„Az elme’ virága a’ Poezis és rokon mesterségek. Mit ér minden dolgozásom, ha magam után eggy kis kötet poezist nem hagyok!” – írta Kazinczy Kis Jánosnak 1810. január 19-i levelében, majd hozzátette: „Ez a’ vágyás töltötte-el most lelkemet.” Miután néhány újabb versét is megosztotta Kissel, újra visszatért a versgyűjtemény gondolatához: „Tökélletesen elkészűlt verseimet én ólmo-zott lineákra írom, hogy ha hirtelen kidűlök is, úgy nyomtattathassék, mint magam fognám cor-rigálni. Képzeld! mind öszve még csak öt árkus! Mikor lesz kétszer annyi!” Versei kiadásának vá-gya időről időre fel-felbukkan a továbbiakban is, de nagyon sokáig nem lesz belőle határozott terv.
Helmeczynek 1813. szeptember 19-én egy négykötetes életműkiadás tervéről ír, amiben azonban nincs benne a költemények csoportja, mint írja: „Verseim külön jelennének-meg.” (KazLev. XI.
63., 2518. sz.) Aztán sokáig semmi, majd 1822 novemberében inkább csak ötletszerűen veti oda egy levelében, hogy „Verseimből kellene csinálnom eggy Egészet” (KazLev. XVIII. 196., 4128. sz.). Fél évvel később, 1823 májusában már határozottabb formában vetődik fel egy a kassai Werfernél ki-adandó kötet gondolata (KazLev. XVIII. 324., 4197. sz.), s az ugyanezen évre datálható Régibb Stúdiumaimban is található erre vonatkozó megjegyzés (A’ Kakukhoz kapcsán: „akarom hogy Verseim’ Gyűjteményében felvétessék”). Aztán legközelebb a Handbuch szerkesztése kapcsán Stett nernek írott, 1826. október 23-i levelében kerül elő a gondolat: „E’ történet nékem intésül vala, hogy verseimet szedjem eggy csomóba, mert eddig elszórva állottak.” Ez a bejelentés forduló-pontnak bizonyult, mert eddig csak szórványosan található említés a költemények gyűjteményes kiadására nézve, e levél után azonban állandó téma lesz költeményeinek összegyűjtése, különösen a Toldyékkal folytatott levelezésben. A gyűjteményes kiadás terve az eddigi műfajok szerinti (gram matikai epigrammák, episztolák, szonettek) kiadások, kiadástervek mellett jelenik meg, s elsősorban a ’lyrai költemények’ összegyűjtését jelenti. E megnevezés több formában is előfordul ekkori verscsomóiban (lyrai költések, darabok, zengzetek), s lényegében az ódák és dalok műfaji csoportját jelöli, de egyre inkább magába olvasztja a görögös epigrammákat is, amelyek éppen a Toldyékkal való együttműködés idejéig önálló csoportokban formálódtak, egészen a Poetai Berek megjelenése utáni időszakra tehető keletkezésüktől fogva.
(az 1813 első fél évében keletkezett versek és az Erdélyi Muzéum)
Kazinczy számos alkalommal illeti verseit a ’görög illatú’, ’görög ízlésű’ jelzőkkel, s az így mi-nősített költemények karakteres tömböt alkotva verscsoportokban is együtt mozognak. E tömb születése (egy-két korábban elszórtan készült darab után) 1813 tavaszára esik, egyértelműen a Gö
rög Anthológiával való foglalkozással összefüggésben, illetve Goethe hasonló ízlést képviselő epig-rammáinak inspirációjára (l. erről a Poetai Berekről szóló rész alfejezetét).
Kazinczy 1813-ban csak az első fél évben írt verset, egész pontosan július 22-i az utolsó új köl-teménye ebben az esztendőben. A Kis Jánosnak írott március 4-i levél előttről való A’ Csüggedés és a Szirmay-szonett, valamint három töredék mellett két görögösnek minősített vers, Wass Sámuel sírfelirata (Az özvegy) és a Gyulay Karolinának ’fűzött görög illatú Koszorú’ (Mezei Virágok), ez utóbbi már közvetlenül a Kisnek írott levél előtt született. Ezt követően a március–július időszak-ban minden vers a görögös inspirációhoz kötődik, csak epigrammák születnek ekkor.
Az alábbi táblázatban ezeket tekintjük át (az első négy sorban a Kisnek küldött versek állnak), megadván a szövegidentitás keletkezésének időpontját, a címet, illetve címváltozatokat, majd pedig a verseknek a különböző szövegcsoportokban való feltűnését (az Epigrammacsomó maradványlap
jait, jelölvén az eredeti lejegyzést és a rájegyzéseket; a Döbrenteinek 1813. július 8-án küldött ver-sek csoportját; az Erdélyi Muzéum 1. és 4. számának közlését; a Görögös epigrammák I. és II. vers-csoportjait; a Lyrai darabok verscsoportját; a Poetai Berek tervezett második kiadásának dosszié-jába besorolt Fordításcsomókat).
Keletkezési idő Címek, címváltozatok Ep. Júl. 8. EM. GE. LD. Fcs.
1812. augusztus 15. Lyánykámhoz/Bellához R2 + 1 I., II.
1813. február 28. előtt Mezei Koszoru/Virágok – –
1813. március 4. előtt Az elszálló lélek/A’ Csók + 1 I., II.
Ninon’ képére + 1 +
1813. március 5. Pór kevélység/gőg + 4 I–II.
1813. március 6. Vád és Béke + 4 I.
1813. április 6. Laokoon. E + 1 I–II. +
Heliodorához R1 + 4 + +
Venus Callipygos. R1 – 4 I–II. +
1813. április 16. Madonna, Carlo Dolcétól. R1 + 1 I–II.
1813. június 11. A’ Titoktartó/A’ Boldogított – – I., +
1813. július 2. előtt Thukydidesz R2 + 1
Psyche, a’ Lepével. Canovától + 1 I–II. +
Antinousz + 1 I–II. +
1813. július 8. előtt A’ Félix-Bánya,
Nagy-Váradnál/A’ Váradi Ferdőben + 4 I–II.
Eggy Ferdőben + 4 I–II.
Rákoson, Pest mellett E + 1
Themistoklesz E + 4 I–II. +
1813. július 22. A’ Csillagokhoz. – – I., +
Az ezen az időszakon kívül eső, de az Erdélyi Muzéumban megjelent versek
1810. január 3. Az erdő + + +
1810. január 8. Könyörgés +
1810. november Corregiónak Iojára + + +
1811. május 6. Ürményi József + +
A’ Margit szigetén +
1812. február 7. Biharnak két nagyja +
A’ vándor és a’ hely’ géniusza + +
1812. február 8. Pászthory’ sírje + +
1813. február 3. Az özvegy +
1813. február 7. Szirmay Jánoshoz + +
1813. február 28. előtt Panasz + + +
Az 1813 első felében keletkezett versek alkotják a Döbrenteinek küldött július 8-i verscsomó (s az Erdélyi Muzéum két közleményének) törzsanyagát: az ekkor keletkezettek három-négy kivélel mind megtalálhatóak benne (egy még nem született meg a levél küldésekor, kettő nem volt
tel-jesen készen, így valójában csak a Venus Callipygos maradt ki, a lapban viszont már az is helyet kapott). Elmondható tehát, hogy az 1813 első fél évében keletkezett verseket a Döbrentei-levél és az Erdélyi Muzéum közleménye gyűjtötte egybe és tette nyilvánossá. Ehhez a 15 vershez járult még további 7, melyek közül kettő-kettő 1810-ből, 1812-ből és 1813-ból, egy 1811-ből származik, s a két kurzívval megjelölt szonettet leszámítva mind görög ízlésű epigramma.
Azt azonban nem állíthatjuk, hogy egységesen a Döbrentei-levél epigrammaszövegei szolgál-tak volna forrásul az Erdélyi Muzéum kiadásához, mert több esetben egyértelmű eltérések figyel-hetőek meg a lapban közölt változatban a levélkézirathoz képest. Vagy szerkesztői beavatkozások történtek (bizonyos hosszú jegyzetek elhagyásakor pl. ez elég kézenfekvőnek látszik), vagy volt egy közbülső kézirat, esetleg levélben küldött korrekció. Egy kézirattöredéket ismerünk is (MTAK K 622., 132a–133b), amely rendkívüli mértékben egyezik a 4. számban közölt szonett és az epig-rammák szövegeivel, egy-két apró jel azonban óvatosságra int a forrásként való azonosíthatóságot illetően. A Vád és béke esetében éppen a megjegyzetelt szóalak tér el (’es’ helyett a későbbiekben alkalmazott ’esk’ áll), és ugyanitt két javítás ugyancsak a későbbi alak felé mutat, de úgy, hogy az itt áthúzott alakok szerepelnek a későbbi forrásokban. Ezt leginkább úgy magyarázhatjuk, hogy a lap szövegének másolásakor a forrás helyett a már javított új változat szaladt ki Kazinczy tollából, s ezt javította vissza a forráshoz. Hogy erre a másolatra miért volt szükség (ha egyáltalán másolat-ról van szó), nem tudjuk. Összességében tehát a bizonytalanságot lehet megállapítani: e töredékes kézirat vagy az Erdélyi Muzéum közleményének forrása volt, vagy arról készült autográf archiválá-si másolat. Keletkezéarchiválá-si ideje ismeretlen, a forrást az egyes szövegidentitásoknál az Erdélyi Muzéum után soroltuk be, ha elé tettük volna, azzal automatikusan az 1813-as keletkezési dátumot adtuk volna meg, noha a keltezéshez érdemi filológiai adat nem áll rendelkezésünkre. A forráscsoport megnevezésére is a semleges Az Erdélyi Muzéummal egyező kézirattöredéket választottuk.
Az Erdélyi Muzéum első száma már 1813 szeptemberében a cenzornál volt, a jelen epigrammák utólag, más helyett kerültek bele (2515. sz.). Novemberben már a nyomtatása is megindult, decem-berben azonban az elégtelen betűkészlet miatt lelassult, de Döbrentei már az újabb számokat ter-vezve kér anyagot Kazinczytól (2551. sz.). Végül 1814. május 5-én küldi az elkészült lapszámot (2653. sz.), benne az egy éve küldött epigrammáknak mintegy a felével, ezt Kazinczy 21-én kapta kézhez (2662. sz.). A második szám kézirata, két Kazinczy-episztolával, novemberben elkészült, az év végén már nyomdában volt, s legkésőbb 1815 tavaszán megjelent (2774., 2813., 2908. sz.). Az epigrammák másik felét a harmadik számba tervezte betenni Döbrentei, de végül helyhiány miatt átkerült a negyedik számba (2957., 3009. sz.). Az 1815-ös dátumot viselő negyedik szám majd csak 1816 márciusában jelent meg, sok sajtóhibával, ami miatt a megszerkesztett ötödik számot (benne a Berzsenyi-episztolával) oda sem adta Döbrentei a nyomtatónak (3130., 3180. sz.). Kazinczy 1816.
április 29-én kapta kézhez a lapszámot (3202. sz.), az ötödik füzet pedig októberben jelent meg (3302. sz.).
A Döbrenteinek írott 1813-as levél által egybegyűjtött verscsoport alkotja két későbbi össze-írás gerincét is (Görögös epigrammák I. és II.), az 1813 első felében keletkezett versek kétharmada megtalálható ezekben, kiegészülve a korábban és később született mintegy másfélszer ennyi epig-rammával. Kiváltak és a Poetai Berek második kiadásának dossziéjába tartozó verscsoportokba so-rolódtak a fordítások (Bellához, A’ Csók, A’ Boldogított, A’ Csillagokhoz), másik három vers az eredeti művek újabb verscsoportjaiba (Ninon’ képére, Heliodorához, Rákoson), az ugyancsak fordí-tott Thukydidesz, mely utóbb át lett húzva az Epigrammacsomó maradványlapjaiban, a Döbrentei-levél utáni verscsoportokban nem tűnik fel. Ez utóbbi verscsoport ezenkívül relevánsnak tetsző összefüggést nem mutat a többivel, aminek a csekély terjedelmen kívül az is lehet az oka, hogy ennek eredeti lejegyzése a versek megszületésével egyidejű, vagyis a válogatás-rendezés még kevés-sé jellemző rá.
(Epigrammacsomó maradványlapjai, 1813. április)
A kapcsolódó kéziratos verscsoportok áttekintését tehát célszerű ezzel az egyidejűleg készült két lappal kezdeni (MTAK K 622., 127a–128b), amelyeken az eredeti lejegyzésen túlmenően több fázisban készült rájegyzések is találhatóak.
jelzet cím jelleg identitás keletkezése
127a Rákoson, Pestnél. 1813. július 8. előtt
127b
Themistoklesz.
[a vers körbeírva németül] rájegyzés/3 1813. július 8. előtt
Bellához. rájegyzés/2 1812. augusztus 15.
128a
Laokoon.
[a vers körbeírva németül] rájegyzés/3 1813. április 6.
<Thukydidesz.> (a’ Berekbe) rájegyzés/2 1813. július 2. előtt 128b Heliodorához
Venusz Kallipygosz.
Madonna. Carlo Dolcetől. rájegyzés/1 1813. április 6.
1813. április 6.
1813. április 16.
A két lap írásjellemzői azonosak: felül két rövid vonallal jelzett fejléc, oldalszám nélkül, egy oldalra először egy epigramma került (ezeket kurziváltuk a táblázatban), a cím verzállal írva, a versszöveg balra zárva, a lap jobb oldala egyharmad részben üresen hagyva (a versek egyébként kiférnének sortörés nélkül az oldalakra, de a szabadon hagyott rész miatt tört sorok, elválasztások is vannak). A 128b oldalon nincs fejléc, s három epigramma került rá, egymás alá, egységes írással, a túloldalihoz képest ez rájegyzésnek tűnik, de sorrendileg legalábbis későbbi. A 127b és 128a ol-dalakra utóbb, két szakaszban rájegyzések kerültek. A Themistoklesz, illetve a Laokoon alá először egy-egy másik verset írt Kazinczy, attól kis vízszintes vonallal elválasztva, némileg sötétebb színű tintával és kicsit eltérő írással, majd az első verset körbeírta német magyarázó szöveggel és az epig-ramma fordításával. Mindenképpen ezeknek kellett utoljára a lapra kerülniük, mert egyébként mi-ért írta volna körül a verset Kazinczy, ha a lap alja még üres, továbbá látható, hogy a két epigrammát elválasztó kis vonásra is került írás a 128a oldalon, ami csak úgy történhetett, ha az már előzőleg ott volt. Az egyes lapokon belül tehát megállapítható a lejegyzés sorrendje: előbb az a, majd a b oldal, azokon belül pedig fentről lefelé, végül a körülírás, ahol van ilyen. A két lap egymáshoz vi-szonyított sorrendjét azonban nem tudjuk hitelesen megállapítani, mert fizikailag önállóak, s a formai egyezésen túl egyéb kapcsolatuk nincs, ami viszont csak összetartozásukra utal (a bekötés során akár fel is cserélődhettek).
A 128b oldal a rajta szereplő versek (két 1813. április 6-án és az április 16-án keletkezett egy epigramma) más forrásainak segítségével viszonylag pontosan keltezhető: április 17. és 21. közé; a 128a oldal (a harmadik 1813. április 6-án keletkezett epigrammával) sorrendileg ez előtti kell le-gyen, de időben akár nagyon közeli is lehet, sőt Kazinczy ekkori utazása és hazaérkezése alapján legvalószínűbben ugyanerre a néhány napra tehető (l. minderről részletesen a Madonna jegyzetét, 202. szövegidentitás). A 127ab lapon eredetileg szereplő két vers esetében nincsenek ilyen tám-pontjaink a datáláshoz, ezeknél így még a szövegidentitás meghatározása is csak az első levélfor-ráshoz viszonyítva lehetséges: ’előtt’, ez azonban hónapokat is jelenthet. Az eredeti lejegyzésekről esetleg a formai jegyek alapján analógiásan feltételezhető, hogy a másik lapon lévő epigrammával együtt készültek 1813 áprilisában, de a lapok önálló volta és más ez irányú adatok hiánya miatt ez nem bizonyítható.
A rájegyzési fázisok keletkezési idejét sem a 127b, sem a 128a lapon nem tudjuk megállapítani.
A Thukydidesz megszületése ugyancsak az első levélforráshoz képest határozható meg (1813. júli-us 2. előtt), ez az itteni lejegyzésre nézve nem releváns; rájegyzésjellegéből annyi következik, hogy az eredeti lejegyzés után kerülhetett a lapra, azaz 1813. április 17–21. után (de április 6. előtt sem-miképpen). Hogy mennyivel utána, napokkal vagy sok-sok évvel, nem tudjuk (ez azért vetődik így fel, mert itteni utólagos áthúzása kapcsolatban lehet a cím mellé írt megjegyzéssel: a’ Berekbe, a Poetai Berek második kiadása pedig e tavasztól egészen a pálya végéig elő-előbukkanó terv, amivel igazából azonban csak 1828–1830 körültől foglalkozott). A Bellához 1812-es születésű vers, de ezzel a címmel majd csak a pályavégi összeírásokban szerepel, éppen a Poetai Berek részeként.
A szövege is a késői változattal egyezik meg, így az 1813–14-es években dokumentált első változat utánra kell tennünk, hogy mennyivel, ez itt ugyancsak nyitott kérdés marad. S mivel egyik említett
epigrammarájegyzést sem tudjuk keltezni, értelemszerűen az eredeti vers köré írott magyarázato-kat sem, melyek ezekhez képest későbbiek.
(Görögös epigrammák I., 1822 körül)
A hatlapnyi csomó (MTAK K 622., 14a–19b) egységes méretű lapokon, egységes írásképpel epigrammák összeírását tartalmazza. Fejléc és eredeti oldalszámozás nincs, a címek egy kivétellel nem verzállal vannak írva, ami szokatlan Kazinczy gyakorlatában, egy oldalon két, egyszer három vers található, minden vers után rövid vízszintes elválasztó vonal. Az alábbi táblázatban a csomó tartalmát tárjuk fel, a kurzív cím azokat az epigrammákat jelöli, melyek megvannak az 1813 első félévi költői termést összegző Döbrentei-levélben (l. fentebb), csillag azon címek után áll, amelyek nem kerültek bele a következő összeírásba (l. alább). A szövegidentitás keletkezési dátumában félkövér-kurzív évszám jelzi az 1813 előtti verseket, félkövér a későbbieket, a teljes dátumot annál a két 1820-as versnél jelöltük meg félkövérrel, amelyek a verscsoport datálásában kulcsszerepet játszanak.
jelzet cím identitás keletkezése
14a A’ Váradi Ferdőben 1813. július 8. előtt
A’ Lepe ?
14b A’ Distichon 1811. január 9. előtt
Correggio’ Iojára 1810. november
15a Antinousz 1813. július 2. előtt
Érosz az Oroszlánon 1818. június 15. előtt
15b PSYCHE 1813. július 2. előtt
Venus Callipygos 1813. április 6.
16a Laokoon 1813. április 6.
Themisztoclesz 1813. július 8. előtt
Palládio* 1815. december 24.
16b Ferenczy’ Graphídionára [rájegyzés/1] 1823. január 13–16.
Lucrétia [rájegyzés/2] 1825/1826
17a Külömbségek ?
Boileau után* 1818. december 7. előtt
17b Könyörgés 1810. január 8.
A’ Szerény 1818. május 27–31.
18a Az Özvegy* 1813. február 3. előtt
Carlo Dolce’ Madónnajára 1813. április 16.
18b Vád és Béke* 1813. március 6.
Mi fáj* 1818. június 15. előtt
19a Pór gőg 1813. március 5.
Eggy Ferdőben 1813. július 8. előtt
19b Szem és Szív 1821. szeptember 23. előtt
Tyrolisban 1799
A csomó 11 verse került át a Döbrentei-levélben összegyűjtött versek közül, tíz közülük 1813 tavaszán keletkezett, ez tehát a verscsoport törzsanyaga. Ennél korábbi öt epigramma, melyekből három a Tövisek és virágok darabjaival egy időben született, egy még a fogság idején, egy viszont közvetlenül az 1813-as év elején. Az 1810-es évek második feléből származó öt epigramma közül
négy ugyancsak egy időben, 1818-ban készült. Két epigrammának nem tudjuk a keletkezési idejét, kettő rájegyzés az 1820-as évekből, egy pedig 1821-es. A csomóból mindössze öt vers nem találha-tó meg a későbbi összeírásban, amely azonban töredékes, így akár ott is lehettek eredetileg.
A jelen csomó keltezéséhez a Szem és Szív jelenti az egyik támpontot. Ezt a verset Kazinczy 1821. szeptember 23-án fejezte be, ez előtt nyilván nem készülhetett a jelen összeírás sem, de mint-hogy ezt a szeptemberi változatot még átjavította december 5. előtt, s itt ez a kidolgozás szerepel, így az év vége előttre sem tehetjük. A másik támpontot a két utólagos bejegyzés közül a korábbi jelenti, a Ferenczy’ Graphídionára című költeményt nemcsak bejegyezte ide, hanem itt történt meg átdolgozása több fázisban, így a csomónak e vers idejegyzése, azaz 1823. január 16. előtt készen kellett lennie. A két határpont az 1822-es évet jelöli ki a csomó keletkezésének idejeként, azzal, hogy az 1821-es év legvége, illetve az 1823-as év legeleje is szóba jöhet; itt ugyan csak napokról, esetleg hetekről lehet szó, de a datálásban ez némi bizonytalanságot jelent, ezért az ’1822 körül’
megnevezést tartjuk a legmegfelelőbbnek.
(Görögös epigrammák II., 1826–1828)
A hétlapnyi csomó (MTAK K 622., 22a–28b) egységes méretű lapokon, egységes írásképpel epigrammák összeírását tartalmazza. Fejléc nincs a lapokon, de a lejegyzéssel egyező tintával ké-szült eredeti oldalszámozás igen, az oldalak jobb felső sarkába írva. Az oldalszámok 31-től kez-dődnek, kihagyásokkal és ismétlődéssel 50-ig tartanak, vagyis egy eredetileg egységes összeírás némileg összekeveredett maradványlapjairól van szó. Egy oldalon több vers található, közöttük tintás elválasztó vonalak, a címek a Kazinczynál szokásos módon verzállal vannak írva. A versek kétharmada utóbb ceruzával, kettő tintával ferdén áthúzva (ezeket <> és <> jellel jelöltük), kettő mellett + jel látható. Hét vers ismételten előfordul a csomóban, a második előfordulásokat a cím mellé tett csillaggal jelöltük meg (egy helyütt az első előfordulásnál, mert ennek a keltezésnél is jelentősége van). A kurzív cím azokat az epigrammákat jelöli, melyek megvannak az előző össze-írásban, ezek dátumaiban további jelöléseket nem alkalmazunk. A többi versnél a szövegidentitás keletkezési dátumában félkövér kurzív évszám jelzi a még az 1822-es előző összeírás előtt keletke-zett, de ott meg nem található verseket, félkövér a későbbieket, a teljes dátumot annál az 1827-es versnél jelöltük meg félkövérrel, amely a verscsoport datálásában kulcsszerepet játszik.
jelzet oldal cím identitás keletkezése
22a 33 A’ váradi ferdőben<> 1813. július 8. előtt Könyörgés<> 1810. január 8.
A’ Disztichon<> 1811. január 9. előtt
22b 34 Kant és Homér<> ?
Bátorítás<> 1825. október előtt Pór gőg<> 1813. március 5.
23a 31 Vigasztalás ?
Kant és Homér* L. Kant és Homér
Intés+ 1822. január 16.
23b 32 Asszonyi rény.* 1826. 1826
Tyrolisban. 1799. 1799
Az Inn’ hátán. 1800. 1800. június 30.
24a 33 Érosz az oroszlánon<> 1818. június 15. előtt Correggio’ Iojára<> 1810. november Graphídion<> 1823. január 23.
24b 34 A’ lepe [töredék] <> ?
Madónna, Carlo Dolcétól<> 1813. április 16.
Antinousz<> 1813. július 2. előtt
25a 35 Laokoon<> 1813. április 6.
Themisztoclesz<> 1813. július 8. előtt Leonídász. 1823.<> 1823. május 1.
Lucrétia<> 1825. L. Asszonyi rény is
25b 36 A’ disztichon*<> L. A’ Disztichon
Eggy gyermek sírjánál<> 1806. szeptember 13–20.
26a 37 Külömbözések+<> ?
Psyche<> 1813. július 2. előtt Correggio’ Iojára*<> L. Correggio’ Iojára 26b 38 Venus Callipygos<> 1813. április 6.
A’ szerények<> 1818. május 27–31.
Eggy ferdőben<> 1813. július 8. előtt
27a 41 Vigasztalás*<> L. Vigasztalás
A’ szerények* L. A’ szerények
Szem és szív<> 1821. szeptember 23. előtt
27b 42 Külömbözések* [töredék] L. Külömbözések
Apollon [rájegyzés] 1827. augusztus 27.
[üres lapfél]
28a 49 Vajda-Hunyadon 1821. július 10.
Branyicska 1816. október 18. előtt
28b 50
Dédács 1823. március 22.
Az előző összeírás 25 darabjából 20 található meg a jelen csomóban, minthogy azonban ez tö-redékes, akár a többi is meglehetett itt. Ehhez jön még további 11 (valamint a 7 ismétlődő szöveg).
A 11-ből öt már az előző összeírás idején is készen volt, négy ez után keletkezett, további kettő megírásának idejét nem ismerjük, e csomóban tűnnek fel először. A különféle jelölésekben mar-káns szabályosságokat, ismétlődéseket nem fedeztünk fel (lehet, hogy ezek más verscsoport vagy lista összefüggésében lennének értelmezhetők, a jelenleg ismertek nem nyújtottak támpontot).
A csomóban ismétlődő versek általában azonos címmel szerepelnek, ettől egy esetben van elté-rés: a 23b oldalon Asszonyi rény címmel szereplő epigramma a 25a oldalon a Lucrétia címet viseli.
A kettő közül a Lucrétia cím egyezik meg az előző csomóéval, s azonos a szövegük is. Az Asszonyi rény ehhez képest egyszónyi eltérést mutat, s ami fontosabb, 1826-os dátum van mellé írva, míg az előző csomóban 1825 szerepel, ebben az esetben nagy valószínűséggel egy másik forrást hasz-nálhatott Kazinczy a jelen csomó összeírásához (ez magyarázat lehet a többi ismétlődő versre is).
A keltezés szempontjából pedig ez azt jelenti (ha nem egyszerű tollhibáról van szó), hogy ez a csomó nem készülhetett 1826 előtt.
A záró határoló időpont kijelöléséhez az itteni utólagos rájegyzés szolgáltat támpontot (ennek írásképe eltérő: nagyobb betű, élénkebb színű tinta, a cím a többitől eltérően nem verzál, előtte egysoros töredék, utána üresen maradt lapfél található). Az Apollon című epigramma 1827. augusz-tus 27-én készült, tehát csak ezen időpont után jegyezhette be ide azt Kazinczy, s nem később 1828 novemberénél, amikor az e csomóban lévőhöz képest új helyesírási szokásokat kezdett követni. Az eredeti összeírás nyilvánvalóan a rájegyzés előtti, de mivel mind az eredeti lejegyzés, mind a rájegy-zés ideje időintervallumként jelölhető ki, ezért csak az eredeti lejegyrájegy-zés kezdő és a rájegyrájegy-zés záró időpontja vehető figyelembe a keltezéshez: a csomó így tehát az 1826-tól 1828 novemberéig terjedő időszakban készülhetett. Ebből az időszakból az 1826–1827-es éveket (különösen az utóbbit)