test-vérek, mind a mellett ösztönöztetve érezzük magunkat, hogy rámutassunk újólag az intézmények eredetére és szükségességére, melyek a mi gondoskodásunk és a ti szeretettel teljes ápolástok gyümölcsei voltak, hogy min-denki megértse az eszmét, mely azokat áthatotta és a vallási, erkölcsi és emberbaráti czélt, melynek szolgála-tában állottak.
Miután megsemmisítették a pápák világi fejedelem-ségét, egymásután fosztották meg Olaszországban a ka-tholikus Egyházat és elemeit az életföltételektől és mű-ködési képességtől, a köz- és társadalmi rendre századokon át gyakorolt természetes befolyásától. Folytonos törek-véssel és rendszerességgel zárták be egymás után a mo-nostorokat és szerzetesi társházakat ; az egyházi javak konfi^kálásával megfosztották az E g y h á z a t birtokának leg-nagyobb részétől, rákényszeritették a papokra a katonai szolgálatot, önkényes és igazságtalan rendeletekkel békót raktak a lelkészkedő papságra, állhatatos erőszakossággal kiirtottak minden keresztényi és vallásos jelleget a közin-tézetekből ; kedveztek a disszidens felekezeteknek, e mel-lett a legteljesebb szabadságban részesítették a szabadkő-műves szektákat, s gyűlöletes türelmetlenséggel és zakla-tásokkal bántak az egyetlen vallással, mely mindig dicső-ségük, vezérük és erejük volt az olaszoknak.
Nem mulaszthatjuk el, hogy ú j r a följajduljunk az ismételt, súlyos merénylet miatt. Fájlaljuk ezt szent val-lásunkért, mely a legnagyobb veszedelemnek van kitéve, fájlaljuk továbbá, és ezt szivünk egész őszinteségével mondjuk, hazánk érdekében; mert a vallás a forrása a nemzet virulásának és nagyságának s alapja minden ren-dezett társadalomnak.
A vallási érzés meggyöngitésével, mely nemessé ma-gasztosítja a lelket s mélyen belevési az igazság és a becsületesség tudatát, az ember csakhamar átadja magát a vad ösztönöknek és anyagi érdekeknek ; és ebből ered-nek, mint logikai következmények a gyűlölség, harag, meghasonlás, a társadalmi rend megzavarása, megsértése, elzüllése, mely bajok ellen nem ád biztos és elég oltalmat sem a törvények kegyetlensége, sem a biróságok szigoru-sága, sem a fegyveres erő alkalmazása. A vallás hanyat-lásából származik a lázadások és rendbontások szelleme.
Több alkalommal, nyilvános iratokban figyelmeztettük a hatalmat, hogy minő óriási felelősség terheli, r á m u t a t -tunk a szocziálizmus és anarchizmus kikerülhetetlen gya-rapodására, és azokra a végnélküli bajokra, melyeknek a nemzet ki van téve.
De nem hallgattak meg bennünket. Az ármányos és szektárius balítélet ködöt borított az elmékre, s a vallás elleni háborút ugyanazzal a hévvel folytatták. Nemcsak hogy semmi óvatossági intézkedést nem tettek ; hanem a könyvekben, hírlapokban, az iskolákban, kathedrákon, a körökben, színházakban folyton szórogatták a vallástalan-ság és erkölcstelenség magvait, kivetkőztették a népet erős és becsületes elveiből, s széthintették azokat a maxi-mákat, melynek könyörtelen következménye lett az elmék elvadulása és a szivek romlottsága.
Mi, tisztelendő testvérek, látván hazánk jövőjének veszedelmét és örvényét, elérkezettnek hiszszük a
pilla-natot, hogy fölemeljük szavunkat s megmondjuk az olasz katholikusoknak : veszedelemben van a vallás és a társa-dalom, itt az ideje, hogy tettre serkentselek benneteket, hogy gátat vessetek a közelgő bajnak szavatokkal, mun-kátokkal, a társulásokkal, bizottságokkal, a sajtóval, kongresszusokkal, a jótékonyság és ima intézményeivel, minden békés és törvényes eszközzel, melyek arra ren-deltettek, hogy föntartsák a vallásos érzést a népben, enyhítsék a nyomort, a rossz helyzetet, melybe Olaszor-szágot súlyos gazdasági helyzete sodorta. Ezeket több alkalommal tanácsoltuk, s különösen abban a két levélben, a melyet mi az olasz néphez i n t é z t ü n k : az 1890. október 15-iki és az 1892. deczember 8-iki levelünkben.
Hálásan jelentjük ki, hogy intelmeink termékeny talajra hullottak. Egyesitvén nagylelkű erőiteket, tiszte-lendő testvérek, s társulván veletek híveitek, üdvös ha-tása lett ez egyesülésnek, melyből könnyű volt megjósolni, hogy a legközelebbi jövőben még nagyobb eredményre van kilátás. Száz és száz társulat és bizottság alakult Olaszország különböző részeiben, és az ő törhehetetlen buzgóságukból származtak a falusi takarékpénztárak, a népkonyhák, a menedékhelyek, az ünnepi pihenő helyek, a katechisztikus művek, a betegek üdülő házai, az özve-gyek és árvák gyámintézetei és még számos más jótékony intézmény, melyek áldásosságát hálásan üdvözölte a nép, sőt az ellenpártbeli férfiak közül is nem egy árasztotta el jól megérdemelt dicsérettel. Es a katholikusoknak, szokásuk szerint, e dicsérendő keresztényi munkásságuk-ban nincs szükségük a titkolódzásra, mindent napvilágnál cselekesznek és állandóan megmaradnak a törvényesség határai közt.
De közbejött a forrongás, melyet a zendülések és a polgárok vérontása követett, s melyek gyászba borították Olaszország több vidékét.
Senki sem fájlalja lelkében mélyebben ezt a szo moru látványt.
Mind a mellett azt gondoltuk, hogy a fölkelések és testvérharczok első következményeiben a közvélemény fölismeri azt a gyászos, de természetes gyümölcsöt, mely-nek magvát bő kézzel és oly hosszú időn át büntetlenül szórták szét a Félszigeten ; gondoltuk, hogy levonva a tényekből az okokra való következtetéseket, s hasznukra
fordítván a nyert okulást ; visszatérnek a keresztény nor mákhoz és a társadalom rendezettségéhez, melyekre vissza kell térniök a nemzeteknek, ha nem akarnak elveszni, s ezért tiszteletben fogják részesíteni az igazság fő elveit, a vallás sérthetetlenségét, melyeknek a nép anyagi jóléte megteremtésében is kiváló részük van. Gondoltuk azt is, hogy midőn ki a k a r j á k kutatni e fölkelések szervezőit és czinkostársait, keresni fogják azt az irányt is, mely romba döntötte a katholikus tanokat, mely naturalizmus-ban és a tudományos és politikai materializmusnaturalizmus-ban lángra lobbantotta a lelket és a rendbontó v á g y a k a t ; azt az irányzatot, melynek védelme alatt a szektáriusok értelmi szerzői voltak annak, hogy a társadalmi rend és biztonság ellen fegyvert fogtanak. Es nem hiányoztak oly pártatlan és emelkedett lelkek az ellentáborban sem, a kik megér-tették azt a dicsőséges bátorságot, mely nyíltan meg meri mondani a fölpanaszlott rendzavarásoknak igazi okait.
15*
De nagy volt a mi meglepetésünk és fájdalmunk, midőn megtudtuk, hogy rosszul palástolt mesterkedéssel kigondolt esztelen ürügy alatt, hogy félrevezessék a köz-véleményt és végrehajthassák már előbb megfontolt szán-dékukat, elég vakmerők voltak a katholikusokra árasztani azt a bárgyú vádat, hogy ők a rendzavarás okai, s őket tették megbélyegzettjeivé és károsultjaivá azoknak a zen-düleseknek, melyeknek Olaszország különböző vidékei szinterei voltak. (Vége köv.)
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
P é c s . Kopott nóta. —
A pécsi szocziálista lap legújabb számában egy
„Marxista elvtárs" azt i r j a : „Abban teljesen egyetértünk, hogy a theológiai kultur ellenes. A középkoron át tisztán a vallás dominált és mi volt az eredmény, az, hogy a tudo-mányok kutatását, művelését a legerősebben üldözték."
T o v á b b á : „Jézus — ha ugyan létezett (teszi hozzá a szocziálista) — nem tett mást, mint a görög, római, zsidó bölcseletet összefoglalta."
A czikk egyébként kimondja, hogy a Marx-féle
„hitvallás az atheizmus" és hogy „az ember csak akkor lesz emberré, ha visszaadatik önmagának és semmiféle erkölcsi, vallási vagy állami törvények őt nem kormá-nyozzák /"
Távol áll tőlünk a szándék, hogy ezzel az iróval eszmecserét kezdjünk, hisz végtelen tenger választ el bennünket egymástól, meg nem értjük egymás szavát.
Aki azt mondja, hogy az erkölcsi, vallási és állami tör-vények elvetendők, ha azt akarjuk, hogy az ember em-berré legyen, azzal nem nekünk, hanem a közrend és az állami törvények hivatott őrének s v é d e i m e z ő j é n e k : a kir.
ügyésznek kellene foglalkoznia.
A nélkül tehát, hogy ily képtelenségek és szörnyű erkölcsi eltévelyedések komoly bírálatába bocsájtkoznánk,
egyszerűen csak az alkalmat használjuk föl az alábbi refleksziókra.
A czikkező szocziálista egyformán elvet minden vallást, neki nem kell Isten, minden vallás előtte kultur-ellenes. A mi a katholiczizmust illeti, eszünkbe jut Herder mondása („Ideen zur Philosophie der Geschichte," 20.
könyv) „ A római hierarchia nélkül E u r ó p a valószínűleg a zsarnokok zsákmányává, örökös veszekedések színhelyévé avagy talán mongol pusztává lett volna."
A tudományok kutatását, művelését nemcsak nem üldözte az egyház, hanem maguk az egyház férfiai voltak a tudomány legkiválóbb művelői, ők voltak a legszorgal-masabb kutatók. Hurter i r j a : „A zárdák könyvtárai nélkül nagyon csekély tudomást szereztünk volna az emberiség hosszú korszakos viszonyairól; nem egy országnak összes történelmi emlékeit a zárdák mentették meg az utókor számára; ezek nélkül keveset tudnánk a mult idők esemé-nyeiről. („Innocenc I I I ") — Sem Herder sem Hurter nein hive a katholikus egyháznak, de annyi jellemök vau, hogy történeti tényeket kereken el ne tagadjanak.
Okén, a jenai radikális elvű természetbúvár igy ir : hiba volt a zárdák elpusztítása és lakóik szétszórása.
Az efajta bűnök előbb-utóbb megboszulják magukat,
ahogy azt már is látjuk. Hol vannak voltakép a zárdáktól elrablott kincsek, hol vannak könyvtáraik, természettudo-j mányi gyűtermészettudo-jteményeik, fizikai készülékeik ? A z-írdák
szellemi kincstárai és oktató intézetei voltak az országnak és amelyek nem azok voltak, azokká lehetett volna tenni őket. hogy ha már államaink mást nem tűrnek meg, mint amiből pénzt kipréselhetnek. És utóvégre nem marad-hattak volna meg a zárdák eredeti rendeltetésűk iránti tiszteletből is ? Nem-e ők művelték először a talajt, oktatták a népet, terjesztettek egy szelid vallást s vele erkölcsi és tudományos műveltséget?" „Mik volnánk mi mostan a régi zárdák n é l k ü l ? Semmi, mint félvad germá-nok ! Nincs ami korunknak már érzéke a hála i r á n t ? Oh, megérjük még, hogy a kormányok a romboló fölvilágoso-dásból kijózanodva, örülni fognak, ha a düledező kolos-torokba újra bevonulnak a szerzetesek s ott Isten dicső-ségére és a nép épülésére karénekhez kezdenek." Igy Okén a radikális természetkutató.
De minek idézzek tovább, beszéljenek csak a száraz tények :
Rabanus Maurus, 822—842-ig fuldai apát, korának egész tudománykörét felölelte hatalmas szellemével és az
„Univerzumról irott 22 könyv"-e ma is respektussal talál-kozik a tudósoknál.
Widukind korvey-i szerzetes megirta a szász föld történetét, mely ma is forrásmunkául szolgál a kutatóknak.
Strabo reichenaui apát (849) Németország legelső botanikus kertjét teremte meg, kolostorának könyvtárát 400 kötetig gyarapította, az akkori időkben hallatlan szám.
I Ezen kolostornak volt tagja Hermannus Contractus, kinek csillagászati, mennyiségtani, természettani, történelmi nagy ismereteiről fényes bizonyságot tesznek müvei és kit a protestáns történetíró Giesebrecht „az első német tudós-nak" nevez a szó szigorú értelmében.
E g y tegernseei szerzetes találta föl az 1000-ik év körül az üvegfestészetet. Abban az időben, mikor a könyvnyomdászatot még nem ismerték, a zárdákban irták a könyveket ; külön irodák voltak itt, hol az egyik a perga-mentet vonalozta, a másik irt, a harmadik rajzolt és festett; ismét mások összehasonlították a másolatot az eredetivel és kijavították az iráshibákat. Hogy mekkora gondot foiditottak erre a munkára, mutatják a még meg-levő pazar kiállítású kéziratok, amint azok a nagy könyv-tárakban láthatók. Es hogy mily értéket képviselt egy ilyen i könyv, megítélhető abból, hogy a wessobrunni zárda egy,
Diemuth apácza által irt biblia másolatért egész jobbágy-birtokot adott (1130.)
A mai tudomány a réginek alapjára épített, de hol volna ez az alap, ha a szerzetesek a görög és római klasszikusok, az egyházatyák, a régi irók műveit anuyi példányban le nem másolták és az utókorra át nem származtatták volna?
Amint a 15. század közepén a könyvnyomdászat föl lett találva, az egyház becsületbeli dolognak tekintette a nyomdászat fölkarolását. A zárdák egymás után állítottak saját nyomdákat, igy a marienthali czisztercziták (1468), a beromünszteri augusztinusok (1470,) az augsburgi (1472,) a bambergi (L474) és blaubeuerni benczések (1475.)
Nemrég megjelent a német könyvtárak hivatalos
RELIGIO. 117
katalógusa. A katholikus felekezeti jellegű könyvtárakezen jegyzékben 1.019.118 kötettel szerepelnek, a protes-táns jellegűek 436.647 kötettel, megjegyezvén, hogy az elkobozott hajdani zárdakönyvtárak jelenleg az egyetemi és városi óriási könyvtárakba vannak eltemetve.
Az órát Kassiodorus egyháztörténetiró találta föl (505) és Gerbert — a későbbi II. Szilveszter pápa — tökéletesítette. — Baco Roger francziskánu9 barát a középkor legzseniálisabb fizikusa és vegyésze volt. Regi-montánus pap mint fizikus az első rangú korifeusok mellett foglalhat helyet. Copernikus Miklós kanonok korszakot alkotott a csillagászatban. 0 mutatta ki, hogy a föld a nap körül forog. A n a p t á r t X I I I . Gergely pápa rendezte (1582,) a puskaport Schwartz Berthold barát találta föl, kinek még 1853-ban emeltek emléket Frei-burgban. 1720-ban vagyis 60 évvel a Montgolfier testvérek előtt. Gusmao Bertalan szerzetes szállt föl legelőször egy léggömbbel, Lisszabonban, a portugál kir. udvar jelen-létében. Az első villámháritót nem Franklin, hanem Diwisch Prokop premontrei pap állította föl Prenditzben (1754). A milanói csillagdát Boskovich Roger jezsuita alapította s midőn 1773 ban rendjét eltörölték, a franczia kormány meghívta a tudós pátert és a tengéreszethez optikai igazgatónak nevezte ki.
A légszeszt retorták segélyével Dunn jezsuita állí-totta, elő legelőször s ő alakította meg 1815-ben Preston-ban az első légszesz-társulatot. Az angol stonyhursti jezsuita kollégium oly tudományos hírnévre tett szert, hogy az angol kormány anyagi támogatásával létesült a kollégiumnak csillagászati és meteorológiai obszervatóriuma.
Luvini, a turini akadémia tanára 1865-ben ezeket i r t a:
„A tudósok közt Sechi jezsuita tanár az, akinek a csillagászat terén tett fontos megfigyeléseinek és ezekből levont következtetéseinek köszönjük tudományszakunk legnagyobb haladását."
Ennyit erről a témáról. Hogy a hit a tudománynak nem ellenlábasa, példa rá Pasteur, Hyrtl, Nuszbaum stb.
kik hithű katholikusok voltak. Newton, a protestáns, naponkint olvasott a bibliából; Linée, Keppler szintén protestánsok, jámbor hitű férfiak voltak, ami irataikból kitűnik. Ezek pedig mind a tudomány úttörői.
Áttérve Krisztus Urunk tanítására, hogy az az ókoriak bölcsészetéből eredt, könnyű ezen állítás abszurdumát föl-ismerni, ha meggondoljuk, hogy a görög-római műveltség olyan volt, mely csöppet sem zárta ki a barbarizmusba való visszasülyedést, A törvényileg szentesitett gyermek-gyilkosság, a gyermek-kitétel és eladás, a nő elnyomatása, rabszolgai állása és a férjjel szemben csak érzéki eszköz-ként való szereplése, a véres színjátékok, gladiátori harczok.
hol hidegvérrel ölték meg egymást az emberek és annak, aki legtöbbet tudott leölni, jutalomdijat adtak kitüntetésül ; a czirkusz, hol a rabszolgát ragadozó vadállatokkal engedték birkózni és az áldozat gőzölgő vérében gyönyört, élvezetet találtak ; ez mind nem jele oly czivilizácziónak, melyből az Üdv tana meríthetett volna. Sem az nem czivilizáczió, mikor a halakat a halastóban a rabszolgák húsával etetik, mikor Neró — gyilkolási kedvtelésének kielégítésére — ezreket mészároltat le a legbestiálisabb módon ; mikor Domitian azt kívánja, hogy az
emberiség-nek bárcsak egy feje volna, hogy azt egy csapással le-vághatná.
Ha mindez igazi művelődés lenne, ki is állta volna az idők viharait, melyek nagy Theódózius halálával a római birodalomra bekövetkeztek. De a kardcsapás nyomán elpusztult tudomány, művészet, földmivelés, törvény, erkölcs, mivelődés, elpusztultak városok és lakók és hogy a pusztulás és barbarizmus sötét éjszakája ismét eloszlott : az egyes egyedül a keresztény czivilizáczió érdeme, mely nem emberi műveltségen, hanem isteni tanításon, örök s
változhatatlan igazságon épült föl. L.
A katholikus egyház Braunschweigban.
Osmeretes hogy a katholikusok egyházi viszonyai Braunschweigban és Meklenburgban a lehető legszomo-rubbak, de hogy azok részleteikben milyenek, kevésbbé ösmert. Mivel bizonyos oldalról, különösen a hírhedt
„evangeliumi hirdetők" által — Spanyol-, Olasz- és Belgaországban a katholikus egyház türelmetlensége hangoztatik, nem lesz talán érdektelen, az annyira dicsői-tett „türelmesség"'ről egy hü képet bemutatni az olvasónak. A katholikusok előbbi egyházi állapota B r a u n -schweigban 1867. május 10-én kelt törvénynyel némileg módosítva lett. De ezen módosított javulás daczára a katholikus ügy állapota ott oly elszomorító, hogy azt a letűnő 19. század végén lehetetlenségnek kell tartani.
Igy a törvény 5. §-a vegyes házasságoknál kimondja, hogy a gyermekek az atya vallását követik, kivévén azon esetet, midőn az atya az első gyermek születése után, de még annak megkeresztelése előtt a városi tanács vagy a kerületi hatóság előtt beleegyezését adja, hogy a gyer-mek az anya vallását kövesse. Ezen nyilatkozat mellőzése esetén a gyermekek vallási nevelése megdönthetlenül el van határozva, de csak is azon esetre, ha a döntés a protestáns egyház javára szolgál. Ha azonban katholikus vallásbani nevelés volt határozva, az esetben a törvény 8. §.
2. és 4-. p o n t j a értelmében szabadságában állt az atyának, gyermekeit, ha azok az 5. §. értelmében a katholikus vallásban voltak nevelendők. bármikor protestáns vallásban neveltetni, protestáns iskolába járatni.
Még türelmesebben intézkedik a 6. és 7. §., mely a keresztelést tárgyalja, á m b á r keresztelési kényszer nem létezik. A 6-ik §. kimondja, hogy csak a braunschweigi, wolfenbütteli és helmstädti városok kerületeiben született katholikus gyermekek kereszteltethetnek meg katholikus papok által. Mindazon keresztélések, melyek ezen három város területén kívül teljesítetnek, a 7. §. szerint mindég protestáns lelkész által végzendő , még az esetben is, ha mind két szülő katholikus vallású. Ily gyermeket csak akkor keresztelhet meg katholikus pap, ha irott
bizonyit-ványnyal igazoltatik, hogy a keresztelés a protestáns lel-késznél már"bejelentetett. A ki ennélkül keresztel, első esetnél már 30 márka birsággal sujtatik.
Ezen eljárás évényes még mindazon községekre is, melyekben, bár államilag lett engedélyezve, — katholikus missziók működnek. Az emiitett bizonyítványok hiányában, még szükségbeli keresztelések sincsenek megengedve, mit bizonyít az : hogy néhány év előtt a harczburgi
katholi-kus plébános, eg y ily szükségbeli keresztelés miatt, íneg-birságoltatott.
Aziskolában a t a n i t á s r a vonatkozó h a t á r o z a t o k a t illetve, nem régiben hozattak nyilvánosságra egyes esetek, midőn az énekeskönyvek iránti t á r g y a l á s o k a t szellőztette egyik lap.
— Ez országban csak öt katholikus iskola van, melyekbe csak oly g y e r m e k e k j á r h a t n a k , kik az 5. §. szerint k a t h o -likus vallásban nevelendők. Ha ezen katho-likus g y e r m e k e k protestáns iskolába j á r n a k , melyet az egész országban l á t o g a t n i kötelesek, kivévén, ha az emiitett katholikus iskolákba j á r n a k , a protestáns vallás tanóráiról u g y a n fel-mentetnek, de csak az esetben, ha ezt a katholikus a t y a kivánja és bizonyítani képes, hogy k a t h o l i k u s vallású gyermekei családi állásuknak megfelelőleg másutt k a t h o -likus vallású nevelésben részesülnek. Vegyes házasságban i élő katholikus t e h á t bármikor gyermekeit p r o t e s t á n s o k k á teheti, ellenben vegyes házasságban élő protestáns, ki gyermekének születése után a szabályszerű bejelentést megtenni elmulasztotta, soha sem engedheti meg, hogy katholikus vallású élettársa kérésére g y e r m e k e katholi-kussá lehessen. Magániskolák felállítása nem engedietik m e g ; hogy ez egyáltalában el nem érhető, bizonyítja Schöningen község esete, mely évek óta kérvényezi m a g á n -iskola felállítását,- hogy abban 80 g y e r m e k é t taníthassa, az iskolafentartás összes költségét magán vagy onából tud-ván fedezni, de ennek daczára kérése eredménytelen m a r a d t . — Azon külföldiek, kik Braunschweigban letele-pednek és vegyesvallásuak, a törvény 11. § értelmében nyolcz héten belül bizonyítani kötelesek : h o g y mily lásbeli nevelést ir elő hazájuk törvénye g y e r m e k e i k vallási nevelését illetőleg. Ha ezt tenni elmulasztják, B r a u n -schweigban érvényes fent említett eljárás követendő.
A „Történeti s politikai L a p o k " ez évi 9-ik füzetében egy érdekes czikket közöl következő czim a l a t t : „A vallás-felekezetek e g y e n j o g ú s á g a a szövetkezett államok törvény-hozásában." A czikk irója, miután a szövetséges államok összes idevágó határozatait tanulmányozva, ezeket egy-mással összevetette, következő eredményt m o n d j a ki : 1. A szövetséges államok elméletileg elösmerik a törvény által biztosított szabad vallásgyakorlatot (a törvény 2. czikkének 1ső és 2ik p o n t j a ) kivévén Mecklenburg és B r a u n -schweigot. — 2. A törvény alapeszméje szerint a vallás szabad g y a k o r l a t a a gyakorlati életben korlátoztatik a katholikus vallás h á t r á u y á r a . 3. A protestáns egyház
hívei, közegei, tagjai, törvény és ősi szokás alapján min-denben és mindenütt előnyben részesülnek a katholikusok-kal szemben. 4. Sem elméletileg, sem gyakorlatilag a protestánsok h á t t é r b e nem szoríttatnak a k a t h o l i k u s o k k a l szemben. Igy állnak az ügyek a szövetséges német álla-m o k b a n .
H a megfontoljuk a f e n t m o n d o t t a k b a n közlött t ö r -vényes h a t á r o z a t o k a t Brauuschweigot illetőleg, azon eredményre j u t u n k : hogy a protestánsok előnye és a k a t h o -likusok elnyomása sehol sem nyilvánul oly szembeötlőleg, még Oroszország és K h i n á b a n sem, mint éppen B r a u n -schweigban.
A W e l f e k uralkodó házának történelme bizonyítja, hogy a hitélet megtámadása, megboszulja magát.
T A R C Z A .
Faludi Nemes Asszonya.
I r t a : Dudek János dr.
(Folytatás.)
T a k á t s Sándor tanulságos monográfiát irt B e n y á k piaristáról a mult századból, melyben a nemzetietlen k o r o k t a t á s ü g y é b e és társadalmi életébe nyerünk közelebbi betekintést. Kedvezőbb a kép, mint a minőt Grünwald festett, de a világpolgárias szellem ezen is mutatkozik n a g y o n , és éppen nem vesszük észre, hogy őseinknek az idegen műveltség, az idegen nyelv valami különös nehe-zökre esett volna. A franczia divat hatása, hogy a piarista-noviciatusban működő t a n á r teljesen a franczia paedago-gia akkori módszerét követte. A divat hatása, h o g y mig azok a m a g y a r érzelmű főurak is, kik külföldi helyett
T a k á t s Sándor tanulságos monográfiát irt B e n y á k piaristáról a mult századból, melyben a nemzetietlen k o r o k t a t á s ü g y é b e és társadalmi életébe nyerünk közelebbi betekintést. Kedvezőbb a kép, mint a minőt Grünwald festett, de a világpolgárias szellem ezen is mutatkozik n a g y o n , és éppen nem vesszük észre, hogy őseinknek az idegen műveltség, az idegen nyelv valami különös nehe-zökre esett volna. A franczia divat hatása, hogy a piarista-noviciatusban működő t a n á r teljesen a franczia paedago-gia akkori módszerét követte. A divat hatása, h o g y mig azok a m a g y a r érzelmű főurak is, kik külföldi helyett