II. A szerzői jog rendeltetése
2. A szabályozás továbbfejlődése – az első kihívások
2.1. A nemzetközi és az európai uniós porond
Az, hogy a szerző számára az általa létrehozott műre vonatkozóan jogokat biztosított a jogalkotó, magánjogi mederbe terelte a kérdéskört, a közjogi körülményekből fakadó territorialitás azonban – az egyenlőtlen jogfejlődés következtében – egyre nagyobb gondokat okozott. Nem csak a jogcsaládok megoldásai voltak eltérőek: már csak az egyes jogrendszerek által meghatá-rozott védelmi idő is komoly különbségekhez vezetett. Egy-egy állam ugyan a külföldi szerzőket is a saját állampolgáraikkal egyező módon ítélte meg, de ezek az „egyirányú” megoldások nyilvánvalóan nem vezettek univerzális eredmény-re. Egymás után születtek a kétoldalú, az alaki viszonosság elvére épülő szerzői jogi megállapodások, mígnem ezek olyan hálózata jött létre, hogy valós igény keletkezett többoldalú egyezmények által megrajzolt keretek meghatározására.
A Berni Uniós Egyezményt157 létrehozó nemzetközi diplomáciai konferenciát
összehívó Nemzetközi Irodalmi Társaság alapító elnöke, Victor Hugo a nem-zetközi szerzői jog kialakításával és fejlesztésével látta elérhetőnek a nemzeti
155 Tóth J. i. m. 8.
156 Boytha (2008a) i. m. 101.
157 Az irodalmi és a művészeti művek védelméről szóló 1886. szeptember 9-i Berni Egyezmény (a továbbiakban: BUE).
47 irodalom, kultúra előmozdítását, ezért olyan multilaterális megállapodást álmodott meg, amelyet valamennyi állam aláír.158 Ez azonban a XIX. század végén sem számított egyszerű vállalkozásnak. Mégis, bár 1886. szeptember 9-én mindössze tíz állam írta alá,159 alapvető jelentőségű megállapodássá vált. Az unióhoz tartozó, folyamatosan bővülő számú államok számára a belföldiekkel azonos elbírálás elve vált kiindulóponttá, a részletszabályok pedig folyamatosan változtak a technikai fejlődésre és a felhasználási területek szélesedésére reagálva.160 Maga az Egyezmény a szerzőt az irodalmi és mű-vészeti művekre vonatkozóan megillető jogok védelmét határozta meg saját céljául,161 de a határok, korlátok pontosan körülrajzolták ezt a kizárólagos jogot.
Az időről időre megtörtént felülvizsgálatok során folyamatosan differenciálódó szabályozás mellett már az első szövegben megjelent egy másik irányú folya-mat eredménye: a – piaci és felhasználói szemmel értékessé és használhatóvá váló – újabb és újabb műfajok látótérbe kerülésével az absztrakció magasabb foka vált indokolttá. Így az egyes műfajok felsorolása már csak példálózó jel-leggel szerepelt a megállapodásban, és a szerzői jog fontos alapvetése került rögzítésre: a védelem körébe tartozik „[…] egyáltalán az irodalom, tudomány és művészet körébe tartozó minden alkotás, amely nyomtatás vagy bármely egyéb sokszorosítás útján közzé tehető.”162
A másik irányú folyamatot, azaz a folyamatos differenciálódást maga az egyezmény is előrevetíti, amikor előírja, hogy időnként a fejlesztés, revízió érdekében értekezletek tartandók.163 Így az alakszerűtlenség elve, és az elméleti háttér kibontakozásának hatására bizonyos „erkölcsi jogok” is rögzítésre kerül-tek a XX. század elején, de a technikai fejlődés is folyamatos változtatásokat igényelt (pl. a sugárzási jog, a követő jog, vagy a törvényi engedély jogintéz-ményének bevezetését). Minden egyes változás során nem csak a ‘szerzői jogi társasjátékot’ irányító különböző, ám összemosódó érdekekre és a jogrendsze-rek megközelítésbeli különbségeire kellett tekintettel lenni, hanem a fejlődő országok, az egyes régiók sajátos igényeire, szempontjaira is.164 Nem véletlen,
158 Hemmungs Wirtén i. m. 219.
159 Belgium, Egyesült Királyság, Franciaország, Haiti, Libéria, Németország, Olaszország, Svájc, Spanyolország és Tunézia. Bogsch i. m. 27.
160 Ricketson–Ginsburg i. m.
161 BUE 1. Cikk.
162 BUE 4. Cikk.
163 BUE 17. Cikk.
164 Ilyen sajátos igények, nevezetesen az Egyesült Államoknak a védelmet lajstromozáshoz kötő szerzői joga, valamint az újonnan önállósuló, fejlődő államok helyzetéből fakadó
különbsé-hogy mind a mai napig – sőt egyre inkább – az egyik legnehezebb kérdés a territorialitásból és az eltérő igényű területek helyzetéből fakadó problémák kezelése.165
Időközben a differenciálódás egy új korszakát jelentette a kapcsolódó jogi jogosultak önálló oltalmának megjelenése a szerzői jogi jogterületen belül.
Az előadóművészek, a hangfelvétel-előállítók és a műsorsugárzó szervezetek védelméről a – távolról sem univerzális – 1961. évi Római Egyezmény166 ren-delkezett (a negyedik szomszédos jogi jogosultra, a filmelőállítóra vonatkozóan a Bérlet irányelv167 biztosította az EU-n belüli hatállyal a filmalkotás első rögzí-tésén elismert önálló jogot, illetve rendelkezései lehetővé tették a filmelőállítók eredeti jogi védelmét), tizenegy évvel később pedig hatályba lépett a hangfelvé-tel-előállítók védelmére létrejött genfi egyezmény,168 majd három évvel később a műholdegyezmény.169
A Berni Unióhoz tartozó országok az 1971-ben kezdett párizsi módosítás munkálatait annak jegyében kezdték meg, „hogy az irodalmi és művészeti művekre vonatkozó szerzői jogokat a lehető leghatékonyabban és legegyönte-tűbben védelmezzék”.170 Ennek során azonban egyre komplexebb érdekháló-zatra kellett tekintettel lenni, különösen, hogy ‘a szerzői jogi értelemben vett felhasználók’ széles tábora (országonként, de egy adott országon belül nézve is) már jó ideje nem egységes érdekcsoportot testesített meg. Érdekes tendencia jellemezte ezt az időszakot: míg a XVIII. században éppen a szabad verseny biztosítása érdekében volt szükség a kizárólagos szerzői jogra, a technikai, társadalmi körülmények változásával most ezt a kizárólagos jogot kezdték a köz legnagyobb ellenségének tekinteni. Míg a szerzői jog születésekor a közönség
gek vezettek az Egyetemes Szerzői Jogi Egyezmény megalkotásához, mely 1954-ben lépett hatályba. Jelentőségét akkor veszítette el, amikor tagjainak nagy része – köztük az Egyesült Államok – belépett a BUE-ba.
165 Az erre kialakult korábbi módszerek evolúcióját ld. Boytha (2015) i. m.
166 Az előadóművészek, a hangfelvétel-előállítók és a műsorsugárzó szervezetek védelméről szóló, 1961. október 26-án aláírt Római Egyezmény (RE).
167 A bérleti jogról és a haszonkölcsönzési jogról, valamint a szellemi tulajdon területén a szerzői joggal szomszédos bizonyos jogokról szóló, 1992. november 19-i 92/100/EGK tanácsi irány-elv, későbbi, kodifikált verziója: az Európai Parlament és a Tanács 2006/115/EK irányelve (2006. december 12.) a bérleti jogról és a haszonkölcsönzési jogról, valamint a szellemi tu-lajdon területén a szerzői joghoz kapcsolódó egyes jogokról (Bérlet irányelv). Hozzátesszük, hogy a filmelőállítók eredeti jogi védelme a BUE alapján is lehetséges, szerzőként.
168 A hangfelvételek előállítóinak védelmére, hangfelvételeik engedély nélküli sokszorosítása ellen Genfben, az 1971. évi október hó 29. napján létrejött Egyezmény (HFE).
169 Brüsszeli egyezmény a műholdas műsort hordozó jelek védelméről, 1974.
170 Gyertyánfy (szerk.) i. m. 25.
49 érdekei egybecsengtek a jogosultakéval, a kulturális iparágak kiépülésével és a többszörözési, terjesztési lehetőségek egyszerűsödésével a közönség egyre kevésbé kívánta a közvetítők anyagi ösztönzését magára vállalni.
„A népek szabadságának és felvilágosodásának ideálja szempontjából azt kellene ugyan kívánnunk, hogy a szellemi alkotások terjesztése tekintetében szűnjék meg minden korláto-zás; hogy az a szép és igaz gondolat, mely egy ember agyában megfogamzott, anyagi érdekek teljes kiküszöbölése mellett azonnal az egész emberiség közkincsévé váljék.”171
Új kompromisszum kialakítására volt szükség, amely során a szerzői jog szerepe, funkciója és megítélése is újra terítékre került: egyszerűen a
„nemzetközi kereskedelem tulajdoni természetű jogi eszközéről”172 van szó, vagy helyesebb az a megközelítés, amely az alkotót megillető, eleve korlátozott szerzői jogot a kulturális jogból levezetett emberi jognak tekinti? Ez utóbbi utat az 1948. december 10-én kinyilvánított Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata173 nyitotta meg, amelyet később a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya174 is megerősített. Az Emberi Jogok Európai Egyezményének I. kiegészítő jegyzőkönyve, a WIPO-t létrehozó nemzetközi egyezmény, majd a Lisszaboni Szerződés és az Alapjogi Charta alapján szintén van helye a szerzői jog emberi jogi védelmének, itt azonban a tulajdonhoz való emberi jog jelenti a kiindulópontot, ami nem csak megközelítésbeli különbséget jelent a gyakorlatban.175 Emellett a véleménynyilvánítás szabadsága is alapul szolgál, a vonatkozó joggyakorlat azonban itt hol az alkotó, hol más személy véleménynyilvánítási joga kerül előtérbe.176
Miközben egyes kutatók önmagában már azt is veszélyesnek és már csak retorikájában is erőszakosnak tartják, ha a szerzőket megillető jogot emberi jognak tekintjük,177 nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy a szerzői jog nem egy ‘mindenek felett álló, kiemelt emberi jog’, hanem illeszkedik a többi alapjog
171 Ranschburg (1901) i. m. 21.
172 Faludi (2008b) i. m. 186.
173 27. cikk (2) bekezdés: „mindenkinek joga van minden általa alkotott tudományos, irodalmi és művészeti termékkel kapcsolatos erkölcsi és anyagi érdekeinek védelméhez.”
174 Magyarországon kihirdette az 1976. évi 8. tvr.
175 Ld. részletesen: Boytha (2007) i. m.; Faludi (2008b) i. m.
176 Gyenge (2010) i. m. 28–29.
177 Deazley i. m. 161.
(így például a közönség és a felhasználók érdekeit is szolgáló véleménynyil-vánítás szabadsága, az információszabadság vagy a művészeti szabadság) sorába, és időről időre, esetről esetre összemérendő velük.178 (Sőt, a kérdés igen összetett: a véleménynyilvánítás szabadsága például hol a szerzőt megillető jogok egyik alapja, hol jogainak korlátja, hiszen sosincs kizárva, hogy azonos alapjogok ütközzenek több személy oldalán.179) A külső és belső határok így napról napra finomodnak, alakulnak: nagy szerepe van ebben az Emberi Jogok Európai Bíróságának és ma már az Európai Unió Bíróságának is – még akkor is, ha „az Unió hatásköreire és feladataira tekintettel a szellemi tulajdon uniós szabályozása alapvetően a szellemi termékeken garantált vagyoni jogokra korlátozódik, függetlenül attól, hogy ki válik azok jogosultjává. Ezért szűkebb hatósugarú, mint az ENSZ által biztosítani rendelt, személyhez fűződő jogokra is kiterjedő alkotói emberi jog tartalma.”180
A folyamatos fejlődést nem csak az esetjog biztosította. A XX. század má-sodik felében olyan alapvető jelentőségű új jogforrások születtek – tovább pon-tosítva (és egyben még komplexebbé téve) a hatályos szerzői jogi rendszert –, mint a WIPO 1996-ban elfogadott két ún. internet-szerződése (WCT és WPPT)181, vagy a nemzetközi kereskedelmi szempontokra fókuszáló TRIPS Egyezmény,182 nem is beszélve az Európai Unió meghatározó jogforrásairól.183 Ezek révén nem csak a rendelkezések további differenciálódása történt meg (részletesen ld. a hatályos rendelkezések ismertetésénél a III. fejezetben), de a szabályozás szerepe, és így a hangsúlyok megfogalmazása kapcsán is kiéle-sedett a vita. A BUE szerzőközpontúságának vádja után a ‘90-es évek végére épp a másik véglet képe vetült előre: azzal, hogy a TRIPS preambulumában a nemzetközi kereskedelmi szabályrendszert helyezte a középpontba, egyes ál-láspontok szerint látványos változást hozott, hogy „a szellemi javak védelméről szóló diskurzus így kikerül az autonóm szerző/egyedi mű kontextusból.”184
178 Gyenge (2010) i. m. 14. 229.
179 Sarkady (2011) i. m.
180 Boytha (2007) i. m.
181 A Szellemi Tulajdon Világszervezetének 1996. december 20-án Genfben aláírt Szerzői Jogi Szerződése és az Előadásokról és Hangfelvételekről szóló Szerződése. Magyarországon kihirdette a 2004. évi XLIX. törvény.
182 A szellemi tulajdonjogok kereskedelmi aspektusairól 1994. április 15-én aláírt Marrakesh-i Egyezmény (a továbbiakban: TRIPS). Magyarországon az 1998. évi IX. törvény hirdette ki.
Ld. von Lewinski i. m.
183 Elemzésüket ld. Walter–von Lewinski i. m.; Tattay (2014a) i. m.; Milassin i. m.
184 Bodó B. (2011) i. m. 137.
51 Ezek a hangsúlyeltolódások vajon tartalmilag is érezhetőek, és valóban azt jelentik, hogy időről időre más volt a szerzői jog szerepe? A szerzői jogra már egyáltalán nem mindegy, hogy honnan (melyik földrészről, milyen országból, melyik érdekcsoport tagjaként) nézünk: más és más arcát mutatja. Egyre többekben merül fel a kérdés: vajon elegendő-e a folyamatos „finomhangolás”, a kompromisszumok újra és újrafogalmazása, avagy radikális változásra van szükség. Boytha György az alábbi sorokat akár ma is írhatta volna: „Az eddigi töretlen mennyiségi fejlődés sem a nemzetközi védelem szintjének emelése, sem pedig a védelem körének területi bővítése vonalán nem folytatható a hagyományos módon. Az eddig kialakult megoldások mellett minőségileg új rendező elvek elfogadására is szükség van a nemzetközi szerzői jog rend-szerében és fegyvertárában egyaránt.”185 Ez éppúgy helytálló megállapítás a jelenlegi helyzetben, mint 1969-ben volt. A XX. század második felében, de ma is kérdés, hogyan érhető el Pareto-javulás,186 és vajon elérhető-e, hogy a szerzői jog társadalmi elfogadottsága valamennyi érdekcsoportban javuljon?
Szélsőségek közötti kompromisszumot ajánló jogterületként a kínált megoldás mindig elfogadhatatlan lesz a szélsőségekhez ragaszkodóknak. Láttuk, hogy a szerzői jog kialakulására számos sajátos ok (indok) volt hatással, de a modern, emberi jogként értelmezett szerzői jog sem kevésbé összetett: indokoltsága, hatékonyabbá tétele, ösztönző erejének fenntartása egyre nehezebb feladatot jelent, főként, hogy a szabályrendszer egyre beláthatatlanabbá, bonyolultabbá vált az idők során. A globalizáció korában jellemzően „a piac szerepe immár nemcsak a gazdasági szférára korlátozódott, hanem hatása kiterjedt az emberi együttélés más formáira, így a szellemi életre, a kultúrára vagy a szabadidő eltöltésére is.”187 Komoly közgazdasági, szociológiai és jogpolitikai elemzést kíván minden egyes apró elmozdulás (erről részletesen ld. a IV. fejezetet).
Lássuk, hogy a nemzeti porondokon hogyan csapódtak le a történelmi, kulturális és gazdasági változások hatásai, milyen irányba mozdult el az első szerzői jogi rendelkezések tartalma.
185 Boytha (1969b) i. m.
186 Szalai Á. i. m. 33.
187 Péteri i. m. 228.