rálisa IX. Gergely idejében és Quígnonez bíbornok VII. Kele
1. preparatio schedularum, 2. extractio scrutatorum atque de
putatorum pro votis infirmorum et recognitorum per sortem, 3. scriptio schedularum, 4. earum complicatio, 5 obsignatio earundem, A scrutinium aktusai: 1. delatio schedulae, 2. jura
menti praestatio, 3. positio schedularum in calicem, 4. schedu
larum mixtio, 5. earum numeratio, 6. scrutinii publicatio, 7. schedularum in filum insertio, 8. earum depositio seorsum.
„Vacante Sede Apóst.“ n. 54—78.
154 128
A postscrutiniumot alkotó cselekmények: 1. numeratio suffra
giorum, 2. eorum recognitio, 3. schedularum combustio.
R égebben n ap o n ta k é t szavazás tö rtén t, egyik d é l
előtt, a m ásik délután. M ajd XV. G ergelytől egészen X, Piusig úgy a délelőtti, m int a d élu tán i scrutinium u tá n k özvetlenül az ú. n. accessus következett, m ely a seru tin iu m n ak oly m ódon való fo ly ta tá sá t jelenti, hogy csakis a rra lehet szavazni, aki a serutinium ban m ár legalább egy szav azato t n y ert; de senki a rra az egyénre, akire a serutinium ban sz av azatát adta, az accessusban nem szavazhat. K inek-kinek az accessus- ban n y e rt szav azata a serutinium ban re á ad o tt szav a
zatokhoz ho zzászám íttatik . A z accessust azonban, m i
vel az egész v á lasztási e ljá rá s t nagyon bonyolulttá tette, X. P ius p á p a eltö rö lte és elren d elte, hogy úgy d élelőtt, m int d é lu tá n a scrutinium befejeztével k ö z
v etlen ü l egy m ásodik, te lje se n új szavazás foglaljon helyet.
H a a szab ály szerü leg végbem ent szavazás ú tjá n m egválasztott, vagyis az érvényes szavazatok k é th a r
m a d á t e ln y e rt egyén a bibornokkollegium d é k án ján ak k é rd é sé re k in y ila tk o z ta tja , hogy a v á la sz tá st elfo
g a d ja: tü sté n t eln y eri az egész egyház felett a te lje s iurisdíctiót (plenam suprem ae iurisdictionis p o te sta tem ).129
H a a m eg v álaszto ttn ak nem lenne püspöki ordója, valam ely á lta la m eghatározott napon az ostiai püspök m int b ibornokdékán á lta l co n secráltátik (c. 239.
§. 2.).120a M ajd a legközelebbi v asár- vagy ü n n ep n ap o n a legidősebb diakonbibom ok m egkoronázza1201»
s ennek m eg tö rtén te u tá n néhány nap m úlva a m eg
k o ro n ázo tt p á p a a la te rá n i tem plom ot ü nnepélyesen b irto k b a veszi (il possesso).
129 c. 219., „Vacante Sede Apóst." n. 88.
129/a „Vacante Sede Apóst." n. 90, 129/b „Vacante Sede Apóst." n. 91.
155 i
490
f
A h a jd a n egyes állam fők, különösen a róm ai- n ém et c sászár á lta l gyak o ro lt m egerősítési jog ai p ap alis re n d sz e r k ifejlődésével többé nem ism ertetett!
el; ellenben az egyház h allg atag engedélyével a fra n cia és spanyol királyok, valam int a róm ai-ném et c sá
szár, m ajd az 1804. óta ennek helyébe lé p e tt o sztrák c sá sz á r s m agyar k irály az ú. n. vétó-jogot (ius exclu- sivae) gyakorolták, am ely abban á llo tt, hogy a v á la sz tá s alk alm ával m indenikük egy-egy bibornokot jelö l
h e te tt meg, ak in ek m egv álasztása ellen tiltakozását;
k in y ila tk o z ta tta . E bbéli sz á n d ék u k at n ev ezett u r a l
k o d ó k n ak a v ála sz tá s b efejezése elő tt k e lle tt a kon- k láv éb an valam ely m eg h atalm azo tt bibornok á lta l k i
fe je z é sre ju ttatn io k . A vétó -jo g n ak e re d e te és jogi term észete nagy tudom ányos v iták n ak k ép ezte t á r gyát. S ám b ár az egyház e jogot k ife je z e tten sc h a el nem ism erte, sőt egyes p á p á k n y o m aték o san til
ta k o z ta k a fejed elm ek n ek a p áp a v á la sz tásb a való m in
dennem ű b eav atk o zása (intercessiones principum ) el
len (így IV. Pius, XV. G ergely, X II. K elem en. IX. P ius), m in d azáltal a v étót elnyom ni nem v o ltak k ép esek s a v álasztó kollégium tén y leg soha o lyan jelö ltet, aki ellen az em líte tt u ralk o d ó k v alam ely ik e a vétóval élt, páp áv á nem v ála sz to tt meg. M ásrészt kétségtelen, hogy az egyház a v étót k ifejezetten soha nem ism erte el (bár h allgatag, t. i. az e x c lu d á lt egyén e le jtése á lta l tű rte ) és a vétó figyelem be v étele nélk ü l tö r té n ő v á la sz tá s érvényes volt. X. Pius p á p a a z tá n 1904.
jan. 20-án k e lt ..Commissum Nobis“ constititiójával h a tá ro z o tta n és a p á p án ak speciali m odo fe n n ta rto tt excom m unicatio la ta e sen ten tiae b ü n te té sé n e k terh e a la tt m egtiltja, hogy a jelenlegi s jövőben creálandó bibornokok, hasonlókép a bibornokkollegium titk á ra , avagy b árk i más, aki a k onklávéban ré sz t vesz, b á r
m ely ürü g y a la tt b árm ely állam főtől a vétó vagy exclu- siva e lő te rje sz tésére , b á rh a egyszerű ó h a jtá s alak
-156
iában is, m egbízást fogadjon el vagy a vétót ak á r a ü b o rn ck o k (gyűlésre összejövő) testü letén ek , a k á r a DÍbornokoknak külön-külön írásban avagy élő szóval, íö z v e tle n ü l vagy közvetve (azaz m ások ú tján ) tu d o m ására hozza.130
A p áp ai szék m egüresedhetik h alál vagy lem ondás által. Ez utóbbiak érvényéhez, m int azt a C odex h atáro zo ttan rendeli, sem a bíbornoktestület, sem óárki m ás részéről való elfogadás nem szükséges (c. 221.).131 Nem em líti a Codex, de kétségtelenül a pápai szék m egüresedését v o n ja m aga után, ha a pápa teljes és ta rtó s elm eb ajb an szen v ed ;132 hasonlókép m egüresedik az apostoli szék notórius eretnekség ese
tén,133 m ert hiszen ez a p áp án ak m agából az egyház
ból való kiközösítést vonná m aga után. E llenben arról, hogy az ap o sto li szék a p áp án ak a közzsinat vagy valam ely világi hatalom á lta l való letétele ú tjá n ü resed jék meg, szó sem lehet, m ert ez ellen tétb en * 181 182
130 A vétójogra vonatkozó újabb irodalom köréből fel
említhetjük a következő műveket: Wahrmund,• Das Ausschlies
sungsrecht (ius exclusivae) d. kath. Staaten Österreich, Frank
reich und Spanien bei den Papstwahlen 1888. és Die, Bulle Aeterni Patris Filius, 1894. Sägmüller, Die Papstwahlbullen u.
d. statliche Recht d. Exclusive 1892. és Das Recht der Excl, i. d. Papstwahl (Arch. f. kath. K. R. 73. köt.). Lucius Lector, Le conclave 1894. Grauert, Papstwahlstudien (Hist. Jahrb. XX.
(1899) 231 s köv. 1.] A. Giobbio, Austria, Francia e Spagna e l'Exclusiva nel conclave, 1903. Hanuy, A vétójog a pápaválasz
táson, 1903. Kérészy, A vétójog (ius exclusivae) a pápaválasz
tásnál, 1903. A. Eisler, D. Veto d. kath. Staaten b. d. Papst- wahl, s. d. Ende d. 16. Jahrhund. 1907. A vonatkozó további irodalmat 1. Sägmüller, Lehrb. I. 406, 407. 1.
181 Ugyanígy a korábbi jog szerint: c. 3. ín VI'0 I, 7.
182 Sägmüller, Lehrb. I. 407. 1. Ellenkezőleg A. Meurer, Die kirchl. Rechtslage bei konstat. Geisteskrankheit des Papstes (Zeítschr. f. d. Priv. u. öff. Recht d. Gegenw. XIV (1887) 386 s köv. 1.
133 Boden, Begriff u. Wirkungen d. Sedisvakanz u. sedes i impedita (1912) 11, 1.
157
volna azzal a szab álly al, hogy p rím a sedes a nemine:
ju d ic a tu r (c. 1556.).134 A zon k é rd é sre nézve, hogy ai p á p a kinevezheti-e a m aga u tó d já t, a n ézetek eltérők..
T úlnyom ónak látszik mégis az a felfogás, hogy az:
u tó d kinevezése lehetséges. M iután ugyanis a k a rd i
náliso k p á p a v á la sz tá si joga nem ius divinum-on.
nyugszik, a p á p a e jogot tő lü k elv o n h atja. S a rómaii k léru s és a nép egykor gyakorolt v á lasztási joga sémi isteni tö rv én y en alap u lt, A püspökök ugyan kánon- jogilag e ltiltv á k attó l, hogy m aguknak u tó d o t n evezze
n ek ki; ám de e tilalom a p á p á ra nem vonatkozik.
T ényleg egyik pápa, IV. Bódog (526— 530) m agának u tó d o t (II. Bonifacius) nevezett k i.135 Á m de ily e ljá rá s csak végső szükség esetén, t. i. h a a z t az egyház ex istenciális érd ek ei parancsolólag követelik, foglalhat helyet. A p á p a a bibom okokkal u tó d já ra nézve tá r g y aláso k b a bocsátkozhat, ellen b en szigorúan tiltv a van, hogy a bibornokok a p áp a életéb en vagy a v á la sz tá s elő tt egym ással a m a jd a n m egüresedő p áp ai szék b etö ltése irá n t tanácsk o zzan ak , m eg állap o d áso k at, egyezm ényeket (capitula) létesítsen ek .136
4 9 2
134 A közzsinat legfeljebb csak azt a tényt nyilatkoztat
hatja ki, hogy az eddigi pápa valamely törvényes okból többé nem pápa; Sägmüller, Lehrb. I. 408. 1. — c. 6. D. XI.; c. 13—
17. C. IX qu. 3.
135 Holder, Die Designation d. Nachfolg, durch d. Päpste (1892) 109 s köv. 1. U. az. Die Design, d. Nachfolg. etc. kir- chenrechtl. unters. (Arch. f. k. Kirchenr. LXXII. (1894) 409. s köv. 1.; LXXVI (1896) 352 s köv. 1.; U. az, Die Designations
frage nach d. neuest. Forsch. [Arch, f. k. Kirchenr. LXXXIII.
(1903) 73. s k. 1.] Grauert, Papstwahlstudien (Hist. Jahrb, XX.
(1899) 271. 1. Sägmüller, Die Ernennung d. Nachfolgers durch d.
Päpste Ende d. 5. und Anf. d, 6. Jahrhund. (Theol. Quartalschr.
LXXXV. (1903) 91 s köv. I.] Grisar, Gesch. Roms u. d. Päpste i. Mittelalt. (1901) 494, 1. N. Casacca, Se il Papa possa eleg- gere il suo successore? 1904. F. Gillmann, Die Design, d. Nach
folgers durch d. Papst n. d. Urteil d. Dekr.-glossatoren d. 13.
Jahrhund. (Arch. f. k. Kirchenr. XC. (1910) 407 s köv. 1.
130 „Vacante Sede Apóst." n. 82, 83.
158
60. §. Provisio extraordinaria: a) pápai reservatio;
b) devclutio; c) elbirtoklás; d) optio.
Thomassin, Vetus et nova eccles. discipl. P. II. 1. 2. c. 33.
z ss. Schulte, System des Kirchenr. 324 s köv. 1. Hinschius, Kir
chenrecht, III. 113 s köv. 1. Wérni, Ius decret. II. 329—331 G. J., Ebers, Das Devolutionsrecht vornehmlich nach kath.
Kirchenrecht (Kirchenrechtl. Abhandl. von Stutz, 31. és 38.
köt.) 1906. Haring, Grundzüge, II. 171, §. Her gem other -Hollweck, Kirchenr. 448. 1. Sägmüller, Lehrb. I. 76, 77. §.
A z egyházi h ivatalok s jav ad alm ak rendkívüli (nem a ren d es co llato r á lta l történő) betöltésének (provisio ex tra o rd in a ria) m ódjai: pápai reservatio, devolutio, elbirtoklás és optio.
I. Pápai reservatio. Ez régebben a jav ad alm ak ren d k ív ü li b etö ltésén ek igen gy ak ran alk alm azásba v e tt m ó d ja gy an án t szerep elt. A pápák, m ióta az ab szo lú t m ódon, azaz v alam ely egyházi h iv a ta lra való a lk a lm a z ta tá s nélkül tö rtén ő ordinatiók szokásba
•jöttek, egyes k lerikusoknak javadalom hoz ju tta tá sa érd ek éb en a püspököknél és k áp talan o k n ál gyakran k ö z b e n já rta k . E lein te ezt kérelem ala k já b a n (per preces) tették, azonban később az adom ányozásra jogosítotthoz p ara n c so t (m andatum de providendo) intézve követelték, hogy v alam ely m eg ü resed ett vagy m egü resen d ő javadalom (expectantiae) egy m egjelölt egyén ré sz é re kon feráltassék . E zt a m eghagyást, ha an n ak v é g re h a jtá sá t az illető co llato r m egtagadta.
r vagy a z t figyelm en kívül hagyta, intő le irat (literae
! m onitoriae), m a jd p aran cslev él (literae praeceptoriae) k ö v ette és ha ennek sem volt eredm énye, úgy a be
tö lté si p a ra n c s fo g an ato sítása egy v ég reh ajtási re n d e le tte l (literae executoriae) m egbízott executornak té te te tt fe la d a tá v á .137
137 c. 7, 32, 37, 38. X. I., 3.; c. 16. X. III. 5.
159
E z az e ljá rá s a kánonjoggal alak ilag nem á llo tt ellen tétb en , m ert hiszen a p á p a m indennem ű ja v a d alom nak a b etö ltésére jogosult, te h á t még a püspöki adom ányozás a lá tarto zó ja v a d a lm a k at is a p ü sp ö k kel k o n k u rrálv a tö lth e ti be. A zonban ezen b etö ltési parancsok, m elyek különösen a schizm a id ejéb en fo rd u lta k elő, sok visszássággal já rta k , főleg m ivel jövedelem szerzésére h a s z n á lta tta k fel. E z é rt a kon- stanci és báseli zsin at azok e llen erély esen á llá s t foglalt, m a jd a trid e n ti zsinat a m a n d átu m o k at és e x p e c ta n tiák a t álta lá b a n e ltö rö lte .132 M in dezeket a m ai jog is e ltiltja , am ennyiben világosan ren d eli, , hogy még meg nem ü re se d e tt h iv atalo k ado m án y o zása vagy ily en ek o daígérése tilos és é rv é n y telen (c. 150.).
A z alsóbb egyházi jav a d a lm a k n ak a p á p a k ív án ságához k é p e st leen d ő b e tö ltésére to vábbá egy m ásik m ódozat is szokásba jött, m ely abban állt, hogy a p á p ák o lyan ja v a d a lm a k betö ltését, am ely ek bizonyos á lta lo k m eg jelö lt ren d k ív ü li k ö rü lm én y ek közt ü re se d te k meg, m aguknak ta rto ttá k fenn. Ily e n fe n n ta rtá so k kal (reservationes) a p á p á k elein te csak egyes ese
tek b en és á lta lu k különlegesen m eg jelö lt h iv a ta lo k ra vonatkozóan éltek, de később — m int ezt IV. K ele
men, V III. Bonifácius, V. K elem en és XXII. J á n o s te tté k — egyetem es törvénnyel m aguknak ta rto ttá k fenn a jav ad alm aso k n ak R óm ában vagy attó l k é t napi u tazási táv o lság b an tö rté n t e lh a lá lo z ása fo ly tán
— p er obitum in C uria — m eg ü resed ett, n em külön
ben a k ú ria m agasabb h iv a ta la in a k és olyan ja v a d alm ak n ak az adom án y o zását, am elyek az eddigi jav ad alm asn ak a p á p a á lta l tö rté n t letétele, á th e ly e zése, vagy elő lép tetése követk eztéb en ü re se d te k 138
138 Trid, Sess. XXIV. c. 19. de ref.
!£0
m eg.139 M ég inkább k ite rje sz te tté k a p áp ai reservá- tió k at X II. B enedek s az u tá n a következő p ápák re n d elk ezései és az apostoli iro d a szab ály ai.140 A refo rm -zsin ato k (különösen a b a se li)141 ugyan a re- se rv atió k at k o rláto zták , de később azok ism ét jobbára v issz a á llítta tta k .
A m ai jog szerint, bár a p áp a m int a plena po
te sta s jurisdictionis birtokosa, m inden egyházi jav a
d a lm a t b etölthet, csak bizonyos hivatalok, úgym int bibornokságok, püspökségek, a róm ai k ú ria m agasabb h iv atalai, a konsistoriális és. a p er obitum in Curia m eg ü resed ett jav ad alm ak , coad ju to rság u k stb. (1. az 54. §-t) b etö ltése van az apostoli széknek fen n tartv a és ezen ja v a d a lm a k at az alsóbb hatóságok be nem tö lth etik (c. 1434.).
M agyarországon az apostoli k irály t m egillető k itűnő egyh ázh atalm i jogosítványok, illetve a ki
te rje d t regia nom inatio következtében a pápai reser- vatióknak felette szűk tere van. N evezetesen azok, kivéve a bíborncki m éltóságot s ném ely curialis tiszti cím eket (pápai trónálló, p ra e la ti dom estici, cam erarii secreti, ca p e lla n i p a p a le s stb.) egyéb jav ad alm ak ra s cím ekre h azánkban nem fo rdulnak elő. A z egri é r
sekségre és szatm ári püspökségekre nézve obitus in C uria esetében a p áp a részére van ugyan a collatio fen n tartv a, de nem a ius com m une rendelkezése alap ján, hanem külön, az illető főpapi javadalm ak a la p ítá sát m egerősítő b ullában foglalt világos dispositio é rte l
m ében s még így is kérdéses, hogy ez a fen n tartás a m ag y ar közjog, illetv e a k irály i főkegyúri jog ellen é
ben érv én y esíth ető lenne-e. Á ltaláb an ú jab b időben 139 c. 2. in V ito III, 4.; c. 34. in VI*° III, 4.; c, 3. Extrav.
comm. III, 2.; c. 4. Extrav comm, I, 3.
140 c. 4. Extrav. comm. I, 3.; c. 13. Extrav. comm, III, 2.
141 Sess. XII. decr. 2.; Sess. XXIII, decr. 6.
K érészy Z . : Kath. egyházi jog II. 161 32
d
k .
a p áp ai reserv átió k m indinkább m eg szü n tettetn ek és h o zzáju k még a róm ai k ú ria sem igen szokott ra g a sz kodni.
b) Devolutio. H a a b e tö ltést az a rra közvetlenül jogosított co llato r nem a törv én y esen e lő írt szabályok értelm éb en eszközölné és e m ulasztást, illetve sza
b á ly sz e rű d e n e ljá rá s t indokolni nem volna képes:
úgy az illető esetre (hac vice) a b etö ltés jo g át ipso iure elveszti s az a m agasabb h a tó sá g ra szárm azik át.
E zen, ú. n. devolutiónak helye lehet, h a a ) a co llatió ra jogosult a jav a d a lm a t a törvényesen e lő írt idő a la tt b etö lten i elm u lasztan á; ß) a ja v a d a lm a t tu d v a nem alk alm as egyénnel (persona non idonea) tö lten é be, vagy y) a betöltési e ljá rá s ra vonatkozó törvényes re n d elk ezések et figyelm en kívül hagyná, (c. 178., 182.
§. 1., 1432. §. 3., 1458., 1465.), A z eddigi jog érte lm é ben h a a püspök a szab ad adom ányozás alá tarto zó ja v a d a lm a t az e lő írt idő a la tt be nem tö ltö tte, az adom ányozási jog a rra az esetre az érsek re sz állo tt á t. Míg az egyházi törvénykönyv szerin t a collatio joga ily esetben az apostoli székre megy át (c. 1432.
§. 3.), kivéve, h a bizonyos p aro c h iá k ra nézve a püsp ö k bölcs ítélete szerin t — a fennforgó különös k ö rü l
m ényekre való te k in te tte l — a b etö ltés e lh a la sz tá sa célszerű n ek m utatkozik, (c. 458.). És ha a p rae- sen tatió t, electiót vagy p o stu la tió t az a rra jogosított egyén vagy te stü le t az elő szab o tt idő a la tt nem e sz
közölné, avagy nem p erso n a id o n ea-t jelölne, úgy a k özvetlen felsőbb h ató ság á lta li szab ad ad om ányozás fog az illető esetb en h e ly t foglalni, (c. 178, 1458.)
A devolutio a la p já n őt m egillető b etö ltési jog g y a k o rla tá ra nézve a p á p a semmi időbeli h atá rh o z kötve nincsen és p rim atu si jogánál fogva a b e tö lté st a prim us c o lla to rra fen n álló k o rláto zás n élk ü l esz
közölheti; míg a devolutio a la p já n b e tö lté sre jogosult 162
többi egyházi hatóságok azokhoz a korlátokhoz köt- vék, m elyek a prim us co lla to r-ra nézve fennállanak („devolutio fit cum q u alitatib u s e t personis, quae in
í p rim a e ra n t co llatio n e").
c) Elbirtoklás. A beneficium okra irányadó dologi jogszabályok hozták m agukkal, hogy az egyházi h iv atal birtoka, illetv e m egszerzése elbirtoklás ú tjá n is bekövetkezhetik. H a valaki valam ely egyházi hiva
ta ln a k bizonyos (habár nem is érvényes) cím en té n y leges b irto k áb a ju to tt és azt bona fide három éven át bék ésen (pacifice) b írja, úgy azt elbirtoklás ú tjá n (ex legitim a p raescrip tio n e) jogszerűen m egszerezte (c.
1446.).
d) Optio. J e le n ti egyes testü letek n ek azt a jogát, hogy a körükben m eg ü resed ett h iv atalo k at a testü let ta g ja i anciennitás so rren d jéb en igényelhetik. E jogot élvezik a bíbornokkollégium tag jai (c. 236) s fennáll az egyes k áp ta la n o k n á l, de csak ha azt az alap ítási okm ány ren d elk ezése (lex fundationis) előszabja. A m erőben szokáson nyugvó optiót ellenben a kódex elveti (c. 396. §. 2.). A m ár ju b ilált kanonokok (ca
nonici jubilali) pedig az optio jogát eg y általán nem igényelhetik (c. 422. §. 3.). A bíbornokck optio-joga a z t jelenti, hogy a consistorium ban k ifejezett k íván
ság u k ra a p áp a h o zzájáru lásáv al anciennitás szerint e lő lé p h etn ek és pedig a k á r ugyanazon ordóbeli osz
tá ly o n belül, a k á r egyik osztályból a m ásikba (pld.
a diakoni bíbom okok osztályából á presbyter-bíbor- nokokéba; c. 236. §. 1. és 2.). A suburbicárius püspök- bíbornokok k ö zö tt optiónak nincs helye; de a pres- b y ter-bíbornokok valam ely suburbicárius bíbornok- ság o t a consistorium ban prom otiójuk elsősége szerint o p tá lh a tn a k , ha az üresed és alkalm ával a C uriában jelen v o ltak vagy igazolják, hogy a pápa á lta l re á ju k b ízo tt ügyben ideiglenesen k e lle tt távol lenniök. A bíborn o k -d ék án m indig az ostiai püspökséget
optál-163 32*
§. 3. és 4.).
Végül partikuláris, illetve singularis jog értelmében egyéb rendkívüli betöltési módok is szoktak előfordulni, mint pl, az ú, n. ius primarum precum alapján való betöltés, amely alatt egyes fejedelmeknek biztosított az a jog értetik, hogy a trónra- lépésük első évében megüresedett valamely javadalomra vagy alapítványra általuk kiválasztott egyént ajánlhatnak a betöl
tésre jogosítottnak (collator). Ez az ajánlás eredetileg csak kérelem jellegével bírt, melynek teljesítése azonban — mond
hatni — szükségképeni követelmény gyanánt tekintetett, annyi
val is inkább, mert általa mintegy a fejedelemnek szerencsés trónra lépte alkalmából üdvözlése s jóindulatának egyház irányában való biztosítása céloztatott. Idővel e jog oly értelmű kiterjesztést nyert, hogy a fejedelmek nemcsak a trónra léptük évében megüresedett állásra, hanem egyáltalán valamely, uralkodásuk alatt üresedésbe jött káptalani javada
lomra vonatkozólag gyakorolhatták az ajánlás jogát. E jognak legrégibb gyakorlata a 13-ik században történt a római-német császárok részéről, majd megadatik az más uralkodóknak is;
sőt több tartományúr és emellett királyi hercegek nejei is elnyerték azt a női szerzetrendek irányában és Németország
ban interregnum esetén a birodalmi vicariusok is igényelték és gyakorolták. A régi Németbirodalom feloszlásával s különösen a saecularisatio után a ius primarum precum végleg megszűnt vagy a nominatio jogába olvadt be.142
61, §. A javadalomba való beiktatás (institutio reális seu corporalis, inthronisatio, installatío, investitura).
ScharnagI, Der Begriff der Investitur in den Quellen und der Literatur des Investiturstreites, 1908. Wirtz, Donum, inves
titura, conductus ecclesiasticus, Zeitschr. der Savigny Stift. í.
Rechtsgesch. Kan. Abteil, IV. 116. Vermeersch-Creusen, Epi
tome, II. n. 773, 774, Häring, Grundzüge, II, 166. §. Prümmer, Manuale iur. can. Qu. 432. Grosz-Schueller, Lehrb. 63. §.
A z egyházi h iv atal b e tö ltésén ek h arm ad ik ak tu sa a beiktatás, vagyis az e ln y e rt jav ad alo m tén y leg es
bir-142 Srbik, Das ius primarum precum. Zeitschrift d..
Savigny-Stiftüng. Kan.-Abteil IV. 486—497. Grosz-Schueller, Lehrb. 141—143, 1.
164
to k b a vétele (institutio corporalis, missio vel intro
ductio in possessionem),, am ely püspökségnél inthro- nisatio, kanonokságoknál installatio s plébániáknál i investitura elnevezésekkel is szokott m egjelöltetni.
E n n ek nyilvánosan s ü n nepélyesen kell történnie, hogy k ö z tu d o m á sra jusson: ki n y erte el a jav adalm at.
S enki a m ár ré szére adom ányozott javadalom ba m ag át önhatalom m al be nem helyezheti, hanem csakis az illető egyházi ható ság ú tjá n veheti azt birtokba és
— h a oly jav ad alo m ró l van szó, am elynél a hitvallás (professio fidei) le tétele van előírva, — a beiktatás csak a h itv allás le té te le 134 u tán tö rtén h etik (c. 1443.
§. 1.). A püspökök az apostoli szék iránti engedelm es
ség re is esk ü t teszn ek (c. 332. §. 2.).
N em consistorialis jav ad alm ak n ál a b eik tatás a h elyi o rd in ariu s h atásk ö réb e tartozik, aki annak foga
n a to s ítá s á ra valam ely alk alm as egyházi férfiút (de nem világi egyént) d eleg álh at (c. 1443. §. 2.). A beik
ta tá s n a k a p a rtik u láris jog avagy a törvényes szokás á lta l m eg állap íto tt m ódon kell végbem ennie, hacsak a b eik ta tá si alak szerű ség m e g tartása alól az ordinarius k ife je z e tt írásb eli felm entést nem ad, m ely esetben a d isp en satio h e lv e tte síti a birtokba v ételt (c. 1444.
§. I .).144 A helyi o rd in ariu s m egjelöli az időt, am elyen
§. I .).144 A helyi o rd in ariu s m egjelöli az időt, am elyen