Roland Barthes ikonográfi ai kutatásai során – Saussure jelelméletének hatá-sára – fényképeket tett véletlenszerűen egymás mellé, és ekkor döbbent rá arra, hogy a véletlenszerű egymásmellettiség „kölcsönhatással bír a jelentés-tartalomra”, s egy végtelen narrációt indít el, ha a képeket szövegekkel kom-bináljuk. Ez a narráció egy olyan homogén szövetet hoz létre, amely a műfaji határokat is eltörli.193 A vizuális és a diszkurzív elemek egyedi összekapcso-lódása, dialektikus kölcsönhatása, a „feszültségteli viszony” pedig megkérdő-jelezi „a tudományterületek lehatárolhatóságát, tárgyuk elkülöníthetőségét, elemző eszköztáruk sajátszerűségét” is. Mindez a tudományágak közötti át-járhatóság vizsgálatára irányítja a fi gyelmet, s e kutatások innovatív ereje le he-tővé teszi „az egyes tudományok módszertani önértelmezését” is, az „önref-lexiós alap” megújítását.194
Ezt a folyamatot felgyorsította a formákat, szabályokat megkérdőjelező és konstruktív módon újraépítő avantgárd, amely a nyitottsága és hozzáférhető-sége révén mindig a „jelen művészetévé” válik.195 Megyik János és a Magyar Műhely alkotótriásza – Bujdosó Alpár, Nagy Pál és Papp Tibor – többek kö-zött ezért is tiltakoznak az avantgárd és neoavantgárd megkülönböztetések ellen. Az avantgárd alkotói magatartáshoz ugyanis hozzátartozik a kifejezés egyediségét befolyásoló tényezőknek, mozgásoknak, változásoknak a fi gyelése, s az erre való – más művel össze nem téveszthető – egyedi alkotói reagálás.196
193 Megyik János vallomása: A forma újragondolása. Megyik Jánossal beszélget Sz. Szilágyi Gábor, Balkon 2004/9. (www.balkon.hu/balkon04_09/01megyik.html).
194 Kékesi Zoltán, Médiumok keveredése. Nagy Pál műveiről, Ráció, Budapest, 2003, 13–14.
195 Megyik János kifejezése, lásd A forma újragondolása.
196 Lásd Papp Tibor, Innovációról az avantgárd költészet felől = Uő., Avantgárd szemmel köl-tészetről, irodalomról, 64. Papp szerint az egyediséget befolyásoló tényezők a következők:
az idő, a kor, a hely, a nyelv, az irodalom adott állapota, az irodalom társadalmi szerepe, a mű formája, valamint a mű üzenete. Ezeket a teremtés pillanatában azzal a határozott céllal
Egy új műfaj és előzményei
Roland Barthes ikonográfi ai kutatásai során – Saussure jelelméletének hatá-sára – fényképeket tett véletlenszerűen egymás mellé, és ekkor döbbent rá arra, hogy a véletlenszerű egymásmellettiség „kölcsönhatással bír a jelentés-tartalomra”, s egy végtelen narrációt indít el, ha a képeket szövegekkel kom-bináljuk. Ez a narráció egy olyan homogén szövetet hoz létre, amely a műfaji határokat is eltörli.193 A vizuális és a diszkurzív elemek egyedi összekapcso-lódása, dialektikus kölcsönhatása, a „feszültségteli viszony” pedig megkérdő-jelezi „a tudományterületek lehatárolhatóságát, tárgyuk elkülöníthetőségét, elemző eszköztáruk sajátszerűségét” is. Mindez a tudományágak közötti át-járhatóság vizsgálatára irányítja a fi gyelmet, s e kutatások innovatív ereje le he-tővé teszi „az egyes tudományok módszertani önértelmezését” is, az „önref-lexiós alap” megújítását.194
Ezt a folyamatot felgyorsította a formákat, szabályokat megkérdőjelező és konstruktív módon újraépítő avantgárd, amely a nyitottsága és hozzáférhető-sége révén mindig a „jelen művészetévé” válik.195 Megyik János és a Magyar Műhely alkotótriásza – Bujdosó Alpár, Nagy Pál és Papp Tibor – többek kö-zött ezért is tiltakoznak az avantgárd és neoavantgárd megkülönböztetések ellen. Az avantgárd alkotói magatartáshoz ugyanis hozzátartozik a kifejezés egyediségét befolyásoló tényezőknek, mozgásoknak, változásoknak a fi gyelése, s az erre való – más művel össze nem téveszthető – egyedi alkotói reagálás.196
193 Megyik János vallomása: A forma újragondolása. Megyik Jánossal beszélget Sz. Szilágyi Gábor, Balkon 2004/9. (www.balkon.hu/balkon04_09/01megyik.html).
194 Kékesi Zoltán, Médiumok keveredése. Nagy Pál műveiről, Ráció, Budapest, 2003, 13–14.
195 Megyik János kifejezése, lásd A forma újragondolása.
196 Lásd Papp Tibor, Innovációról az avantgárd költészet felől = Uő., Avantgárd szemmel köl-tészetről, irodalomról, 64. Papp szerint az egyediséget befolyásoló tényezők a következők:
az idő, a kor, a hely, a nyelv, az irodalom adott állapota, az irodalom társadalmi szerepe, a mű formája, valamint a mű üzenete. Ezeket a teremtés pillanatában azzal a határozott céllal
V. MŰFAJTEREMTÉS EGY ÚJ MŰFAJ ÉS ELŐZMÉNYEI 117 116
Az avantgárd alkotóknak az a természetes, hogy „vérfrissítőnek” új műfajokat oltanak be az irodalmi közegbe, s nem elégednek meg a meglévő formák va-riálásával. A vizualitást felerősítették, a lineáris folyamatokat, a műbe való be- és kilépés merev egyszerűségét, a kezdet és a vég folyamatát megtörték.197
Megyik még a régebbi korok művészetét is kortárs művészetnek tekinti, s műfajteremtő alkotói attitűdjéhez hozzátartozik, hogy saját és mások mű-veihez mindig analitikus módon közeledik.198 „Ha az értelmezés hipotézisén keresztül bejutok egy régi mű struktúrájába – vallja egy interjú alkalmával –, és bizonyos rétegei megnyílnak előttem, olyan tereppel találom magam szem-be, amelyet felforgathatok, újrakonstruálhatok, és olyan új dimenziót hoz-hatok létre, amely nem volt előre látható és előre elgondolható.” Véleménye szerint „nem egy megülepedett egyensúlyt kell kibillenteni, hanem egy új egyensúlyt kell létrehozni”.199 Erdély Miklós is az egyediség végtelenítését fogalmazza meg a marlyi téziseiben: „Jelentős alkotónak azt tartom – írja –, aki hozzájárult ahhoz, hogy a különböző művészinek nevezett tevékenysé-gekben ne legyen semmi közös.”200
Papp Tibort is a mozgásra, változásra mindig kész alkotói magatartás jel-lemzi. Ő nem a kassáki dadaista képverset élesztette fel (ami a műfaj történe-tében a 20. század első felében ugyancsak forradalmian új volt), hanem az
használja fel a költő, hogy az irodalom egészében egyedi jelentéssé, üzenetté váljanak. Lásd Uo., 63–64.
197 Uo., 65, 67.
198 Lásd A forma újragondolása. Megyik János ezt egy példával világítja meg. Első londoni utazásakor, 1962-ben Leonardo da Vincinek Szent Anna harmadmagával című rajzáról egy nagyméretű fényképet vásárolt. A bekeretezett képet a falhoz támasztva a bécsi műtermé-ben tartotta. Egy alkalommal munka közműtermé-ben ránézett a rajzra, s feltűnt neki, hogy a két női fej egymás tükörképe. A felfedezését ellenőrizte is egy tükörrel. S valóban, a két egy-másra néző női arcnak a tónusai és arckifejezései egymástól csupán egészen fi nom eltérése-ket mutattak, s a két arc közé helyezett tükör ezt a hatást csak még inkább fokozta: Szent Anna arca úgy hatott, mintha Mária arcának fotónegatívja lett volna. Az arcok elkülönített-sége, valamint eggyé válása két fi lmkocka egymásmellettiségére emlékeztette Megyiket.
Egy időbeli résre. „A fi lmmel ellentétben ezt a rést az akció – a fi lmnél a sebesség, itt a tü-kör – nem oldja fel, sőt feszültebbé teszi.” S ez már ikonográfi ai, pszichológiai, matemati-kai, zenei megfontolásokat igényel. Ez a felfedezés a mű értelmezésének egyik lehetősége.
Ezért volt mindez fontos Megyik János számára. Lásd Uo.
199 Uo.
200 Erdély Miklós, Tézisek az 1980-as marly-i konferenciához = Uő., Idő-mőbiusz, II., Magyar Műhely, Párizs–Bécs–Budapest, 1991, 83.
avantgárd permanens erejéből, az elődökből, a múltból és a folyton változó jelenből, a kifejezés egyediségét befolyásoló tényezők mozgásaiból, a kihívá-sokból táplálkozva újabb és újabb, formailag jól meghatározható vizuális mű-fajt teremtett. Ezek hol váratlanul, hol az alkotótevékenység során fokozato-san kikristályosodva jelennek meg a költői életműben.
V. MŰFAJTEREMTÉS EGY ÚJ MŰFAJ ÉS ELŐZMÉNYEI 117 116
Az avantgárd alkotóknak az a természetes, hogy „vérfrissítőnek” új műfajokat oltanak be az irodalmi közegbe, s nem elégednek meg a meglévő formák va-riálásával. A vizualitást felerősítették, a lineáris folyamatokat, a műbe való be- és kilépés merev egyszerűségét, a kezdet és a vég folyamatát megtörték.197
Megyik még a régebbi korok művészetét is kortárs művészetnek tekinti, s műfajteremtő alkotói attitűdjéhez hozzátartozik, hogy saját és mások mű-veihez mindig analitikus módon közeledik.198 „Ha az értelmezés hipotézisén keresztül bejutok egy régi mű struktúrájába – vallja egy interjú alkalmával –, és bizonyos rétegei megnyílnak előttem, olyan tereppel találom magam szem-be, amelyet felforgathatok, újrakonstruálhatok, és olyan új dimenziót hoz-hatok létre, amely nem volt előre látható és előre elgondolható.” Véleménye szerint „nem egy megülepedett egyensúlyt kell kibillenteni, hanem egy új egyensúlyt kell létrehozni”.199 Erdély Miklós is az egyediség végtelenítését fogalmazza meg a marlyi téziseiben: „Jelentős alkotónak azt tartom – írja –, aki hozzájárult ahhoz, hogy a különböző művészinek nevezett tevékenysé-gekben ne legyen semmi közös.”200
Papp Tibort is a mozgásra, változásra mindig kész alkotói magatartás jel-lemzi. Ő nem a kassáki dadaista képverset élesztette fel (ami a műfaj történe-tében a 20. század első felében ugyancsak forradalmian új volt), hanem az
használja fel a költő, hogy az irodalom egészében egyedi jelentéssé, üzenetté váljanak. Lásd Uo., 63–64.
197 Uo., 65, 67.
198 Lásd A forma újragondolása. Megyik János ezt egy példával világítja meg. Első londoni utazásakor, 1962-ben Leonardo da Vincinek Szent Anna harmadmagával című rajzáról egy nagyméretű fényképet vásárolt. A bekeretezett képet a falhoz támasztva a bécsi műtermé-ben tartotta. Egy alkalommal munka közműtermé-ben ránézett a rajzra, s feltűnt neki, hogy a két női fej egymás tükörképe. A felfedezését ellenőrizte is egy tükörrel. S valóban, a két egy-másra néző női arcnak a tónusai és arckifejezései egymástól csupán egészen fi nom eltérése-ket mutattak, s a két arc közé helyezett tükör ezt a hatást csak még inkább fokozta: Szent Anna arca úgy hatott, mintha Mária arcának fotónegatívja lett volna. Az arcok elkülönített-sége, valamint eggyé válása két fi lmkocka egymásmellettiségére emlékeztette Megyiket.
Egy időbeli résre. „A fi lmmel ellentétben ezt a rést az akció – a fi lmnél a sebesség, itt a tü-kör – nem oldja fel, sőt feszültebbé teszi.” S ez már ikonográfi ai, pszichológiai, matemati-kai, zenei megfontolásokat igényel. Ez a felfedezés a mű értelmezésének egyik lehetősége.
Ezért volt mindez fontos Megyik János számára. Lásd Uo.
199 Uo.
200 Erdély Miklós, Tézisek az 1980-as marly-i konferenciához = Uő., Idő-mőbiusz, II., Magyar Műhely, Párizs–Bécs–Budapest, 1991, 83.
avantgárd permanens erejéből, az elődökből, a múltból és a folyton változó jelenből, a kifejezés egyediségét befolyásoló tényezők mozgásaiból, a kihívá-sokból táplálkozva újabb és újabb, formailag jól meghatározható vizuális mű-fajt teremtett. Ezek hol váratlanul, hol az alkotótevékenység során fokozato-san kikristályosodva jelennek meg a költői életműben.