(félbőr kötéses kötetek, 1802–1803)
Az akadémiai kézirathagyaték katalógusában e megjegyzés található néhány kötetnél: „Egy-korú fbk.” (Gergye, 1993.) Vagyis hogy az adott kötetek Kazinczy korából származó félbőr kötés-ben maradtak fenn. A pálya első évtizedeinek anyagát vizsgálva minduntalan e kötetekhez volt szükség nyúlni, s a bennük található verscsomók által felvetett keletkezéstörténeti kérdések ma-gukra a kötetekre is ráirányítják a figyelmet. Négy plusz egy kötetről van szó, mert a Sárospataki Református Kollégium Könyvtárában is van egy ugyanilyen. Mind egykorú félbőr kötésben, ket-tedrét méretben (magasságuk között nincs öt centiméternél nagyobb eltérés), hatosztatú gerinccel, az egyes bordákban hasonló, esetenként teljesen egyező nyomdai díszekkel, a második, illetve a második és negyedik bordában elhelyezett címszerű feliratokkal.
jelzet gerinccím 1. gerinccím 2.
MTAK M. Irod. RUI 2r. 1. Budai papirosaim. 1795 MTAK M. Irod. RUI 2r. 2/I. Studiumok 1.
MTAK M. Irod. RUI 2r. 2/II. Studiumok 2.
MTAK M. Irod. RUI 2r. 3. Gesszner Idylliumai és a’ Messziásnak két probaja
SpKt. K 1125. Gesszner munkáji Budai fordításom
– Budai papirosaim
A kéziratlapok tulajdonságai alapján egy egységet képviselő 1–128. oldalakon Wieland-, Brydon-, Goethe-, Metastasio- és Hollmann-fordítások következnek autográf tisztázatban, kö-zöttük mindig egy vagy több üres lappal (a 106–128. között csak üres lapok vannak), ezt követően a kötet végéig más, sárgultabb színű lapokból álló egységes csomó következik, amely üres lapokkal elválasztott két részből áll. A 129–161. lapokon Klopstockról szóló, hosszú német nyelvű másola-tok találhatóak, majd az üres lapok (a minőségük alapján a csomó eredeti részei), aztán a 165–177.
lapokon különböző versmásolatok és fordítások, köztük Kazinczy két fordítása (166b: Blidlihez, 173a: Chloe).
– Studiumok 1.
A kötetben sok különböző méretű és minőségű lapból álló, autográf, de eltérő kézírással ké-szült csomó van, közülük a legterjedelmesebb az első, amely zömében Kazinczy korai verseinek harmadik összeírását (Korai versek III.) tartalmazza (1–38.). Utólag összeállított, gyűjtelékes kö-tetről van szó, amelynek elemei korábban nem (vagy nem feltétlenül) tartoztak fizikailag egybe (erről részletesen l. a Korai versek III. jegyzetében). A kötet bordázatának díszei a legfelső kivéte-lével megegyeznek a Studiumok 2. bordázatával, a felirat mindkét esetben piros mezőben áll.
– Studiumok 2.
A kötetben található lapok egy csomó kivételével azonos méretűre vannak vágva, a csomók papírszíne és egyéb jellemzők alapján azonban egyértelműen megállapítható, hogy hat nagyobb egységből áll (ezekről részletesen l. a Korai versek II. jegyzetében, amely e kötet második egysége, az első a Heliconi virágok második kötetének cenzúrai példánya, a harmadik a Klopstock-ódák fordítása).
– Gesszner Idylliumai és a’ Messziásnak két probaja – Gesszner munkáji. Budai fordításom
A két kötet a gerinc bordázatában és díszeiben megegyezik a Budai papirosaimmal. Mindkét kötet önmagában egységes csomót alkot, s egységes írású, mindössze a verses Klopstock-fordítás (193–204.) lapjai térnek el kicsit a megelőzőektől, mert némileg hullámosabb szélűek. Ezzel áll összhangban a címlapján álló 1792-es dátum, a megelőző két címlap 1793-as dátumával szemben.
A másik kötet címlapján a budai fogság 1795-ös dátuma található.
A Kazinczy-hagyaték ’egykorú félbőr kötésben’ fennmaradt köteteinek elvégzett vizsgálata (Debreczeni, 2014a) alapján leszűrhető az az összefoglaló megállapítás, hogy fizikai jellemzőik hasonlósága nem puszta véletlen, közöttük lényegi összefüggések mutathatóak ki mind a tartal-mat, mind a keletkezés körülményeit illetően. Egyértelműen megállapítható, hogy mindegyik kö-tet vagy a fogság előtti, vagy a fogságban keletkezett művek kéziratát, kéziratait tartalmazza, olyan kéziratokat, amelyeket új, érvényes változatokat készítvén Kazinczy már pusztán dokumentum-ként kezelt. A kötetekben található bejegyzések, dátumok pedig mindenütt egybehangzóan arra mutatnak, hogy e kéziratok dokumentumjellege 1802 végére kialakult, s az 1802 októberétől 1803 áprilisáig terjedő mintegy félévnyi időben Kazinczy lezárta, összerendezte, kommentálta ezeket.
Fel kell figyelnünk a mindegyik kötetnél közös gesztusra: a dokumentummá vált, lezárt kéziratot vagy a maga számára archiválta, vagy elajándékozta Kazinczy, ezt a tényt bejegyzései rögzítik.
Hogy a kötetek beköttetése is ekkortájt történt-e (legkésőbb 1804 februárjáig), nem tudjuk, csak a Studiumokra nézve állítható ez bizonyosan, de az analógia elve alapján ugyanezt feltételezzük a többi esetében, még akkor is, ha sok bizonytalanság meglétét kell konstatálnunk a filológiai adatok hiánya vagy ellentmondásai miatt. A kötetek összeállításában megnyilvánuló archiválási törekvés egyszerre kíván emléket állítani az elszenvedett fogságnak, és lezárni a fogság végéig terjedő pálya-szakaszt, ennek hátterében pedig felsejlik az ’egyveleg írások’ kiadásának új terve, melyről ugyan-csak 1802–1803 tágan vett fordulóján írott levelekben olvashatunk.
(a Régibb Stúdiumaim és a Pandekták-csomó, 1823)
A korai versek archiválásában az újabb szakasz akkor következett el, mikor 1823 körül felvető-dött a költemények kiadásának gondolata, ekkor jött létre a Régibb Stúdiumaim, ez az egységes írásképű autográf csomó (MTAK K 642., 100a–116b). Az első lap címlap, az utolsó lapon utólagos bejegyzésű vers, Amade után. 30 Aug. 1827. címmel. Folyamatos lapszámozás megy végig a cso-món, amely ezt követően 50-ig folytatódik, de a jelen csomó utáni új címlap pontosan kijelöli a határokat, a számozás és összerendezés 1831-re tehető. Ahol a csomóban csak címek vagy verskez-detek szerepelnek, ott üresen maradt lap, lapfél van kihagyva a később beírandó szöveg számára.
Egy esetben (7a) a cím és kommentár alatt beragasztott papír található, rajta Az Esthajnalhoz legel-ső fogalmazványa. A csomó 26 tételt tartalmaz, a dátumok időrendjében, ettől csak tematikus összetartozás miatt tér el Kazinczy a 4a és 9a oldalakon található két német nyelvű vers esetében (a saját Ninon-versről és a Boldog bolondoskodás Gesellius-féle fordításáról van szó), továbbá az 1790-es Vay-epigramma címét sorrendileg utólag, de a csomó lejegyzésével egyidejűleg írta be az 1789-es versek közé, egy szabad lapfélre, kihagyva a szövegnek a helyet. A dátumokból is követke-zik, hogy ez az összeírás a korai versek egy csoportját tartalmazza, s így archiválási tisztázatnak tekinthető.
A Régibb Stúdiumaim lejegyzési idejének meghatározásához két kommentár szolgál támpont-ként. A’ Tanítvány első, töredékes fogalmazványa után az újradolgozást a következőkkel vezeti be Kazinczy: „Ezt újra dolgozám később, ’s kiadtam a’ Kisfaludi Károly Aurorájában. Szent-Miklósy a’ dalt nem javallá, igen Szemere.” A’ Tanítvány az Aurora 1822. évi kötetében jelent meg, 1820-as szöveggel, az újradolgozás 1819 vége felé történhetett, ekkor küldte el a verset Kis Jánosnak (KazLev. XVI. 527–531., 3794. sz.) és Szentmiklóssy Alajosnak is. Ez utóbbira nézve csak Szentmiklóssy 1819. december 25-i válaszlevele ismeretes, de ebben ott olvasható a vélemény, amelyre Kazinczy a Régibb Stúdiumaimban hivatkozott: „a’ közlött asclepiadeo-pherecratico-glyconia óda felől kénytelen vagyok megvallani, hogy az ízlésemet ki nem elégítette; gyengébb az, mint hogy Uram Bátyám’ verseinek gyüjteményében felvételt, ’s foglalatja is kevésbé interesans, mintsem hogy újabb kidolgozást érdemlene.” (KazLev. XXIV. 244., 6099. sz.) A versformájával meghatározott óda bizonyosan A’ Tanítvány, ez áll a harmadik aszklépiadészi strófaszerkezetet jellemző azon sorokból, melyeket Szentmiklóssy megnevez, s Szentmiklóssy reflektál a másik versre is, amelyet Kazinczy Kis Jánosnak is elküldött A’ Tanítvány mellett ugyanekkor (A’ Sajka).
Ebből azonban csak annyi vonható le az időrendre nézve, hogy a jelen összeírás nem készülhetett 1819 vége, még inkább 1820 legeleje előtt.
A másik kommentár pontosabb időmeghatározást tesz lehetővé. A’ Kakukhoz című 1781-es versnek két kidolgozását jegyezte fel Kazinczy, az alábbi összekötő megjegyzéssel: „A’ Tud. Gyűjt.
Ajándék-íveiben kiadta hírem nélkűl ’s az eszt. nélkűl Szemere Pál kedves barátom. – Ez teve fi-gyelmessé, hogy a’ dal nincs minden érdem nélkűl. – Megigazítám tehát, ’s akarom hogy Verseim’
Gyűjteményében felvétessék. Imhol az: – Széphalom, 1823.” Az átdolgozást tehát 1823-ra tette Kazinczy, így maga a lejegyzés sem lehet ennél korábbi. S mivel itt csak az 1821-es kiadást említi meg, az átdolgozott szöveg 1825-ös publikációját a Hébében nem, így a jelen forrást ezelőttről keltezhetjük. Annál is inkább, mivel a szövegállapotok sorrendje is azt bizonyítja, hogy a Hébében a Régibb Stúdiumaim átdolgozásához képest is egy újabb szöveg kapott helyet. A Hébe szerkesztő-jének, Igaz Sámuelnek Kazinczyhoz írott, 1824. április 9-i levele pedig azt bizonyítja, hogy az 1825-ös évkönyvben publikált szöveg kézirata ekkor már megérkezett hozzá, itt Mirtilként hivat-kozik a versre (KazLev. XIX. 112., 4342. sz.). Ha pedig a Régibb Stúdiumaimhoz képest új kidol-gozás 1824. április elejére Bécsbe ért, akkor magának az átdolkidol-gozásnak az év elején, legkésőbb márciusban meg kellett történnie, s nem lehet ennél későbbi a Régibb Stúdiumaim sem. A legvaló-színűbb azonban az, hogy a Kazinczy által megjelölt évben, valamikor 1823 folyamán történt a csomó összeírása, s benne A’ Kakukhoz újradolgozása.
Ezt csak a Pandekták kapcsolódó csomójának lejegyzése előzte meg. E csomó a hagyaték két külön kötetébe sorolva található (MTAK K 633/VI., 170ab és M. Nyelvtud. 4r. 41/I., 227a–229b.), de így is töredékes, eredetileg más szövegeket is tartalmazott, Az Esthajnalt a felvezető szöveg alapján ítélve bizonyosan. A két külön jelzetű kézirategység összeillesztésének helyét a szövegben [+] jel mutatja a 906. oldalon. Mind a 10 vers megtalálható a Régibb Stúdiumaim tisztázatában is, a szövegállapotok összevetése azt bizonyítja, hogy a Pandekták készült előbb, s mivel A’ Kakukhoz című versnél itt is szerepel az 1823-as átdolgozás időpontja, ezért e csomó keletkezését ugyancsak erre az évre tesszük. Mindkét archiválási tisztázat összefüggésben lehet azzal az ugyanekkorra tehető tervvel, amelyre A’ Kakukhoz kapcsán hivatkozott, vagyis hogy kiadja versei gyűjteményét:
1822 novemberében inkább csak ötletszerűen veti oda egy levelében, hogy „Verseimből kellene csinálnom eggy Egészet”, fél évvel később, 1823 májusában már határozottabb formában vetődik fel egy a kassai Werfernél kiadandó kötet gondolata (KazLev. XVIII. 196., 324.; 4128., 4197. sz.).
(a Régibb Stúdiumaim anyaga korai és kései szövegcsoportokban)
A jelen kéziratos csomó archiválási tisztázat, s ez sajátos helyzetet jelent. Az összeírt versek kivétel nélkül a fogság előttiek, az 1781 és 1790 közötti évtized terméséből, ugyanakkor maga a lejegyzés több mint harminc évvel későbbi. A csomó tartalmát épp ezért nem lehetséges csak ön-magában vagy a korai versek összefüggésében áttekinteni, szükséges a későbbi fejlemények bevo-nása, melyek egy részére a kommentárok reflektálnak is. A szövegállapotok összevetése alapján az megállapítható, hogy a Régibb Stúdiumaimban rögzített szövegállapot nem keltezhető vissza me-chanikusan a korai időszakra, mindig számolni kell az utólagos javítások lehetőségével is, amint arra a Pályám emlékezetébe besorolt versek példája utal, ezeknek legalábbis a kontextusa bizonyo-san későbbi fejlemény. De a korai időszak is elég bizonytalan időrendi meghatározás, mert ekkor a szövegek több, időben is elkülönülő alakulási fázison mentek keresztül, így mindig az ezekhez való egyenkénti viszony a döntő. Amiből az is következik, hogy a jelen csomóban archivált szövegálla-potok egymástól akár jelentősen el is térhetnek, tehát alakulástörténetük mindig egyenként vizs-gálandó.
Most csupán az érintkező verscsoportok, publikációk összefüggéseit tudjuk bemutatni. Az alábbi táblázat a Régibb Stúdiumaim sorrendjét követi, az első oszlopban közölve a címet (szükség szerint rövidítve) és az ahhoz Kazinczy által írott dátumot (két lejegyzett változat esetén mindkét dátumot). Szögletes zárójelben megadjuk a cím nélküli töredékek kezdősorát, illetve jelezzük, ha nem található meg a teljes szöveg (ilyen esetekben az adott sort kurzívval szedjük). A további osz-lopokban a következő rövidítéseket alkalmazzuk: bj. = bejegyzés, azaz az adott csomó eredeti le-jegyzési rétegébe utólag beírt vers; 2. rtg. = 2. réteg, azaz az eredeti lele-jegyzési réteg után keletke-zett, attól függetlenül álló kéziratos lapon található vers; nyomt. = nyomtatvány, azaz itt hírlap, folyóirat, évkönyv, gyűjteményes kötet; HV1. és HV2. = Heliconi virágok 1. és 2. kötet; MHírm.
= pozsonyi Magyar Hírmondó; MMusa = Bétsi Magyar Musa; MM. = Magyar Museum; Orph. = Orpheus; SzéplitA. = Szépliteratúrai Ajándék; Félíves nyomt. = Félíves nyomtatvány. A Pandekták
esetében a legtöbb verset tartalmazó csomónál a csomón belüli sorszámot adjuk meg, a Pályám emlékezetében pedig azt az évet, amelynél az adott vers, versek a történetbe iktatódnak.
Régibb Stúdiumaim Korai
1786. Octób. 16d. I., II. Félíves önálló
csomó
[A’ – titkait homály…] 1787 III. (bj.) Félíves csomó/10 Az Esthajnalhoz.
[csak két sor] a Czenczim’ szája címmel azonos Miskolczon, Egerből jővén,
Pater Szajcz Leo Mariától,
1789. II.
Vay Józsefre [csak cím]
1789. Septbr. 21d. II., III. Orph.
HV1. Poetai Berek.
Életem fogy… [csak ennyi] a Fogy az élet… újabb kidolgozása Eggy hajóhoz [csak cím]
A 26 tétel (melyek közül 3 ismétlődés, 7 pedig csak cím vagy verskezdet) dátumait tekintve az 1781-től 1790-ig terjedő időszakot fogja át, így az utolsó évek átfedésben vannak a publikált versek törzsanyagának keletkezési dátumaival. Feltűnő, hogy éppen ezek az átfedésben lévő versek szere-pelnek csak címmel vagy kezdősorral ebben az összeírásban, a két esetben, ahol megvan a teljes szöveg, ott a publikálthoz képest másik változatot találunk. A törzsanyaggal átfedésben nem lévő halmaz alapvetően két csoportra osztható, az egyikbe azok a versek tartoznak, amelyeknek van utóéletük a későbbiekben, a másikba azok, amelyeknek nincs, ilyenből 8 van, s ezek kivétel nélkül befejezetlenül maradt verskezdemények az 1782–1789 közötti évekből, s megtalálhatóak a Pandek-ták összefüggő jegyzetcsomójában is.
A többi versszöveget utóbb vagy átdolgozta és kiadta (itt most a Poetai Berekben kiadottakat nem számítjuk, hiszen azok lényegében egybeesnek a Régibb Stúdiumaimban csak címmel vagy sorkezdettel feljegyzett szövegekkel), vagy felhasználta a Pályám emlékezetében. Ez utóbbiak közé tartozik a Baróti Szabóhoz írott vers és A’ Kikelet is, amelyek eredetileg a Félíves nyomtatványban már megjelentek 1787-ben, s aztán az első két korai összeírásban is szerepeltek, de végül folyóira-taiba nem emelte be őket Kazinczy. Önéletírásában történeti érdekük miatt kaptak helyet, a verse-lés korabeli alakulásának bemutatása céljából, s e célra éppen ezek a korai, még tökéletlen szövegek voltak alkalmasak (PEml., 2009., 499–502.). Korai versei közül az 1820-as években kiadottakat azonban előbb alaposan átdolgozta, hiszen ezek nem dokumentumjellegük miatt kerültek közlés-re. Három versről van szó: A’ Kakukhoz, A Tanítvány, A’ Grátziákhoz. Nem akármilyen versek ezek, az 1820-as évek végén keletkezett kötettervekben, kiadásra szánt kéziratgyűjteményekben általában ezek állnak az élen, így reprezentatív szerepet töltenek be.
(az önéletírások mint archívumok)
Az előző áttekintésben is figyelembe vettük a Pályám emlékezetét, mint olyan szöveghelyet, amely archívumként is funkcionál Kazinczy korai verseire nézve, s hasonló archiválási funkciót betölt az Erdélyi Levelek is az erdélyi úttal kapcsolatba hozható versekre nézve, amire az is utal, hogy a közvetlenül az utazás után keletkezett, 1816–1818-ra tehető első változatban és a Tudo má-nyos Gyűjtemény ugyanekkorra tehető közleményeiben még nincsenek versek. Ezeket az archívum-nak tekinthető önéletírásokat itt most összefoglalóan tekintjük át: mivel mindkettő megjelent kritikai kiadásban, ezért csak a kialakított keltezést mint végeredményt tüntetjük fel, a bizonyítás végett az adott kötetek jegyzeteire utalunk, de itt természetesen feldolgoztuk az adott kötetekben nem közölt változatokban található verseket is. Az egyes változatok jelölésében is a kötetek gya-korlatát követjük, a Pályám emlékezete egységesen római számmal jelölte meg a hat kidolgozást, az Erdélyi Levelek a kiadott szövegeket arab számmal, a ki nem adottakat betűjellel.
A megadott keletkezési idő nyomtatott szövegek esetében a ’tényleges szövegállapot/megjele-nés ideje’ kettősséget mutatja, mint másutt is kötetünkben, de ezeknél a szövegeknél felvetődik az a lehetőség is, hogy az archívumként funkcionáló önéletírás a keletkezési idő szövegállapotánál jóval korábbi, a vers keletkezési idejéhez kötődő szövegállapotot őrzött meg. Bár a forrás
keletke-zésénél nyilván minden esetben korábbi az adott vers, de a szövegállapota nem bizonyosan, ugyan-is Kazinczy sokszor javítgatta korai versei e késői közléseit, így a szövegállapot nem datálható vissza mechanikusan. Jobb megoldást nem találván, az önéletírás szövegállapotának keltét vesszük alapul a versek datálásához is. Egy esetet kivéve: a Brútus esetében maga a szöveg utal arra, hogy itt kimondottan a korai szövegállapotot (1775 v. 1777) őrizte meg.
Pályám emlékezete I. 1827/1828. január
II. 1828. december–1829. január III. 1829. április után
IV. 1829. április után/1836 V. 1829. április után VI. 1831 nyara
Erdélyi Levelek
A. 1822
B. 1824
C. 1824–1825
D. 1825–1826
26. 1827–1830 27. 1828–1829
28. 1831
(Stúdiumok és Töredékek)
A hagyatékban van egy Stúdiumok címlappal ellátott nagyobb egység a K 622. kötet végén (169a–181b), amely azonban mind a papír minősége és jellemzői, mind az íráskép alapján két egy-séget alkot. Az első egység a 169–173. lapokat jelenti, melyeket két üres számozatlan lap követ, az első oldalon áll a Stúdiumok cím, majd teljesen egyező írással verslisták a következő két oldalon (169b–170a, l. a Függelékben a 6. és 7. keltezési listát), ez utóbbin verstöredék is van (Szentűl sze
retni…), miként a következő lapokon is (l. az 1042–1048. forrásokat):
170b Elmúlt a Restaurátio…
171a Zelli körül az öröm…
Fűzz virágot homlokomra…
Nem láttam őtet…
171b Fergetegeknek…
172a üres verslábak
173ab Szigetvára. 8br. 1821.
A verslisták címeket és versek születésének dátumát tartalmazzák, a legutolsó dátum: 1827. novem-ber 23. Mivel a csomó egységes írásképet mutat, így keletkezését ezen időpont utánra tehet jük:
1827 után.
Az ezt követő oldalakon (MTAK K 622., 174a–181b) ugyancsak több korszakból származó versek, pontosabban főleg el nem készült töredékek vannak, ezt azonban az előzőtől különállónak kell tartanunk, s így a Stúdiumok cím sem vonatkoztatható rá, helyette a Töredékek megnevezést alkalmazzuk. A csomó egységes kékes színű, azonos méretű lapokból áll, az első egy kicsit keske-nyebb. Az íráskép tömbszerűen egyező, több helyen utólagos bejegyzések vannak, elütő tintaszín-nel és írással.
jelleg jelzet cím/kezdősor bejegyzett dátum szövegidentitás keletkezése
I. szakasz
174a
Az Álomhoz 1795 1795
Atyáid’ undok bűneikért… ?
Hím neved Úr!… 1810. július 27. előtt
Nagy Istenek… ?
Hová, hová levétek… ?
Ah, a’ mennyei Lyányka… 1813. július 2. előtt/II.
Idv néked!… ?
Neked legfőbb kincs… ?
174b Hat tél, hat nyár… 1810. november 11. körül
Örök faj… ?
175a Valót tanít a’ Stóa… ?
Ne hidd… ?
175ab Azt a’ virágot… 1810. október 28. 1810. október 28.
175b Laczim, Szepesnek… 1787 1787
176a A’ fény sem az?… 1799/1800
176b Jutott kevélység… ?
177a Kikelni a ködből… 1813. január 1813. január Mint tölti-ki Ámor… 1813. március 4. 1813. március 14.
177b
Vénusz Kallipygósz 1813. április 6. 1813. április 6./III.
Tartsa meg Európát… 1813. április 6./II.
Én szeretek… 1813. június 11. 1813. június 11.
A’ Csillagokhoz 1813. július 22. 1813. július 22.
Vénül, ’s vénüljön… 1814. február 20. 1814. február 20.
178a
Mint a’ midőn a’ tél… ?
rájegyzés
fogalmazvány Eggy és Nem-eggy 1814. november 18. 1814. november 18.
bejegyzés Nyelvet ronta Homér… ?
bejegyzés
178b Igérkezém hogy mégyek… ?
bejegyzés Az oktalan bölcs… 1823. február 1823. február
II. szakasz
179a Prológ Esztellhez 1815. feburár 2. –
179b
[apróbb feljegyzések, 4 sor] –
Hittem az esknek
[csak ennyi] 1813. március 6. 1813. március 6.
Schlachtittzá tett… 1812. február 21. előtt
Mint Niobéra… 1806. augusztus 18.
után
Terhed alatt lerogyál… ?
Tűrj mint férjfi… ?
Nem tuda helyjében
ingani… ?
180a Domb, völgy… 1816. szeptember 1816. szeptember 7.
180b Elhallgatál… 1817. március 24. 1817. március 24.
bejegyzés 181a Fűzz virágot… ?
bejegyzés Égtem értted… 1819. április 17. körül
181b [üres]
A csomó keltezésében a rájegyzett dátumok csak kiegészítő szerepet játszanak, ugyanis az egész csomó archiválási jellegű, az évszámok a szövegidentitás keletkezési idejét jelölik, nem a le-jegyzését. Egy kivétel van, s ez a meghatározó tényező: Az Eggy és Nem-eggy című vers nem autog-ráf archiválási tisztázat, hanem Kazinczy saját kezű fogalmazványa, mely nincs is még befejezve.
A mellé jegyzett dátum így a keletkezés és a lejegyzés dátuma egyszerre. Ebből viszont az is követ-kezik, hogy az előtte lévő egységes írású egység ez előtti kell legyen, s mivel a megelőző oldal alján 1814. februári keletkezésű epigramma szerepel, ez előtti nem lehet, a csomó I. szakasza tehát 1814-re tehető, február és november közé. Amiből az is következik, hogy az e szakaszba tartozó, más adattal nem datálható szövegidentitások keletkezési ideje: 1814 előtt.
Az Eggy és Nem-eggy fogalmazványa után következő II. rész pedig 1814. novembere utáni, amivel összhangban vannak az 1815-ös, 1816-os és 1817-es évszámok. Kérdés, hogy ezeket a verse-ket is egyszerre jegyezte, azaz archiválta Kazinczy, vagy jegyzőfüzetszerűen, évente, dönteni ada-tok hiányában nem tudunk. Az bizonyos, hogy a szakasz végén 1819-es keletkezésű vers részlete áll bejegyezve, erről nem állítható bizonyosan, hogy fogalmazvány lenne, mert nincs benne javítás, de a többi szövegállapothoz képest töredékes és egyedi kidolgozást képvisel, a szövegalakulás első fázisát jelenti, így akár a keletkezéssel egyidejű is lehet a bejegyzés. Ez azt jelentené, hogy a II.
szakasz 1814–1819 között készült. A II. szakasz előtt van egy 1823-as dátumú versbejegyzés is, ha ez a csomó egészének lejegyzése után került jelenlegi helyére, akkor a csomónak készen kellett lennie 1823 előtt, ha csak az I. szakasz után került oda, akkor a II. szakasz 1823 utáni. Mivel az ismert dátumok mind az 1810-es évekre esnek, ezért az első változatot tartjuk valószínűnek, de a záró évszám kijelölése olyan bizonytalan, hogy keltezésként csak az ’1814 után’ meghatározást
szakasz 1814–1819 között készült. A II. szakasz előtt van egy 1823-as dátumú versbejegyzés is, ha ez a csomó egészének lejegyzése után került jelenlegi helyére, akkor a csomónak készen kellett lennie 1823 előtt, ha csak az I. szakasz után került oda, akkor a II. szakasz 1823 utáni. Mivel az ismert dátumok mind az 1810-es évekre esnek, ezért az első változatot tartjuk valószínűnek, de a záró évszám kijelölése olyan bizonytalan, hogy keltezésként csak az ’1814 után’ meghatározást