*) Sz. Ferencz tudniillik három rendet alapított. El-sőt férfiak s z á m á r a , miről eddig szóltunk ; másodikat nők-számára, kik clarissa-apáczák neve alatt ismeretesek; harma-dikat mindkét nemre egyaránt ; ezek a tertiariusok kik ha-zánkban chordaviselőknek neveztettek. Tudtunkra jelenleg hazánkban sz. Ferencz 3-ik rendje eddig csak Pozsonyban és N.-Szombathban van visszaállítva.
—m 8 3 Ordo Min. Conventualium (Magyarországban egy-szerűen : minoriták), Ordo Min. Capucinorum, s mindegyik bir saját rend-főelüljáróval ; a három közöl még is az első birja a szerzet régi pecsétjét és e czímet kizárólag : „Minister Generalis totius Or-dinis S. P. N. Francisci totius OrOr-dinis Minorum Commissarius,Visitator et Reformator Apostolicus";
mint ez hat évi versengés és vitatkozás után 1631-ben mart. 22-én határozatban véglegesen meg lön alapítva: „Sacra Congregatio respondit, nihil inno-vandum esse, et Ministrum Generalem de Obser-vantia legitime usum fuisse, et uti posse, titulo et Sigillo cum inscriptione Ministri Generalis totius
I t t következik a czikk elején említett általános káptalanba egybegyűlt szavazók sorozata; elsőségi rend szerint : 1. Reverendissimus P a t e r Minister Generalis to-tius Ordinis Venanto-tius a Coelano. 2. Rmus P. Ex-Minister Generalis Aloysius a Laureto. 3. Rmus P. Commissarius Apostolicus Hispanus Joannes Romén. 4. P. Procurator Generalis Ordinis Fulgentius a Taurino. 5. P. Procurator Gnlis Reformatorum Venantius a Radiano. 6. P. Definitor Generalis Observantium Lucianus a Castronovo. 8. P. Def.
Gen. Observantium Benedictus a Canicatteno. 9. P. Def.
Gen. Obs. Mauritius a Brixia. 10. P. Def. Gen. Obs. Jo-sephus Matzek. 11. P. Def. Gen. Obs. Cherubinus Perfetti.
12. P. Def. Gen. Reformatorum Bernardinus a Leonibus.
13. P. Def. Gen. Reformatorum Ferdinandus a Filoptrano.
14. P. Def. Gen. Ref. Joannes a Vorbano. 15. P. Def. Gen.
Ref. Simon Károsi. 16. P. Cherubinus a Forigio Ex-Pro-curator Generalis Observantium ex Indultu Apostolico cum j u r e suffragandi in Comitiis Generalibus. 17. P.
Secreta-rius Generalis Ordinis Observantium Bernardinus a Fe-rentino. 18. P. Seer. Gen. Ordinis Reformatorum Pascha-lis a Cardinale. 19. Minister Provinciáé Romanae Obser-vantium. 20. Min. Prov. S. Francisci ObserObser-vantium. 21.
Min. Prov. Marchiae Obs. 22. Min. Prov. Thusciae Obs.
23. Min. Prov. Bononiae Obs. 24. Min. Prov. S. Antonii Venetiarum Obs. 25. Min. Prov. S. Antonii Genuae Obs.
26. Min. Prov. Principatus Obs 27. Min. Prov. Vallis De-monis Obs. 28. Min. Prov. S. Nicolai Baren. Obs. 29. Min.
Prov. S. Bernardini Obs. 30. Min. Prov. S. Angeli Obs. 31.
Minis. Prov. SSmi Redemtoris Obs. 32. Min. Prov. Polo-niae Minoris Obs. 33. Min. Prov. Ragusii Obs. 34. Min.
Prov. Basilicatae Obs. 35. Min. Prov. Bosniae-Argentinae Obs. 36. Min. Prov. Neapolis et Terrae Laboris Obs. 37.
Min. Prov. Calabriae Obs. 38. Min. Prov. S. Thomae Apo-stoli Obs. 39. Min. Prov. Vallis-Mazzariae Obs. 40. Min.
Prov. VallisNethi Obs. 41. Min. Prov. Polomiae Majoris Obs. 42. Min. Prov. Lyciensis S. Antonii Obs. 43. Min.
Prov. S. Mariae Gratiarum Obs. Sardiniae. 44. Min. Prov.
S. Saturnini Obs. Sardiniae. 45. Min. Prov. Capistranae Obs 46. Min. Prov. S. Ferdinandi Obs. 47. Min. Prov. S.
Ordinis fratrum Minorum ; et ita servari mandavit die 22. Mártii Anno 1631.*) — ap.—
Hieronymi Obs. 48. Min. Prov. S. Ladislai Regis Obs. 49.
Min. Prov. Galiciae Obs. 50. Min. Prov. S. Evangelii Me-xici Obs. 51. Min. Prov. XII. Apostolorum Limae Obs. 52.
Min. Prov. S. Josephi de Jucatan Obs. 53. Min. Prov. SS.
P e t r i et Pauli in Mechisca Obs. 54. Min. Prov. de Qua-timala Obs. 55. Min. Prov. de Nova Granata Obs. 56. Min.
Prov. de Quito Obs. 57. Min. Prov. de Chile Obs. 58. Min.
Prov. de Càrcas Obs. 59. Min. Prov. de Nicaraguas Obs.
60. Min. Prov. de Caraca Obs. 61. Min. Prov. de Zacatè-cas Obs. 62. Min. Prov. de Xalisco Obs. 63. Min. Prov. S.
Helenae in Florida Obs. 64. Min. Prov. Assumptionis de P a r a g u a i Obs. 65 Custos Terrae Sanctae Obs. 66. Custos Melitensis Obs. 67. Custos Erzegovinae Obs. 68. Custos Corsicae Obs. 69. Custos S. P a u l i Novi Mexici Obs. 70.
Commissarius Provincialis Galliae Obs. 71. Minist. Prov.
Romanae Reformatorum. 72. Min. Prov. Seraphicae Re-formatorum. 73. Min. Prov. Marchiae Ref. 74. Min. Prov.
Thusciae Ref. 75. Min. Prov. Bononiae Ref. 76. Min. Prov.
S. Antonii Venetiarum Ref. 77. Min. Prov. S. Antonii Ge-nuae Ref. 78. Min. Prov. Principatus Ref. 79. Min. Prov.
SS. Septem Martyrum Ref. 80. Min. Prov. Siciliae Ref.
81. Min. Prov. S. Nicolai Baren. R e f . 82. Min. Prov. S.
Bernardini Ref. 83. Min. Prov. S. Angeli Ref. 84. Min.
P r o v . Carniolae Ref. 85. Min. P r o v . Bohemiae Ref. 86.
Min. Prov. Poloniae Minoris Ref. 87. Min. Prov. Immacu-latae Conceptionis Ref. Brixiae. 88. Min. Prov. Basilicatae Ref. 89. Min. Prov. S. Salvatoris Hungáriáé Ref. 90. Min.
Prov. Hungáriáé Marianae Ref. 91. Min. Prov. Neapolis et Terrae Laboris Ref. 92. Min. P r o v . Tirolensis R e f . 93.
Min. Prov. Calabriae Citerioris R e f . 94. Min. Prov. S. Di-daci Ref. 95. Min. Prov. Vallis Mazzariae Ref. 96. Min.
Proae Vallis-NethiRef. 97. Min. P r o a e Russiae Ref. 98. Min.
Proae Transylvaniae Ref. 99. Min. Prov. S. Josephi Ly-ciensis Ref. 100. Min. Prov. Hiberniae Recollectorum.
101. Min. Prov. S. Josephi Belgii Ree. 102. Min. Prov. Ga-liciae Ref. 103. Min. P r o v . Hollandiae Recoil. 104. Min.
Prov. Rhenano-Westphaliae Ref. 105. Min. Prov. Discal-ceatorum S. Petri de Alcantara in regno utriusque Siciliae.
106. Min. Prov. Discale. S. Paschalis Baylon Lycien. in regno utriusque Siciliae. 107. Min. Prov. Disc. S. Didaci in Mexico. 108. Min. P r o v . Disc. S Antonii Brasiliae. 109.
Min. Prov. Disc. Immaculatae Conceptionis Brasiliae. 110.
Min. Prov. S. Vigilii. 111. Min. Prov. Poloniae Majoris Ref. 112. Min. Prov. Immac. Conceptionis Ref. in Borussia.
113. Min. Prov. de Insulis Philippinis Excalceatorum. 114.
Custos Constantinopolitanus Ref. 115. Custos Lucae Ref.
116. Custos S. Bonaventurae Ref. 117. Custos S. Thomae Apostoli Ref. 118. Custos S. Thomae Niciae Ref. 119. Cu-stos S. Elisabeth Thüringiae Ref. — A gyűlésre megje-lent , de a szavazásban betegség á l t a l akadályozva lőn a bajorországi tartományfőnök.
84
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
M a g y a r o r s z á g .
Borostyánkő. A folyó évi jan. 21-iki v a s i in-dítvány a Csízió és Sybilla ügyében sokkal fontosabb, mint első szemre tetszhetik. A Sz.-István-Társulat nagygyűlé-se közeledik ; azért nem leend érdektelen ismét megemlítni e kérdést. Az indítvány veleje ez :,Az említett két ponyva-könyvet, kiirthatlanok levén, „a magyar nép jelen szüksé-gei* s miveltségi állásának megfelelőleg" újból átdolgozni s érdekesíteni kellene. A ,miképen'-t a sajtó vitassa s álla-pítsa meg, az elfogadott terv egyes részeinek kidolgozása szakértőkre bizassék, stb. hogy ekkép sokoldalú s lehetőleg tökélyes könyvnek juttassuk birtokába népünket, m e l y -n e k -n e m s o k f é l e , h a -n e m k e v é s d e j ó k ö -n y v k e l l , ha már irodalom által akarjuk annak czélszerü mi-velődését előmozdítani.'
A korszerű czi^k a c s e r d o m b i febr. 10-iki tárgy-avatott közleményt idézte elő, mely a Csíziót egyelőre csak irányilag véli átalakítandónak, s a jóslatokat, kiábrándító s tájékozó bevezetés mellett meghagyatni kivánja : „ne-hogy a munka kiadói annak megcsonkításáról vádoltassa-nak," aztán egyes szakaszok részletezésére térvén, kitapo-gatja azok hézagos vagy fájó helyeiket, segít is a bajon amúgy palliative, míg a könyv ilyetén átidomitása iránti
véleményét ekképen mondja ki : „a mü ezen némileg ú j öl-tönyében is megtartaná eredetiségét, és ovatos előkészüle-tül szolgálna a második teljesen, t e h á t tárgyilag is átala-kítandó kiadáshoz." Közlő ezután a Csízió e későbbi újjá-teremtéséhez szól, megtartani kívánván ebben az ó Csízió czikksorozatát, — rendszernek nem mondható, — t. i. né-mi kihagyások- és megtoldásokkal ; s né-miután az „ártatla-nabb" Sybillát csak futólag méltatva, annak csupán elavult és darabosabb helyeit véli kisimítandóknak, meleg érdekelt-séget lehelő közleménye végén ovakodásra int „minden oly kifejezéstől, mely által egyik vagy másik felekezet, hitval-lása tekintetéből, sértve érezhetné magát."
E sorok írója mindkét ponyvakönyv egybesítését ily czimmel : „Sybilla és C S Í Z I Ó uj bőrben," vagy : u j Sybilla és Csizió egy bőrben, továbbá ezeknek, kivált az utóbbinak gyökeres átalakítását az alább adandó terv szerint hozza javaslatba, úgy, hogy ezen új kiadásban a régi tartalom-nak tekintetbe vételével a népnek szükséges tudnivalók kö-re telhetőleg kimeríttessék.
Papiros korunkban ugyanis, hol a könyv szaporább, mint eső után a gomba, elvégre elhanyagolt népünkre is tévedt a figyelem. Hiszen körmünkre is égett apáink mu-lasztása. Van Kath. néplap, van prot. néplap, alias : Vasárn.
újság, magyar nép könyve, vasárn. könyvtár, volt: Falusi es-ték van és lesznek : u j néplap s egyéb népkönyvecskék; hiszen mind jó volna, csakhogy a régtől szomjas föld tán nem is ihatja be egyszerre a hirtelen záporesőt, a szerény patak-nak pedig, melybe aztán omlik, még nagyon szűk a medre.
Mert mikor egyszerre csak úgy szórják mindenfelé a tarka népkincset, lesz biz abban kiszórni való is, miért aztán
vé-tek kiszóratni azt a keserves verejtéket. Nem mintha drá-gállanók az e-fajta olvasmányt, sőt aránylag olcsónak mond-h a t j u k ; de — mond-hogy a fönnebbi mond-hasonlatot el ne ejtsem — ha a sokféle gomba közt mérges is akadna, úgy az méreg-drága. Azaz nem mintha mérget ápolna s árulna népiro-dalmunk, Isten mentsen : sőt a nemes töre kvést föl nem is-merni, vagy félreismerni veszélyes elfogultság s nemzeti bűnnek tartanok ; csakhogy az nem v e t e t t magának elég-gé szilárd alapot, vagy jobban mondva, hogy azt épenség-gel nem is vetett, melyen a siker biztos reményében mű-ködhetnék ; nem mozog bizonyos rendszer s fokozatosság elve szerint, nem simul kellően a nép lát- és életköre szük-ségletéhez , nyújtván nehéz emésztetü vagy akár más vi-lágrészi kórón — valahol az indok vagy chinaiak között—
táplát még gyengeszervü gyomrának, kezelvén a betüfog-lalásnál a népmivelés alpháját, s eléje tálalván érzékfö-löttiekről, a természet- és vegytan köréből, még a thearól is gyönyörű műszavakkal gyömbérezett, bármi szaktudóst is fárasztó ,népszerű' értekezéseket. Koránsem szándokunk ezzel azt vitatni, mintha a népet efféle olvasmányok is, per-sze válogatva s annak rendje per-szerint, meg nem illetnék ; sőt érdemileg méltatni is tudjuk e szakmát kezelők ildom-parancsolta abbeli tapintatát, mely, míg egyfelül mulatva, oktató tarkázással olvasási vágyat gerjeszt, addig más részt a müvek kelendőségével saját hasznát biztosítja, csak annyit kivánunk értetni : hogy az időszaki népsajtó, mely-nek egyes vezetői saját és az olvasó közönség érdekeltsé-génél fogva öntudatosan egybehangzó s fokozatos össze-müködésre nem vergődhetnek, valamint egymaga soha de-rék népirodalmat nem teremt, csupán segédtényezőkép sze-repelhet: úgy e minőségében is hivatásának mindaddig kellően megfelelni nem fog, míg egykét oly könyv által, mely a népet minden szükséges, hasznos, jó és szép iránt, mit tudnia s tennie kell vagy illik , fölvilágosítván kalau-zolja , nincs megvetve azon alap, melyen az minden ügye-bajában magát a legbiztosabban tájékozhassa.
Ily népkönyvet minden nagykorú nemzet irodalma bir fölmutatni, de nem is bíbelődnek ám ezeknél oly sokat népújságok gyártásával. A magyarnak aránylag csaknem legtöbb néplapja van. Ennek persze csak örülni lehetne, ha miatta annyi jobbra termett drága szép tehetség, idő s pénz kárba nem veszelődnék. Hiszen az újság csak is mellékes és igen relativ eszköze a népmivelésnek. Legin-kább a községi könyvtárakba való. Vasárnaponkint és téli estente oda ülhet a többi közé az atyafi s kinézheti magá-nak, vagy elfülelheti más után a javát, mert maga olvas-tából bizony nem könnyen okul; ámde otthonn, amott a ge-renda között, Angyalbandi, Brunszvik, Zöldmarczi helyett vagy nem bánom szomszédságában betöltse ám az ü r t , kime-rítő népkönyv alakjában, a család kincses bányája, melyből az bármi időben s alkalomra magának kielégítő arany ta-nulságot aknászhasson. így nem keilend aztán ide és oda is kapkodnia, erre meg arra az újságra s könyvre szép ide-j é t s pénzét vesztegetnie. Mi ama házi kincstárban neki megtetszett, megolvassa azt másod harmadizben is, rá is ra-gad ; míg azt, mit újságból nas:y bajosan kibetűz, vagy hall,
—m 8 5 «
nehézkes eszejárása, vagy meg sem fogja, vagy csakhamar el is izzadja. Azért inkább s o k a t mint s o k f é l é t olvas-son a nép, erre pedig egy-két czélszerüen szerkesztett va-lódi népkönyv u n t i g elég. Az a sokféle Ínycsiklandó nép-csemege, melyet gyönyörűen fölpiperézni s megszerecsen-diózni ama szellemi czukrászok oly remekül értenek ; igaz, hogy az étvágyat folytonos izgalomban t a r t j a , de lassan-kint még is elémelyíti s elvégre megrontja az az ép ma-gyar gyomrot. Az a benyalós irmodor gyakran nem egyéb erkölcsi kaczérkodásnál, melylyel az illetők csak azért tetsze-tik magokat, hogy ekkép az olvasók elhizelgett bizalmával saját érdekökben kényen kedven bánhassanak. Eddigi nép-olvasmányaink sokszor közönségök kellő előkészítése nélkül mintegy a közepén kezdenek turkálni majd e majd amaz ágában a tudnivalónak ; találkoznak bennök gyöngyök is, igaz; de néha iszap közöl kell azokat kivájkálni. A V a -s á r n a p i ú j -s á g inkább felekezeti l a p , t á n maga -sem hiszi, mert oly igézőn kacsingat emerre is, de hijában, csak megérzik az r a j t a ; szine sincs, az az hogy nagyon is tarka, fölszines. Nem egyoldalúság mondatja ezt v e l ü n k , nem is sajnáljuk tőle kapósságát, hiszen közönsége azon részének, mely csupán irott betűvel tanult okulni, több czikkével jó szolgálatot is tesz. A V a s á r n . k ö n y v t á r programmja nem kimerítő ; ki is maradhatna belőle, meg is lehet tolda-ni egygyel mással, teszem morállal stb. aztán lassacskán dö-czögő szűrös embernek sok tekintetben nem j á r j a meg. A M a g y a r n é p k ö n y v e se nem magyar se nem n é p könyve, a Néplap-ról most még nem szólhatok ; egyéb néplapok csak egyes szakokat müveinek. A K a t h . n é p -l a p , mint va-l-lás-erkö-lcsi -lap, ide nem tartozik. — E rö-vid részletezés után még megemlítendő, hogy a szegényebb osztálynak irodalom-pártolólag nyomatékosban föllépnie nincs, — sokszor még újságot olvasnia sincs — igen mód-j a ; de hiszen úmód-jságok barricádmód-jai nélkül sem férkezik a te-livér fajhoz idegen elem. A nép természetében fekvőnek találom, hogy az inkább szeret hallás után, mint könyvből okulni; a kereszténység tana is élő szóval terjesztetett leg-inkább. Krisztus, kinél nagyobb philosoph és psycholog nem volt, se maga nem irt, se Írásra tanítványainak parancsot so-ha nem adott. H a már e kényes dologban, hol egyetlen kife-jezésen , betűn a vallás lényegébe ható tan fordulhat,
a szó auctorisáltatott, és pedig Attól, ki az emberi termé-szet alkotója, a szivek és vesék vizsgálója, miért nem le-hetne annak kiválóbb helye profan tárgyakban is ? A v a s i indítvány, melynek Írójában mind szavajárása, mind még j ó emlékezetben levő aláirási jegye után sokáig emlé-kezetes ünnepelt tekintélyt vélünk fölismerhetni, e so-rok elején említettek szerint, szinte ez értelemben nyilat-kozik, s folytatólag a Sybilla és Csizió átalakításának oly nagy fontosságot tulajdonít, miszerint e végből szükséges-nek véli : „az ujonan készítendő Csizió tartalmának vázla-tát sajtó u t j á n megvitatni s meg is határozni ; ez megle-vén, az egyes részek kidolgozását szakértő, de e mellett a nép nyelvét hatalmasan biró szerkesztő- vagy szerkesztők-re bízni, s hogy ilyeseket nyerjünk, illő jutalmat kitűzni "
E véleményt e lapok t. szerkesztősége is magáévá tenni
lát-szik, „e vitatásokra a Religio hasábjait megnyitottaknak"
nyilatkoztatván.
Mi a c s e r d o m b i t. levelező által ajánlott, a Csí-ziónak csupán irályilag eszközlendő átalakítását illeti, ez nagyon is félve nyul hozzá ; a műnek csak fokonkinti tö-kélyesbítését, a jóslatoknak s a babonával rokon egyebek-nek, vagy szerinte, „a haszontalan észjátékok és botrányos ábrándoknak meghagyását" hozza javaslatba, „előre bocsá-tott intéssel, mit kelljen azokról t a r t a n i . " — P á r ú j folt az avult lomra.— Elmondom sorjában ellenokaimat, a) A ba-bonára vivőknek ez ú j kiadásban meghagyásával, bármint commentáltassanak is azok, a népelőitéletek végire nem jár-hatunk. „Hát minek bigvesztenék még is oda — fogja mon-dani a nép— ha épenséggel nem kellene rá h a j t a n i ; van biz annak tartaléka." Ily félékeny s féltékeny félmunkával a nép e veszélyes balhiedelmeit m e g sem is ingathatjuk alapostul, annál kevesbbé i r t h a t j u k ki gyökerestül, ez pe-dig fajunk erkölcsi emelésére legkiáltóbb szükség, b) ACsi-ziónak lépcsőzetes , kiadásról kiadásra történendő idomítá-sa czéltévesztő eljárás. Entium sine necessitate multiplica-tio. H a például egyik családapa a félig meddig kijavított müvet szombathelyi vásárfiul hazahozta, ott akad az a ház-ban harmad negyed Íziglen ; megeshetik pedig, hogy pár év múlva szomszédja vagy komájánál annak későbbi tisz-títottabb kiadása is keze ügyébe akad, mikor a z t á n az ösz-szehasonlításnál se ő se szomszédja könnyen el n e m iga-zodnak. Most melyikn ek hígyen inkább ? mikor mindenik-nek czimlapján czégéres betűkkel ott pompáz e vagy ama tekintélyes Maecenásnak — teszem püspöknek — neve biztosítékul ; valószínű, hogy mindketten a régi tökéletle-nebb mellett nyilatkoznak , hol rajongásra hajló kedélyök a jóslatféléken még mindig oly gyönyörűségesen elmereng-het. c) A mű gyökeres újjáteremtését népünk m á r megbír-j a , ennyit a Sz.-István-Társulat is lendített, s h a e z , vagy hazánk egyik főpapja is ráadja firmáját s á l d á s á t , aztán nagy gonddal készítendő körmönfont előszava v a g y beve-zetése a könyvnek az okerők és népes irály t e l j e s hatalmá-val a babona hatalmá-valamennyi fajára oktatólag, irtó- és megsem-misítőleg kiterjeszkedik, bizony mindenki könnyen meg-nyugvandik. b) A r é g i , eredeti Csízióban semmi rendszer, semmi arány az egyes szakaszok között ; az ú j kiadásban lehetlen lenne a czikkek elébbi sorát megtartani. Ne is tartsunk a „csonkítás vádjától," hiszen csak a fattyuhaj-tást nyesnők, s ujonan belé oltanánk, ezért vád nem érhetne.
De erről szó úgy sem lehet, mert korhadt levén az e g é s z f a , e g é s z e n u j a t kell helyébe ültetni. Szedtük magvát a réginek , szép izmosra is növeltük csemetéjét, h á t most csak leteszszük az előbbinek földjébe, s ha mi t á p e r ő még rejlik ebben, azt is elvezetjük gyökeréhez. Ott lesz ezenkí-vül az ú j könyv homlokán, hogy : „Sybilla és Csizió u j bőr-ben," az ,új' szócska elejét veszi minden vádnak.
Az ,ártatlanabb' S y b i 11 á t illetőleg azon hiszemben vagyok, hogy az, b á r „benne az elavult s mosdatlan kifeje-zések ujabb s kisebbekkel cseréltetnek is föl a „haszontalan észjátékok s botrányos ábrándokat" még mindig ápolván, igen is ártalmas mulattatásul szolgáland Azért ennek is,
8 6 « . — valamint a Csiziónak teljes átolvasztását látom
szükséges-nek , mikép így minden salak- s heterogen elemtől tisztul-tan, ágyukból öntött s az Isten tiszteletére fölszentelt ha-rangként, hasznos, üdvös és hatalmas eszközévé avattassék az Ur dicsősége előmozdításának. (Vége köv.)
— ^ r n m w & r ^ —
I r o d a l o m .
Az egyházi irodalom ismét egy igen érdekes munkával szaporodott. A munka czime: „ Ü n n e p i e v a n g é l i -u m o k n é p s z e r ű m a g y a r á z a t a . Königsdorfer Már-ton homiliái után készítette F e k e t e János hittudor és szombathelyi kanonok." Szombathely 1856. 2 kötet.— Míg közelebb a munka ismertetését adjuk, e gyakorlati munka némi ajánlatául legyen abból itt e mutatvány. I. köt. 209 lapon. H
Ő r a n g y a l o k ü n n e p é r e . Evang. sz. M á t é 18, 1 - 1 0 .
„ V i g y á z z a t o k , h o g y s e n k i t e k i s d e d e k k ö z ö l m e g n e b á n t s a t o k , m e r t az ő a n g y a -l a i k a z é g b e n m i n d i g -l á t j á k a z é n A t y á m s z í n é t , k i m e n n y e k b e n v a n . " S z . M á t é 18, 10.
Minthogy Jézus minden embereket üdvözíteni jött, mindenekre ki is terjesztette szeretetét, és senki semmi ál-lapotban el nem kerülte figyelmét. Előadta ő mindenkoru és rendű emberek kötelességeit, és viszont azt is gondosan tanította, mint kelljen minden kor- és rendbeli i r á n t ma-gunkat viselnünk, hogy így szent törvénye semmi részről se fogyatkozzék, hanem hiveinek mindegyike, az élet min-den körülményeiben, az üdvösség révpartjára mintegy ka-ron fogva vezettessék. Ezen gondoskodó kegyességének szép tanúságát találjuk a fölolvasott evangéliumban , hol különösen a kisdedeknek figyelmét köti szivünkre, mond-ván : „ V i g y á z z a t o k , h o g y s e n k i t e k i s d e d e k k ö z ö l m e g n e b á n t s a t o k , m e r t a z ő a n g y a -l a i k a z é g b e n m i n d i g -l á t j á k a z é n A t y á m s z i n é t , k i m e n n y e k b e n v a n." Ezt cselekedte egy más alkalommal is, mikor némely istenfélő anyák kisdede-ket vivének hozzá, hogy illetné őkisdede-ket. A tanítványok fenye-getések közt utasíták el az oda vivőket ; Jézus ellenben szeretettel és kegyességgel fogadá őket, és mondá: „ H a g y -játok hozzám jönni a kisdedeket és m e g ne tiltsátok őket ; mert ilyeneké Isten országa." Márk. 10, 14. „ E s meg-ölelvén őket és kezeit rájok tevén, megáldá őket." E s így mind szóval, mind példával tanította U r u n k , mint kelljen a kisdedekhez leereszkednünk, és ártatlanságukat mily igen kelljen kímélnünk.
Jézus tehát szerette a kisdedeket; a mennybeli Atya-Isten is szereti őket, ki még angyalokat is rendelt az ő vé-delmökre ; és az ég angyalai is, kikről és kiknek az embe-rek, legkivált j edig a kisdedek körüli üdvös szolgálatjok-ról emlékezik mai ünnepe által az anyaszentegyház , mon-dom, az angyalok is szeretik a kisdedeket, őrzik, védelme-zik őket, és felölök különösen szorgoskodnak. Isten és az ő angyalai előtt kedves dolgot cselekszünk tehát, h a a kis-dedeket meg nem v e t j ü k , sőt őket illő becsben t a r t j u k .
Úgyde mit kell t e h á t a kisdedekben tisztelnünk? Tud-játok, hogy a kisdedeknek fő ékességét az ártatlanság és jámborság teszi ; tiszteljük tehát őket, ha az ő
ártatlansá-g u k a t és jámborsáártatlansá-gukat fiártatlansá-gyelemben tartjuk ; ha ártatlan-ságukban őket megőrizni, ha jámborártatlan-ságukban őket követ-ni igyekszünk. És e szerint a fölnőtteknek a kisdedektől sok j ó t kell tanulniok ; a kisdedeknek ellenben a fölnőttek-től semmi roszat sem szabad megszokniok, és ez tulajdon-képen a mai evangéliumnak foglalatja. Értsétek meg te-hát, hogy
I. a fölnőtteknek a kisdedektől sok jót kell tanulniok ; II. hogy a kisdedeknek nem szabad a fölnőttektől
I. a fölnőtteknek a kisdedektől sok jót kell tanulniok ; II. hogy a kisdedeknek nem szabad a fölnőttektől