A Tövisek és virágok epigrammái a kötet megjelenését követően új és új formációkba szerveződ-ve mindvégig jelen voltak Kazinczy pályáján. A régiek közül volt, ami időlegesen vagy végleg kima-radt ezekből, de újak is keletkeztek, melyek viszont beépültek az új kiadási tervekbe. A cím előbb Virágok és gyomokra, majd Forgácsokra, végül Grammatikai epigrammákra változott, a személyek-ről szóló versek innen kiválva utóbb Arczképek címen önállósultak. Összefoglaló táblázatunkban ezeket a változásokat mutatjuk be, évszámok és szövegcsoportok szerint, elsőrendűen a Tövisek és virágok sorrendjéhez igazodva, majd a versek keletkezési évszáma szerint. A szövegcsoportok tár-gyalásában is ezt a rendet követjük. (A táblázatban a számok az adott szövegcsoporton belüli sor-számok, a + jel a ciklusban sorszám nélkül szereplő verseket mutatja, a rövidítések a jelen fejezet-ben használt megnevezésekre utalnak. A Tövisek és virágok darabjai a tartalomjegyzék helyesírása szerint szerepelnek.)
(a Tövisek és virágok anyagának keletkezése)
Az összefoglaló táblázatból láthatóak a kötetben kiadott epigrammák keletkezésének csomó-pontjai. Zömük (a 43-ból 33 vers) az 1810 októberének legvége és 1811 januárjának első hete közöt-ti bő két hónapban készült. Előtte éppen egy évvel, 1810 januárjában volt még egy csomópont, ekkor 5, illetve ha az előző év december 27-i darabot is ideszámoljuk, akkor 6 vers született. A ma-radék négy 1810 márciusára, 1808 októberére és decemberére, 1807 júliusára tehető. Balassa József áttekintése ez utóbbiak tekintetében hiányos, ezek az időpontok ugyanis az általa nem ismert fel-jegyzések alapján tudhatóak (vö. Balassa, 1902., 10–11.), a Fried István által 1805-re visszanyúló első adatként említett levélutalás viszont a Batsányi-epigrammákra vonatkozik, amelyek nem tar-toznak e verscsoportba (Fried, 2009., 53.). Ezekből az időkből nem maradtak fenn egyidejű adatok arra nézve, hogy Kazinczy kötetet tervezett volna, még kevésbé arra nézve (amint azt Czifra Mariann is kiemeli, Czifra, 2013., 15–34.), hogy ’czivakodás támasztása’ lett volna valamiféle prog-ramos célja. Sokáig még kötetbe rendezésük gondolata sem merült fel, már csak azért sem, mert nem nagyon volt mit kötetbe rendezni.
Először 1810 januárjában, az említett 5-6 új epigramma megszületése után tett említést „aeshe-ticai regulák”-at tárgyazó epigrammái kiadási tervéről, ’Nyilak’ közös címmel, egyívnyi terjede-lemben (KazLev. VII. 216., 1645. sz.). A terv október végén fordult komolyra, mikor is nagyobb számban elkezdte írni ilyen tárgyú verseit, részben kedvező baráti visszajelzések, biztatások nyo-mán. November 1-én kimondottan kötetnyitó funkcióval készült a Herculeszhez című, s ezt kom-mentálván írta meg két nappal később Berzsenyinek, hogy a tervezett kötet címe Nyilak és virágok (KazLev. VIII. 146., 1862. sz.). Újabb négy nap múlva, november 7-én Kis Jánosnak számolt be az újabb elgondolásról: „a’ Nyilak és Virágok czímet Tövisek és Virágok-ká változtattam-el azolta;
rendesnek tetszvén a’ két eggyüvé nem illő symbolicus ideája a’ Nyil és Virág-nak. A’ tövis is szúr, mint a’ nyil.” (KazLev. VIII. 151., 1864. sz.) November 17-i levelében „50 vagy 100 Aestheticai materiájú Epigramma” megírását tervezte (KazLev. VIII. 165., 1870. sz.), december 16-án már csak 50 verset említett, amiből elmondása szerint 31 volt készen, december 27-én újabb 3 elkészültéről számolt be, így a tervezettből csak 16 hiányzott (KazLev. VIII. 208., 1890. sz.). Eddig az időpontig a levelezés és más adatok alapján a kötet 27 epigrammájának a megszületéséről tudunk a Kazinczy említette 34 helyett, igaz, van olyan is (Fülmile és Czinke), amely nem került végül bele, s adataink nyilván nem feltétlenül teljesek.
Az első epigrammák (és a Munkatisztázat)Tövisek és virágokÚj epigrammákA 2. kiadás tervezeteForg1.Forg2.GramE1.GramE2. 1807–18091810181118111811–18161816?1825?18261828–18301830–1831 nov.Herculeszhez1. Ajánlás++ jan.Az Olvasóhoz2. Olvasóhoz++ 1808A’ nagy titok4. Nagy titok2222 jan.A’ kész Irók5. Kész írók jan.Soloecismusz6. Soloec.3333 jan.Synizésisz7. Syniz.4444 jan.A’ vak10. Vak 1809A’ nehéznyelvű8. Nehéz nyelvű5666 jan.Orthoepia9. Orthoepia6777 jan.Az Igazságkereső26. Igazságkereső 1807Correctio13. Correctio20161611 jan.Írói érdem24. Írói érdem11101010 okt.Szokott és szokatlan19. Berki10999 jan.A’ Neo- és Palaeologósz16. Fürmender nov.Eggy Fecsegőhöz 1808Fonákság14. Fonákság15111118 jan.Pirító javallás nov.Fenntebb stylus29. Fent. stil14151514 nov.Arbuscula30. Arbusc.2132 okt.Prózai ’s Poetai szóllás20. Futaki13141412 okt.A’ két Természet21. Két term.18181813 okt.Lukai23171715 (M.)A’ szavas Idióta12. Idiota8888 jan.A’ Pedánt11. Pedant nov.Az Avat[at]lan32. Avatlan
Az első epigrammák (és a Munkatisztázat)Tövisek és virágokÚj epigrammákA 2. kiadás tervezeteForg1.Forg2.GramE1.GramE2. nov.Az Iskola’ törvényei22. Isk. törv.19202019 jan.Purismusz2120 jan.A’ Szép és a’ Jó34. Szép, jó. (M.)Legfőbb leczke3. Legfőbb leczke1111 jan.A’ békák36. Békák++ jan.Kocczantyúsi42. Koccz.30, 3128 jan.A’ Disztichon’ feltalálása→ Görögös epigrammák (1822, 1826–1828) (M.)Himfy40. Csok.33 dec. (M.)Ráday38. Ráday → Arczképek (1830)
márc.(M.)Fábchich39. Fabch. dec.(M.)Péczeli41. Péczeli jan.Báróczy43. Baroczy dec.(M.)Baróti Szabó jan.Sylvester45. Sylv. dec.(M.)Kis és Berzsenyi44. K és B dec. (M.)A’ Lúdhattyú35 dec. (M.)Epigrammai Morál31. Ep. Mor.3436 dec.Az én Sugallóm47. Sugallóm 181146. Zrinyi→ Arcképek (1830) 181417. Egy-e a nyelv?9252725 KFV1827181525. Nyrontók273931 181535. Újítók+ KFV1827181618. Könnyű, nehéz17191916 KFV1827181623. Misoxenia294033
Az első epigrammák (és a Munkatisztázat)Tövisek és virágokÚj epigrammákA 2. kiadás tervezeteForg1.Forg2.GramE1.GramE2. 181628. Mi a’ sok?12121221 ?15. Kercsendi (?) ?27. Mentség (?) ?33. Csivák (?) ?37. 2 Barát (?) Kései epigrammacsomó1814–1830A Forgácsok és a Grammatikai epigrammák új versei 1814Korholtatni nehéz…25242635 KFV18271816A’ borz és az evet24273222 KFV18271818Boileau után30282827 KFV1827 → PB1818Hallgasd a’ Mester…322629 KFV18271818Nyargala…16131323 KFV18271818Ungvár-németihez<39> 3829 KFV18271819A’ H betű7555 KFV18271819Helmeczy [A’ szerecsent]<38> 2317 1819A rút-szép26222424 KFV18271819Új szólás282122 1822 előttJót, rosszat… 31 1825 előttKerűld s hajházd a régit…333037 KFV18271827 előttKét szót hall…3634 KFV18271827 előttMert én is Művész…22232530 1828Nem jó ez…<23> 1831 előttSaul26 ?[csak sorszám]29 ?[csak sorszám]37
(Munkatisztázatok a Tövisek és virágokhoz, DRKK R 611., 73–84.)
Kazinczy 1811. január 2-án tíz epigrammát küldött Fazekas Istvánnak, ez azonban nem a szo-kott levélküldemény volt (a szövegbe írva vagy mellékletként külön lapra egyidejűleg letisztázva), hanem egy korábbi kéziratcsomó (erre Váczy János részleges közlésében nem utal, csak annyit je-lez, hogy a versek tele vannak ’törléssel és javítással’, KazLev. VIII. 249–250., 1904. sz.). A kézirat-csomó eredetileg tisztázati lapokból állott, melyeket utóbb fogalmazványként használt Kazinczy.
Két fő egységből áll, az első két lap önálló, a lapok tetején helyet hagyva az oldalszámnak fejléc található, a további négy lap egybefüggő, eredeti számozással ellátva.
Fogás Oldalszám
Cím Szövegidentitás
keletkezése kézirattári eredeti
két,egyenként önálló lap
73.
74.
A’ Lúdhattyú 1810. december 27. előtt Epigrammai morál 1810. december 27. előtt 75.76. Gróf Ráday Gedeon (a vége)
(az eleje) 1810. december 14. előtt
négyösszefüggő, számozott lap
77.
78. 41. XXXIII. Péczeli 1810. december 27. előtt 42.
79.80. 43. XXXIV. Baróti Szabó 1810. december 27. előtt 44.
81.82. 45. XXXV. Fábchich 1810. március 15.
46. Himfy 1811. január 2. előtt
Eggy a’ legszükségesbb 1811. január 2. előtt 83.84. 47. Kis és Berzsenyi 1810. december 16.
48.
A’ fennszavú Idiota 1811. január 2. előtt Az egyes versek szövegállapotainak a korabeli levelekben és a Tövisek és virágokban található szövegállapotokkal való összevetéséből kiderül, hogy az első fogást jelentő két önálló lap az első megfogalmazásról készült tisztázat lehetett, amelyek alapos átjavításával alakult ki aztán a levelek-ben elküldött szöveg. E versek esetélevelek-ben a keltezés csak egyedi lehet, mert a lapok összetartozása genezisüket tekintve nem bizonyítható. A második fogást jelentő négy tisztázati lap viszont egy-betartozik, amint azt az egységes eredeti oldalszámozás is bizonyítja, így a keltezés szövegcso-port-szinten érvényes. A szövegállapotok vizsgálata arra utal, hogy e versek a levelekben küldött kidolgozások utániak, így a fogás keletkezése nem tehető december 27. előttre. Viszont mivel janu-ár 2-án elküldte e csomót Fazekas Istvánnak, így nyilvánvalóan ez előttiek. A két kurzívval jelölt kisebb epigramma utólag lett bejegyezve a lapok üresen maradt oldalaira, ugyancsak a december 27. és január 2. közötti pár napban, sorrendileg a többi vers lejegyzése után. A csomó megszületése a kötetterv formálódásának egy vagy még inkább több szakaszát jelenti, s ez csak a kézirat ilyen szempontú elemzésével válik nyilvánvalóvá, puszta levélmellékletként közölve nem. Az, hogy az-tán elküldte Fazekas Istvánnak, arra vall, hogy időközben új terv, új kézirat született, ezt azonban nem ismerjük, legalábbis jelenleg.
(a Tövisek és virágok kiadása és közvetlen fogadtatása)
Kazinczy 1811. január 10-én ezt írta Berzsenyinek: „Nov. 23dikán írt leveledet tegnap vettem Újhelyben. […] Leveled vétele előtt Patakra vala küldve Töviseim’ exemplárja, hogy nyomtassák.”
(KazLev. VIII. 256., 1907. sz.) Vagyis a nyomdai kéziratot legkésőbb január 9-én elküldte Sáros-patakra, de nem előbb mint január 7., mivel feljegyzéseiben A’ Békák keletkezését erre a napra, erre az egy napra teszi. A Munkatisztázatok fogásainak január 2-i elküldése azt jelzi, hogy akkorra már kellett lennie egy új kéziratnak, így leginkább az valószínűsíthető, hogy a kötet végső
szerkezeté-nek és szövegészerkezeté-nek kialakítása egyidejűleg történt új versek írásával, s mindenszerkezeté-nek ideje 1811 első hete volt. Ekkor készülhettek az egyes versekhez készült jegyzetek, melyek a kötet végén kaptak helyet, illetve a belső címlap a Goethe-mottóval, amely a 15. velencei epigramma utolsó sora. Ezt Kazinczy leveleiben is előszeretettel idézte, adataink az 1806–1813 közötti évekből valók (1030., 1687., 1943., 2104., 2511. sz.).
A kiadás ügyeinek intézésére megkért Vályi Nagy Ferenc ugyancsak január 10-én kelt levelében vissza is jelzett, hogy vette és olvassa az epigrammákat (KazLev. VIII. 262., 1908. sz.). A követke-ző napok leveleiben rendre megemlíti Kazinczy, hogy nyomtatják a kötetet, ez azonban inkább csak a kiadási folyamat megkezdéseként értendő. Vályi Nagy Ferenc január 21-én részletesen be-számol a cenzor, Tulsiczky András sárospataki plébános által jelzett kifogásról (sértőnek találta és kihagyásra javasolta Az Olvasóhoz című ajánlás második két sorát), valamint a nyomdász, Nádaskay András kérdéseit továbbította Kazinczyhoz (KazLev. VIII. 284., 1915. sz.). Január 29-én arról ad tájékoztatást, hogy sikerült meggyőznie a cenzort, aki engedi kiadni az ajánlást, csak egy magya-rázó jegyzetet kíván e sorokhoz (ez a hosszú jegyzet el is készült, utalva a kifogásokra). Kéri továb-bá Kazinczyt, hogy válasszon megfelelő papírt, amire majd a nyomtatás elkezdődhet, ha a nyom-dász felszabadul aktuális munkái alól.
Vályi részletes költségvetést is küld: „A’ Nyomtatás ívje 25 Rf. a’ papíros 125 ív, négy kraj-tzárjával 8 fl. és 20 x. (mivel, a’ mint írtam ezen jó Papírosnak Kontzát 32 garasra vitték fel).” Ka-zinczy e mondathoz ezt jegyezte fel: „Adtam 29 Jan. Nádaskai Urnak.” (KazLev. VIII. 291., 1918.
sz.) Mikor Cserey Farkasnak az elkészült nyomtatványból küld példányokat február 26-án, pana-szolja a kiadással járó sok költséget, s megosztja vele elképzelését arra nézve, hogyan térülhetne ez meg számára: „Ha sok közt osztatik fel a’ nyomtatás költsége, alig érzi meg a’ sok: eggyet pedig az elnyomasztana. Hogy vissza vehessem kiadott pénzemet, kéntelen vagyok drágábban adni, mint ezt venni szokás. Egyedűl ezen Erdélybe küldött 50 exemplárból jő kezembe a pénz, és ez lesz a’
nyomtatás ’s költség visszatérítéséűl rendelve. A’ Pestre küldendők ára Virágnak esik és egy más magyar Tudósnak, ki a hazának német nyelven nyomtatott Tómusai által szolgált, ’s tanitói fizeté-séből nem élhet. Segéljetek e’ szép szándékban.” (KazLev. XXII. 272., 5515.)
A tulajdonképpeni nyomtatáshoz csak februárban fogtak hozzá, Vályi Nagy február 2-án ígéri az első ív korrektúrájának hamaros küldését, 4-én küldi is, 7-én a másodikat, 15-én az utolsót, közben maga is ellenőrzi azokat, s részletes javaslatokat fogalmaz meg (KazLev. VIII. 299., 300., 308., 323–324.; 1922., 1923., 1928., 1936. sz.). Február 22-i levelében Vályi jelzi, hogy átvette a nyomdásztól az elkészült példányokat, alkalmatossággal kiküldi Kazinczynak, aki 24-én Fazekas Istvánnak írja, hogy aznap várja a nyomtatványokat, s már listát is mellékel azok neveivel, akiknek Fazekas közvetítésével példányt kíván juttatni Debrecenben (KazLev. VIII. 343., 347.; 1944., 1946.
sz.). Február 24-én tényleg megérkeztek hozzá a példányok, Berzsenyinek írja: „Ez órában kapom Patakról Töviseimet ’s Virágimat. Te, Kis és Horvát Pesten postán veszitek azt.” (KazLev. VIII.
348., 1947. sz.)
Mindez azonban csak a belívekre vonatkozik, ugyanis ekkor még nem készült el a címlap a Herkules buzogányát ábrázoló metszettel, amely Bernard de Montfaucon albumának képén alapul (ezt Kazinczy is lerajzolta még az 1790-es évek elején, l. MTAK M. Irod. RUI 2r. 2/1., 147b.; e gyűjteményből való a Poetai Berek címlapmetszete is). A metszetet Kazinczy kérésére, a pesti ba-rátok közvetítésével és Fejér György költségével Falka János készítette. 1811. január 16-án Kazinczy már arról érdeklődik, készül-e a metszet, vagyis a kép és a metsző kiválasztása már ko-rábban, valószínűleg még az előző év végén megtörtént (1911. sz.). A nyomdász Vályi Nagyon ke-resztül érdeklődik a címlap nyomtatásának mikéntjéről (1915. sz.), Vitkovics Mihály pedig 1811.
február 19-én azt írja, hogy Falka egy héten belül elkészül vele (1941. sz.). Ez azonban nem való-sulhatott meg, mert noha a március 13-i hírlapi tudósításban már meg van említve a metszet is (l.
ezt KazLev. VIII. 653.), a 200 metszetpéldány csak március legvégére került Kazinczyhoz (1975., 5518. sz.).
A metszetet így csak a belívekhez képest utólag kezdhették terjeszteni, s a kötetekhez kötni, már ahol ez megtörtént, s nem valami egészen más előzéklapot tettek viccből vagy véletlenül a kötet elé, mint az Sebestyén Gábor jelenleg az OSZK-ban őrzött példányában látható (l. erről és az
eredeti metszet készítésének történetéről Papp Júlia tanulmányát: Vicc vagy véletlen? in It 2011., 404–414.). Ahová nem jutott el a metszet, ott maradt a sima, felírás nélküli borítópapír. Az autog-ráf possessori bejegyzés alapján tudhatóan a Dessewffy József birtokában volt példány is ilyen (ez jelenleg a Debreceni Egyetem Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézetének könyvtárában található), de hogy Dessewffy nem kapott volna a címlapból vagy csak nem kötötte elé, nem tud-juk, mindenesetre Kazinczy április 3-án küldte neki (1976. sz.), mikor már birtokában voltak a metszetek, lehet, hogy ekkor azonban még a címlap nem készült el.
A kötet megjelenése idején, illetve utána nem sokkal születnek első összefoglaló jellegű meg-nyilatkozásai a kötetről. Először február 21-én Rumy Károly Györgynek ismerteti és kommentálja részletesen a tartalmát, kitérve az egyes versekre és azok jegyzeteire, majd Pápay Sámuelnek ír ar-ról, mi is volt a célja a kiadással, mindkét helyen kiemelve, hogy Klopstock és Schiller mintául fel-fogható esztétikai epigrammáit és xéniáit még csak hallomásból ismeri (KazLev. VIII. 340–343., 378–379.; 1943., 1957. sz.). Ebben az időben leveleiben küldözgeti szét a példányokat barátainak, ismerőseinek, tőlük alapvetően kedvező visszajelzéseket kap.
Az árusításról kevesebbet tudunk, Vitkovics Mihály június 19-i leveléből az derül ki, hogy „a’
Tövisek és Virágokbúl pedig mind e’kkoráig tsak 3 adott el [Eggenberger], mellynek azt az okát adgya, hogy felette drágállyák a’ Vevők. Ugy szinte Institoris is tsak 2 adhatott el.” (KazLev. VIII.
583., 2021. sz.). A Hazai és Külföldi Tudósítások március 13-i számában tudósított a könyvecske megjelenéséről, az Annalen der Literatur und Kunst in dem oesterreichischen Kaiserthume június-ban Kis János recenzióját közölte, majd 1812. május 5-i számájúnius-ban az Allgemeine Literature Zeitung Rumyét (a fogadtatás ismertetését és a recenziók teljes szövegét l. Balassa, 1902., 12–15., 80–100., itt olvasható Szemere Pál 1824-es kritikája is). A fogadtatástörténet fordulatát a Mondolat 1813-as kiadása jelenti majd (l. Czifra Mariann összefoglalását, Czifra, 2013., 15–34.).
(a Tövisek és virágok második kiadásának terve)
Kazinczy 1816. január 27-i dátummal előszót írt epigrammái újabb kiadása elé, elkészítette a kötettervet, és két vershez tanulmányszerű magyarázó jegyzetet írt (MTAK K 622., 156a–162b, l.
a Függelék 2. szövegét). Abafi Lajos az egész fogalmazványt kiadta jegyzeteiben (Abafi, 1879., I.
237–245.), Gergye László szétbontotta ezt, az előszót és a tartalmat a Tövisek és virágok összefog-laló jegyzetében közölte, téves dátummal és jelzettel, Kazinczy jegyzeteit pedig az adott versek magyarázataként (Gergye, 1998., 313–314., 318–319., 352–354.). Az 1811-es kötet újrakiadásának gondolata a levelezésben először egy hónappal korábban tűnik fel: „Töviseimet újra ki akarom adni” – írta Kis Jánosnak 1815. december 28-án, majd megismételte ezt másnap Kölcseynek, 30-án Dessewffynek, az új évben január 6-án Rumynak, mindannyiszor új epigrammáit is küldvén (KazLev. XIII. 373., 379., 385., 390.; 3081., 3084., 3088., 3089. sz.). Ezt követően majd csak az előszó keletkezése utánról van adatunk: 1816. február 7-én ismét Kis Jánosnak említi tervét, ezt megismétli 11-én Helmeczynek, 13-án Pázmándi Horvát Endrének, 21-én Wesselényi Miklósnak, ugyancsak mindig újonnan írott versei kíséretében (KazLev. XIII. 468., 476., 486., 505.; 3123., 3126., 3129., 3133. sz.).
Március 13-án ismételten egy új epigrammát küldve említi tervét Helmeczynek, ez jelenleg nem található a levél mellett, de a A’ borz és az evet lehetett az, mert 17-én ezt küldi Döbrenteinek is, s április 2-án Szemere ennek a Tövisek epigrammái közé illesztését igazolja vissza (KazLev. XIV.
41., 49., 95.; 3154., 3157., 3175. sz.). Közben, március 24-én Kis Jánosnak, 27-én Retzer Józsefnek említi tervezett kötetét, azt közölvén, hogy milyen tanulmányokat szándékozik beleilleszteni (KazLev. XIV. 62., 80.; 3163., 3169. sz.; a magyar és a német nyelvű levél sok elemben tartalmi egyezést mutat). Ez utóbbi levél sajátos összefüggésben jelenik meg Abafi Lajos és Gergye László áttekintésében, annak kiemelése által, hogy Joseph Friedrich Retzer bécsi cenzor volt, amiből az a benyomás alakulhat ki, hogy itt már a kiadás ügyében történtek lépések. Ez a lehetőség azonban kizárható, sem ebben a levélben, sem Retzer válaszában (KazLev. XIV. 211–215., 3221. sz.) nem esik erről szó, Kazinczy Retzert tekintélyes tudósként kereste fel, aki – mint Kölcseynek írja –
„Bécsnek első Literátorai közzé tartozik”, s nyelvi csatáihoz remélt igazolást nála, a hasonló német küzdelmek jó ismerőjénél (l. erről részletesen levelét Kölcseyhez, 1816. április 14–16., XIV. 132.,
3185. sz.). Ebben az időszakban, erdélyi útja előtt még egy adatot ismerünk: május 16-án Hel-meczynek megírja: „általadtam Töviseim és Virágaim újabb exemplárját” [ti. a nála vendégségben lévő Des sewffynek olvasásra] (KazLev. XIV. 196., 3212. sz.). Ebből a lényeges információ az, hogy volt ilyen kézirat, s így a kiadás nemcsak tervként létezett, de hogy ez a kézirat milyen mértékben volt kidolgozott és lezárt, az ebből a közlésből nem derül ki, az említett példány pedig nem maradt fenn.
Ha arra a kérdésre keressük a választ, hogy mi indította Kazinczyt a kötet újrakiadására, akkor a korabeli viták sejlenek fel háttérként. 1815-ben jelent meg Beregszászi Nagy Pál ellene irányuló vitairata, melyre válaszolni készült, november 23-án már arról számol be Sárközy Istvánnak, hogy
„épen ma végzém-el eggy perlő írásom’ Előbeszédét” (KazLev. XIII. 297., 3047. sz., a Beregszászi-ügyről újabb források bevonásával l. Orbán László: A pennaháború rejtett ütközete: Beregszászi Nagy Pál kiadatlan levelei egy vita hátterében, ItK, 2012/4, 434–454.). 1816. február 7-én Kis János-nak mintegy visszatekintőleg írja: „Beregszászi nekem két holnapomat lopta-el. Sok íveket irtam öszve. Mindent elkövettem, hogy csatázásom váljon szelídebbé; de nehéz dolog ott szelidíteni, a’
hol az ember kénytelen minden nyomon azt mondani a’ maga ellenkezőjének, hogy a’ tanúlás’
szüksége nem látásának illyen szokott lenni következése. Utóljára látván hogy megszelídíteni nem tudom semmi igyekezettel, abba hagyám a’ munkát, sőt nagy részét el is löktem. […] Én tehát el-lökvén ezen dolgozásaimat, Töviseimet készítem nyomtatás alá.” (KazLev. XIII. 468., 3123. sz.) Ezt az ok-okozatiságot sejtető összefüggést olvashatjuk a kötet kiadásának magyarázataként a ja-nuár 27-i előszó-fogalmazványban is.
Valójában azonban a kötet terve először a Beregszászinak való válasz mellett vetődött fel, 1815 decemberének legvégén. Ez igen feszült időszak volt Kazinczy életében, éppen ekkor kapta kézbe Dessewffytől a Lúdas Matyi kiadását, amit Pethe Ferenc művének gondolt, s azt hitte, őellene irányul, levelei állandó témája ez ekkoriban. Az Ó és új magyar című vitairatról ugyancsak gyakran szó esik, noha ezt majd csak később kapja kézhez, s ismeri meg szövegszerűen is. 1815. december végére esik az is, hogy hírét veszi: Szatmárban, Szabolcsban gyűjtenek Beregszászi javára, és már összegyűlt ezer forint. A Nyelvrontók című epigramma 1815. december 24-én készült Lasztócon, mikor három napot Szemerével töltött, az Az újítók pedig december 28-án, hazatérvén Széphalomra.
E versek küldözgetésekor jelenti be először a Tövisek és virágok újrakiadásának tervét, így ennek megszületését legvalószínűbben a lasztóci napokra tehetjük, szoros összefüggésben az új epigram-mák keletkezésével, válaszul a körülötte kialakult helyzetre.
A tervezett kötet tartalmát az előszó fogalmazványához csatolt listából ismerjük, melynek a végén Kazinczy összesíti epigrammái számát: „47 uj pedig 9.” Abafi Lajos megjegyzi, hogy ez a
„számítás a miénkkel nem vág össze” (Abafi, 1879., I. 239.), de mint összefoglaló táblázatunkból is látszik, négy esetben nem tudjuk a megnevezést azonosítani, kézirat nem áll rendelkezésünkre, így valójában e számítás nem ellenőrizhető teljes pontossággal a ma ismert anyagon. Az mindenesetre látszik, hogy két kivétellel azok a versek kerültek a kötettervbe újonnan, amelyek 1815–1816 for-dulóján keletkeztek, a két másik, 1811-ből és 1814-ből származó epigramma nem a kötet valamifé-le újrakiadási gondolata jegyében szüvalamifé-letett. Kisnek írott december 28-i, már idézett valamifé-levelében to-vábbi változtatásokról is beszámolt: „Himfy Csokonaira van elváltoztatva. Kihagyok némelly ki-sebb Epigrammokat is, és a’ Baróti Szabóét, ’s Láczaiét; ellenben eggyet fogok dolgozni, mellyben a’ két Szabó Dávid ’s Verseghi mint szócsináló tiszteltetni fog, nem tekintvén hogy nehány jók mellett temérdek rosszakat is csináltak. ’S a’ Magyarázatokban kiöntöm magam, ugy hogy hét ’s nyolcz árkusra is nevekedik a’ kis munka.” Az új epigrammák elkészültéről nem tudunk, a többi módosítás megtörtént.
Másik, Kisnek írott, de már a kötetterv születése utáni, 1816. február 7-i levelében pedig még újabb verseket is küldött: „Megbővítettem az előbbi kiadást nehány Epigrammal, egynehanyat közzűlök kilöktem, ki nevezetesen a’ Himfy, Szabó David és Ludhattyúét, ’s ezhelyekbe három újakat dolgoztam.” (KazLev. XIII. 468., 3123. sz.) S ezután közli a Kisfaludy, a Szemeréhez és a Szent Miklósi című epigrammákat, melyek a későbbiekben nem kerültek bele grammatikai epigrammái gyűjteményeibe (egyedül az első darab van meg egy ciklusban). Márciusban, mint említettük, még A’ borz és az evet iktatódott a tervezett kötetbe, s mindvégig jelen van a terv, hogy értekezésekkel
kiegészítve jelenjék meg, hol vitairatait, hol Wieland és Garve értekezései fordítását kívánja csatol-ni, s Retzernek felveti még Klopstock Unsere Sprache című ódájának kétnyelvű közlé sét is.
Ezt követően 1817-ben, a Jövendölés című epigramma kapcsán utal rá: „Imhol eggy pajkos Epigramma a’ Töv. és Virágokba.” (Nagy Gábornak, 1817. augusztus 16., KazLev. XV. 283., 3479.
sz.). Az 1818-as évben négy epigrammája is születik, melyek belekerülnek későbbi ciklusterveibe, de ekkor nem említi az epigrammakötet újrakiadását. Egy évvel később még egyszer előkerül a terv, de már új címmel: „Megengeded – írja Dessewffy Józsefnek 1819. június 6-án –, hogy még ide tegyem három Epigrammját Töviseimnek ’s Virágimnak, mellyeket talán a’ jövő esztendőben ki-adok másodszor. Tudod, hogy azoknak czímjeken a’ Tövisek is szúrnak, mint ártatlan Mottójok, mellyet sértőnek ’s szerénytelennek azért vevének Füredi Vida et Compagnie, mert megérteni nem akarák. Most hát a’ kis csomó czímje ez lesz: VIRÁGOK ÉS GYOMOK. (gyom, Unkraut, innen gyomlálni).” (KazLev. XVI. 401., 3746. sz.) Itt közli a versek között disztichonját Az új címre, mely azonban a másik kettővel szemben nem került bele a későbbi ciklustervekbe, merthogy maga az ötlet, amely szülte, a Virágok és gyomok című kiadás terve is elhalt.
Az 1816 és 1819 között keletkezett új epigrammák zöme megtalálható a Kazinczy Ferencz’
Az 1816 és 1819 között keletkezett új epigrammák zöme megtalálható a Kazinczy Ferencz’