OROSZ EREDETI VERSSZÖVEG AZ OROSZ SZÖVEG SZÓ SZERINTI MAGYAR JELENTÉSE
6. Amennyire egy rövidebb tanulmányban lehetséges, igyekeztem rámutatni arra, hogy bár a magyar köznyelv cigány jövevényszavainak száma nem nagy, a
magyar nonsztenderdek és különösen a börtönszleng számára mégis jelentős szókincsréteget jelentenek a cigány eredetű elemek. Ez a tény már önmagában is indokolja, hogy a kérdésre az eddiginél (vö. Mollay 1958: 152) nagyobb figyel-met fordítson a magyar nyelvészet, hiszen a témának önálló (ámbár gyakran fö-löttébb gyanús etimológiákat bemutató) kötetet eddig tudtommal csak a nem nyelvész Kakuk Mátyás szentelt (1997), aki korábban egy tanulmányában (1993) is foglalkozott a kérdéssel. Rajta kívül csak két kisebb és meglehetősen régi munkát említhetünk a magyar nyelv cigány jövevényszavairól (Markovics 1886, Nyusztay 1907). Szerencsére akad egy korszerűbb és sokkal megbízha-tóbb írás is a témában: Schirm Anita általam sokszor idézett tanulmánya (2006).
Hogy a cigány jövevényszavak mennyire nem szerepelnek a jövevényszó-kutatás érdeklődési körében, jól mutatja, hogy a magyar szókészlet eredetét be-mutató, összefoglaló munkák (pl. Bárczi–Benkő–Berrár 1967, Kiss–Pusztai 2003) meg sem említik őket. Egyetlen kivételként egy Gerstner Károly által a magyar szókészlet eredetéről írott könyvfejezetet említhetünk két kiadásban is (Kiefer 2003: 133, Kiefer 2006: 454–455).
Pedig a nagy számú cigány jövevényszónak a (börtön)szlengben való feltűnő jelenlétén túl oka lehetne a cigány kölcsönzések kutatásának az is, hogy „A ci-gány eredetű jövevényszavak a magyar nyelv jövevényszórétegei között külön-leges helyet foglalnak el. A többi réteggel ellentétben itt ugyanis más a szavak társadalmi terjedési iránya, mint amit megszokhattunk; alulról fölfelé terjednek a cigány jövevényszavak, s a felsőbb regiszterekbe nem nagyon jutnak el. Nem műveltségszavak ezek, hanem luxusjövevényszavak” (Schirm 206: 150).
Ráadásul még az sem tűnik teljesen elképzelhetetlennek, hogy a cigányból származó szavak mennyisége a köznyelvben is nőni fog. Ennek legfontosabb fel-tétele az lenne, hogy ezekről a szavakról a szlengbeli használatuk során „lekop-na” a megbélyegzettség. Arra utaló jelekkel, hogy ezeknek a szavaknak a nyelv-használati státusa változóban van, már találkozhatunk: Schirm Anita
vizsgá-latainak eredményei azt mutatják, hogy „a cigány jövevényszavak az írott köz-nyelv szerves részévé kezdenek válni, az írott korpuszok fajtájától függően más és más arányban, illetve más és más nyelvhasználati okból” (2006: 161).
Ez a változás szintén amellett szól, hogy a magyar szókészlet eredetének vizsgálatában a napjainkban tapasztalhatónál jelentősebb szerepet kellene kapnia a cigány eredetű elemek jelenleg viszonylag elhanyagolt kutatásának.
Szakirodalom:
Bálint Sándor 1970. A szegedi népnyelv jövevényszavai. Magyar Nyelvőr 345–
347.
Bárczi Géza 1931–1932. A „pesti nyelv”. Magyar Nyelv 27: 228–242, 284–295, 28: 85–96.
Bárczi Géza 19753. A magyar nyelv életrajza. Gondolat Kiadó. Budapest.
Bárczi Géza–Benkő Loránd–Berrár Jolán 1967. A magyar nyelv története. Tan-könyvkiadó. Budapest.
Boross József–Szűts László 1987. A mai magyar argó kisszótára. Idegenforgal-mi, Propaganda- és Kiadóvállalat. Budapest.
CigSz. = Rostás-Farkas György–Karsai Ervin 1991. Cigány–magyar, magyar–
cigány szótár. Kossuth Könyvkiadó. Budapest.
Dahn, Thomas C. 1999. Wörterbuch der ungarischen Umgangssprache (Unga-risch–Deutsch). Helmut Buske Verlag. Hamburg.
Győrffy Endre 1885. Magyar és czigány szótár. Czigányul mondva Vakeriben.
Paks.
György Eszter 2004. Nem kell a vaker. (Cigány eredetű szlengszavak tizenéves roma és nem roma tanulók körében). Amaro drom 14/6: 17–18.
Jelisztratov, Vlagyimir 1998. Szleng és kultúra. (Szlengkutatás 2. sz.) Kossuth Egyetemi Kiadó. Debrecen.
Jenő Sándor–Vető Imre 1900. A magyar tolvajnyelv és szótára. Budapest.
József főherczeg 1888. Czigány nyelvtan. (Románo csibákero sziklaribe). Buda-pest.
Kakuk Mátyás 1993. A magyar nyelv cigány jövevényszavaiból. Magyar Nyelv 196–204.
Kakuk Mátyás 1994. A magyar nyelv cigány jövevényszavainak vizsgálatáról.
In: Bódi Zsuzsanna (szerk.): Cigány néprajzi tanulmányok 2. Budapest. 195–
199.
Kakuk Mátyás 1997. Cigány közvetítésű jövevényszavak a magyar nyelvben.
(Jászkunsági Füzetek 10). Magyar Tudományos Akadémia Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Testülete. Jász-Nagykun-Szolnok.
Kiefer Ferenc (szerk.) 2003. A magyar nyelv kézikönyve. Akadémiai Kiadó. Bu-dapest.
Kiefer Ferenc (főszerk.) 2006. Magyar nyelv. Akadémiai Kiadó. Budapest.
Kis Tamás 1992. Bakaduma. (A mai magyar katonai szleng szótára). Zrínyi Ki-adó. Budapest.
Kis Tamás 2008. A magyar katonai szleng szótára. Második, javított, bővített kiadás. (Szlengkutatás 6. sz.) Kossuth Egyetemi Kiadó. Debrecen.
Kiss Jenő–Pusztai Ferenc (szerk.) 2003. Magyar nyelvtörténet. Osiris Kiadó.
Budapest.
Kovalcsik Katalin 1998. A cigány nyelv társadalmi helyzete. In: Lanstyák Ist-ván–Szabómihály Gizella (szerk.): Nyelvi érintkezések a Kárpát-medencében, különös tekintettel a magyarpárú kétnyelvűségre. Kalligram–A Magyar Köz-társaság Kulturális Intézete. Pozsony. 60–66.
Leeuwen-Turnovcová, Jiřina, van 1996. Subkulturelle Existenz, Ambulanz und Argotisierung. Teil 2: Romanes im Wortschatz des historischen tschechi-schen Argot und des neueren Gefängnisslangs. In: Slavische Sprachwissen-schaft und Interdisziplinarität. Band 3. München. 179–208.
Leeuwen-Turnovcová, Jiřina, van 2002. Zum Argot imTschechischen. In: Sie-vert, Klaus (szerk.): Aspekte und Ergebnisse der Sondersprachenforschung II. (III. und IV. Internationales Symposion 17. bis 19. März 1999 in Rothen-berge / 6. bis 8. April 2000 in Münster). Harrassowitz Verlag. Wiesbaden Lipsonen, Leo 1990. Vankilaslangin sanakirja. Valtion painatuskeskus.
Helsin-ki.
Mališ, Otakar 1989. Cikánská slova v současné češtině. In: Sborník přednášek ze IV. konference o slangu a argotu v Plzni 9.–12. února 1988. Plzeň. 423–428.
Markovics Sándor 1886. Czigány szók a magyarban. Magyar Nyelvőr 497–502.
Mollay Károly 1958. Jövevényszó-kutatásunk 1945-től 1957-ig. Magyar Nyelv 146–157.
Nyusztay Antal 1907. Cigányszók a magyarban. Magyar Nyelvőr 89–90.
Péter Mihály 1980. Szleng és költői nyelvhasználat. Magyar Nyelvőr 273–281.
Ponori Thewrewk Emil 1887. Bevezető József főherczeg „Fundamentum linguae zingaricae J. J. M. Koritschnyák. Anno 1806.” c. közleménye elé. Egyetemes Philologiai Közlöny 705–706.
Rostás-Farkas György 1992. Cigányságom vállalom. Grizhij muro romanipe.
Cigány Tudományos és Művészeti Társaság – Kossuth Könyvkiadó. Buda-pest.
Somogyi László 2002. Az igazi roma hip-hop. (Etnicitás és rapzene Magyaror-szágon). Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Romológia Tan-szék. Pécs.
Schirm Anita 2006. A magyar nyelv cigány eredetű jövevényszavai. Nyelvtudo-mány 149–163.
Szabó Dávid 1997. A francia argó. In: Kis Tamás (szerk.): A szlengkutatás útjai és lehetőségei. (Szlengkutatás 1. sz.) Kossuth Egyetemi Kiadó. Debrecen.
159–183.
Szabó Edina 2008. A magyar börtönszleng szótára. (Szlengkutatás 5. sz.) Kos-suth Egyetemi Kiadó. Debrecen.
Szabó Géza 2000. Magyar–cigány szótár. Cigány–magyar szótár. Komp-Press–
Korunk Baráti Társaság. Kolozsvár.
Szalai Andrea 2007. Egységesség? Változatosság? A cigány kisebbség és a nyelvi sokféleség. In: Bartha Csilla (szerk.): Cigány nyelvek és közösségek a Kárpát-medencében. Nemzeti Tankönyvkiadó. Budapest. 20–51.
Szikszainé Nagy Irma 1994. Stilisztika. Trezor Kiadó. Budapest.
Szikszainé Nagy Irma 2001. A diákszleng metaforái az „elégtelen”-re. In: Ke-mény Gábor (szerk.): A metafora grammatikája és stilisztikája. (Tanulmány-kötet a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karának Magyar Nyelvtudo-mányi Tanszéke által 1999. október 11–12-én rendezett konferencia előadásaiból). Tinta Könyvkiadó. Budapest. 273–280.
Szikszainé Nagy Irma 2003a. A retorikai kérdés és felkiáltás határsávja. Magyar Nyelvjárások 571–580.
Szikszainé Nagy Irma 2003b. Interrogatiók a szlengben – mint nyelvi tükrök. In:
Hajdú Mihály – Keszler Borbála (szerk.): Köszöntő könyv Kiss Jenő 60. szü-letésnapjára. ELTE Magyar Nyelvtudományi és Finnugor Intézete–Magyar Nyelvtudományi Társaság. Budapest. 379–383.
Szikszainé Nagy Irma 2004. Retorikai kérdések szleng variációi. In: Gecső Ta-más (szerk.): Variabilitás és nyelvhasználat. Tinta Könyvkiadó. Budapest.
262–267.
Szirmay István 1924. A magyar tolvajnyelv szótára. (Mindent Tudok Könyvtár 16. sz.) Béta Irodalmi Részvénytársaság. Budapest.
TESz. = Benkő Loránd (főszerk.) 1967–1984. A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára. I–IV. Akadémiai Kiadó. Budapest.
Varga Ilona 1997. Beás–magyar, magyar–beás szótár. Konsept-H. Piliscsaba.
V. = Vekerdi József 2000. A magyarországi cigány nyelvjárások szótára. Máso-dik, javított kiadás. Terebess Kiadó. Budapest.
Wolf, Siegmund A. 1956. Wörterbuch des Rotwelschen. Deutsche Gaunerspra-che. Bibliographisches Institut. Mannheim.
Kocsány Piroska
Az -s képzős denominális melléknevek Tamási Áron szövegeiben:
metonímiák, metaforák, hasonlatok
„Gondoltam, a keresztelő csipkés árnyékában nyilván csak megfelejtkeztek arról, hogy honnét és mit adjunk a szamárnak enni, s hogy a szállása hol lesz” – írja Tamási Áron a Szirom és Boly című regényben. (73) A néhol szelíd, néhol csípős humorral megszólaló szövegben első olvasatra nem is fogalmazódik meg az olvasóban kérdésként, hogy igazából mit jelent, mire vonatkozik itt a „csip-kés” melléknév. Pedig aligha simán az árnyék jelzője, amely maga sem árnyék a szó konkrét értelmében. Tamási nagyon szereti ezt a képzőt, s ez bizonnyal nem véletlen: Az -s melléknévképző az egyik legproduktívabb képzőnk. A képzésnek alig vannak morfológiai megszorításai és a vele képzett melléknevek jelentéstar-tománya rendkívül gazdag. A következőkben arra próbálok választ keresni, hogy milyen szemantikai, illetve stilisztikai funkcióban fordulnak elő az -s képzős fő-névi alapú melléknevek Tamási szövegeiben. Ehhez szükséges áttekinteni a kép-zés szemantikai szabályait/kategóriáit, valamint lehetőség nyílik arra is, hogy ke-letkezésükben indokoljuk az e szabályok, illetve kategóriák révén létrejövő metonímiákat, metaforákat és hasonlatokat.