„Negyvenéves a nyitott szem, melyből a magyar iro-dalmat féltő haragunk fel-felszikrázott, amikor erre volt szükség, vagy éppen örömünk, és – adjunk hálát a sorsnak – szikrázik ma is, a harmadik évezred sze-met kápráztató reggelén.”
(Papp Tibor: Negyvenéves a Magyar Műhely)281
A poétikai bélyegek mellett egy másik médium is jelen van, ami ugyancsak a postai szolgáltatásra, a kommunikációs csatornára utal: a folyóirat. Az or-gánumoknál viszont már nem a mű részeként, hanem az alkotó és befogadó párbeszéd-megteremtésének egyik feltételeként szerepel a külső továbbítás.
E médium, természeténél fogva, gyors egymásutánban „képes a folyamatos meg újulásra, a korszellemmel való lépéstartásra”. A könyv csupán „merev tar-tály”, a folyóirat viszont a folyamatos változás képességét jelenti. S ez mindig izgalmasabb, „mint ott toporogni a megállapodottságban”.282 Ezt a perma-nens megújulást jelentette a Philippe Dôme, Francis Edeline, Yves Lebon, Papp Tibor és Pierre Roller szerkesztette liège-i folyóirat, a Dialogue. S ahogyan 1961-ben a lap megjelenése felkavarta a belga irodalmi állóvizet, ugyanígy a Magyar Műhely is megrázta a hazai irodalmi konvenciókat.
A modern törekvéseket, az új esztétikai irányelveket, később az avantgár-dot egyre markánsabban képviselő folyóirat első száma 1962. április 14-én jelent meg Párizsban, május elsejei dátummal, ezer példányban. A szerkesztők a lap címével az írói gyakorlatra, az alkotóvá válás folyamatára utaltak. Arra a gyakorlóterepre, amelyben formálódik stílusuk, gondolatviláguk, ahol az ösz-szetartozás, a „közös gondolkodás” egyaránt megnyilvánulhat.283
A lap indulásakor a szerkesztőbizottság tagjai Czudar D. József, Márton László, Nagy Pál, Papp Tibor, Parancs János és Szakál Imre voltak. A képző-művészeti rovatot 1985-ig (haláláig) Pátkai Ervin szobrászművész vezette.
281 Papp Tibor, Negyvenéves a Magyar Műhely = Magyar Műhely: 40 év. Címlapok, fényképek, dokumentumok, szerk. L. Simon László, Magyar Műhely, Budapest, 2002, 6.
282 Élet és művészet egysége, 74.
283 Lásd Papp–Prágai, I. m., 94.
A Magyar Műhely borítólapjai
„Negyvenéves a nyitott szem, melyből a magyar iro-dalmat féltő haragunk fel-felszikrázott, amikor erre volt szükség, vagy éppen örömünk, és – adjunk hálát a sorsnak – szikrázik ma is, a harmadik évezred sze-met kápráztató reggelén.”
(Papp Tibor: Negyvenéves a Magyar Műhely)281
A poétikai bélyegek mellett egy másik médium is jelen van, ami ugyancsak a postai szolgáltatásra, a kommunikációs csatornára utal: a folyóirat. Az or-gánumoknál viszont már nem a mű részeként, hanem az alkotó és befogadó párbeszéd-megteremtésének egyik feltételeként szerepel a külső továbbítás.
E médium, természeténél fogva, gyors egymásutánban „képes a folyamatos meg újulásra, a korszellemmel való lépéstartásra”. A könyv csupán „merev tar-tály”, a folyóirat viszont a folyamatos változás képességét jelenti. S ez mindig izgalmasabb, „mint ott toporogni a megállapodottságban”.282 Ezt a perma-nens megújulást jelentette a Philippe Dôme, Francis Edeline, Yves Lebon, Papp Tibor és Pierre Roller szerkesztette liège-i folyóirat, a Dialogue. S ahogyan 1961-ben a lap megjelenése felkavarta a belga irodalmi állóvizet, ugyanígy a Magyar Műhely is megrázta a hazai irodalmi konvenciókat.
A modern törekvéseket, az új esztétikai irányelveket, később az avantgár-dot egyre markánsabban képviselő folyóirat első száma 1962. április 14-én jelent meg Párizsban, május elsejei dátummal, ezer példányban. A szerkesztők a lap címével az írói gyakorlatra, az alkotóvá válás folyamatára utaltak. Arra a gyakorlóterepre, amelyben formálódik stílusuk, gondolatviláguk, ahol az ösz-szetartozás, a „közös gondolkodás” egyaránt megnyilvánulhat.283
A lap indulásakor a szerkesztőbizottság tagjai Czudar D. József, Márton László, Nagy Pál, Papp Tibor, Parancs János és Szakál Imre voltak. A képző-művészeti rovatot 1985-ig (haláláig) Pátkai Ervin szobrászművész vezette.
281 Papp Tibor, Negyvenéves a Magyar Műhely = Magyar Műhely: 40 év. Címlapok, fényképek, dokumentumok, szerk. L. Simon László, Magyar Műhely, Budapest, 2002, 6.
282 Élet és művészet egysége, 74.
283 Lásd Papp–Prágai, I. m., 94.
VII. A FOLYAMATOS VÁLTOZ ÁS KÉPESSÉGE A MAGYAR MŰHELY BORÍTÓL APJAI 173 172
A folyóirat kezdettől fogva megjelentette azoknak a modern szellemű íróknak, költőknek a munkáit, „akiket a hatalom tiltott vagy éppen csak megtűrt”.284 Így például Erdély Miklós, Hernádi Gyula, Mándy Iván, Mándy Stefánia, Mészöly Miklós, Pilinszky János, Örkény István és Weöres Sándor műveit.
Az 1964-ben megjelent Weöres Sándor-különszám és a Tűzkút megjelentetése már igazi „avantgárd gesztus volt”: szembe mertek nézni a hivatalos ma gyar-országi értékrenddel, s visszahozták Weöres Sándort „az irodalmi élet fő szín-terére”.285 A szerkesztőség felkarolta a fi atal tehetségeket is: a Magyar Műhely-ben indult Dedinszky Erika, Esterházy Péter, Kemenes Géfi n László, Kukorelly Endre, Labancz Gyula, Més-záros István, Petőcz András és még sokan mások.
A lap különszámai, a „kutatások mérföldkövei”286 pedig olyan irodalmi érté-kekre hívták fel a fi gyelmet, amelyek „az adott pillanatban a magyar iroda-lom látóhatárán kívül estek”,287 és az irodalomtörténet újraérté kelésének és a közvetítés szükségességének jelenlétét prezentálták288 (Weöres-, Kassák-, Füst-, Szentkuthy-, Joyce-, Erdély-, Bujdosó-, Papp- és a struk tura lista különszám).289
A folyóirat Aczél Géza szerint a helyes ítéleteivel nyugat felől hidat alko-tott,290 „a korszerű, európai mértékkel élő írások, művészi alkotások” otthona lett,291 s vizuális arculatát kezdetektől fogva a szerkesztők irodalmi-művészi törekvése határozta meg. Népszerűsítésére a szerkesztők számtalan irodalmi körutat szerveztek Európában: megfordultak többek között Amszterdamban, Baselban, Bécsben, Bernben, Genfben, Göteborgban, Grazban, Londonban, Oslóban és Stockholmban is. Később Marly-le-Roi-ban és Hadersdorfban évente Magyar Műhely-találkozókat szerveztek. Az első ilyen összejövetel a lap fennállásának 10. évfordulóján, 1972-ben volt. Hazai írók, költők, iroda-lomtörténészek, kritikusok vettek részt ezen a marlyi eseményen.292 Eredetileg
284 Papp Tibor, A Magyar Műhely 30 éves = Uő., Avantgárd szemmel az irodalmi világról, 16.
285 Papp, A Magyar Műhely és az avantgárd, 3.
286 Aczél Géza, Termő avantgarde, Szépirodalmi, Budapest, 1988, 311.
287 Papp, A Magyar Műhely 30 éves, 16.
288 Bohár, Papp Tibor, 9.
289 A Magyar Műhely szerkesztősége francia nyelvű irodalmi folyóiratot is megjelentetett: a Convergences a magyar irodalmat mutatta be a francia olvasóknak. Az 1967-ben megjele-nő lapnak viszont – pénzhiány miatt – nem lett folytatása.
290 Aczél, I. m., 311.
291 Magyar Műhely 16–17. (1966. november 15.), 1.
292 A Magyar Műhely hazai befogadásának kivívásában Béládi Miklósnak is érdemei voltak.
Erre az értékmegőrző támogatásra Borbándi Gyula hívja fel a fi gyelmet. (Borbándi Gyula,
a lap munkatársai számára megrendezett összejövetel így hozta létre a Ma-gyar Műhely Munkaközösséget.293
Az 1970-es évek második felétől, az 56–57. számtól Bujdosó Alpár, Nagy Pál és Papp Tibor vezette a lapot, egészen 1989-ig. A folyóirat szerkesztése ek-kor került át Párizsból Budapestre, s a szerkesztőbizottság kiegészült a hazai és a szomszédos államokban élő alkotókkal. Juhász R. József a Felvidékről, Szombathy Bálint a Vajdaságból, Magyarországról pedig Hegyi Lóránd, Pe-tőcz András, Székely Ákos és Tóth Gábor csatlakozott a szerkesztőtriászhoz.
A művészeti ágakra és a különböző tudományokra kezdettől fogva nyitott orgánumban Kovács Zsolt, L. Simon László és Sőrés Zsolt lapszerkesztésétől, 1996-tól egyre több intermediális alkotás látott napvilágot. Olyan művek, amelyek a konvencionális irodalomból kiszorultak.294 A folyóiratban meg-születésétől kezdve megfi gyelhető az is, hogy a permanens kísérletezés során hogyan válik egyre nyitottabbá a lap „a lineáris szövegkultúra vívmányait meghaladó grafovizuális törekvésekre”.295 Mindez nyomon követhető a bo-rítók változásain is.
Emigráció és Magyarország. Nyugati magyarok a változások éveiben, 1985–1995, Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem, Basel−Budapest, 1996, 304.)
293 Az 1972-es év a Kassák-díj megalapításának, valamint a d’atelier című francia lap és könyv-kiadó megalakulásának is az éve volt. Az új folyóirat címe is jelzi a Magyar Műhellyel való kapcsolatot: a „műhelyből” született „gyakorlótér” lett. Ez az orgánum azért is jelentős, mert a szerkesztők (alapító tagok: Nagy Pál, Papp Tibor, Philippe Dôme) nem magyar la-pot szerkesztettek francia nyelven, hanem „egy francia avantgárd folyóiratot”, amelyben a viszonyítási pont az akkori francia irodalom volt (Papp, A Magyar Műhely és az avantgárd, 2–7). Jacques Roubaud a ’70-es évek végén a francia irodalmi világban a legprogresszívebb erőnek tartja a lapot: „On peut […] prendre le signe typographique lui-même comme élé ment de base de la construction d’un écrit […] des pages où les rapports habituels de la com po-sition et de lecture sont bouleversés par des innovations dans le maniement des signes et le groupement de ces mêmes pages. […] La tentative la plus poussée dans cette direction est celle entreprise depuis quelques années par le groupe d’atelier: Bruno Cany, Philippe Dôme, Claude Minière, Bruno Montels, Paul Nagy, Tibor Papp.” („Magát a tipográfi ai jelet is hasz-nálhatjuk egy írás alapanyagául. […] az oldalakon a tördelés megszokott arányai föl vannak borítva a jelek és az oldalrendezés újfajta használatával. […] Ebben az irányban néhány év óta a d’atelier csoport jutott el a legmesszebbre: Bruno Cany, Philippe Dôme, Claude Mi nière, Bruno Montels, Nagy Pál, Papp Tibor.”) Jacques Roubaud, La vieillesse d’Ale xandre, François Maspero, Paris, 1978, 188–189 (újabb kiadása: Ivrea, 2000).
294 Így például találkozhatunk a folyóiratban performansz-dokumentációkkal, lejegyzett hang-versekkel, vizuális költeményekkel (képhang-versekkel, verbo-voko-vizuális poétikai művekkel, konkrét és lettrista alkotásokkal, plakátversekkel stb.).
295 Szombathy Bálint, Benne lenni a „folyamatban” = Magyar Műhely: 40 év, 65.
VII. A FOLYAMATOS VÁLTOZ ÁS KÉPESSÉGE A MAGYAR MŰHELY BORÍTÓL APJAI 173 172
A folyóirat kezdettől fogva megjelentette azoknak a modern szellemű íróknak, költőknek a munkáit, „akiket a hatalom tiltott vagy éppen csak megtűrt”.284 Így például Erdély Miklós, Hernádi Gyula, Mándy Iván, Mándy Stefánia, Mészöly Miklós, Pilinszky János, Örkény István és Weöres Sándor műveit.
Az 1964-ben megjelent Weöres Sándor-különszám és a Tűzkút megjelentetése már igazi „avantgárd gesztus volt”: szembe mertek nézni a hivatalos ma gyar-országi értékrenddel, s visszahozták Weöres Sándort „az irodalmi élet fő szín-terére”.285 A szerkesztőség felkarolta a fi atal tehetségeket is: a Magyar Műhely-ben indult Dedinszky Erika, Esterházy Péter, Kemenes Géfi n László, Kukorelly Endre, Labancz Gyula, Més-záros István, Petőcz András és még sokan mások.
A lap különszámai, a „kutatások mérföldkövei”286 pedig olyan irodalmi érté-kekre hívták fel a fi gyelmet, amelyek „az adott pillanatban a magyar iroda-lom látóhatárán kívül estek”,287 és az irodalomtörténet újraérté kelésének és a közvetítés szükségességének jelenlétét prezentálták288 (Weöres-, Kassák-, Füst-, Szentkuthy-, Joyce-, Erdély-, Bujdosó-, Papp- és a struk tura lista különszám).289
A folyóirat Aczél Géza szerint a helyes ítéleteivel nyugat felől hidat alko-tott,290 „a korszerű, európai mértékkel élő írások, művészi alkotások” otthona lett,291 s vizuális arculatát kezdetektől fogva a szerkesztők irodalmi-művészi törekvése határozta meg. Népszerűsítésére a szerkesztők számtalan irodalmi körutat szerveztek Európában: megfordultak többek között Amszterdamban, Baselban, Bécsben, Bernben, Genfben, Göteborgban, Grazban, Londonban, Oslóban és Stockholmban is. Később Marly-le-Roi-ban és Hadersdorfban évente Magyar Műhely-találkozókat szerveztek. Az első ilyen összejövetel a lap fennállásának 10. évfordulóján, 1972-ben volt. Hazai írók, költők, iroda-lomtörténészek, kritikusok vettek részt ezen a marlyi eseményen.292 Eredetileg
284 Papp Tibor, A Magyar Műhely 30 éves = Uő., Avantgárd szemmel az irodalmi világról, 16.
285 Papp, A Magyar Műhely és az avantgárd, 3.
286 Aczél Géza, Termő avantgarde, Szépirodalmi, Budapest, 1988, 311.
287 Papp, A Magyar Műhely 30 éves, 16.
288 Bohár, Papp Tibor, 9.
289 A Magyar Műhely szerkesztősége francia nyelvű irodalmi folyóiratot is megjelentetett: a Convergences a magyar irodalmat mutatta be a francia olvasóknak. Az 1967-ben megjele-nő lapnak viszont – pénzhiány miatt – nem lett folytatása.
290 Aczél, I. m., 311.
291 Magyar Műhely 16–17. (1966. november 15.), 1.
292 A Magyar Műhely hazai befogadásának kivívásában Béládi Miklósnak is érdemei voltak.
Erre az értékmegőrző támogatásra Borbándi Gyula hívja fel a fi gyelmet. (Borbándi Gyula,
a lap munkatársai számára megrendezett összejövetel így hozta létre a Ma-gyar Műhely Munkaközösséget.293
Az 1970-es évek második felétől, az 56–57. számtól Bujdosó Alpár, Nagy Pál és Papp Tibor vezette a lapot, egészen 1989-ig. A folyóirat szerkesztése ek-kor került át Párizsból Budapestre, s a szerkesztőbizottság kiegészült a hazai és a szomszédos államokban élő alkotókkal. Juhász R. József a Felvidékről, Szombathy Bálint a Vajdaságból, Magyarországról pedig Hegyi Lóránd, Pe-tőcz András, Székely Ákos és Tóth Gábor csatlakozott a szerkesztőtriászhoz.
A művészeti ágakra és a különböző tudományokra kezdettől fogva nyitott orgánumban Kovács Zsolt, L. Simon László és Sőrés Zsolt lapszerkesztésétől, 1996-tól egyre több intermediális alkotás látott napvilágot. Olyan művek, amelyek a konvencionális irodalomból kiszorultak.294 A folyóiratban meg-születésétől kezdve megfi gyelhető az is, hogy a permanens kísérletezés során hogyan válik egyre nyitottabbá a lap „a lineáris szövegkultúra vívmányait meghaladó grafovizuális törekvésekre”.295 Mindez nyomon követhető a bo-rítók változásain is.
Emigráció és Magyarország. Nyugati magyarok a változások éveiben, 1985–1995, Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem, Basel−Budapest, 1996, 304.)
293 Az 1972-es év a Kassák-díj megalapításának, valamint a d’atelier című francia lap és könyv-kiadó megalakulásának is az éve volt. Az új folyóirat címe is jelzi a Magyar Műhellyel való kapcsolatot: a „műhelyből” született „gyakorlótér” lett. Ez az orgánum azért is jelentős, mert a szerkesztők (alapító tagok: Nagy Pál, Papp Tibor, Philippe Dôme) nem magyar la-pot szerkesztettek francia nyelven, hanem „egy francia avantgárd folyóiratot”, amelyben a viszonyítási pont az akkori francia irodalom volt (Papp, A Magyar Műhely és az avantgárd, 2–7). Jacques Roubaud a ’70-es évek végén a francia irodalmi világban a legprogresszívebb erőnek tartja a lapot: „On peut […] prendre le signe typographique lui-même comme élé ment de base de la construction d’un écrit […] des pages où les rapports habituels de la com po-sition et de lecture sont bouleversés par des innovations dans le maniement des signes et le groupement de ces mêmes pages. […] La tentative la plus poussée dans cette direction est celle entreprise depuis quelques années par le groupe d’atelier: Bruno Cany, Philippe Dôme, Claude Minière, Bruno Montels, Paul Nagy, Tibor Papp.” („Magát a tipográfi ai jelet is hasz-nálhatjuk egy írás alapanyagául. […] az oldalakon a tördelés megszokott arányai föl vannak borítva a jelek és az oldalrendezés újfajta használatával. […] Ebben az irányban néhány év óta a d’atelier csoport jutott el a legmesszebbre: Bruno Cany, Philippe Dôme, Claude Mi nière, Bruno Montels, Nagy Pál, Papp Tibor.”) Jacques Roubaud, La vieillesse d’Ale xandre, François Maspero, Paris, 1978, 188–189 (újabb kiadása: Ivrea, 2000).
294 Így például találkozhatunk a folyóiratban performansz-dokumentációkkal, lejegyzett hang-versekkel, vizuális költeményekkel (képhang-versekkel, verbo-voko-vizuális poétikai művekkel, konkrét és lettrista alkotásokkal, plakátversekkel stb.).
295 Szombathy Bálint, Benne lenni a „folyamatban” = Magyar Műhely: 40 év, 65.
VII. A FOLYAMATOS VÁLTOZ ÁS KÉPESSÉGE A MAGYAR MŰHELY BORÍTÓL APJAI 175 174
A fedőlapokon meghatározó elem lett a megjelenési szám. Az első folyó-irat borítóját Marie-Joseph Philippon készítette, majd a 21. számig Éliás Erika folytatta a tervezést.296 Kinagyított számtestekből mindketten önálló grafi kai értéket alkottak, majd Éliás a kettős számjegyeknél „hol konstruktív, hol pe dig optikai hatásra törekedve” már-már egybemosta a numerációt.297 Papp Ti bor a 22. számtól vette át a borító tervezését, s a 101. számtól adta át L. Simon Lászlónak, aki már a 99-est követő különszám borítóját is meg-tervezte, a 101. címlaptervet Sőrés Zsolttal együtt készítette, s a 102. számtól a 149. számig már önállóan alkotta a borítókat. A tizenkét éves munka vál-tozatos grafi kai és sokszor négyszínnyomásos kompozíciói után nincs állandó borítótervezője a folyóiratnak.298
Papp Tibor egy ideig a korábbi Éliás-formákkal dolgozik. Viszont az op-art technikához közelítve perspektivikus illúziót kelt a formák és a színek szisztematikus, pontos elrendezésével: a számokat egészen egymásba csúsztat-ja, s más színárnyalattal a közös, érintkezési felületet is megmutatja. A szo-katlan optikai térben ezáltal egyfajta felületi feszültséget, dinamizmust ész-lelhetünk. Az optikai művészet egyes jellegzetes nyomai után a 33. számtól kezdve már merészen újít a költő-tipográfus: változtat a grafi kai térviszonyo-kon, egyedivé, radikális nyelvi-képi formává, vizuális költeményekké formálja a matematikai számokat, s így a fedőlap – a belső tartalom előhírnökeként – immár egyre határozottabban jelzi a hagyományos formáktól eltérő avant-gárd elkötelezettséget. A fedőlap számai a folytatásban szinte minden tízes kezdetnél változnak: a negyvenes számok grafi kái lebegő részekből állnak, az ötvenesek jellegzetes gömbölyded formái után a hatvanasokat szabadstílusú,
296 Fedőlaptervezőnek a folyóirat 2. száma Marie-Joseph Philippont jelöli. Ez lehetett az oka annak, hogy a Magyar Műhely: 40 év című kötet is a 3. számtól kezdődően jegyzi Éliás Erika nevét. Holott már a 2. számot is ő tervezte. A folyóirat nevének címbetűtípusa, vala-mint a megjelenési szám is karakteresen ezt jelzi: az új tervezést, az Éliás-formát. A fedél hátoldalán egyszerűen elkerülhette a szerkesztők fi gyelmét az ott felejtett, korábbi név.
A pálya mentén című interjúkötetben is Éliás Erika neve kapcsolódik a 2. szám fedőlapjá-hoz, lásd Papp–Prágai, I. m., 102.
297 Szombathy, Benne lenni a „folyamatban”, 65.
298 A legutóbbi számokig kiállítás-jelenet, fi lmrészlet, fotóakció, fotók és fotómontázsok, fest-mények, performanszfelvételek, valamint számítógépes grafi kák felhasználásával, alkotók, szerkesztők, kivitelezők közreműködésével (Arany Imre, Jana Bernartová, Anton Giulio Bragaglia, Dénesi Imre, Detvay Jenő Beckett, Juhász R. József, Łódź Kaliska, Kovács Ist-ván, Krizbai Sándor, Nagy Zopán, Enrico Prampolini, Szkárosi Endre, Szombathy Bálint) készültek a borítók.
vegyes grafi ka jellemzi, s a hetvenesektől a számítógépes szerkesztés válik meg-határozóvá. A 82. fedőlaptól kezdve kisebbé válik a megjelenési szám, s le-kerül a lap aljára: a későbbiekben innen vándorol (sokszor a grafi kák vagy a vizuális költemények díszítőelemeként) az első borító különböző részeibe.
A 95. számtól pedig már a tartalomjegyzék is a fedőlapra kerül. A nyomda-technológia fejlődése ugyancsak megfi gyelhető a munkákon: az ólomszedés-ről a fényszedésre, majd a számítógépes tördelésre térnek át a szerkesztők. Ezek a változások mediális fordulatot jelentenek a tervezésben. Papp Tibor polgári foglalkozása ugyanis nyomdász, s a számítógépes technológiát az 1980-as évektől kezdve a borítóterveknél is alkalmazza. Néhány borítótervben viszont – az új grafi kai programok lehetőségeit háttérbe szorítva – fotómontázs-tech-nikával él. S a 70. számtól kezdve, 1985-től jelennek meg az új médiumnak, a számítógépnek a segítségével megtervezett formák. A 72. szám fedőlapjára például Papp azt a programleírást illeszti, amelynek segítségével megalkotta magát a számot (1987. június 25.). Néhány fedőlap pedig már-már a dinami-kus költészet lenyomatává válik. A 76., 77., 78., 79. számok ugyanis olyan hatást keltenek, mintha a számítógépen megjelenő soroknak a pillanatát, megállí-tott képét rögzítenék. Papp Tibor az általa tervezett 70 borítóból (ezek között vannak dupla folyóiratszámok is) a Vendégszövegek 2,3 című kötetben közzé is tett néhányat: azokat az alkotásokat jelentette meg, amelyek a vizuális köl-temények műfaji kategóriájába beilleszthetők. Így a Fedőlapok ciklusban a 35., 36., valamint a 48–67-ig terjedő számok borítóit jelentette meg. A Vendég-szövegek 4-ben, a Betlehemi vasutasok ciklusban pedig a Versezett számokban mutatja be a borítók további vizuális költeményeit (76–81.).299
Az új formákat felmutató fedőlapok nyitó alkotása a 33. szám (megjelent 1969. május 15-én), amely ugyan nem szerepel az Összegyűjtött versek és vizuális költemények 1957–2002 alcímű kötetben, de szintén vizuális költemény (lásd a 14. számú illusztrációt).
A fedőlapon a tízes értékű 3-as a zsugorítás technikájával szinte betölti a folyóirat-szélességet. A metamorfózis során azonban a topológiai jellem-zőket mutató szám nem veszíti el a felismeréshez szükséges tulajdonságait.
299 Az 58., a 65–66. és a 75. szám címlapjaira utalok a Tér/vers/képek, Papp Tibor vizuális köl-teményei című tanulmányomban, lásd Magyar Műhely 139. (2006/2.), 68; Kelemen Er zsébet, Hét színkép. Tanulmányok és kritikák, Ráció, Budapest, 2010, 180. Lásd még e kötetben: 122–123.
VII. A FOLYAMATOS VÁLTOZ ÁS KÉPESSÉGE A MAGYAR MŰHELY BORÍTÓL APJAI 175 174
A fedőlapokon meghatározó elem lett a megjelenési szám. Az első folyó-irat borítóját Marie-Joseph Philippon készítette, majd a 21. számig Éliás Erika folytatta a tervezést.296 Kinagyított számtestekből mindketten önálló grafi kai értéket alkottak, majd Éliás a kettős számjegyeknél „hol konstruktív, hol pe dig optikai hatásra törekedve” már-már egybemosta a numerációt.297 Papp Ti bor a 22. számtól vette át a borító tervezését, s a 101. számtól adta át L. Simon Lászlónak, aki már a 99-est követő különszám borítóját is meg-tervezte, a 101. címlaptervet Sőrés Zsolttal együtt készítette, s a 102. számtól
A fedőlapokon meghatározó elem lett a megjelenési szám. Az első folyó-irat borítóját Marie-Joseph Philippon készítette, majd a 21. számig Éliás Erika folytatta a tervezést.296 Kinagyított számtestekből mindketten önálló grafi kai értéket alkottak, majd Éliás a kettős számjegyeknél „hol konstruktív, hol pe dig optikai hatásra törekedve” már-már egybemosta a numerációt.297 Papp Ti bor a 22. számtól vette át a borító tervezését, s a 101. számtól adta át L. Simon Lászlónak, aki már a 99-est követő különszám borítóját is meg-tervezte, a 101. címlaptervet Sőrés Zsolttal együtt készítette, s a 102. számtól