(Poetai Berek, 1813)
Ami keveset a Dayka-kiadáshoz (erről l. Mezei, 1998.; Dayka, 2009., 32–39.) csatolt saját köte-tecske, a Poetai Berek születéséről tudunk, az alapján igazat kell adnunk Fried Istvánnak, mikor is egy odavetett félmondatban „szinte hirtelen ötletből született könyvecské”-nek nevezi (Fried, 1996., 48.). Első adatunk róla az, mikor már küldi Kazinczy a kész kéziratot nyomtatásra, 1812.
február 14-én. Előtte leveleiben többször is szóba kerül a Dayka-kiadás, például a Kölcseynek írott január 5-i és február 5-i levelekben, de nem szól arról, hogy szándéka lenne kibővíteni azt saját verseinek csomójával, ekkoriban, január 12-én csak episztolái kiadásának tervét említi még Vidának (2121., 2126., 2143. sz.). Ezek után valóban váratlanul bukkan fel a Vitkovicsnak írott február 14-i levél közlése: „Berkemet, mellyet itt találsz, ajánlom barátságos gondjaidba. Hadd neveljék Day-kám’ nem testes Kötetét.” (KazLev. IX. 281., 2147. sz.) Kis Jánosnak ugyanazon a napon további információkat is megír: „Eggy 6 ívből állandó munka’ Kézirását holnap viszik Ujhelyből Pestre Vitkovicshoz, hogy azzal Daykám’ Verseinek testetlen kötetét vastagítsa. Czímje ez: Ka zin czynak Poetai Berke.” (KazLev. IX. 283–284., 2148. sz.) Kölcseyvel pedig február 17-én azt közli, hogy előző nap elküldte a kéziratot (KazLev. IX. 289., 2150. sz.), tehát azt február 16-án indította útjára.
Kis Jánosnak szóló levelében ismerteti az előbeszédet és közli a tartalomjegyzéket: „Igen rövid Praefatiojában azt mondom, hogy itt csak azon verseim ’s fordított darabjaim vétettek fel, mellyeket később’ kiadandó Verseim Kötetéből kirekeszteni szándékozom. A’ P[ublicum] már ismeri eggy részben, de olly készűletlenűl, hogy tisztem volt őket vele ezen újabb Kiadás által elfeledtetni.
Eggy Angol Író azt mondja hogy fiatal Íróban nincs dicséretesebb tulajdon mint törleni tudni.
Bízvást hozzá tehetjük: nincs nem fiatalban is; ’s annak ki el van telve azon panasszal hogy Iróink virágaikkal szemetjeiket is a’ P[ublicum] elébe viszik, illő vala megmutatni hogy maga ment ezen setétségtől. – Ennyi a’ Praefatio. – A’ darabok ezek: 1. A’ gyermek Poeta. – 2.) a’ félénk szerelem.
Metastasióból. – 3. Az Esthajnalhoz. – 4. Minnyihez. – 5. Chloe. Kleists Lalage. – 6. Klopstocks:
Im Frühlingsschatten fand ich sie. – 7. Klopstocks: Dein süsses Bild, o Lyda. – 8. Ah ki hozza visz-sza nekem. Göthe. – 9. Életem fogy etc. – 10. Boldog alkony. 11. Lollym’ szája (Secundusból.) – 12.
Holnap. (Lessing.) 13. 14. Horatzius’ két Odája. – 15. Caesar és Roma (Kästner). – 16. Vay. – 17.
Bion. Idyll. – 18.–26. Anacreon. – 27. Göthéből Ganymed, 28. Prometheus. – 29. Az én Istenném.
30. Emberiség Határai. 31 Az Isteni. 32. Reggeli Panasz. – 33. Azzán Aga. – 34–36. Herder 3 Para-myth. Jambusban. – 37. 38. Dénisből két Óda.” A lista a majd csak 1812 decemberében lefordított Művész reggeli-dala kivételével egyezik a kötet tartalmával, még sorrendjében is, nagy valószínű-séggel tehát a végleges kéziratot küldte már ekkor Kazinczy. A beválogatott versek nagyobb része átdolgozott korai mű (a ’korai költészet’ 1803-as lezárásáig értve ezt), csak a Herder- és Goethe-darabok egységei (34–36. és 27–33.), valamint a Bión-fordítás és (a valójában nem fordított) A’ bol dog alkony későbbi ennél: a Herder-mesék 1807-esek, 1811-es a Bión-idill, A’ boldog alkony 1810-es, az ifjú Goethe szabad jambusai fordításainak keletkezési idejét nem ismerjük, egyetlen 1809-es ada-tunk van az egyikről.
Kazinczy 1812. február 14. után többeknek beszámolt a tervezett kiadásról, a kézirat elküldé-séről, lényegében megismételve az idézett levelekben mondottakat (2156., 2161., 2172. sz.). Vit-kovics csak június 29-én igazolta vissza a kézirat vételét, jelentvén egyben, hogy átadták Trattnernek és hogy van már kétszász subscribens (2262. sz.), de Kazinczy április óta levelezett a kiadásról Helmeczy Mihállyal is, aki valójában gondozta azt. Július 4-én (válaszolva Vitkovics levelére is) Kazinczy részletes nyomdai utasításokat fogalmazott meg Helmeczyn keresztül Trattnernek, majd később a közzéteendő Jelentést küldte (ez elsősorban a Dayka-kiadásról szólt), aztán a címla-pokra szánt illusztrációkról rendelkezett, több elképzelés után emellett állapodván meg: „A’ kevés sorból álló Poetai berek elibe pedig Montfauconból a’ lant ’s a’ lant felett repűlő lepe” kerüljön (KazLev. X. 111., 2311. sz.; l. még 2276., 2289. sz.). A metszet Bernard de Montfaucon (1655–1741) L’Antiquité expliquée et representée en figures (Paris 1719–1724) című háromkötetes művének egyik ábráján alapul, melyből Kazinczy 1792-ben Pesten többek között ezt is kimásolta (e gyűjtemény ma is megvan, a nevezett rajz: MTAK RUI 2., 2/I. 147b.; ugyancsak innen van a Tövisek és virágok címlapmetszete; l. Papp, 2008., 194.). Közben meg kellett történnie a cenzúráztatásnak, erről azonban csak egy későbbi levél adata áll rendelkezésre, amelyből megtudjuk, hogy a cenzor Madarassi Ferenc volt (KazLev. XI. 445., 2688. sz.).
1812 őszén felvetődött, hogy az időközben megjelent Hat szonett új kiadásban kerüljön bele a Poetai Berekbe, kiegészítve Kölcsey szonettjeivel, de a terv végül elhalt. December végétől kezdve már a nyomdai munkálatok folytak, ekkor rendelkezett Kazinczy a friss Goethe-fordítás utólagos beillesztéséről is. A korabeli levelezésben gyakran szó esett a korrektúraívek javításairól, Kazinczy egészében nagyon elégedett volt a nyomtatás minőségével, s a márciusi pesti vásárra várta a kötet megjelenését (2360., 2368., 2379., 2382., 2385., 2387., 2394. sz.). Az utolsó íveket február 21-én vette, 28-án pedig már arról számolt be Gyulay Karolinának, hogy „Daykának versei kijöttek”, majd megírta a hírt Kis Jánosnak is március 4-én (KazLev. X. 278., 279.; 2397., 2398. sz.).
Lehetséges, hogy ekkor még csak vélelmezte a megjelenést, mert a kötet elkészültéről szóló első fennmaradt levél, a Vitkovicsé március 6-án kelt (2401. sz.). A terv azért így is teljesült, a József-napi vásárra elkészült a nyomtatás (noha némi javítás még szükségessé vált egy sajtóhiba miatt a címlapon), az első példányokat pedig március 18-án már osztogatta (2408. sz.). A visszajelzések a szokásos megoszlást mutatták, barátai dicsérték, ellenfelei megszólták. Egy évvel később majdnem feljelentették Kazinczyt és a kiadót a Prometheusz című vers miatt, istentagadás vádjával, de Vitkovicsnak sikerült elhárítani a veszélyt (l. a 176. szövegidentitás jegyzetét).
(a Poetai Berek második kötetének ötlete és a Görög Anthologia)
Kazinczy a Kis Jánosnak szóló 1813. március 4-i levélben, mikor a Poetai Berek megjelenéséről beszámolt, mintegy mellékesen felvetette: „Mi volna belőle, barátom, ha még én a’ Bereknek eggy új csomót csinálnék az Anthologiából?” Az ötlet onnan jött, hogy azokban a napokban több új epigrammafordítása született, melyeket a levélben elküldött Kis Jánosnak. A fordítások a Görög Anthologiából készültek, abból a gyűjteményből, melyet pályája során mindvégig nagy csodálattal emlegetett.
A Görög Anthologia antik és hellén görög epigrammaszerzők műveinek gyűjteménye, alapvető-en két kézirat őrizte meg, a származási helyéről elnevezett Anthologia Palatina (X. század) és az összeállítója, Maximos Planudes nevét viselő Anthologia Planudea (XIV. század). Ez utóbbi jelent meg először, 1494-ben Firenzében Anthologia Graeca címen, amely a továbbiakban e gyűjtemény
megnevezésére szokásossá vált. A teljesebb Anthologia Palatinát 1606-ban fedezték fel Heidel-bergben (a heidelbergi egyetemi könyvtár honlapján megtalálható digitalizált változata), s 1772–
1776 között adták ki Strasbourgban. Az Anthologia Graeca első kritikai igényű kiadását Christian Friedrich Wilhelm Jacobs készítette, 1794 és 1814 között jelent meg Lipcsében a Philiph Brunck-féle strasbourgi kiadás javított, kommentált új változata 13 kötetben (Anthologia graeca sive poe-tarum graecorum lusus, ex recensione Brunckii), majd 1813 és 1817 között saját háromkötetes teljes kiadása (Anthologia Graeca ad fidem codicis olim Palatini nunc Parisini ex apographa Gothano edita. Curavit epigrammata in Codice Palatino desiderata et adnotationem criticam adiecit Frider.
Jacobs) (l. minderről Ponori Thewrewk Emil kétnyelvű kiadásának bevezető tanulmányát: Görög Anthologiabeli Epigrammák, 1891).
Kazinczy Jacobs kiadását többször említi, 1819 végén, 1820 elején Dessewffytől próbálja köl-csönkérni, Dessewffynek azonban nem ez a kiadás van meg (3800., 3812., 3819., 3827. sz.).
Kazinczy Ponori Thewrewk Józsefnek 1820 októberében használatra ajánlja e kiadást (6109. sz.), 1830 áprilisában a megszerzését kéri Bártfaytól (5141. sz.), megemlítvén, hogy az egész anthologiát nem ismeri. Tisztáznunk kell tehát, hogy milyen kiadást használt Kazinczy a Kisnek szóló levél írásának idején (és mivel Jacobshoz nemigen jutott hozzá, általában is). Az idézett, Kis Jánosnak szóló 1813. március 4-i levél után két nappal kelt Vályi Nagy Ferenc Kazinczynak írott válasza, melyben ez olvasható: „A’ mi Bibliothecánkbann Nagy és Kis görög Anthologia nincs: csak a’
Harlesé van; ezt is kiküldöm, de nem hiszem, hogy a’ feltett czélra használni lehetne, talán minde-niknél használhatóbb lész az, a’ mit én mint tulajdonomat küldök, a’ Francius’ Poemájihoz van ragasztva eggy kis Görög Anthologia: ezt én különösen szeretem: a’ Nagy Anthologia Graecának szebbje benne van.” (KazLev. X. 287., 2403. sz.) Kazinczy tehát ekkor Vályi Nagy segítségét kérte a Görög Anthologia valamely kiadásainak megszerzéséhez bizonyos ’feltett czéllal’, ami nem na-gyon lehet más, mint amit Kis Jánosnak ugyanekkor említett. Vályi Nagy a kértek helyett két másik kiadást küldött, s mivel meg is nevezte ezeket, így azonosíthatóak.
– Az egyik, amely a sárospataki kollégium könyvtárából való volt, Théophile-Christophe Harles (1738–1815) német klasszika-filológus kiadása: Anthologia graeca poetica, Nürnberg, 1775 (tartalma alapján csak ez lehet a Váczy János által jegyzetben említett három Harles-kiadásból, KazLev. X. 541.). Kazinczy erre már a Magyar Museum egyik Anakreón-fordításának jegyzetében hivatkozott (Museum, 2004., I. 63.; vö. még a 25. szövegidentitás Forrás alfejezetét).
– A másik, amely Vályi Nagy sajátja, Pieter de Frans (1645–1704) holland klasszika-filológus Petri Francii Poëmata (Amszterdam, 1682) című kötete, ebben van a görög antológiából készült kétnyelvű válogatás (241–346.). A kötetből készült kijegyzések lapjai fennmaradtak a Pandektákban (MTAK M. Nyelvtud. 4r. 42/II., 105ab, 113ab; K 638/II., 137a).
Ugyanezeken a Pandekta-lapokon és még az első jelzet 116a–119b lapjain német fordításban is megvannak a kijegyzett görög versek, Erichson és Herder forrásjelzéssel. Ezek a Kazinczy által rendszeresen használt kiadások, ezeket értette valójában a Görög Anthologia cím alatt, mert a Görög Anthologia csupán összefoglaló megnevezés:
– Herder fordításait a Heyne-féle összkiadásból ismerte Kazinczy (Herders’s Sämmtliche Werke, X. Schriften zur griechischen Literatur, Tübingen, 1808), a kijegyzésben megadott oldalszá-mokon pontosan megtalálhatóak a versek németül.
– Johann Erichson (1777–1856) fordításai a forrásjelzések alapján ugyancsak visszakereshetőek kiadásában (Griechischer Blumenkranz, Wien, 1810), melyben a görög szövegek is megtalálhatóak.
E kiadást többször emlegeti leveleiben, kiemeli a benne található metszeteket (2192. sz.), 1814-ben és 1824-ben kölcsönadja Ungvárnémeti Tóth Lászlónak, illetve Dessewffy Aurélnak (2648., 2654., 4297. sz.). Dessewffy három epigrammát le is fordít és bírálatra elküld Kazinczynak (4318. sz.), ezek a Váczy-kiadásban hiányzóként vannak jelezve, miként a levél közepe is, de a hagyatékban fellelhető kéziratuk, így a levél teljesnek mondható immár (MTAK K 633/V., 73a–74b: a levél; 75a:
az epigrammafordítások). Kazinczy az epigrammákra rövid bírálatot ír később (4344. sz.).
A nevezett kiadások közül tehát Jacobséhoz nemigen jutott hozzá, a Herderé csak német fordí-tásokat tartalmazott, a Harles- és Pieter de Frans-féle kiadásokat Vályi Nagy Ferenc 1813. március 4. után küldte Kazinczynak. Jóllehet Harles-re már 1789-ben hivatkozott Kazinczy, de a Kis
Jánosnak írott levélben szereplő görög epigrammák nincsenek benne, viszont mindhárom megvan az Erichson-féle kiadásban (Meleagrosz: 158., Platón: 159., ismeretlen: 178.). E kiadás 1810-ben jelent meg, s a levelezés adatai szerint 1811. május 30-án pesti barátai egy neki küldendő „könyves ládácska” egyik darabjaként már kézbe is vették, idéztek belőle (KazLev. VIII. 554., 2011.; ezt megelőzően egész tavasszal szó volt erről és más küldeményekről: ugyanebben a levélben a május 26-i és 29-i keltezésű részben, valamint az 1914., 1941., 1959. sz. levelekben). Hogy pontosan mikor kapta kézhez Kazinczy, nem tudjuk, de 1812. április 2-i levelében már egyértelműen ismertként említi (2192. sz.), s ez azért is fontos dátum, mert megelőzi a Kis Jánosnak írott levélben említett 1812. augusztus 15-i keltezést, amelyet a Meleagroszból készített fordítás keletkezési idejeként jegyzett fel, tehát a fordítás idején már birtokolta a könyvet. Mindezek alapján megalapozottan feltételezhető, hogy Kazinczy a Görög Anthologia megnevezés alatt a Kis Jánoshoz szóló 1813.
március 4-i levél megírása idején az Erichson-kiadást értette (ugyanakkor ebben sincs meg minden korabeli fordításának az eredetije).
A Poetai Bereknek a Görög Anthologia darabjaiból készíteni tervezett második kötete nem va-lósult meg, noha a későbbiekben is fordított innen egy-egy epigrammát Kazinczy. Mondhatjuk, hogy az 1813. március elején frissen született versek, az éppen megjelenőben lévő kötet együttes lelkesítő hatása keltette futó ötletről van itt szó. Másfelől azonban a Görög Anthologia éppen mér-tékadó hatásának tartósságával van jelen Kazinczy pályáján, melyhez, ha sok fordítást nem is, de nagyszámú és jelentős eredeti epigrammát köthetünk (l. erről a következő fejezetben).
(Kazinczy előkészületei a gyűjteményes kiadáshoz)
A Poetai Berek második kötetének terve többet nem került elő a levelezésben, s a kötetecske új kiadásáról sem esik szó egészen a pálya legvégéig. Első ismert adatunk erre nézve Toldy Ferenc felvetése 1827. október 12-én: „Azt írod hogy verseidet összeszeded. Ennek felette örűlök. Én az eredetieket egészen elválasztanám a fordításoktól, s emezeket mind a Poetai Berek czíme alá gyűj-teném össze (a versekről szólok). Mint ohajtanék én módot találhatni verseid nyomtattatására!”
(KazLev. XX. 376., 4848. sz.) Az 1827 végén készített verscsomóban nem látjuk nyomát, hogy Kazinczy megfogadta volna Toldy javaslatát, sőt mikor később ismét hozzálátott a gyűjteményes kiadás összeállításához, először akkor sem választotta szét fordításait és eredeti munkáit.
Toldy 1830-as londoni útjáról tavasszal írott levelében vetette fel ismét, komoly formában, hogy kiadná Kazinczy összegyűjtött verseit (a tervről és Toldy tevékenységéről részletesen l. a vonatkozó fejezetet). Válaszában Kazinczy elfogadta az ajánlatot (5123., 5140. sz.), a munkálatok azonban csak ősszel, Toldy hazatérése után kezdődtek meg, s a következő dátumokhoz kötődnek:
1830. október 5. Készen van Kazinczy verseinek letisztázott csomója, az episztolákon kívül.
Toldynak írja ezen a napon: „Verseim letisztázva várják rendelésedet; egyedül Epistoláim vannak hátra. Hogy azok valaha jussanak sajtó alá, magam is óhajtom, ’s kevélykedem azzal, hogy Kiadójok lenni méltóztatol, édes barátom. De elborzadok midőn azt a’ tarkaságot látom. Musterkarte anzusehen! Azonban te lásd, mit csinálhatsz belőlök, és a’ daraboknak melly rendet adhatsz. Első alkalommal küldöm a’ letisztáztakat, ’s írom az Epistolákat is mihelyt rá érek, hogy azokat is ve-hesd.” (KazLev. XXI. 384., 5223. sz.) Toldy október 26-án e levélre válaszolva jelzi, hogy nagyon várja a verseket (5227. sz.).
1830. október 18. Kazinczy tervezi küldeni Toldynak a versek csomóját. Fennmaradt a hagyaték-ban az a lista, amely a letisztázott csomóról készült, ezzel a címszerű felirattal: „Ujhely 1830.
Octób. 18d. küldöttem Toldynak, Hidegh Abrahám Pesti Prókátor Úr által.” (MTAK K 622., 165a–168b.) Ez a lista azonban Kazinczynál maradt, mert párban készült a Toldynak küldött másik lajstrommal, ami a Toldynak írott levél mellett ma is megtalálható (mindkét listát l. a Függelékben).
1830. november 1. Kazinczy tervezi küldeni Toldynak versei átrendezett csomóját. A Toldynak e napon írott levélben ez olvasható: „Verseim’ csomóját, az Epistolákon kivül, mellyek nincsenek letisztázva, itt küldöm. Akarva hánytam el a’ darabokat, egyedül a’ legelsőt tettem első helyre, mert úgy hittem, hogy az oda illik. Lássuk tehát, tisztelt kedves barátom, mi jót tudtok tenni e’
Musterkartokból.” (KazLev. XXI. 395., 5229. sz.) Az átrendezés ténye pusztán a levél alapján nem igazolható, már csak azért sem, mert itt is ugyanúgy a rendezetlenséget hangsúlyozza, mint előző
levelében. A levél mellett küldött listában azonban, mely az előző párja, javítások vannak, melyek az anyagon végzett rendezési műveletekre utalnak. A címszerű felirat korrekciója alapján („Toldy-nak küldöttem. <Hidegh Abr. által, 1830. Octób. 18d.> Novemb. elsőjén”; MTAK M. Irod. Lev.
4r. 134., 119.) egyértelműen ez volt az előző lista elküldésre szánt párja, melyen azonban az október 18. és november 1. közötti időben javításokat végzett. A javítások szinte mindegyike azzal függ össze, hogy ’Poetai Berek’ címmel létrehozta fordításai csoportját az összegyűjtött anyagon belül (l.
erről részletesen később).
1830. november 4. Kazinczy küldi Toldynak a csomót a második, javított lista kíséretében. Mint Toldynak írott keltezetlen, de megállapíthatóan (l. a Wékey-sírfelirat jegyzetét, 338. szövegidenti-tás) november 9-i levelében írta Kazinczy: „Verseim’ csomóját eddig vetted a’ mi tisztelt barát-nénktól, kihez azt Zelinka Kis-Pap Novemb. 4d. vitte.” (KazLev. XXI. 399., 5230. sz.) A vers-csomót vivő alkalmatosság nem Hidegh Ábrahám volt tehát, hanem Zelinka János, aki máskor is tett hasonló szolgálatokat Kazinczynak (PEml., 2009., 344., 1261.). Toldy november 26-i levelé ből tudható, hogy a csomót addigra már kézhez kapta (5240. sz.).
1830. december 3. Kazinczy értesíti Toldyt újabb küldeményéről. Kazinczy e napon írott levelé-ben úgy fogalmaz, hogy az alkalmatosság, azaz egy bizonyos Farkas zsidó „Viszi XVIII. Epis-toláimat is, három vagy négy darabbal, mellyet a’ Poetai Berekből némelly változtatásokkal vettem ki” (KazLev. XXI. 418., 5247. sz.). A nála maradt listára feljegyezte 18 episztola és a Poetai Berek 5 versének a címét, majd alá írta: „Farkas Zsidó viszi”, így minden bizonnyal a listára történt rájegy-zés e levélküldeményhez kapcsolható. Hogy pontosan mikor került Toldyhoz a küldemény, nem tudjuk, Farkas zsidó indulását e levélben a jövő hétre, ugyanezen a napon írott másik két levelében
’holnaputánra’ teszi Kazinczy, egy hét múlva 14-i indulást említ, 17-én pedig azt írja, hogy már ott kell lennie (5248., 5249., 5251., 5256. sz.). Az bizonyos, hogy Toldy 1831. január 11-i levelében már erre reagál részletesen. Az 1830. december elején összeállított és a hónapban valamikor kézbesített küldemény tehát az episztolák mellett a Poetai Berekbe szánt csomót is tartalmazott.
1831. március 24. Kazinczy visszakéri Toldytól versei csomóját. E napon írott levelét így kezdi Kazinczy: „Tisztelt kedves barátom, A’ mi Szemerénk mostoha Fija Fáy Albert holnap csötörtökön jő ki ide [Pécelre] Pestről. Kérem alázatosan az Urat, méltóztassék általa nekem Verseim’ csomóját kiküldeni az azokra tett jegyzésekkel, hogy láthassam, azokból mit fogadhatok el.” (KazLev. XXI.
498., 5297. sz.) A Toldyval való meghasonlás értelmezésére majd az adott fejezetben kerül sor (l.
Toldy Ferenc, a kiadó), itt most csak a tényt rögzítjük, s azt, hogy Toldy még ugyanazon a napon válaszolva küldte a csomót, majd még június 27-én a nála elkeveredett néhány kéziratot is pótlólag (5299., 5355. sz.).
1831. március 26–28. Kazinczy átdolgozza visszakapott verseit. Kazinczy naplójában március hónapban a következő bejegyzéseket találjuk tárgyunkra nézve:
„26. Toldytól visszakapom Verseimet. Új rendbe szedem a’ darabokat.”
„27. VASÁRNAP. Verseimet írom tisztára.”
„28. […] Verseimmel bíbelődöm.” (PEml., 2009., 372., 374.)
E napokon tehát Kazinczy bizonyosan foglalkozott versei gyűjteményével, sőt úgy látszik, legin-kább ezzel foglalkozott. Az azonban, hogy pontosan mely csomókkal dolgozott, és hogy mit vég-zett rajtuk, nem derül ki, aminthogy az eddig áttekintett levelekből és listákból sem nyertünk közvetlen adatokat erre nézve. A feladat tehát a továbbiakban ezen adatok és a fennmaradt csomók összevetése alapján a lehetőségek szerint meghatározni a gyűjteményes kiadás anyagát, a jelen fe-jezetben a Poetai Berek csomóit.
(a Poetai Berek kéziratos gyűjteménye)
Az akadémiai hagyaték K 642-es kötete három nagyobb, eredeti számozású egységből áll, az első a gyűjteményes összeírás anyaga, a második a Régibb Stúdiumaim és az 1827-es csomó marad-ványainak egybeszámozott két csomója, a harmadik a Poetei Berek, „azaz fordított darabok” gyűj-teménye, mely az alábbi csomókból áll:
jelzetszám lapszám csomók a listán
154a 7 „POETAI BEREK (azaz fordított darabok)” ?van
155a–197b 8–44 Horatius-fordítások nincs
198a–217b 45–63 Fordításcsomó II. van
218a–220b 64–66 (a KFV1827 három lapja, három verssel) részben 221a–226b 67–72 (töredékes Horatius- és Homérosz-fordítások) nincs
227a–228b 73–74 (két lap a gyűjteményes csomóból) ?van
229a–235b 75–81 Fordításcsomó I. részben
236a–243b 82–89 Fordításcsomó IV. van
244a–250b 90–96 Fordításcsomó III. részben
251a–256b – Vegyes, töredékes, részben nem autográf fogalmazványok nincs Az első lapok hiányát (merthogy a 7. laptól kezdődik a fennmaradt számozás) nem tudjuk ada-tokkal kapcsolatba hozni, csak feltevéseink lehetnének (elvesztek vagy csak tervezve voltak az 1–6.
lapok). A vegyes utolsó ívek a számozás hiányából ítélve nem tartoztak a gyűjteményhez eredeti-leg, lehet, hogy csak a kötetbe kötéskor sorolták őket az anyag végére. A számozást és a számozás-ban megtestesülő rendezési műveletet még Kazinczy végezhette el. Az egyik verscsomószámozás-ban a 77.
lapon (231a) Kazinczy utólagos, a számozás tintájával egyező színű, autográf jegyzése olvasható a verscím mellett: „Jobban jelent-meg Hébében. és ezen Kötet Kézíratomban.” A 65–66. lapokon (219a–220b) megtalálható ugyanez a Vergilius-fordítás a Hébe utáni átdolgozott formájában, mindezek alapján tehát a különféle csomók összerendezésének és egybeszámozásának már Ka-zinczy életében meg kellett történnie, minden bizonnyal KaKa-zinczy által (az „ezen Kötet Kézíratom”
megfogalmazás legalábbis nehezen érthető másként).
Az is nagy valószínűséggel állítható, hogy erre az összerendezésre azt követően került sor, hogy Kazinczy visszakapta Toldytól versei csomóit 1831 márciusában. A Poetai Berek mint össze-foglaló cím csak a második, 1830. november 1-i dátumú listában tűnik fel, de e listán még nem szerepelnek azok a versek, amelyeket Kazinczy a nála maradt október 18-i első listára pótlólag jegyzett fel, mikor december 3-án a Poetai Berekből kiírt darabokat küldte. A november 1-i listán a vonatkozó versekre nézve ez szerepel, a 86–108. tétel után a lap aljára írva: „Gibraltár.
Mennydörgés. Dayka Versei megett állanak.” A 7. sorszámmal ellátott, itt címlapként funkcionáló lapra ezt írta Kazinczy: „ide jő 1. Gibraltár. 2. Mennydörgés. Dayka megett az én Poetai berkem-ben.” Ebből arra következtetünk, hogy mikor novemberben küldte versei csomóját, e versek még nem voltak közöttük, csak a helyüket jelölte meg a listán és e lappal a csomóban, majd utóbb, mikor a csomót visszakapta, e lapot címlapként használta (még három Majláth-rege címe van rajta, ezek-ről ugyancsak október–novemberben folyt a levelezés).
Ha viszont e verseket csak november 3-án, pótlólag küldte el, méghozzá az utólagos feljegyzés tanúsága szerint abban a csomóban, amely fenn is maradt (82–89., 236a–243b), akkor az e csomót is tartalmazó egyberendezés csak a csomók visszakapása után történhetett meg, az elküldés előtt nem. Erre sor kerülhetett már 1831. március végén, de valószínűbben csak Széphalomra történt hazatérése után, mert olyan csomók is vannak a gyűjteményben, amelyekről nem feltételezhető, hogy kiadási céllal elküldte volna Toldynak, egyébként pedig miért lettek volna nála ilyen kézira-tok pesti útja során. Merthogy lényegében minden fordítása megvan itt a Pindarosz-ódán kívül, időrendileg összetartozó csomókban, ami az 1813-as Poetai Berek után készült, még a Horatius-episztolák be nem fejezett fordításai és az Iliász töredékei is, ezek nincsenek rajta a Toldynak
Ha viszont e verseket csak november 3-án, pótlólag küldte el, méghozzá az utólagos feljegyzés tanúsága szerint abban a csomóban, amely fenn is maradt (82–89., 236a–243b), akkor az e csomót is tartalmazó egyberendezés csak a csomók visszakapása után történhetett meg, az elküldés előtt nem. Erre sor kerülhetett már 1831. március végén, de valószínűbben csak Széphalomra történt hazatérése után, mert olyan csomók is vannak a gyűjteményben, amelyekről nem feltételezhető, hogy kiadási céllal elküldte volna Toldynak, egyébként pedig miért lettek volna nála ilyen kézira-tok pesti útja során. Merthogy lényegében minden fordítása megvan itt a Pindarosz-ódán kívül, időrendileg összetartozó csomókban, ami az 1813-as Poetai Berek után készült, még a Horatius-episztolák be nem fejezett fordításai és az Iliász töredékei is, ezek nincsenek rajta a Toldynak