IV. A szerzői jog útkeresése és szerepe a XXI. században
2. Hova tovább, szerzői jog?
2.1. Paradigmaváltás?
„Gondolkodásunk mindig valamiféle nyilvánvalóként közösen elfogadott keret-ben adott mintát követ”797 – a szerzői jog hatékonyságát és lehetőségeit
vizsgál-793 Világhy i. m.
794 György i. m. 26.
795 Erickson–Kretschmer–Mendis i. m. 11.
796 A paródia esete kiválóan mutatja a szabad felhasználások kapcsán általánosan megjelenő azon problémát, hogy az Infosoc irányelv valójában nem harmonizálta a területet. Az egysé-gesítés kedvező hatásai miatt mindenképpen szól tehát érv a paródia kivétel bevezetése mel-lett, amelmel-lett, hogy a bizonytalansági faktor csökkentésének is egyik lehetőségét jelentheti.
Bevezetése ellen is számos érvet találunk a szakirodalomban, így egyrészt szükségességének kérdésessége merül fel (az átdolgozás szintjét el nem érő paródiákra, vagy az idézés szabá-lyainak alkalmazására gondolva, illetve a stílusparódia megengedettségére), másrészt pedig a korlátozás parttalanná válása. Pl. Faludi (2015) i. m.
797 Varga Cs. (1998) i. m. 153.
191 va sokan jutnak arra a következtetésre, hogy paradigmaváltásra van szükség.
Ez alatt van, aki azt érti, hogy magát a szerzői jogot mint paradigmát kellene leváltani, azaz a szerzői jog eltörlése mellett szállnak síkra, és sokan a szerzői jogon belül szorgalmaznak paradigmaváltó hatású változást. Hogy a szerzői jog eltörlése milyen paradigmára történő váltást jelenthetne, nem világos.798 A nép-szerű, ám minden megalapozást nélkülöző e gondolatok tudományos elemzése viszont így lehetetlennek vagy komolytalannak tűnik.
A szerzői jogi paradigmát kiszolgáló eszközrendszer változásáról viszont annál fontosabb érdemben beszélnünk. Egyes vélekedések szerint a szerzői jog természeténél fogva „folyamatos paradigmaváltások”799 mentén fejlődik, de az eddig elmondottak alapján helyesebb azt mondanunk, hogy a szerzői jog paradigmája maga az eszközrendszer folyamatos alkalmazkodása. Sőt, Thomas Kuhn szerint ez valamennyi érett tudomány szokásos fejlődési mintája (bár ő elsősorban a természettudományokat értette ez alatt). Ilyenkor valamely felis-mert „részösszefüggés csak a tudományterület teljes újrarendezésével kerülhet a helyére.”800
A technológia és a társadalom működésében történt paradigmaváltás a szer-zői jogi paradigma gyakorlása során is megköveteli az eddiginél intenzívebb változást. Ugyan már a könyvnyomtatás is „a közös beszélgetés dialógusát, úgy, ahogy volt, csomagolt információvá, egy hordozható áruvá alakította át,”801 a digitális kor az információ fogalmát, jelentőségét és az ahhoz való hozzáférés módját teljesen megváltoztatta.802 Az előző fejezetben vázolt alapvető válto-zások, a műveknek és más teljesítményeknek az információhoz és kultúrához való hozzáférésben betöltött szerepük, sőt, információként történő kezelésük a szerzői jog alapvető célját nem,803 ám e cél megvalósításának módját és esz-közrendszerét, azaz a „szerzői jogok hagyományos rendszerét”804 annál inkább befolyásolják.
798 Bár jónéhány hangzatos, ám többnyire az általánosság szintjén maradó, illetve hatáselemzéseket csak felületesen tartalmazó írás született már a témában. Pl. Raes i. m.;
Lunney i. m.
799 Ujhelyi (2015) i. m.
800 Kuhn i. m. 11.
801 McLuhan i. m. 186.
802 „[…] changing the ways creative content is produced, distributed and accessed.” Commission Staff Working Document. Impact Assessment on the modernisation of EU copyright rules 2016 draft.
803 „A szellemi tulajdon védelmében nincs szükség új felfogásra.” Infosoc irányelv 5. cikk.
804 Verebics i. m.
A paradigma eszközrendszerének változása a szerzői jog „fogyasztói korszakát” hozza magával, amelyben a szabályozás felhasználáscentrikus, dinamikus, rugalmas, és a tartalmakhoz – ideértve tehát a szerzői műveket és hasonló teljesítményeket – minél szélesebb körű hozzáférést biztosít. Ebben a korszakban arra kell ügyelni, hogy a fejlődés ezen iránya fenntartható legyen.805 Az információs tömegtermelés túlkínálata azt a csalfa érzést keltheti, hogy az alkotás ösztönzését a szerzői jog csak hátráltatni képes: a tartalmak előállítása és terjesztése automatikusan történik, az alkotók jogokkal történő felruházása felesleges akadályozó tényező. Ugyanakkor megfelelő kiigazításokkal a kre-ativitás forrásának, az alkotó embernek a védelme és ösztönzése, a kreatív folyamatokba való bekapcsolódás lehetősége, és a kreatív tartalmakhoz való hozzáférés összetett rendszerében a szerzői jog hatékony eszköz lehet.
Hogy valóban elérjük-e ezt az ideális állapotot (vagy legalább közelítünk felé), avagy a társadalmi realitás és a jogosultak által jelenleg kínált „tarta-lomfogyasztási” utak és lehetőségek közötti szakadék – a szerzői jog kiürese-déséhez vezetve806 – tovább mélyül, a következő évtizedben ki kell derüljön.
Ez nagyban múlik a társadalom szemléletbeli változásának további irányán, és a jogalkotón, aki egyrészt „passzív” módon kell segítse a társadalom „ön-tisztító” folyamatait, azaz olyan jogszabályi környezetre van szükség, ami nem akadályozza a természetesen kialakuló, működőképes modelleket. Másrészt viszont a „távolságtartás” nem elegendő, a kulturális sokszínűség és az alkotók elismerése, támogatása, a hozzáférés elősegítése aktív magatartást is igényel.
„[…] egy ilyen rendszerben az állam beavatkozási lehetősége minimális, az általános köz- és magánjogi keretek megteremté-sén és a verseny lehetőségének biztosításán felül csak a jogér-vényesítésben segédkezik. Nem dominál, csak támogat.”807
805 Communication from the Commission to the European Parliament, the Council, the Europesn Economic and Social Committee and the Committee of the Regions: Online Platforms and the Digital Single Market Opportunities and Challenges for Europe. COM (2016) 288.
25/05/2016.
806 „E jogterület születését is a technikának köszönheti (a könyvnyomtatás megjelenésének, amely lehetővé tette a könyvek ipari, tömeges méretű felhasználását), ugyanakkor – egyes vélemények szerint – a technika fejlődése lesz az okozója a szerzői jog megszűnésének (az internet rohamos fejlődését nem tudja követni a jogi szabályozást, a normák kiüresednek).”
Nagy i. m. 187.
807 Mezei (2015b) i. m.
193 A szerzői jogi keret mindenesetre egyre inkább „dematerializált modell-re”808 szabott. Az mindenesetre látható, hogy sem az európai, sem az egyesült államokbeli809 jogfejlődés nem egy paradigmaváltó módosítás, hanem több – kisebb-nagyobb részterületet érintő – kiemelt topik mentén zajlik, ami ugyan jogi és gazdasági oldalról szemlélve szükségszerűnek látszik, ám a közönség oldalán türelmetlenséget vált ki. Nem véletlen, hogy a várva várt szerzői jogi reform810 kapcsán már megfogalmazódtak az első kritikai észrevételek, melyek szerint az új irányelv és rendelet sem hoz majd érdemi változást.811 Ha érdemi változáson a szerzői jogi problémákat „egycsapásra megoldó varázsszert”
értünk, ilyennel valóban nem szolgálnak az átfogó reformot jelentő dokumen-tumok sem.812 Ahogyan Handke fogalmaz, a jövő útja az lehet, ha apránként, a gyakorlati tapasztalatok folyamatos elemzése alapján igazítunk a szerzői jog rendszerén, lépésről lépésre, majd a változások hatását újra megvizsgálva hala-dunk még tovább.813 Ez az elv világosan látható az EU legfrissebb, a szerzői jogi reform részeként születő jogforrásaiban is, amelyekben már a szektorspecifikus megközelítés is kirajzolódik.
A kiemelt területeket összefűzi az a gondolat, mely szerint biztosítani kell, hogy a szerzői jog által védett oltalmi tárgyak használata nyitottá válhasson. A feladat tehát, hogy a szerzői jog az „eddigi értékeket megőrizve haladja meg a korábbi szabályozást”,814 nem csak jogszabályváltozást igényel – a szerzői jog tudatos gyakorlását is feltételezi.
808 Burk i. m. 44.
809 Vö. Pallante i. m.
810 Irányelv-javaslat és az Európai Parlament és a Tanács rendelete a műsorszolgáltató szerveze-tek egyes online közvetítéseire, valamint televíziós és rádiós műsorok továbbközvetítésére alkalmazandó szerzői jogok és szerzői joggal szomszédos jogok gyakorlására vonatkozó szabályok megállapításáról, Brüsszel 2016.9.14. COM (2016) 594 (Rendelet-tervezet).
811 Pl. Malcolm i. m.
812 Ilyen átfogó reform szükségességéről ld. pl. Walter–von Lewinski i. m. 1464.
813 „[…] in the current context of uncertainty about the effects of the copyright system and the consequences of technological change, a complete solution may not be available any time soon. Economic studies will probably not produce very precise guidelines about the desirable level of copyright protection across its various dimensions in the near future. … gradual and reversible alterations to the copyright system should be preferred. These can then be evaluated and further evolved according to the observed results.” Handke (2010) i. m. 93.
814 Ficsor M. (1999) i. m. 10.