Kazinczy két folyóiratának történetét részletesen feltárja kritikai kiadásuk, ahol részletes át-tekintés található minden egyes lapszám keletkezéséről is (Orpheus, 2001., 391–394.; Museum, 2004., II. 50–56.). Az alábbiakban ezt nem ismételjük meg, csak a kézirat leadására és a lapszám megjelenésére vonatkozó adatokat ismertetjük. Kazinczy saját szerkesztésű folyóiratban publikált költeményei esetében a szövegállapot keltezésére nézve az adott lapszám nyomdába adásának idő-pontja a mérvadó (a hírlapi közlemények kiadástörténetéről nincsenek adataink). Időnként egybe-csúszott a szerkesztés és a kinyomtatás, s menet közben is történtek korrekciók, ilyen esetekben mindig a legutolsó adatolható időpontot választottuk a leadás vagy megjelenés dátumául. A Magyar Museum csak Batsányi szerkesztette számai esetében a nyomdába adást nem Kazinczy végezte, így megvizsgálandó, hogy a versek kézirata mikor juthatott Batsányihoz, illetve hogy Kazinczynak ezután volt-e módja változtatni azok szövegállapotán.
(Magyar Museum) 1. szám
– leadás: 1788. június
Az áprilisban elküldött bevezetés után az első szám anyagát 1788. június 23-i leveléhez csatol-tan küldi Batsányi Rádayn keresztül Trattnernek: „Ime, itt vagyon végre Museumunknak első da-rabja. Bé-vezetésünk talám már nyomtatódik-is.” (Molnár, 1907., 87.) Két nappal korábbi levelében Kazinczy is arról számol be, hogy kész az anyag (KazLev. I. 191., 135. sz.). Ráday július 8-i levelé-ben nyugtázza a küldemény megérkezését (KazLev. I. 193., 136. sz.).
– megjelenés: 1788. október
Kazinczy Rádaynak 1788. október 15-i levelében ezt írja: „Én még nem láttam a’ Museumot”
(KazLev. I. 226., 153. sz.), Batsányi november 1-i levelében pedig már múlt időben szól a megjele-nésről: „…mivel az első Negyed későn jött-ki…” (Molnár, 1907., 88–89.). Kazinczy november 20-án küldi a lap első számát Prónay Lászlónak (KazLev. I. 237. és 259.; 158. és 172. sz.). A rendelkezés-re álló adatok alapján az első szám megjelenését tehát októberrendelkezés-re tehetjük.
2. szám
– leadás: 1789. január
A tervek szerint 1788. december elejére Pestre kellett volna küldeni a kéziratot (KazLev. I.
262., 174. sz.), de Ráday majd csak Kazinczynak írott, 1789. január 20-i levelében igazolja vissza a szám anyagának vételét, melyet az január 3-i levelével küldött meg neki: „Az Úr levelét az ki-nyomtattatni küldött második Negyeddel edgyütt vettem.” (KazLev. I. 246., 254.; 166., 170. sz.)
– megjelenés: 1789. április
A nyomtatás sokat késett a Ráday-versek körüli levelezés és a sok hiba javítása miatt. Május 9-én Batsányi és Kazinczy is levelet írt Rádaynak, kérvén a szám darabjainak küldését, amely Kazinczy szerint „már régen ki-jött” (Molnár, 1907., 91.; KazLev. I. 348., 203. sz.). Nagyon régen azért nem jelenhetett meg, mert Batsányi április 11-én még csak ígérte a hibajegyzék küldését (Molnár, 1907., 89–90.), de az valószínű, hogy április végére tényleg elkészült a szám nyomtatása.
3. szám
– leadás: 1789. július
Bár Trattner késedelmessége miatt Batsányi 1789. július 4-én még a kézirat küldésének megta-gadásával fenyegetőzik (Molnár, 1907., 206.), július 18-án már arról ír Rádaynak, hogy reményei szerint a kézirat megérkezett hozzá: „Nem kétlem, kezéhez vette már Nagysád a’ IIIdik Ne gye dün-ket, mellyet Pestre menő Collegámra Szolgáry Úrra bíztam vólt.” (Molnár, 1907., 207.)
– megjelenés: 1789. augusztus
Ráday 1789. augusztus 1-jén arról számolt be Kazinczynak, hogy két ív elkészült (KazLev. I.
404., 227. sz.), szeptember 1-jén pedig a Toldalékkal kiegészített teljes szám nyomtatásának befeje-zéséről ír: „ezen Negyed nem tsak egészben ki nyomtatódott már, hanem éppen tiz nyomtatott Arkust foglalt el” (KazLev. I. 449., 241. sz.).
4. szám
– leadás: 1789. december
Ráday azt írja Kazinczynak 1789. december 12-én, hogy „Kassárúl még eddig sem küldötték meg az utolsó Negyed darabjait” (KazLev. I. 513., 268. sz.). Batsányi december 24-én, válaszul Ráday neki szóló, ugyancsak december 12-i levelére, ígéri, hogy az „el-késlődött utólsó negyed a jövő kedden fog innét meg-indulni”, következő, de keltezetlen levelében pedig azt írja, hogy
„A’ Museum’ utólsó negyedét már a’ múlt héten útra indítottuk, sőt talán már kezéhez-is érkezett Nagyságodnak” (Németh Balázs: Batsányi három levele Ráday Gedeonhoz, ItK 1960., 197–199.).
A ’jövő kedd’ abban az évben december 29-re esett, tehát ha Batsányi tényleg elküldte a szám kéz-iratát ígérete szerint, akkor e keltezetlen levél január első hetében íródhatott. Hogy így történt-e, adatokkal nem tudjuk bizonyítani, de hogy e levél valóban nem sokkal követte a decemberit, azt Batsányi hivatkozása („minapi sietséggel írtt levelem”) megerősíti. Mindezek alapján a kézirat Pestre küldésének legvalószínűbb ideje: 1789 decemberének utolsó és 1790 januárjának első napjai, a kézirat lezárása azonban az első levél utalásai alapján már decemberben megtörténhetett.
– megjelenés: 1790. március
Kazinczy január 25-én Arankával azt közli, hogy sajtó alatt van a negyedik szám (KazLev. II.
16., 287. sz.), Ráday Kazinczynak 1790. február 24-én ugyancsak megerősíti a nyomtatás tényét (KazLev. II. 40–44., 302. sz.). A megjelenés pontos idejéről nem ismerünk adatokat, de a március valószínűsíthető, mert február végén még Ráday nem mondja késznek, április elején viszont Batsá-nyi már az új kötet első darabjáról szól, meg sem említve a Pesten készült előző számot (Molnár, 1907., 208.).
Kazinczy versei a 3. és 4. számban, Batsányi szerkesztése idején
E két szám összeállításának idején Kazinczy már nem volt szerkesztője a Magyar Museumnak, így a folyóiratban megjelent versei szövegállapotának datálása szempontjából nem lehet egyedüli időpontként az adott lapszám nyomdába adását venni, számolni kell azzal is, mikor küldte Kazinczy közlésre adott szövegeit. Kazinczy 1789. május 9-én ezt írja Kassáról Rádaynak:
„A’ Museum 3dik darabjába én 3. darabot adtam, Horváth Ádám is adott valamit; de mit vesznek bé a’ Tagok, mit nem, nem tudom, minekutánna én közzűlök ki-léptem.” (KazLev. I. 349., 204. sz.) Minthogy Kazinczy nem ad meg pontos címet, így csak a lapszámban megjelent művek alapján következtethetünk vissza arra, mit is adhatott át közlésre Batsányiéknak. A 3. számban az Eggy hajóra jelent meg és Portia címmel egy prózában készült Klopstock-fordítás, a 4. számban a 33.
anakreóni dal fordítása kapott helyet, itt más nincs Kazinczytól. Ezekre utalhatott Kazinczy má-jus 9-i levelében, de mivel a számok lezárásának idejéig még elvileg volt lehetősége mást is küldeni, illetve a küldötteken módosítani, így teljesen bizonyosat önmagában ezen levezetés alapján nem állíthatunk.
Valamiféle adatunk csak a Klopstock-fordítás további sorsára nézve van. A 3. szám anyagának Pestre küldése után nem sokkal, július 18-án írta Batsányi Rádaynak: „Siessen Trattner Uram a’
nyomtatással, mert vagyon már-is majd egy nyalábra való gyűjteményünk. Nagysád fordíttásai Anakreonból és Horatiusból, és Zrínyi’ 3dik Eneke az utólsó Negyedbe fognak jönni. Úgy szintén Kazintzy Úr’ Klopstockja-is. Apropos! nékem úgy tetszik, hogy a’ Messiás’ fordíttása nem elég méltósággal van találva. Félek, azt ne mondgyák majd Nyelvünkről, hogy elégtelensége okozta.
Nem vólna-e szabad Nagysád’ bölts ítéletét eziránt meg-tudnom? –” (Molnár, 1907., 208.). Ráday nem foglalt állást, Kazinczy fordítása megjelent, de nem a 4. számban, ahogy Batsányi írta, hanem a 3. számban, már ha nem a Messiás-fordítás egy másik részletéről van szó ezúttal. Ha nem, akkor ez szintén azt bizonyítja, hogy a harmadik és negyedik szám összeállítása időben összeért, még ha a negyedik szerkesztése fél évvel később zárult is le.
Kazinczy számára azonban, aki júniusban „rothasztó forró betegségbe” esvén teljesen kiesett a mindennapokból, nem volt világos, miként állnak a Magyar Museum soron következő számai.
Vannak ugyanis adataink arról, hogy még augusztusban, Ráday Gedeonnak írott újabb levelében is próbálkozott frissen elkészült fordítását betetetni a 3. számba (KazLev. I. 205., 142. sz.), Aranka Györgynek augusztus 13-án pedig mint tényt írja meg, hogy a Szemira és Szemin a 3. számban lesz olvasható (KazLev. I. 422., 232. sz.). Ráday szeptember 1-i levelében azonban arról tájékoztatja, hogy „az a’ harmadik Negyedben már bé nem mehet, mert ezen Negyed nem tsak egészben ki nyomtatódott már, hanem éppen tiz nyomtatott Arkust foglalt el.” (KazLev. I. 449., 241. sz.). A ne-gyedik számba pedig Horváth Ádám versét próbálta személyesen beajánlani Baróti Szabó Dávidnál (KazLev. I. 470–471., 252. sz.). Mindez azért lényeges, mert azt bizonyítja, hogy Kazinczy május 9. után sem tett le a Museumban való publikálásról, s így ez az időpont nem tekinthető egyértelmű határdátumnak a versek szövegállapotára nézve, noha el sem tekinthetünk tőle.
(Orpheus) 1. szám
– leadás: 1789. december
A folyóirat egészének tervezése mellett 1789 őszén már napirendre került az első szám tartal-mának az összeállítása is. A részletes tartalmat Kazinczy 1789. december 23-án írja meg Péczeli Józsefnek, ezen szavak kíséretében: „Én is által-adám már Landerernek ORPHEUSom első darab-ját.” (KazLev. I. 522., 274. sz.) Mivel ezt december 12-i levelében még csak tervezte (KazLev. I.
516., 269. sz.), így a kézirat leadása a hónap közepén történhetett.
– megjelenés: 1790. február
Kazinczy 1790. január 26-án abban reménykedett, hogy egy héten belül elkészül a teljes nyom-tatás (KazLev. II. 16., 288. sz.), s ebbeli reménye valóra is válhatott, mert Horváth Ádám február 18-i levelében visszaigazolja az 1. szám kézhezvételét (KazLev. II. 35., 300. sz.), Szaitz Mária Leo 27-én teszi ugyanezt (KazLev. II. 44., 303. sz.). Mindezek alapján a szám megjelenését 1790. feb-ruár legelejére kell tennünk (csak a kék borító készült el ehhez képest késve).
2. szám
– leadás: 1790. március
Kazinczy 1790. március 8-i hírlapi tudósításában írja, hogy „Orpheusom’ II-dik Darabjába Consiliarius Fáy Ágoston Urnak, mint Abaújvármegyei első Vice Ispánynak, Mártz. elsőjén tar-tott Beszédét iktattam” (KazLev. II. 45., 304. sz.), s e dátummal valóban megtalálható a beszéd a szám XIII. közleményeként. Március 25-én Kazinczy a szám két ívét korrigálásra küldi Rádaynak (KazLev. XXIII. 26., 5663. sz.), aki abban sok hibát észlel, pedig – mint április 9-én írja – „már corrigált árkusok küldettettek kezemhez” (KazLev. II. 56., 308. sz.). Ha március végén már folyt a nyomtatás, akkor a szám szerkesztése ekkorra, legalább nagyjából, lezárult.
– megjelenés: 1790. június
Kazinczy 1790. július 1-jén, Aranka Györgyhöz szóló leveléhez csatoltan küldi a számot (KazLev. II. 79., 318. sz.), Prónayt is ugyanekkor értesíti, hogy átveheti azt (KazLev. II. 81., 319.
sz.). Mindebből az következik, hogy a nyomtatásnak legkésőbb június utolsó napjaira el kellett készülnie.
3. szám
– leadás: 1790. augusztus
A két utóbb említett július eleji levélben Kazinczy arról is beszámolt, hogy a harmadik szám már sajtó alatt van, ugyanakkor viszont még augusztus 3-án is szerkesztési kérdésekről ejt szót a Ráday-versek kapcsán (KazLev. II. 92., 324. sz.). Mindezek alapján a szerkesztési munkálatok el-húzódására gondolhatunk, amely adataink szerint júniustól augusztusig biztosan tartott. A kézirat lezárásának dátumaként augusztust jelöljük meg, még ha esetleg folyamatosan történt is a nyom-dába adás.
– megjelenés: 1790. szeptember
Földi János szeptember 17-én Zoil ellen című költeménye Orpheus-beli megjelenéséről ír: „Igen szeretem, hogy Zoil ellen irt versem hibáson nem foglalt helyet az Orpheusban, mert noha fel le-hetett vólna is tenni erratába, mindazon által tsakugyan meg maradt vólna a’ hiba is, és az az író hibájának gondoltatott vólna.” (KazLev. II. 105., 333. sz.) Ez a vers a 3. számban van, de Földi a levélben előbb még azt írja, hogy a 2. számot kapta kézhez, s 1791 elején is azt közli Kazinczyval, hogy a 3. szám nem jutott el hozzá (KazLev. II. 153., 358. sz.). Lehet, hogy az idézett mondat csak Kazinczy nem ismert levelének közlésén alapul, s így a lapszám megjelenésére nézve időrendi jelen-tősége nincs. A kék borítón található tudósítás augusztus 20-i keltezésű. Mivel a szerkesztési mun-kákat felgyorsította Kazinczy, s augusztus közepén már a következő szám anyagát is leadta, felté-telezhető, hogy a megelőző számok is ütemesen jöttek ki. A jelen 3. szám esetében ez augusztus végére, legkésőbb szeptember elejére tehető.
4. szám
– leadás: 1790. augusztus
Kazinczy Rádayhoz szóló, 1790. augusztus 15-i levelében ezt írja: „Ma küldém-bé éppen Kassá-ra az Orpheus 4-dik daKassá-rabjáKassá-ra készített mscriptumomat. Minthogy a’ Landerer itt való emberei most el-nem vonattatnak egyéb munka által, reménylem, hogy Septembernek első napjáig ez kész lessz; Septemberben pedig az 5-dik és 6-dik darab is le-nyomtattatik.” (KazLev. II. 95., 327. sz.)
– megjelenés: 1790. szeptember
Hogy az augusztusban leadott kéziratból tényleg lett-e lapszám szeptemberig, nem tudjuk, de októberig minden bizonnyal, hiszen az 5. szám novemberben már kijött, s ezt meg kellett előzze a 4. szám megjelenése. Továbbá a borítón olvasható jelentés is szeptember 9-i keltezésű, a borító pedig mindig a legutolsó fázisban készült el.
5. szám
– leadás: 1790. október
Kazinczy Arankának valamely frissen kézhez kapott művét akarta ebbe a számba beiktatni augusztusban (KazLev. II. 99., 330. sz.), tehát már ekkor foglalkozott szerkesztésével, az imént idézett levélben pedig a megjelenését szeptemberre tervezte. Októberben már bizonyosan
össze-állt az anyag, mert Kazinczy fenn nem maradt, október 24-én kelt levelében megírta Földinek a tartalmát, amint ezt Földi válaszából tudjuk (KazLev. II. 121., 343. sz.). Az is lehetséges azonban, hogy tényleg szeptemberben zárta le kéziratát, még mielőtt a hónap közepén Pestre indult.
– megjelenés: 1790. november
Ha október 24-én csak a szám tartalmát írta meg Földinek, s nem küldött példányt, akkor az arra utalhat, hogy akkor még nem volt kész a nyomtatás. Kazinczy László 1790. november 23-i levele jelenti a bizonyosságot: „A küldött Orpheusodat még tsak láttam, most a Könyv kötőnél van.” (KazLev. II. 124., 344. sz.) A szám mindenképpen az 5., mert a levél utal a Rádayt ábrázoló metszetre is, amelyet e szám mellékleteként küldtek szét, így november elejére az már bizonyosan megjelent.
6. szám
– leadás: 1790. október
A borítón olvasható Vályi András-szöveg ’Buda, 1790. október 7.’ keltezésű, ezt Kazinczy pes-ti útja alatt személyesen is megkaphatta Vályitól, s immár Kassán, ahová október 12-én biztosan megérkezett, továbbíthatta a nyomdásznak. Ez azonban nem zárja ki, hogy az eredeti terveknek megfelelően (ahogy Kazinczy fentebb idézett levelében írta), szeptemberi pesti útja előtt már elké-szült a kézirattal. Igaz, ez nem is bizonyítható, így az októberi időpontot tekintjük véglegesnek.
– megjelenés: 1790. november
Kazinczy László Kazinczynak, 1791. január 14-én írta, hogy olvassa a számot (KazLev. II. 5., 281. sz.; a főszövegben rossz dátummal, a jegyzetben javítva, II. 548.), de Kazinczy már 1790.
december 4-i levelében e számra vonatkozó kérdést fogalmaz meg Döme Károlyhoz: „Hát a’
Voltaire Skizzére, ’s a’ Pétzeli köszönetének Scholionjára mit mond P. Szaitz?” (KazLev. II. 125., 345. sz.) Ebből következően ennek a számnak is meg kellett jelennie novemberben.
7. szám
– leadás: 1791. február
A szám szerkesztéséről 1790 decemberétől kezdődően vannak adataink, Földi János e számba beiktatott versét november 21-i levelében küldte meg Kazinczynak (KazLev. II. 121–122., 343.
sz.), Kazinczy pedig december 4-én értesíti Dömét, hogy Tibullus-fordítását jónak találja s beteszi az Orpheusba (KazLev. II. 125., 345. sz.). A szám végére illesztett Láczai-fordítást Ráday Gedeon küldte meg 1791. január 26-án (KazLev. II. 144., 355. sz.), s még február 6-i levelében saját Fénelon-fordításához küldött javításai is megjelentek a kiadott szövegben (KazLev. II. 159–160., 359. sz.), így a szám lezárását február elejére tehetjük, miközben már valószínűleg megkezdődött a nyomta-tás is.
– megjelenés: 1791. március
1791. február 14-én írja Ráday Kazinczynak: „Értem az Ur Levelébül, hogy az 7-dik darabján szakadott félbe az Orpheus nyomtatása, még pedig az tőlem küldetett Aeneis fordításán” (KazLev.
II. 161., 361. sz.). Lehet, hogy az Orpheus első hat szövege már korábban ki volt szedve, s aztán némi szünet után folytatódott a munka, mert Kazinczy március 13-án mentegetőzve válaszolta, hogy a szám ki volt nyomtatva, s ezért nem tudta Ráday időközben küldött újabb javításait érvé-nyesíteni (KazLev. II. 178., 366. sz., vö. 181., 368. sz.). A kék borítón található írását március 28-án keltezte, április 1-én és 2-án kelt leveleiben már múlt időben említi e számot, s azt mondja, hogy a 8. nyomtatódik (KazLev. II. 181–182., 368.).
8. szám
– leadás: 1791. március
Kazinczy Rádaynak márciusban reményekkel telve írja idézett levelében: „Azt is megigérte [Landerer Factora], hogy már most meg szakadás nélkűl rakatja az Orpheus darabjait, hogy a’
hátra levő Heftek meg-jelenhessenek.” (KazLev. II. 178., 366. sz.) Április elsején írott leveleiben még mindig bizakodó: „Orpheusnak második Kötetjében a’ negyedik darabot, az az a’ nyoltzadik hónapra valót nyomtatja a’ Landerer nyomtatója”, majd az első négy közlemény megnevezése után
imígy zárja híradását: „Mi következik ezután, nem tudom, mert a’ rendválasztást egészen a’ betű-szedőre bíztam; nem lévén sem elsőség, sem meg-vetés abban, hogy eggyik darab a’ másiknál előbb tétettetik.” (KazLev. II. 181–182., 368. sz.) Ebből az következik, hogy a szám kézirata ekkorra a nyomdászhoz került.
– megjelenés: 1792. július
1791. szeptember 27-én Aranka Györgynek panaszkodva említi, hogy még mindig nem jelent meg a szám (KazLev. II. 224., 383. sz.), s ugyancsak szeptember 27-i keltezésű Kazinczynak a kék borítón található fejtegetése a német nyelv hangzásáról. December 15-én pedig ezt írja Ráday Gedeonnak: „már a’ 8-dik heftnek sincs egyéb híja, hanem hogy az utolsó árkust nyomtassák. […]
Aprilisben midőn ez idén fel mentem, a’ nyóltzadik heftnek nem vólt két árkusnál több híja, ’s ezt a’ két árkust ide való factora azólta sem végeztette-el.” (KazLev. II. 229., 386. sz.) 1792 februárjá-ban még mindig nincs készen az utolsó árkus (KazLev. II. 248., 396. sz.). Újabb fél év telik el, míg végre kijön Landerer kezei alól. 1792. augusztus 10-én írja Földi Kazinczynak: „Orpheusodnak 7-dik és 8-dik darabjait […] örömmel vettem. Örülök, hogy Orpheusod még egyszer folyamatba indult.” (KazLev. II. 266., 406. sz.) A szám így legkésőbb július vége felé megjelent.
(Heliconi virágok 1791. esztendőre, Pozsony–Komárom, 1791)
Kazinczy a Magyar Museum, majd az Orpheus mellett, elsősorban azok anyagára építve évkönyv kiadását tervezte, a német almanachok mintájára. Ebben csak verseket tervezett közölni, méghoz-zá erősen megválogatva, a ’jobb ízlés’ mintáit nyújtva. Az első kötet megjelent (ennek csak nyom-tatott változatát ismerjük), a második azonban, noha a cenzori jóváhagyás is megvolt kiadásához, kéziratban maradt, e példány még évtizedek múltán is közkézen forgott Kazinczy körében.
Kazinczy almanachtervéről már 1790 elejétől kezdve találunk adatokat a levelezésben. Szirmay Antal január 16-án verseket küld az Orpheus és a Heliconi virágok számára, melyek aztán nem je-lentek meg (KazLev. II. 6, 282. sz.), Földi Jánoshoz is eljutott az évkönyvterv híre, mert szeptem-ber 17-i levelében érdeklődik Kazinczytól: „A’ Te Heliconi Virágodat (Musen Almanachodat) sem tudom mitsoda?” (KazLev. II. 105., 333. sz.). 1790. december 4-én Kazinczy ezt írja Döme Ká roly-nak: „Vettem igen is Weber Urtól a’ Heliconi Virágokat; ’s vissza is küldöttem. Áll-nevedet meg-hagytam: de Csergitsnek, ’s másnak is némelly verseiket ki-törlöttem, nem mintha rosszaknak tartanám, hanem hogy kedvezzek Weber Úr kivánságának, a’ ki ezt a’ Gyűjteményt egy Musen Almanachra vastagnak állította.” (KazLev. II. 125., 345. sz.) Ekkor tehát már másodjára küldi a kéziratot Pozsonyba, javítva (igaz, Csergits Simon említett verse végül mégis megjelent), a kézirat összeállítását a Pozsony–Kassa utakat is beszámítva így legalább egy hónappal korábbra kell te-gyük. Mivel pedig a Heliconi virágokban a Bóldog bolondoskodás alcíme azt közli, hogy a vers
„meg-igazítatott a’ Tokaji szüretben, Skorpio 24d. 1790.”, az évkönyv anyaga ezt követően, azaz október 24. után véglegesítődhetett. Egészében tehát az állapítható meg, hogy az almanach nem ismert kézirata ugyanúgy Kazinczy Pestről való hazatérése (október közepe) után keletkezhetett, mint saját verseinek ezt közvetlenül megelőző összeírása, a Korai versek II. első lejegyzési rétege.
A gyűjtemény kiadására vonatkozó újabb adatok 1791 elejétől állnak rendelkezésre, Kazinczy ezúttal is Döme Károllyal levelez erről, aki Pozsonyban lévén személyesen tarthatta a kapcsolatot a nyomdásszal. 1791. január 22-i levelében érdeklődik Döménél a kiadás állásáról: „tudósíts, kérlek, a’ Heliconi Virágok felől is, és küldj példát, ha tsak az első árkusból is” (KazLev. II. 140., 352. sz.).
Wéber sem siette el azonban a kiadást, április elején Kazinczy többször is sürgeti Dömén keresztül, hogy kezdődjön a nyomtatás, s kapja kézhez az első íveket, korrektúra céljából (KazLev. II. 183., 188.; 368., 372. sz.). A hónap közepén aztán végre hozzájut: „Köszönöm a’ Heliconi Virágok le-küldését. Sokat változtattam-meg bennek” – írja április 19-én (KazLev. II. 190., 373. sz.). Egyúttal kéri Dömét, hogy figyelje a „Rakó” munkáját, és nézzen utána egy bizonyos Bezerédy keresztne-vének, aki jegyzetben említődik (a név egyébként változatlan formában jelent meg). Július 15-én még mindig csak várja a megjelenését, most éppen augusztusra (KazLev. II. 220., 380. sz.), de eb-beli reménye végre beteljesül, augusztus 17-én már mint megjelentet említi (KazLev. II. 223., 382.
sz.), s egyik feljegyzésében az augusztus 11-i dátum után van vetve a ’Heliconi Virágok’ bejegyzés (PEml., 2009., 171.).
„Abban a’ kis munkában is, mellyet most ada ki Weber illy nevezet alatt: Heliconi Virágok 1791-dik esztendőre, szedte Kazinczy Ferencz, eggynehány jó példája van az abbeli jobb izlésnek
’s azon leszek, hogy Orpheusomban még többeket adhassak” – írta Kazinczy Édes Gergelynek 1791. augusztus 17-én (KazLev. II. 223., 382. sz.). Ráday Gedeon 1791. december 9-i levelében (KazLev. II. 227., 385. sz.) dicséri a Heliconi Virágokat, különösen a válogatást, mert minta lehet, s ezzel mintegy visszaigazolja Kazinczy szándékát. Kazinczy válaszában nagy örömmel nyugtázza Ráday értő olvasatát, s teljes egyértelműséggel meg is fogalmazza az almanach kiadásának indíté-kát: „Örülöm azt a’ szerencséjét Heliconi Virágim tavalyi Gyűjteményének, hogy az a’ Mélt. Gróf.
javallását meg-nyerte. Sokkal sanyarúbb Bírája lészek ezen Gyűjteményeim darabjainak, mint az Orpheusban vagyok, mert ezeket Példáúl és Mustráúl szeretném kimutatni; az Orpheus darabjai-ban pedig néha egyéb tekinteteim is vannak.” (KazLev. II. 229., 386. sz.) Földi János kevésbé bizo-nyult a Kazinczy szándékai szerinti értő olvasónak: „Heliconi Virágidat az 1791-ik esztendőre már megszerezhettem. Kérted vala eggyszer ítéletemet felőle. A’ Darabok többnyire jók; de mi a’ főbb czélod vagy igyekezeted benne, nem tudom, hogy a’ szerént itélhetnék.” (1792. augusztus 10., KazLev. II. 267., 406. sz.) Különösen értetlenül szemlélte, másokkal együtt, a szemléző jelleget, mint írja, vannak olvasók, akik „abban botránkoznak meg, hogy ezek mind olly Darabok, mellyeket már másutt olvastanak, még pedig némellyeket két helyen is.” (Uo.)
(Heliconi virágok 1792. esztendőre, MTAK M. Irod. RUI 2r. 2/II., 12a–54b)
Kazinczy tervezte az 1792-es kötet kiadását is, Ráday Gedeonnak 1791. december 15-i levelé-ben leírta ennek a tartalomjegyzékét:
„Öszve szedtem már a’ jövő esztendőre készülendő Gyűjteményt is, ’s imé ezek lesznek He
„Öszve szedtem már a’ jövő esztendőre készülendő Gyűjteményt is, ’s imé ezek lesznek He