Vendégszövegek 1 című kötete
Papp Tibor korai műveiben a klasszikus irodalom írott-beszélt nyelvének az alkalmazása mellett tehát már felfedezhetjük a vizuális költészet jellegzetes jegyeit, sajátos vonásait is. Az Elégia két személyhez vagy többhöz című kötet-ben a formai újítások (a szöveg kétrétegűségét megjelenítő kurziválás, a gon-dolatjelek halmozása, a kinyitott szóközök) már a látható nyelvnek a költé-szetbe emelését, a vizuális eff ektusokkal való játékot és kísérletezést jelzik.
A szövegvers és a vizuális költészet közötti átmenetre Papp Tibor Oscar Wenceslas de Lubicz Miłosznak a költészetében talált példát. A litván szárma-zású francia költő a központozást hosszú szóközzel helyettesítette: így tagol-ta, választotta el egymástól az értelmi egységeket.138 Ez már a látható nyelv egyik sajátosságát, az elszigetelés jelentés-megsokszorozódó képességét ak-názza ki. Egy klasszikus költeményben szintén elszigetelt egységként vannak jelen a verssorok, s ez az elkülönítés optikai egységet alkot bennük. A költé-szet látható elemeit vizsgálva Zolnai Béla már 1926-ban arról írt a tanulmá-nyában, hogy „Ha prózai tipográfi ával közöljük a verset, könnyen lefoszlik róla a vers-jelleg, a rímek háttérbe halkulnak, mert nem fi gyelmeztet rájuk a sor-vég és az egész költemény a numerikus prózához hasonul”.139 Viszont a sorvé-geken kívül elszigetelhet egymástól a térbeli távolság, egy vonal, egy kép vagy akár egy grafi kai alakzat is. A versmondat és a tördelés összjátéka
többértel-138 Oscar Miłosz (Čareja, 1877 − Fontainebleau, 1939) költő, fi lozófus és diplomata. Az I. vi-lágháború után függetlenné vált Litvánia párizsi követe. A francia költészet új – lelki – dimenzióját teremtette meg. Mozgásteóriáját (az idő-, tér- és anyagelméletét) elemezve uno-kaöccse, Czesław Miłosz Nobel-díjas lengyel költő, író, esszéista mutatja ki a „metafi zikai poémákban” a térközpontúságát: Oscar Miłosz szerint a tér érzékelése „a legelementárisabb élmény, minden emberi érzés és gondolat alapja” (Czesław Miłosz, Az Ulro országa, ford.
Pálfalvi Lajos, Európa, Budapest, 2001, 254). A térbeli pontok relativitásától így jut el a
„helyek helyéig”, a szeretetig (Istenig), amely „mozgat napot és minden csillagot”, s amit emberi nyelven csak szimbolikusan lehet kifejezni (Uo., 259–260, 287).
139 Zolnai, I. m., 41.
Papp Tibor
Vendégszövegek 1 című kötete
Papp Tibor korai műveiben a klasszikus irodalom írott-beszélt nyelvének az alkalmazása mellett tehát már felfedezhetjük a vizuális költészet jellegzetes jegyeit, sajátos vonásait is. Az Elégia két személyhez vagy többhöz című kötet-ben a formai újítások (a szöveg kétrétegűségét megjelenítő kurziválás, a gon-dolatjelek halmozása, a kinyitott szóközök) már a látható nyelvnek a költé-szetbe emelését, a vizuális eff ektusokkal való játékot és kísérletezést jelzik.
A szövegvers és a vizuális költészet közötti átmenetre Papp Tibor Oscar Wenceslas de Lubicz Miłosznak a költészetében talált példát. A litván szárma-zású francia költő a központozást hosszú szóközzel helyettesítette: így tagol-ta, választotta el egymástól az értelmi egységeket.138 Ez már a látható nyelv egyik sajátosságát, az elszigetelés jelentés-megsokszorozódó képességét ak-názza ki. Egy klasszikus költeményben szintén elszigetelt egységként vannak jelen a verssorok, s ez az elkülönítés optikai egységet alkot bennük. A költé-szet látható elemeit vizsgálva Zolnai Béla már 1926-ban arról írt a tanulmá-nyában, hogy „Ha prózai tipográfi ával közöljük a verset, könnyen lefoszlik róla a vers-jelleg, a rímek háttérbe halkulnak, mert nem fi gyelmeztet rájuk a sor-vég és az egész költemény a numerikus prózához hasonul”.139 Viszont a sorvé-geken kívül elszigetelhet egymástól a térbeli távolság, egy vonal, egy kép vagy akár egy grafi kai alakzat is. A versmondat és a tördelés összjátéka
többértel-138 Oscar Miłosz (Čareja, 1877 − Fontainebleau, 1939) költő, fi lozófus és diplomata. Az I. vi-lágháború után függetlenné vált Litvánia párizsi követe. A francia költészet új – lelki – dimenzióját teremtette meg. Mozgásteóriáját (az idő-, tér- és anyagelméletét) elemezve uno-kaöccse, Czesław Miłosz Nobel-díjas lengyel költő, író, esszéista mutatja ki a „metafi zikai poémákban” a térközpontúságát: Oscar Miłosz szerint a tér érzékelése „a legelementárisabb élmény, minden emberi érzés és gondolat alapja” (Czesław Miłosz, Az Ulro országa, ford.
Pálfalvi Lajos, Európa, Budapest, 2001, 254). A térbeli pontok relativitásától így jut el a
„helyek helyéig”, a szeretetig (Istenig), amely „mozgat napot és minden csillagot”, s amit emberi nyelven csak szimbolikusan lehet kifejezni (Uo., 259–260, 287).
139 Zolnai, I. m., 41.
III. L ÁTHATÓ NYELV ÉS SZÜRRE ALIZMUS PAPP TIBOR VENDÉGSZÖVEGEK 1 CÍMŰ KÖTETE 89 88
művé teszik az olvasatot. A látható nyelvnek ezt a poliszémikus jellegzetessé-gét használják fel a képversalkotók. A befogadás során a tempó is jelzésértékű lehet: Jacques Mehler, Th omas G. Bever és Peter Carey közös nyelvészeti ku-tatásaik során hívták fel a fi gyelmet arra, hogy az elszigetelt helyzetben lévő szó vagy mondatszakasz első felét annyival hosszabb ideig olvassuk a máso-diknál, ahány jelentést tulajdoníthatunk neki. S a szóközöknek is funkciója van: azokat is olvassuk.140 Így kap értelmet a hosszú, nyújtott fehér szakasz a költeményekben.
Papp Tibor a klasszikus versforma zártságát a Vendégszövegek 1-ben (1968–
1971) tovább oldja. A sorokat elcsúsztatja, szétforgácsolja, a szavakat, szin-tagmaszerkezeteket szétszórja a lapon, s gyakran szaggatott vagy folyamatos vízszintes vonallal tagolja a szóközöket, a gondolategységeket, jelzi a pau-zális csendet:
emberek jótékonysága csikorgó reggelen ujjongó levegő hangyabizserében fölemelkedem A kötet négy ciklusát René Char szürrealista verseiből építi. Bár „szabályos”
Char-fordítások is találhatók a könyvben (lásd A kígyó egészségére című ciklus legtöbb versét), Papp Tibor „műfordítói” attitűdje sokkal színesebb ennél:
140 Jacques Mehler – Th omas G. Bever – Peter Carey, Que regardons nous lisons = Textes pour un Psycholinguistique, Mouton, Paris, 1974, 279.
a vendég jelenlétével, nyelvi akrobatizmusával és szürrealista képeivel új lehe-tőségeket, önálló, „eredeti” magyar műveket teremt.
A fordításról Papp azt írja, hogy „kényes művelet”, mert „nemcsak két nyelv szókészletének, szerkezetének, hanem két kultúrának a tökéletes, ben-sőséges ismeretét is feltételezi”.141 S a szubjektív elemeket sem kerülhetjük el.
Erre utal Jean-René Ladmiral és Edmond Marc Lipiansky is: „nem azt for-dítjuk, ami le van írva, hanem azt, amiről úgy gondoljuk, hogy aki írta, azt gondolta, ami le van írva”.142
A d’atelier-csoport tagjai a René Char-ciklus verseinek megszületése ide-jén sokat vitáztak erről a kérdésről. A szöveghű fordítást egyértelműen elvetet-ték, mivel az „működésében akadályozza a kreatív nyelvet”.143 Feltehetjük tehát a kérdést: egyáltalán létezhet-e „szöveghű” fordítás?
Nelson Goodman az 1949-es tanulmányában arról ír, hogy nincs két olyan különböző szó, amely azonos jelentéssel bírna. Ezt az állítását szóbevésődé-sek elemzésére alapozta. A véset avagy szóalak ugyanis olyan különbséget hoz létre, amely lehetetlenné teszi a szó szerinti, sőt a szócsoport alapú fordítást is.144 David E. Wellbery ugyanezt a Writing és Schrift szavak példájával ér-zékeltette. Tanulmányában, amelyet az Írás, Ecriture, Schrift – A jelölés szín-terének szétszakítása (Writing, Ecriture, Schrift – Ripping Apart the Signifying Scene) címmel az 1991-ben megrendezett stanfordi konferenciára készített, a konferencia címét szó szerinti értelemben veszi, s a hermeneutikai színtérre vonatkoztatja. Wellbery szerint a jelölés színtere a maga megérthetőségében lett szétszakítva. Ezt a hermeneutikai színteret pedig az írás, vagyis a Writing, az Ecriture, a Schrift szakította szét. Wellbery ezzel a privilegizált terminus-sorral száll szembe. A Writing, Ecriture, Schrift szerinte a fordíthatóság és fordíthatatlanság kettős játékát jelölik. A cím ugyanis „három történelmi nyelv szemantikailag egyenértékű kifejezését kapcsolja egybe, mintha ezek
141 Papp Tibor, Múzsával vagy múzsa nélkül? Irodalom számítógépen, Balassi, Budapest, 1992, 112.
142 Jean-René Ladmiral – Edmond Marc Lipiansky, La communication interculturelle, Armand Collin, Paris, 1989, 53.
143 Nagy Pál, Szóvízió. Papp Tibor magyar nyelvű köteteiről, Magyar Műhely-különszám Papp Tibor 60. születésnapjára, 1996, 3.
144 Nelson Goodman, On Likeness of Meaning, Analysis 1949 október, 1–7. (Kötetben lásd Semantics and the Philosophy of Language, szerk. Leonard Lisky, University of Illinois Press, Urbana, 1952, 67–74.)
III. L ÁTHATÓ NYELV ÉS SZÜRRE ALIZMUS PAPP TIBOR VENDÉGSZÖVEGEK 1 CÍMŰ KÖTETE 89 88
művé teszik az olvasatot. A látható nyelvnek ezt a poliszémikus jellegzetessé-gét használják fel a képversalkotók. A befogadás során a tempó is jelzésértékű lehet: Jacques Mehler, Th omas G. Bever és Peter Carey közös nyelvészeti ku-tatásaik során hívták fel a fi gyelmet arra, hogy az elszigetelt helyzetben lévő szó vagy mondatszakasz első felét annyival hosszabb ideig olvassuk a máso-diknál, ahány jelentést tulajdoníthatunk neki. S a szóközöknek is funkciója van: azokat is olvassuk.140 Így kap értelmet a hosszú, nyújtott fehér szakasz a költeményekben.
Papp Tibor a klasszikus versforma zártságát a Vendégszövegek 1-ben (1968–
1971) tovább oldja. A sorokat elcsúsztatja, szétforgácsolja, a szavakat, szin-tagmaszerkezeteket szétszórja a lapon, s gyakran szaggatott vagy folyamatos vízszintes vonallal tagolja a szóközöket, a gondolategységeket, jelzi a pau-zális csendet:
emberek jótékonysága csikorgó reggelen ujjongó levegő hangyabizserében fölemelkedem A kötet négy ciklusát René Char szürrealista verseiből építi. Bár „szabályos”
Char-fordítások is találhatók a könyvben (lásd A kígyó egészségére című ciklus legtöbb versét), Papp Tibor „műfordítói” attitűdje sokkal színesebb ennél:
140 Jacques Mehler – Th omas G. Bever – Peter Carey, Que regardons nous lisons = Textes pour un Psycholinguistique, Mouton, Paris, 1974, 279.
a vendég jelenlétével, nyelvi akrobatizmusával és szürrealista képeivel új lehe-tőségeket, önálló, „eredeti” magyar műveket teremt.
A fordításról Papp azt írja, hogy „kényes művelet”, mert „nemcsak két nyelv szókészletének, szerkezetének, hanem két kultúrának a tökéletes, ben-sőséges ismeretét is feltételezi”.141 S a szubjektív elemeket sem kerülhetjük el.
Erre utal Jean-René Ladmiral és Edmond Marc Lipiansky is: „nem azt for-dítjuk, ami le van írva, hanem azt, amiről úgy gondoljuk, hogy aki írta, azt gondolta, ami le van írva”.142
A d’atelier-csoport tagjai a René Char-ciklus verseinek megszületése ide-jén sokat vitáztak erről a kérdésről. A szöveghű fordítást egyértelműen elvetet-ték, mivel az „működésében akadályozza a kreatív nyelvet”.143 Feltehetjük tehát a kérdést: egyáltalán létezhet-e „szöveghű” fordítás?
Nelson Goodman az 1949-es tanulmányában arról ír, hogy nincs két olyan különböző szó, amely azonos jelentéssel bírna. Ezt az állítását szóbevésődé-sek elemzésére alapozta. A véset avagy szóalak ugyanis olyan különbséget hoz létre, amely lehetetlenné teszi a szó szerinti, sőt a szócsoport alapú fordítást is.144 David E. Wellbery ugyanezt a Writing és Schrift szavak példájával ér-zékeltette. Tanulmányában, amelyet az Írás, Ecriture, Schrift – A jelölés szín-terének szétszakítása (Writing, Ecriture, Schrift – Ripping Apart the Signifying Scene) címmel az 1991-ben megrendezett stanfordi konferenciára készített, a konferencia címét szó szerinti értelemben veszi, s a hermeneutikai színtérre vonatkoztatja. Wellbery szerint a jelölés színtere a maga megérthetőségében lett szétszakítva. Ezt a hermeneutikai színteret pedig az írás, vagyis a Writing, az Ecriture, a Schrift szakította szét. Wellbery ezzel a privilegizált terminus-sorral száll szembe. A Writing, Ecriture, Schrift szerinte a fordíthatóság és fordíthatatlanság kettős játékát jelölik. A cím ugyanis „három történelmi nyelv szemantikailag egyenértékű kifejezését kapcsolja egybe, mintha ezek
141 Papp Tibor, Múzsával vagy múzsa nélkül? Irodalom számítógépen, Balassi, Budapest, 1992, 112.
142 Jean-René Ladmiral – Edmond Marc Lipiansky, La communication interculturelle, Armand Collin, Paris, 1989, 53.
143 Nagy Pál, Szóvízió. Papp Tibor magyar nyelvű köteteiről, Magyar Műhely-különszám Papp Tibor 60. születésnapjára, 1996, 3.
144 Nelson Goodman, On Likeness of Meaning, Analysis 1949 október, 1–7. (Kötetben lásd Semantics and the Philosophy of Language, szerk. Leonard Lisky, University of Illinois Press, Urbana, 1952, 67–74.)
III. L ÁTHATÓ NYELV ÉS SZÜRRE ALIZMUS PAPP TIBOR VENDÉGSZÖVEGEK 1 CÍMŰ KÖTETE 91 90
egymás fordításai vagy értelmezései volnának, ugyanakkor fel is hívja a fi gyel-met arra, hogy ezek a kifejezések mégsem egyenértékűek”. Sokkal inkább ma-teriálisak, véletlenszerűek. Tehát ha elemeire szedjük például a német Schrift szót, akkor a S-c-h-r-i-f-t graféma-együttállásra jellemző véletlenszerű elemek egyike sem áll fenn a W-r-i-t-i-n-g graféma-sorra. A konferencia címe tehát egyszerre írja be az írást fordíthatóságként illetve fordíthatatlanságként.145 Jakobson is kiemeli Fordítás és nyelvészet című cikkében, hogy „a költészet, legyenek bár szabályai abszolútak vagy korlátozottak, meghatározás szerint lefordíthatatlan. Csupán teremtő áttétele lehetséges”.
Papp Tibor Poundban látja a modern fordítás kezdetét és példáját. A Tisz-teletadás Sextus Propertiusnak című költeményben Pound ugyanis „a pro per-tiusi elégiából mindent átvett, ami versének szövetébe beleszőhető volt. Pro-pertiust »fordított«, s a lefordított versekben az alapanyagon kívül saját köl-tészetének is helyet szorított.”146 Az angol kötetben pedig a Pound-fordítás mellett megjelent a latin eredeti, valamint a szó szerinti, szöveghű francia és angol fordítás is.
Papp Tibor tehát nem a „teremtő áttétel”, hanem az „áttételes teremtés”
alkotói módszerével szervezte a kötetét. A szemiotikai rendszer, a nyelvi struk-túra mérnöki konstrukcióját érvényesíti.147 A fordításkor a mű nyelvi szerke-zete úgy feküdt előtte, mint egy üres öntőforma, amit ki kellett töltenie a be-fogadó nyelv szavaival. Két-három fordítási változat után viszont az volt az érzése, hogy a lehetőségek mindegyike valami elmondhatatlant rejt magában a versből. A teljesség igénye így juttatta el a kombinatorikához.148 A „sze riá-lis” megoldást választotta tehát: több változatban lefordította a verset, s csak azt tartotta meg, amelyiket adekvátnak vélte. Miután a nyitó képben elmond-ta, hogyan fordít, hogyan játszik a szavakkal, az első ciklust az előzetesen ki-választott Char-műnek, a záró versnek (Zuhanunk, Nous tombons) a soraira,
145 David E. Wellbery, Az írás külsődlegessége = Intézményesség és kulturális közvetítés, szerk. Bónus Tibor – Kelemen Pál – Molnár Gábor Tamás, Ráció, Budapest, 2005, 416–430.
146 Papp Tibor, Nyelvek irodalma – az irodalom nyelve = Uő., Avantgárd szemmel költészetről, irodalomról, 108–109.
147 Pomogáts Béla, Három Magyar Műhely-kötet = Uő., Változatok az avantgárdra, Szépha-lom Könyvműhely, Budapest, 2000, 270–271.
148 Erről többször is vall a költő. Lásd például Papp, Múzsával vagy múzsa nélkül?, 141–142;
Papp–Prágai, I. m., 32.
szériájára építi fel, úgy, hogy a sortöredékek visszafelé „zuhannak”, s így a költő újabb és újabb költeményeket szórhat szét a lapokon.
A szeriális alkotásmód a zene világából került át az irodalomba. A zenemű elemeinek, egységeinek és eszközeinek számszerű, mértani, vagy jelleg szerinti csoportosítását jelentette a fogalom. A szeriális zene módszerének első megje-lenési formája a dodekafónia volt, amely a hangközöket és hangzatokat egy 12 fokú sor alapján előzetesen meghatározta. Anton Webern osztrák zeneszer-ző korát megelőzeneszer-ző felfedezése volt az, hogy ezt az elvet kiterjesztette a zene többi összetevőire is. A szeriális fordítás alkotói módszerét felhasználó szerző is ennek analógiájára, vagyis egy költői mű parafrázisára szerkeszti meg az új költői szöveget. Ez az alkotói tudatosság viszont még nem jelenti az avantgárd egyik meghatározó irányzatától, a szürrealizmustól való elszakadást. Deréky Pál is megállapítja a szürrealista költői szövegek tipológiáját tárgyalva, hogy önmagától nem szilárdul szerkezetté a szürrealista költemény (szöveg), s ki-zárt dolognak tartja, hogy művészi szerkesztőmunka nélkül valaki maradandó művet alkosson.149 A szürrealista jegyek a Papp Tibor-életműben végig jelen vannak. Mindezt felfedezhetjük akár a szövegszerkesztés szabad, kötetlen voltában, az egymástól egészen távoli és eltérő tartalmú jelentéskörbe tartozó fogalmak összekapcsolásában, a nóvumok, új költői képek megteremtésében, amelyek egészen egyénivé, eredetivé teszik a verset, mint ahogy André Breton is a legönkényesebb képet tartja a legerősebbnek.150 A konstrukció tehát csak látszólag mond ellent a szürrealista ösztönösségnek, annak a dadaista eredetű automatizmusnak, amelyből kifejlesztették az önműködő írást. A szürrealista szövegszerkesztésnél ugyanis csak annyi történik, hogy „félig-meddig a tudat-alattiba kerül” a művészi szerkesztés változatlan elve, a montázs.151 Bori Imre is felhívja a fi gyelmet arra, hogy „a szürrealizmusnak a tiszta öntudat eszménye nem mond ellent”.152 A spontaneitás, a lélek, az alkotó (a fordító) elme felsza-badítása, Breton kiáltványának megfogalmazása szerint zavartalan önműkö-dése bár független „az értelem bármiféle ellenőrzésétől”,153 mindez azonban
149 Deréky, A vasbetontorony költői, 165.
150 André Breton, A szürrealizmus kiáltványa = A szürrealizmus, bev., szerk. Bajomi Lázár Endre, Gondolat, Budapest, 1968, 174–175.
151 Deréky, A vasbetontorony költői, 165.
152 Bori Imre, Kassák Lajos szabad verse = Uő., A szecessziótól a dadáig, Forum, Újvidék, 1969, 121.
153 Breton, I. m., 175.
III. L ÁTHATÓ NYELV ÉS SZÜRRE ALIZMUS PAPP TIBOR VENDÉGSZÖVEGEK 1 CÍMŰ KÖTETE 91 90
egymás fordításai vagy értelmezései volnának, ugyanakkor fel is hívja a fi gyel-met arra, hogy ezek a kifejezések mégsem egyenértékűek”. Sokkal inkább ma-teriálisak, véletlenszerűek. Tehát ha elemeire szedjük például a német Schrift szót, akkor a S-c-h-r-i-f-t graféma-együttállásra jellemző véletlenszerű elemek egyike sem áll fenn a W-r-i-t-i-n-g graféma-sorra. A konferencia címe tehát egyszerre írja be az írást fordíthatóságként illetve fordíthatatlanságként.145 Jakobson is kiemeli Fordítás és nyelvészet című cikkében, hogy „a költészet, legyenek bár szabályai abszolútak vagy korlátozottak, meghatározás szerint lefordíthatatlan. Csupán teremtő áttétele lehetséges”.
Papp Tibor Poundban látja a modern fordítás kezdetét és példáját. A Tisz-teletadás Sextus Propertiusnak című költeményben Pound ugyanis „a pro per-tiusi elégiából mindent átvett, ami versének szövetébe beleszőhető volt. Pro-pertiust »fordított«, s a lefordított versekben az alapanyagon kívül saját köl-tészetének is helyet szorított.”146 Az angol kötetben pedig a Pound-fordítás mellett megjelent a latin eredeti, valamint a szó szerinti, szöveghű francia és angol fordítás is.
Papp Tibor tehát nem a „teremtő áttétel”, hanem az „áttételes teremtés”
alkotói módszerével szervezte a kötetét. A szemiotikai rendszer, a nyelvi struk-túra mérnöki konstrukcióját érvényesíti.147 A fordításkor a mű nyelvi szerke-zete úgy feküdt előtte, mint egy üres öntőforma, amit ki kellett töltenie a be-fogadó nyelv szavaival. Két-három fordítási változat után viszont az volt az érzése, hogy a lehetőségek mindegyike valami elmondhatatlant rejt magában a versből. A teljesség igénye így juttatta el a kombinatorikához.148 A „sze riá-lis” megoldást választotta tehát: több változatban lefordította a verset, s csak azt tartotta meg, amelyiket adekvátnak vélte. Miután a nyitó képben elmond-ta, hogyan fordít, hogyan játszik a szavakkal, az első ciklust az előzetesen ki-választott Char-műnek, a záró versnek (Zuhanunk, Nous tombons) a soraira,
145 David E. Wellbery, Az írás külsődlegessége = Intézményesség és kulturális közvetítés, szerk. Bónus Tibor – Kelemen Pál – Molnár Gábor Tamás, Ráció, Budapest, 2005, 416–430.
146 Papp Tibor, Nyelvek irodalma – az irodalom nyelve = Uő., Avantgárd szemmel költészetről, irodalomról, 108–109.
147 Pomogáts Béla, Három Magyar Műhely-kötet = Uő., Változatok az avantgárdra, Szépha-lom Könyvműhely, Budapest, 2000, 270–271.
148 Erről többször is vall a költő. Lásd például Papp, Múzsával vagy múzsa nélkül?, 141–142;
Papp–Prágai, I. m., 32.
szériájára építi fel, úgy, hogy a sortöredékek visszafelé „zuhannak”, s így a költő újabb és újabb költeményeket szórhat szét a lapokon.
A szeriális alkotásmód a zene világából került át az irodalomba. A zenemű elemeinek, egységeinek és eszközeinek számszerű, mértani, vagy jelleg szerinti csoportosítását jelentette a fogalom. A szeriális zene módszerének első megje-lenési formája a dodekafónia volt, amely a hangközöket és hangzatokat egy 12 fokú sor alapján előzetesen meghatározta. Anton Webern osztrák zeneszer-ző korát megelőzeneszer-ző felfedezése volt az, hogy ezt az elvet kiterjesztette a zene többi összetevőire is. A szeriális fordítás alkotói módszerét felhasználó szerző is ennek analógiájára, vagyis egy költői mű parafrázisára szerkeszti meg az új költői szöveget. Ez az alkotói tudatosság viszont még nem jelenti az avantgárd egyik meghatározó irányzatától, a szürrealizmustól való elszakadást. Deréky Pál is megállapítja a szürrealista költői szövegek tipológiáját tárgyalva, hogy önmagától nem szilárdul szerkezetté a szürrealista költemény (szöveg), s ki-zárt dolognak tartja, hogy művészi szerkesztőmunka nélkül valaki maradandó művet alkosson.149 A szürrealista jegyek a Papp Tibor-életműben végig jelen vannak. Mindezt felfedezhetjük akár a szövegszerkesztés szabad, kötetlen voltában, az egymástól egészen távoli és eltérő tartalmú jelentéskörbe tartozó fogalmak összekapcsolásában, a nóvumok, új költői képek megteremtésében, amelyek egészen egyénivé, eredetivé teszik a verset, mint ahogy André Breton is a legönkényesebb képet tartja a legerősebbnek.150 A konstrukció tehát csak látszólag mond ellent a szürrealista ösztönösségnek, annak a dadaista eredetű automatizmusnak, amelyből kifejlesztették az önműködő írást. A szürrealista szövegszerkesztésnél ugyanis csak annyi történik, hogy „félig-meddig a tudat-alattiba kerül” a művészi szerkesztés változatlan elve, a montázs.151 Bori Imre is felhívja a fi gyelmet arra, hogy „a szürrealizmusnak a tiszta öntudat eszménye nem mond ellent”.152 A spontaneitás, a lélek, az alkotó (a fordító) elme felsza-badítása, Breton kiáltványának megfogalmazása szerint zavartalan önműkö-dése bár független „az értelem bármiféle ellenőrzésétől”,153 mindez azonban
A szeriális alkotásmód a zene világából került át az irodalomba. A zenemű elemeinek, egységeinek és eszközeinek számszerű, mértani, vagy jelleg szerinti csoportosítását jelentette a fogalom. A szeriális zene módszerének első megje-lenési formája a dodekafónia volt, amely a hangközöket és hangzatokat egy 12 fokú sor alapján előzetesen meghatározta. Anton Webern osztrák zeneszer-ző korát megelőzeneszer-ző felfedezése volt az, hogy ezt az elvet kiterjesztette a zene többi összetevőire is. A szeriális fordítás alkotói módszerét felhasználó szerző is ennek analógiájára, vagyis egy költői mű parafrázisára szerkeszti meg az új költői szöveget. Ez az alkotói tudatosság viszont még nem jelenti az avantgárd egyik meghatározó irányzatától, a szürrealizmustól való elszakadást. Deréky Pál is megállapítja a szürrealista költői szövegek tipológiáját tárgyalva, hogy önmagától nem szilárdul szerkezetté a szürrealista költemény (szöveg), s ki-zárt dolognak tartja, hogy művészi szerkesztőmunka nélkül valaki maradandó művet alkosson.149 A szürrealista jegyek a Papp Tibor-életműben végig jelen vannak. Mindezt felfedezhetjük akár a szövegszerkesztés szabad, kötetlen voltában, az egymástól egészen távoli és eltérő tartalmú jelentéskörbe tartozó fogalmak összekapcsolásában, a nóvumok, új költői képek megteremtésében, amelyek egészen egyénivé, eredetivé teszik a verset, mint ahogy André Breton is a legönkényesebb képet tartja a legerősebbnek.150 A konstrukció tehát csak látszólag mond ellent a szürrealista ösztönösségnek, annak a dadaista eredetű automatizmusnak, amelyből kifejlesztették az önműködő írást. A szürrealista szövegszerkesztésnél ugyanis csak annyi történik, hogy „félig-meddig a tudat-alattiba kerül” a művészi szerkesztés változatlan elve, a montázs.151 Bori Imre is felhívja a fi gyelmet arra, hogy „a szürrealizmusnak a tiszta öntudat eszménye nem mond ellent”.152 A spontaneitás, a lélek, az alkotó (a fordító) elme felsza-badítása, Breton kiáltványának megfogalmazása szerint zavartalan önműkö-dése bár független „az értelem bármiféle ellenőrzésétől”,153 mindez azonban