PSALMUS HUMANUS
… Igen, az idõ. A teremtést és az elmúlást egyként magában hordozó.
És bár tudjuk, hogy e furcsa csatározásban õ lesz a végsõ gyõztes, farkas-szemet nézünk vele: a mulandóság ellenében – a múlhatatlant állítjuk.
Nemcsak az emberélet útjának felén, hanem esztendõk fordulóján is magunkba szállunk. Elmerengünk tûnt idõk történésein, és enyhén szorongunk, ha a jövõre, az ismeretlenre gondolunk.
Vajon mit hoz a holnap? Ha valamikor indokolt volt ekként kérdez-ni, úgy most különösen nyomós okok kényszerítik ki. Hisz tagadhatat-lanul bebizonyosodott, hogy az emberiség jövõje nem megtervezhetõ. Egy ház igen, és legfeljebb Európáé. (Bárcsak a vátesz beszélne belõlem!).
De én azért vagyok annyira idealista és naiv, hogy megõrizzem hi-tem az emberben. Aki – meggyõzõdésem szerint – másképp is tudja.
Ha akarja. És akarnia kell. Ha másképp nem, a körülmények kénysze-rítõ hatalma folytán. Ha kell, hát fogcsikorgatva, de mindenképpen gyarapítania kell azt, amit eleink – esetünkben ez a sokat szenvedett nemzet – ezerszáz esztendõ alatt, ezen a helyen, mint legnemesebbet, kigyöngyözött magából.
A csodavárások történelmi ideje lejárt. Miért várnánk megadóan, beletörõdõn, hogy bármi bekövetkezzen, ami megtörténhet velünk?
Vannak idõk – ilyen a mienk is -, amikor a cselekvõ élet egyértelmûen elõbbre való és üdvösebb a szemlélõdõnél.
És ne higgyük, hogy annyira védtelenek vagyunk. Vannak örök ér-tékek, erények – mint a tisztesség, a becsület, az emberség… -, ame-lyek biztos fogódzók a meglehetõsen rövidre szabott élet küzdelmei-nek dzsungelében.
Ha ebben az agyonanyagiasodott világban százszor kinevetnének is, vallom: akkor élünk értelmesen, okosan, szépen, ha a saját és az em-beriség bevált értékei mentén haladva tesszük a magunk dolgát. Nincs idõszerûbb, mint ennek az örök-emberi követelménynek a jegyében te-vékenyen élni.
Tüzek lobognak körülöttünk.
Nem rõzselángok, hanem az esztelenség gyilkos tüzei. Oltogatjuk, oltogatják a fel-felcsapó lángokat.
Oltalmat nyújtunk, menedéket adunk rászorulóknak.
Katonáink vigyázzák házunk táját.
Megilletõdve, hálával gondolunk rájuk.
Illesse tisztelet és mindnyájunk megbecsülése a strázsán vigyázókat!
TARTALOM
„VERSENYFUTÁS AZ ÁRA” ...7
ELÖLJÁRÓBAN ...8
AZ ERKÖLCSI KÓDEXEK TERMÉSZETÉRÕL ...10
„…SZABADSÁG! TE SZÜLJ NEKEM RENDET!” ...12
SZISZIFUSZ MÉLYSÉGISZONYA ...13
VÁLTOZÁSBAN IS ÁLLANDÓSÁG ...16
AZ ÉRDEK – MINDENEKFÖLÖTT! ...18
TÖRVÉNYES, DE ERKÖLCSILEG KIFOGÁSOLHATÓ ...24
„MINT TITKOS BÁNYA MÉLYÉBEN…” ...27
SZENTESÍTI-E A CÉL AZ ESZKÖZT? ...30
A TEHETSÉG AZ ÉLET DÍSZE, A JELLEM A KORONÁJA ...35
FELELÕSEN ...43
A TISZTA KÉZ POLITIKÁJA – ÖRÖK ÓHAJ ...44
BÛN ÉS FELMENTÉS ...45
BUMERÁNG ...47
EGYÉNI ÉS KOLLEKTÍV BÛNÖK ...55
AZ IGAZAT MONDD, DE HOGYAN? ...57
HALÁLFÉLELEM ...59
FARIZEUSOK VÉGNAPJAI ...61
AVATATLAN SZAVAK A VALLÁSERKÖLCSRÕL ...64
MENTS MEG, ISTENEM! ...67
NYOMOT HAGYNI MAGUNK UTÁN ...71
A SZERETET SOHA NEM FOGY EL ...72
MÉCSVILÁGGAL A POLITIKA ÚTVESZTÕJÉBEN ...79
SZÜKSÉGLETÜNK – A REMÉNY ...87
SOHA NE ADD FEL! ...91
SOLILOQUIUM ...95
EGY OTTHONTALANNÁ VÁLT DILEMMÁI ...100
A SZOKÁS – HATALOM ...104
MENEKÜLÉS A SEMMIBE ...108
TÖPRENGÉS AZ ERKÖLCSI SZABADSÁGRÓL ...112
AZ ÁRULÁS „BÉRE” ...115
EMIGRÁNS SZINDRÓMA ...121
VÁGYAKOZÁS ...125
LEVÉLVÁLTÁS ...128
A SZOLGÁLAT, MINT ELKÖTELEZÉS ...132
AMÍG LEHET ...139
ELÕÍTÉLETEK ...143
SZENVEDÉLY ...145
FELMENTÉS-E A TUDATLANSÁG? ...146
HÁRMAS SZÖVETSÉG: DEMOKRÁCIA, SZABADSÁG, FELELÕSSÉG ...148
„MENT-É ELÕBBRE?...” ...151
SORSTÜKÖR ...153
KULTÚRÁT – MINDENKINEK! ...157
RANGSOR NÉLKÜL ...159
A MÛVEK UTÓÉLETE ...165
ALKOTÁS ÉS FELELÕSSÉG ...174
MÛVÉSZET ÉS SZABADSÁG ...179
AZON TÛNÕDÖM, ...183
MÛVÉSZET ÉS ALKUSZSZELLEM ...185
PSALMUS HUMANUS ...194
A borítólapot Szalai József grafikájának felhasználásával Árkossy István készítette.
A szerző eddig megjelent kötetei:
A filozófia műhelyében (Kriterion Könyvkiadó, 1978.)
Forgószélben (Intermix Kiadó, 1994.)
Tanúságtevők (Nis Kiadó, 1995.) Mintha már virradna (Közdok Ki
adó, 2000.)
Magyar sorskérdések Erdélyben (Kairosz Kiadó, 2001.)
Maradj önmagad (Közdok Kiadó, 2001.)
Gyertyagyújtók (Közdok Kiadó, 2001.)
Oldott kéve (Közdok Kiadó, 2003.) Mélységiszony (Közdok Kiadó, 2006.)
Zimankó (Közdok Kiadó, 2008.) A visszatérő Nyirő (Közdok Kiadó, 2009. )
Látvány és ihlet (Közdok Kiadó, 2010. )
Légszomj (Közdok Kiadó, 2011.) Magyar színész vagyok Erdélyben (Nagyvárad, 2014.)
zott, ma Svájcban élő kiváló festő és grafikusművész Szalai József Szemben című alkotása. Nem véletlenül került ez a Janus-arcú kép a kötet borítójára, ugyanis igencsak lényegbevágón fejezi ki a kétarcúságot, a képmutatást, a látszat és valóság eltérő voltát, vagyis éppen azt az alapgondolatot, amely az itt olvasható írásokon végigvonul. Ot idézzük:
„... Még most is összeszorul a gyomrom, ha rágondolok, mit éreztem, amikor bő ötven évvel ezelőtt első nekirugaszkodás után 'elvéreztem’... Kéthetente kellett találkoznom a szeku összekötő tisztjével. Látva, hogy nem megy ve
lem semmire, bő fél évvel később K. 'nagylelkű' ajánlatot tett: Ha maga segít nekünk, mi is segítünk magának bejutni Kolozsvárra, a Képzőművészeti Aka
démiára. Majdnem szembe röhögtem. Olyan biztos voltam magamban, mint egy isten! Meg se fordult a fejemben, hogy kibukhatok...
Hatszor futottam neki Kolozsvárt, és mind a hatszor kibuktattak. Hetedszer
re átkeltem a Kárpátokon, és Bukarestben fölvettek a 'Nicolae Grigorescu' Főiskolára. Bukarest főváros, sok munkával és gyakran szerepeltem a kiállí
tásokon, amiket külföldi diplomaták is megtekintették. Meghívtak fogadások
ra. Jártak nálam otthon. Vásároltak is. Kikísérve, az egyik nagykövetet az ut
cán arra kértem, küldjön a nevemre, lakcímemre egy pecsétes meghívást egy kiállításra, mert én itt már nem bírom tovább. A lakásban ilyesmivel nem mer
tem előhozakodni az esetleg beszerelt poloskák miatt. Két héttel később pe
csétes meghívó érkezett Belgiumból egy galériatulajdonostól...
Svájc. Genf. Nem tudom miért, de itt se érzem igazán otthon magam... Nem jókedvemben dobbantottam, hanem mert kiutáltak, kitaszítottak Romániá
ból.”
Árkossy István grafikus- és festőművésznek Szalai József életmű-albumát lapozgatva ilyen gondolatai támadtak:
„...Művészsors. Erdélyi művészsors anno. Beborult ég, grafit szürkére satírozott fojtogató kilátástalanság, majd szívszorítóan sorsfordító pillanat egy nehezen megszületett kényszerű döntéssel, vándorbatyuval, félve titkolt, esetleg nyilvánosan meghurcoltatott és kiböjtölt elindulással. Aztán felsejlik a remélt újhaza délibábos képének számtalan ismeretlen árnyalata. És az új világban máris útjára indul a hosszan visszafojtott érzelmek papírlapokat el
borító ábráinak buzgó áradata, miközben a születő műveket vagy csodálat minősíti, vagy meg nem értés; hektikus szerencsével kézen járó hangos si
ker, vagy néma közömbösség. Előbb-utóbb váratlanul előtoppan a hol jóté
kony hatású, hol pedig félelmet sejtető magányosság eladdig ismeretlen él