Pest, sept. 3-án. A S z e n t - I s t v á n-T á r s u 1 a t-n a k tegt-nap tartott közgyűlése mit-nd a fét-nyes s számos hallgatóságnak, mind pedig az előfordult tárgyaknak
161
te-kintetéből érdekes s nevezetes volt. Az esztergomi basili-ca főlszentelésének ünnepélyéről visszatérő főpapok kőzöl megtisztelték a gyűlést: nm. s ft. B a r t a k o v i e s Béla egri érsek ő excellentiája, mlgos s ft. K o 11 a r c s i k Ist-ván rosnyói püspök, mlgos és ft. Z a b o j s z k y László sze-pesi püspök, mlgos és ft. C s a j á g h y Sándor csanádi püs-pök, mlgos és ft. G i r k György pécsi püspök s mlgos és ft. D o b r a Sándor lugosi gör. szert, katli. püspök. A gyű-lést gr. K á r o l y i István elnök ő mlga nyitotta m e g , be-mutatván a nm. cs. k. budai alhelytartóság részéről biztosul kiküldött S t r á d a Rudolf es. kir. tan. s allielytartósági titoknok ur ő nagyságát. Az erre következett elnöki jelen-tésben ft. D a n i e 1 i k János egri kanonok s társulati he-lyettes elnök kiterjeszkedett a társulat jelenlegi állására, az ez évi irodalmi munkásságának eredményeire, szükségei-re, kijelölvén egyszersmind a módokat, melyekkel e szük-ségeket a társulat födözhetni remél ; részletesen taglalta a társulat által kiadott jelesb munkák irodalmi becsét és köz-hasznúságát; fölvilágosította a több oldalról fölmerült ohajtásokat : hogy a társulat politikai lapot alapítana s adna ki, s hogy a nép számára külön irodalmi osztály szerveztes-sék, úgy, hogy az osztály kizárólag a nép kezébe adandó munkákkal foglalkozzék ; továbbá megemlékezett a társu-latnak ez év folytán elhalt jóltevői- s tagjairól ; végre föl-hivta a nm. s m. érseket s püspököket, valamint a nagyszámú díszes közönséget, hogy kiki saját körében a társulatot ter-jeszteni s pártolni sziveskedjék. Egyik fénypont gyanánt kiemeljük e szónoki előadásból azon passust, melyben a tisztelt helyettes-elnök a társulatnak érdemes igazgatóját nt. s tudós S o m o g y i Károly u r a t kitüntette s indítvány-ba hozta, hogy a közgyűlés az egész haza szine előtt mon-daná ki h á l á j á t s elismerő köszönetét e jeles féríiu iránt, ki szerény visszavonulásában Istennek, az egyháznak s a hazának oly igénytelenül s még is oly hasznosan szolgál.
Egy sziv- egy lélekkel szavazta meg a közgyűlés az indít-ványzott hálát s elismerő köszönetet. Mlgos és ft. Za-b o j s z k y László szepesi püspök 100, ft. M a r k o v i e s Antal kalocsai főmegyei kanonok 1000, f t . B e z z e g h An-drás egri főmegyei kanonok 100 pfrtot alapítványoztak.
Az igazgató a társulat által az idén kiadott könyvekről s példányaik számáról, a titoknok a beküldött kéziratokról, s az ügynök az elkelt könyveknek s képeknek számáról , va-lamint a társulati lapoknak állásáról tőn hivatalos jelen-tést. A társulat hivatalnokai tisztökben megerősíttettek;
az igazgató-választmány pedig egy részben megujíttatott.
A többféle számadatokból a legérdekesebbeket ide jegyez-zük : a társulati tagok száma 1856-ben 525-el szaporodott, s így jelenleg a tagok összes száma 3615. Folyó évben mintegy 100 társulati tag halálozott meg. A bevétel volt 35, 780 frt 29 kr pp., a még remélhető bevétel körülbelül 36,000 pfrt. Az eladott s a tagoknak szétküldött könyvek száma 158,457 és 44,312 db sz. kép. A társulat elajándé-kozott az idén 22,239 kisebb-nagyobb könyveket és 1,950 db sz. képet. A fönnlévő raktár-készlet 60,000 p f r t r a be-csültetik.
Franczlaorszaç.
A jeles szónoki tehetségéről szintúgy mint a kath.
egyház iránti változhatlan, igaz ragaszkodásáról dicsére-tesen ismert M o n t a l e m b e r t gróf a prot. angol nemzet-hez, különösen a mostani ininister-elnökhez egyik
röpiratá-ban a következő tartalomdús szavakat intézte :
,,Mi nem akarunk benneteket elvezetni oltárainkhoz, melyeket ti nem ismertek, nem akarunk hozzátok szólani a hitnek és ahhoz való ragaszkodásunknak szavaival, a mit ti megtámadtok. Nem ! Zárjátok el füleiteket ezentúl is az évszázadoknak szózata elől, mely egy általatok ellenséges módon üldözött intézménynek jótékony fönségét hirdeti. De ha már az időnek intő jeleit s a mindinkább gyümölcsöző catholicismus fönnragyogó befolyását elismerni vonakod-tok , legalább ne fordítsávonakod-tok el szemeiteket szándékosan a lett-dolgok és cselekedetektől ; vizsgáljátok m e g , h o 1 s m i k é p e n vitetnek ezen tettek végbe, s ne vessétek el a vallással együtt az igazságot, a józan értelmet s a be-csületet , mely u t ó b b i , noha sokan erről önmagokat ámító fogalommal birnak, majdnem isteni módon tiszteltetik.
Bizonyos tényül á l l , hogy a világon több a k u s , mint nem-katholikus keresztény, s hogy a katholi-kusok mindnyájan, legalább névre, azon pápának hódolnak, kit ti folytonosan megtámadtok. Ti teljes joggal dicsekedtek a szárazföld első nemzetével kötött barátságos viszony-nyal , ám hiszitek-e, hogy a frigy e nemzetvallásának ál-talatok tett folytonos bántalmazása következtében idővel nem fog gyöngülni ? Vagy azt vélitek, hogy a francziák netaláci hanyatlásuk előestén a protestantismusra fognak térni vagy hitetlenségbe sülyedni?—Oh, kérdezzétek uta-zó honíiaitoktól, mit láttak ők húsz év óta templomaink-ban , iskoláinktemplomaink-ban és könyveinkben ! Mindenek előtt kér-dezzétek megKrimből visszatérő hadsergeteket katonáink-nak h i t e , tábornokainkkatonáink-nak keresztény alázatossága, irgal-mas nénéinknek ajtatos hatalma, áldozárainknak önfölál-dozása felől — s a nyert feleletekből vonjatok következ-tetéseket !
Még nincs sok éve, hogy ti a forradalmi Franczia-ország ellen viselt húszéves keserű háború folyama alatt a
hitök miatt számkivettetett áldozároknak barátságos men-helyet adtatok s gyöngédeden bántatok azokkal, kiknek példája s tanítása országotokban a kath. hit ujra-föléledé-sének legelső csiráját tette le : most pedig, midőn politi-kátok legfőbb erejét találja szövetségünk megtartásában, ti szakadatlanul fölhasználtok minden a l k a l m a t , hogy a legmélyebb gyűlöletet tanúsítsátok vallásunk azon feje irá-nyában , ki előtt Francziaország térdet hajt. Mily eszte-len eleszte-lenmondás !
A nut joggal állítok Francziaországot illetőleg, ugyanaz áll Austriára s mindazon országra nézve is, me-lyeket tisztelni érdeketek parancsolja.
,A papának souveranitása azon sajátsággal bir, hogy ő világi hatalmához képest csak negyedik vagy ötödik ran-gú uralkodó, míg egyházi hatalmánál fogva az egész vi-lágon példanélküli főhatalmat gyakorol. Minélfogva azon államok mind, melyekben kath. alattvalók léteznek, a
ro-« 162
mai államok körül érdekelve vannak s azon kell lenniök , hogy a pápa minden más világi befolyás nélkül hatalmát háborítatlan gyakorolhassa.'
Ezek az angolegyházi marquis L a n s d o w n e sza-v a i , midőn 1849-ben jul. 21-én a lordok házában a romai expeditio tárgyaltatott.
Vájjon, kérdem, ki honosította meg a romaiak közt a polgári szabadságot, s ki áldotta meg azt idő folytán? Ki más, mint IX. P i u s ? S ki semmisítette meg e szabadsá-got? Kicsoda m á s , mint t i ? I g e n i s , ti semmisítettétek meg a z t , midőn M i n t o lordot, ezen politikai gyujtoga-tót, a fölkorbácsolt forradalomnak e kegyeltjét közbenjá-róul Romába küldöttétek.
Ti IX. P i u s t , a nagylelkűt, azon bűnről merészel-tek vádolni, mely kizárólag védenczeimerészel-teknek alacsony mü-ve , kik Francziaországban értelem-nélküli köztársaságot akartak fölállítani s kik számos iszonyatosságok] kö-zött Olaszországban a szentséges atyától a romai népnek tett engedményeket s egyszersmind az egész keresztény Európának rokonszenvét az alkotmányos szószék lábainál gyáván megölt Rossinak vérébe fulasztották.
S nem szenvedett-e fönséges IX. P i u s unk fogsá-got s számkivettetést, mert fejedelmi neutralitását s bé-kés pártnélküliségét, mire őt e földöni szent hivatása kö-telezte , föláldozni vonakodott, s m e r t magát 1848. april 29-iki allocutiojában az összes hivek közös atyjának nevez-te , kinek könevez-telességében állott a romai fegyverekkel egy kath. hatalom ellen való visszaélést megakadályoztatni?
Oh sohasem fogom elfelejteni a benyomást, melyet e pápai szózat, Párisban köztudomásúvá levén, az egyháznak és a hazának kettős veszedelmétől megrázkódtatott kedé-lyekre tőn ! Épen ezen időben ült össze a nemzeti gyülekezet.
Kevesen ismerték egymást. Egyik a másiknak nézetét kita-lálni , egymáshoz közeledni, egymással megismerkedni s egymást vigasztalni törekedtünk ezen roppant sokaság kö-zött , mely annyira különböző elemeket magában foglalt ; ugyanis Olaszországnak és Romának jövője szintoly ko-molynak s vészterhesnek tetszett e l ő t t ü n k , miként Fran-cziaországé. Ekkor váratlanul Jézus Krisztus helytartójá-nak szózata hatotta meg füleinket; világosság és béke de-rítette föl sziveinket; az , kit a forradalom békóitól lenyű-gözve gondoltunk, ismét föltűnt magasztos fönségének s legyőzhetlen hatalmának teljes birtokában, s a világ há-ladatlanságából származott fájdalomban visszaemlékezvén VIL P i u s ra, ki az Angolországgali békesség miatt negy-ven évvel ez előtt a legszigorúbb fogságba engedé magát h u r c z o l t a t n i , fölkiáltottunk : „Habemus Papam."
Am Palmerstonnak nagy, tapasztalásgazdag szelleme nem bíbelődik ily csekélységekkel. 0 indokolatlanul a pá-pai kormányt rosznak , zsarnokinak szidalmazza, s míg a pápát emberszeretete s jósága miatt magasztalja, azokat, kik ő szentségének nevében kormányoznak, zsarnokságról vádolja.
Valóban, mylord, mondja meg nekünk, miben áll ezen zsarnokság? Vallja meg, hogy ön sem ismeri e zsar-nokságot , hanem hogy ön csak azt ismételgeti, mit a
po-litikai menekültek és apostaták önnek előszobáiban regél-nek. Hisz az angol kormánynak nincs Romában hitelesített követe , ellenben vannak titkos és gyanús ügynökök M.
F o e n b o r n mintája szerint, kire a Francziaországnak és a franczia seregnek elárulása bizonyodott. Ezek lord-ságodnak tekintélyei. Ti angolok p e d i g , kik parlamente-tekben mitsem tárgyaltok, míg a szőnyegre hozandó tárgy számos külsőségek által nem támogattatik , s kik a legna-gyobb gonosztevőt is igen lelkiismeretes védelemben ré-szesítitek, — vájjon ezen ü g y b e n , a hol egy népnek éle-téről s az egész világnak becsüleéle-téről van a szó, ezen ma-gas vádlottról, ki fölött Ítéletet hozni elég vakmerők vagy-t o k , hol vannak jegyző-könyveivagy-tek, adavagy-taivagy-tok, vagy-tanúivagy-tok stb.? Mivé törpült szószéktek szentsége ? Mivé alacsonyí-tottátok le természet-adta lelkiismereteteket ?
Az idő s ü r g e t , hogy soraimat végezzem. H a F r a n -cziaországban fönnállana politikai szószék, e tárgyról éke-sebben-szóló férfiak nyilatkoznának mint én. Szavuk visz-hangzanék Francziaország legtávolabb részében , sőt egész Európában, s talán, miként 1848- és 1849-ben, ugyanazon hatalmas közvéleményt idézné elő, mely a pápai hatalom csorbítlan fönnlétét és helyreállítását lehetségesítette.
Egyébiránt bármilyenek legyenek az emberek és dol-gok változatai, bárkik legyenek a jó ügynek barátai vagy ellenségei, az eredmény mindig ugyanaz : a kath. ember-nek azon hiténél, hogy az egyház örök időkre fönnálland, korunk történetében nagyobb igazság nem létezik ; szinte ilyen azon sajátszerű védelem , melylyel az isteni gondvi-selés a szent elsődséget (primátus) a a fejedelemséget (principatus) oltalmazza, ú g y , hogy a n é l k ü l , miszerint ugyanazonos legyen az egyházzal, ezzel még is már ezer évnél tovább a legszorosabban összefügg.
A M i n d e n h a t ó , ki a jelen században a pápai fejede-lemséget már két ízben oly csudálatra méltóan megmen-tette , ki Oroszország és Angolhon fegyvereit VII. P i u s pápa Velenczében történt választatásának védelmére, s a második franczia köztársaság seregét IX. P i u s Romába visszatérhetésének födözésére fölhasználta, ezen világi fejedelemséget kifürkészhetlen tanácsa szerint C a v o u r -nak sajnálatra méltó vaksága és P a l m e r s t o n n a k meg-gondolatlan gyűlölete ellen is védeni tudni fogja."
I r o d a l o m .
F a b i o l a . (Folytatás).
,,A f ö l a v a t á s . "
„ E társalgás alatt a nap sebesen lenyugodott. E g y öreg szolgáló észrevétlenül lép be, s a lámpákat márvány-s ércztartóikon m e g g y ú j t v á n , gyormárvány-san eltávozik. Elénk világosság sugárzá most körül a hallgatag anyát és fiát, miután Lucina, a jámbor nő Pongrácz végső kérdésére egy, forró homlokára nyomott csókkal válaszolt. Nem puszta anyai szeretet volt, mely keblét dagasztá, sem öröme egy anyának, ki gyermekét bizonyos nehéz és magasztos
elvek-H 163 K
ben nevelvén, látja azt, a legkeményebb szigorlatot kiáll-va, diadalmaskodni, nem is az öröm, oly liuval kérkedhet-ni, ki serdülő korában ily óriási erélyt tanúsított; — pedig bizonyára, ha a Grrachusok anyja a köztársasági Roma bá-muló delnőinek úgy m u t a t á be fiát, m i n t egyedüli drága-köveit, ú g y legméltóbb joggal mutathatá be az egyháznak e keresztény anya, általa nevelt fiát! — De rá nézve egy mélyebb, vagy mondjuk ki, magasztosabb érzet percze volt ez. Oly idő, melyet évek óta remegve v á r t , oly pillanat, melyért egy anya lángoló buzgóságával esdeklett. Sok jámbor anya még bölcsőben fekvő gyermekét a legszentebb,
legszentségesebb hivatalra szánta ; és könyörögve esdekelt őt fölnőve láthatni, hogy előbb mint szeplőtlen levita, m a j d mint az U r áldozó p a p j a , dicsősége legyen ; minden csi-rádzó hajlamát aggodalmasan lelesve, még leggyengé-debb gondolatát is a seregek ura szentélyére igyeke-zett szelíden irányozni. Es miután Pongrácz egyet-len gyermeke volt, mint Annának S á m u e l , úgy a legben-sőbb szeretet e tárgyainak föláldozása, méltán anyai hősiességnek mondható. H a ez így van, mit mondjunk a h a j -dankor azon anyáiról, k i k , mint Felicitas, Symphorosa, vagy a Makkabaeusok nem nevezett a n y j a , gyermekeiket, nem egyet, hanem t ö b b e k e t , sőt minden magzatjaikat oda adák, vagy föláldozák, nem hogy áldozó papok, hanem Is-tenért áldozatok legyenek ?
Ily gondolat tölté Lucina szivét e perczben, míg z á r t szemeit égre emelve erőért esdett. Fölhiva érzé magát nagy-lelkűen föláldozni azt, mi neki legkedvesebb e földön,s ámbár ezt rég előre látta és kivánta, szülői fájdalom nélkül nem teheté. — De mi czikázza á t a fiu elméjét, ki szinte hall-gatag, és gondtelve m a r a d ? Nem gondol ő valamely ma-gas, rá váró állásra. Nem l á t j a ő lélekben azon tiszteletreméltó basilicát, mely 1600 évek után az egyházi régiség -buvár és ajtatos zarándokok által látogatva , nevét viseli s ezt Roma közellevő kapujának is kölcsönözi.*) Nem sej-ti, hogy tiszteletére egyház emelkedendik a távol Themse partjain, melyet a kedves Romához hű szivek még megszent-ségtelenítése után is szeretni, s végnyugalmuk helyéül vá-lasztani fognak.**) Nem véli, mikép hamvait 1-sőHonorius pápa 287 font nehézségű ezüst szekrényben porphyrhamve-derre állítja.'**'*) Nem j ö n eszébe, hogy neve a vértanuk könyvébe igtattatik, hogy képe, mint i f j ú vértanúé, a r é g i templomokban sugárokkal környezve számtalan oltárokon diszleni fog. Ő csak az egyszerű keresztény i f j ú , ki igen természetesnek találja, hogy az Isten parancsának s evan-géliumának mindenkor engedelmeskedjék, és magát bol-dognak érzé, hogy az nap rendkívüli nehéz körülmények között kötelességét teljesítette. E tiszta érzetét kevélység vagy öntetszés nem homályosítá ; másként tette nem
leen-dett hősies erény.
Midőn hosszú néma merengés u t á n szemeit az u j fényben, mely a termet eltölté , fölemeli, anyja
pillanatá-*) A templom és k a p u neve : San Pancrazio.
**) Londonban Old St. Paneras volt a katliolikusok kedvencz temetőlielye, míg más s a j á t sirkertjök nem v o l t .
***) Í g y adja elő Anastasius , Honorius p á p a életirója.
val találkozik, mely fönséges komolysággal, és a gyen-gédség oly megható nemével nyugodott r a j t a , milyre soha sem emlékezett. Ez valami túlvilági tekintet volt ; arcza egy jóslóéhoz hasonlított, szemei ragyogtak, mint valamely angyalé. Halk és öntudatlan mozdulattal térdre borult előtte. Ezt megérdemlé az anya, nem volt-e ez őrző angya-la, ki őt minden gonosz ellen védte, vagy nem kellett-e ne-ki ezt, mint eleven szentet, tisztelni, ne-kinek erénye léte első zsengéjétől előképül szolgált ? Lucina a komoly megindu-lás hangján töré meg az eddigi csendet :
„Elérkezett az idő, kedves gyermekem, melyért rég oly hőn imádkoztam, melyet anyai szeretetem teljében any-nyira óhajtottam. Benned a keresztény erkölcsök minden fejlődő bimbajára szorgosan ügyeltem, forró hálát adva Is-tennek , midőn ezeket nyilni engedte. Tanulékonyságod nem kerülte ki figyelmemet, mint szinte szelidséged, szor-galmad, jámborságod, Isten és embertársaid iránti szere-teted. Örömmel láttam eleven hitedet, a földi dolgok iránti közönbösségedet, a szegényekhez vonzó szeretetedet.
Azonban vágyva vartam azon órát, mely határozottan mu-tassa, vájjon anyád gyenge erényének szegény részével be-éred-e, vagy pedig atyád, ki mint vértanú halt meg, neme-sebb erényeinek valódi örököse vagy ? Ezen ó r a , Istennek hála, ma elérkezett !"
„Mit tettem é n , " kérdé P o n g r á c z , „hogy most más, vagy magasabb véleményed van felőlem ?"
„ F i g y e l j rám, fiam. Mai nap a z , melyen te iskolai pályádat bevégezted, nekem úgy látszik, hogy az irgal-mas Megváltó ezen napon oly drága oktatást akart neked adni, mint egész iskolai képzettséged ; ezen napon akarta megmutatni, hogy te a gyermekkorból kilépve, mint férfiú tekintessél, mert te képes vagy férfiasan gondolkozni, szól-ni, és cselekedni."
„Mikép érted te ezt, édes anyám ?"
„A mit nekem ma reggeli szavalásodról elmondottál, bizonyítja, mily nemes és fönséges gondolatokkal van szi-ved eltelve. Te sokkal nyiltabb, és egyenesebb v a g y , sem-hogy képes lennél irni, és tűzzel elszavalni, mikép dicső-séges kötelesség a hitért meghalni, ha ezt egyszersmind nem hitted, nem érzetted volna."
„Valóban ezt hiszem is, érzem is!" közbe szóla a fiu ; „vájjon lehet-e nagyobb szerencse egy keresztényre e földön ? "
„Igazad van, fiam," folytatá Lucina, „azonban pusz-ta szavakkal nem volnék megelégedve. A mi azután követ-kezett, az győzött m e g , hogy te bátran s békével tudsz szenvedni, nemcsak fájdalmakat, sőt mi ifjú nemes véred-nek sokkal nehezebben esik, egy gyalázatos ütésvéred-nek fájdal-mas szennyét, és egy szivtelen sokaság gunyszavait, lealá-zó tekintetét el tudod tűrni. Mi t ö b b , te elég erős valál ellenednek megbocsátani, érette könyörögni. Ma kereszttel a válladon a hegy magasabb ösvényére léptél, csak előre, s föl fogod azt a csúcsra tűzhetni. Bebizonyítád, hogy Quin-tinus vértanú méltó fia vagy. Akarsz-e hozzá hasonló lenni ?"
„Anyám, anyám! drága édes anyám!" dobogó szivvel
— « 164
kiált föl a fiu ; „vájjon lehetnék-e méltó fia, ha nem kíván-nék hozzá hasonló lenni ? Nem valék ugyan szerencsés őt valaha láthatni, de nem lebegett-e képe mindig lelkem előtt ? Nem ő-e lelkem egyedüli büszkesége ? Midőn éven-kint emlékét ülik, mint egynek azok közöl, kik fehérbe öltözve környezik a bárányt, és ruhájokat annak vérében mossák, mint örvendett lelkem és testem az ő dicsőségén, mint kértem őt a fiúi szeretet legforróbb lángjával, hogy esedezésével eszközölne ki nekem, nem dicsőséget, nem tiszt-séget , nem gazdagságot, nem földi örömeket, hanem azt, mit ő mindezeknél többre becsült, hogy az az e g y , mit a földön hátra hagyott, úgy használtassák, mint ő most — azt tudom — hiszi, hogy leghasznosabban, legnemesebben használtathatik."
,.Mi az, kedves fiam ? "
„Az ő vére," felele a fiu, „mely még ereimben, és csak egyedül ezekben csergedezik. Tudom, ő kívánja, mi-kép ez is folyjon , mint folyt Üdvözítőnk szereteteért, sz.
hitünk bizonyságául !"
„ Elég, elég, kedves magzatom !" kiált az anya szent elragadtatástól remegve. „Vedd le nyakadról a gyermek-kor jelét, én neked mást akarok adni."
Engedelmeskedve levevé nyakáról az arany Bullát.
„Atyádtól öröklöttéi," ünnepélyes komolysággal szólt az anya, „nemes nevet, magas állást, nagy gazdagságokat, minden világi előnyöket ; azonban örökséged legdrágábbi-kát én őrzém meg neked, míg erre magadat érdemesítéd ; ed-dig előtted elrejtém, bár aranynál, s minden drága kövek-nél többre becsültem. I t t az idő, melyben neked azt kézbe-sítsem."
Reszkető kézzel vevé le nyakáról az aranylánczot, és most először látta a fiu, hogy azon egy gazdagon hímzett, drága kövekkel kivarrt erszényke függ. Fölnyitva egy szi-vacsot vett ki belőle, mely száraz volt ugyan, de egészen vértől piroslott.
„Ez is atyád vére, Pongrácz," kitört könyárban reszkető hangon mondá az anya, „halálos sebéből fog-tam föl, midőn álöltönybe mellette állfog-tam, s őt azon sebben, melyet Krisztusért szenvedett, meghalni láttam."
Legbensőbb érzettel nézé a szivacsot, s ajtatosan megcsókolá ; patakzó könyei hullának r á , és megnedvesí-ték, melyektől szine világos, és meleg lőn, mintha csak most folyna a vértanú szivéből. A szent asszony fiának reszkető ajkaihoz érinté a sz. ereklyét, s ezek piroslottak annak illetésétől. Egy kereszténynek, és egy fiúnak mély érzetével tiszteié ő e sz. ereklyét ; mintha atyjának lelke szállta volna meg, egész bensejét szive mélyébe megráz-kódtatva érzé. í g y az egész család még egyszer egyesülve lenni látszatott. Lucina e drága kincset ismét az erszény be tevé , s fia nyakára függesztvén, mondá : „ha e szivacs is-mét megnedvesedik, az nemesebb nedvvel t ö r t é n j é k , mint
a mely egy gyönge nő szemeiből csordul." És az ég is úgy rendelé ; az ifjú bajnok fölkenetett, a leendő vértanú föla-vattatott anyja könyeivel elegyített vérével dicső atyjának.
H I R F Ü l É R.
Pest. Mult csütörtökön, sept. 4-én reggeli 10 óra-kor a városi plebánia-templomban ünnepélyes Te Deum tartatott az esztergomi basilica szerencsésen végbement föl-szenteléseért, mely alkalommal L i s z t gyönyörű miséje teljes zenei személyzettel előadatott. A misébe szőtt 0 f-f e r t o r i u m é s Pater noster B r a n d t szerzeményéből vé-tetett. Nagyszámú közönség jelent meg.
A pesti kath. legényegylet ünnepélyes megnyi-tása, melyet nagy-kéri S e i t o v s z k y János bibornok-ér-sek és herczeg-primás ő főmagassága a Szentlélek áhítatos segítségül hívása után a terézvárosi király-utezai 57. szá-mú egykori Valero-háznak e czélra bérelt helyiségeiben saját magas személyében eszközlend, 1856. September 8-án, délután 4 órakor menend végbe. Az ünnepélyen részvevők :
A pesti kath. legényegylet ünnepélyes megnyi-tása, melyet nagy-kéri S e i t o v s z k y János bibornok-ér-sek és herczeg-primás ő főmagassága a Szentlélek áhítatos segítségül hívása után a terézvárosi király-utezai 57. szá-mú egykori Valero-háznak e czélra bérelt helyiségeiben saját magas személyében eszközlend, 1856. September 8-án, délután 4 órakor menend végbe. Az ünnepélyen részvevők :