ker. hit erejétől lelkesítve az önmegtagadásnak, ártatlanságnak és a földiek megvetésének oly di-cső példáját adták, vagy kik annyi jeles apológiá-kat irtak a ker. hit védelmére, mert ezek csak egy-szer ü említése is számtalan ívekre terjedne, csak röviden érintem még a ker. hit jelenkori hőseit, a missionariusokat, kik megvetve minden életvesze-delmeket, számtalan nélkülözés és sanyaruság közt a hullámzó tengereken, sivatag pusztákon s hófed-te bérczeken keresztül, a kiengeszhófed-telő áldozat is-mertető jelét, Krisztus keresztjét viszik a pogány népekhez és feszülettel kezeikben, szent- olvasóval kötélövedzte oldalaikon terjesztik a ker religio ta-nait , az üdvhozó ismereteket, a valódi művelődés virágait, fáradozásuk jutalmát egyedül önkeblök-ben találván. S kérdem, mi az, mi őket elcsügged-ni nem engedi, folytonos kitartásra buzdítja? nem-de a ker. hit ereje, a kereszt győzenem-delme. Oh ! szent kereszt ! valóban mennyei növény vagy te, drágább mindeneknél, valóban te az élet fája vagy !
K o c s i s Ádám.
X I V . Z s o l t á r .
— Szabadon fordítva. —
Uram ! . . . ki a z , ki üdvözülni fog ? Ki nyer örök, végetlen életet ? Ki az , ki mennybe j u t v a , ott neked Örömmel zeng magasztos éneket ? . . . Taníts meg erre Istenem ! Atyám ! H o g y , tudva az i r á n y t , bátran tegyek, S tettem nyomán viruljon ü d v , melyet Te szent kezedből t ú l siron vegyek ! . . . Ki tisztaszivü — nemde — s bűntelen ? K i szól erényes szót, s cselekszik azt ? Kit embertársa üdve érdekel?
Ki ajkain bocsát ki csak igazt ? Ki fél, imád s dicsőít tégedet ? K i tisztalelkü, s roszat nem akar ? Ki kölcsönére nem kiván sokat ? Ki fölsegélni koldust nem fukar ? Ki ily úton halad a sír felé,
Az üdvözül — nemde — s boldog leszen ?
Mert a z , e lét u t á n , a túl siron A mennyei örömből részt veszen.
M a g u r a i Lajos.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
M a g y a r o r s z á g .
N a g y s z o m b a t , f. Iió 3-án. E g y szívemelő s vá-rosunk vallásos életét dicséretesen jellemző egyházi ünne-pélynek levén t a n ú j a , el nem mulaszthatom azt rövid ki-vonatban közleni. Ugyanis a helybeli, hajdan pálosok kla-stromához tartozó szent József temploma , szent Pál szer-zete eltöröltetése után részint a helybeli papnöveldei ta-nárok , részint elaggott egyháziak által láttatván el mind-ekkoráig , minden más pártfogó nélkül egyedül a nagy-szombati hivek kegyes adományaiból t a r t a t o t t fönn. Azon-ban 1842-ik évben az egyház boltozata egész hosszáAzon-ban megrepedvén, mármár végromlásnak vala kitéve, holott pedig a szeplőtelen Szuzanya tiszteletére még a pálosok-tól á t v e t t jámbor szokásként e szentegyházban naponkint német és tót nyelven hangzik a szent olvasóban az áldott Szűz dicsérete, s a nép ép ennek t u l a j d o n í t á , hogy a leg-nagyobb szükség idején a Szűzanya egyik buzgó tisztelője halálos ágyán önként 800 pforintot hagyományozott a tem-plomnak, melyből a jámbor hivek tetemes adakozásai hozzájárultával a szentegyház ismét helyreállíttatott az ajtatos nép leírhatatlan örömére.
Ámde 1855-ben ismét a templom tornya vala annyi-ra megrongálva, hogy naponkint összeroskadással fenye-getett , s elvégre is le kelle azt szedetni, de miként az előbbi, úgy ez alkalommal ismét találkozának az Isten-háza díszeért buzgó keresztények, kik tetemes áldozatokat raktak le Isten oltárára. Ezek élén méltóságos V i b e r Jó-zsef czimzetes püspök , még akkor nagyszombati érseki helynök , kinek áldozatkészségét, hol Isten dicsősége , s a hivek üdve kívánta, az egészen általa tetemes költséggel fölékített helybeli szent Orsolya szüzek, úgyszinte a Jézus társasága temploma is hirdeti, 50 forinttal nyitá meg az egykori pálosok egyháza tornyának helyreállítására meg-kezdett adakozást. Nemkülönben mostani utódja, méltósá-gos S c h i r g 1 Endre nagyszombati érseki helynök úr is 50 forinttal járult a kegyes adományokhoz , melyek-nek gyöngye az O c h a b a János városi tisztviselő leánykái
által fölajánlott 12 forint; ugyanis ezek az iskolából haza-mentökben hallván, hogy a torony helyreállítására ke-gyes adományok gyűjtetnek , mihelyt haza értek, kérték a t y j o k a t , engedné meg nekik megtakarítgatott filléreiket e szent czélra fölajánlani, s a jó atya , ki maga is egyike vala az adakozóknak, azonnal elküldé leánykáit, hogy taka-rék szekrénykéiket Isten dicsőségére kiürítsék. Ekkép az általános lelkesülés következtében csakhamar összegyűlvén a munkás szeretet áldozatai, az ú j torony főleg nt. H o-m o k y József papnöveldei lelkiigazgató ernyedetlen fára-dozásai által elkészült. Folyó hó 3-án reggeli 10 órakor a fönntisztelt helynök úr fényes egyházi kísérettel a
katonai s politikai, törvényszéki és városi hatóságok, s nagy-számú ajtatos hívek jelenlétében ajtatos menettel indulva a templom előtti nepomuki szent Jánosnak a Tirnava patak hidján fölállított díszes szobrához , itt üdvösségünk j e -lét, a szent keresztet megáldá ; mire a szent kereszt az ú j torony tetejére fölvonatván , üdvkivánatok röpíttetének a Mindenhatóhoz ő es. s apostoli kir. fölsége legkegyelme-sebb u r u n k é r t , s az egész fölséges császári családért, ő eminentiája bibornok herczeg-primásért, a császári és vá-rosi hivatalnokokért, az egyházi hivatalkodást végző ér-seki helynök ú r é r t , végre a templomot fönntartó jóte-vőkért, kikre dúsan áradozzon Isten áldása !
A mily örömnap vala azonban julius 3-ka az egész városra, ú g y julius 8-ka gyászos volt, miután ekkor a f.
hó 6-án délután jobb életre szenderült M a d á c s József társas-egyházi kanonokot kisértük sz.-Miklós egyháza sír-boltjába élte 77-ik é v é b e n , s miként életében a jámbor-lelkü buzgó papot mindenki tisztelte, úgy végtisztelete alkalmával is általános részvét követte őt sírjába,; de leg-meghatóbb vala fölső-diósi egykori hiveinek ragaszkodása, kik számos évek során á t áldásosán működött egykori buz-gó lelkipásztoruk haláláról értesülvén , igen számosan je-lentek meg temetésén , s hálakönyek- és buzgó imával ta-núsították szeretetüket egykori lelkészök iránt. Béke az áldott pap hamvaira, ki hú munkás levén az Ur szőllejé-ben, a boldogabb hazába költözött !*)
Nem mellőzhetem végre azon örvendetes jelenetet közleni, mely az érsek-tanodai tanári testület oly kelleme-sen lepte m e g , midőn julius 14-én kezdődvén az írásbeli érettségi vizsgálat, reggeli isteni-tiszteleten az érettségi vizsgálatra jelentkezett iíjakat a nélkül, hogy valaki fi-gyelmeztette volna őket, a legbensőbb buzgalommal látta az Ü r asztalához j á r u l n i , minthogy mint egykettő később nyilatkozók, közösen eltökélték, Istennel kezdeni meg ezen életökre oly fontos hatású foglalkozást. Isten áldása kisérje az ily jóindulatu ifjakat éltök utain !
Z . . . cs.
Francziaország.
A német irodalom ujabb időkben alig tud vonzóbb müvet fölmutatni, mint Z e l l Károlyét „Bilder aus der Gegenwart. Des Marschalls von S a i n t-A r n a u d Leben und Charakter nach seinen Briefen, und : die reliogiose Bewegung in dem Geiste des französischen Heeres" czim alatt. Nem csak az 1848-iki szomorú események, de főleg a közelebb lefolyt keleti liáboru eléggé bebizonyította, hogy valamely hadseregnek nagysága és ereje nem fekszik kizá-rólag annak czélszerü szervezetében , hanem inkább erköl-csi, mondhatni belső tartalmasságától s a harczosokban élő szellemtől föltételeztetik. A franczia hadsereget valóban vallásos szelleme lelkesítette a számos hős tettekre , mik a történelem lapjaira följegyezvék. E lapok is („Religio."
1855. I. félév 19. és 38. és II. félév 5. 33. szám; nem
kü-*) E jeles papról igen örömest közölnénk többet is.
S z e r k.
lünben 1856-ik I. 3-ik és ÍU^ s zám )) dicsérőleg em-lékeztek annak idejében a franczw hadsereg vallásosságá-ról. A sereg lelkesedése legtöbbi*jre vezére erényeinek visszatükrözése. Ilyen volt S a i n t-i.r n a u d. Ezen bátor hadvezérnek életrajzát adja a czimzet,könyv , fölsorolván erényeit, a nélkül, hogy gyöngeségeit elpalástolná. Míg egy részről Saint-Arnaud élénk k e d é l y i g birt : szivének érzelmei olyannyira gyöngédek voltak, h g y életirója őt méltán j ó és érzékeny szivü harczfinak »evezhette. — Családja, katonái s mindazok i r á n t , iík segélyét
igénybe v e t t é k , megelőző szeretettel viselteiét. Mélyen hatott rá harczménének állapota is, midőn azt egr a csatá-ban kapott seb következtében elvesztette. A félelmet ve-szedelmek közepett nem ismerte. Észbeli tehetségei kitű-nők voltak : fölfogása gyors és könnyű, fogalmai W t á k s határozottak. A mi pedig kiválóan ékesítette, a k a n t a tetterős volt és kitartó, úgy, hogy leginkább ennek köszön hette dicsőségteljes életpályáját. Hivatásul a katonai pá-lyát választotta, a csatákban hősies szenvedélylyel, bátor-sággal és megtörhetlen szilárdbátor-sággal állott kijelölt helyén;
az ellenség ellenében mindenkor emberi kíméletet tanúsí-tott. Politikai nézeteit illetőleg, egész lélekkel a rendnek embere volt, s e szerint a demagógiának kiengesztelhetlen ellene. Önmagáról ismételve bevallotta, hogy keblében az érzelmek legfőbbike a forradalomnak gyűlölete. Kedélye nemes, szilárd, igazságszerető, távol minden irigységtől, nyilt s hazafi - érzelmű szivét a vallásos gondolatok s érzelmek elől sohasem zárta el ; egész valóját vallá-sosság nemesíté, főleg az utóbbi években komolyan foglal-kozott a vallással, a mit egész lélekerejét igénybevevő végfájdalmai közepett, s előbb a tábori papoknak a keleti sereg alkalmazásakor fényesen kitüntetett.
Nem kevesebb érdekkel bír a czimzett munkának má-sik része, mely a franczia seregben uralkodó vallásos szel-lemet ecseteli. Bámulással határos méltánylattal kisérte az Összes világ e sereget a keleti háború folyama alatt. A legsanyarubb körülmények között is bebizonyult, hogy a végbevitt nemes tetteknek egyik fő rugója a vallás volt. A fegyver a sz. kereszttel összetestvériesedvén bámulatra méltókat cselekedett. A franczia sereg, mely babérokkal fölékesítve visszatér hazájába, a fölujult élő hit nélkül a nehéz szenvedéseket, melyeket keleten elviselnie kellett, bizonyára nem tűrte volna azon föláldozással, melyet az egész világ csudált, s így kevesb bátorsággal és szerencsé-vel harczolt volna. A katonai egyletek (1' oeuvre des soldats) melyeknek föladata volt, a franczia seregben az
erkölcsö-ket és vallásosságot megóni s fölfokozni, a tábori papok-nak közreműködése, kiket a legelső rangú tábornokok te-kintélyökkel támogattak, általában a papságnak a katonai fegyházakban minden korláttól fölszabadított befolyása s tevékenysége, az irgalmas nénék önföláldozása a betegek ápolásában, a fegyverzaj közepett a táborban ismételve t a r t o t t s a katonáktól szívesen látott missiók s több efféle meghozta az áldásos gyümölcsöket, a fegyelmet fönntar-tani segítette, az engedelmességet előmozdította , az egyé-neknek érdekeit a közérdeknek alárendelte, az elüljárók s
közkatonák közötti köteléket szilárdította , a hivatáskötel-mek teljesítését könnyebbé, az áldozatkészséget fényesebbé t e t t e , a bátorságot fölfokozta , a hazaszeretetet nemesbí-tette, szóval a táborozást elviselhetővé tette inkább , mint bármily emberi érdekek s nézetek tehették volna. A czim-zett könyv számos példát sorol föl. A nevesbek : B o c h tengerészeti hadnagy , F a b v r i e r-d e s-P o i n t e s admiral, N e y , C a r b u c c i a , L o u r m e l , M a y r a n , B o s q u e t , V e r g é , B o n s c a r e n , C a n r o b e r t , B r a i -v e tábornokok, H a r d y és B r a n c i o n ezredesek, C o u è
alezredesek, F a g o n d e L a c o n t r i e osztálynok, C r e -c y és S a i n t - P r i e s t kapitányok, V i 11 e n e u v e - T r a n s , P o i t e v i n és P o u s s i n hadnagyok. A hit lelkesítette őket s a legnemesb tettekre képesítette. A legtöbbek egyi-két, Vergé tábornokot emeljük ki, kit e lapok (1855, II.
félév 33. sz.) méltóan ecseteltek. A szerzővel azon tanúsá-got vonjuk, hogy a hit. a hőslelket leginkább ékesíti. „Sich der Übung der Religion schämen — irja szerző a 376-ik lapon — ist Feigheit. Ohne Religion können wir nicht
tap-fer sein. Ich lasse es darauf ankommen, ob derjenige, der nicht an G o t t g l a u b t , sich mit demselben F e u e r schlägt."
Spanyolország.
Spanyolországnak „szép" napjai még nem multak el, sőt inkább csak most kezdenek földerülni. Az újságlapok telvék a szerencsétlen ország különféle vidékein elkövetett iszonyatosságokróli terjedelmes tudósításokkal ; lehetet-len már tovább eltitkolni s a ministerek magok is a cortes színe előtt bevallottták : hogy a vérengző mozgalom a soci-alismus és communismus kebeléből eredt; a legvadabb fana-tismus és legkétségbeejtőbb rombolási düh jelentkezik or-szágszerte. Az egész mozgalom, bármint szépítgetik , nem más mint forradalom, oly mérvben és szinezettel, miként a
„Marianna" titkos társulat forradalmat óhajt s hosszú éve-ken át előkészít.
Mit tesz a kormány? „A törvény szigorát érvényesí-ti" — mondják a lapok — természetesen csak addig, míg a hatalom kezében van. Azonban vegyük az ellenkező ese-tet, ekkor a communistákból alakított forradalmi kormány is a ,törvény' szigorát fogja alkalmazni ; hisz napjainkban oly könnyű dolog ,törvényt'-t hozni, midőn nem tekintetik a jog a törvénynek lényeges kellékeül, hanem annak leg-szükségesebb föltétele a hatalomnak birása.
A spanyol állapotok a Hobbe-féle természetes állapo-tot tükrözik vissza , midőn a „bellum omnium contra omnes" kezd érvényre jutni. Érdekes, a szomorú állapotnak okát fürkésznünk.
A legsúlyosabb vád a kormányt magát sújtja. Már rég ideje, hogy Spanyolhonban a hatalom megsemmisíttetett , s így a tetterő megfogyatkozott, megszűnt. S z e -r e n c s é t l e n n é csak akko-r lőn az o-rszág, midőn a f-ran- fran-cziaországi istentagadás itt is pártfogókra t a l á l t , s fájda-lom, egy rövidlátó király is az istentagadók alacsony esz-közeül szolgált. Az ország azonban a Francziaország ellen viselt szabadságháboruban visszanyerte jó irányát : de csak-hamar ujolag annak martalékává lőn, mivelhogy még az
absolutismus sem uralkodott, hanem csak annak árnyképe;
a kormányférfiak egymással ellenkező rendszabályokat hoztak, az udvar maga cselszövényeknek műhelyévé lőn.
Angolhon élesztette nagyobbrészt e cselszövényeket és Angolhon tudott is azokból legtöbb hasznot húzni. Azon idő-ben Spanyolország ellen szórtak panaszokat a szabadság nevében, miként ma Nápoly ellen. Az izgatás nem maradt eredmény nélkül ; az angolérzelmüek j u t o t t a k kormányra, a „szabadelmüség" boldogította (!} az országot, iszonyú polgárháború rázkódtatta meg a spanyol f ö l d e t , s a „libe-ralismus," a vallástalan fölforgatók ezen csábszava, schi-bolethje elvégre győzelmeskedett. E l n y e r v e lőn mindaz , a mit k í v á n t a k , a mit a korszellem követelménye g y a n á n t , a népjóllét föltételeül sürgettek. A „liberalismus"tól f ü g -gött az országot boldoggá tenni.
S vájjon boldoggá lőn-e Spanyolország? Az egyhá-zat a legutálatosabb módon kifosztogatták, a vallást becs-mérelték, m i n d e n t , a mi szent, gúnyokkal i l l e t t e k , az egyház javait egyesek bitorolván ez á l t a l dúsgazdagokká l e t t e k , a nép erkölcse alásülyedt, p ü s p ö k ö k e t , papokat s szerzeteseket elűztek, kéjhölgyek az egyháztól elrablott kincseit nyilvános helyeken m u t o g a t t á k , a polgárjogot lábbal tiporták — ennyiből állott a spanyol „liberalismus"-nak dicsősége Espartero kormányzásá„liberalismus"-nak kezdetén ; a né-pért m a g á é r t s annak jólléteért misem történt, hisz' a nép a fölforgatók nézete szerint nem más zsámolynál, melyen di-csőségök (?) polczára föllépjenek, sokak előtt pedig meg-vetésnek tárgya. A liberálisok csak önmagokról gondos-kodtak. A nép szegény m a r a d t , milyen annakelötte v o l t , az országos adósságok n a g y mérvben növekedtek, nem ú g y az ország jövedelmei, noha az egyház j a v a i t lefoglalták, elharácsolták. Idegen nemzetbeli uzsorások tömték zseb-jeiket kamatokkal s a népnek s az országnak vérén híztak.
Az erkölcsösség mindinkább h a n y a t l o t t , a bűntények sza-porodtak. Megjegyzendő : hogy a kormány gyeplőjét nem vezette áldozár ; hisz áldozár nem birt a kormányra befo-lyással. A papságot szabadon l e h e t e t t üldözni! A ,li-beralis'-ok uralkodtak kizárólag.
Spanyolország általok nem lett boldoggá. Idővel el-lenpárt a l a k u l t , ám czélszerűtlen szervezettel ; a „liberá-lis" külszint m e g h a g y t á k s absolutisticus czélok elérésére eszközül akarták azt használni. Vágy keletkezett a jogálla-potot visszahelyezni, minélfogva hajlandók voltak a val-lásos érzelmű királyné óhajtásának eleget tenni. A szent-székkel külön egyezmény köttetett. A kormánytól megfosz-tott liberális p á r t r a nézve ez kiállhatatlan volt ; mindazál-tal nem látszott czélszerünek, az izgatásnak egész erejével a concordatum ellen m ű k ö d n i , minthogy ily ok a spanyol földön még ekkor nem volt eléggé népszerű. Az ó h a j t o t t hatás eszközlésére „elnyomás" és „zsarnokság" szavak v á -lasztattak ; a szabadelvű p á r t szintoly mértékben ó h a j t o t t a a kormány gyöngéit fölfödözni, valamint a kormányt ma-g á t ma-gyűlölte. A szabadkőmivesek voltak a főtényezők e ma-g y ú j fölkelésre , ők szervezték a vezér nélkül maradt csapa-tokat , Esparterot állították a dolgok élére, s a progressi-sták, a legjava a liberálisok táborából, u j o n a n a kormányon
ültek. A ,fölvilágosodott' Europa örömujongva fogadta e változást s S p a n y o l o r s z ár a > boldogabb korszakot j ó -soltak.
Boldoggá tették- Spanyolhont ? A szentszékkel kö-t ö kö-t kö-t egyezménykö-t n>gsemmisítették, az egyházat még fönnmaradt javait^ m e g f o s z t o t t á k , több püspököt me-gyéikből e l ű z t e k .a községi j a v a k a t eladták , katholikus-ellenes l a p o k a tá S társulatokat kedvezésekkel halmoztak el, ú j alkotmán t g y á r t o t t a k stb. Megjegyzendő ismét: hogy ez időben S ^ny ° l h o n b a n nem uralkodtak a papok, sem pedig az u Ka m o n ta n o k ; hanem kizárólag a szabadelvűek.
S b o l d o g i tették-e Spanyolországot ? Vájjon Espartero és társai, ,fölvilágosodott' ministerek s az uszályhordó tisztviselők nagy serege a népet g a z d a g a b b á , boldogabbá t e t t é l - e ? Vájjon a békét és r e n d e t , a személy- és vagyon-biztosságot f ö n n t a r t h a t t á k - e ? F á j d a l o m , épen ennek el-leakezője történt. A nép megmaradt szegénységében, mi iöbb , a szegényeknek száma napról napra n ö v e k e d e t t , — s míg az egész országnak jólléte h a n y a t l o t t , az adó na-gyobbá s nyomasztóbbá lőn; a papság kimondhatatlan Ín-ségbe j u t o t t , a templomok ismét kifosztattak , a z á r d á k , a szegényeknek ezen menhelyei, nagyobb-részt eltöröltet-tek vagy javaiktól m e g f o s z t a t t a k , — miáltal a súlyosan nyomott szegények közé az elégületlenség üszkét d o b t á k , minek következése lőn : hogy számosan a titkos társulatok czéljaira engedték magokat fölhasználtatni. Kell-e csudál-nunk , lia a legvadabb lázadás üti föl ott f e j é t , a hol a kedélyek a r r a annyi idő óta elkészíttettek ? Az egyházfosz-togatás , melyet a liberálisok dicsekedve vittek végbe , az elnyomorodott s elerkölcstelenedett szegényeknek csoport-j á t hatályosan és eredménydusan f ö l b á t o r í t o t t a , hogy ők
is kénykedvök szerint bitorolják a gazdagok javait, melye-ket egyébiránt is igazságtalanoknak tekinteni hajlandók voltak. A liberálisoknak a királyi tekintély elleni nyilt lá-zadása, a hadseregnek megvesztegetése s kegyetlenkedései.
— mindez ösztönül szolgál a tömegre nézve , hogy ők ha-sonlót merjenek, ha a fönnálló kormány, legyen bár ez ,li-berális' kormány, nem képes többé tetszésöket kinyerni.
Annyi t a g a d h a t l a n , hogy a n é p a ,liberálisok' példája s rendszabályai által nem lett erkölcsösebbé, s így j e -lenleg Spanyolországban hiányzik a szükséges erkölcsi te-kintély a lázadás megfékezésére ; a fölkorbácsolt szen-vedély ádáz módon kitör, mihelyt alkalom adatik. S lám, bi-zonyos oldalról most azt kívánják, hogy a papság a kormányt támogassa, a lázadást elnyomni segítsen — ugyanazon pa-pok, kiket kevéssel ezelőtt gúnyokkal i l l e t t e k , üldöztek, megraboltak, s kiknek tekintélyét a n é p előtt rendsze-res faggatások által aláásni törekedtek ; s ha most az egy-háznak hatalmában nincs a vadul zajongó tömeget lecsön-desíteni, akkor ezt erőtlenségről nemcsak , hanem a forra-dalmiakkal szövetkezésről, czimboráskodásról vádolják.
Vannak, kik a papokat e roszak okozói g y a n á n t föltünte-tik. A történelem azonban nem fogja t ű r n i , hogy a forra-dalom-bujtogatás átka m á s r a nehezedjék, mint azokra, kik most a lázadás következtében t ö r t é n t kegyetlenségeket olyannyira véresen megbüntetik, kik előbb a népet
elcsá-bították, megfosztván Őket hitöktől s oly elveket csepeg-tetvén szivökbe, melyek a jogérzetet lerombolták s az iste-ni parancsolatokat kigúnyolták. A hatóságok tekintélyének megvetésére s a büntetlen rablásra ők-magok adtak csábító példát. A nép még nem fogadta el a nézetet : hogy a nagy tolvajok büntetlen garázdálhodhassanak, sőt a „quod licet Jovi, non licet " fölvilágosodott' egyenlőség- és sza-badságkorunkban is még teljes érvényben van. (Deutsch-land.) Ezeket annál örömestebb vettük át lapunkba, minél inkább megbotránkoztunk azon, hogy az Independence-nak az alaptalan hirek e szorgos terjesztőjének a spanyol pap-ságra hányt szemetét egyik magyar lap is fölszedte