rálisa IX. Gergely idejében és Quígnonez bíbornok VII. Kele
96 Az isteni jogon (ius divinum naturale et positivum j alapuló, valamint általában nagyobb mérvű akadályok alul fel
mentés nem adható s így az ilyenben szenvedő egyén nem pos- tulálható, c. 15. X. I, 14.; c. 6. X. I, 20.; c. 2. X. I. 21.; c, 10 X. I, 9.
480
146
lu t többsége s ha a p o stu latio v á la sz tá ssa l k o n k u rrál (a szavazók egy része v álasztan i, m ásik része postu- lálni a k a r), úgy k é th a rm a d többség kívántatik, vagy
is szükséges, hogy a v álasztó k k éth a rm a d a a postu- la tio ra szavazzon, m ert h a a v á la sz tá s ú tjá n je lö l
hető egyén a szav azato k eg y h arm ad án ál csak egy sz a v a z a ttal is többet nyer, úgy ő lesz p erso n a legi
tim e designata-vá (c. 180. §. 1.). A zon szavazónak, ak i p o stu láln i óhajt, ebbeli kívánságát a sz a v azat
lapon a ,,postulo“ szóval k e ll kifejeznie. A „postulo a u t eligo“ kifejezés csak v álasztás g y an án t érvényes, feltév e term észetesen, hogy az illető, akire a szava
z a t a d a to tt, semmi kánoni ak a d á ly b a n nem szenved (c. 180. §. 2.).
A p o stu latio nyolc n ap a la tt ’7 ahhoz a hatósághoz te rje sz te n d ő fel, am elyik a v álasztás esetén confirm a
tio ra jogosult, feltéve, hogy h a ta lm a van az illető kánoni a k a d á ly alól d ispensálni; különben pedig a p áp áh o z vagy ahhoz a hatósághoz, am elyiket a d is
p en satio a d á s á ra v a ló jog m egillet (c. 181. §. 1.).
H a a p o stu la tio az elő írt idő a la tt az illető hatósághoz nem k ü ld e tik el, úgy az ipso facto sem mis lesz és a v álasztó k az illető esetre (pro ea vice) az electio és a p o stu la tio jogát elvesztik, hacsak be nem bizo n y ítják , hogy a p o stu latio b ejelen téséb en jogos a k a d á ly m iatt v o ltak gátolva (c. 181. §. 2.).
A p o stu lá lt egyén az illető javadalomra vonatkozóan semmiféle jogot, tehát még ius ad rem-et sem nyer és az illeték es egyházi felsőség a postulatiót te t
szése szerint visszautasíthatja (c, 181. §. 3.). A m ár b e je le n te tt p o stu la tió t a p o stu láló k vissza nem von
h a tjá k , legfeljebb az illető egyházi felsőbb hatóság beleegyezésével (c. 181. §. 4.). A p o stu latio n ak az ille té k e s egyházi ható ság á lta li helyeslésével, am ely 97
97 Az eddigi jog szerint három hónap alatt; c. 16. in Vito I. 6.
147 31'
482
adm issio-nak m ondatik, a hivatalhoz való te lje s jog m egszereztetik, feltéve, hogy azt az a d m ittá lt egyén elfo g ad ja (c. 182. §. 3.). H a pedig a p o stu latió t az illeték es h atóság v isszau tasítja, a v á lasztási jog a p o stu láló k ra száll vissza (c, 182. §. 2.).
59. §. Egyszerű (megerősítést nem igénylő) v á la sz tá s.
Az apostoli szék betöltése.
Hinschius, Kirchenr. I. 217. 1. Zöpfel, Die Papstwahlen u.
d. mit ihnen i. nächst. Zusammenhang stehend. Zeremon. i. ihr.
Entwickl, V . 11. bis 14 Jahrhund. 1872. I. Lorenz, Papstwahl u.
Kaisertum, 1874. Th. Granderath, Die Papstwahl [Stimmen aus Maria Laach, I. (1874) 401.] Grauert, Papstwahlstudien (Hist.
Jahrb. XX, (1899) 231. s köv. 1.). H. J. Wurm, Die Papstwahl.
Ihre Gesch. u. Gebrauche, 1892. P. Piazenza, La vacanza della S. Sede, il conclave, l'elezione del nuovo Papa, 1903. L. Gau- gusch, Das Rechtsinstitut der Papstwahl, 1905. Lukács J.
A pápaválasztás jogtörténete és tételes joga, 1914. Hergenrother - Hollweck, Kirchenr. 267. s köv. 1. Haring, Grundzüge, II.
167. §. Sägmüller, Lehrb. 1. 88. §.
A z egyszerű választás (electio sim plex), m ely a v á lasztás elfo g ad ásáv al v álik b efejezetté, m a csakis eg yetlen h iv atalra, t. i. az apostoli székre n y er a lk a l
m azást.
Legrégebben a p áp a, illetve a róm ai p ü sp ö k m egválasztása épúgy tö rtén t, m int a többi püspököké, t. i. a nép a szom szédos püspökök (ostiai, albánói és portói) közrem űködésével e jte tté k meg a v á la s z tá s t és a m eg választott p á p á t az ostiai p ü sp ö k sze n te lte fel.
M időn a róm ai császáro k k eresztén y ek k é lettek , a v álasztásb a — főleg N agy K o n stan tin ó ta — gyak
ra n s döntőleg beavatkoznak, a rra vonatkozólag tö r vén y ek et b o csátan ak ki,98 a v itás v á la sz tá so k k é rd é sében döntenek, sőt o ly k o r a róm ai püspöki, ille tv e
98 c. 8. D. LXXIX.; c. 1, 2. D. XCVII.
* 148
p á p a i széket m aguk tö ltik b e ." A nyugatróm ai biro
dalom bukása u tá n a germ án k irály o k s keletróm ai csász á ro k (O doaker, N agy Theodorik, Ju stin ian u s) a v á la sz tá sb a szintén b eav atk o zn ak s különösen az új p á p a m egerősítésére való jogot igénylik. A k e le t
róm ai császáro k közrem űködése részletesen meg
h a tá ro z o tt (a liber d iurnus-ban leírt) m ódon tö r
té n t.100 IV. C onstantinus P ogonatus császár azonban 684-ben a m egerősítés jogáról lem ondott.
A bizanczi u ralo m n ak Itá liá b a n való bukása u tá n a világi u ralk o d ó k b eav atk o zása csekélyebb m érvű lesz, am ennyiben sem a longobard, sem a frank k irály o k a p á p a v á la sz tás m egerősítését nem igényel
ték, hanem m egelégedtek azzal, hogy a m egtörtént v ála sz tá sró l őket hiv atalo san é rtesítsék és ezt a m aguk részérő l elism erjék .101 A zonban a v álasztás sz ab ad ság át ez időben annál inkább v eszély eztette az, hogy ab b a a róm ai nem esi család o k és politikai p á rto k különböző m ódon és pedig sokszor elh atáro - zóan b av atkoztak. E z é rt a 769. évi la te rá n i zsinat a világiakat a választásb ó l kirekeszti, s náluk csak az utólagos h o z z á já ru lás jogát hag y ja meg, egyúttal kö
veteli, hogy csakis róm ai klerikus legyen m egválaszt
h ató .102 Á m de a róm ai p á rto k a v á lasztásb a ennek da
c á ra is beavatkozván, I. L o th ár a la tt (824) esküvel ígérni v o ltak kötelesek, hogy a m egválasztott nem
" így Constantius császár 355-ben Liberius pápát méltó
ságától megfosztotta és helyébe Felix pápát nevezte ki; Wurm, Die Papstwahl, 12 .s köv. 1. Gaugusch, Das Rechtsinstitut der Papstwahl, 7. s köv. 1. Hergenröther-Kirsch, Kirchengeschichte, 438. s köv. 1.
100 Duchesne, Liber pontif. I. 202. Sickel, Liber diurn. 58.
s köv. 1., 82. 1.
101 Ez azonban csak formai jelentőségű volt, amit főleg az bizonyít, hogy a megválasztott pápa sokszor jóval a választás
nak a császár által történt jóváhagyása előtt felszenteltetett.
102 c. 3, 4. 5. Dist. LXXIX.
149
fog addig felszen teltetn i, míg a c sászár követe e lő tt a h űségeskűt le nem teszi,103
A karolingi birodalom felbom lása u tá n ism ét a róm ai p á rto k a v a tk o ztak be a v á lasztásb a, am inek I, O ttó és III. H en rik igyekszik erély esen g átat vetni;
de eg y ú ttal ugyanők a róm ai n ém et császáro k b e a v a t
kozási jo g át — az I. L o th ár á lta l k ívánt te rje d e le m ben —• b izto síto tták . S ettő l fogva a császáro k tö ltik be a p áp ai trónt. II. D am asus (1048), IX. Leo (1048—
1054) és II. V iktor (1055— 1057) III. H en rik császár á lta l — b á rh a a róm ai p apság s a nép utólagos hozzá
já ru lá sá v a l — n y erik el a p áp aság o t. E z é rt s m ivel a róm ai nem esi család o k b eav atk o zása sem szű n t meg, II. M iklós p á p a ,,In nom ine D om ini“ k e z d e tű d e c re tu - m ával (1059) e lre n d e lte ,104 hogy a v á la s z tá s t a p ü spökbibom okok készítsék elő és a többi biborno- k o k k al eg y ü tt e jtsé k meg, a k lé ru sn á l és a népnél pedig csak a jóváhagyás joga legyen. M in d a z á lta l a c sászár m egerősítési jogát ő is elism eri. III. S á n d o r p á p a a h a rm a d ik la te r áni zsinaton (1179) k ia d o tt ,,L icet de v ita n d a “ k e z d e tű d e c re ta lisáv a l105 m eg
h agyja, hogy a p á p á t a bibornokok k é th a rm a d szó
többséggel v álasszák és pedig a róm ai k léru s, a nép s a c sá sz á r m inden b eav atk o zása nélkül. E z alapon fejlő d ik tovább, illetv e n y e r ré sz le te s szab ály o zást a p á p a v á la sz tási jog a későbbi p á p á k törvényhozási tevékenységével, ak iknek ide vonatkozó re n d e le té i csakis a III, S án d o r féle v á lasztási szab ály o k at k i
egészítő re n d e lk e z ése k e t ta rta lm a z n ak , a m elyek kö
z ü l felem líth ető k : a X. G erg elv (a konklave lé te sí
té se ),106 107 V. K elem en,167 II. G y u la (a szim oniakus vá-103 Wurm, id. m. 22. 1.
104 c. 1. D. XXIII.
105 c. 6. X. I, 6.
106 c. 3 in Clem. I, 3.
107 c. 2 in Clem. I, 3.
150
lasztás e lle n ),108 IV. P á l,109 XV. G ergely (az egész v á la sz tá si e ljá rá s kim erítő ren d e z é se),110 V III. O r
b án ,111 X II. K elem en,112 IX. P iu s113 ési X III. Leo114 p á p á k á lta l m eg állap íto tt szabályok.
M indezek a la p já n kim erítő p á p a v á la sz tási tö r
vényt lé tesít X. Pius p áp a 1904. dec. 24-én k e lt ,,Vacante Sede A postolica“ k ezd etű constituciójá- v al,115 m ely a korábbi p á p a v á la sz tási törvények kö zül csak ugyanezen p áp án ak 1904. jan. 20-án k elt
„Commissum nobis“ (a vétójog e ltö rlé se )116 és a X III.
L eónak ,,Praedecessores nostri“ (1882. m áj. 24,)117 k ez d e tű re n d e le té it, v alam in t azon u ta s ítá s t118 hagyja meg, m ely a rendkívüli időben s körülm ények közt való v ála sz tá s esetén irányadó.
A m ai jog, különösen a „Vacante Sede“ konstitu- ció szerin t kizárólagos aktiv v álasztójoga van a kine
v ezett (k reált) s a k onklávéban jelenlévő bibom okok- nak,' ha kinevezésük m ár nyilvánosságra h o zato tt s legalább a diakoni ord ó t felvették, még h a a bibor -108„Cum tóm divino" const. (105 jan. 14.) Turini bullarium V. 405.
109„Cum secundum" constit. 1558 dec. 16 Turini buli.
VI. 545.
110„Aeterni patris" const. (1621 nov. 15) Turini bull.
XII. 619.
111„Ad Romani Pontificis“ const. (1626 jan. 28) Turini bull. XIII. 428.
112 , Apostolatus officium" const. (1723 okt. 4) Turini bull.
XXIII. 443.
113„Cum Romanis Pontificibus" const. (1869 dec. 4); „In hac sublimi" const. (1871 aug. 23.); „Licet per apostolicas lit
teras" const. (1874 szept. 6.); „Consultari" constit. (1877 okt.
10.) és az 1878 jún 10.-én kiadott „Regolamento".
114„Praedecessores Nostri" const, és Regolamento (1882 máj. 24).
115 CIC függel. I. docum.
116 CIC függel. II. docum.
117 CIC függel, III. docum.
118 CIC függel. a III. docum. után.
151
tele, eskü, bíbornoki k a la p á ta d á sa , a száj becsukása és kinyitása, a gyűrű á tad ása, cím k iu talása) n álu k még végbe nem is v ite tte k ,119 vagy ha cen zú ráv al sú j- ta tta k is.120 V álasztó jo g o t nem g y ak o ro lh atn ak a bibornoki m éltóságtól elm o z d íto tta k vagy a rró l le m o n d o ttak (feltéve, hogy a p á p a a lem ondást jóvá
h a g y ta ).121 V á laszth ató k pedig (passiv vál. jog) a te lj es korú k e re sztén y fé rfia k ;122 te h á t passiv v á lasztójoga csu p án a nem k ereszteltek n ek , a nőknek, az eszü k h a sz n á la tá tó l ta rtó sa n m egfosztottaknak, a nyilvános eretnekeknek, schism aticusoknak, s hit- hagy ó k n ak (a p o statae), v alam in t azo k n ak nincsen, ak ik az episcopatus eln y erh etéséb ő l isteni jog szerint ki van n ak zárva.
H a a p áp a a k ö zzsin at folyam a a la tt h a ln a is meg, a v á la sz tá st ak k o r is a bibom okok e jtik meg a k á r R ó
m ában, a k á r m ásutt, és a k ö zzsinat ily en k o r sem v á la sz th a tja meg a p á p á t.123
A v á la sz tá sra az összes bibornokok m eghívandók, akik, h acsak törvényes a k a d á ly fenn nem forog, a v á la sz tá sra k itű zö tt hely en m egjelenni k ö telesek .124 A z elh u n y t p áp a lelki ü d v éért a gyászisteni tisz te le te k (exequiae) kilenc, nem közvetlenül egym ás
u tá n következő napon á t ta rta tn a k , am elyek azonban 11B „Vacante Sede Apóst." n, 30, 32,
120 „Vacante Sede Apóst." n. 29., c, 2. in Clem. I, 3.
121 „Vacante Sede Apóst." n. 31,
122 Azonban IX. Bonífacius óta (1389) csak bíbornokot és VII, Kelemen óta (1523) csak olaszt választottak meg.
123 Amikor a pápák közzsinatot hívtak össze, mindig ren
deletben nyilatkoztatták ki, hogy a zsinat tartama alatt beálló netání széküresedés esetén a pápaválasztás egyedül a bíbornoko- kat illesse. így legutóbb IX. Pius Cum Romanis Pontificibus constitutiójával (1869 dec. 4.) L. Lukács J A pápaválasztás jogtörténete és tételes joga, 141, 1,
124 „Vacante Sede Apóst." n, 35.
a k é p fejezen d ő k be, hogy az elhunyt p áp a h a lá la és a bíbornokoknak a konklávéba való bevonulása közt 15— 18 napi időköz legyen.125 * Eközben, illetve tü stén t a p á p a h a lá lá n a k hivatalos m eg állap ítása u tá n a bi- bornokok gondoskodnak az egyháznak a széküresedés id e je a la tti k o rm án y zatáró l s evégből három idősebb bibornokot v álasztan ak , akik a C am erlangóval együtt a z időleges ko rm án y zat teen d ő it e llá tjá k ; de m inden h a rm a d ik nap h elyükbe a h iv atali kor szerint követ
kező három bibornok lép, míg a C am erlango a b izo tt
ság n ak p erm anens tag ja. E g y ú ttal az evégből ta rto tt g en eralis és p a rtik u lá ris congregatiókon m egteszik az in té z k e d é se k et a v álasztás előkészítésére, különösen helyének, az ú. n. konklávénak a berendezésére.
A konkláve helye az a város, ahol a p á p a m eghalt, m a re n d sz e rin t Róm a. A zonban a konklávén kívül tö rtén ő v ála sz tá s a m ai jog szerint nem lesz érv én y te le n .128
A z ex seq u iák befejeztével, illetve a p áp a elhuny- tá tó l szám íto tt 15 nap m úlva a v álasztó k a k o n k lá
véba vo n u ln ak be; sőt a választó kollégium nak jogá
b an áll a bevonulást még további 2— 3 nap p al elhalasz
tani, de úgy, hogy a p áp a h a lá la és a v álasztás közt 18 n ap n ál több időköz n e m aradjon. A bevonulás után a konklávéból azok, kik a v álasztás a la tt o tt nem le
h etnek, távozni kö telesek és a konklávé szigorúan el- záratik . M inden bibornok a konklávéba szem élye kö
rü li sz o lg á la tté te lre k ét k lerik u st vagy világi egyént v ihet m agával (konklavísták) ,127 akik esk ü t tenni ta
r-125 így rendeli XI. Pius 1922 márc. 1-én kelt „Cum proxi
me" kezdetű Motupropriójával (Acta Ap. Sed. XIV. 145, 1.) Azelőtt az exsequiák 10 napig tartottak s a 11-ik napon történt a conclavéba való ünnepélyes bevonulás.
128 „Vacante Sede Apóst." n. 46.
127 „Vacante Sede Apóst." n. 38. De XI. Piusnak 1922.
márc. 1-én kelt „Cum proxime“ motupropriója szerint a vá
lasztó bibornok csupán egy conclavistát is vihet magával.
153
. I
toznak, hogy a konklávéban tö rté n te k e t tito k b an t a r t já k m indaddig, mig ez alól a p áp a nekik felm entést nem ad. A k o n k lav isták n ak a külvilággal való é rin tk e zése és levelezése szigorú ellenőrzés a lá vétetik. De a v álasztás érv én y ét e szabályok m egsértése nem befo
lyásolja.
A v á la sz tá s tö rté n h e tik :128 1. per quasiinspira- tionem sive per acclamationem, am időn a konklávéban levő bíbornokok egyhangúlag ,,e ligo“ fe lk iá ltá ssa l — ,,nem ine d issen tien te et nullo p ra e c e d en te speciali tra c ta tu “ — e jtik m eg a v á la sz tá st; 2. per compromissum, m időn a k ard in áliso k a választó jo g g y ak o rlását m aguk közül v á la sz to tt n éh án y (3, 5, 7) egyénre ru h á z z á k át.
A com prom issum hoz az összes v álasztó k beleeg y e
zése s az szükséges, hogy a com prom issum ú tjá n i v á la sz tá sra vonatkozó ré sz le te s m eg állap o d áso k at egy
hangúlag h a tá ro z z ák el és hogy a v á la sz tá s jo g át n e csupán egy egyénre ru h ázzák át. H a e jog com pro
m issum ú tjá n csak k é t egyénre ru h á z ta to tt, úgy nincs m egengedve, hogy m aguk közül v á la ssz a n a k ; de ha a com prom issariusok szám a k ettő n él több, úgy m aguk köréből is v á la s z th a tjá k az új p á p á t; 3. per scruti
nium, azaz írásbeli titkos szavazással kétharm ad többséggel tö rtén ő v á la sz tá s á lta l. A z apostoli szék b etö ltésén ek m anapság ez a legszokásosabb m ódja.
A szavazás ú tjá n való v á la sz tá s három ré szre — antescrutinium , scrutinium és p o stscru tin iu m — oszlik.
Az antescrutinium a következő cselekményekből áll: