Papp Tibor első köteteiről

(A Sánta vasárnap és az Elégia két személyhez vagy többhöz)

Ha Papp Tibor első két könyvét kezünkbe vesszük, és nem ismerjük a későbbi fejleményeket, a konvencionális formavilág felbomlását, „akkor egy hagyo-mányos költői világ reprezentálójaként is elgondolhatnánk szerzőnket. Hisz mindazok a modern tradíciók, amelyek felhalmozódtak a huszadik század-ban, megtalálhatók nála” – írja monográfi ájában Bohár András.²³

Az első kötetnek, a Sánta vasárnapnak versei 1957 és 1964 között, Nyuga-ton születtek. Bár Papp Tibor már tizenhárom éves korában határozott szán-dékkal fogalmazta meg, hogy költő lesz, verseket, drámát írt, s a debreceni Móra Ferenc Diákotthonban társaival irodalmi lapot is szerkesztett, a korai alkotásokat csak szárnypróbálgatásnak tekintette, s nem vette bele a kötetbe.²⁴ A könyvnek a 22 költeményt felsorjáztató, komor-bánatos hangvételű első részét a Barangolónak többnyire élénkebb tónusú 17 opusától a Forgó égtájak hosszúverse választja el. Egy hazáját vesztett fi atalember létérzésétől, az or-szág tragédiájának megrendült költői interpretációján át így jutunk el a har-madik harmad mondókás, játékos világáig, a kökényes, időnként bánatos, érlelő csendből fakasztott költeményekig, a fergeteges hanghatású Pogány ritmusokig, amely majd a későbbi hangversek klasszikus nyitányává válik.

A Se szirmom se házam című kötetindító verset ars poeticának is tekint-hetjük. Két költői világ összefonódásának. Papp Tibor ugyanis már pályája

23 Bohár András, Papp Tibor, MTA Irodalomtudományi Intézet, Budapest, 2002, 11.

24 „Amikor eljött a pillanat, hogy kötetben is gondolkozhattam, én is elővettem azt a halom kéziratot, ami a fi ókomban feküdt […]. Először egyedül, az íróasztalommal közös magány-ban kezdtem el a válogatást. Igyekeztem felszínre hozni azokat a verseket, amelyekben úgy éreztem, hogy a szó megelőzi a gondolatot, s ezáltal felvillan bennük valami nyers erő, valami eredetiség, azokat a verseket, amelyekben a nyelvi fordulatok a legtávolabb esnek a sablonoktól, azokat a verseket, amelyek mentesek a költészeti üresjáratoktól” – vallja egy interjú alkalmával az életművét megnyitó Sánta vasárnapról. Papp Tibor – Prágai Tamás, A pálya mentén, Napkút, Budapest, 2007, 108.

Papp Tibor első köteteiről

(A Sánta vasárnap és az Elégia két személyhez vagy többhöz)

Ha Papp Tibor első két könyvét kezünkbe vesszük, és nem ismerjük a későbbi fejleményeket, a konvencionális formavilág felbomlását, „akkor egy hagyo-mányos költői világ reprezentálójaként is elgondolhatnánk szerzőnket. Hisz mindazok a modern tradíciók, amelyek felhalmozódtak a huszadik század-ban, megtalálhatók nála” – írja monográfi ájában Bohár András.²³

Az első kötetnek, a Sánta vasárnapnak versei 1957 és 1964 között, Nyuga-ton születtek. Bár Papp Tibor már tizenhárom éves korában határozott szán-dékkal fogalmazta meg, hogy költő lesz, verseket, drámát írt, s a debreceni Móra Ferenc Diákotthonban társaival irodalmi lapot is szerkesztett, a korai alkotásokat csak szárnypróbálgatásnak tekintette, s nem vette bele a kötetbe.²⁴ A könyvnek a 22 költeményt felsorjáztató, komor-bánatos hangvételű első részét a Barangolónak többnyire élénkebb tónusú 17 opusától a Forgó égtájak hosszúverse választja el. Egy hazáját vesztett fi atalember létérzésétől, az or-szág tragédiájának megrendült költői interpretációján át így jutunk el a har-madik harmad mondókás, játékos világáig, a kökényes, időnként bánatos, érlelő csendből fakasztott költeményekig, a fergeteges hanghatású Pogány ritmusokig, amely majd a későbbi hangversek klasszikus nyitányává válik.

A Se szirmom se házam című kötetindító verset ars poeticának is tekint-hetjük. Két költői világ összefonódásának. Papp Tibor ugyanis már pályája

23 Bohár András, Papp Tibor, MTA Irodalomtudományi Intézet, Budapest, 2002, 11.

24 „Amikor eljött a pillanat, hogy kötetben is gondolkozhattam, én is elővettem azt a halom kéziratot, ami a fi ókomban feküdt […]. Először egyedül, az íróasztalommal közös magány-ban kezdtem el a válogatást. Igyekeztem felszínre hozni azokat a verseket, amelyekben úgy éreztem, hogy a szó megelőzi a gondolatot, s ezáltal felvillan bennük valami nyers erő, valami eredetiség, azokat a verseket, amelyekben a nyelvi fordulatok a legtávolabb esnek a sablonoktól, azokat a verseket, amelyek mentesek a költészeti üresjáratoktól” – vallja egy interjú alkalmával az életművét megnyitó Sánta vasárnapról. Papp Tibor – Prágai Tamás, A pálya mentén, Napkút, Budapest, 2007, 108.

I. ÉLETMŰ-NYITÁNY PAPP TIBOR ELSŐ KÖTETEIRŐL 25 24

kezdetén mesterének tekintette „a századunk szinte minden versújító törek-vését magába fogadó”²⁵ Kassák Lajost. A Mesteremberek szabadverses áram-lása, költői programja, a számozott versek újdonsága hatással volt a Magyar Műhely alapító tagjaira.²⁶ 1963-ban személyesen is találkoztak a Párizsba lá togató Kassákkal, aki forradalmibb költészetre biztatta őket: „legyetek me-részebbek” – mondta a 77 éves mester az ifj ú alkotóknak. Ő volt az első, aki nem lebeszélni akarta őket az avantgárdról, hanem bátorítani. Papp Tibor költészetében is ekkor már jelen voltak az újító tendencia jegyei. A magyar avantgárd történetét elindító Kassák Lajos-kötethez, az Éposz Wagner maszk-jában (1915) címűhöz szinte észrevétlen spontaneitással kapcsolódik a Sánta vasárnap. A két kötet nyitását – az Ó élet, ki hátamon hordtam a házam és a Se szirmom se házam sorait – akár tetszés szerint egymásba is fűzhetjük:

vizeket jártam a hátán a bálnán utaztam úsztam ki hátamon hordtam a házam és csúsztam az árkot a gondja tövén nem volt se szárnyam se szirmom se házam párkányos hátán álltam hagytam most nyisson a bánatnak árva gu-bója a föld is alattam eladtam adtam és nyisson utamra a messze világ

Papp Tibornak az életművet bevezető kötetében már megtaláljuk az első ti-pográfi ai kiemelést is, a verzálissal szedett írásmódot („GRÁNIT MÉSZKŐ DOLOMIT” – Ellenem szavakkal), illetve a kötet címadó versének záró sorai-ban a szokatlan tördelést, a Forgó égtájaksorai-ban pedig a gyakori gondolatjel-hal-mozást. Mindezek Kassák Lajos költészetére is jellemző jegyek (lásd: Utazás a végtelenbe), s a Papp Tibor-kötetben a látható nyelv²⁷ elemeinek megjele-nését jelzik. Ebből a „láthatóságból” nő ki a későbbi Vendégszövegek 1 képi élménye, ahol még a vizualitás a szöveghez alkalmazkodik, s ebből sarjad majd ki a Vendégszövegek 2,3 című kötet tényleges vizuális költészete is.

25 Csaplár Ferenc, Utószó = Kassák Lajos, Válogatott versek, szerk. Lator László, Unikornis, Budapest, 1995, 295.

26 „Éreztük, errefelé kellene mennünk” – emlékezik vissza Papp Tibor a Kassák-művek köl-tészetükre tett hatására. Papp–Prágai, I. m., 170, 174.

27 Révész Béla a sorok, passzusok tipográfi ai különlegességéről már 1914-ben, a Vonagló falak című művének a bevezetőjében ír. A látható nyelv elméleti megalapozását azonban Zolnai Béla 1926-ban megjelent tanulmánya jelenti (A látható nyelv, Minerva [Pécs], 1926/1–5.). „Ha valamelyes érzelmi hangulat tapad a hangokhoz és a jelentéshez, eleve föl kell tennünk, hogy az írásnak is van egy […] értelmi eleme, jelentése” (Uo., 18–19).

Lásd erről bővebben e kötetben a Térvers/képek című fejezetben: 145.

A „szégyen” szó gyakori előfordulásából, korreferens elemeiből és ante ce-denseiből pedig akár egy korreferens láncot is létrehozhatunk a köteten be-lül. Első előfordulásként – antecedensként – a „szégyen” főnevet antonim párjával együtt, a hiányt jelző tagadószóval találjuk meg: „vizeket jártam álltam éltem se érdem se szégyen” (Se szirmom se házam). A szójelentésnek²⁸ és annak ellentétének összekapcsolása (érdem – szégyen) egy egzisztenciális helyzet holdudvarát teremtené meg: a cselekvő én társadalomba, közösség-be helyezését, ahol minősítik a tettet, értékelhetik vagy elmarasztalhatják az egyént. A tagadószó viszont az éppen ettől való megfosztottságot jeleníti meg, s egyben hozzá is kapcsolja a vers záró akkordját („se érdem se szégyen”) a cím metaforikus hangütéséhez („Se szirmom se házam”): a szülőföldtől való el-szakítottság, a létbevetettség fájdalmas számvetése, az otthontalanságnak, a nincsnek a lajstroma ez.

A vizsgált szó korreferenciájának szűkebb értelemben vett fajtái közül meg-jelennek a szinonim változatok is. A „szégyen” szónak egy másik szóval való he-lyettesítése bár legtöbbször nem változtatja meg az adott kijelentés tartalmi vonatkozásait, a szavak értelmi vagy kontextuális azonossága következtében erről a denotatív síkról mégis a konnotatív szinonimák tartományába lép az adott szóváltozat, s így kizárólagossá válik, azaz nem cserélhető fel az adott szó a másikkal. Ezáltal a konnotatív szinonimák egyrészt megteremtik a tér-beliség és a különböző idősíkok egymásra vetülését, egymásba játszását, a múlt- és jövőidézés gesztusa által az időbeli létezés sajátos szimultanizmusát, a jelen és a jövő múlt általi meghatározottságát:

visszamész árnyékod felé

28 Vö.: „Az a kínos érzés, hogy mások előtt nagyon kedvezőtlen színben tűntünk fel, ill. hogy saját magunk becsülésére sem vagyunk méltók.” (Magyar értelmező kéziszótár, szerk. Juhász József – Szőke István – O. Nagy Gábor – Kovalovszky Miklós, Akadémiai, Budapest, 1987, 1258.)

I. ÉLETMŰ-NYITÁNY PAPP TIBOR ELSŐ KÖTETEIRŐL 25 24

kezdetén mesterének tekintette „a századunk szinte minden versújító törek-vését magába fogadó”²⁵ Kassák Lajost. A Mesteremberek szabadverses áram-lása, költői programja, a számozott versek újdonsága hatással volt a Magyar Műhely alapító tagjaira.²⁶ 1963-ban személyesen is találkoztak a Párizsba lá togató Kassákkal, aki forradalmibb költészetre biztatta őket: „legyetek me-részebbek” – mondta a 77 éves mester az ifj ú alkotóknak. Ő volt az első, aki nem lebeszélni akarta őket az avantgárdról, hanem bátorítani. Papp Tibor költészetében is ekkor már jelen voltak az újító tendencia jegyei. A magyar avantgárd történetét elindító Kassák Lajos-kötethez, az Éposz Wagner maszk-jában (1915) címűhöz szinte észrevétlen spontaneitással kapcsolódik a Sánta vasárnap. A két kötet nyitását – az Ó élet, ki hátamon hordtam a házam és a Se szirmom se házam sorait – akár tetszés szerint egymásba is fűzhetjük:

vizeket jártam a hátán a bálnán utaztam úsztam ki hátamon hordtam a házam és csúsztam az árkot a gondja tövén nem volt se szárnyam se szirmom se házam párkányos hátán álltam hagytam most nyisson a bánatnak árva gu-bója a föld is alattam eladtam adtam és nyisson utamra a messze világ

Papp Tibornak az életművet bevezető kötetében már megtaláljuk az első ti-pográfi ai kiemelést is, a verzálissal szedett írásmódot („GRÁNIT MÉSZKŐ DOLOMIT” – Ellenem szavakkal), illetve a kötet címadó versének záró sorai-ban a szokatlan tördelést, a Forgó égtájaksorai-ban pedig a gyakori gondolatjel-hal-mozást. Mindezek Kassák Lajos költészetére is jellemző jegyek (lásd: Utazás a végtelenbe), s a Papp Tibor-kötetben a látható nyelv²⁷ elemeinek megjele-nését jelzik. Ebből a „láthatóságból” nő ki a későbbi Vendégszövegek 1 képi élménye, ahol még a vizualitás a szöveghez alkalmazkodik, s ebből sarjad majd ki a Vendégszövegek 2,3 című kötet tényleges vizuális költészete is.

25 Csaplár Ferenc, Utószó = Kassák Lajos, Válogatott versek, szerk. Lator László, Unikornis, Budapest, 1995, 295.

26 „Éreztük, errefelé kellene mennünk” – emlékezik vissza Papp Tibor a Kassák-művek köl-tészetükre tett hatására. Papp–Prágai, I. m., 170, 174.

27 Révész Béla a sorok, passzusok tipográfi ai különlegességéről már 1914-ben, a Vonagló falak című művének a bevezetőjében ír. A látható nyelv elméleti megalapozását azonban Zolnai Béla 1926-ban megjelent tanulmánya jelenti (A látható nyelv, Minerva [Pécs], 1926/1–5.). „Ha valamelyes érzelmi hangulat tapad a hangokhoz és a jelentéshez, eleve föl kell tennünk, hogy az írásnak is van egy […] értelmi eleme, jelentése” (Uo., 18–19).

Lásd erről bővebben e kötetben a Térvers/képek című fejezetben: 145.

A „szégyen” szó gyakori előfordulásából, korreferens elemeiből és ante ce-denseiből pedig akár egy korreferens láncot is létrehozhatunk a köteten be-lül. Első előfordulásként – antecedensként – a „szégyen” főnevet antonim párjával együtt, a hiányt jelző tagadószóval találjuk meg: „vizeket jártam álltam éltem se érdem se szégyen” (Se szirmom se házam). A szójelentésnek²⁸ és annak ellentétének összekapcsolása (érdem – szégyen) egy egzisztenciális helyzet holdudvarát teremtené meg: a cselekvő én társadalomba, közösség-be helyezését, ahol minősítik a tettet, értékelhetik vagy elmarasztalhatják az egyént. A tagadószó viszont az éppen ettől való megfosztottságot jeleníti meg, s egyben hozzá is kapcsolja a vers záró akkordját („se érdem se szégyen”) a cím metaforikus hangütéséhez („Se szirmom se házam”): a szülőföldtől való el-szakítottság, a létbevetettség fájdalmas számvetése, az otthontalanságnak, a nincsnek a lajstroma ez.

A vizsgált szó korreferenciájának szűkebb értelemben vett fajtái közül meg-jelennek a szinonim változatok is. A „szégyen” szónak egy másik szóval való he-lyettesítése bár legtöbbször nem változtatja meg az adott kijelentés tartalmi vonatkozásait, a szavak értelmi vagy kontextuális azonossága következtében erről a denotatív síkról mégis a konnotatív szinonimák tartományába lép az adott szóváltozat, s így kizárólagossá válik, azaz nem cserélhető fel az adott szó a másikkal. Ezáltal a konnotatív szinonimák egyrészt megteremtik a tér-beliség és a különböző idősíkok egymásra vetülését, egymásba játszását, a múlt- és jövőidézés gesztusa által az időbeli létezés sajátos szimultanizmusát, a jelen és a jövő múlt általi meghatározottságát:

visszamész árnyékod felé

28 Vö.: „Az a kínos érzés, hogy mások előtt nagyon kedvezőtlen színben tűntünk fel, ill. hogy saját magunk becsülésére sem vagyunk méltók.” (Magyar értelmező kéziszótár, szerk. Juhász József – Szőke István – O. Nagy Gábor – Kovalovszky Miklós, Akadémiai, Budapest, 1987, 1258.)

I. ÉLETMŰ-NYITÁNY PAPP TIBOR ELSŐ KÖTETEIRŐL 27 26

Másrészt a rokonértelmű változatok a „metaforikus eltolások”,²⁹ eltolódások sokszínűségét hozzák létre: „(függöny lógott fedve az ablakokat hogy a ré-mes / látványt lopva se nézze a ház! Csak én! Kipirultan)” – Forgó égtájak.

A szégyenhez, a „pírhoz” szorosan kapcsolódó fogalom a bűntudat: a kettő legtöbbször együtt jár.³⁰ Az önmagunkról kialakított ideális, kívánt kép meg-sértése a szégyen, ami rejtőzésre, elbújásra ösztökél; a szabály, a törvény meg sze-gése, az ígéret be nem tartása, valamilyen tett elmulasztása, a másik megbán-tása, a rossz tettnek a tudata pedig felhívás a változásra, hiszen nem az vagyok (nem azok vagyunk), akinek lennem (akiknek lennünk) kellene. A szégyen-érzet független a felelősségtől, a bűntudat azonban felelősséggel jár.³¹ A sötét-ség pihenő padja című versben a „csattogó madárcsőr” képéhez „a vesztesötét-ség”

kapcsolódik (veszteség ~ kudarc ~ szégyen), amely ugyancsak a felelősséggel járó bűntudat érzését váltja ki. Viszont az avantgárd jelkioltó, jelentést felül író elvének alkotói attitűdje már ebben a korai alkotásban is jelen van: a „csattogó madárcsőr” egyben érdem is: „csattogó madárcsőr az a győzelem / csattogó ma-dárcsőr az a veszteség”. Egy és ugyanazon dolog így lehet érdem és szégyen egyaránt. Kioltódnak tehát a jelentések. Minden viszonylagossá válik ebben a léthelyzetben. Viszont a szégyentapasztalat költői interpretációja egy „kol-lektív trauma-elbeszélés” részévé is válhat. Heller Ágnes a szégyent a traumá-val hozza kapcsolatba. Szerinte „szégyenkultúrában” élünk, s a szégyent csak egy bizalmas barát vagy egy „kollektív trauma-elbeszélés” győzheti le, „mely az egyed tapasztalatát a kollektív traumatapasztalat szövetébe szövi”.³² S ez a szégyent nemcsak megszüntetheti, de akár büszkeséggé is változtathatja (győ-zelem ~ elismerés ~ dicsőség ~ büszkeség). Így jelenthet ugyanaz a dolog (jelen

29 A kifejezést Bohár András használja monográfi ájában (Papp Tibor, 12).

30 A szégyen és a bűntudat tehát nem szinonim fogalmak. Sőt szégyenérzet nélkül is bűnös-nek tudhatja magát az ember, vagy bűntudat nélkül is szégyellheti magát. (Vö. Heller Ágnes, A trauma szégyene, a szégyen traumája, Múlt és Jövő 2006/2., 10.) Freud viszont pszichológiai szempontból a két fogalmat összemosta. Személyiségelméletében ugyanis

„a bűntudat a felettes-én és az ős-én konfl iktusának terméke”. A felettes-én két összete-vője pedig az ideális én és a lelkiismeret, amelyek „a szégyen és a bűntudat kiváltásában jelentős szerepet játszanak”. A szakirodalomban többek között ebből adódott a termi-nológiai bizonytalanság (lásd Horváth Szabó Katalin, Bűntudat – bűnbánat, Vigilia 2002/3., 182).

31 Heller, I. m., 10.

32 Uo.

esetben a „csattogó madárcsőr” metaforája) két ellentétes pólust: veszteséget és győzelmet, szégyent és büszkeséget.³³

Papp Tibor költeményeiben összetett szó utótagjaként is találkozhatunk a „szégyen” rokon értelmű variánsával:

s leborulhat öncsúfsága elé, aki mindeddig csodaszép volt (Forgó égtájak)

A „szégyen” szó jelentéstani metamorfózisa a Forgó égtájakban a „pír” egyik okát is magában rejti immár. Szégyenletes dolog, gyalázat történt: egy nép szabadságvágyának a teljes szertefoszlása, 1956 reményeinek a megsemmisü-lése („Mára velünk is többen lesznek, nem kevesebben, / rajtunk sincs jel sem-milyen és nincs ünnepi szónok”). A kérdés immár morális problémákat vet fel: „volna erénye / emberlénye”, annak a népnek, amely „annyiszor eldűl”,

„ahány arató jön”? A kollektív fájdalom mögött érezhetően egy személyes történelmi tapasztalat is áll, az individuum biztonságérzetének elvesztettsége, a létbevetettség által a „szégyen” állandósulása, amelyet a személyes névmás-hoz kapcsolt összetett formák is érzékeltetnek: „én-szégyenem! / halálomkor legyél legteljesebb” (A sötétség pihenő padja). A kötőjeles összetett szerkezettel nemcsak individualizálja a szójelentést, hanem a metafora kibontása során egy egyéni képvilágba is helyezi azt. Az egyénítést további ragozott variánsok-kal erősíti: „halálod elkésve csattan / szégyened már mozdulatlan” (Védhetetlen).

Egy „populáris és félhivatalos történeti emlékezet retorikai sémája men-tén” való megközelítés mellett viszont egy szélesebb perspektívába is emelhet-jük a fogalmat,³⁴ s így akár ontológiai problémát is megjeleníthet: „Embernek

33 Heller Ágnes a kollektív trauma-elbeszélés jótékony hatását, szégyent feloldó, megszüntető erejét a holokausztáldozatok leszármazottainak példáján keresztül világítja meg: egy közös emlékezés, egy közös tapasztalat részeseivé váltak, s így akik korábban szégyenkeztek közü-lük (a zsidó szülők, nagyszülők miatt, vagy azért, hogy ellenállás nélkül hagyták magukat elgázosítani), azoknak ma már nincs miért szégyenkezniük. De a későbbi korból, a besúgó-rendszer világából ellentétes példát is hoz, olyat, amit semmilyen trauma-elbeszélés nem vál toztathat dicsőséggé: az államvédelmi hatóság egyik elkötelezettje fél évszázad után a nyilvánosság előtt a szégyenét (ami akkor „érdem” volt) büszkeséggé, a vereségét győze-lemmé próbálta átformálni. (Uo., 15–17.)

34 E megfontolásért Kékesi Zoltánnak tartozom köszönettel.

I. ÉLETMŰ-NYITÁNY PAPP TIBOR ELSŐ KÖTETEIRŐL 27 26

Másrészt a rokonértelmű változatok a „metaforikus eltolások”,²⁹ eltolódások sokszínűségét hozzák létre: „(függöny lógott fedve az ablakokat hogy a ré-mes / látványt lopva se nézze a ház! Csak én! Kipirultan)” – Forgó égtájak.

A szégyenhez, a „pírhoz” szorosan kapcsolódó fogalom a bűntudat: a kettő legtöbbször együtt jár.³⁰ Az önmagunkról kialakított ideális, kívánt kép meg-sértése a szégyen, ami rejtőzésre, elbújásra ösztökél; a szabály, a törvény meg sze-gése, az ígéret be nem tartása, valamilyen tett elmulasztása, a másik megbán-tása, a rossz tettnek a tudata pedig felhívás a változásra, hiszen nem az vagyok (nem azok vagyunk), akinek lennem (akiknek lennünk) kellene. A szégyen-érzet független a felelősségtől, a bűntudat azonban felelősséggel jár.³¹ A sötét-ség pihenő padja című versben a „csattogó madárcsőr” képéhez „a vesztesötét-ség”

kapcsolódik (veszteség ~ kudarc ~ szégyen), amely ugyancsak a felelősséggel járó bűntudat érzését váltja ki. Viszont az avantgárd jelkioltó, jelentést felül író elvének alkotói attitűdje már ebben a korai alkotásban is jelen van: a „csattogó madárcsőr” egyben érdem is: „csattogó madárcsőr az a győzelem / csattogó ma-dárcsőr az a veszteség”. Egy és ugyanazon dolog így lehet érdem és szégyen egyaránt. Kioltódnak tehát a jelentések. Minden viszonylagossá válik ebben a léthelyzetben. Viszont a szégyentapasztalat költői interpretációja egy „kol-lektív trauma-elbeszélés” részévé is válhat. Heller Ágnes a szégyent a traumá-val hozza kapcsolatba. Szerinte „szégyenkultúrában” élünk, s a szégyent csak egy bizalmas barát vagy egy „kollektív trauma-elbeszélés” győzheti le, „mely az egyed tapasztalatát a kollektív traumatapasztalat szövetébe szövi”.³² S ez a szégyent nemcsak megszüntetheti, de akár büszkeséggé is változtathatja (győ-zelem ~ elismerés ~ dicsőség ~ büszkeség). Így jelenthet ugyanaz a dolog (jelen

29 A kifejezést Bohár András használja monográfi ájában (Papp Tibor, 12).

30 A szégyen és a bűntudat tehát nem szinonim fogalmak. Sőt szégyenérzet nélkül is bűnös-nek tudhatja magát az ember, vagy bűntudat nélkül is szégyellheti magát. (Vö. Heller Ágnes, A trauma szégyene, a szégyen traumája, Múlt és Jövő 2006/2., 10.) Freud viszont pszichológiai szempontból a két fogalmat összemosta. Személyiségelméletében ugyanis

„a bűntudat a felettes-én és az ős-én konfl iktusának terméke”. A felettes-én két összete-vője pedig az ideális én és a lelkiismeret, amelyek „a szégyen és a bűntudat kiváltásában jelentős szerepet játszanak”. A szakirodalomban többek között ebből adódott a termi-nológiai bizonytalanság (lásd Horváth Szabó Katalin, Bűntudat – bűnbánat, Vigilia 2002/3., 182).

31 Heller, I. m., 10.

32 Uo.

esetben a „csattogó madárcsőr” metaforája) két ellentétes pólust: veszteséget és győzelmet, szégyent és büszkeséget.³³

Papp Tibor költeményeiben összetett szó utótagjaként is találkozhatunk a „szégyen” rokon értelmű variánsával:

s leborulhat öncsúfsága elé, aki mindeddig csodaszép volt (Forgó égtájak)

A „szégyen” szó jelentéstani metamorfózisa a Forgó égtájakban a „pír” egyik okát is magában rejti immár. Szégyenletes dolog, gyalázat történt: egy nép szabadságvágyának a teljes szertefoszlása, 1956 reményeinek a megsemmisü-lése („Mára velünk is többen lesznek, nem kevesebben, / rajtunk sincs jel sem-milyen és nincs ünnepi szónok”). A kérdés immár morális problémákat vet fel: „volna erénye / emberlénye”, annak a népnek, amely „annyiszor eldűl”,

„ahány arató jön”? A kollektív fájdalom mögött érezhetően egy személyes történelmi tapasztalat is áll, az individuum biztonságérzetének elvesztettsége, a létbevetettség által a „szégyen” állandósulása, amelyet a személyes

„ahány arató jön”? A kollektív fájdalom mögött érezhetően egy személyes történelmi tapasztalat is áll, az individuum biztonságérzetének elvesztettsége, a létbevetettség által a „szégyen” állandósulása, amelyet a személyes

In document TESTET ÖLTÖTT SZAVAK (Pldal 23-49)