Maçy.arorszàç
I. FERENCZ JÓZSEFRE,
legkegyesebb fejedelmünkre, ki az egyház és nemzetre egyformán nevezetes ünnepen személyesen megjelent.
Szivünk áradozásait itt elhallgatjuk, s sietünk tudósítni olvasóinkat a templomszentelési rend-kívül nagyszerű ünnepről, s az arra vonatkozó okiratokról, melyek magokban foglalják a történeti szempontokat, melyeket itt megérintni helyén volna.
18
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
T 3 a ü y ; i r o r * y . á i ; .
K.tzlcrg'oiu. sept. 1. Az ünnepélyek már aug.
30-án délutáni 4-kor kezdetöket vették, midőn ligprimás ő eminentiája a harangok zúgása között a basilica készen álló tornya alatti kápolnához érvén, ott magasabb székről az esztergomi ft. káptalanhoz e szózatot intézte :
„Venerabiles Fratres , et Filii dilectissimi !
In vestibulo illius aedis, turmatim collecti consisti-mus, quae diuturno, tercentis annis perduranti luctui finem imponit, — squallorem de loco, omnium in Regno Mariano sanctissimo, detergit, et decorum Ecclesiae apud nationem hungaram prout diu ita et multum minutum innovât, et restituit.
T e r , centiesque benedicta profecto dies haec, mar-more aereque perenni in annalibus Ecclesiae Strigoniensis merito notanda, et conservanda. — Etenim, u t gaudium vestrum, Fratres charissimi, postliminio evadat plenum revocate quaeso in memóriám illam deplorabilem , imo san-gvineis lacrymis dignam decimam diem mensis Augusti anni 1543, quae in hoc praecelso loco a Divo Stephano positae, et per Archi-Praesules repetitim stupendo splendore vesti-tae Ecclesiae impia barbarorum ferocia totalem superin-duxit vastitatem, residentiam archiepiscopalem , et aedes Capitularium igne ferroque vastavit, canonicos omnesque altaris ministros in fugam egit aut crudeliter enecuit. — Sed revocate quoque in memóriám biscentum et Septem supra septuaginta annorum longum nimis, et vere peracer-bum temporis curriculum, quo antenati vestri, matre orba-ti e domo paterna eiecorba-ti, incerorba-tis sedibus dissipaorba-ti ut exules et inquilini Tyrnaviae sub tectis peregrinis tristes conse-derunt quidem, sed quoties splendoris veteris in hoc monte eos subiit recordatio, toties ad lamenta cum Jeremia pro-vocati inter singultus suspirabant: O v o s o m n e s , q u i t r a n s i t i s pone rudera Strigoniensia, a t t e n d i t e e t v i d e t e — q u o m o d o o b s c u r a t u m e s t a u r u m , m u t a t u s e s t c o l o r o p t i m u s — q u o m o d o d i s -s i p a t i -s u n t l a p i d e -s -s a n c t u a r i i i n c a p i t e o m n i u m p l a t e a r u m . — R e c o r d a r e D o m i n e , q u i d a c c i d e r i t n o b i s , — i n t u e r e e t r e s p i c e o p p r o b r i u m n o s t r u m .
Longo illi et peracerbo exilio, ante unum prope seculum, praedecessor noster bonae memoriae C. Franciscus Barkó-czy finem impositurus. de ponenda in monte hoc sancto ba-silica magno animo suscepit, quae tarnen praematura eius mors evertit, consilia. Quo tamen haec optato quo prius effectu coronarentur, natio ipsa positivis, in conventibus re-gnicolarum latis legibus postulavit et Reges Apostoliéi po-tentius perurgebant. Quibus, optimae secus etiam in res sacras voluntatis, motus A l e x a n d e r C a r d i n a l i s a R u d n a anno 1820, adeoque ante 36 annos , hie Strigo-nii, a caedibus, et ruderibus necdum repurgati, priscas se-des gloriose repetiit, et una capitulum , omni licet habita-culo proprio destitutum, hie incolatum reassumere iussit, ipsique metropolitano templo in eodem, quo primitivum
Stephaneum stetit, loco, lapidem fundamentalem an. 1822.
die 23 m. Április S. Martyri Adalberte sacra in confluxu magnorum et multorum deposuit, et ita factum est, ut per-vetusta cleri, populique hungarici desideria impleri occi-perent.
Quid intercapedine hac trigintaquatuor annorum in ex-citanda domo Dei, et canonicalium, aliorumque habitaeulo-rum structuris actum fuerit, vos ipsi, Fratres et filii, me no-vistis melius, qui assurgentes muros sacrificiis non minus ac ardentibus votis sublevare et verticem versus promovere contenditis. — Sint benedicti cineres infra banc molem quiescentis et resurrectionem cum iustis praestolantis A1 e -x a n d r i et J o s e p h i Principum Archi-Episcoporum, qui viginti prope annorum decursu, notabilem redituum pri-matialium portionem, operi huic praecelso impenderunt.
— Utinam mihi, indigno eorum Successori iniquitas tem-porum obicem non posuisset, tanta deponendi ad aram Al-tissimi Sacrificia, quantam ad sedem banc ante sex annos attuli animi promtitudinem.
Sit interim centies, milliesque benedictum nomen Domini, qui quemadmodum dum paucis panibus in divi-nis suis manibus multiplicatis millia hominum satiavit, ita nobis quoque de subsidiis temporalibus pro tanto molimine promovendo necessariis vere mirabiliter providit. G a u d e -t e i-taque, i -t e r u m d i c o g a u d e -t e i n Domino e-t exul-t a exul-t e , Fraexul-tres charissimi, quia longa imo longissima exul- tri-stitia vestra versa est in gaudium, gaudium ineífabile!
Nam ablatum est opprobrium de medio nostri. — Squallor desiit, et decor rediit, cessavit luctus, et venit laetitia.
Exemplum huius habemus in populo Izrael, qui ascendentes in montem Sion viderunt sancta concultata et contaminata, altare profanatum, portas exustas et in atriis Domini virgulta nata : prae dolore vehementi ceciderunt in faciem super terram et clamaverunt in Coelum, et ac-census est zelus in cordibus eorum aedificandi. Acceperunt itaque lapides integros et aedificaverunt altare novum e t sancta, et incensum posuerunt super altare et accende-runt lucernás, et posueaccende-runt super mensam panes et con-summaverunt omnia opera, et fecerunt, dedicationem al-taris diebus octo, et obtulerunt holocausta cum laetitia et sacrificium laudis, et ornaverunt (ut hie videtis) faciem templi coronis, et f a c t a e s t l a e t i t i a i n p o p u l o m a g n a v a l d e .
Recte idipsum , pro inenarrabili consolatione nostra instat, Fratres dilectissimi, ut reseratis hisce foribus die crastino sanctificemus et consecremus exterius interiusve hanc lapidum aifabre compositam et decoratam molem, al-tare sac.ro perungamus chrismate, SS. Martyrum veneran-dis reliquiis in eodem recondenveneran-dis provideamus, atque in-cruentam hostiam Deo P a t r i , per Filium Jesum Christum primitias libaminum offeramus. Laetamini itaque in Domi-no , F r a t r e s , et agite dies laetitiae et exultationis omnes et singuli, quia crastina die (si Dominus voluerit) in do-mum Domini ibimus castissimas imo angelicas nuptias ma-tris nostrae celebraturi.
Unum e s t , quod a vobis Metropolitanae huius
Basi-licae Canonicis praeferenter deposco: quippe u t veste nu-ptiali amictï spirituali crastino convivio digni inveniamini.
- Dicetis nefors ad provocationem hanc : quod ille inimi-cus homo — qui hoc loco sancta sanctorum subvertit, ma-trem Ecclesiam solo aequavit, et praedecessores vestros in exilium egit, —toti conspicuo corpori vestro, usque dum de misericordia Dei Matre Ecclesia redonatum f u e r i t , lu-ctum induxerit ad praesentem usque diem produlu-ctum.
Dignus profecto afflicta matre vestra luctus , qui antena-tis vestris suggessit, ut a splendidiore habitu chorali, in capitulis metropolitanis, de Sedis apostolicae gratia passim usitato, abstinentes, ordinario amictu contentarentur.
Prout haec praedecessorum vestrorum, utpote Eccle-sia matre carentium luctus pia consectatio eximium habet pretium , — ita vestra quoque condigno aestimio est pro-sequenda sollicitudo, — qua intermediantibus nobis — B e a t i s s i m o P a t r i P i o IX. P o n t i fi ci M a x i m o
devote supplicuistis : ut ex defectu Ecclesiae Metropolita-nae intermissum LacerMetropolita-nae alias Cappae maioris usum in aperienda pro cultu divino Basilica Strigoniensi, reassu-miere valeatis. — Annuit votis, et precibus convenientia petentibus, pro nostro et communi vestro solatio sanctis-simus Dominus noster, prout hoc ex Brevi apostolico ube-rius intelligetis. Legatur."
Erre ft. S z a b ó József esztergomi cz. kanonok s herczeg-primási iroda igazgatója fölolvasá az apostoli ira-tot , melynek szövege ez :
PIUS PP. IX. AD PERPETUAM R E 1 ME-MÓRIÁM. Clin» externa etiam insignia et ornamen-ta hominum digniornamen-tatem ceteris commendent, idcirco Romani Pontifices Praedecessores Nostri ea saepeCapitulis Ecclesia-rum aliquo nomine insignium concessere, ut videlicet inde et Religionis cultus splendidior fieret, ac ceteris Christi íidelibus accessio esset observantiae tum rerum sacrarum tum etiam personarum, quae iisdem operentur. Atqui cum eo de numero Metropolitana Ecclesia Strigoniensis vetustate ac dignitate sua merito habeatur ; cumque eam ob rem gravissimum acceperimus hodierni illius Archiepiscopi te-stimonium : Nos in finetn quem diximus Ecclesiae huiusce decoris magis magisque augendi, et cultus divini ea etiam ratione promovendi, atque amplificandi, insigne aliquod dignitatis Capitulo illí, ut praefertur , spectatissimo con-oedere censuimus. Quapropter omnes et singulos, quibus hae litterae favent, peculiari beneficentia prosequi volen-tes et a quibusvis excommunicationis et interdicti, aliis-que ecclesiasticis censuris, sententiis et poenis quovis modo et quavis de causa latis si quas forte incurrerint, huius tan-tum rei gratia absolventes et absolutos fore censentes, au-ctoritate Nostra Apostolica per praesentes litteras in perpe-tuum concedimus: u t Dignitates et Canonici ptae Ecclesiae Metropolitanae Strigoniensis nunc et pro tempore existen-tes Cappa Magna violacei coloris cum pelle armelina in sa-cris functionibus obeundis ad instar Capitulorum aliarum Ecclesiarum Metropolitanarum vel Episcopalium, quae si-mili privilegio gaudent, uti ac frui libéré ac licite possint et valeant. Haec concedimus et indulgemus, decernentes
h a s Litteras firmas validas et efficaces existere et fore suosque plenarios et integros effectus sortiri et obtinere ; ac illis ad quos spectat et spectabit in omnibus et per omnia plenissime suffragari, sicque in praemissis per quos-cunque iudices ordinarios et delegates etiam causarum Palatii Apostoliéi auditores, et Sanctae Rom. Ecc. Cardi-nales sublata eis et eorum cuilibet quavis aliter judicandi et interpretandi facilitate et auctoritate judicari et definiri debere, ac irritum et inane si secus super his a quoquam quavis auctoritate scienter vel ignoranter contigerit atten-tari. Non obstan. fei. rec. PP. B e n e d i c t ! XIV. Praede-cessoris Nostri super divisione materiarum aliisque Apostoli-cis,atque in Universalibus,Provincialibusque et Synodalibus Conciliis editis generalibus vel specialibus Constitutioni-bus et ordinationiConstitutioni-bus, nec non dictae Ecclesiae et Collegii Canonicorum etiam iuramento, conilrmatione Aplica aut quavis firmitate alia roboratis statutis et consvetudinibus ceterisque contrariis quibuscunque. Ceterum confidimus fore u t hac accessione Aplicae benignitatis dictum Capi-tulum Metropolitanum decus ac splendorem suum vitae doctrinaeque laudibus tueri pergat in dies magis. Datum R o m a e , apud S. Petrum sub Annulo Piscatoris die IX.
Maii MDCCCLIV. Pontificatus Nostri Anno Octavo.
Pro Dno Cardli L a m b r u s c h i n i . Erre ő eminentiája így folytatá beszédét :
„Audivimus reverenter, Venerabiles Fratres, oracu-lum Summi Ecclesiae capitis et Vicarii Christi, cui sit ea propter laus, gloria, et perennis gratiarum actio pro no-vo hoc paternae suae beneno-volentiae in Ecclesiae nostrae primarios Ministros contestato testimonio! Vobis autem, FratresDilectissimi! properamus exabundantia cordis nostri iterum iterumque congratulari — cohortantes vos in Do-mino , ut finalia Apostolicarum harum literarum verba, mente retinentes—accessionem hanc decoris et splendoris in dies magis vitae doctrinaeque laudibus tueri pergatis.
Nunc vero ex ordine hue accedite ; — ut veste nu * ptiali induti, Matri Vestrae solemnia et mea solatia augea-tis ; denique Gloriam Dei eo efficacius et abundantius pro-moveatis. Amen."
Erre a főkáptalan tagjainak egyenkint átadá ő emi-nentiája a díszöltönyt, mondván : „Induat te Dominus indumento salutis, et vestimento laetit iae. In Nomine Patris, et Filii, et Spiritus Sancti. Amen." A főkáptalan prépostja mélt. M a j t h é n y i Antal püspök ur elaggottsága okozta gyöngesége miatt nem lehetvén jelen, a jelenvoltak legfőbbike mélt. dömötöri N é m e t h György, választ, tribu-n-czi püspök s olvasókanonok ur válaszoló beszédéten IX.
P i u s pápa kegyességét imígy magasztalta :
„Eminentissime S. R. E. Cardinalis, Celsissime Prin-ceps, Primas R. A.-Episcope!
Cogitanti mihi de summa bonitate P i i IX., nomine et re Sanctissimi Pontificis, cujus honorificentissimo mu-nere nunc ornati sumus, ex debito filialis gratitudinis verba facere: id accidit, quod in solem fixe intuentibus venire sólet, ut prae multitudine et claritate radiorum,
quos praecellentes v i r t u t e s Illius undique s p a r g u n t , nec earn unam summám q u i p p e bonitatem satis apprehendere, et pro merito laudibus extollere valeam ! — Major enim-vero et excelsior Ille est omni praedicatione, omni h u m a n a laude.—Te Ipsum E m t m e Cardin, testem appello, qui cum nuper Romam profectus çximiam sane existimationem de summis Summi Illius Pontilicis v i r t u t i b u s eo adtulisses, inde rediens omnia in Illo clariora, omnia majora T e re-perisse,— quam vei dicere valeas ,—laetabundus depredi-c a s t i , — utpote e depredi-c u j u s vel aspedepredi-ctu, imago quaedam inge-nitae v i r t u t i s et sanctitatis emicat.— M u l t a Ille e t magna pro asserendo in t e r r i s regno D e i , servanda et t u e n d a Sanctissima Religione j a n i egit, m u l t a etiam passus Dei munere incolumis e v a s i t , ut ampliora pro Salute generis humani s p e r a r i , p r o u t facis, non cesset. Summás Illi de-bet gratias Orbis c h r i s t i a n u s , quod sacrum beatissimae Deiparae sine originali labe conceptae dogma lidelibus credendum annunciaverit, disciplinam Cleri revexerit, Con-cordiam Imperii cum Sacerdotio sanciverit ! Sed haec, quae ad omnes s p e c t a n t , omnium gentium litteris et lingvis celebrabuntur.
Q u o d vero T e , E m t m e Cardin., sapientissimi Terrae Principis Augustissimi F r a n c i s c i J o s e p h i R e g i s A-plici voluntate ad regendam hane Metropolitanam Ecclesiam clementissime nominatum auctoritate sua confirmaverit, nobisque velut Numen tutelare donaverit, quodve v i x hac dignitate sublimatum, etiam sacro Eminentissimorum Eccl.
Rom. Cardinalium Collegio adlegerit, quod Ecclesiam Stri-gon. Sacris Valentini et Modestinae Christi M a r t y r u m pi-g n o r i b u s , aeterno nobis praesidio e t ad praelianda prae-lia Domini exemplo f u t u r i s d i t a v e r i t , quod demum nos infimos Capellanos suos singulari p r i v i l e g i o e t decoramento cohonestandos benigne censuerit ; h a e c cuncta proxime ad nos p e r t i n e n t , nostrumque o m n i u m , et successorum nostrorum aeternam g r a t i aninii memóriám et significatio-nem deposcunt; — qui quoties in hocce vestimentum ho-noris oculos delixerimus, toties de immortali P i i IX.
Summi Pontificis eximia in nos liberalitate, — sed toties etiam de Tua, Emineutissime Card., in nos charitate, toties de accepti honoris magnitudine cogitabimus.
Vestivisti, E m t m e Card., vestivisti devotum Tibi Se-natum Tuum indumento maximi honoris, et vestivisti in hac die Solemnitatis et laetitiae, quae ad pacem T i b i , ad salutem creditae Tibi Ecclesiae, diu et flagrantibus pre-cibus nostris e x p e t i t a , divino munere tandem f a u s t a illu-cescit.
Q u a s jam g r a t i a r u m actiones pro accepto hoc mu-nere Beatissimo Christi in terris V i c a r i o , quas Tibi Emi-nentissime Domine digne poterimus referre ?
Laetantes e t exultantes in his, quae Sacro praeconio Tuo commendata s u n t nobis, ibimus in domum D o m i n i , ibimus et adorabimus in Templo Sancto E u m , qui cuncta haec operatus est in nobis, ibimus e t benedicemus Eum per singulos dies, pieque precabimur, u t P i u m Papam IX., magnum h u n c , sanctumque Sacerdotalis ordinis Prin-cipem c o n s e r v e t , roboretque v i r t u t e ex alto, u t Illo
gu-bernante Ecclesia Cathol. novo irradiata sanctitatis fulgo-r e , toto exaltetufulgo-r ofulgo-rbe tefulgo-rfulgo-rafulgo-rum. — Tibi v e fulgo-r o Emtme Card, et A.-Eppe, qui et aliis plurimis et hoc novissimo facto, Te honoris Senatus Tui studiosissimum comproba-s t i , nocomproba-s comproba-semper obcomproba-sequentecomproba-s, comproba-semper devotocomproba-s et g r a t o comproba-s pro-fiteri et probare non cessabimus. "
E r r e az említett kápolnában , hol sz. V a l e n t i n s M o d e s t i n a v é r t a n u k ereklyéi őriztettek, melyeket IX.
P i u s pápa Ő S z e n t s é g e , mint a fölszentelendő egyház egyik főkincseit hgprimás ő eminentiájának még mult év-ben ajándékozni k e g y e s k e d e t t , a s z . ereklyék tiszteletére a zsolozsma v é g e z t e t e t t , az ajtatos népség pedig több pap vezetése m e l l e t t , sz. énekek s imák mondása k ö z ö t t , késő éj ig virrasztott.
Délutáni 6 órakor a meghívott magas vendégek ösz-szegyülekeztek a primási palota nagy t e r e m é b e n , mint-hogy a várban fölállított ágyuk durrogása a Fölségnek kö-zeledését hirdették. O es. s ap. kir. Fölsége a lobogókkal ékesített gőzösről A l b r e c h t , K á r ó l y - F e r d i n a n d, V i l m o s , E r n ő és M i k s a cs. k. főherczegek s u d v a r i sze-mélyzete kiséretében az ágyúknak s harangoknak vetélke-dő zúgása között lépett a kiszálló h i d r a , hol h g p r i m á s ő eminentiája udvari papi személyzetével, az esztergomi fő-káptalan, a pestbudai cs. kir. helytartósági alelnök , Esz-tergommegye főnöke s a pestkerületi csendőrség parancs-noka , a parton pedig végtelen népség ,éljen'ző szava fo-gadta az érkező s viruló egészségben partra szálló fejedel-met. 0 Fölsége azonnal a készen álló udvari hintóba szál-lott s a zöld á g a k k a l , a császári, primási, n e m z e t i , austriai lobogókkal s a r e l i g i o , t u d o m á n y , m ű v é -s z e t , i p a r , f ö l d m i v e l é -s é-s az e r ő jelképe-s - szob-raival fölékesített kis-hidon á t azon diadalkapuhoz érke-z e t t , melyet h g p r i m á s r e n d e l e t é r e tek. M a t h é s Béla primási számvevő tervezett s á l l í t o t t , s mely architecto-nicus szépsége s a díszítmények öszhangzata á l t a l azonnal kedvesen lepte meg a szemlélőt. E helyen az érkező Fölsé-get a diadalkapun olvasható következő szavak fogadák :
Te Stephanus pietate s u u m , Te Stirpe nepotem Caesar ! avere i u b e t , coelo est ubi n a t u s e t orbi.
T e , cuius decus es columenque , Ecclesia gestit Pannona iucundis faustum celebrare triumphis.
Szinte e helyen tek. T a k á t s István kir.-városi fő-polgármester azon szerencsében részesült, miszerint a vá-ros lakóinak örömérzelmeit hódoló beszéddel tolmácsol-hatta.
Ezek után a fölséges u d v a r az érseki p a l o t á b a vonult, melynek nagy teremében az összegyülekezett magas ven-dégek nevében hgprimás ő eminentiája m a g y a r nyelven ekként üdvözlé ő es. s ap. kir. Fölségét.
„Fölséges császár, s apostoli király, legkegyelmesebb U r u n k !
Midőn Fölségednek szentséges személyét, az ország ezen ős városában szemlélni s hódolva üdvözleni szeren-csések v a g y u n k , a h a t á r t a l a n öröm legédesebb érzete önti el kebleinket. — Ugyanis Fölséged h a l l a t l a n
leeresz-149
te-kedéssel, e nemzet ritka egyházi ünnepében o t t kegyes részt venni, hogy Fölséged nagy Őseinek elseje—sz. Ist-ván király s z ü l e t e t t , neveltetett, nagygyá lett — s a val-lásos elvekkel összefűzvén országlási rendszerét, — a jólét-nek alapját szerencsésen l e t e t t e , — tettleg bizonyítván, miszerint elválaszthatlan elvek ezek : „úgy megadni a császárnak, mi a császáré, valamint megadjuk az Istennek, a mi Istené." . . . . E szent elvek feküdtek, fekszenek ma is a nemzet szivén. — Ezek szerint :
I t t teszszük mi ma Fölséged lábaihoz, tiszteletteljes jobbágyi hódolatunkat — hol 856. évek előtt a m a g y a r
— apostoli királyának legelőször hódolt. — Miként i t t , a magyar Sión hegyén, a pogány ellenség fegyvere által 300 évek előtt lerombolt Istennek hajlékai megujíttatnak, meg-szenteltetnek , ú g y megujíttatnak, megmeg-szenteltetnek, tán-toríthatlan h i v s é g ü n k , fiúi ragaszkodásunk érzetei is.
Esdeklünk es. s apostoli kir. Fölségednek — kegyes-kedjék e legmélyebb hódolatunk , jobbágyi hivségünk , őszinte hálánk nyilvánítását atyai kegyelettel fogadni,—e h o n t , annak valamennyi lakóit, s ezek közt minket is , s engem is, méltatlan szolgáit, fejedelmi malasztjaiban meg-tartani. — Melyeket Fölséged lábaihoz f e k t e t v é n , a jó I s t e n t kérjük , — hogy Fölséged — urunk , császárunk , királyunk sokáig igen sokáig — éljen! !!"
0 Fölsége válaszolni méltóztatott, hogy kedvesen veszi a hódolat ezen nyilatkozatát s hogy örömmel vesz részt ezen nemzeti vallásos ünnepben, melyen jelenléte által a nemzet iránti állandó jó indulatának akarta bizo-nyítványát adni. A Fölségnek eme lelkesítő szavait szivből fakadt dörgő ,éljen'ek követték. A városnak ez estvére ter-vezett kivilágítását az egész napon át tartott zivataros
idő megakadályoztatta.
Estve az esztergomvidéki bányászok testülete nagy-szerű fáklyászenével udvarolt ő Fölségének. A több százra rugó mécsek fénye nappallá varázsolta az éjnek sötétségét, mintegy előre jelképezvén a f é n y t , mely következő nap a magyar Sión szent hegyére szétáruland.
Aug. 31-én reggeli 4-lcor ,Ave-Máriá'-ra szólamlott meg az u j székesegyház nagy h a r a n g j a , utána pedig az ágyuk érczhangja hirdette az Esztergomra virradó nagy napot. 4-től egész 8-ig a sz. ereklyék kápolnájában sz. mi-sék mondattak s az ajtatoskodó hivek az Ur sz. testében részesíttettek. 7 órakor ismét megszólamlott a nagy harang, mely jeladásra a királyi városi, szent-györgyi, párkányi s vízivárosi hivek lelkészeik vezérlete alatt s virágokkal ékeskedő lobogóikkal a basilica körül sereglettek össze. —
Reggeli 8 órakor az ország hgprimása a keresztet vivő udvari-pap előlovaglása m e l l e t t , díszhintóján meg-indult a basilicához s ott az összes papság által fogadtat-ván megkezdé a magasztos szertartást.
A basilica be volt zárva, csak egyedül egy diacon volt benne. A szertartás az ereklyék kápolnájában kezdő-dött, s a főtemplom ajtajánál folytattatott, s a cardinalis és herczeg-primás ő eminentiája, miután a templomot há-romszor , falaira szentelt vizet hintvén, megkerülte, a már kétszer tett parancsot : „ A 11 o 11 i t e p o r t a s , P r i n c i
p e s , v e s t r a s , e t e l e v a m i n i p o r t a e a e t e r n a -l e s , e t i n t r o i b i t R e x g -l o r i a e " ismét-lé. Mindany-nyiszor e kérdést intézé hozzá a basilicában bezárkozott diacon : Q u i s e s t i s t e R e x g l o r i a e ? Az említet-tük harmadszori parancsra kereszttel megüttetett az ajtó s az összes assistentia élénk hangon követeié : A p e r i t e , A p e r i t e , A p e r i t e . E r r e a bezárkozott diacon (e ritka szolgálattétel a ,Religio' szerkesztőjének j u t o t t , ki ezen-fölül másnap korán reggel ott a legelső misét mondhatni is szerencsés volt,)—megnyitá a basilica a j t a i t , s bevonult a fényes menet.
Ez u t á n a magas vendégek összegyülekeztek a fő-templomban , hol a nm. püspöki kar a számára a stallu-mok előtt elkészített székeket, a magas ministerium hely-benlevő t a g j a i , a cs. kir. belső titkos tanácsosok s a főne-messég tagjai az evangelium-oldali; a katonai főtiszti kar, az esztergomi főkáptalan s a magasabb clerus az epistola-oldali padokat foglalta el a szentélyben.
10 órakor ő es. s ap. kir. Fölsége a fölállított katona-s á g , czéhek katona-s az ajtatokatona-skodó nép katona-sorai között, lovakatona-s ckatona-send- csend-őrök , megyei s primási huszárok és az apostoli keresztet vivő udvari kanonok előlovaglása mellett, a fönséges cs.
kir. főherczegek s udvari személyzete kíséretében udvari díszhintókon szinte megindult a basilica felé.
0 Fölségének ú t j á t magas , színes s lobogókkal ékí-tett árboczok szegélyezék, melyeken Magyarország vár-megyéinek s városainak czímerei díszlettek. A lejtős ú t felső részén füzérekkel ékített diadalív fölött első apostoli királyunknak , Sz. Istvánnak képe vala l á t h a t ó , mely az országnak fölajánlását a bjld. Szűz pártfogásába ábrázolá.
Fönnebb egy másik diadalkapu á l l o t t , tetején a szeplőte-lenül fogantatott Szüzet ábrázoló képpel. A templomnak homlokzatán legfölül az annak építése körül halhatatlan érdemekkel biró R u d n a y , K o p á c s y és S c i t o v s z k y prímások arczképei valának láthatók ; leebb zöld mezőn óriási betűkkel e szavakat lehete olvasni : „ D o m i n e, d il e x i d e c o r e m d o m u s t u a e e t il o c u m h a b i t a -t i o n i s -t u a e . " Jobbról és balról az a u s -t r i a i , alul pedig a primási czímer, mind a legnagyobb mérvben. A héza-gokat dús virágfüzérek tölték b e , mi a szemre igen kelle-mesen hatott.
A Pontificale szerint végbe v i t t , s ezért ismeretes szertartásokat egyenkint ide nem Í r h a t j u k , azt azonban le-hetetlen föl nem említnünk, hogy az ereklyék átvitele rend-kiviil nagyszerű volt. A növendékpapság, az igen nagy számmal összesereglett áldozó papok, kanonokok, prépostok, apátok , püspökök, érsekek , cardinálisok hosszú sora ve-zeté sz. Bálint, sz. Modestina tetemeit, s azon ereklyék emelvényre t e t t koporsócskáját, melyek a főoltárba
A Pontificale szerint végbe v i t t , s ezért ismeretes szertartásokat egyenkint ide nem Í r h a t j u k , azt azonban le-hetetlen föl nem említnünk, hogy az ereklyék átvitele rend-kiviil nagyszerű volt. A növendékpapság, az igen nagy számmal összesereglett áldozó papok, kanonokok, prépostok, apátok , püspökök, érsekek , cardinálisok hosszú sora ve-zeté sz. Bálint, sz. Modestina tetemeit, s azon ereklyék emelvényre t e t t koporsócskáját, melyek a főoltárba