”A mi szerepünk, geológusoké más, mint a szépíróké, ö k egyetlen verssel is a nagyközönség elé léphetnek. A mi eredményeink koronája csak messziről látszik.”
(B án y a i Ján o s) Az első világháború u tá n Erdély
ben a m agyar geológusok doyenje Szádeczky-Kardoss Gyula, a kolozsvári tudom ányegyetem nyug. geológus pro
fesszora lett. M ellette négy lelkes kö
zépiskolai term észetrajztan ár, geológus
— Balogh Ernő, Bányai János, Török Z oltán és Tulogdi Ján o s —, volt ta n ít
v ányai és m unkatársai, m in t az erdélyi föld legjobb ism erői és tanítói, lan k a
d atlan h itte l és helytállással o k tatták és nevelték a term észet és tudom ányai szeretetére és m egism erésére, a k ét vi
lágháború közötti 20 év alatt, a fiatal nem zedéket.
Bányai János geológustanár hosszú élete során m indvégig a tudom ány és a társad alm i haladás ügyét szolgálta.
Tulogdi János szerint, ’’O rbán Balázs óta a Székelyföld legszorgalm asabb ku tató ja, legkiválóbb ism erője, a H argita és környékének hűséges fia ” volt. Val
lotta, hogy ’’m inden hely beszél”, s ő
m aga is tu d o tt m inden helyről beszélni. A term észettudom ányos k u ta tá s egysé
gét h ird e tte : a term észet egysége vezesse a k u ta tó t vizsgálódásai közben. A földtan m ellett a földrajz, növénytan, állattan , néprajz, balneológia megism e
résére o k ta tta tan ítv án y ait. A Székelyföld idegenforgalm ának fá ra d h a ta tla n harcosa volt, szem léletét pedig áth a to tta a term észet védelm ének igénye.
B ányai János a b udapesti Pedagógium ban n y e rt ta n á ri oklevelet (1908), m ajd m in t középiskolai ta n á rt, kiküldték Németországba, hogy a korszerű te r m észettudom ányos oktatás és a m úzeum ok szervezését tanulm ányozza. 1912—
13. évi tan u lm án y ú tján a jén ai egyetem en és a berlini B ányászati A kadém ián kiváló tudósok (Gothan, W alther) előadását hallgatva, bővítette szakm ai tu d á sát és fejezte be tanu lm án y ait. Az 1920—1940 közötti időszakban Székely- keresztúron, m ajd S zékelyudvarhelyen tan íto tt, közben a b u k aresti F öldtani Intézet m u n k atársa volt. 1941-ben m egalakult a K eletm agyarországi és Erdély- részi F ü rd ő k Szövetsége M arosvásárhelyt, m elynek vezetőségi ta g ja lett, és m egbízták a S zékelyudvarhelyen létrehozandó O rbán Balázs B orvízkutató Intézet megszervezésével. A budapesti F öldtani Intézet irányelvei alapján a k a rtá k elvégezni az erdélyi ásványvízkincs új felm érését. Sajnos, a háború kim enetele m eghiúsította a szép terveket, s így a k u ta tá s a továbbiakban m á r
egyéni feladatává vált. N yugdíjba vonulásakor, 1947-ben m egvált az oktatástól, de dolgozott tovább a tudom ánynak és a köznek a jav ára, gyengülő egészség
gel, jóform án utolsó órájáig.
B ányai János életm űvét 60 esztendős gazdag és főleg sokoldalú szakmai, társad alm i és közéleti m unkássága bizonyítja. Tevékenységével szervesen be
ép ü lt m űvelődéstörténetünk jellegzetesen erdélyi nagy szem élyiségeinek sorába.
Elszigetelten, vidéki kisvárosban élt, a költő Tompa László tudós társak én t, akárcsak a m ag y ar tu d o m án y tö rtén et nag y m agányosai, köztük Bőd P éter, Benkő József, Bolyai F arkas. A nagyobb tudom ányos központoktól távol élve és dolgozva, am i valóban m egnehezítette m u n k áját, de sokoldalú ak tív m u n kásságával ki tu d ta építeni kapcsolatait a környező világgal, s így v ált ő m aga a Székelyföld tudom ányos és szellemi központjává. Ezt bizonyítja tudom ányos tevékenysége és irodalm i m unkássága, az a több m in t 100 m agyarul, rom ánul, n ém etül és fran ciáu l m egjelent értekezése és tanulm ánya, a m integy félezer ism eretterjesztő és honism ertető írása, számos térképe, m elyek m agyarországi és rom ániai lapokban, folyóiratokban jelen tek meg.
A sepsiszentgyörgyi Székely N em zeti M úzeum fenn állásán ak 50. évforduló
ján, 1929-ben ta r to tt jubileum i tudom ányos ülésszakon h atáro zta el és in d íto tta el, m ajd szervezte a m inden év n y a rá n ren d ezett H arg ita ’’expedíciókat”, m e
lyeken a Székelyföldet m egism erni és k u ta tn i akarók (tudósok, egyetem i h all
gatók és term észetbarátok) v ettek részt. M ajd 1931-ben S zékelyudvarhelyen m egalapítja és szerkeszti 1944-ig a Székelység című, a Székelyföldet és népét ism ertető havi folyóiratot. Ebben 13 éven keresztül p á ra tla n m ódon szolgálta ren d íth e te tle n ü l a szakm ája, a néprajz, a hely- és k u ltú rtö rté n e t, a tudom ány
népszerűsítés m űvelésének és terjesztésének nem es felad atát. Nagy tek in tély ű szakem berek szólnak a néphez a kisvárosi folyóirat oldalairól, am elynek tu d o m ányos-inform ációs oldala valóságos tü k ö rk ép e az 1931—1944 közötti időszak
nak. A Székelység külön m ellékleteként jelennek m eg a székelyföldi földtani k u tatáso k eredm ényei, am elyekben főleg a hasznosítható ásványi n y ersan y a
gokkal és a fü rd ő k fellendítésének kérdésével foglalkozik. E m ellékletekből áll össze 1938-ban A Székelyföld természeti kincsei és csodás ritkaságai c. n e
vezetes m unkája.
K utató m unkássága a földtan m inden ágára k iterjed t. M unkái közül két m űve összefoglaló jellegű: A Magyar Autonóm Tartomány hasznosítható ás
ványi kincsei (B ukarest, 1957) és A Magyar Autonóm Tartománybeli ásvány
vizek és gázömlések (társszerzőkkel, B ukarest 1957). Ezenkívül társszerzője A Székelyföld írásban és képben című, 1941-ben m egjelent kötetnek is. T udo
m ányos k u tató m u n k áján ak legm aradandóbb eredm ényeit azonban D élkelet- Erdély, a Székelyföld ásványvízkutatásában érte el. E rről számos dolgozata jelen t meg. E lkészítette az ásványvizek kataszteri térk é p ét is. M indezt szerve
sen egészíti ki az iszapvulkánokról, gyógyiszapokról, gyógylápokról és m o tet
tá k ró l szóló írásai, továbbá a korszerű, gazdaságos fürdőélet kialak ításán ak gondolata (A Székelyföld m int fürdőország). A szülőföld term észeti szépségeit és ritk aság ait örökíti m eg számos tu risztik ai és tájism e rtető cikkében. De nem csak az ásványokkal, kőzetekkel és ősm aradványokkal foglalkozott, hanem ta nulm ányozta a Székelyföld élő-, növény- és állatvilágát is.
B ányai János m egfigyelt, összegyűjtött, feldolgozott, kiadott, vagyis köz
kinccsé igyekezett ten n i m indent, s ezáltal egyrészt a tudom ányt, m ásrészt szűkebb hazáját, a Székelyföldet s an n a k népét szolgálta egész életén át. R ánk
hagyta gazdag életm űvét, példás em berségét, h iv a tá stu d a tá t és tevékeny p a t
riotizm usát. Élete és m unkássága szimbólum, m ely u ta l arra, hogy m inden időben m indig a népeket összekötő közös célok m egkeresése a feladat, de úgy, hogy az népe és hazája ja v á t szolgálja.
Csíky Gábor
I r o d a lo m :
Á d á m L á s z ló : B á n y a i Já n o s . F ö ld r a jz i É rte s ítő , 1972. 291. 1.
C sík y G á b o r: B á n y a i Já n o s . H id ro ló g ia i T á jé k o z ta tó , 1971. 8. 1.
K isg y ö rg y Z o ltá n : B á n y a i J á n o s e m lé k e z e te . F ö ld ta n i K ö zlö n y , 1973. 117. 1.
K ó n y a Á d á m : B á n y a i J á n o s . F ö ld r a jz i K ö z le m é n y e k , 1971. 235. 1.
V o fk o ri L á s z ló : B á n y a i J á n o s tu d o m á n y o s h a g y a té k a . M ű v elő d és, (B u k a re s t) 1974.
4. sz.