gyújtók 4 hüvelyk (kb. 10,5 cm) hosszú üvegcsövek voltak, am elyekbe pam utfonalból álló, viasszal bevont belet dugtak. A bél egyik vége foszfor, kén és olaj keverékében állt. A cső két vége be volt forrasztva. M eggyújtása úgy tö rté n t, hogy kézben dörzsölték vagy szájba vették, hogy felm elegedjen, azután a m egjelölt helyen k ettétö rték . Az így szabaddá v ált bélvéget m eg
csavarták és k irán to tták , am ikor az a levegőn m agától m eggyulladt. A Peyla- gyújtók nagy feltű n ést keltettek, m ég II. Józsefnek is b em u tatták , akinek el
n y erte tetszését. De a g y újtóval — az elism erés ellenére — n éh án y szerencsét
lenség m ia tt baj volt. A holland Ingen-Housz term észettudós és orvos, Jacquin, a Selmecbányái bányászati akadém ia k ém iatan á rán a k sógora a foszforos- gyújtók jövőjét felism erve, a P eyla-gyújtók ja v íto tt v álto zatát állíto tta elő, am ely turini-gyertya néven v á lt ism ertté.
A ’’turini-gyertya” m ellett m ár 1786-ban fe ltű n t egy m ásik olasz gyú jtó szerszám, a ’’b riq u et physique et phosphorique”. Ennél a g yújtónál is a foszfor és a k én volt a fő alkotórész, de a foszfor el volt különítve a kéntől, am ennyi
ben a kén nem k e rü lt az üvegbe, hanem a gyufaszálakra. A gyújtószerszám kis bádogdobozból állt, m elyben kénezett gyufa, kis drótdarab, viaszgyertya s egy foszfort tartalm azó üvegcse volt. G y ú jtásk o r a kénezett g y u fá t belem ár
to ttá k a foszforba, m egfo rg atták s kihúzták. A kénezett gyufa a levegőn m a
gától m eggyulladt, e lánggal a viaszgyertya volt m eggyújtható. A drót a rra szolgált, hogy időnként, ha m ár a foszfor nem gyújtott, m egkeverjék. A
’’b riq u et physique”-t is továbbfejlesztették (Hum boldt, D erepas, Bucholz, D erosne, W urze stb.) úgy, hogy az üveg- és bádogedényeket ólom edényekkel cserélték fel, továbbá a kénen kívül m ás anyagokat is k evertek a foszfor mellé.
A turini-gyertya és a briquet physique is robbanással gyújtott, s ez volt a legnagyobb hibájuk. R obbanáskor kis égő foszforszem ecskék rep ü ltek szét, am elyek nem csak g y ú jto ttak , hanem súlyos égési sebeket is okoztak. A
rob-bánás h a tá sá t igyekeztek ugyan idegen anyagok (kőolaj, sárga viasz, parafapor, szegfűolaj, fahéjolaj, terp en tin , m agnézium oxid, kám for stb.) hozzákeverésével csökkenteni, de a veszedelm et egyik sem h á ríto tta el. A bekövetkezett sok bal
eset u tá n a hatóságok a g y ártá sát és alkalm azását korlátozták, illetve b etil
tották.
1825-ben Cooper londoni k ém iatanár, aki különös előszeretettel foglalkozott a robbanóanyagokkal, elsőként alkalm azta a foszfort dörzsgyufa készítésére.
G y u fáját úgy készítette, hogy foszfort enyvoldatban szétoszlatott, m ajd k én t és kálium klorátot k e v e rt hozzá. Ebbe a pépbe m á rto tta a kénezett végű gyufa
szálat, am ely száradás után, bárm ely érdes felületen dörzsölve, robbanással gyulladt. Ez a gyufa forgalom ba nem került.
A harm incas évek elején N ém etországban sok helyen g y á rto tta k foszforos gyufát, A usztriában 1833-ban Bécs piacán is m egjelent, am elyet legnagyobb m ennyiségben Rómer István láto tt el. R óm er István kezdetben a foszforos gyufa készítésére k álium klorátot használt. Később e sót részben ólom nitráttal, illetve m inium m al pótolta, am elyre 1834-ben szabadalm at is kapott. Preshel és T revany bécsi gyárosok is g y á rto tta k k áliu m k lo ráttal foszforos gyújtókat.
A kálium klorátot részben m inium m al, barnakővel, illetve ólo m n itráttal is helyettesítették, de m in t ném et kollégáik, ők sem gondoltak arra, hogy a k á lium k lo ráto t teljesen kiküszöböljék. A káliumklorátot tartalmazó foszforgyufa is robbanással gyulladt, m iközben e gyújtókeverék egy része szétfreccsent. Az ellene felm erült panasz m ia tt g y á rtá sá t és h asználatát a hatóságok számos v á
rosban beszüntették. A XIX. század elején a foszforosgyújtók ism ertetése m ár egyetem i tankönyvekben is m egjelenik 1817-ben Prechtl-től, 1820-ban Meissner- től. (M eissner P ál erdélyi születésű, egykori brassói gyógyszerész, később a bécsi politechnikum kém iai professzora, akinek egyik tan ítv án y a volt Irinyi János, a robbanásm entes gyufa felfedezője.)
Irin y i János 1817. m áj. 17-én született Albison, B ihar várm egyében. A pja kiváló mezőgazda, urad alm i tisztta rtó volt, aki m intagazdaságot létesített Nagy- létán. Irinyi N agyváradon és D ebrecenben végezte középiskolai tanulm ányait, először jogásznak készült, de a pervesztés m esterségéhez nem érezvén hivatást, valószínűleg Széchenyi eszm éitől is in d íttatv a, technikus lett. A ’’kém iához való szenvedélyére” hallgatva, a bécsi m űszaki főiskolára, az ún. P olytechnikum ba iratk o zo tt be 1836-ban, hogy m agát m űszaki szakem berré képeztesse. Itt vegy
ta n ta n á ra , M eissner P ál kísérlettel egybekötött előadásait különös figyelem m el h allgatta. M eissnernek egyik m eghiúsult kísérlete, a kénvirággal dörzsölt ólom- dioxid m eggyújtása vezette Irin y it a rra a gondolatra, hogy kén h elyett g y ú j
tásra foszfort használjon. Irinyi az előadást követően foszforból és ólom -dioxid- ból gum iarábikum m al pépet készített és a kénes fácsk ák at ezen pépbe m á r
to tta . A m egtikkadt új gyufákat haza vitte, hogy azok szobájában teljesen ki
száradjanak. V acsoráról hazatérve, a sötétben kíváncsian n y ú lt új gyufái után, egyiket a falhoz dörzsölte és az pom pásan m eggyűlt. M ásnap b em u tatta a kész g y u f á t. . .
N émelyek szerint Irinyi találmányát néhány fillérért engedte át annak a szatócsnak, akitől a gyufa előállításához szükséges anyagokat vásárolta. Mások szerint elgondolását közölte R óm er Istvánnal, aki azt kipróbálva, ugyancsak jó n ak találta, s 6 vagy 7000 fo rin té rt azt m egvette. Irin y i a k ap o tt összegből fedezte külföldi ú tjá t 1838-ban. Bécsből B erlinbe m ent, ahol az ak k o r híres kém ikusokkal is m egism erkedett. Klaproth-tal való kapcsolatát élete végéig fe n n ta rto tta .
Ir in y i J á n o s g y u fa g y á r á n a k e m lé k tá b lá ja a B p . V III ., M ik s z á th K á lm á n té r 1. sz. h á z fa lá n
B erlinben a kém iát forradalm asító új eszmék — Lavoisier és követőinek tan ai — h atásá ra írta m eg első tudom ányos értekezését, am ely 1938-ban jelen t m eg ’’Uber die Theorie der Chemie in Allgemeinen und die der Schwefelsäure insbesondere” címmel. Ebben a m u n k ájáb a n a kém ia elm életi kérdéseivel á lta lában, különösen pedig a savelm élettel foglalkozott. B erlinből H ochenheim ba m ent, az o ttan i híres gazdasági akadém iára, m ezőgazdasági ism ereteinek gya
ra p ítá sa céljából. 1839-ben v isszatért M agyarországra és belevetette m agát a tudom ányos életbe. E gyre-m ásra jelen tek meg tudom ányos dolgozatai. A hazai ta la jta n történészei is elism eréssel szólnak A kanyári tó című cikkéről, am ely
ben a szikszó előállítása m ellett a szikes talajo k ja v ítá sá ra elsőként javasolja a gipsz alkalm azását. A vegytani rokonság c. dolgozata a kém iai affinitásról szól, arró l az erőről, am ely kényszeríti a testek e t az egyesülésre. 1840-ben m egjelent A vegy arány tan c. m u n k ájáb a n a testeknek egym ásra való h a tá sá t m agyarázza. U gyancsak ebben az évben jelen t meg egy m ásik értekezése A vegyrendszerről címmel, am elyben a Lavoisier-féle eredm ényeket népszerű
síti. 1842-ben új cikket írt A vegytan mint vezércsillag a történettudományban címmel, am elyben az elemzések jelentőségét m é lta tta az archeológiában. A vegytan elem ei cím en írt tankönyvének első k ötete 1847-ben jelen t m eg N agy
váradon, am elynek folytatása ’’szörnyűséges pártolatlan ság b an holt m eg”. Ez volt pedig az első m agyar nyelvű könyv, am ely a B erzelius-féle vegyj eleket alkalm azta és sztöchiom etrikus szám ításokat is b em utatott.
Tudom ányos m unkássága m ellett a még Bécsben 1836-ban felfedezett zündhölzli — a ’’g y u fa” szavunk ez időben m ég ism eretlen volt, a szó Irinyitől szárm azik —, a zajtalanul gyúló gyufa g y ártá sára 1839-ben Pesten g y ú jtó g y árat alapított. G yárában 50—60 em berrel n aponta félm illió gyu fát készített.
Az általa g y á rto tt gyufa 100 m m hosszú és 2 m m átm érő jű volt. A kész szála
k a t papírtokban, papírdobozokban hozta forgalom ba. A jól menő üzletet — ann ak tűzveszélyessége, néhány m un k ásán ak m egbetegedése, v alam int a ható ságok és a kon k u rren cia kellem etlenkedései m iatt — négy év m úlva eladta.
Az Irinyi-féle robbanásm entes, zajtalan u l gyúló gyufa sem volt panasz- m entes, ennek is volt egy hibája, éspedig az, hogy erősen mérgező fehér (sárga) foszfort tartalmazott. A sárga foszfor helyettesítésére végzett szám talan próbálkozás végül is a vörösfoszfor tartalm ú , ún. biztonsági vagy svédgyufa kialakulásához vezetett.
Pasch svéd egyetem i ta n á r 1844-ben szabadalm aztatott e ljárását ném ileg tökéletesítve, a Lundström testv érek 1845-ben Jönköpingben m egkezdték a biztonsági gyújtó, az egész világon e lte rje d t svédgyufa gyártását.
Fábián Éva
Irodalom : __ __________________________________________________
S z a th m á ry L á sz ló : A g y u fa tö r té n e te a X IX . szá z a d végéig. Bp. 1935. 127 1. (Kis A k a d é m ia k ö n y v tá r a 17.)
L ó sy -S c h m id t E d e : A fo szfo ro s g y ú jtó k , R ó m e r Is tv á n é s Ir in y i J á n o s s z e re p e e g y ú jtó k tö k é le te s íté sé b e n . A M a g y a r M é rn ö k - é s É p íté sz E g y le t közlö n y e, 1935.
141— 152. 1. és k ln y . S z a b a d v á ry I. 134— 137. 1.