Az ÖSSZE sajátos mozgásalakzatai

Ebben a fejezetben olyan össze igekötős igéket tárgyalok, amelyeknek a mozgás jellegénél fogva nem lehet szét igekötős párjuk. Itt az ellentétes mozgást valamilyen más igekötővel fejezzük ki. Az ide sorolt mozgások nem tipikusak az

ÖSSZE viszonyra nézve.

2.1. A M-ok kicserélődnek

Ebbe a csoportba csak az összecserél (1737), egybecserél(ődik) (1701) igéket sorolhatjuk. A mozgások nem egy központinak észlelt hely felé tartanak, hanem a két ellentétes irányból történő M mintegy elhalad egymás mellett, és tovább folytatva az előrehaladó mozgást, egymás K-jáig jutnak el. „Azért nevezhetjük meg ezt a relációt mégis össze-ként, mert addig a pontig, amíg a két test elhalad egymás mellett, az ÖSSZE reláció észlelési feltételei szerint történik a mozgás.

Mivel az össze az egyetlen olyan igekötőnk, amely egyszerre több dolog egymás felé való közeledését meg tudja nevezni, függetlenül attól, hogy a közeledő mozgás aztán miként folytatódik, ez a közeledés már elégséges észlelési feltétel kell, hogy legyen ahhoz, hogy egy hasonló mozgásalakzatot össze-ként nevez-zünk meg” (Szabó 2000: 22). A visszacserél-re nincsen a régiségből adatunk, il-letve érdekes, hogy a hasonló jelentésű kicserél (1817), ilil-letve felcserél (1726) is későn jelentkezik (de vö. felvált 1609). A nyelvtörténet során a meg és az el ige-kötők azok, amelyek a cserél igénkhez a legkorábban kapcsolódnak (l. megcse-rél (vmin) 1561; elcsemegcse-rél 1568). Ezek azonban nem irányt, hanem aspektust je-lölnek.

2.2. A rend megbomlik

A rend úgy bomlik meg, hogy az eredetileg különböző helyekről induló M-ok mozgásának eredményeként azok eredeti helyzete megváltozik, nem a „rendes”, elvárt helyükön lesznek. A M-ok összekeverednek, de úgy alkotnak egy össze-függő egységet, hogy a szerkezetük és/vagy formájuk nem változik meg. A mozgás kifejezésére használt igekötős igéink a következők: összezavar (1580) – egybezavar (1766), összeavarodik (1617) – egybezavarodik (1769), zúrzavar (1567) – egybezúrzavar (1567), össze zűrődik-zavarodik (1621), össze-forgat (1710 k.), összehány (1592). Ugyancsak ide sorolható az összekurkász (1772), összeháborgat (1584), összecsomozódik (1807), összecsoportozik (1578), összecsepűz(ődik) (1702), összevész (1578). Ez utóbbiakat inkább a szálas anya-gok esetében használjuk.

Az összezavar-nak az ellentéte a visszaáll a rend kifejezés, de ezt nem lehet minden kontextusban használni. A szálas anyagokra használt összecsepűz stb.

esetében a mozgás visszafordítását ki igekötős igékkel nevezzük meg: kifésül, kibogoz.

2.3. A M összejár egy területet

Az összejár egy területet kifejezéssel jelzett csoport esetében nincs konkrét K vagy V, a M egy adott területen úgy járkál, hogy annak minden pontját igyekszik érinteni: összejár (1761) – egybejár (1736 u.), összenyargal (1665 k.), össze tipet-tapot (1847), összeárkoltat (1843).⁴

2.4. Negatív irányú változás

Az ebbe a csoportba sorolható kifejezések részben idézik az 1.5.-ben és az 1.6.-ban tárgyalt mozgásokat. Itt is általában több M kerül szorosan egymás mel-lé, és olyannyira egymáshoz tapadnak, hogy ezt a szemlélő egyetlenként észleli.

Ehhez adódik hozzá az, hogy a M negatív állapotváltozást szenved: összepené-szedik (1593) – egybepenészedik (1759), összeposvad (1879), összerothad (1593) – egyberothad (1752), egyberühösödik (1746), egybeiszaposodik (1821), összefül (1680) – egybefül (1785), összemelegedik (1793), összemolyosodik (1740), összenyüvedik (1767), összesorvad (1679), összesül (1665 k.). A negatív állapotváltozás visszafordítását (ha a dolog természete megengedi) ki igekötős igékkel fejezzük ki (pl. kitisztít). A mozgás során a dolog formája is

megváltoz-4 Ide kapcsolódik a bejár, körüljár, keresztül-kasul jár is. Ezek ugyan szinonimáknak tűnnek, de a beszélő másként észleli ugyanazt a mozgást. A bejárja a várost kifejezés akkor használjuk, ha a M egy adott ponttól indulva a város minden egyes pontjára eljut.

A körüljárja a várost esetében a M csak egy részét járja be a városnak, inkább csak a külterületeket. A keresztül-kasul járja a várost sokkal közelebb áll az összejár-hoz, de a város majdnem minden pontjának az érintése kaotikusan, megtervezett útirány nélkül történik.

hat: összeráncol (1676), összerökönyödik (1743), összerücsköl (1809), összegyű-rődik (1586), összetüremlik (1702). Az ellentétes mozgást itt is ki-vel fejezzük ki.

Az utolsó alcsoportba olyan igéket lehet sorolni, amelyek másfajta mozgást neveznek meg: rendszerint egyetlen dologról állapítunk meg valamit, de sokkal fontosabb az, hogy a mozgás során valami beborítja a S-t és ez eredményezi a negatív állapotváltozást: összemocskolódik (1787), összegazol (1731), összeszar (1768), összehuggyoz (1768).

2.5. A M mint híd

A M mint híd sem egy tipikusan ÖSSZE reláció, hiszen itt a M-ok nem úgy kerülnek egymás közelébe vagy egymás mellé, hogy közelednek egymáshoz.

Nem is beszélhetünk több M-ról, csupán egyről, amely úgy hoz egymás mellé két S-t, hogy azokat összeköti. Az összeköt(tetik) (1847), összekapcsol (1847), összefoglal (1823 k.) – egybefoglal (1575) ugyanazt a mozgásalakzatot nevezi meg, ami tulajdonképpen tipikusan az ÁT viszonnyal jelölünk (Fazakas 2010).

Az ide sorolható példák között egyetlen 16. századi adat található, míg a többi 19. századi. E kevés és kései adatból is kitetszik, hogy ez egyáltalán nem tipikus

ÖSSZE reláció.

2.6. A M-ok összeadódnak

A M-ok ebben az esetben számok vagy számszerűsíthető dolgok, amelyek nemcsak egymás mellé kerülnek, hanem a mozgás következtében egységet al-kotnak. Itt is az ellentétes mozgást a KINN viszony jelzi (vö. kivon, kivesz). Ide sorolhatók az: összead (1825) – egybead (1655), összekalkulál (1823 k.), össze-komputál (1592) – egybekomputál ’összead, összeszámít’ (1585), összesummál (1584) – egybesummál ’összead’ (1618), összeszámlál (1586) – egybeszámlál (1508), összevet (1630) – egybevet (1582), összeír (1656), egybemér (1589), egybeintéz (1561), összeért (1792), összetud (1637) – egybetud (1625). Ott, ahol mind össze, mind egybe igekötős igénk van, mindkettő körülbelül egy időben je-lenik meg, illetve tűnik el a nyelvből. Ez alól kivétel az összead, amelyet csak a 19. század elejéről tudunk először adatolni, míg az egybead első megjelenése 1655-ből való. Ez utóbbi azonban csak a 17. századi anyagokban lelhető fel.

2.7. A M-ok egymás ellenségei

A M-ok ellenségként való viselkedésére már láttunk páldákat az 1.4. alfeje-zetben, de az ide sorolt kifejezések többnyire szóbeli „hadakozást” jelölnek, és ennek a mozgásnak az ellentétét is a KINN viszonnyal fejezzük ki (kibékül), al-kalmanként az összé-vel is (összebékít). Az ide sorolható igék az: összeháboro-dik (1530) – egybeháboroösszeháboro-dik (1526), összeháborúz (1602), egybeháborít (1526), összekap (1761), összeszól(alkozik) (1574) – egybeszólalkozik (1570), összevesz

(1545 k.) – egybevesz (1540 k.), összezendül (1590) – egybezendül (1608), ösz-szeveszt (1568), összezördül (1771), (nyelveskedni) egybeágaskodik (1736).

Mind az össze, mind az egybe igekötős igék már a 16. század elejétől adatolha-tók, hiszen ez egy olyan tipikusan ÖSSZE viszony, amely során a M-ok nemcsak egymás mellé kerülnek, hanem össze is kapcsolódnak, nem fizikai értelemben, hanem beszéd által.