IV. A szerzői jog útkeresése és szerepe a XXI. században
1. Az örök egyensúlykeresés
1.1. Egyensúlykeresés és a jog
A szerzői jogi szakirodalomban megszokottnak mondható, hogy alig találko-zunk olyan művel, amely ne térne ki a különféle érdekeltek között optimális esetben fennálló egyensúly kérdésére, a fennálló érdekellentét, az egymásnak feszülő szempontok elemzésére. Vajon ez a folyamatos egyensúlykeresés egy-fajta „paranormális” jelenség, amely a szerzői jog „végnapjait” jelzi számunkra, avagy a jog sajátja?
Nem véletlen, hogy a jogalkotás és a változó társadalmi viszonyok kapcsolata az egyik központi kérdés a jogelméletben.551 A folyamatos, és természetesnek mondható társadalmi változást érzékelve egyet kell értsünk Varga Csabával, amikor arra utal, hogy
„minden korban, minden társadalomban a jog kettős szorítás-ban működik: mintaként, a standardizálás eszközeként saját játékszabályai szerint érvényre kell juttatnia a múltból hozott meghatározásait, miközben a mindennapok konfliktusaiban minduntalan ki kell nyilvánítania, hogy milyen megoldás vál-lalható számára mindebből itt és most, az összes számbajöhető megfontolás mérlegelése alapján.”552
Ez alapján maga az útkeresés nemhogy válságjelnek, de a jogászi munka talán legérdekesebb, legizgalmasabb részének tekinthető. A jogalkotó készen találja az új és új jelenségeket, melyekkel számolnia kell.553
A jogtudomány több jogi iskola szerint is alkalmazott tudomány, azaz fő célja a gyakorlati élet szükségleteinek a kielégítése.554 Az azonban már cseppet sem könnyű feladat, hogy a társadalmi viszonyok „minőségi változását” közvetlenül követően, vagy akár azokat előre látva a jogalkotó időben reagáljon azokra,
550 Csécsy (2001) i. m.
551 Friedmann i. m. 469.
552 Varga Cs. (2000) i. m. 7.
553 Balás (1938a) i. m. 25–26.
554 Nizsalovszky (1984c) i. m. 25.
135 a jogalkotást és a társadalmi viszonyokat összhangba hozva.555 S bár a jog eszköztárával az igazságosságot törekszik érvényre juttatni,556 egyes kérdések kapcsán a társadalom tagjai egy időben is eltérően vélekednek arról, mi lehet igazságos. Az igazságosság konszenzuális tartalma pedig időben még inkább változó lehet. Így nem csak az egyes jogterületek jogi normáinak megalkotása nehéz a különféle társadalmi érdekek összeütközésének következtében: az igazi feladat ezután következik, hiszen azt „az ellentétes erőkkel szemben érvényre is kell juttatni, alkalmazni is kell.”557
Az, hogy valamennyi társadalmi, technikai változás által generált prob-lémára azonnal nincs kész válaszunk, önmagában nem meglepő, hiszen
„[…] amikor előre nem látott helyzet merül fel, nem rendelkezhetünk olyan szabállyal, mely megmondaná, hogy mi módon küzdjük le azt.”558 Az viszont már gondot okoz, amikor a válasz megadása, megtalálása túlságosan sokáig húzódik. Egy jogterületre vonatkozó szabályok pontos szerepe változhat, azok célja és a célok elérésének a módja igazodhat – sőt igazodnia kell – az aktuális társadalmi változásokhoz. Továbbra is kérdéses viszont, hogy a szabályrendszer ennek megfelelően történő formálása során arra kell-e törekednünk, hogy az a társadalom valamennyi szereplője számára megfelelő legyen egyfajta kompro-misszum megtalálását célul kitűzve (ha egyáltalán lehetséges ilyen megoldás), a társadalomban már kialakult megegyezést kell-e tükrözze, avagy a normát esetleg ezektől függetlenül kell alakítania a jogalkotónak, saját belátása szerint.
A jogalkotó döntésének nagy tétje van: a jog célokat tűz ki az emberi cselekvés számára, ezáltal értékeszméket teremt, alapot ad a jog szempontjából értékes és értéktelen megkülönböztetésére.559
A technikai, társadalmi változás általános ellenállást generált a szerzői jogi szabályozással szemben, az önkéntesen nem követett és különböző okokból nehezen érvényesíthető jogszabályok viszont nem tudják betölteni a jogalkotó által nekik szánt szerepet. A normakövetés elmaradásának számos oka lehet, melyek közül előkelő helyet foglalnak el a szabályozás igazságtalanságára utaló elméletek. „Könnyen belátható, hogy egy alapvetően igazságtalan törvényekre épülő társadalomban az önkéntes együttműködés indítékai jelentősen
csökken-555 Peschka i. m. 280. 283.
556 Frivaldszky (2007) i. m. 73.
557 Coing i. m. 144–145.
558 Varga Cs. (2000) i. m. 96.
559 Moór i. m. 17.
nek.”560 Az igazságos szerzői jogi szabályozás milyenségéről azonban erősen megoszlanak a vélemények az egyes érdekcsoportok között, sőt az egyes érdek-csoportokon belül is. A különböző tartalmú jogszabályok között néhány azon
„baj ellen irányul, a melyet különböző emberek szükségleteinek összeütközése képez.”561 Ilyen esetekre az ember szabályokat állapít meg, hogy mennyire nyerjen az egyik és másik emberi szükséglet kielégülést. Ez nem oldja meg a
„bajt” magát – hiszen az döntés által nem lehetséges, hanem csak azáltal, ha vagy az emberek szükségleteit rájuk hatás által megváltoztatjuk, vagy a szük-ségletek kielégítésének eszközeit gyarapítjuk; vagyis ha az összeütközések okát elhárítjuk.562 Ahogyan Zlinszky János fogalmazott székfoglaló beszédében:
„szabadság gyakorlását, erkölcsi tartást nem lehet jog által kikényszeríteni, csak lehetővé tenni.” Zlinszky János azt is hozzátette: „ám ha nincs, úgy hiába a legjobb jogalkotói szándék vagy normatív megfogalmazás: nem születik meg az érték csak úgy véletlenül, azért meg kell vívnia a maga harcát értékkereső egyénnek és társadalomnak egyaránt.”563
Szintén nem segíti elő a szerzői jog elfogadottságát és a normakövetést a rendkívül összetett szabályozás: egy túl bonyolult jogszabályi rendszer a ha-tékonyság ellen hat564 (még ha a szabályozás bonyolultsága önmagában nem is lehet érv a jogkövetés elmaradására). Nem véletlen, hogy a szerzői jog egysze-rűsítésére is már jó ideje igény formálódik,565 az „egyszerűsítés bonyodalmain”
azonban még nem sikerült túllendülni.
A szerzői jog mint jogterület is rendelkezik a jog azon általános célkitűzésé-vel, hogy az ember boldogulását, életét segítse, támogassa, hangsúlyozva, hogy a jog van az emberért, és nem fordítva. A jog által biztosított egyéni szabadság tartalma szükségszerűen összeütközésekből, érdekösszemérésekből, arányos-sági, szükségességi szempontok érvényesítéséből formálódik. A társadalmi, technikai változások igazodást kívánnak, hiszen a szabályok egy idő után céloktól független szabályokká válnak, és az emberek csak azért követik még őket (ha követik), mert eleinte bizonyos cél kedvéért követték.566
Egy igazságos, a társadalom tagjainak valódi konszenzusát tükröző szerzői jogi rendszer kialakításához azonban nem megalkuvásra, hanem
modernizá-560 Frivaldszky (2011) i. m. 232.
561 Pikler i. m. 50. 197.
562 Uo. 198.
563 Zlinszky (2005) i. m.
564 Horváth B. i. m. 192.
565 Ld. pl. Ricketson (1999) i. m.
566 Pikler i. m. 104.
137 lásra van szükség. Ez pedig csak határozott értékválasztás mellett történhet, és annak szem előtt tartásával, hogy az igazság „nem többségi kérdés. […]
megfogalmazása, közlése, megvitatása út lehet annak közös elfogadásához, de üldözéséhez is.”567 Hogy a szerzői jog ne céljától független szabályrendszer legyen, először is át kell gondolnunk, hogy a XXI. században milyen szerepet szánunk neki, és ehhez mérten lehet és kell változtatnunk a normarendszeren.