IX. EGYÉB PUBLIKÁCIÓK
2. Füst Milán: A pásztor című verse
Füst Milán A pásztor versszövegének már a címe sajátos globális hatást kelt.
A pásztor szó ugyanis nemcsak foglalkozást jelöl (őrző, legeltető), hanem törté-nelmi időt is összeköt, hiszen jelentése a legrégebbi korokba nyúlik vissza, az ősi mítoszok kezdeteihez. A pásztorélet hatása a kultúrára a művészet- és iroda-lomtörténetben, így a költészetben is korán megmutatkozik. „A pásztorköltészet kezdetei a néprajz körébe tartoznak; valamennyi népnél megtalálhatjuk a költé-szet ősi nyomait a pásztorkodás korszakából, s a pásztorok versmondó, énekes népszokásai sok helyütt ma is megvannak” (Kerényi 1961: 191–192). A buko-lika, vagyis pásztorköltészet „viszonylag hamar bevonul a »magasabb« költészet világába is” (Havas 1971: 14). Az antikvitásban Theokritosz pásztorkölteményei után Vergilius eklogái idézik fel azokat a jelentéselemeket, amelyek a pásztor szóban tovább élnek mint a természet és az ember szoros kapcsolata, az idilli hangulat teremtése, és a letűnt aranykor szelleme, amelynek szimbóluma Árká-dia, amely „mint a letűnt és vágyott boldogság színtere Vergilius eklogái óta is-mert [...] Ettől kezdve válik népszerűvé a Pán által kormányzott pásztori Paradi-csom-kép, amelynek lakói a romantikus szerelem légkörében élő pásztorok, nimfák és szatüroszok/faunusok [...] Szorosan kapcsolódik az aranykor-képhez,
s a Heszperiszek kertjéhez is [...] Az Árkádia-képzet alapvető jellemzője az idea-lizált vidéki életbe való visszavonulás, a valóságtól és a városi, udvari élettől va-ló menekülés. Az emberi lét tökéletes tere: boldog, gondtalan, időtlen. Rendjét az ember és ember, ill. az ember és természet közötti tökéletes harmónia hatá-rozza meg” (Pál–Újvári 2001: 59).
A pásztor c. költemény Füst Milán első verseskötetében (Változtatnod nem lehet, 1914) jelent meg, a Bukolika ciklus három verse közül a másodikként.
Mind sajátos szerkesztése, mind témaválasztása okán központi helyet foglal el a ciklusban2 (a ciklus első verse A szőlőműves, a harmadik pedig a Tanító vers;
utóbbit később kihagyta a költő a ciklusból). A költő különösen nagy gondot fordított A pásztor rímkezelésére: az első két versszakra a visszatérő rímek jel-lemzőek, a következő két versszak ölelkező rímkezeléssel rendelkezik, az utolsó négy sor keresztrímes (Acél 2007: 334). Ez a rímváltakozás kompozíciós fogás is lehet, gondolatilag is így tagolhatja a költő a pásztor alakjának cselekedeteit; a gyertyalángba néző, elrévedő, gondjain töprengő (elgondolkodó, meditáló) sze-mélyiséget. Az ezzel foglalkozó sorok ölelkező rímmel vannak összekapcsolva.
A pásztor ugyan a Bukolika ciklusban szerepel, azonban nem követi a „klasz-szikus” bukolikus költészet sémáit: „eltűnik a pásztorköltészet három alapmotí-vuma, a locus amoenus, a nyáj és a pásztori közösség játéka” (Acél 2007: 335).
A vers egy lehetséges értelmezése szerint a pásztor úgy jelenik meg, mint akinek
„már nincs feladata, késő őszre jár, a nyáj már a téli szállásán pihen”; ilyen érte-lemben a versben „egyértelműen az elégikus hangnem uralkodik, amely nem a kiteljesedésben, hanem az elmúlásban ragadja meg az idő lényegét” (Schein 2006: 155). Azonban a versszöveg befejező költői képe mégis mintha az idilli versalkotás felé mutatna: „A kövér, sötét föld alól a gőz / Békésen száll a csilla-gok felé.”
A Bukolika ciklus első két verse szoros kapcsolatban áll egymással. A két vers mintha Szép Ernő sorainak folytatása lenne:3
Tudod a nyáj kolompját, ha megyen, Édes szőllőnket tudod a hegyen S keserű könnyeink tudod Uram,
Hogy mennyit is szenvedtünk csakugyan,
(Szép Ernő: Imádság)
2 Füst Milánnak „Radnóti pásztorköltészetében megcsillanó hatása mutatja, hogy kísérlete je-lentősebb volt, mint ahogy azt A pásztor, opusának e szerény darabja, sejtetné” (Bori 1969: 171).
3 Szép Ernő sorait Szikszainé Nagy Irma Magyar stilisztika c. könyvében idézi, mint a stílus-kohézió egy tipikus példáját (Szikszainé Nagy 2007: 53). Tanulmányunkban – az általunk követett hipertextuális szövegértelmezés módszerét stilisztikai következtetések levonására alkalmazva (vö.
Boda–Porkoláb 2012) – az idézett verssorok a Bukolika ciklus stíluskohézióját valósítják meg, ill.
erősítik fel.
A két vers összefüggését egy ismert középkori stilisztikai modell, az ún.
„vergiliusi kerék” 4 alapján is megközelíthetjük.
A modell az egyszerű-összetett dimenzión belül három alapvető stílust kü-lönböztet meg, és megpróbálja ezeket a művekben szereplők társadalmi helyze-téhez kapcsolni.
A középkori retorikák és ars poeticák írói átveszik és továbbfejlesztik a há-rom stílusnemre vonatkozó ókori tanításokat is. A stílusnemek elkülönülésének okait – jellemző módon – gyakran a társadalmi különbségekben keresik. Jean de Garlande Poetica címen a XIII. század elején írt művében például így nyilatko-zik a stílusnemekről: „»Az emberek társadalmi helyzetének megfelelően három stílus van. A pásztori életnek az egyszerű stílus felel meg, a földművelőnek a kö-zepes, a fennkölt pedig a tekintélyes személyeknek, akik a pásztorok és földmű-vesek élén állnak.« Ennek az osztályalapon álló elméletnek az elemeit a »vergi-liusi kerék« néven ismeretes rajzzal szokták szemléltetni.” (Balázs 1961: 14).
Alighanem tudatos költői szándékot fedezhetünk fel abban, hogy „[a] vergili-usi kerék stilisztikai rétegzettségének jól megfeleltethetőek a Bukolika ciklus egyes versei” (Acél 2007: 339). Mindamellett a költemények és a különböző stí-lusfajták megfeleltetése egyáltalán nem triviális. Egyrészt kiindulhatunk abból, hogy „A pásztor a címben is jelzett bukolikusságával az egyszerű stílust repre-zentálja, a Georgica földműves-idilljét idéző A szőlőműves a középső stílust”
(Acél 2007: 339.); másrészt viszont – és számunkra ez tűnik valószínűbbnek – A pásztor elhelyezése a ciklus második verseként arra is utalhat, hogy a verset a
4 Forrás: Guiraud, Pierre: La stylistique. Presses Universitaires de France. 1955. 17. (A modell ábrájának magyar változatát Máté Éva készítette.)
költő a ciklus (és ennek megfelelően a modell) középső elemeként pozícionálta.
Ez utóbbit támasztja alá a vers allegorikus értelmezhetősége, amely már messze túlmutat a bukolikus stílus alapvető egyszerűségén.
A „vergiliusi kerék” egy lehetséges általánosítása az, hogy a modell által rep-rezentált három stílusszint nem a szereplők társadalmi státusát, hanem egy adott társadalmi-történelmi helyzetet, ill. fejlődési szakaszt fejez ki (Acél 2008: 16).
Füst Milán Bukolika c. ciklusának ilyen általános értelmezése felveti annak a le-hetőségét, hogy A szőlőműves valójában az élet allegóriája, A pásztor esetében pedig az Isten-világ kapcsolat allegorikus értelmezésére tesz a költő kísérletet.
Ebben a megközelítésben A pásztor középpontjában AZ ISTEN PÁSZTOR metafora állhat: „Ha az ókori aranykormítoszok pásztorképét (az istenség mint pásztor), a biblikus metaforák világát, illetve a bukolikus tradícióra is építő középkori és újkori pásztorfogalmat mozgósítjuk A pásztor értelmezéséhez, akkor a ciklus középső (és talán központi) versét az istenfogalom átírásaként is értelmezhetjük”
(Acél 2007: 335).
A modellben való elhelyezés problémája egyebek közt felveti annak a kérdé-sét is, hogy a téma és/vagy a stílus egyszerűsége, ill. összetettsége vizsgálható-e annak alapján, hogy a verset hálózatként reprezentáljuk.