Mitől szabad a szabad mű?

2.1.1. Eredendő szabadság

Ugyan a szerzői jogi védelem automatikusan keletkezik az egyéni, eredeti jellegű alkotásokra nézve, az alapkövetelménynek megfelelő bizonyos művek esetében a szerzői jogi védelem indokolatlan lenne. Az ʻabszolút kizáró okokʼ közé tartozik, ha a védelem tárgyára nézve megfogalmazott követelménynek nem tesz eleget az adott szellemi teljesítmény (pl. ötletről van szó⁴²³ vagy a folklór körébe tartozó kifejeződésről⁴²⁴), de az általános szerzői jogi ʻküszöbötʼ megugró alkotások is minősülhetnek szabad műnek közérdekű vagy belső célú rendeltetésüknél fogva és mindaddig, amíg e rendeltetésüknek megfelelően kerülnek felhasználásra (pl. egy AB határozat).⁴²⁵ Ebben az esetkörben alapvető jelentőségű az adott mű felhasználási célja (pl. hogy jogforrás, vagy ügyiratként

422 Sőt, a különböző szerzői jogi elméletek a műhöz való kötődés alapját is más és más módon vezetik le.

423 Szjt. 1. § (6) bekezdés. Megjegyezzük ugyanakkor, hogy e kivétel nem jelenti akadályát annak, hogy például egy reklám- vagy filmötlet hasznosítására a felek szerződést kössenek, ez a jogviszony azonban nem a szerzői jog talaján áll.

424 Szjt. 1. § (7) bekezdése alapján a folklór kifejeződései ugyan szerzői jogi védelemben nem részesülnek, gondozásukra azonban szükség van, melyre pl. kulturális igazgatás keretében kerül sor. Ezzel kapcsolatosan ld. még: Keserű (2016) i. m. 254.

425 A BUE 2. Cikk (2) bekezdés és a 2^bis. Cikk részben opcionális rendelkezéseit a hazai jogalkotó az Szjt. 1. § (4)–(5) bekezdésben foglaltak szerint határozta meg. Gyertyánfy (szerk.) i. m.

87–88.

105 funkcionál⁴²⁶), azaz a megismeréshez, terjesztéshez fűződő közérdek alapján indokolt a szerzői jog köréből való kivonásuk.

Bizonyos esetekben ʻrelatív kizáró okʼ áll a háttérben: ilyenkor a védelem nem kizárt, ám feltételes abban az értelemben, hogy csak bizonyos szituációkban viselkedik az adott alkotás szabad műként. Jó példa erre az építészeti művek köre, ahol is a tulajdonos használati jogának rendeltetésszerű gyakorlásához kapcsolódó átépítés – feltéve, hogy az érdekösszemérésre alapított mérlegelés után erre a következtetésre lehet jutni – nem eredményezheti a tervező szerzői jogainak sérelmét. Ilyen értelemben az építészeti mű szabad műként viselkedik ebben a viszonylatban. Tekintve, hogy ez az esetkör a műélvezet és a felhasználás speciális céljából, jellegéből ered, a III.2.2.1. pontban visszatérünk rá (a tulajdonjoghoz képest a szerzőt egyébként megillető átdolgozáshoz és integritáshoz való jog háttérbe szorulásáról ld. még a III.1.1.5. alpontot).

2.1.2. Felszabadító időmúlás

A szerzői jogi védelem köréből eleve kizárt szellemi teljesítmények tehát a tág értelemben vett közkincs részei, csakúgy, mint az általános, valamennyi műfaj és felhasználás kapcsán érvényes korlát, a védelmi idő lejárta alapján a közkincs körébe kerülő alkotások.⁴²⁷ Egy idő után ugyanis a – BUE megfogalmazása szerint „szabaddá váló”⁴²⁸ művekre nézve – a jogalkotó nem tartja indokoltnak a kizárólagos jog fenntartását. A védelmi idő lejárta azonban mégsem „szabadítja fel” a műveket valamennyi szerzői jogi korlátuk alól, hiszen bár a vagyoni és (a szerző halála után tartalmában erősen átalakuló) személyhez fűződő jogok szétporladnak a meghatározott idő leteltével,⁴²⁹ a kulturális azonosság, hiteles-ség érdekében ez után is a szerző személyhez fűződő jogából fakadó, sajátos kegyeleti jog érvényesíthető, bár ez már igen szűk körben érvényesül.⁴³⁰ Ezzel együtt az, hogy egy mű egyre távolabb kerül megalkotásának pillanatától, olyan jogi tény, amely a szerzői vagyoni jog teljes megszűnését, és a személyhez fűződő jog átalakult, speciális továbbélést hozza magával. A jogalkotó tehát különbséget tesz az egyéni, eredeti jellegű alkotások között aszerint is, hogy

426 Vö. pl. SzJSzT 27/2001. – Szakvélemények szerzői jogi védelme, a szerzői jogok gyakorlása.

427 Lontai–Faludi–Gyertyánfy–Vékás i. m. 95.

428 BUE 18. Cikk (1) bekezdés.

429 A szerzői jogról szóló 1969. évi III. törvény 12. § (1) bekezdése szerint még úgy rendelkezett, hogy „a személyhez fűződő jogok időben korlátlanok.”

430 Szjt. 14. § (2) bek.

a közel- vagy régmúltban hozták őket létre: az alkotó és örökösei művel való személyes kapcsolatának megszűnését, lazulását követően a művek „alapve-tően a közösséget szolgáló”⁴³¹ jellegüknél fogva új életszakaszukba lépnek.

Ez az életszakasz bizonyos körülményektől (territorialitás,⁴³² mű- illetve teljesítménytípus, alkotók száma, élettartama, anonimitás stb.⁴³³) függően a mű/teljesítmény létrehozásához, azaz a védelem kezdetéhez képest igen eltérő hosszúságú időszakok után érkezhet el (az egyes művekre/teljesítményekre vonatkozó konkrét védelmi idő hossza rendkívüli differenciáltságot mutat).

Az erkölcsi és gazdasági okokra egyaránt visszavezethető védelem alapvetően az alkotó művével való személyes kapcsolatára épül, mely kapcsolat vagyoni és személyhez fűződő relevanciája az idő múlásával együtt halványul – hogy melyik az a pont, amely után már „szabad műről” kell beszélnünk, vita tárgyát képezi elméleti szinten,⁴³⁴ és a gyakorlatban is számos bizonytalan helyzetet hoz felszínre.⁴³⁵ A cél ugyanakkor világos: a jogalkotó biztosítani kívánja a ren-delkezésre álló idő alatt, hogy a közkincs körébe kerülést megelőzően az alkotó eszmei és vagyoni érdekei – generális hatással⁴³⁶ – elismerésre kerüljenek.

A ʻszabadságʼ pillanatának elérkezését követően is marad ʻnyomaʼ az egykor fennállt szerzői jogi védelemnek – így ezt követően sem lehet a szerző emlékét megsérteni sem úgy, hogy nevének feltüntetését mellőzik a műről, sem úgy, hogy más saját alkotásaként tünteti fel, kisajátítva a közkincs körébe tartozó alkotást.⁴³⁷ Sőt, bizonyos – a szerzői joghoz hasonló – jogok a védelmi idő leteltét követően is fennállnak/keletkezhetnek a hátrahagyott művek⁴³⁸ és bi-zonyos értelemben a fizető köztulajdon⁴³⁹ esetében (bár ez utóbbi adójellegű kötelezettség). Az előbbi, azaz az editio princeps jogintézménye újfent felhívja a figyelmet arra, hogy bár a művek a fiók mélyén is szerzői jogi védelemben részesülnek, de alapvetően mégis a közönség számára készülnek: így a

nyilvá-431 Gyertyánfy (szerk.) i. m. 235.

432 Akkor is releváns, ha a zavartalan kulturális forgalom érdekében igyekszünk összhangba hozni a vonatkozó rendelkezéseket. Vö. Védelmi idő irányelv (3) preambulumbekezdés.

433 Szjt. 31. §, 84. §

434 Vö. Gyenge (2009a) i. m.

435 Pl. C-360/00. sz. Land Hessen kontra G. Ricordi & Co. Bühnen- und Musikverlag GmbH ügy, C-92/92. sz. Phil Collins kontra Imtrat Handelsgesellschaft mbH és társai ügy, Eldred v. Ashcroft 537 U.S. 186 (2003) ügy, Warner v. X One X Production No. 10-1743 (2011) ügy.

436 Az alkotó halálát követően értelemszerűen a társadalom tagjai, illetve az alkotásba befektetők ösztönzéséről van szó.

437 Szjt. 14. § (2) bek.

438 Szjt. 32. §

439 Szjt. 100. §

107 nosságra hozatalnak⁴⁴⁰ (azon kutatási, anyagi, szervezési teljesítmény mellett, amellyel a művet a közönség számára hozzáférhetővé teszik) jogi relevanciája van.⁴⁴¹ A fizető köztulajdon esetében az adott alkotás műpéldányának értékesí-tése során kimutatható értéknövekedést veszi figyelembe a jogalkotó, sajátos módon nem az alkotó, illetve annak örökösei, hanem az alkotóművészek közös-sége érdekében.

2.1.3. Jogosulti felszabadítás

A védelmi idő lejártát megelőzően a jogosult közkincsbe bocsátó jognyilatkozata (egyes jogrendszerekben a közkincsbe bocsátó joghatást kiváltó joglemondás) folytán ʻszabaddá válóʼ művek egy újabb csoportot képeznek a közkincs körén belül. Ahogyan korábban utaltunk rá, jogrendszerenként eltérőek a lehetősé-gek ezzel kapcsolatban,⁴⁴² és bár maga a közkincs körébe utalás korántsem újkeletű fogalom, az utóbbi évtizedben új dimenziói és árnyalatai jelentek meg.

A szabályozás ekörben is erősen differenciált, hiszen műfaj-, felhasználás- és jogrendszer-specifikus, hogy sor kerülhet-e (teljes) joglemondásra,⁴⁴³ illetve hogy a közkincs körébe utalás milyen módja jogszerű, azokra milyen megoldá-sok kerültek kidolgozásra.⁴⁴⁴ Lévén, hogy a magyar jogrendszerben a vagyoni és személyhez fűződő jogokról történő lemondás nem lehetséges, a közkincs körébe utalás más módszereiről bővebben a III.2.2.3.1. alpontban, valamint a IV. fejezetben lesz szó.

Összefoglalóan megfogalmazhatjuk tehát, hogy a művek számára minden út a közkincsbe vezet. A szerzői jog által körvonalazott kizárólagos jogokat

bizo-440 Legalábbis az Szjt. értelmében a nyilvánosságra hozatalnak van jelentősége ebben a körben.

Ezzel szemben a Védelmi idő irányelv a „previously unpublished works” kifejezést használja, a „published”, azaz „megjelent művek” alatt viszont a BUE 3. cikk (3) bekezdése értelmében

„a szerző hozzájárulásával kiadott művek értendők, bármi legyen is a műpéldányok előállítási módja, feltéve, hogy ezeket – a mű jellegének figyelembevételével – oly módon bocsátották a közönség rendelkezésére, hogy kielégítsék annak ésszerű szükségleteit. Nem tekintendő megjelenésnek valamely színmű, zenés színmű, film vagy zenemű bemutatása, irodalmi mű nyilvános előadása, az irodalmi vagy művészeti művek közvetítése vagy sugárzása, valamely művészeti mű kiállítása és építészeti mű megépítése.”

441 Gyenge (2003b) i. m.

442 Loren i. m.

443 Vö. az Egyesült Államok ʻabandonmentʼ intézményével: National Comics Publications, Inc.

v. Fawcett Publications, Inc. et al, 191 F.2d 594 (2d Cir. 1951).

444 Hugenholtz–Guibault (szerk.) i. m.

nyos művek felett egyáltalán nem lehet szerezni, amely alkotásokra nézve pedig igen, ez a védelem is csak bizonyos, meghatározott időre állhat fenn. Ezen idő leteltét követően csupán néhány jog marad fenn a művel kapcsolatban, melynek automatikus közkincsbe kerülését maga a szerzői jogi szabályozás írja elő. A közkincs tehát nem a ʻmaradékʼ a szerzői jog által védett alkotásokhoz képest,⁴⁴⁵ hanem a szerzői jogi szabályozás létéhez is nélkülözhetetlen,⁴⁴⁶ egységes ʻvégső célʼ, valamennyi alkotásra nézve.

Differenciálási pontokat a védelmi idő pontos hosszában, a védelmi idő lejártát követően fennmaradó jogok tartalmában, az eleve közkincs körébe tartozó alkotások meghatározásában, illetve a műveknek a védelmi idő lejártát megelőzően a közkincs körébe kerülésének módjában láthatunk. Ezek nem csak műtípusonként, felhasználási módonként tapasztalható eltérések, hanem országonként is jelentős különbségeket figyelhetünk meg (a harmonizációs törekvések ellenére is).

A ʻszabad műʼ fogalma meghatározásának nehézségét, és a közkincs különböző ʻbugyrainakʼ⁴⁴⁷ létét jól mutatja az alábbi példa. A BUE 2. cikk (4) bekezdése értelmében az Unióhoz tartozó országok törvényhozó szervei jogosultak annak meghatározására, hogy milyen védelemben részesülnek a törvényhozási, az államigazgatási és az igazságszolgáltatási jellegű hivatalos iratok, valamint ezeknek hivatalos fordításai. Míg a magyar jogalkotó azt a megoldást választotta, hogy eleve kizárja a jogszabályok, az állami irányítás egyéb jogi eszközei, a bírósági vagy hatósági határozatok, a hatósági vagy más hivatalos közlemények és az ügyiratok, valamint a jogszabállyal kötelezővé tett szabványok és más hasonló rendelkezések szerzői jogi védelmét,⁴⁴⁸ addig az Egyesült Királyságban e művek is a Korona javára szerzői jogi védelemben részesülnek, igaz többnyire szabadon felhasználhatóak lesznek.⁴⁴⁹ A jogtechni-kai megoldás tehát alapvetően eltérő, ám mivel a gyakorlati eredmény nagyban hasonló, egyes értelmezések a ʻszabadon felhasználhatóʼ műveket is a közkincs körébe sorolják. Eszerint a közkincset nem csak az eleve szerzői jogi védelem alatt nem álló művek, más alkotóelemek, és a védelem alól – az időmúlás

kö-445 WIPO/GRTKF/IC/17/INF/8: Note on the Meanings of the Term “Public Domain” in the Intellectual Property System with Special Reference to the Protection of Traditional Knowledge and Traditional Cultural Expressions/Expressions of Folklore. Intergovernmental Committee on Intellectual Property and Genetic Resources, Traditional Knowledge and Folklore. November 24, 2010. 2–4. pont.

446 Litman (1990) i. m.

447 Bobrovszky (2008) i. m. 10.

448 Szjt. 1. § (4) bek.

449 Crown Copyright – s. 163. Copyright, Designs and Patents Act 1988. Vö. Vaver i. m.

109 vetkeztében kógens módon – ʻfelszabadulóʼ alkotások tartoznak, de a szellemi teljesítmények olyan köre is, amelyek ugyan szerzői jogi védelem alatt állnak, ám felhasználásuk bárki számára engedély és díjfizetés nélkül lehetséges. A klasszikus közkincs fogalom tehát, mely szerint „azok a szellemi javak tartoz-nak oda, amelyek nem álltartoz-nak nevesített szellemi tulajdonjogok oltalma alatt”,⁴⁵⁰ a tág értelemben vett közkincs körének csak egy részét rajzolja körül.

A dogmatikai pontosság jegyében tehát két megállapítást kell tennünk:

i. a szabad művek sem feltétlenül szabadok minden szerzői jogi korláttól (az egyéb – versenyjogi, büntetőjogi, emberi jogi, személyiségvédelmi – korlátokról nem is beszélve⁴⁵¹). Ahogyan említettük, az adott műtípus-hoz és felhasználásműtípus-hoz igazodva bizonyos szerzői személyhez fűződő jogok fennmaradhatnak, illetve sajátos kegyeleti jog formájában tovább élhetnek;

ii. a – mai szélesen értelmezett – közkincs körébe nem csak a ʻszerzői jogtólʼ (eredeti vagy származékos módon⁴⁵²) szabad művek tartoznak. A felhasználó oldaláról nézve ugyan nem feltétlenül észlelhető különbség, hogy egy mű eleve nem felel meg a szerzői jogi védelem alapkritéri-umainak, avagy a szerzői jogi védelem fennáll, ám ʻszabad műkéntʼ viselkedik a törvény alapján vagy a jogosult akaratából (ld. a III.2.2.3.1.

alpontot is), azonban a közkincs körébe tartozó művek jogi helyzete és a ʻszabadságʼ pontos tartalma igen differenciált képet mutat.