nek s irregularísok; c. 29. C 16, qu, 1.; c. 2, 3. X. 5, 30.
64
A z ordinatio befejeztév el az o rd in á lta k n a k s az o rd in ato rn ak neve, az ordinatio n a p ja és helye a felszen telési anyakönyvbe (m atricula ordinatorum ) bevezetendők s az o rd in atio ra vonatkozó összes o k irato k gondosan m egőrzendők (c. 1010. §. 1.). A z o rd in atió ró l m inden o rd in á ltn a k bizonyítvány (litte ra e form atae) ad an d ó s akik litte ra e dim issoriae a la p ján idegen püspök á lta l szen te lte tte k fel, e b izonyít
v án y t a s a já t p ü spöküknek — a felszentelési könyvbe való bevezetés végett — b en y ú jtan i k ö telesek (c. 1010.
§. 2.). A zonfelül a helyi ordinárius (szerzeteseknél a ren d i elöljáró) á lta l az ald iak o n atu s felad ásáró l a k e resztelési helynek a p leb án u sa is é rtesíten d ő s a plebánus e rend felad ásán ak m eg tö rtén tét a k eresz
telési anyakönyvbe bejegyezni k öteles (c. 1011.).
48. §. A klerikusoknak az egyházmegye (szerzetes- rend) kötelékébe való felvétele (incardínatio) és abból
való elbocsátása (excardínatío).
Wernz, Ius decret. II. 28. e), 305. Blat, Comment, text.
Cod. Iur. Can. II. n. 44—51. Cocchi, Comment, in Cod. Iur, Can.
II. n. 22—26. Maroto, Instit. I. n. 492—499. Priimmer, Manuale iur. eccles. 83. s köv. 1. Sägmüller, Lehrb. 54. §. Hilling, Das Personenr. d. Cod. I. C. 35, §. Sipos, Enchiridion 24. §.
M inden k lerik u sn ak v alam ely egyházm egye vagy sze rz e tesre n d kötelékébe k ell tarto zn ia. A z egyház m ár régen állá st foglalt a clerici vagi (acephali) ellen és ezeknek, valam in t az idegen, vagyis az egyház
m egyéhez nem tarto zó pap o k n ak ordinatiój á t m egtil
to tta. S a m ai jog is ren d eli, hogy clerici vagi n u lla te nus a d m itta n tu r (c. 111. §. 1.).
A z egyházm egyei k ötelékbe való felvétel incar- dinatio-nsik neveztetik, am ely re n d sz e rin t a prima tonsura- \a l történik. U gyanis m inden klerikus abba
K érészy Z.: Kath. eg y h á zi jog II. 6 5 2 6
a m egyébe in card in áltatik , am elynek sz o lg álatára m agát a prim a to n su ra-v al k ö telezte (c. 111. §. 2.).
A z in card in atio á lta l a k lerik u s m indaddig az illető egyházm egyéhez tarto zik , míg ellen k ező jogi aktus, t. i. az excardinatio e kötelék m egszűntét nem e re d m ényezi.
A to n su rá t felv ett s így v alam ely egyházm egyébe m ár b ek eb elezett egyén egyházm egyéjét egy m ásik k a l cserélh eti fel akképen, hogy eddigi egyházm egyé
jének o rd in ariu sa írásb elileg (litterae ex card in atio n is), fe lté te l n élk ü l (absolute) s ö rökre (in perpetuum ) e l
b o c sá tja ( excardinatio) s egy m ásik m egyének püspöke ugyan csak írásb elileg (ü tte ra e in card in a tio n is), fe l
té te l nélk ü l s örökre a s a já t m egyéjébe felveszi (in cardinatio).
A z in card in atio h allg ató lag o san (im plicite) is tö rté n h e tik akképen, hogy a k lerik u s egy m ásik m e
gyében helyben la k á sra kötelező ja v a d a lm a t n y er vagy s a já t p üspökének írásb eli h o z z á já ru lásá v a l vagy pedig úgy, hogy egyházm egyéjének elh a g y á sá ra s a já t püsp ö k étő l írásb eli en g ed ély t kap (c. 114.).30 H a llg atag ex card in atio tö rté n ik akkor, am időn a k le rik u s v alam ely szerzetesren d b en az örökös fo g a d a l
m at (ak ár egyszerű, a k á r ü n n ep ély es legyen az) leteszi (c. 115. és 585). És h allg atag in card in atio m egy végbe akkor, am időn a szerzetes, akinek e re d e ti egy
házm egyéjéhez ta rto z á sa az egyszerű vagy ün n ep ély es fogadalom le tétele fo ly tán m egszűnt, az időleges foga
dalom le já rtá v a l vagy a szek u larizáció t engedélyező 30 A kódex előtti jogban vitás volt, hogy egy más megyé
ben residentialis javadalmat nyert klerikusnak eddigi püspö
kétől kell-e elbocsátást vagy legalább a megyéből való eltávo
záshoz beleegyezést kérnie; Perathoner, Das kirchl. Gesetz
buch, 7. §. 2. jegyz.
M*GYAJt IUDOM Ai'.'YŰS
Köf.WjUA
66
in d u ltu m a la p já n v alam ely m egyébe ennek püspöke á lta l felvétetik (c. 641. §. 1.); de a püspök örökös fogadalm ú szerzetest is in card in álh at és pedig ak á r tü sté n t (pure et sim pliciter), a k á r három évi próba u tá n (c, 641. §. 2.).
Ügy az excardinatio, m int az ín card in atio enge
d ély ezésére a püspök, az apostoli vicarius és p ra e fe c tus s a nullius a p á t vagy p ra e la tu s jogosult; a gene
ra lis vicarius csak speciális felh atalm azás a lap ján , a k á p ta la n i h ely ettes pedig csak abban az esetben e x c a rd ín á lh a t és in card in álh at, h a a püspöki szék m egüresedése óta m ár egy év e lte lt s ekkor is a k á p ta la n utólagos jóváhagyásával (c, 113.). A z ex- ca rd in a tió n a k csak nyomós okból lehet helye s csak akkor lesz hatályossá, am ikor a k le rik u sn ak v alam ely m ás egyházm egyébe való incardinatiója bekövetke
ze tt s ép p en az é rt az új ord in ariu s az ín cardinatio m eg tö rtén térő l értesíten i tarto z ik an n ak a m egyének o rd in ariu sát, am elyikből a k lerik u s k ilé p e tt (c. 116.).
V alam ely idegen m egyebeli k le rik u st a püspök csak úgy in card in álh at, ha az az egyházm egye é rd e kében szükséges (pl. pap o k hián y a esetén) avagy h aszn o s és a m agasabb ordóval bíró k lerik u s az in- card in atió végett felszentelési cím et k öteles igazolni (c.
117. n. 1; 974. §. 1, n. 5; 979.); továbbá a püspöknek az ín card in atio e lő tt m eggyőződést k ell szereznie, hogy az ex card in atio szab ály szerü leg m egtörtént és tu d ak o zó d n ia kell az illető k lerik u sn ak szem élye, tan u lm án y ai s elő élete felől, különösen ha idegen n yelvű s nem zetiségű k lerik u sró l van szó; az e l bocsátó püsp ö k lelkiism eretileg szigorúan kötelezve van a rra, hogy az igazságnak m egfelelő bizonyítvá
n y o k at állítso n ki (c. 117. n. 2.). S m indig m egkíván
ta ié követelm ény, hogy az átlép ő klerikus új
ordi-67 26*
n a riu s a avagy ennek m e g h atalm azo ttja e lő tt esk ü v el ígérje, hogy egyházi szo lg álato t új egyházm egyéjében fog ta rtó sa n (in p erpetuum ) te lje síte n i (c. 117. §.
3., c. 585.).
De e k ellék ek h ián y a m iatt az in card in atío nem lesz érvénytelen, m iután az egyházi tö rvénykönyv vonatkozó re n d elk ezései ily zára d é k o t (clausula irri
tans) nem ta rta lm a z n a k (c. 11.). A korábbi jog sz e rin t ellen b en az elő szab o tt fe ltételek hián y a esetén a z ex card in atio illetv e in card in atío érv én y telen v o lt.31 A zo n b an az eddigi jogban is kétséges volt, hogy az eskü k ivétele az in card in atío érvényéhez szüksé
ges-e.32
A m ai jog a laikusok e x c a rd in a tió já t s in c a rd i- n a tió já t nem ism eri. A lak h elly el bíró laikus v a la m ely idegen egyházm egyébe a z á lta l in c a rd in á lta tik , hogy az idegen p ü sp ö k neki a lak h ely p ü spökének (episcopus domicilii) elbocsátó levele (litte ra e dimís- soriales) a la p já n a to n su rá t fe la d ja (c. 956., 111.
§. 2 .).33
A Congr. concilii 1918 dec. 30-án k e lt „Magni \ sem per“ d ecretu m áb an (A. A . S. X í. 39— 43.) fo g lalt ren d e lk e z ése k n y ern ek alk a lm a z ást azo k ra az európai p ap o k ra, ak ik hosszabb vagy h a tá ro z a ila n időre, av ag y
31 A Rota Romana 1912 jan. 9-iki döntése (A. A. S. IV.
244. 1.).
32 A. A. S. V. 34. 1.
33 A kódex hatáíybalépte előtt a klerikusok incardinatója s excardinatiója tekintetében az 1898 júl. 20-án kelt ,,A primis“
decretum (Acta S. S. XXXI. 49—51.) volt irányadó, amely a Congr. Concilii 1906 szept. 15-iki decretumával a laikusokra is kiterjesztetett (A. S. S. XXXIX., 486. s köv. 1.). Ugyané congregatiónak 1906 nov. 24-én kelt decretuma szabályozza laikusoknak az ordó feladása céljából valamely egyházmegye kötelékébe való felvételét.
68
^örökre A m erik áb a vagy a F ü lö p -szig etek re ak a rn a k kivándorolni.
49. §. A klerikusok rendi jogai és kiváltságai.
Thomassin, Vetus et nova disciplina, Pars II. 1. 1. c. 11.
■etc.; Pars III. 1. 1, c. 33. etc, Hinschius, Kirchenr. I. 117. s köv.
1. Scherer, Handb. 71. §. Blat, Comment. II. 52—59. Maroto, Institut. I. 500—528. Eichmann, Lehrb. 43. §. Sipos, Enchiridion, 25. §.
A kánon jog szerint a k lerik u so k at a világi ren- d ü ek tő l bizonyos jogok külö n b ö ztetik meg, m elyeket
— m a m ár ugyan igen k o rlá to z o tt m érvben — az á llam is elism er. E zek et a jogokat, mivel különös k edvezm ényeket ta rta lm a z n ak , a papi rend kivált
ságainak is szokták nevezni, b á r legfeljebb a tágabb é rtelem b en v e tt kiváltságok közé sorolhatók. De hely eseb b en és szabatosabban e kedvezm ényeket a p a p i ren d különös jogosítványainak fiúra singularia cleri) m in ő síth etjü k .34
A p ap i re n d e jogai nem csak a tu lajd o n k ép en i k lerik u so k at illetik , de azo k at m indkétnem ü szerze
tesek , a világi szerzettag o k s a noviciusok is élvezik (c. 614.); sőt még a fogadalom n élk ü li oly v allási tá r su la to k ta g ja i is, am elyek a szerzetesek éh ez hasonló közös é le te t fo ly ta tn a k (c. 680.).
A k léru s ren d i jogainak élvezete bizonyos elő fe lté te le k tő l függ ugyan s azok b ü n tetésk ép en k o r
láto zh ató k , sőt bizonyos esetekben elveszíthetők, de róluk a klerikus le nem mondhat s azokat, míg rendi jogainak b irto k lá sá ra képesítve van, tőle senki el nem v o n h atja.
A k lé ru st illető e re n d i jogok a következők:
1. A potestas ordinis és iurisdictionis
birtokolha-34 Eichmann, Lehrb. 75. 1.
69
tása az ille tő ordó fokozata s a v iselt h iv atal m inő
sége szerin t s egyházi hivatalok, jav ad alm ak és e llá táso k (pensiones) élvezhetése (c. 118.)- T ovábbá m in
den o rd in á lt egyént — szem ben a v ilágiakkal — bizo
nyos külső tis z te le t (reverentia, c. 119.) ille t meg, u, m. k itü n te te tte b b hely a tem plom ban (ülés a pres- b y teriu m b an ), m egfelelő cím ezés (tisztelendő, főtisz
telendő) és p ra e c e d en tia nyilvános g y ülekezéseknél, hivatalos fogadások, felvonulások stb. alk alm áv al;
a pap o k a tem etőkben — am ennyire lehet, — külön s díszesebb sírh ely et n y e rje n e k (c. 1209. §. 2.). A z egyes egyházi h iv atalo k k al ezenkívül különös tisz te leti jogok is járn ak . A z egyházi tö rvénykönyv a p a p ságnak tisz te le t jogokra való igényét k ife jezetten fen n ta r tja (c. 119.).
2. Privilegium canonis, am ely a klérus tagjai szám ára jogilag biztosított különös sérthetetlenséget jelenti.
E kiv áltság elnevezését a II. la te rá n i zsin at 15-ik can o n játó l n y erte, am ely így szól: ,,Si quis su a d e n te diabolo huius sacrilegii re a tu m in cu rrerit, quod in clericum vel m onachum v io len tas m anus iniecerit, an ath em atis vinculo subiaceat et n u llu s episcoporum illum p ra e su m a t absolvere; nisi m ortis urg en te p e ri
culo, donec apostolico conspectui p ra e s e n te tu r et eius m an d atu m suscipiat (c. 29, C. X V II. qu. 4.).
A kán o n szerin t te h á t b árm ely klerikuson, legyen az világi vagy szerzetes pap, erő szak k al és gonosz szán d ék k al, illetőleg, m int a kánon m ondja, „suadente diabolo“ elk ö v e te tt tettleges bántalmazás sacrilegium b ü n te tte g y an án t és pedig excom m unicatio la ta e sen- te n tia e -v a l fen y íttetik , am ely alól a feloldozás a p á p á n a k van fen n tartv a.
Eleinte a papok bántalmazásoknak nem igen voltak kitéve s azok ellen kellő oltalmat nyújtottak számukra a római bün
tető törvények. De a kereszténység terjedésével a barbárok 70
i részéről a klerikusokat gyakrabban érik személyes bántalmak s , ezért büntetőjogi oltalmukról fokozottabb mérvben kellett
gon-> doskodni. Az egyházi törvényhozás a IX. század közepe óta különösen a püspökök védelme érdekében tesz intézkedéseket,
; akiknek bántalmazóit ipso facto bekövetkező excommunica- tióval rendelte fenyíteni. Majd kiterjesztetik ez a többi kle- i rikusokra is, amennyiben a clermonti (1130), rheimsi (1131)
> és pisai (1135) zsinatok a klerikuson vagy szerzetesen elkö
vetett tényleges bántalmakat excommunicatióval rendelik súj
tani, amely alul a felmentés a pápának tartatik fenn.Ma Bresciai Arnold egyházellenes izgatásai folytán hozza meg aztán a II. lateráni zsinat a szóban forgó kánont, amely a papokon gonosz szándékkal (suadente diabolo) elkövetett tettleges bán
talmazásokat (violentas manus iniicere) kiközösítéssel rendeli J fenyíteni, amely rendelkezés tehát a klerikusokat tettleges
bántalmazások ellenében hathatós védelemben részesíti.
A II. la te rá n i zsin at 15, k á n o n ja értelm ében biz
to s ítja e kiv áltság o t a m ai jog is. A kódex ugyanis a klerikusokon elk ö v etett tettleg es b á n ta lm a t ( iniuria reális) sacrilegiumnak minősíti (c. 112; de a „su a
dento d iabolo“ szav ak at a m ai jog elh ag y ja). A tettes, 1. ha a p á p á t bán talm azza, az apostoli széknek specia
lissim o m odo fe n n ta rta to tt kiközösítéssel su jtatik , eo ipso infam iába esik és ha pap i egyén, d eg ra d á lta tik ; 2. h a bíbornokot vagy p áp ai k ö v etet b án talm azo tt, a p á p á n a k speciali m odo fe n n ta rta to tt kiközösítés alá esik s ipso facto infam iával és privatio beneficii-vel su jta tik ; 3. h a p a tria rc h át, érse k e t vagy püspököt b án ta lm azo tt, a p á p á n a k speciali m odo fe n n ta rta to tt, végül 4. ha m ás p ap o t vagy szerzetest bántalm azott, a p ü sp ö k n ek fe n n ta rta to tt excom m unicatio-val s egyéb m egfelelő b ü n tetések k el is fen y íttetik (c. 2343.).
A k iv áltság m egsértésének tén y állad ék áh o z meg- k ív án tatik , hogy szán d ék o san (dolose, su ad en te diabolo) végbevitt s re a lite r m egtörtént súlyos b án talm azás forogjon fenn. N em csak testi sértés (kleri
kus m egölése, m egcsonkítása, m egütése), hanem sza- *
*a 29. C. XVII. qu. 4.
71
h o zzátarto zó d olgokra vonatkozó erőszakoskodások is e m eghatározás a lá esnek, am ennyiben a szem élyre visszahatnak. M íg a m erőben szóbeli b án talm azás
(iniuriae verbales) a privilegium canonis m egsértésé- - n ek d elictu m ak ép p en nem tekintetik.
Nem fogja továbbá a privilegium canonis megsértését i eredményezni s így a jelzett büntetések alá nem esnek azok a cselekvények, melyek nem gonosz szándékkal, non suadente diabolo vitetnek végbe, pl. ha valaki az őt megtámadó kle
rikust jogos önvédelemből avagy tréfa közben sérti meg, vagy ha a pap elöljárója által jogosan megfenyíttetik, nemkülönben aki valamely papot turpiter inventum cum uxore, matre, sorore, vel filia sújt büntetéssel, valamint ha valaki papi személyen tudatlanul, illetőleg annak klerikusi minőségét nem sejtve kö
vet el bántalmat. Hasonlókép nem esnek a privil. canonis meg
sértésére előszabott büntetés alá a serdületlenek által papon elkövetett1 súlyos sértések sem.
A m o d em állam i b ü n tető jogok a klerikuson e lk ö v e te tt erőszakos b á n ta lm a k a t az állam i h iv a ta l
nokokon e jte tt sértések k el egyenlő elb án ás a lá eső delictu m o k n ak m inősítik. A m agyar b ü n tetőjog k i
v á ltk é p súlyosan fenyíti a lelkészen v allási s z e rta r
tá s te lje síté se alk alm áv al e lk ö v etett testi b á n ta lm a zásokat. N ev ezetesen az 1878. 5. t.-cikk 192. §-a sze
rin t aki az á lla m á lta l elism ert v allás lelk észét v a l
lási s z e rta rtá s te lje síté se alk alm áv al testileg b á n talm azza, b ű n te tte t követ el és am ennyiben cse le k m énye súlyosabb b eszám ítás a lá nem esik, k ét évig te rje d h e tő börtönnel bün teten d ő .
A privil. canonis m egilleti nem csak az öszes k le rikusokat, de a férfi s n ö szerzelesek et, még a laikus á lla p o tb a v issz a té rte k e t s a noviciusokat is (c. 614.), h acsak a k lerik u si jogokat e g y á lta lá n el nem v esz
te tték .
A p áp a, a k ú ria követei, a róm ai kongregációk
s törvényszékek, eg y á lta lá n az apostoli szék m aga
sabb hivatalnokai s a s a já t ordinarius pedig puszta szóbeli bántalmazások (iniuriae verbales) ellenében is fokozott büntetőjogi oltalom ban részesü ln ek (c.
2344.). A z ellenük e lk ö v etett szóbeli sértés nem csak a s é rte tt kérelm ére, hanem hivatalból is fen y íttetik (c. 1938. §. 2.) és pedig a büncselekvény m inősíté
séhez s az okozott b o trán y nagyságához k é p e st censu- rával, e lé g té te la d ásra k én y szerítéssel, avagy poeni- te n tiáv al (c. 2344.),
3. Privilegium fori. J e le n ti a klerik u so k n ak biz
to síto tt a z t a kedvezm ényt, hogy a világi tö rv én y székek iu risd ictió ja alu l m entességet élveznek s fe le ttü k ak á r polgári, a k á r b ü n tető p eres ügyekben csakis egyházi bíróságok Ítélkezhetnek.
A törvénykezési kiváltság már a iustiniáni jogban el volt ismerve, amely világosan rendeli, Hogy egyházi ügyekben (papoknak egymás elleni s világiaknak papok ellen indított kereseteiben) a világi törvényszékek bírói hatóságot egyáltalán ne gyakorolhassanak, hanem ily ügyekben a püspökök az egy
házi szabályok szerint ítélkezhessenek.35 * Papoknak egymás ellen indított polgári keresetei a frank birodalomban is csak egyházi (püspöki) törvényszékek elé tartoztak s világiaknak papok ellen indított polgári keresetei csak a püspök bele
egyezésével voltak világi törvényszék elé vihetők. Kriminali
tások eseteiben azonban úgy a római, mint — legalább a VII.
század közepéig — a frank birodalomban is31* csupán világi tör
vényszékek járhattak el, az egyháznak csak a vétkes klerikust degradálnia állott módjában, mielőtt az ügy világi bíróság elé került volna. Azt a törekvést, hogy a klerikus világi függés alól felszabadittassék, a világi törvényszékek alól teljes mentes
séget követelvén, Álizidor s elvtársai kívánják, hogy kleriku
sok egyáltalán ne legyenek világi törvényszékek elé idézhetők.37 35 Nov. 79, 83, 123.
3« Nagy Károly 789. évi capit, eccl. c. 38. Pertz, Monum.
Germ. hist. HI. 60. és 74.
37 c. 1, 3, 9, 10, 37. C. XI. qu. 1. Cap. Angilr, n. 13, 14, 18, 32.
73
Ezt az elvet a decretalis jog csakugyan érvényre is emeli, ki
mondva, hogy klerikusok felett úgy polgári, mint büntető ügyekben csakis egyházi törvényszékek bírhatnak illetékes
séggel,38 amit — legalább elméletileg — az állami jogok is el
ismertek,39 Utóbb azonban, főleg a reformáció óta e kiváltság állami részről mindinkább figyelmen kívül hagyatott s ma úgy
szólván egyetlen állam sem ismeri el a klerikusok és szerze
tesek különleges bírói fórumát.
A zo n b an az egyház (legalább elvileg) a k le rik u sok ezen privilégium ához m a is ragaszkodik s a CIC.
világosan kim ondja, hogy a k léru s tag jai m inden, a k á r polgári (contentiosus), ak á r b ü n tető peres ügyeikben csakis egyházi törv én y szék elé á llh a tn a k , hacsak egyes h ely ek en a különös jog szab ály ai (pl. k o n k o r
dátum ok, törvényes szokás) m ásként nem in té z k e d nek (c. 120. §. 1.). T eh át az egyházi tö rvénykönyv a privilegium fori-t a régi kánonjogi ren d e lk e z ése k értelm éb en ta r tja fenn, mégis azzal az e lté ré sse l, hogy a világi bíróságok elé id ézést s azok e lő tt való m eg jelen ést az új jog — a kom petens egyházi h ató ság engedélye a la p já n — k ife je z e tten m egengedi.
A nagyobb m éltóságú klerikusok, u. m. a b íb o r- nokok, a p á p a i követek, a p ra e la tu s n u lliu s-o k s m ások, ak iknek püspökihez h asonló ható ság u k van, b á rh a nincs is püspöki o rd ó ju k (teh át v alószínűleg a g eneralis vicariusok is), továbbá a p á p a i a la p ítá sú sz e rz e tesre n d e k legfőbb e lö ljáró i s a róm ai k ú ria m agasabb hiv ataln o k ai az ap o sto li szék en g edélyével, a privilegium fori k iv á ltság át bíró többi k lerik u so k pedig azon h ely p ü sp ö k én ek engedélyével á llh a tn a k világi törv én y szék elé, ahol az ügy tá rg y a lá s a lá
38 Pl. c. 4, 8, 17. X. II. 1; c. 1, 2, 9, 12, 13. X. II, 2.
39 Authentica Friderici II. „Statuimus“ post c. 33. Cod.