Szatmár. Népiskoláink államosítása. — Tehát mi nálunk is !
Sőt mi több, maga „a kormány ver fel szunnyadiU sunkból, s felajánlja segítségét, módot akar nyújtani, hogy
a város az elemi oktatás naponkint fokozódó kiadásaitól megszabaduljon !"
Igy biztatják városunk közönségét ma „bizalmas értekezés*-eu és a helyi sajtóban egyaránt.
Szép kilátások integetnek tehát felénk! Mondhatjuk, jó helyen és alkalmas időben veri fel közönségünket a kegyes állam. Mert mi tagadás benne, roskadozunk a köz-terhek alatt, a luxus-gazdálkodás megingatta lábunk alatt a szilárd talajt. Nem is kell egyéb tehát a szatmári pol-gárnak, csak biztatás : Nézd, az állam le akarja venni vállaidról a terhet : t á r t karokkal fogja fogadni a jótevő államot.
É p p e n azért ez az ügy a legkomolyabb megfonto-lásra méltó.
Es ha az államosításért lelkesedő vezéregyének vá-rosunk érdekében kívánják, bogy e nagy horderejű kér-désben senkit se vezessen elfogultság vagy egyoldalúság : ugy nekünk is engedtessék meg, hogy óva intsük polgár-t á r s a i n k a polgár-t : vigyázzanak, nehogy szép hangzapolgár-tos szavakés Ígéretek hatása alatt oly dologba ugorjanak bele, mely-nek reális értéke legalább is kétes, s melymely-nek eredménye körülbelül az leszen, hogy cseberből vederbe esünk.
Azok ugyanis, kik az államosítást olyan t u L o t t idealizmussal karolják fel itt városunkban — nyíltan ki-fejezett — hármas szempontból indulnak ki.
Azt mondják, hogy állami érdek. Kérdezzük : mi érdeke van itt nálunk az államnak az iskolákat illetőleg ? Az államnak — mondják — helyeselnünk kell azt a tanügyi politikáját, mely a magyar nemzeti állameszme erősbitése végett ott, hol a magyarság talán épen kisebb-ségben van vagy a hol vegyes ajkú nemzetiségek laknak, az állam egy egységes, a magyar állam magasztos eszmé-jének jellegét magánviselő népoktatást létesítsen."
Csudálkozva tűnődünk ezen a naiv argumentumon.
Hát Szatmár városában a magyarság talán kisebbségben van? Hát a mi iskoláink nem olyanok, melyek a magyar
29 RELIGIO.
állam magasztos eszméjének jellegét magukon viselik ? Mit szólanak ehhez hazafias lelkű, derék t a n i t ó i n k ? Mit a tanfelügyelő, kinek módjában van úgyszólván a nap minden órájában e jelleg fölött őrködni ?
H á t bizony itt az államnak e tekintetben éppen-séggel nincs érdeke, hogy bevallott tanügyi politikáját érvényesilse. Felesleges pazarlást követne el, ha az állam-kincstár „nagy megterhel tetése mellett11 áldozatot hozna, a mit ugyan kötve hiszünk. Menjen csak ő oda — és es sürgős kötelessége — áldozataival, a hol hazánkban még most is nélkülözik az egyszerű falusi iskolát, a hol ezer és ezer tanköteles — a saját statisztikája szerint — még az első oktatásban sem részesül.
Vagy ha már éppen minden áron áldozni akar ezen saját erejéből szépen fejlődő városra, ugy állítson itt ne-künk egy polgári fiúiskolát vagy magasabb fokú ipar-iskolát, melyre csakugyan égető szükségünk van. Hazánk ez északkeleti vidékén a polgárságot emelné fel általa, az ipart és az iparos nemzedéket, mely csüggedten, elha-gyatva esedezik segedelemért.
Azt mondják továbbá, hogy ha a magasabb érdek ugy kívánja, hogy a felekezetek adják fel ősi jogaikat, ugy „nem szabad elzárkózni a jogtulajdonosoknak (már t. i. a felekezeteknek) és le kell mondaniok a magasabb
érdekek szolgálatára."
No jól van, tegyük fel, hogy ez az állítás helyes De itt Szatmáron. mint azt előbb világosan kimutattuk — az állami eszme érdeke, mint legmagasabb érdek, nem kívánja, hogy érette valaki ősi, századokon keresztül meg-szentelt és féltékenyen ápolt jogairól minden igaz ok nélkül lemondjon. J o g államban ezt már csak senki sem kívánhatja ?
Aztán meg ne csudálkozzunk azon, ha a felekezetek,
— különösen a mai időben — nem egy könnyen adják fel jogaikat. Hogy féltékenyen őrködnek vallásos érdekeik fölött, mikor ma szomorúan látjuk, mint dől a pozitív vallás a vallási nihilizmus fojtó karjaiba, mely szedi áldo-zatait az intelligens osztályból és gyilkoló fegyverrel dul, pusztít a föld népe közt is, hol éppen az Isten és haza eszméjét tépik ki a szivekből, hogy aztán a társadalom ellen való harczra használják fel ő k e t !
íme tehát a mi iskoláink államosítására t u l a j d o n -képpen csak egy ok volna: „az anyagi, a felekezetek és a község érdeke."
De ez is csak látszólagos ok, mint az világosan ki fog tűnni.
Az iskolák fentartásáról — mondják — itt nálunk, sőt u j tanítói állomások rendszeresítéséről majdnem egé-szen (ugy !) a város gondoskodott. , . .
Miből?
A polgárok kulturadójából !
Hiszen a mi páratlanul felcsigázott pótadónkat ki-váló szeretettel szokták éppen az illetékes tényezők azzal indokolni, hogy ebben benne van a cultur (iskolai stb stb.) pótadó is. Mig más városokban ezt a felekezetek külön szedik.
J a j g a t u n k , hogy városunk a községi adónak 2 5 % - á t vagyis majd 26 ezer forintot fordít a népoktatásra.
Nos, és ha az állam veszi át iskoláinkat : vájjon
kevesebbet kell áldoznunk ? Szabd e őszintén azt mondanunk a tájékozatlan polgárságnak, mint ez tényleg mondva v o l t : hogy ime az állam le a k a r j a venni vállainkról ezen t e r h e k e t ?
Nem szabad, mert akkor nem mondunk igazat!
Az állam mindazon terheket követeli, melyek ma tényleg váltainkon nyugszanak.
Igaz vagy nem ! ?
Sőt többet követel! Követel ujabb építkezéseket.
Ugy beszélik, hogy ezen óriási összeget az állam vissza fizetné lassankint. A mit mi éppenséggel nem hiszünk.
Tehát városunknak ismét nagy kölcsönt kellene felvennie.
H o n n a n ? Az erdő a l a p b ó l ! ? N i n c s ! Kimerítettük. J ó l van, tehát máshonnan. Kapunk, m e r t van sok e r d ő n k ! Annak ma értéke van. H á t a város mikor a terhektől akar szabadulni, nem akarja észre venni, hogy az az adósok kényszer zubbonyába kerül.
Követeli az állam, hogy a felállított iskolákat saját költségükön rendezzük be. Ezt már soha sem fizeti lissza ! Követeli, hogy a város a hitoktatókat díjazza.
Követel tandíj fejében évenkint bizonyos összeget — a tandíjmentes növendékek taníttatásának pótlására. . . .
Ugy ug y játszunk nyilt kártyával. Tessék esak a nagy közönség rendelkezésére bocsátani az állam köve-teléseit, hogy ismerje azokat minden egyes polgára e városnak, majd lehűl az a nagy lelkesedés.
Aztán hiszszük mi azt, hogy ha mindezen követelé-seket meg is adjuk, hát a naponkint fokozódó kiadásoktól a jövőben mentve eszünk, hogy semmiféle egyéb kötelezettséggel nem tartozunk ? Éppen egy évtizeddel ezelőtt igérte igy ezt az állam egy tiszaháti városnak.
Majd szolgálunk csattanós adatokkal. Ma már ujabb és u j a b b áldozatokat kiván, ugy hogy a képviselő testület, melynek nagyrésze akkor jóhiszemüleg az államosítás mellett volt, ma botránkozással utasította vissza az állam u j a b b követelését. Mit sem é r t ! Meg kell adni! Az állam kívánja.
Felhozzák még a mezőgazdasági ismétlő iskola felállítását, mely a városra u j a b b terheket ró.
Éppen a mult számunkban mutattuk ki, hogy mi-képen lehet a meglevő tanerőkkel e kérdést megoldani.
Dehát itt van a lóláb !
Az államnak a legkellemesebb alkalma van e kér-désnél megmutatni, hogy szándéka őszinte. Hogy valóban segíteni akar, terheket akar vállainkról levenni !
Miért nem teszi ! ?
Hiszen éppen a tisztelt tanács tapasztalta, hogy az állam a mezőgazdasági iskolák felállításánál oly köve-telésekkel lép fel, melyekre még a legtulzóbb államista is a fejét csóválja.
Hát ime ilyen az az államosítás!
Az állam jogot akar szerezni, de a kötelesség a mienk lesz. Az iskolátok az enyém — fogja mondani — ti meg jó szatmáriak fizessetek !
Tessék hát államosítani ! H. Sz.
Bécs, jul. 1. Szomorú és örvendetes. —
Az „Osterreichise Schulzeitung"-ban Strobel Fritz polgári iskolai tanár egy tanulmányt közölt, a melyben a
következő „gyönyörűséges" tételek foglaltatnak: 1. Az embernek nincs szabad akarata. 2. A vallás-erkölcsi ne-velés lehetetlenség. 3. Nincs se lelkiismeret, se felelősség a cselekedetekért, tehát bűn sincs. 4. A büntetőtörvény jogtalanság, mert az emberek nem szabadon cselekszenek, hanem csak azt hozzák létre, a mi a kényszerítő körül-mények és a szerencse eredménye. 5. A lelkiismeret sza-badságáról szóló alaptörvény bolondság. 6. A bűnök csak betegségei az egyéneknek és társadalomnak. 7. Érdem és érdemtelenség nem létezik többé, azért a tisztelgések és érdemrendeknek nincs többé semmi értelmök. 8. Ember és állat közt nincs lényeges különbség. 9. Az embernek nincs halhatatlan lelke, mert a mit spiritisztikusan lélek-nek nevezlélek-nek, az nem egyéb, mint az agyvelő. 10. Isten vagy örök törvény nem létezik. 11. Minthogy minden anyagi természeti törvény fejleménye, Istentől felállított fensőbbség és tekintély nem létezik. 12. Minthogy az emberek fölött mindenható akarat nem létezik, hanem csak megdönthetetlen, határozatlan sors uralkodik, azért minden bűn meg van engedve, legföljebb szerencsétlenség-nek tekinthető. Ennélfogva a törvényalkotás műveletlen-ség (Uncultur) jele és kényszerítés. 13. Az igazságot osztogató túlvilágról, a mennyországról és pokolról szóló tan elavult álláspont, mert minden egyes ember nem egyéb, mint a különféle alkotó részekből álló tápláló talaj (Nährboden) sajátságának termeivénye. 14. Mind-ezekből következik, hogy az anarchismus nem egyéb, mint az időviszonyok kulturális fejleménye. 15. Mint ter-mészetes kényszerítő indokok csakis az egyénnek vagy a társadalomnak érdeke szolgálhat; és a mi a törvénynek tiszteletet szerez, az nem a jog és igazság, hanem az erő-sebb hatalma, az anyagi erő. Ennélfogva a tömegek har-cza és az erőszak a jogalkotó fő elv.
Mit szólnak önök mindezekhez ? É s e szörnyűséges, pest'lentialis gondolkodást és világnézletet a derék katho-likus osztrák nép annak köszönheti, hogy nincs egy sze-mérnyi katholikus iskolai autonomiája, mert az iskola, a nevelés- és tanítás mindenható ura és intézője a z — á l l a m . Még csoda, hogy ily tanító * és ily tanítás mellett az emberek egymást fel nem falják. Egyébiránt, a pogány elvaduitság máris szörnyű módon mutatkozik az osztrák népek politikai életében. Harcz és gyűlölet, engesztelhe-tetlen gyűlölet és irtó háború egymás ellen: ez az osz-trák népek állampolitikai legfőbb életeive. Vissza kell adni az ifjúság nevelését az állami bürók szolgaságából a vallásnak. Férfiakra van itt szükség, kik nem czimzetes, hanem valóságos katholikusok, kik hitök szerint élnek.
E s a jobbrafordulásnak jelei mind sűrűbben mutatkoznak.
A bécsi iskola-tanácsban Lueger dr polgármester azt az indítványt tette, hogy a bécsi nép- és polgári iskolákban a gyermekeket hitvallás szerint külön-külön csoporto-sítva neveljék és tanítsák. Az első lépés az osztrák nép-nevelés kiemelésére az elvadulás fertőjéből.
KATH. KÖZTEVÉKENYSÉG
és
Egyesületi Élet.
Felhívás
a magyar katholikusok szeptemberhavi országos lourdesi zarándoklatára.
Budapest, julius 8.
Ismeretes, hogy a jelen muló század alkonyát a föld összes katholíkusai a hitéletnek valami ünnepelyes és álta-lános nyilvánításával óhajtják megszentelni, és hogy ezen magasztos tényi ek előkészítése és megvalósítása czéljából Jacobini Domonkos bibornok eli.öklése alatt egy
nemzet-közi bizottság alakult meg, melyben a világ összes nemzetei képviselve vannak. Ez a bizottság szentséges atyánk XIII. Leo pápa jóváhagyásával a századvégi ün-nepségek p r o g r a m m j á t kidolgozta, melynek első — az 1898-ik évre szóló — pontját a lourdesi lelki és tényleges zarándoklat képezi.
Alulírottak, mint a nemzetközi bizottság magyaror-szági tagjai, a kimondhatatlanul sok lelki haszonnal járó lelkízarándoklatnak méltó és ünnepélyes befejezéseül szep-tember hó 1-én zarándoklatot vezetünk Lourdesba, az Isten Szűzanyjának választott földére, hogy ott N a g y -asszonyunk iránt mindenha érzett gyermekei ragaszkodá-sunk, szeretetünk, hódolatunk és hálánk adóját e század alkonyán lerójjuk és a bold. Szűznek segítségét, pártfo-gását a jövő századra kikérjük.
Miután e zarándoklatnak rendezésére és vezetésére Magyarország bíboros herczegprimásának, Vaszary Kolos ur ő Eminencziájának kegyes engedélyét megnyertük, a legelőnyösebben ismert és fényesen sikerült 1895 iki lour-desi nagy zarándoklat alkalmával mindenkinek megelége-dését kinyert Cook Tamás és fia angol czégnek nemzet-közi irodájával léptünk érintkezésbe és vele a zarándok-latra nézve a következő általános utiprogrammban álla-podtunk meg :
I. A zarándoklat folyó év szeptember hó 1 én indul I., IL és III. osztályú kocsikból álló különvonaton Buda-pestről a következő irányban : Budapest, Pragerhof, St.
Peter, Cormons, Velencze, Milánó, (jenua, Nizza, Marseille, Cette, Toulouse, Lourdes és vissza is ugyanezen uton.
II. Az útközben eső nagyobb és nevezetesebb vá-rosok megtekinthetése és a szükséges pihenés végett a zarándoklat az odautazásban Milanóban és Marseilleben, a visszautazás alkalmával pedig Nízzaban és Yelenczében 24—24 órára megállapodik.
III. A zarándoklat három teljes napig időzik Lour-desben.
IV. A zarándokok a mfgállapodásoknál a nevezett négy városban és Lourdesban az állomásról a szállodába és viszont, az előre megrendelt kocsikon szállíttatnak, ott 24 órai ellátásban, — mely reggeli (kávé,) ebéd, vacsora, szoba, világítás és szolgálatból áll — részesülnek.
V. Ugy Lourdesban, mint minden más megállásnál a szállodákban az I. osztályú zarándokok mindegyike külön-külön szobában, a II. osztályúak ketten egy szobá-ban, a III. osztályon utazók pedig 3 —4-en helyeztetnek el egy szobában.
VI. Menetközben, mivel az egész zarándoksereg kellő ellátására nincs elegendő idő, élelmiszerekről mindenki maga gondoskodik.
VII. A visszautazás is — úgymint az odautazás — az e czélra megrendelt külön vonaton együttesen történik és a zarándokok számára kiállított menetjegy semmiféle más vonatra, csak a különvonatra érvényes.
VIII. A zarándoklatban való részvételi jegyek ára beleszámítva útközben négynapi (t. i. menet kétnapi — jövet kétnapi) és Lourdesben három napi, tehát összesen hét napi teljes ellátást, és a szállodákba való o i a - és visszaszállítást, személyenkint a következő :
31 RELIGIO.
I. osztály 220 forint, — I I . osztály 170 forint, — I I I . osztály 105 forint.
IX. A zarándoklatban való részvétre alulírottnál a mai naptól fogva m á r lehet jelentkezni, és k é r e m a je-lentkezések mielőbbi megtételét, m e r t ha a külön von a t r a szükséges szám be lesz töltve, a későbbi j e l e von t k e -zéseket nem vehetjük figyelembe. A jelentkezés alkal-mával biztosíték g y a n á n t az I. osztályon utazók 80, a II.
osztályúak 60, a I I I . osztályon utazók pedig 40 f r t elő-leget fizetnek.
X . A részletes u t i p r o g r a m m angusztus hó második felében fog megjelenni, és a z a r á n d o k l a t b a n résztvevők-nek megküldetni.
*
Fel t e h á t m a g y a r k a t h o l i k u s o k ! Z a r á n d o k o l j u n k minél tömegesebb számban L o u r d e s b a ! R ó j j u k le e század alkonyán a kegyelet és h á l a a d ó j á t az irgalmasság any-jának ! A j á n l j u k fel m a g u n k a t , családjainkat, o r s z á g u n k a t a mi N a g y a s s z o n y u n k n a k , P á t r o n á o k n a k ! Mutassuk m e g az egész világ előtt, h o g y Mária gyermekei v a g y u n k !
Budapesten, 1898. Sarlós Boldogasszony ü n n e p é n . Purt Iván dr.,
a budapesti közp. papnevelde tanulmányi felügyelője.
Való Simon, dr.
pápai kamarás, tanulmányi felügyelő.
(Lakás : Budapest, I V . kerület, Központi papnevelde.)