Benyovszky Móric négy k o ntinen
sen — Európa, Á z s ia , A m erika, A frika földjén — te tt u t a z á s a i m ár a XVIII.
században, k o rtársai körében nagy fel
tű n ést keltettek. A h án y a to tt sorsú, férfik o ra d erekán — 200 éve — a fra n ciákkal vívott tűzh arcb an m egölt világ
já ró alak já t életében is sok legenda övezte, de halála u tá n szaporodtak meg igazán a tevékenységét egyoldalúan he- roizáló vagy lekicsinylő, sőt, helyenként gyalázó értékelések. K alandokban bő
velkedő, fordulatos élete számos költőt és írót — G vadányi József, Jó k ai Mór
— m egragadott, s tevékenységének ho
m ályban m a ra d t részletei a m últ szá
zadtól napjain k ig történészeket, geográ
fusokat k észtettek beható k u tató m u n kára. A világ közvélem énye Benyovszky M óricot először em lékirataiból ism erte meg. A könyv sikerére jellemző, hogy Benyovszky Móric h ét nyelvre fo rd íto ttá k le, és húsz k i
adásban ju to tt el az olvasókhoz.
Benyovszky M óric 1746-ban nem esi család gyerm ekeként született a N yitra megyei Verbón. É desapja Benyovszky Sám uel huszárezredes, édesanyja R évay A nna Róza bárónő volt. A fiata l nem es ifjú k o rá t Bécsben tö ltötte, ahonnan csak a ty ja halála u tá n té r t vissza a családi b irto k ra. R okonaival való nézet- különbségei az örökség ügyében an n y ira kiéleződtek, hogy m enekülnie kellett.
Lengyelországba utazott, ahol apai n ag y b á ty ja fogadta be otthonába. Ú tján ak következő állom ása H am burg volt, ahol k ita n u lta a tengerész m esterséget.
H ajózási szakism eretei élete későbbi éveiben is m eghatározó jelentőséget n y e r
tek. Több esztendei hajózás u tá n t é r t haza szülőföldjére, hogy visszaszerezze b irtokait. Ú tközben m egism erkedett lőcsei házigazdájának leányával, Hönsch Z suzsannával és ham arosan feleségül vette.
Benyovszky M óric részt v e tt a lengyel szabadságharcban. Érdem ei m él
tán y lásak én t ezredesi, m ajd táb o rn o k i ran g b a lép tették elő. 1769-ben a cári csapatok fogságába esett. Az oroszok Szibériába szám űzték. 1770-ben Tobolszk, Tomszk, K rasznojarszk, Jak u tszk útvonalon érkezett m eg Ohotszkba, m ajd onnan hajóval u ta z o tt tovább a K am csatka-félszigetre. 1771-ben — m int szám - űzöttnek! — a korm ányzó k ísérőjeként alkalm a n y ílt b e já rn i a félszigetet. A
korábbi k u tató k — S panberg, B ering és C sirnikov — lev éltárb an őrzött fel
jegyzéseibe, naplóiba való betekintés, valam in t sa já t tap asztalatai alapján, p á ra tla n u l gazdag, s szinte az egész K am csatka-félszigetet átfogó, sokrétű föld
rajzi, néprajzi és tö rté n e ti vonatkozású ism eretanyag b irto k áb a ju to tt, m elyet em lékirataiban te tt közkinccsé. 1771 m áju sáb an n éhány szabadulásra vágyó tá rsá v a l elfoglalta Bolsereck erődjét, és a ’’P é te r és P á l” nevű vitorláshajó fedélzetén ú tn ak in d u lt A m erika felé. Á tkeltek a K urili-szigeteket elválasztó keskeny szoroson, s több hónapi hajózással é rin te tté k a B ering-, a Szt. Lőrinc-, az U nim ak- és az A laszkai-félsziget déli p a rtja i előtt húzódó Kodiak-szigetet, m ajd Ja p á n és Form oza — a m ai T ajvan — útbaejtésével ju to tta k el a p ortugál fennhatóság a la tt álló M akaóba. A m egism ert tá ja k ró l B enyovszky részletes és számos vonatkozásban helytálló, hiteles kép et adott. A szám űzöttek K am csatká- ból in d u lt kis csapata a különböző betegségek, járv á n y o k következtében alapo
san m egfogyatkozott az ú t viszontagságai során. Benyovszky n éh á n y társá v al Isle de F rancé — a m ai M auritius szigete — és a m adagaszkári F ort-D auphin kikötők felkeresésével 1772. július 19-én érk eze tt francia földre, ahol d ’Aiguillon herceg tisztelettel fogadta. Rövid idő m úlva a francia uralkodó, XV. Lajos k irály — De Boynes tengerészeti m inisztérium i állam titk á r előterjesztésére — m egbízta Benyovszkyt egy önkéntesekből toborzott expedíció vezetésével és M adagaszkár szigetén kereskedelm i telep alapításával.
A m agyar utazó 1774. fe b ru ár 14-én érk eze tt m eg a M adagaszkár észak
keleti partv id ék én találh ató A ntongil-öbölbe, ahol az A ntainam balana folyó to rk o latán á l telepedett le. I tt építette ki L ouisbourgnak elnevezett központi telepét.
Balázs Dénes 1979-ben végzett helyszíni k u tatása i tisztázták Benyovszky m adagaszkári m űködésének főbb eredm ényeit: diplom áciai ügyességgel sikerült kibékítenie az egym ással h arcb an álló helyi népcsoportokat, sok tízezer m algas bevonásával közm unkákat szervezett, u ta k a t ép íttetett, csatornákat ásatott, m ocsarakat csapoltatott le. M int M adagaszkár korm ányzója, fontos feladatnak ta rto tta a sziget geográfiai fe ltárását, s ennek érdekében több expedíciót szer
vezett az északkeleti p artv id é k m egism erése céljából, b á r m aga h ivatali tiszté
nél fogva, személyesen nem v eh e te tt részt a vállalkozásokban.
B enyovszky nagy népszerűségre te tt szert a m algasok körében, s ennek köszönhetően a szigetlakok fejedelm ükké választották, m iu tá n lem ondott a fran ciák a d ta tisztségről.
1776 decem berében a Bel A rth u r nevű h ajó n visszaindult Európába. Rövid időre ellátogatott M agyarországra, részt v e tt a b ajo r örökösödési háborúban (1778) és M ária T eréziától grófi cím et kapott, de nem ad ta fel nagyszabású afrik ai terveit. 1784-ben az am erikai B altim ore-ba utazott, ahonnan am erikai kereskedőktől k ap o tt ezer fo n t érték ű rak o m án n y al — fegyverekkel, mező- gazdasági m unkaeszközökkel, csere céljait szolgáló egyéb árucikkekkel — az In tre p id nevű hajón — kalandos úton, B razília érintésével — té r t vissza m áso
dik hazájába, M adagaszkárra.
A m algasok körében végzett sokoldalú és közkedveltséget élvező tevékeny
ségét nem nézték jó szemm el a saját érd ek eik et szem előtt tartó , Benyovszky- b an k o n k u rren ciát gyanító, a sziget teljes m eghódítására törekvő francia g y a r
m atosítók. Az egybehangzó források szerint, M auritius szigetének francia k o r
m ányzója katonaságot k ü ld ö tt ellene. A b ennszülöttekre tám aszkodó Benyovszky
nem tu d o tt sokáig ellenállni a tűzfegyverekkel harcoló franciáknak, s 1786.
m áj. 26-án nyílt csatában vesztette életét.
Benyovszky M óric személye és m unkássága m éltó arra, hogy rá tisztelettel em lékezzünk.
Kubassek János
Irodalom:
G ró f B en y o v szk y M ó ric s a j á t e m lé k ir a ta i és ú tle ír á s a i. F o rd .: J ó k a i M ór. I—II. k öt.
B p. 1888. 351, 423 1.
J a n k ó J á n o s : G ró f B e n y o v sz k y M ó ric m i n t fö ld ra jz i k u ta tó . K r it ik a i m e g je g y z é se k K a m c s a tk á tó l M a k ó ig t e t t ú tj á r a . Bp. 1890. 31 1.
A ld o b o ly i N a g y M ik ló s: B en y o v szk y M óric, n ég y v ilá g ré s z v á n d o ra . H a v a s n é B ed e P ir o s k a — S o m o g y i S á n d o r (szerk .): M a g y a r u ta z ó k , fö ld r a jz i felfed ező k . B p. 1973.
91—95. 1.
L u g o si G yőző: B e n y o v sz k y M ó ric M a d a g a s z k á ro n — ’’a u to le g e n d a ” és v aló ság . S z á zad o k , 1984. 361—390. 1.