36 Const, dogm. I. de eccl. Christi c. 4.
22
Az egyház uralmi alkata. Az egyház alkotmánya az óllamtanban (s a politikában) megkülönböztetett államformák (monarchia, arisztokrácia, demokrácia) egyikébe sem soroz
ható, jóllehet benne többé-kevésbbé ez uralmi alkatok min- denikének elemei feltalálhatok. Nevezetesen monarchikus az egyház alkotmánya annyiban, amennyiben az egyház látható feje a római püspök, aki mint Krisztus helytartója az egyházi teljhatalmat (plenitudo potestatis), illetve a primátust közvet
lenül isteni rendelésből (iure divino) nyerte. És pedig a pápá
nak ez a teljhatalma nemcsak monarchikus jellegű, de egyúttal abszolút uralom, mert a papa elkatáiozásai s cselekvényei az egyházi hatalom minden más tényezőjétől függetlenek. Azon
ban az egyház alkotmánya egyúttal arisztokratikus is, ameny- nyiben a püspöki hatalom szintén iure divino keletkezett, önálló uralom az egyházban. Végül az egyházalkotmánynak demokratikus vonása abban jut kifejezésre, hogy a klérusba bármely keresztelt férfi beléphet, ha az e részben előírt fel
tételeket igazolja, és hogy az egyházi hivatalok elnyerésének lehetősége jogilag úgy, mint tényleg bárki számára nyitva áll s nem valamely társadalmi osztályhoz tartozástól van felté
telezve.
Az egyház alkotmánya tehát a monarchia, arisztokrácia és demokrácia előnyös sajátságait egyesíti magában; de külön
leges minőségénél s rendeltetésénél fogva ez államformai ka
tegóriák egyikével sem hasonlítható össze. Leginkább mégis az abszolút monarchiával helyezhető párhuzamba, míg a demokratikus uralmi alkat az egyház lényege s berendezésével (hierarchiai szervezetével) legkevésbbé fér össze.37
42. §. A hierarchia.
Wernz, Ius decret. II. 1—24. Maroto, Institutiones, I.
n. 489—481, 573—577. Vermeersch-Creusen, Epitome, I. n. 200—
201. Hilling, Das Personenrecht d. Codex iur. can. 8. §. Wernz- Vidal, Ius canonicum, II. n. 47—56. Sägmiiller, Lehrb. I. 12. §.
A K risztustól szárm azó egyházi h atalo m á lta la
37 Heiner, Kath. Kirchenr. (5. kiad.) 121—123. 1. Míg Chelodi szerint (Ius de personis, 94. 1.) az egyház „habet for
mam regiminis specialem eique unice propriam; ex appella
tionibus vero quae reliquis societatibus tribuuntur, maxime ei conveniret nomen monarchiae temperatae."
23
az ap o sto lo k ra s legteljesebb m érvben P é terre, az apostolfőnökre ru h á z ta to tt.38 A P é te rt illető ezen te l j h atalo m (plenitudo potestatis) a p áp ára, m int P é te r apostol szem élyszerű u tó d já ra szárm azo tt át, kinek ebbeli elsősége primatus honoris et iurisdictionis-nak m o n d atik .39 A z ap o sto lo k n ak a püspökök k o rporative u tó d ja i (successio apostolica) és ez úton szárm azo tt á t re á ju k az apostoloknak. K risztu stó l n y e rt hatalm a.
Szóval az apostoli successio alapján40 a püspökök, é lü kön a p ápával, m int az apostolfőnöknek, P é te rn e k sz e m élyszerű törvényes u tó d jáv al, b írjá k az egyházi h a
talm at, m elynek többi részesei azt, a k á r közvetlenül, a k á r közvetve, m egannyian csakis a p á p á tó l és a p ü s pököktől nyerik.
A z egyház te h á t societas inaequalis, m ert egyházi hatalo m m al nem az összes egyháztagok, hanem csakis az o rd in áltak , vagyis azok a k ere sz té n y ek v an n ak fe lru házva, ak ik re azt a p á p a és a püspökök kisebb-nagyobb m érvben á tsz á rm a z ta ttá k . ,,O rdo ex C hristi in stitutione
38 Máté 16, 18. Ján. 14, 16. Luk. 22, 23. Vatic. Scss. IV.
const, dogm. 1. de Ecclesia Christi c. 1., Professio Catholicae fidei (Codex Iur. Can. LXIV.).
39 can. 218. és 219., Syllab. error, n. 34.; Vatie, sess. IV.
const, dogm. de Ecclesiae Christi (c. 2.).
,0 Az apostolok tevékenysége Krisztus rendelése szerint az egyházban örök időkre szól s ezért az apostolok az általuk vezetett nagyobb községek számára férfiakat rendeltek ki, akik mint az ő utódjaik a községét vezessék és ezek püspököknek éTtíoKOTTOi) neveztettek (bár eleinte az éiriOKOiroi, irpeaßüxepox, émpeXriTaí, bictKOvoi stb elnevezések a keresztény községek vezetőire promiscue használtattak, mivel e tisztségek szigo
rúan elkülönítve nem voltak). Az apostolok által kirendelt püspökök aztán — az apostolok utasítására — a községek vezetésének feladatát kézfeltétellel alkalmas egyénekre, mint az ő utódjaikra ruházták. Clem. Rom. Corinth I. c. 44. Ire- naeus, adv. haeres, 1. III. c. 3., 1. IV. c. 26., 33. Tertull., De praescr. haer. c. 32. A Cod. Iur. Canonici is határozottan ki
mondja, hogy „Episcopi sunt Apostolorum successores ..." (c. 329.) 24
clerico s a laicis in E cclesia distinguit ad fidelium reg i
m en e t cultus divini m inisterium “ , m o n d ja az egyházi törvénykönyv (c. 948.). E nnélfogva az egyház ta g ja i két re n d re oszlanak, t. i. a korm ányzók (xArjpog, clerus) és a nép, laikusok (Xaóq, plebs) rendjére; am az az u r a l
kodó ( ecclesia regnans seu docens), em ez az e n g ed el
m eskedő egyházat ( ecclesia obediens seu discens) a l
k o tja (c. 107., 108., 948.). A z előbbihez tarto zó k , a k léru s ta g jai az egyházi h a ta lm a t ism ét nem egyenlő te rje d e le m b en b írják, hanem az ordinatióval re á ju k az kisebb-nagycbb m érvben öm leszlik át és az egyházi h atalo m viselőinek ez a jogilag re n d e z e tt lépcsőzete, eg y m á su tá n ja egyházi hierarchiának (itpá dpxn, sacer principatus) neveztetik. És pedig a h ierarch ia h a ta l
m át nem a hívek összességétől, se nem az állam tó l, de a h ierarch ia szerveitől, az egyházi hatóságoktól nyeri s összes jogai végső fokban m agától K risztu stó l e re d n ek (c. 109.).41
A z egyházi hatalom k é t alk atelem én ek (potestas ordinis, pot. iurisdictionis) m egfelelőleg a kánon jog m egkülönböztet hierarchia ordinis-1 és hierarchia iuris- dictionis-1. A z előbi a potestas ordinis, az utóbbi a p o te s
tas iurisdictionis viselőinek egym ásutánja, lépcsőzete.
A h ierarch ia ordinis ism ét kétféle, ú. m. hierar
chia ordinis iuris divini és hierarchia ordinis iuris ecc
lesiastici, aszerint, am int isteni ren d e lé se n (ius divi
num ), avagy tö rté n e ti fejlő d ésen (ius hum anum ) nyug
szik. A z isteni jogon (ex divina institutione) alap u ló h ie ra rc h ia o rdinis-nak fokozatai a püspökség, presby- terség és a diakonaius, illetve ministerium (ordines hierarchici, c. 108. §. 3.); míg a h ierarch ia ordinis
41 Cone. Trid. Sess. XXIII. c. 6. de ref.: ,,Si quis dixerit, in ecclesia catholica non esse hierarchiám divina insti
tutione institutam, quae constat ex episcopis, presbyteris et ministris: anathema sit."
többi tag o zatai iure hum ano jö ttek lé tre s ezek: az aldiakonatus, acolythatus, exorcistatus, lectoraius és ostiariatus (ordines non hierarchici).
A p o testas ordinis teljesség e a püspökökre, m int az apostolok jo g u tó d aira v ite te tt át (apostoli succes
sio). De közülök a róm ai püspök, m int P é te r apostol szem élyszerű u tó d ja, az egész v ilágra szólólag b írja azt, míg a többi püspökök .c sa k bizonyos te rü le tre (megye) vonatkozólag. A püspöki és a p resb y teri re n d közt a leglényegesebb különbség, hogy az ordo (kü
lönösen a felsőbb rendek) to v áb b ad ása csakis a püsp ö k ö t illeti. M ivel a püspöki és p re sb y te ri r e n dekkel a m iseáld o zat b e m u ta tá sá ra való, te h á t te r- m észetfölöttí képesség van összekötve, e zért e k e ttő eg y ü tt a sacerdotiumot a lk o tja (Trid. Sess. X X III. de sacr. ord. cap. 1, can. 1.).
A püspökség, presbyterség, diakonatus és aldia
konatus felsőbb rendek (ordines majores) ,42 az acoly
thatus, exorcistatus, lectorctus és ostiariatus pedig al
sóbb rendek (ordines minores seu inferiores, c. 949.).
A z ordines m inores jelenleg nem valóságos rendi fu n k ciókat ta rta lm a z ó állások, hanem csakis a felsőbb r e n dek, főleg a p resb y terség elnyeréséhez szükséges elő zetes fokozatok g y an án t szerep eln ek (c. 973. §. 1.).
A p o testas ordinis az ordinatio által szereztetik meg, de a k léru sb a való felv ételt m ár az ú. n. prima tonsura b izto sítja (c. 108. §. 1.). Ez pedig egy s a já to s sz e rta rtá s, am ely a h a jn a k a fejtető n való leborotvá- lásából, a choruson h aszn áln i szokott öltöny (S u p er- pelliceum ) á tn y u jtá sá b ó l és bizonyos püspöki im ákból áll. V ele azonban semmi sp iritu alis hatalom , illetve ordo nem szereztetik, de a papi re n d k iv áltság ain ak e ln y erése bizto síttatik . A to n su ra te h á t az ordók fel—
42 Az aldiakonatust III. Ince pápa nyilvánította a felsőbb rendek közé tartozónak (c. 9. X. 1, 14.; c. 7. X, 1, 18.).
26
vételéhez szükséges előkészítő cselekvény, am ellyel a pap i re n d jogai m egszereztetnek.
A hajnak a fejtetőn való leborotválása a vezeklőkön kívül a szerzeteseknél már a 4-ik században előfordul a világi hiúságról való lemondás jeléül. E szokás aztán a világi papok
nál is gyorsan elterjedt. Különben a tonsurának történetileg három alakja különböztethető meg, u. m. a) a tonsura S. Paulí t. i. a fejről a hajnak teljes leborotválása.43 Ez a forma eleinte csakis a szerzeteseknél volt szokásban és később csak keleten maradt fenn; b) a tonsura S. Petri, azaz a hajnak a fejtetőn való leborotválása akképen, hogy a fej alsó részén köröskörül hajkoronát (Corona) hagynak. Ez főkép a világi papoknál volt szokásos és később az egész nyugati egyházban elterjedt;44 c) a tonsura Simonis Magis vagy tons. S. Joannis, amely a fej előrészének leborotválásában állott s főkép az ír és skót pa
poknál volt szokásos, A tonsura eleinte az első felszenteléssel egyidejűleg, mint azt kísérő szertartás szerepel. De a VI. szá
zadtól fogva az alsóbb rendektől elkülönítve, önálló aktus gya
nánt tekintetik.45 * Elterjedésének alapja abban a szokásban ke
resendő, hogy a szülők gyakran még serdületlen gyermekeiket az egyházi szolgálatnak szentelvén, nevelés végett a püspök
nek adták át. Ezek aztán az ordines minores-t még nem nyer
hették el, hanem nekik csak a tonsura adatott fel.48 N ém elyek a püspöki ordót nem külön ren d n ek , hanem p u sztán a p resb y teri or dó k ite rje sz té sé n ek (extensio, com plem entum ) v élik47 a trid en ti zsinat egyik c a p u tjá n a k cím felirata (,,de septem ordinibus") a la p já n .48 A zonban a püspökségnek a presbyterségtől külön ren d i m inőségét b izo n y ítja az, hogy a b érm á
lá st és a felszen telést (és pedig a felsőbb re n d ek re 43 Ap. csel. 21, 24.
44 Sőt ezt a római kath. egyház hivatalosan elfogadta, c. 7. C. XII. qu. 1.
45 c. 5. Dist. 28.
48 Ságmüller, Lehrb. I. (3. kiad.) 200. 1.
47 Aquinói Sz. Tamás, Sent. lib. IV. qu. 3, a. 2. és Summa Theol. Suppl. qu. 40, c. 5. P. Schanz, Die Lehre von den Sacramentcn der kath. Kirche 673. s köv. 1. Sägmüller, Lehrb- I. 199. 1.
48 Sess. XXIII. de sacr. ord. cap. 2. de ref.
27
nézve kivételt nem tűrőleg) csakis püspöki ordóval bíró egyén végezheti s hogy u gyancsak m aga a trid e n ti zsin at világos k ije le n té se szerin t „episcopos p re sb y te ris su p erio res esse“.49 M ásfelől bizonyos, hogy a CIC. is csak septem ord in es-rő l szól, am ennyiben a 949. ca- nonban k in y ila tk o z ta tja : ,,In canonibus qui sequuntur, nom ine ordinum m aiorum vel sacrorum in tellig u n tu r p re sb y te ra tu s, diaconatus, .su b d iaco n atu s; m inorum vero aco ly th atu s, ex o rcistatu s, lecto ratu s, o s tia ria tu s“ , és a püspökség fe la d á sá t eszközlő actu st consecratio episcopalis-nak (nem o rdinatiónak) m ondja (így pl.
c. 333, 954, 1006. §. 1.). A zonban viszont k ijelen ti, hogy ordinare, ordo, ordinatio, sacra ordinatio a la tt
— a püspökké szentelésen kívül (p ra e te r co n secra
tionem episcopalem ) — a 949. kánonban elősorolt or- dók és a prim a to n su ra is értendők. T eh át e kánon a püspökséget, b árh a ennek fe la d á sá t co n secratiónak (nem o rdinatiónak) nevezi, világosan az ordók közé sorozza, sőt még a prim a to n su rá t is o d aszám ítja.
A hierarch ia iurisdictionis-nak isteni jogon (ex divina institutione) k e le tk e z ett tag o zatai a pápaság és püspökség (hierarchia iurisdictionis iuris divini).
A tö rté n e ti fejlő d és folyam án (iure humano) a püspökségtől felfelé az érsekség, részletes primatus, exarchátus, partriarchatus és bíbornokság jö ttek lé tre; a püspökségtől lefelé pedig — egyes püspöki iurisdictionalis jogosítványoknak vagy azok bizonyos c so p o rtjá n a k átv itele a la p já n — a c o ad ju to r, gene
ra lis vicarius, szék esk áp talan , archidiakon, arch ip res- b y ter, d ék án és plebánus hatósága (hier, iurisdictionis iuris ecclesiastici seu humani).
A hier, iurisd ictio n is-n ak nem isteni jogon (ex ecclesiae institutione) alap u ló ezen tag o zatai jo b b ára
49 Sess. XXIII. de sacr. ord. c. 4; can. 7. de ref.
28
tiszteleti állások jelentőségével b írn ak és iurisdictio- n alis ta rtalm u k — kivéve az érsek, co ad ju to r, gene
ralis vicarius s a k á p ta la n h ató ság át — vagy eg y álta
lán nincsen vagy igen csekély m érvben m a ra d t fenn, M Á SO D IK FE JE Z E T .
Hierarchia ordinis.
43. §. Az ordinatio. 1. A felszentelő egyénben (ordi
nator) megkívántató kellékek.
Wernz, Ius decret. II. 25—28. Hinschius, Kirchenrecht, I. 1. s köv. 1. Blat, De sacramentis, 361. s köv. 1. M. Leitner, Handb. (2. kiad.) 129. s köv. 1 Scherer, Handb. I. 66. §. Säg
müller, Lehrb. I. 44. §. Haring, Grundzüge d. kath. Kirchenr.
I. 53. §.
I. A p o testas ordinis ritu a lis á tsz á rm a zta tá sa ordi
natio /'xeipoTovía, x^ipoheaia , felszentelés) á lta l tö rté nik. E zt az a k tu st a trid e n ti zsinat sacram entum nak
n y ilv án ítja, m időn ren d eli: ,,Si quis dixerit, ordinem , sive sacram ordinationem non esse vere, et proprie sacram entum a C hristo Domino institutum ; vel esse figm entum quoddam hum anum , excogitatum a viris reru m ecclesiasticarum im peritis; au t esse tan tu m ritum quendam eligendi m inistros verbi Dei et sa c ra m entorum : anath em a sít.“ 1 A z ordinatio sacram entum i m inősége kitűnik a Cod. iur. can.-ból is (c. 948.)
A z ordinatio h a tá sa és eredm énye az ordo^iáEi?, gradus), t. i. az a hatalom , m ely az o rdinatio á lta l a
fe lsz e n te lt egyénnel közöltetik, reá átvitetik az ebből eredő hierarchikus állá s az egyházban, am ily m érvben az ordinatio, ugyanoly m érvben az
ordo is sacram entum . N evezetesen a k anonisták több
ségének nézete szerin t a sacram entum i m inőség csak a püspöki, p resb y teri és diakoni ordókhoz fűződik,,
1 Trid. Sess. XXIII. de sacr. ord. c. 3.
29
GO w
te h á t az o rdinatio egyedül e ren d e k re vonatkozóan m ondható sacram entum nak. Csakis e rendek, t. i. az episcopatus, p re sb y teratu s és d íak o n atu s (ordines sacri, hierarchici) valóban ordók, m ert csak ezekkel já r eg y ü tt a term észetfö lö tti képesség a szen t m iseáldozat b e m u ta tá sá ra és a sacram entum ok k isz o lg á lta tá sá ra.2 Á m bár e re n d e k m indenike sacram en talis jellegű, s ám bár az o rd in atio á lta l a p o testas ordinis k ü lö n
böző m érvben, illetőleg fokozatokban ö m lesztetik át, mégis csak egy sacramentum ordinis létezik.
H a jd a n az egyházi h iv a ta lra való a lk alm aztatás (KaiáoiaCTig, institutio) és az ord in atio szorosan együtt já rta k , illetve a pap i ren d b e való felvétel v a la m ely hivatal b irto k a s an n ak a la p já n a m egfelelő ordó fe la d á sa által tö rté n t. A h iv a ta lra való k iren d elés nélküli, ú. n. abszolút o rdinatiók nem v o ltak m egen
gedve3 s ilyenek csak a 12. század vége óta jönnek g y ak o rlatb a. A z 1179. évi h arm adik la te rá n i zsinat e lő tt az abszolút o rd in atió k nem csak tilto tta k , de te lje se n jogi jelentőség nélküliek, te h á t érv én y telen ek is voltak. Ez a zsinat azonban m egengedi a beneficium n élk ü li egyének o rd in a tió já t is, ha a püspök e llá tá sukról gondoskodik vagy ha a can d id atu s elegendő vagyonnal rendelkezik.
II. E lső sorban s ren d szerin t a püspökké szen telt egyéneknél, m int az apostolok u tó d ja in á l van meg a képesség a to n su ra és az o rdók érvényesen ( valide) való fe la d á sá ra (facultas sp iritu alis o rd in an d i). A z egyházi törvénykönyv szerin t (c. 951.) az o rdinatio
2 így Sägmüller, Lehrb. I. 197. 1. Hilling, Das Personen
recht d. Codex Iuris Canonici, 16. 1. Ez utóbbi szerint: „Die irrtümliche Ansicht vieler mittelalterlicher Theologen, dass auch die übrigen Ordines, vom Subdiakonat abwärts, sacra- mentalen seien, ist jetzt aufgegeben.“
3 c. 1. D. 10. (conc. Chalced. a. 451, can. 6.) és az 1095. évi piacenzai zsinat is világosan kimondja, hogy „irrita sit ordinatio sine titulo facta" (c, 2. D. 70.).
30
szentségének ren d es kiszolgáltató) a (sacrae ordinatio
nis minister ordinarius) a felszen telt püspök. A p ü s
pöki re n d e t érvényesen felvett egyén á lta l végzett o rd in atio még abban az esetben is érvényes (valida), ha az azt végző egyén az o rd in atio ra nincs is feljogo
sítva. T eh át az eretnek, schism atikus, excom m uníkált, cen su ráv al sú jto tt, le te tt vagy d eg rad ált püspök á lta l tö rtén ő ordinatio is érvényes. Püspöki ordóval nem bíró egyén á lta l az objektiv jogban gyökerező fel
h atalm azás vagy pápai indultum nélkül végzett o rd i
natio érvénytelen (c. 952.).
K ivételesen, nevezetesen az objektiv jog á lta l biz
to síto tt feljogosítás avagy p áp ai engedély a la p já n n é
m ely ren d ek et, t. i. az alsóbbakat (ordines minores) és a prim a to n su rá t püspöki ordóval nem bíró egyén is fe la d h a tja s az így feljo g o síto ttat m ondja az egyházi törvénykönyv (c. 951.) minister extraordinarius-nak.
Ilyenek pedig: a) a bíbornokok (c. 239. §. 1. n. 22.) azon c a n d id atu so k ra nézve, akik s a já t püspöküktől elbo
csátó levelet (litterae dim issoriae) n y e rte k (c. 239.
§. 1. n. 22.), de többé nem a cím egyházuk szo lg álatá
b an á lló k ra vonatkozóan; b) az apostoli vicarius és praefectu s, a nullius a p á t és p ra e la tu s, akik, ha püspöki o rd ó ju k nincs is, te rü le tü k ö n s h iv atalv iselé
sük ta rta m a a la tt a prim a to n su rát és az alsóbb re n d ek et azoknak az egyéneknek, akik ju risd ictió ju k a la tt állan ak , valam in t azoknak is, akik elbocsátó levéllel ho zzáju k u ta lta tta k , érvényesen fe la d h a tjá k (c, 957. §.
2.); c) hiv atalb an lévő szerzetes apátok, ha p resb y teri o rd ó ju k van és benedictioju k m egtörtént, a to n su rát és az alsóbb re n d e k e t legalább egyszerű fogadalm at te tt a lá re n d e ltjeik n e k (teh át nem a noviciusoknak) fe la d h a tjá k ; de egyéb re n d e k re nem szentelhetnek fel s a jelenlegi jog m inden e szab álly al ellenkező kiváltságokai: visszavontnak jelen t ki (c. 964. n. 1.).
K ülönben az exem pt szerzetesek et a püspök m egen-31
g edetten csak s a já t fő elő ljáró ju k tó l n y e rt elbocsátó levél a la p já n o rd in á lh a tja (c. 964. §. 1. n. 2.). A nem exem pt szerzetesek pedig a világiakra érvényes fel—
szentelési szabályok a la tt álla n a k (c. 964, §. 1. n. 4.).
III. Megengedetten ( licite) o rd in álh at:
a) A pápa, aki a to n su rá i s az összes o rd ó k at m indenkire k ite rje d ő illetékességgel és bárhol fe la d h a tja . A kit valam ely re n d re a p á p a ord in ált, azt a
m agasabb re n d e k re is csak a p áp a vagy az á lta la d e le gált p raelatu s p rom oveálhatja (c, 952.). A püspökké szentelés (consecratio episcopalis) az egész egyház
ban a p áp án ak van fe n n tartv a (c. 953.) s m ás p ü spök azt csakis p áp ai felhatalm azás a la p já n végezheti és pedig — hacsak e részben specialis d ispensatio nem a d a to tt — k ét m ásik püspök segédlete m ellett (c. 954.). K eleti ritusbeli egyén részére a to n su ra és az o rd ó k szintén csak p á p a i engedéllyel ad h ató k fel (c. 955.).
b) A co n secrált püspök saját megyéjében s a iurisdictiója a la tt álló egyénekre vonatkozóan (epis
copus proprius), feltéve, hogy az o rd ó n ak m egenge
d e tte n való felad ásáb an (irregularitas, felszen telést a k a d á ly avagy cen su rák által) nincs gátolva.
c) A z a püspök, aki az o rd in atio ra a s a já t p ü sp ö k től törvényes m ódon k iá llíto tt elbocsátó levéllel (litterae dimissoriae) fe lh a ta lm a zá st n y ert.
A p ü spöknek az o rd in atio ra való illeték esség e az eddigi (az egyházi törvénykönyv előtti) jog sze
rin t k o n k rét esetb en m e g á lla p ítta to tt: 1. ratione ori
ginis, azaz a can d id a tu s szü letésén ek h ely e a la p já n . Ille té k e s volt e szerin t az a püspök, akinek m eg y éjé
ben la k ta k az o rd in an d u sn ak a szülei, am ikor ő született. H a ekkor a szülőknek nem volt állandó lakhelyük, úgy ezeknek szü letésh ely e v olt h a tá ro z ó ;4
—
4 c. X. I., 9. Innoc. XII. „Speculatores", 1694 nov. 4_
§. 4, 5.
2. rat. domicilii, vagyis a candidatus lak h ely e a la p ján ; azaz illeték es volt az ordó fe la d á sá ra az a q püspök, k inek m egyéjében a c an d id atu s tíz év óta
la k o tt vagy m ár hosszabb idő ó ta ott te le p e d e tt meg (S m indkét esetben további o ttm a ra d á sá ra esküvel
> e rő síte tt íg éretet te tt5 6; 3. rat. beneficii a püspök azt a ca n d id a tu st c rd in á lh a tta , aki valam ely, az ő egy h áz
fi m egyéjében fekvő s a c a n d id atu s e lta rtá s á ra re n d e lt ib és a rra alk alm as beneficium nak békés b irto k áb an v a n ;0
• 4. rat. familiaritatis seu commensalitii. E z alap o n ille gi té k e s volt a püspök an n ak a c a n d id atu sn ak a felszen telésére, ki három évig sz a k a d a tla n az ő közvetlen szolg álatáb an á llo tt vagy vele közös h á z ta rtá sb an élt.
T a rto z o tt azonban a püspök, h a ilyen egyént ordinált, az ordó felad ásátó l szám íto tt egy hónapon belül ja v a dalom m al e llá tn i;7 5. rat. incardinationis illeték es volt
;'■> az a püspök, aki a ca n d íd a tu st eddigi egyházm egyé
jéből tö rté n t e lb o csáttatása (illetve h a a can d id atu s m ár klerikus, ex card in atió ja) u tá n sa já t m egyéjébe i írásbelileg, fe ltétel nélkül s ö rökre felveszi, am ikor is a c an d id atu s esküvel ígéri új egyházm egyéjében való
m eg m arad ását.8
A jelenlegi jog szerint ellen b en a fe lszen telésre való illetékesség m eg állap íttatik : 1. ratione domicilii et originis, m ely alap o n illetékes az o rd in atio ra az a püspök, akinek m egyéjében van a c a n d id atu sn ak la- kási, valam int születési helye is (in q u a prom ovendus habet dom icilium una cum origine); 2. ratione domi-
■ cilii sine origine, vagyis ez alapon illetékes lesz az a 5 c. 1. X. I, 9. Innoc. XII. Const. „Speculatores“ §. 5.
6 c. 3. X. I, 9. Innoc. XII. „Speculatores" §. 6.
7 Figmento glossa ad c. 2. in VI, I, 9. Trid. Sess. XIV.
7 Figmento glossa ad c. 2. in VI, I, 9. Trid. Sess. XIV.