Félíves nyomtatvány

(a szövegforrás leírása)

A Kazinczy által Aranka Györgynek írott, 1793. január 5-i levél Váczy János általi kiadásában (KazLev. II. 286–289., 418. sz.) a levélszöveg után folytatólagosan három vers következik, az első címe alatt a főszövegbe illesztve a „(Kazinczy javított példánya után.)” megjegyzés olvasható, a jegyzetben pedig pusztán a „levélhez mellékelt első költemény”-ként említődik. Hogy milyen pél-dányról van szó vagy hogy mi ez a melléklet, s egyáltalán miért is kell ezt itt megjegyezni, az csak akkor derül ki, ha megnézzük a levél autográf kéziratát (OSZK Levelestár, Kazinczy Aranka Györgynek, 25. darab, 54a–58b). Ez a kézirat a kiadás jegyzetei alapján kétségtelenül azonosítható a Váczy által is használt kézirattal, amely Váczy jelzése szerint akkor még Gyulai Pál birtokában volt. A levélszöveg egylapnyi (54ab), ehhez van ragasztva a kisebb, nyolcadrét lapokon található, félíves (azaz nyolcoldalnyi), eredeti oldalszámozás nélküli nyomtatvány (55a–58b). A nyomtat-vány nem tartalmaz sem szerzői nevet, sem közös címet, évszámot, kiadói vagy nyomdajelzést.

Minthogy a nyomtatvány jellegéről, céljáról nem állnak rendelkezésünkre megbízható informáci-ók, eredeti cím hiányában a nyomtatvány jellegének minősítésétől leginkább tartózkodó megneve-zést választottunk a szövegforráscsoport címéül.

Kazinczy négy verse olvasható itt, mindig új oldalon kezdődően:

55ab Az Esthajnalhoz;

56ab Prof. Szabó Dávid úrhoz (ezt Váczy nem közli, s nem is indokolja elhagyását);

57a–58a A’ Tavaszhoz;

58b Daimonia.

A nyomtatványban mindegyik versnél van kéziratos javítás és/vagy megjegyzés, ez némileg eltérő-nek tűnik a levélszöveg autográf kézírásától. Váczy János a nyomtatványon lévő kézírást is a Kazinczyénak tulajdonítja, s ez valóban alappal feltételezhető, noha nem teljesen kétségen kívül.

Ha összevetjük Az Esthajnalhoz című vers áthúzott első szakasza fölé írt új szakasz kézírását ugyanennek a versnek a Korai versek I. csomójában (a Baróti Szabó-verssel és A’ Tavaszhoz cíművel együtt) található lejegyzéséével, akkor rendkívüli hasonlóság tűnik szemünkbe. Ebben az össze-írásban azonban csak az utolsó darabok származnak bizonyosan Kazinczy kezétől, melyek némi eltérést mutatnak a gyűjtemény megelőző hányadának kézírásától, ahol a szóban forgó versek is találhatóak. Ez a Kazinczyéra nagyon hasonlító kéz Aszalay Jánosé lehet, akiről Kazinczy is felje-gyezte, hogy írása a felismerhetetlenségig az övéhez idomult (l. minderről a Korai versek I. össze-foglaló jegyzetét). Nem zárható ki, hogy a nyomtatványra is ennek a másik kéznek a lejegyzésében kerültek a javítások, de akkor vagy diktálást kell feltételeznünk, ami az aprólékos javításoknál ke-véssé valószínű, vagy valamely másik forrás követését, az itteniekkel tökéletesen megegyezőt azonban nem ismerünk. Mindezek alapján, rögzítve a megítélés némi bizonytalanságát, a feltehető­

en autográf minősítés tűnik a leginkább megalapozottnak.

A levélről és a nyomtatványról készült egy nem autográf másolat is (MTAK M. Irod. Lev. 4r.

37. Másolatok. IV. 1. csomó 54b–55a és 58b–60b), ez két kéztől származik, a második, sötétebb tintás lejegyzés hűen regisztrálja a nyomtatványon lévő kézírást, egyértelműen jelezvén, hogy ön-álló nyomtatványról és (szerinte) autográf rájegyzésről van szó. Váczy János több helyütt lábjegy-zetben utal a kéziratos rájegyzésekre (mindezt részletesen feltártuk a Félíves nyomtatvány önálló közlésekor: Kazinczy ismeretlen félíves nyomtatványa, in Széphalom 23. kötet, 2013., 267–275.).

A második, sötétebb tintás másoló azt írja, hogy e nyomtatvány „ugy látszik – Correctur-Bogen volt”, azaz korrektúraív. Korrektúrajellegre vallanak a nyomtatásban végrehajtott változtatások, de egyrészt nem bizonyítható, hogy ezen a példányon készültek volna a szövegjavítások, s Kazinczy nem csak utólag jegyezte fel itt is az eltéréseket, másrészt pedig nemcsak javítások vannak, hanem

kommentárok is, amelyek inkább az archiválási célú kéziratokra emlékeztetnek, nem pedig a fogal-mazványcélúakra. Mindebből persze az is következik, hogy a rájegyzések keletkezési ideje eltérhet a nyomtatvány keletkezési idejétől.

Fellelhető egy másik példánya is a nyomtatványnak, melyen csak Az esthajnal német címe sze-repel kézírással, s egy apró helyesírási korrekció, valamint egy-két aláhúzás (OSZK Fol. Germ. 5.

IV. kötet, 330a–333b). A Batsányi kritikai kiadás szerkesztői hívták fel a figyelmet egy kiadatlan Kazinczy-kéziratra (OSZK Fol. Germ. 5. IV. kötet, 326a–329b; vö. BJÖM. II. 440.), amely mellett e nem azonosított nyomtatvány is található. E kézirat a Magyar Museum Kazinczy által írott elő-szavának német fordítása mellett a nyomtatvány verseit is tartalmazza németül. A Batsányi kritikai kiadás szerkesztői a kéziratot és a nyomtatványt a Váczy János által az 1791-es levelek között ki-adott (KazLev. II. 243–247., 393. sz.), Kovachich Márton Györgynek írott keltezetlen levél mellék-leteként nevezték meg, s 1788 elejére tették, Kovachich Kazinczy január 29-i levelére írott, de fenn nem maradt válaszlevelének újabb válaszleveleként értelmezve azt. Véleményünk szerint e levél 1788. január közepére tehető, s Kovachich 1787. december 29-i levelére írott válasz (l. részletesen A’ Tanítvány jegyzetét, 275. szövegidentitás). A levélben valóban van utalás az előbeszéd német fordítására (az ebben található 1788. november 13-i dátum elírás lehet, az előbeszéd magyar szöve-gében is 1787 áll, s ez a nap volt a társaságkötés napja), a kézirat pedig az előbeszédet és a verseket németül egységben tartalmazza, így az e levél mellékleteként való azonosítás elfogadhatónak lát-szik a Félíves nyomtatványra nézve is.

(a szövegállapotok vizsgálata)

A nyomtatvány keltezéséhez először is kézenfekvő megvizsgálni a benne található versek ke-letkezési idejét és szövegállapotát az alakulástörténetben. A nyomtatvány négy darabja egyenként egy-egy szövegidentitás része: mindegyik szövegidentitás számos szövegforrásban létezik, melyek szövegállapotai különböznek egymástól. A négy szövegidentitásból három keletkezési idejét Kazinczy maga határozta meg: Az Esthajnalhoz (1787. október 28.); Prof. Szabó Dávid úrhoz (1786.

október 16.); A’ Tavaszhoz (1787. január 1.); a Daimonia esetében utóbb egy helyen 1786-ot, egy másik helyen pedig 1787-et adott meg. Ez utóbbinál a szövegállapotokban némi eltérést csak a két kései archiválási másolat mutat, ezeknek datálási jelentőségük szempontunkból nincsen, a negye-dik forrás szövegállapota pedig tökéletesen egyezik a jelen nyomtatványéval. A’ Tavaszhoz eseté-ben viszont épp azért nem lehet egyértelmű megállapítást tenni a pontos időrendre nézve, mert minden forrás tartalmaz apró egyedi eltéréseket. Mindazonáltal a szövegállapot korainak tűnik, miként a Barótihoz írott versben az utolsó sor egyetlen eltérése a későbbiektől szintén a korai idő-szakhoz köti a Félíves nyomtatvány szövegállapotát.

Az Esthajnalhoz című vers esetében kivételesen fennmaradt az első fogalmazvány, s látható, hogy a Bétsi Magyar Musa 1787. december 5-i számában, tehát nem sokkal a megírást követően közzétett szöveg – noha mutat módosulást, mégis – erősen ehhez kötődik. S ezzel a kiadott szö-veggel egyezik meg kétszónyi eltérést leszámítva a Félíves nyomtatvány is. A Magyar Museum első számában közzétett változat ezekhez képest alapvető eltéréseket mutat: teljesen új az első vers-szak, a keletkezési dátum a cím része lett, a második szakasz első két szava kicserélődött, miként az utolsó sorban is ’remény-fára’ változott az ’ákhátz’, s ehhez lábjegyzet is készült. A további forrásokban már mindig ezek a megoldások szerepelnek. A Félíves nyomtatványban található kéz-iratos bejegyzések pedig éppen ezeket a változtatásokat rögzítik (az eltérés mindössze egyetlen szó), vagyis a két pontosan datálható forrás (a Bétsi Magyar Musa és a Magyar Museum) szövegálla-potaival lényegében egyező szövegállapotokat őrzött meg a nyomtatvány.

Ezek alapján megállapítható, hogy a Félíves nyomtatvány nem keletkezhetett 1787 novembere előtt (ez persze a Kazinczy által megadott október 28-i dátumból is következik), s nem keletkez-hetett később 1788 júniusánál, amikor is a nyomdászhoz került a Magyar Museum első számának kézirata (a szám maga október végén jelent meg). Az ugyanis nehezen feltételezhető, hogy egy korai változatot nyomtasson ki Kazinczy azután, hogy az jelentősen átírva már megjelent a Magyar Museumban. A Félíves nyomtatványról így az eddigiek alapján azt állíthatjuk, hogy az 1787 novem-bere és 1788 tavaszának vége közötti mintegy féléves időszakban keletkezett.

(a Félíves nyomtatvány keletkezési idejének meghatározása)

A nyomtatvány közelebbi keletkezési idejének megállapításához kézenfekvő annak a levélnek a keltezéséből kiindulni, amely mellett jelenleg található: 1793. január 5. Ez azonban legfeljebb any-nyit jelent, hogy a nyomtatvány ennél korábbi kell legyen, amennyiben valóban ehhez a levélhez tartozott eredetileg is, s nem utólag, tévedésből sorolták ide (mint ez nem kevés alkalommal meg-történt más esetekben). A levél első bekezdésének utolsó tagmondata: „vedd addig ezt a’ Nyom ta-tásbeli ’s rézremetszési próbát”. Ez vonatkozhat a Félíves nyomtatványra (a rézmetszet nem talál-ható a levél mellett), de egyértelmű azonosító mozzanatot nem tartalmaz, vagyis hogy ténylegesen erre vonatkozik-e. Sőt a szövegösszefüggés alapján inkább nem erre látszik utalni, ugyanis e bekez-désben Herder Paramythionjainak készülő kiadásáról, annak Kazinczy általi korrektúrázásáról van szó, s Kazinczy az idézett rész előtti tagmondatban ezt mondja: „Csendesítsd tehát nyughatat-lanságodat, mint én a’ magamét”, amit Aranka sürgetésére adott válaszként érthetünk leginkább.

A mondat egésze így azt jelentheti, hogy amíg megjelenik a Herder-fordítás, addig küld belőle egy mintát. Ha ez így van, akkor nem a Félíves nyomtatvány volt eredetileg e levél melléklete, csak utóbb, tévedésből csatolhatták hozzá, feltehetően az első bekezdés idézett félmondata alapján.

E feltételezés további valószínűsítéséhez érdemes ellenpróbát csinálni. Kazinczy hasonló utalásai alapján két másik levelet találtunk, melyeknek e nyomtatvány esetleg a melléklete lehetett.

Az egyik esetben Kazinczy maga hivatkozik erre a fél ívre a Ráday Gedeon által 1786. novem-ber 23-án írott levélhez készített utólagos kivonatában: „A’ duplás ajándék tehát a’ Szabóhoz írt hen decasyllabus volt és fél árkusnyi nyomtatásban minden czimlap nélkül ezen Verseim:”, s itt három címnek üresen hagyott helyet (KazLev. I. 118–120., 83. sz., a kivonat a 120. oldalon találha-tó). Vagyis pontosan emlékezett a nyomtatvány létére, de az a jegyzet írásakor nem volt a kezében, s emlékezetből nem tudta, mely verseit tartalmazta. Ez okozhatta Kazinczy tévedését, merthogy a levélben emlegetett duplás ajándék egyike bizonyosan nem lehetett e nyomtatvány, hiszen az egy-részt a Baróti-verset is tartalmazta, amit másik ajándékként külön említ, másegy-részt pedig 1786. ok-tóber 19-én küldte el levelét Rádaynak (KazLev. XXIII. 16–17., 5657. sz.), melynek melléklete lett volna e fél ív, s amelyre Ráday novemberben válaszolt, A’ Tavaszhoz és Az Esthajnalhoz viszont egyaránt bizonyosan 1787-ben íródott, így 1786-ban még nem lehetett készen e nyomtatvány sem.

Legfeljebb a Baróti-vers önálló aprónyomtatványát mellékelhette (ha ugyan már elkészült akkor rögtön), s a levélbe letisztázott verssel (Gróff x x x Ferentzhez) együtt alkothatták a ’duplás ajándé-kot’, de hogy így volt-e, nem tudható, nem bizonyítható.

A másik szóba jöhető levél, amely Orczy Lőrincnek szól, 1787. november 12-én kelt, s első mondata így hangzik: „Bémutatom Nagyságodnak azt az eggynéhány valamimet, aminek ki nyom -tattatására egy két Barátim ösztönzése vetemített.” (KazLev. XXII. 20–21., 5409. sz.) Tartalmilag és időrendileg ez is vonatkozhat a félíves nyomtatványra, de nem kétségtelen, hogy valóban arra vonatkozik, nem találjuk meg a levél mellett sem Váczy János kiadásában, sem az általa alapul vett kiadásokban (a kézirat pedig jelenleg nem lelhető fel, a két Váczy által említett kiadás adatai:

Figyelő 1881. XI., 134–135.; Régi Okiratok és Levelek Tára 1906. II., 4. sz., 95–96.). Ön ma gában ez alapján nem állíthatjuk, de nem is zárhatjuk ki, hogy Orczynak ezt a nyomtatványt küldte 1787-es levele mellett.

Ugyanebben az időben kelt azonban két másik levél is, amelyek ugyan nem beszélnek nyomtat-ványról, de küldött versekről igen. Ráday Gedeon 1787. december 2-án a következőképpen kezdi válaszlevelét Kazinczynak: „Különös köszönettel vettem azon Verseknek meg küldését, mellyeket érdemes levelében rekeszteni méltóztatott. Mellyek között, ámbár mindeniki jól van ki munkálód-va, különössebben az elsőt nagyra betsűllöm, mind válogatott szavaiértt, mind pediglen fű[l]ben tűnő kedves és könnyen folyó hangjáért.” (KazLev. I. 151., 110. sz.) A levél dátuma és szövege alapján, miként az előző esetben is, egyértelmű azonosításra nincs mód, de a lehetőség megvan, hiszen novemberben küldött több verset Kazinczy, s az elsőről mondottak ráillenek Az Esthajnalhoz című versre.

A másik levél egyértelműbb támpontokat kínál. Molnár János 1787. november 14-én ugyancsak versek vételét igazolja vissza Kazinczynak: „Vettem az Alcaeus és Catullus rendü Ódákat avagy Éneket. Két Gyöngyösinek és Baróti Dávidnak eszével, nyelvével és tollával birjon, a’ ki azokat, a’

mik ottan szépek, felségesek, dicsérettel felérje. Engem az utólsó dall mélly gondolatokba merített;

a’ ködlő, tsillámló tűz, melly merő lidértz-láng, a’ tsaló tsillogás, kémlelés, kandikálás, nékem úgy tettszik! az himezett szók alatt sok valóságot foglal magában.” (KazLev. I. 150., 109. sz.) Az

’Alcaeus és Catullus rendü Ódák’ egyértelműen megfeleltethetőek a nyomtavány első és második darabjával, Az Esthajnalhoz ugyanis alkaioszi strófában, a Baróti-vers pedig alcíme szerint „Cattu-lus példája szerint” készült. Az ’avagy Éneket’ utalás némileg homályos, mert erre az első kettőre látszik vonatkozni, de egyes számban van, így az is lehet, hogy az avagy szó ’valamint’ jelentésben szerepel itt, s a nyomtatványban harmadikként szereplő A’ Tavaszhoz című (valóban dalszerű) költeményt jelöli.

Az ’utólsó dall’ pedig kétségtelenül a Daimoniára utal, hiszen a szövegszerű utalások („ködlő, tsillámló tűz, melly merő lidértz-láng, a’ tsaló tsillogás, kémlelés, kandikálás”) egyértelműen a vers 3–6. sorait idézik:

„Ha bár a ködből tűz tsillámlik is.

Lidértz tűz! melly a merész Kémlelőt Posványra tsalja tsillogásival. – Nem kandikáltam én ezek között”.

Molnár János levele, noha nem utal nyomtatványra, mégis elég nyilvánvalóan arra a négy versre reflektál, amely a Félíves nyomtatványban ugyanilyen sorrendben szerepel. A levél november 14-én kelt, két nappal azután, hogy Kazinczy Orczynak pontosan nem azonosítható nyomtatványt kül-dött (s Rádaynak is ekkortájt kellett küldenie verseket a december 2-i dátumból ítélve). Ismeretes tény, hogy Kazinczy általában egyszerre több címzetthez is eljuttatta aktuálisan született műveit, s ebből az időszakból további befejezett verseket nem nagyon ismerünk, olyanokat semmiképp, amelyekre az itt látott jellemzők ráillenének. Mindezek alapján a Félíves nyomtatvány keletkezését 1787. november első felére tesszük.

(a rájegyzések keletkezési idejének meghatározása)

Van még egy harmadik levél is, amelyben nincsen direkt utalás semmilyen nyomtatványra, vi-szont vannak benne a Félíves nyomtatvánnyal összefüggésbe hozható szövegelemek, idézetek. Ez a levél is Aranka Györgynek szól, s 1789. augusztus 13-án kelt (KazLev. I. 421–424., 232. sz., a vo natkozó rész: 423.), válaszul Aranka jelenleg nem ismert levelére, melyben Kazinczy által koráb-ban neki küldött szövegekkel kapcsolatkoráb-ban tesz fel kérdéseket, illetve tesz azokra megjegyzéseket.

Először a kérdésekre reflektál Kazinczy: „Czenczi nomen factum, prouti Lyda, vel Laura. Klopstock a’ maga Kedvesét Csidli-nek nevezi. Én ezen szó szerzése alatt a’ kedves cz, cz hangra figyelmez-tem. Más hellyeken Lili, vagy Lilla névvel élek. A’ Daemoniában keresve kerestem a’ homályt.

Daemon, Lélek, az igaz; de emlékeztethet bennünket Socratesi Daemonra is. Igy lessz Enthusiasmus, Meg-ihletés, El-ragadtatás. Eggyike ezeknek tzélomra, értelmemre igen alkalmatos vala. – Ha ki nem ért, jól teszi hogy nem ért.” Ez utóbbi reflexió egyértelműen a Daimonia című versre utal, amelyet Kazinczy nem publikált folyóirataiban, csak az ismerhette meg, akinek elküldte levélben vagy más módon. A Czenczi név több korabeli versben is előfordul, de a Magyar Museum 1. számá-ban, ami bizonyosan eljutott Arankához (s ekkor még csak ez jutott el), nem található, így itt is csak a közvetlen megküldés jöhet szóba. Épp ezért figyelemre méltó, hogy az akkoriban folyóirat-ban meg nem jelent A’ Tavaszhoz című versben szerepel a Czenczi név, s e vers közvetlenül megelő-zi a Daimoniát a Félíves nyomtatványban.

A továbbiakban Kazinczy válaszol Aranka levelének kritikai megjegyzéseire („Mégyek most már Criziseidre.”). Mivel idéz is belőlük, egyértelműen megállapítható, hogy Aranka Az Esthajnal című verssel foglalkozott, döntően az első strófával. Kazinczy reflexióinak 1. és 3. pontjából kivi-láglik, hogy az első strófa mindkét kidolgozása Aranka előtt kellett legyen, mert mindkettőre tett megjegyzéseket. A Félíves nyomtatványban épp e versszak van áthúzva, s mellé írva kézzel az új.

Elvileg persze Aranka úgyis ismerhette e szakasz két szövegezését, hogy az 1787-es Bétsi Magyar Musa és a Magyar Museum 1. száma volt előtte, de Kazinczy reflexióinak 2. pontja alapján nem ezt tartjuk valószínűnek. Ott ugyanis az utolsó strófa kihúzott soráról van szó, s a Félíves nyomtat­

ványban valóban látható egy kihúzott szó (remény-fa), amely mellé kézzel van odaírva az új

meg-oldás (ákátz). Nem ismerjük Az Esthajnal más forrását, amelyre a Félíves nyomtatványnál mindez jobban ráillene, egyáltalán: ráillene.

Az Arankához írott 1789. augusztus 13-i levélben tehát szó van A’ Tavaszhoz című versről (va-lószínűsíthetően), valamint a Daimonia és Az Esthajnalhoz címűekről (bizonyosan), ezek együtt csak a Félíves nyomtatványban találhatóak meg, így azt feltételezzük, hogy ez volt Aranka kezé-ben, erre írta ’Criziseit’ és kérdéseit. Mivel pedig Arankának ez a jelenleg lappangó levele a szöveg-összefüggések alapján ítélve Kazinczy Arankához 1789. július 10-én írott levelére válaszol (KazLev.

I. 395–399., 221. sz.), így a Félíves nyomtatvány ehhez csatoltan juthatott el Arankához. Erre nézve közvetett bizonyítékkal szolgál Kazinczy ezen levelének a vége: „Nem írok többé, hanem tsak eggy darab versemet teszem még ide.” A megfogalmazás nem egyértelmű, nincs direkt utalás a je-len nyomtatványra, de versküldeményről van szó, s kivehetően nem egyetje-len darab versről, a ’da-rab’ itt határozatlan számnévként érthető inkább. Ez alapján legalábbis nem lehet kizárni, hogy a Félíves nyomtatvány volt a küldemény, a válasz-viszontválasz pedig egyértelműsíteni látszik ezt.

A nyomtatvány így jelenleg valószínűleg nem az eredeti helyén van a kézirattári gyűjtemény-ben, nem az Arankához írott 1793. január 5-i levél melléklete volt, sokkal inkább egy másik, 1789.

július 10-i levélhez tartozott. Ugyancsak nagyjából ekkorra datálható a Korai versek I. összeírása, amelynek szövegállapotával megegyezik Az Esthajnal 2. sorának nyomtatványbeli ’Könnyezni’

alakja, eltérve így az új kezdő versszak egyéb előfordulásaitól. Igaz, a Magyar Museum első száma már háromnegyed éve megjelent, s így fel kell tennünk, hogy ennek az új összeírásnak nem a Magyar Museum volt a forrása, sőt az augusztusi levélben Kazinczy már leírja a 4. sornak a Magyar Museum utáni forrásokban, először a Korai versek II.-ben található új kidolgozását is (’Jól tudom én mire tsal világod!’ helyett ’Látom hová tsalogat világod!’). Minthogy a későbbi forrásokban az említett egy sort leszámítva a Magyar Museumban található megoldások jelentek meg, a Félíves nyomtatvány rájegyzése is afféle kiágazásnak tűnik, mint a Korai versek I., amelynek szövegállapo-tát archiválta. Arra a kérdésre, hogy miért küldte ezt Arankának, vagy miért ezt küldte, nem tu-dunk filológiailag hiteles választ adni.

(összegzés)

A Félíves nyomtatvány Kazinczy cím, évszám és kiadójelzés nélküli aprónyomtatványa, mely négy költeményt tartalmaz az 1786–1787-es évekből. Keletkezési körülményeire nézve nem sokat tudunk (csak annyit említ, hogy barátai unszolására nyomtatta ki), a keletkezési idő a korabeli le-velezés alapján azonban nagy pontossággal meghatározható: 1787 novemberének első fele. Utóbb a feltehetőleg Kazinczytól származó rájegyzések a Korai versek I. szövegállapotát archiválták a nyomtatvány szövegén, ennek ideje 1789 nyarára, minden bizonnyal július–augusztus hónapokra tehető.