K a s s a . Fópásztori levél szent István napjáról és szent István király tiszteletéről. — (Folytatás.)
A k ö n y v n y o m t a t á s feltalását megelőzőleg, mint t u d -juk, mindenfelé voltak irott misekönyvek, breviáriumok, egyházi calendáriumok, s egyéb, a szentek életére v o n a t -kozó feljegyzések. Bizonyára, mindezekben is előfordulnak a Szent István tiszteletére vonatkozó miseimák, zsoltárok,
4) Id konst előszavában: „Quibuscumque fi. e. de cretis), catholici homines toto orbe religiose p a r e a n t ; et art. 45 : Libri ab Apostolica Sede damnati, ubique gen-tium prohibiti h a b e a n t u r " .
6) A konst. bevezetésében : . . . quibusque (decretis) catholici homines . . . religiose pareant.
tí) A konstituezió záradéka eként h a n g z i k : Praesen-tes vero litteras et quaecumque in ipsis h a b e n t u r nullo u n q u a m t e m p o r e de subreptionis aut obreptionis sive in-tentionis N o s t r a e vitio aliove quovis defectu notari aut
i m p u g n a r i posse; sed semper validas et in suo robore fore esse atque ab omnibus cujusvis g r a d u s et praeemi-nentiae inviolabiliter in judicio et extra observari debere, d e c e r n i m u s : irritum quoque et inane si secus super his a quoquam, quavis auctoritate vel p r a e t e x t u scienter vel ignoranter contigerit a t t e n t a r i déclarantes, contrariis non obstantibus quibuscumque. Ily erélyes hangon bizonyára nem szólna a törvényhozó, — m o n d j a Hollweck, — ha sub levi akarna csak kötelezni. I. m. 17. 1.
7) Id. konst. 47., 48., 49.
lectiók, orátiók és rövidebb vagy hosszabb életrajzi fel-jegyzések. E g y X I I I . századi misekönyvben feltalálható
Szent István j o b b j á n a k emlékezete, és egy 1424-iki n a p t á r szerint a szentjobb emléke nyilvános ü n u e p volt. *) É l e t é t már a XI. században sokan megírták, azóta még t ö b b e n ; legrégibb rendszeres életirása a fentemiitett Hartviktól való Kálmán királynak korából. Másokról említést tesz az Acta S a n c t o r u m .2) H y m n u s t már a X I V . századbau találunk róla De hát maga a fent említett svéd kiadású misekönyv s a többi fent felsorolt adatok is eléggé bizonyítják, hogy ez a nagy és szent királyunk az egész anyaszentegyház-ban sok századok óta általános tisztelet t á r g y a volt.
És ebből m é g egyébb adatok hiján is önként követ-keznék, hogy, ha Szent István tisztelete el volt terjedve az egész anyaszentegyházban, annak még inkább elterjedve kellett lennie hazánkban, melyben ő nemcsak a királyság megalapítója, nemcsak a legbölcsebb államféifiu, de a ke-reszténységnek t u l a j d o n k é p e n í m e g a l a p í t ó j a volt. mi által nemzetünk európai életének is megszilárditója, sőt a nem-zetnek m e g m e n t ő j e lett.
É s valóban, a m a g y a r kereszténységnek első százada , még le sem telt, és István király tisztelete nemcsak az
egész országban elterjedt, de bizonyos tekintetben azt m o n d h a t n á m , hogy vallásos és e mellett nemzeti ü n n e p p é lőn. T a n ú b i z o n y s á g erre a Szent László királyunk idejében, 1092ben Szabolcson t a r t o t t nemzeti zsinat, mely t u l a j donképen országgyűlés is volt. E n n e k a zsinatnak h a t á -rozmányaiban, a 37-ik fejezetben elrendeltetik, hogy Szent István ünnepének előestéje megülessék ; a 38-ik fejezetben pedig, a melybeu a Magyarországon m e g t a r t a t n i kötelezett ünnepek vannak felsorolva, e szavakat olvassuk : „Ezek az ünnepek pediglen m e g t a r t a n d ó k évenként . . . Szent István királyé . . . É s minden plébánia a maga védőszentjét és templomszentelését ünnepelje meg. 3) E szavakból nem-csak az következik, hogy Szent István napját, ugy mint az ama fejezetben felsorolt többi ünnepeket, a szolgai m u n k á t ó l való tartózkodással, vallásos cselekedetek gya-korlásával és az isteni tiszteleten való á j t a t o s jelenléttel kellett megünnepelni, hanem a mi a katholikus liturgiából is önként következik, mindazon helyeken, a hol a templom védszentje. Szent István volt, az ő n a p j á t még különösebb ü n n e p s é g g e l is meg kellett ülni.
De ez nem volt elég őseink szemében. É s a szent király tiszteleteben maga az ő, hasonlóképen szent és vitéz ivadéka és utódja, a keresztény lovagkor legszebb disze, Szent László király j á r t elő jó példával, midőn a szent király tetemeinek 1083-ban történt áthelyezése alkalmával, a koporsójában épen m e g t a l á l t s nemzetünkre annyi áldást hozott jobbja számára, hogy azt a nemzet, hozzá elzarán-dokolván, állandóan tisztelhesse, a szentjobbi apátságot
1) Lásd : Szentek élete. III. r. 253. lap.
2) Lásd ott 460—461. II. §. — Endlicher „Rerum Hungari-carum monumenta Arpadiana" czimű kiadványában közli Szent István két legendáját, a majort és minort. Mindkettő az ausztriai Heiligenkreuz nevü apátság tulajdonában levő códexben van meg.
3) „Istae vero festivitates servandae sunt per annum : . . . Sancti regis Stephani . . . Et unaquaque parochia suum patronum et dedicationem celebret." Lásd: Péterfy Carolus. Sacra Concilia Ecclesiae romano-catholicae in regno Hungáriáé celebrata. Pozsony, 1741. 2-r. 83. és 34. lap.
RELIGIO. 147
alapította, mely m é g ma is fennáll, s igy legrégibb e g y-házi méltóságaink közé tartozik
Mindezekből és a m a g y a r k a t h o l i k u s l i t u r g i a és hagiografia számtalan adataiból, de sőt számos történeti kutforrásainkból, okleveleinkből könnyen bebizonyítható, hogy Szent István király tisztelete h a z á n k b a n visszamegy a XI. század derekáig, a r r a az időre, a mikor az egyház hivatalosan még nem is i g t a t t a a szentek sorába, m e r t már ezt megelőzőleg is sokan a hivő nép közül elzarán-dokoltak az ő sirjához, melyet Isten h a m a r csodatételekkel, hirtelen gyógyulásokkal t ü n t e t e t t ki. Maga a szent király testének első koporsójából való kivétele is oly csodás események között ment végbe, melyek őseinket m e g g y ő z t é k arról, h o g y abban a diszes m á r v á n y k o p o r s ó b a n nemcsak jeles fejedelmök, de jeles szentje is n y u g o d o t t a m a g y a r -ságnak. E z e k n e k a csodás eseményeknek hire gyorsan t e r j e d t el a magyar nemzet k ö z t u d a t á b a n , és az egész nemzetnek vágyódása Széni István után idők folytán abban a szép m a g y a r egyházi énekben lelt kifejezést, melyet m é g ma is, nyolcz századdal az ő megdicsőülése után buzgó a j a k k a l énekelünk :
„Hol vagy, István király ? Téged magyar kivan !" ,
Ugyancsak a fent idézett P é t e r f y közli Kálmán királynak azon törvényét, melyből kitetszik, hogy e bölcs király Szent István n a p j á t nemcsak egyházi ü n n e p n e k , hanem a szó mai értelmében hivatalos, országos ünnepnek jelenté ki, ö n m a g á t és utódait is kötelezvén, hogy azon
Székesfehérvárott jelen legyen. E z a rendelkezése igy s z ó l ;
„Hogy évenként a szent király n a p j á n , hacsak fontos ok vagy betegség nem gátol, kötelesek legyünk Székesfejérvárotfc ünnepelni, és ha mi ott jelen nem l e h e t ü n k , k é p -viseletünkben miudenesetre legyen ott a nádor." 4) Ezt a királyi rendelkezést megerősítette és m e g ú j í t o t t a II.
E n d r e is. 5)
Martene 1486-ról a czisztercziták s t a t u t u m a i t közöl-vén, a következő decretumot idézi: „A m a g y a r (cziszter czita) a p á t o k n a k megengedtetik, hogy Szent István, Magyarország királyának ü n n e p é t Szent B e r n á t n a p j á t követő napon , . . . t a r t s á k meg." 6) Minek az az értelme, hogy szent B e r n á t n a k , a czisztercziták alapítójának, ünnepe augusztus 20-ára esvén, s a l a p i t ó j u k ezen nagy ü n n e p é t nem mellőzhetvén, ők Szent István ünnepét másnap t a r
-toztak megünnepelni. Ugyancsak P é t e r f y közli az 1493-diki esztergomi zsinat határozatát, mely a magyarországi egy-házi ünnepekről szól, s melyben m á r t ö b b ü n n e p r ő l van említés mint a szabolcsiban. Az esztergomi h a t á r o z a t már szigorúan tiltja ez ünnepeken a szolgai m u n k á t : „ E l r e n -deljük — igy szól — hogy a lentirt napokon a p a p o k és világiak t a r t ó z k o d j a n a k a szolgai munkától." 7)
4) Ut annuatim in festő sancti regis, nisi arduo negotio ingruente vei infirmitate fuerimus prohibiti, Albae teneamur
solen-nizare, et si nos interesse non poterimus, palatums procul dubio ibi erit pro nobis" Lásd : Péterfy id. munkájában.
5) Lásd : Decretum Andreae II. Artie. 1. Verbőczynél 150. lap.
c) „Abbatibus Hungáriáé conceditur ut festum S. Stephani regis Hungriae in crastino S. Bernardi . . . faciant." Lásd : Edmun-dus Martene : Statuta ordinis cisterciensis in tomo IV. Thesaurus Anecdotorum column. 1641.
1) „Statuimus ut in subscripts diebus clerici et laici debeant
H o g y Szent István tisztelete ha7ánkban, annak min-den részeiben el volt terjedve, arról a külföld is jól volt értesülve. Csak egy külföldi f o r r á s t idézek az Acta S a n c -t o r u m nyomán, Yi-terbói Go-tfride-t, ki K r ó n k á j á n a k 17-ik részében Szent H e n r i k császárról írván igy emlékezik meg Szent Istvánról : „ E z t az Istvánt a m a g y a r o k szent g y a n a n t tisztelik, mert ő általa kapták a hit kezdetét. 8)
De e külföldi t a n ú s á g t é t e l mellett tanúskodik Szent István tiszteletének M a g y a r o r s z á g o n való e l t e r j e d t voltáról az a bő és g a z d a g irodalom is, melynek t á r g y á t ő képezi.
Abból az időből, mikor a könyveket még írták, nem sok emléke m a r a d t fenn a m a g y a r szellemi termelésnek ; nem azért, mintha nálunk az irott könyvek száma csekély l e t t volna ; g a z d a g o k voltunk mi e t e k i n t e t b e n is, de ily emlékeinket részint a folytonos hadakozások s ezek n y o m á -ban j á r t rablások, dúlások pusztították el, részint nemze-t ü n k n e k azon eléggé nem k á r h o z nemze-t a nemze-t h a nemze-t ó nemnemze-törődése, mely-nél fogva m ú l t j á n a k legbecsesebb és kincset érő művészi és irodalmi emlékeit, nem törődve velők, századokon á t veszni hagyta. H a ez nem volna igy, bizonyára a X I — X V . századokból számtalan oly irott emlékünk m a r a d t volna fenn, különösen az egyházi szónokíati irodalom t e r m é -keiből, melyek bizonyítékául szolgálhatnának azon állítá-somnak, hogy Szent István tisztelete az egész m a g y a r ha-zában m i n d e n ü t t el volt terjedve, s hogy az, Üdvözítőnk és Nagyasszonyunk ünnepei után első helyen állott a m a g y a r nemzet leikében.
Csekély számú f e n m a r a d t régi irott emlékeink között van f ő k é p egy, mely fenti állításunkat bizonitja. E r d y J á n o s jeles tudósunk, Hartvik fordítója, e m u n k á j á h o z irt előszavában a Szent Istvánról szóló régi kéziratokat fel-sorolva megemlít egy a N e m z e t i Muzeum k ö n y v t á r á b a n levő és 1527-ből származó c ó d e x e t9) „Conciones anonymi cujusdam Chartusiani" czimüt, melyből közöl is egy, Szent István királyra vonatkozó szent beszédet, a melyet ugy irodalomtörténeti becsénél fogva, mint a szent király tiszteletének érdekes bizonyítékát is, mai helyesírással itt közlök. A szónok, u g y látszik, nem volt teljesen j á r t a s a m a g y a r h i s t ó r i á b a n ; lelkében a nép a j k á n élő j á m b o r h a g y o m á n y n a g y o b b erővel működött, mint a történeti kritika, de egész beszédjén ' elömlik az a nemes hév és tisztelet, melylyel a szent király emléke i r á n t viseltetett.
Ez a beszéd, mint nyelvezete m u t a t j a , lehet X I I I . vagy X I V . századi, bár a Códex, melyben találtatott, a X V I . század első h a r m a d á b ó l való. E z a szent beszéd igy h a n g z i k :
„Misericordia et Veritas custodiunt r e g e m , et r o b o -r a b i t u -r d e m e n t i a t h -r o n u s ejus. P -r o v . 20. cap. I -r g a l m a s s á g és igazság megőrzik a királyt, és kegyelmességgel mege-a servilibus operibus mege-abstinere." Lásd Péterfy id. munkájábmege-an, mege-a 282-dik lapon.
B) „Hunc Stephanum omnes Ungari ut sanctum reverentur pro eo, cpiod per eum initium fidei acceperunt." Lásd az Acta Sanc-torum idézett kötetét az 558—559. lapokon.
9) Az irodalomtörténet ezt felfedezőjéről Érdy-códexnek nevezi. A Códex végszavaiból látszik, hogy annak irása 1527 november 23-án fejeztetett be ; irodalomtörténet-iróink szerint az egész Códex Íratása nem vihető vissza korábbi időre 1517-nél, sőt némelyek szerint 1526-nál sem, de nyelvezete néhol megengedi azt a következtetést, hogy a Códex szerkesztője nálánál régibb for-rásból is meritett.
19*
rősittetik ő r e k i birodalma. E z igék vannak megirva Bölcs Salamon egyik könyvének huszad részében, mely isrék méitán vétethetnek dicsőséges Szent István királynak neve dicséretére, ki, mig ez világon leve, nagy irgalmas-ságban, igazságban és kegyelmességben éle ez szegény u j keresztény nép k ö z ö t t ; minemű szentséges életben pedig végezé el idejét az sok csodatétel és anyaszentegyház nyilván vallja és bizonyítja. Bizonynyal azért méltán kell ez dicsőséges Krisztus J é z u s n a k választott vitézét és con-fessorát jelesen ez szegény magyarországbeli n y o m o r u l t népnek dicsérni, tisztelni, kiknek Úristen királyi méltó-ságul és apostol g y a n á n t adá, h o g y mint tanúságával és j ó életének példájával tanitaná, igazgatná, oltalmazná, és az örök üdvösségnek ú t j á r a v o n n á ; azért szerelmes a t y á m -fiai, nagy szerelmetes szolgálattal és á j t a t o s hálaadással t a r t o z u n k ez boldogságos szent királynak ki miatt ennyi sok lelki, testi j ó k a t é r d e m l e t t ü n k . H a pedig ő halandó életében olyan szorgalmatos volt ez szegény népnek üd-vösségén és oltalmazásán, hát mit vélhetünk t e t t és tészen az h a l h a t a t l a n s á g b a n szünetlen könyörögvén Úristennek előtte, az ő szegény népeért ? N e t a l á n t á n régen elvesztünk volna mi gonosz bűneinkért, ha az édes Asszonyunk Szűz Máriával az szent királyok ő kegyes esedezésöknek miatta nem táplálnának. Kiről ugy énekel anyaszentegyház ez mai szent zsolozsmábau :
Idvezlégy bádog Szent István Icirál ! Te népednek nemes reménysége !
Idvezlégy, mi megtérésünknek bizon doktora És apostola !
Idvezlégy minden szentségnek és igazságnak fényes tüköré ! Temiattad hittünk Krisztus Jézusban,
Temiattad üdvözülünk és Krisztusban kérünk Imádj ez te népedért,
Imádj egyházi szolgálókért is Hogy egy ellenség se légyen Ragadozó ez te néped között Ámen.
Boldogságos Szent István királynak és confessornak dicséretes méltóságáról és szentséges életéről akarván szólni, d o k t o r o k n a k mondásokból hét nemes tiszteletes a j á n d é k o k a t találunk, kikkel Úristen ez ő szerelmes szol-g á j á t anyaszenteszol-gyházban felmaszol-gasztalá eszol-gyébb királyok-nak és országbíró fejedelmeknek felette,
Első méltóság mondatik Angyali izenet, mert ugy olvastatik róla, Úristen ő szent ismereti és választása szerint mint az szép rózsát a tövisek közül, azonképen Szent Istvánt az pogány szüléktől m a g á n a k választá, kinek fényes f o g a n a t t j á t mennyei szent követ által izené meg, kiben némiképpen hasonlittatik U r u n k Jézushoz, Asszo-nyunkhoz és Keresztelő szent J á n o s n a k és ilyen nagymél-tóságos szentekhez.
Másod méltósággal szereté Úristen, szent nevezetnek hivataljával. Mert mikoron immáron az ő szülei keresz-ténynyé lettenek volna, és az hivségben élnének és az j á m b o r asszonyállat szüléséhez közelgetne, neki jelenék
p r o t o m a r t y r Szent István és monda ő neki : Bizzál asszony-allat Úristenben, és légy bizonyos benne, mert ime fiat szülsz, kinek ez országbeli nép között királyi korona adatik, és az én nevemet a d j á t o k ő reá. Az asszony-állat nagy csodálattal mondá : ki vagy uram és ki neved ? Eu vagyok úgymond p r o t o m a r t y r István, ki J é z u s Krisztusért először szenvedtem, és — elenyészék. És
mi-koron ez boldog m a g z a t született volna, Szent Albert püspök E s z t e r g o m b a n az szent nevére megkeresztölé.
H a r m a d méltósággal szereté örök üdvösségnek bi-zonyos bátorságával. 0 szerelmes atyámfiai, bizonyával nagy isteni a j á n d é k és malasztosság, kit Úristen m é g az világi életben az örök üdvösségre választ minden félelem nélkül, kit kevés szenteknek olvasunk engedettnek lenni.
Negyed méltóság, hogy Úristen őtet sokképen való méltóságokkal szereté, kiket egyszersmind nem igen ol-vasunk engedettnek lennni (t. i. másoknak). Első monda-tik Istentől a d a t o t t nemes királyság, má^od dicséretes apostolság, h a r m a d doktorság. 0 bizonyával nagy isteni a j á n d é k , kinek ilyen és ennyi malaszt engedtetik. I g y olvastatik ő róla, hogy mikoron i m m á r o n felserdült volna, deáki t u d o m á n y b a n is bölcs volna, egybehivatá ő a t y j á v a l ez országbeli u r a k a t és nemeseket, királylyá tevék őtet, E s ennek u t á n a azon esztendőben, mikoron Krisztus születetinek utáu irának kilenczszázkilenczvenhét esztendő-ben, Szent István királynak keresztény a t y j a boldogul és j ó békében kimulék ez világbul, és viteték az örök
bol-dogságba, Szent A l b e r t p ü s p ö k is azon esztendőben menvén prusok közé prédikálni és m á r t y r o m s á g n a k k o r o n á j á t vevé. Szent István király pedig fogá m a g á t Istennek szent p a r a n c s o l a t t j a (szerint) való életre.
Ötöd méltósággal szereté Úristen nagy tökéletes és érdemes életnek malasztosságával, mert valamit kér vala Úristentől, mind megnyeri v a l a ; sok csodákat is tészen vala Ú r i s t e n az ő szeot érdemeinek miatta, ha mind elő nevezgetnénk, nehéz volna csak hallgatni is.
H a t o d méltósággal szereté Úristen ; mennyei fénylő csodálatokkal és jelenetekkel. Gyakorta a jövendőket m e g -ismeri vala Szentléleknek ihléséből. Azt is meg-ismeri vala m é g annak előtte, mikoron gonosz tanács és h á b o r ú s á g t ö r t é n t az szegény Magyarország ellen. Oly igen elhatalmazott vala pedig az isteni látásban, hogy mikoron á j t a -tos imádságban volt, e l r a g a d t a t o t t néha lelkében. N é h a test szerint is felemeltetett a föld szinéről, ő szentséges érdemeinek miatta. Mely szorgalmas buzgósága volt pedig anyaszentegyházban, nyilván vagyon, mert nemcsak ez országban r a k a t t a t o t t szentegyházakat, de Jeruzsálemben Konstantinápolyban, R ó m á b a n és sok országokban kikből ismertetik kereszténységhez való szomjuhozása és Krisz-tushoz való szereteti.
Heted méltósággal szereté Úristen ez szent királyt ő szent halálának csodaképen való ismeretivel, kit nyilvábban meghallunk az ő szent életéből."
I t t azután következik Szent István legendája, mely valószínűleg nem a Códex szerkesztőjének műve, h a n e m melyet alighanem régibb forrásból vett. Elmondatik ebben a szent király eredete, születése, egész élete, halála, s a szent tetemeit r e j t ő koporsó megnyitása és azon csodás jelenségek, melyeknek az ott voltak szemtanúi valának.
S midőn beszédének végéhez közeledik a szónok, valóban szépen és lelkesen fejezi be azt e s z a v a k k a l : „Mely édes, véghetetlen és h a l h a t a t l a n örvendetes dicsőséget és ezen világon békeséges életet engedjen minekünk mi édes szent királyunknak érdemeinek miatta Atya, Fiu. Szentlélek egy mindenható Ú r i s t e n örökön örökké. Amen."
Midezen itt felsoroltak nemde bizonyítják, hogy Szent