EGYHÁZI TUD0SITÁS0& - Religio, 1898. 2. félév

K a s s a . Főpásztori levél szent István napjáról és szent István király tiszteletéről. — (Folytatás.)

E z a rendelet tanúsítja, minő ünnepiességgel t a r -t a -t o -t -t m e g Szen-t Is-tván király ünnepe Magyarország egykori fővárosában. Az az érzés, hogy Szent István ü n n e p e nem csupán egyházi és nem csupán hivatalos ünnep, hanem valósággal ünnepe az egész m a g y a r nem-zetnek, hozta magával, hogy e napon nemcsak Pestről sereglettek össze számosan Budavárában, hanem az ország minden vidékeiről is sokan törekedtek e napon jelen le-hetni a szent kéz ünnepélyes körmenetén. Mint az őskor j á m b o r zsidója kötelességének t a r t o t t a a Salamon templo-mához való elzarándokolást, mint a keresztény embernek minden időkben leghőbb vágya volt felkeresni azt a szent helyet, a hol az édes Udvözitő járdáit földi életében s megcsókolni a hantot, melyre az ő szent vére hullott, a nyomot, melyet szent lábai dicsőitettek, vagy mint a hogy számos j ó keresztény lelkében él a vágy, hogy Rómát, a keresztény világ k ö z é p p o n t j á t és Krisztus földi helytartó-j á n a k székhelyét felkeresse : ép ugy él a helytartó-j á m b o r és hivő m a g y a r lelkében az a vágy, hogy életében legalább egy-szer résztvehessen a Szent-Istvánnapi körmeneten. Ennek a vágynak teljesítése manap könnyebb mint az elmúlt évtizedekben, mert a közlekedés eszközei ezt az egykor nehéz zarándokutat ma már igen könnyűvé teszik.

E g y más jelenséget is látunk a Szent István ünne-pénél felmerülni, mely azonban csak ugy volna örvendetes, ha mindig m e g m a r a d n a a rend és tisztes szellemű ke-resztény örvendezés korlátai között. De ez a mozzanat is jellemző annyiban, mennyiben azt m u t a t j a , hogy Szent István n a p j á n a k fontossága mennyire átment a nép köz-t u d a köz-t á b a . Valóságos nemzeköz-ti örömünnep számba megy ugyanis e nap m á r régóta, miről tanúskodik egy régi hirlapi közlemény is, mely ennek a napnak Budán való megünnepléséről szól, s melyből érdekesnek vélem néhány szemelvény közlését. A Honművész czimű újságnak 1834-diki folyama kissé dagályosan leirja az ez évben lefolyt Szent István-ünnepet, s a többi között ezeket mondja : Alig ünnepelhetné Budapest nagyobb pompával a hon boldogsága alapítójának emlékét, mint közelebbi augusztus 20-án, mely napot csak azért is megkülönböztet fővárosunk, mert csak hazánk kaleudáriumiban van kijegyezve veres szinnel, s igy a szó legszorosb értelmében m a g y a r ünnep az. Már az ünnepet megelőző estén harangozott a két

RELIGIO. 173

főváros István napja elejébe. Hajnalban ú j r a megzendültek

az idvezlő h a r a n g o k ; s mig ezeknek zugó kongása álmot ébresztett, a kiinduló gyalogkatonaság fülrázó dobrobaja azt egészen elrablá, s igy hivek, nemhivek egyiránt lök-dösék el ágyneműjiket : a Budaiak helyben várák, a Pestiek ugy sietének elejébe az innepnek. Az utóbbiak

egyházi s czéhbeli zászlókkal és énekes könyvekkel disz-kedve a belvárosi főparochiában gyűltek össze s onnét mint valamely, a láthatárnak mindkét végét elfoglaló, szines, csillogó szivárvány huzódék a csinos Yáczi-utczán s hajó-hidon keresztül fel a Várba, ugy hogy, midőn a menet egyik vége már Mátyás várában csillogott, másik végét még Pest falai közt lehetett látni. Az egész egy valódi élő hidat, egy ernberlánczot képezett, mintha a két test-vérvárost, Budát és Pestet, ipso facto Budapestté akarta volna tenni. A Vár, a szüntelen bele szivárgó sokaságtól ugy megtelt nézőkkel, hogy az ájtatos menetnek rendőrök által kelle utat nyittatniok. Az elsők közt állván mi is, következő sorozatban láttuk az utóbbiakat előttünk ellép-tetni. A sorozatot veresbe öltözött kis ministránsok nyiták meg zászlókkal, füstölőkkel s egyéb szent eszközökkel, utánok több budapesti szerzetesek, Pest városi tanács és választott polgárok képviselőji; ezek közben pedig több csapat egyházi muzsika a kettős dobbal. Követé ezeket az udvari prépost egyházi pompás kíséretével. Uiána a 800 esztendős ereklyét, a „szent kezet" üveg almáriumba csukva négy adstánsok hozák vállaikon ; mellettök két részre magyar ruhákba öltözött fáklyás ifiak és hat-hat formaruhás budai polgárok s Buda városának tanácsnokai lépdeltek. Követé a „szent kezet" a méltóságos pontificáns, Ocskay Antal bácsi püspök s helytartótanácsnok ur fényes egyházi pompával; több fő uraságok, hivatalbéliek csil-logó magyar öltözetben; az egyetem corpusa diszjeleivel s több számos minden rendbeliek. . . . Különösen szivre-ható volt a szent kezet kisérő főuraknak magyar ájtatos éneklésök; szívemelő vala tőlük hallani ama buzgó 400 éves ének h a n g j a i t : „Kérünk áldd meg országunkat, királyunkat s mindnyájunkat." Záradékul (valamint a kéz előtt) egy csapat torzonborz gránátos haladott. Emelé ez innepi fényességet a vár piaczán felállított katonaság s ezt a veterán-granáto>ok tiszteletet gerjesztő serege, kik-nek mindegyikéből egy-egy tekintettel ijesztő Márius nézett ki ; az egész sereg pedig teljes erőben és tekintet-ben a bozontos medvesüvegekkel és szálas fegyverekkel nem vala hasonlatlan egy nyers erőben viruló szállás bükköshez; s ezeknek fül- és földrázó hatalmas salvéjok a bástyákon felállított pattantyusság ágyujival versenyt dörömbölvén s a budai hegyektől százszoros morgadalom-mal viszonoztatván, a jelenlevőket Isten szavára emlékez-teték . . . Harmad évvel és tavai a Tivoli és Redoute bérlőji illuminálták ezen innepet ; az idén Buda tett ki magáért vagy inkább a Horvátkertnek bérlője, ki ma pompás kivilágítással és átlátszó festvényekkel ékesité fel kertjét. . . . "

Hogy Szent István napjának megünneplését a nem-zetünket vezérlő elemek is mily fontosnak tartották azon hatásaiért, melyeket évenként való megújulásánál fogva a nemzettestre gyakorolt, az kitűnik a mondattokból. Sőt még az elnyomatás korszakában, midőn már több év óta

csökkent a nemzet előkelőbb köreiben Szent István cul-tusa, s az jóformán már csak az igénytelen köznépre szorítkozott, s midőn a hatalmon levők mindent, a mi a nemzeti érzés megnyilatkozása volt, elnyomni iparkodtak, mondom, még ebben a szomorú időben is Szent István napja hivatalos ünnepeltetés tárgya volt, főkép Budavárában, a hol a szent kezet vivő körmenet előtt ott j á r -daltak azok, kiknek hivatásuk volt országunkat, nemze-tünket idegen mintára átgyúrni, s kiket mindennel inkább vádolhatunk, mint nemzetünk túlságos szeretetével. Ezen oly vészteljes időben, midőn a hazafiaknak minden kiejtett szavokra ügyelniök kellett, nehogy a hatalom szemfüles kémei abból fegyvert kovácsoljanak ellenök, a Szent Istvánra való emlékezés volt az a palládium, melynek ol-talma alatt lehetséges volt a nemzet érzelmeinek nyíl-tabban is megnyilatkoznia. Érdekes bizonyság erre az a czikk, mely 1852 augusztus 15-iki kelettel és „Augusztus 20-ika hazánkban" czimmel a „Családi Lapok"-ban meg-jelent, s a melyben annak irója dicséretes erkölcsi bátor-sággal fejtegeti ez ünnepnek jelentőségét. Ebből a czikk-ből veszem ki a következőket: „A kik a hazai történetet buzgó szorgalommal olvasgatják, azok tudni fogják, álta-lában mily nevezetes az augusztus hó Magyarország tör-ténetében, majdnem minden nap más meg más esemény-nek emléknapja. Mi csak egyesemény-nek, tudniillik a fennebb kitett napnak emlékét akarjuk ezennel fölelevenitni. Ez a magyarnál egy vallásos és nemzeti ünnep, kegyelet és öröm napja. E napon az összes nemzet jobbjai Szent István rohadatlan jobb keze, mint legdrágább és legszen-tebb nemzeti ereklye, iránt tanusitni szokott nyilvános tiszteletök által első királyuk boldog emlékét ülik. S ez emlék oly édes, oly kedves a jólelkű magyarnak, hogy örömest elmerül fölötte komolyabb gondolatokba, melyek a nemzet egész m ú l t j á t idézik elébe s bármily kedvező és örvendetes körülmények közt is mintegy akaratlanul tör ki ajkain a sóhaj : Hol vagy, hol vagy István király ? ! S mi oly hűn jellemzi a magyart, hogy kegyeletteljes tisztelettel hódol a szent király emlékének s mély vallásos érzet árjai közt kivánja őt vissza : Hol vagy István király, téged magyar k i v á n ? ! . . . Az idők multak és múlnak, századok századokat követtek s a sóhajok folytonosan szálltak föl a védszenthez, hogy a Minden-hatónak mennyei trónjához eljutva, az ő közbenjárásával áldást és kegyelmet esdjenek a magyar hazára. S a népek örök Atyja intett isteni kezével, áldását adva s Ígérve a honnak és népnek, mig szent közbenjárója em-lékét tiszteletben tartván, az általa oly buzgalommal, annyi kitüréssel ültetett szent vallást nem veti meg, hanem hitéhez hiven, Isten kedvében jár ! . . . Azonban már hosszabb idő óta némán leng a kitört imasóhajók lehe a nemzet jobbjainak elenyészett sirjai fölött, a szelek szelid fuvalmaival vegyülve, panaszszava csak a viharok haragjában, sirása a fasudarak lengésében hallható. Nem j u t h a t föl az égbe a kegy- és áldásosztó Isten zsámolyá-hoz, hogy esdhessen ki újra áldást és kegyet a szegény hazára . . . Nem juthat föl, mert nincs, ki elvezesse az Örökkévaló szine elébe s közbenjárólag könyörögjön a kegy- és áldásért! Mivel a nemzet nagy rés^e megveté a vallást, elhagyta védszentjeit s emiéköket nem tiszteli,

azért nincs k ö z b e n j á r ó j a az égben, azért nincs áldás a hazán és népein ! . . . Mi szeretnők, ha szent István ü n -nepe, — melynek vallásos megülése n a p j a i n k b a n úgy-szólván csak türetik s i n k á b b csak a köznép vallásos-ságát vtszi igénybe — ó h a j t a n o k , ha minden honfi által lelkiismeretesen megszenteltetvén, országszerte lehető leg-fényesebben megtartatnék, hogy követve atyáink példáját, ugy dicsőítsük meg e n a p o t és emlékét, mint azt ők megdicsőíteni tudták. A haza szeretete elválaszthatlan apáink j ó p é l d á j á n a k követésétől, s a nemzeti szent emlékek vallásos tiszteletétől. A ki a t y j a emlékét nem tiszteli, az a n y j á t sem szereti."

Valóban megszívlelendő szavai ezek a hazafiúi és vallásos lélek a lelett való fájdalmának, hogy kiveszni indult nemzetünk szivéből ősi hagyományai iránti k e g y e -lete. Pedig épen az elnyomatás idejének kellett volna alkalmasnak lennie arra, hogy mindazon érzések, melyeket eltitkolnunk kellett, alkalmat keressenek a kitörésre.

Istennek hála, ennek ideje is megjött. Midőn ugyanis 1861-ben ismét összehivatott az országgyűlés, a P e s t r e gyűlt főpapok a jeles Scitovsky J á n o s primás indít-ványára elhatározták, hogy szent István j o b b j a számára az addigi ereklyetartó helyébe egy, a művészi ízlésnek megfelelőbbet és értékesebbet készíttetnek. Ez az ereklye-t a r ereklye-t ó elkészülvén, a prímás a szenereklye-tjobboereklye-t abba áereklye-tereklye-tevé, s az 1862 ben t a r t o t t , és nemzetünk történetében emlékezetes körmenetben már abban hordozták körül n e m -zetünk e drága kincsét.*) E z idő óta ebben a díszes ereklyetartóban őriztetik a szentjobb, és ebben hordoztatik körül minden évben fényes k ö r m e n e t b e n .

Kérditek tisztelendő testvérek, miért m o n d o t t a m el nektek mindazt, a mi e körlevelemnek eddigi t a r t a l m á t képezi? Hiszen n a g y o b b á r a ismert dolgok ezek, t a n u l j u k azokat az iskolában s elszórva megtaláljuk a nemzetünk történetét leíró könyvekben. Ez igaz, de szükségét láttam annak, hogy szent István tiszteletének, s e tisztelet nagy fontosságának szempontjából mindezeket rendszerbe fog-lalva elmondjam mert fájdalommal l á t o m napról n a p r a szűnni a vallásos érzést, szent királyunk tiszte-letének ellanyhulását, s általában a katholikus m a g y a r szellemek azt az elfogyakozását, mely veszedelmes követ-kezményekkel fog járni nemzetünkre. Hiszen e szent ünnep ott, a hol az a l e g n a g y o b b pompával és külső fénynyel ünnepeltetik, Budavárában, már nem annyira vallásos ténykedés, mint érdekes látnivalóvá lett. A népnek nagy részét nem a szent ereklye iránti tisztelet, hanem a csillogás, a p o m p a látásának vágya vezérli oda, s vajmi kevesen vannak, kik megfeledkezve környezetökről, csak azt a drága nemzeti kincset l á t j á k , mely előttök vitetik, s kik teljes b u z g a l o m m a l adnak hálát Istennek mindazon jótéteményekért, melyek szent István működésének n y o m á -ban jártak.

A vallásos érzés lassan való elernyedésének s az ősi szent hagyományok és fontos állami ugy mint e g y h á z -történelmi események feledésbe menésének veszedelmét belátták törvényhozóink is, és törvénybe iktatták, hogy szent-István n a p j a oly nemzeti ünnep legyen, melyen a

m u n k á n a k is szünetelnie kell.2) Módot a k a r t ezzel a törvényhozás n y ú j t a n i az ország minden rendű lakosának, hogy kiki a maga vallása szertartásai szerint, vallásilag is megünnepelje szent Istvánnak, a magyar királyság meg-a l k o t ó j á n meg-a k ünnepét. V meg-a j h meg-a igy volnmeg-a! v meg-a j h meg-a egybeforrnmeg-a legalább e napon minden m a g y a r honpolgárnak szive, s b á r m i k é p imádja Istenét, bárminő szertartásokkal hódol is a legfőbb lénynek, legalább e napon dobbanna össze m i n d n y á j u n k szive egy nemes, egy szent gondolatban, István királynak tiszteletében

Mi nem lévén arra hivatva, hogy más vallású pol-g á r t á r s a i n k n a k ez irányban utasításokat adjunk, mepol-g kell elégednünk azzal, hogy s a j á t k ö r ü n k b e n tegyünk meg mindent a r r a nézve, h o g y szent István tisztelete vissza-nyerve régi fényét általánossá legyen a hazában és üdvös

befolyást g y a k o r o l j o n híveinkre. ( F o l y t a t j u k . ) N é m e t o r s z á g . A német katholikusok 45-iJc

nagy-gyűlése. — (Folytatás.)

Az első zárt ülés 22-én reggel volt, ünnepi nsgy mise után. A helyi előkészítő-bizottság elnöke, Urfey dr nyitotta meg. A díszbe öltözött város képe m u t a t j a , hogy a lakosság örül a kitüntetésnek, melyben a kath. n a g y -gyűlés t a r t á s a által részesül. N é m e t o r s z á g katholikusainak nagygyűlései minden más kongresszusok közöl sajátságosan kiválnak. I t t minden anyagi érdek h a t t é r b e szorul, itt az eszmény lép előtérbe. Hazaszeretet, szeretet egyházunk iránt : ennek a két szeretetnek élünk. Mikor földi hazánkat sze-r e t j ü k , nem feledkezhetünk meg mennyei hazánksze-ról. Sen-kinek, még az államnak sincs j o g a bennünket az örök üdvösségre való törekvésünkben akadályozni. Az egyház nem szolgáló, hanem az ég szabadnak született leánya, a legkirályibb vérből származott királynője a lelkeknek.

Az állam hatása körét nem korlátozhatja. Gyermekeink számára keresztény nevelést követelünk. Gyermekeink nevében az állam részéről a színházak, muzeumok és más nyilvános intézetek fölött szigorú felügyeletet kívánunk.

Fertőtlenítő törvényt kérünk a szellemi fertőzés ellen. A társadalmi kérdés nem gyomor-kérdés. Az állam egy-maga nem képes segíteni. Az egyház csak a k k o r képes segíteni, ha erejét szabadon fejtheti ki. E z é r t követeljük, mi, úgymond, mindig e g y h a n g ú a n az egyház teljes függetlensé-gét és szabadságát. (Viharos tetszés.) Gondolja meg az állam, hogy nélkülözheti-e az ily szövetségest? Az idők igen komolyak. Súlyosan vétkezik mindenki, a ki a népet hitétől m e g r a b o l j a . Szabadnak kell lenni az egyház szer-zetesi és missió életének, hogy az önzés pusztításaival szemben az irgalmasság angyalait állithassuk mindenütt szembe, hogy a hitetlen világ most is avval kiáltson fel, a mivel a kereszténység kezdetén felkiáltott : Nézzétek, hogyan szeretik egymást ! (Kitörő, viharos tetszés.)

Azért oly hatalmasok ezek a német katholikusok, mert óriás katholikus intelligencziájok minden t a g j a ugy tud beszélni és cselekedni, mintha valamennyi pap és fényesen végzett theologiai doktor volna. Elnöknek közfelkiáltással F r e i b e r g E i s e n b e r g Károly báró b a j o r f ő -nemest választották, ki még csak 32 éves, de már a köz-V L. Szentek élete III. r. 254. lap. 2) 1891-iki XIII. törvényczikk.

RELIGIO. 175

gazdasági ü g y e k b e n vezérember. Beköszöntőjében pedig

m e g m u t a t t a , h o g y már szintén kipróbált, l á n g b u z g a l m u katholikus. Miután Löwenstein hg, a német k a t h . nagy-gyűlések állandó biztosa, egy évi működéséről beszámolt, F r e i b e r g elnök köszönete után következett X I I I . Leo pápa üdvözlő levele, mely a német katholikusokról oly elisme-rőleg szól, s a német katholikus nagygyűlésének p á r a t l a n

dicsőitése. A pápa azért szenteli szívesen teljes figyelmét a német katholikusoknak, „mert mindnyájukat állandóan és buzgón annak tevésében l á t j a , a mi valóban a vallás és állam j a v á r a szolgál. Fényes tanúbizonyságai e buzgó-ságnak a katholikus nagygyűlések, melyeket felszázad óta évenkint t a r t a n a k , s melyek nagy l á t o g a t o t t s á g u k és ko-moly s körültekintő tanácskozásaik által fényes példát adnak.

E fényes pápai üdvözlet felolvasása után, melyre büszkén gondolhatnak a német katholikusok, következett a nagygyűlés határozata üdvözlő táviratok küldése iránt

a pápához és a császárhoz.

Ezen formalitások bevégzése után a zárt ülés á t t é r t a határozati javaslatok t á r g y a l á s á r a . H a t á r o z a t t á emelték a következő j a v a s l a t o k a t : a kivándorlók ügyével f o g l a l -kozó sz. Ráfael-egyesület t á m o g a t á s á n a k folytatását, a Bonifacius-egyesület t á m o g a t á s á t . I t t következett a főindit-vány. Bachem Károly doktor ügyvéd terjesztette elő. A javaslat, melyet a gyűlés nagy lelkesedéssel a német k a t h o -likusok h a t á r o z a t á v á emelt a sok ezer emberből álló nagy-gyűlés, a német katholikusokban lakó t ö r h e t e t l e n erőről és bátoságról tesz tanúbizonyságot. N á l u n k M a g y a r o r s z á g b a n nehezen mernének igy beszélői a mi embereink, mert diplomácziai vagy egyéb akczióval ijesztget az uralkodó liberalizmus, ha a pápa szabadságára erélyesen felszólalunk.

Mióta, igy kezdé Bachem, az egyházi állam elvétele által a szent atyát oly helyzetbe hozták, mely neki a szükséges szabadságot, önállóságot és f ü g g e t l e n s é g e t az egyház alapitója Jézus Krisztus által reá bizott fő-pásztori hivatal viselésében nem biztosítja, azóta a német katholikusok minden esztendőben f-elemelték sza-vukat, hogy t a n ú s á g o t tegyenek arról, miszerint ők is a szent atyával t a r t a n a k s vele együtt ugy vannak meggyőződve, hogy a mai helyzet Rómában tartha-tatlan s változásnak kell bekövetkeznie és oly állapo tot kell teremteni, a milyent az a magas hivatal, — a l e g m a g a s a b b ezen a földön, — föltétlenül megkövetel.

(Tetszés.) E z é r t b á t r a k vagyunk ez esztendőn is önök elé határozati javaslatot terjeszteni, a mely az előadott érte-lemben t á m o g a t j a a pápa jogigényeit. A szentszék hely-zete ebben az utóbbi esztendőben nem hogy j a v u l t volna, sőt u j a b b bonyodalmak keletkeztek. Önök mindnyájan ismerik azt a pusztító h a d j á r a t o t , melyet az olasz kor-mány a katholikus szervezkedések ellen i n d í t o t t ; önök olvasták a szentséges atya levelét, melyben pásztori hiva-talának magaslatáról erre a h a d j á r a t r a vonatkozólag nyi-latkozik. Gyermeki szeretetünknek, melylyel a szent atya iránt mindnyájan viseltetünk, nem felelne meg, h o g y h a ez esztendőn ebben az ügyben h a l l g a t n á n k . (Tetszés.) A hetározat egészen ugy van fogalmazva, a hogy az előbbi években került a kath. nagygyűlések elé. Kérem a n a g y -tekintetü gyűlést, f o g a d j a el most is változatlanul, hogy,

ha e pillanatban a szent atyának semmi segitséget nem a d h a t u n k , l e g a l á b b súlyos helyzetében könnyebbségére és vigasztalására szolgáljunk, hogy teljesen bizonyos legyen abban, h o g y az ő fiai itt N é m e t o r s z á g b a n gyermeki sze-retettel r a g a s z k o d n a k hozzá és addig nem nyugszanak, mig oly helyzetbe nem kerül, a melyre az egyházban az ő magas hivatalának viselésére föltétlenül szüksége van.

(Viharos, tartós tetszés és helyeslés.)

Löwenstein h g r á m u t a t o t t arra, h o g y mily időszerű az a j á n l o t t h a t á r o z a t éppen ebben az esztendőben, midőn éppen egy kis országnak egy óriás ellenfele t á m a d t s azt rutul megrabolta, kiontva ezerek és ezerek vérét. Mily

áldás volna a nemzetekre, ha ily t s e t e k b e n a pápa, mint világhatalom, a békebiróságot átvehetné.

Az indítványt e g y h a n g ú l a g elfogadták s midőn az elnök ezt kimondotta, óriás tetszészaj következett.

(Folytatjuk.)

K A T H O L I K T J S A U T O N O M I A .

Az erdélyi róm. kath. Státus gyűlése.

Az erdélyi püspöktől.

3680/1898 szám.

Az erdélyi róm. k a t h . státusgyülést azon alapon és j o g erejénél fogva, melyet számára ősi törvényeink, királyi rendeletek, évszázados g y a k o r l a t s u j a b b a n ő császári és apostoli királyi Felségének 1867-ik évi augusztus hó 19-én I kelt legfelsőbb elhatározása biztosítanak, közgyűlésre folyó I 1898. évi október hó 27-ik napjára Kolozsvárra

össze-! hivandónak ítéltem és az Urnák" szent nevében ezennel j összehivom.

A gyűlés t á r g y á t képezi :

1. az igazgatótanács évi j e l e n t é s e ;

2. a kilépő igaz^atótanácsosok helyeinek szabály-' szerű betöltése.

E n n é l f o g v a van szerencsém felkérni, hogy a folyó évi október hó 27-ére ezennel kihirdetett státusgyülésen megjelenni, a tanácskozásokban résztveuni és megjelené-séről vagy akadályoztatásáról az I g a z g a t ó t a n á c s o t mielőbb értesíteni szíveskedjék.

Majláth Gusztáv Károly gróf s. k.

erdélyi püspök.

— A katholikus autonomia kilenczes bizottsága Szapáry Gyula gróf elnöklete alatt szeptember 12-én délután 4 ó r a k o r a főrendiház tanácskozási termében ülést t a r t o t t , melyen Hoványi Gyula dr. előadónak az autonomia szervezetére és h a t á s k ö r é r e vonatkozó javaslata előterjesztetett és a tagok közt, tanulmányozás czéljából, szétosztatott. Tekintettel a hazánkat ért megrendítő csa-pásra a bizottság a gyászszertartások befejeztéig ülést nem t a r t és a legközelebbi ülés összehívásának idejét a temetés után Szapáry Gyula gróf elnök fogja meghatározni.

V E G Y E S E K .

*** XIII Leo pápa f. hó 9-én adta ki a szent olvasóról szóló ezidei encyclikáját. R á m u t a t p á p a s á g á -nak hosszú idejére és azt a hívek i m á j a

erejének tulajdonítja. A hivek i m á j a szabadította ki szent P é -t e r -t is a bör-tönből. Figyelmez-te-t arra, hogy a szen-t olvasó imájának alapjául az angyali üdvözlet és hitünk legszen-tebb titkainak tisztelete szolgál. Kijelenti, hogy a szent olvasó királynéjának segítségül hívása, melyet a loretomi litaniába felvétetni rendelt, előjeléül tekintendő a győze-lemnek abban a harczban, melyben a hivek imával har-czolnak. í g é r i , hogy a szent olvasó főtestvérületnek en-gedett kedvezményekről u j apostoli konstituczió f o g meg-jelenni.

— V a s z a r y K o l o s bibornok hgprimás ur ő eminen-cziája a budapesti központi k a t b . legény-egyesület má-sodelnökévé ErdÖssy Károly székesfővárosi h i t o k t a t ó t ne-vezte ki. A közp. kath. legény egyesület e n a p o k b a n küldöttségileg üdvözölte az u j másodelnököt, s a küldött-ség vezetője, Schiffer Ferencz pápai kamarás elnök lelkes szavakkal a j á n l o t t a g o n d j á b a Erdőssynek a legény-egyle-tek ügyét, s fejezte ki az egész egyletnek örömét Erdőssy kineveztetése felett.

— Császka György kalocsai érsek ur a szabadkai nőnevelő apácza intézetre eddig 47,680 f r t o t áldozott.

— Ez már n e m higgadtság, hanem a kellő ke-resztény műveltség hiánya. — A „Debreczeni P r o t . L a p "

„istenkáromló s z a v a k é n a k nevezte Zichy N á n d o r gr a m a nyilatkozatát, hogy „először vagyunk katholikusok és csak azután m a g y a r o k . " Mi itt az Isten, és hol van ká-r o m o l v a ? Minden kötelességeink között nem első-e az Istenre vonatkozó, a vallás? E z t és igy értette Zichy N á n d o r gróf, mikor a vallást első helyre tette. E b b e n

In document Religio, 1898. 2. félév (Pldal 176-181)