1. Eggy Hajóhoz.
Horatiusból.
Debretzen, April. 21d.
1789.
RGy C 64.,
1063. Autográf
tisztázat. Levélrészlet.
(Ráday Gedeonnak, 1789. április 24.)
1789 A 12.
2. Eggy Hajóhoz.
Horatiusból.
Debretzen, April. 21d.
1789.
RGy Szemere
Tár I., 24–25. Autorizált
másolat. Csoportos.
(Korai versek I.) 1789 A 872.
3. Eggy hajóra. Horátius’
XIV. Ódája szerint. Magyar Museum I. kötet, 3. szám, 193.
Folyóirat-közlés. 1789 Ba 687.
4/1. Eggy hajóra.
8. A’ Hajóhoz. Poetai Berek,
167–168.
1. KazLev. I. 345–346. (200. sz.).
3. Museum, 2004., I. 119.
6. Orpheus, 2001., 240.
8. Abafi, 1879., II., 108–109.; Gecsei, 2008., 18.
Alakulástörténet
(a szövegidentitás keletkezése)
Kazinczy mindenütt az 1789. április 21-i keletkezési dátumot adja meg. Gecsei Kolos ezzel
„némileg ellentmondónak” véli Kazinczynak a keletkezés körülményeiről beszámoló két levelét, melyek 1789. április 24-én íródtak: „Még minekelőtte Poétai Daemonom el-hágy, közlöm alázato-san Excellentiáddal eggy fordított Dalomat. Nem alhattam; elmémben forgott Horatiusnak Odája:
O Navis referent in mare te novi fluctus etc. – ’s míg meg-víradt és gyertyát gyújtottam, készen vólt az ének.” (Prónay Lászlónak, KazLev. I. 346–347., 201. sz.; ugyanezt írja némileg tömörebben Ráday Gedeonnak is, KazLev. I. 345–346., 200. sz.; s elküldte ugyanekkor Horváth Ádámnak és Földi Jánosnak is, vö. KazLev. I. 349–350., 400., 204. és 224. sz.) Ezt valóban lehet úgy érteni, hogy a 24-re virradó éjjel készült a vers, ugyanakkor ezt a szöveg nem állítja teljes egyértelműséggel, mint más alkalommal sokszor, mikor is a ’ma éjszaka’ kitétel szerepel. Azt 36. hivatalos útjának irataiból tudjuk, hogy egyhetes távollét után április 19-én érkezett vissza Kassára (KazLev. XXV.
415.), s mint az idézett levelek keltezése bizonyítja, 24-én már Érsemjénben tartózkodott. Ebbe éppen belefér, hogy Kassáról Érsemjénbe tartva április 21-én Debrecenben tartózkodjon, de erre nézve a jelen vers dátumán kívül más adatunk nincsen. Két másik fordítása (a 11. és a 33. anakreóni dal) egyes szövegforrásaiban is az Érsemjén, 1789. április 24-i dátum szerepel, ebből azonban nem tudunk a szóban forgó datálási kérdésre érvényes következtetést levonni. Mindezek alapján a Kazinczy által kijelölt keletkezési dátumot megtartjuk, az ezzel kapcsolatban felmerülő némi bi-zonytalanság jelzésével. A megírás körülményeihez tartozik még egy további adat, amely Kazinczy ifjabb Szilágyi Sámuelhez 1791. január 4-én írott levelében szerepel: mint írja, „neki [a címzett apjának, a superintendens Szilágyi Sámuelnek] köszönhetem, hogy a’ Magyar Museumba iktatott
Új fergeteg kél ellened ó Hajó Odámat készítettem. Emlékeztem, hogy azt ő is fordította.” (KazLev.
II. 135., 350. sz.)
(a szövegállapotok összevetése és sorrendje)
A 9 szövegforrás valójában 8, mert a Régibb Stúdiumaimban csak a cím szerepel, e 8 forrás 9 szövegállapotot őrzött meg. Az első kettő azonos és karakteresen eltér a többitől. A Magyar Museumban (3.) feltűnik négy új szó, melyek aztán mindvégig megmaradnak:
1–2. a többi
1. sor száll ellened kél ellened
4. sor ki-kötődbe vissza ki-kötőd’ keblébe
7. sor útra úthoz
20. sor ki-kötőd’ keblébe ki-kötődbe vissza
Az alapvető eltérést azonban nem e szócserék jelentik, hanem a 11–13. sorok teljes átírása, amely még a Magyar Museum szövegállapotához (3.) képest is módosul kétszer, mert a Korai versek II. eredeti lejegyzésében (4/1.) kis eltéréssel szerepel, s az ezen végrehajtott utólagos javítások (4/2.) eredményeképpen alakul ki a végleges alak.
1., 2. 3.
Hirdesd, – az erdőknek jelesbbik Gyermeke, nagyra neveltt Fenyő! – bár
Az éh haboknak esmeretes neved’
Ámbár, az erdőknek jelesbbik Gyermeke, nagyra vonúltt Fenyő-fa!
Hirdesd kevélyen esmeretes neved’
Ámbár, az erdőknek jelesbbik Gyermeke, nagyra vonúltt Fenyő-fa!
Kérkedve mondjad esmeretes neved’
Ámbátor, erdők’ leg-nemesbbik Gyermeke, nagyra-vonúltt Fenyő, te,
Kérkedve hányod esmeretes neved’
4/1. 4/2., 5., 6., 7., 8.
Noha a 3–4/1. és a 4/2–8. között a szavakban csekély különbség mutatkozik (legalábbis cseké-lyebb, mint az 1–2.-hoz viszonyítva), viszont megváltozott a mondat modalitása, vagyis immár három karakteres szövegállapottal kell számolnunk (mert a 3. és 4/1. között csak szócsere történt egy helyen, így ezeket egy szövegállapotnak tekintjük). A Korai versek II. eredeti lejegyzésén vég-rehajtott javítások (4/2.) még egy további újdonságot is hoznak az összes addigi forráshoz képest:
1–4/1. 4/2.–8.
15–16. sor Nem bízik abbann. Állj; egyéb-ként
Tsúfja leszel dühös Ellenidnek. Nem bízik a’ festett falakban;
Ójjd magad’ a’ dühösűltt szelektől!
A 4/2. ’dühödött’ alakja apró eltérést mutat a későbbi ’dühösültt’ alaktól, ezt leszámítva egysé-gesen az új megoldás lesz érvényben az utolsó ismert forrásig. Mindez megerősíti azt a következte-tést, hogy három karakteres szövegállapottal kell számolnunk, az 1–2., a 3–4/1. és a 4/2.–8. forrá-sok szövegállapotaival, melyek így szövegváltozatokat képeznek. Ezek alváltozatainak kijelölésé-hez részben a kisebb szövegeltérések, részben a címben történt módosulások jelentenek támpontot.
Mint az összegző táblázat címsorából láthatjuk, két esetben van egyezés: az 1. és a 2. forrás teljesen azonos egymással, miként a 4. és 7. forrás címsorai is tökéletesen megfelelnek egymásnak, a többi esetben valamilyen eltérés mindig adódik, így ezen eltéréseket alváltozatként vesszük figyelembe.
(a szövegforrások keletkezési ideje)
1. Levél Ráday Gedeonnak, 1789. április 24.
2. A Korai versek I. 1789. április és szeptember közöttre tehető, elsősorban májusra és/vagy augusztusra, a jelen vers esetében a májusi a legvalószínűbb lejegyzési időpont.
3. A Magyar Museum I. kötetének 3. száma 1789 júliusában került leadásra és augusztusban je-lent meg. Kazinczy május 9-i levelében küldött verseket a Museum számára, köztük nagy valószí-nűséggel ezt is, de a későbbi módosítás elvi lehetősége fennáll (bár adat nincs erre nézve).
4. A Korai versek II. alaprétegébe tartozó lejegyzés 1790 októberében készült, az utólagos javí-tások a Heliconi virágok szövegállapotához vezetnek, tehát még annak nyomdába adása előtt, azaz október–november fordulóján készülhettek.
5. A Heliconi virágok első kötetének kézirata 1790. október–november fordulója körül kerülhe-tett leadásra, s 1791 augusztusában jelent meg (Kazinczy verse Virág Benedek fordításával együtt, párhuzamos közlésben található meg itt).
6. Az Orpheus II. kötetének 3. száma 1791. februárban került leadásra és márciusban jelent meg. Itt az eredeti verssel és Virág Benedek fordításával szerepel együtt Kazinczy fordítása.
7. A Korai versek III. alaprétegébe tartozó lejegyzés, 1791 őszén készült.
8. A Poetai Berek kézirata 1812. február 14-i dátumú (16-án elküldött) levélhez csatolva került Pestre, a kötet 1813. március legelején jelent meg.
9. A Régibb Stúdiumaim 1823-ban készült.
(a szövegváltozatok időrendjének összefoglalása)
(A) Az első változat a megírás 1789. április végi időpontját követően csak rövid ideig, legfeljebb néhány hétig volt érvényben.
(B) Az átdolgozás a Magyar Museum számára készült, s 1789 nyarától kezdődően egy bő évig volt érvényben, mert a Korai versek II. 1790. októberi eredeti lejegyzése kis eltéréssel ezzel egyezik meg.(C) A Korai versek II. e tisztázatát a lejegyzést követően nem sokkal, még 1790. október–no-vember fordulóján felhasználta az új változat kialakítására, ez jelent meg aztán 1791-ben a Heliconi virágokban és az Orpheusban, Virág Benedek fordításával vetekedve, s ez a változat szerepel ugyan-ebben az évben a Korai versek III. tisztázatában. Utoljára 1813-ban, a Poetai Berekben adta ki, szintén e szövegállapotot, ezt követően már csak a Régibb Stúdiumaimban tervezte archiválni az 1820-as évek első felében, újabb kiadásával így nem számolt.
Forrás
Horatius XIV. ódájának a fordítása, az eredeti szöveget az Orpheus alapján közöljük:
O Navis, referent in mare te novi Fluctus; o quid agis? fortiter occupa
Portum! nonne vides ut Nudum remigio latus Et malus celeri saucius Africo,
Antennaeque gemant? ac sine funibus Vix durare carinae
Possint imperiosius Aequor? Non tibi sunt integra lintea, Non Dii, quos iterum pressa voces malo:
Quamvis Pontica pinus, Silvae filia nobilis,