hónapig ezekkel az emberekkel, és onnan küldöztek ki kémeket, afcik vizsgálnák, Jia kitakarodtak-e mindnyájan a tatárok, vagy pedig vágy-nak még lesben közölök?
Béla királynak Dalmácziából való hazajövetele, és az országnak valamennyire való tecsendesedése után, visszament Roger Olaszországba, nevezetesen Rómába, ahol őt jó kedvvel fogadta, az ő régi pártfogója János kardinál, és a pápának is esmeretségébe juttatta. Abban az idő-ben, már egynéhány esztendőktől fogva, szüntelen tartó visszavonás és egyenetlenség uralkodott a pápák közt, és Fridrik császár közt.
Mikor Róger visszament, negyedik Incze ült a pápa székében. E sem volt egyetértésben Fridrikkel, sőt Fridrik olyan mozdulásokat és lé-péseket tett, hogy a pápa Rómában való maradását bátorságosnak nem Ítélhette, hanem ő előle Francziaországnak Lion nevű városába ment 1244. észt., ott egy nagy gyűlést tartott, azután való esztendő-ben, melyben Fridriket az anyaszentegyháznak kebeléből kirekesztette, és a császári széket is üresnek hirdette ki. János kardinállal, Roger is elkísérte volt a pápát Lionba, és vele mindaddig ott mulatott, mig ügrin helyébe őt a pápa 1249. észt. spalatrói érsekké tette. Egy Já-nos nevű magyart elválasztottak volt ugyan már a spalatróiak érsek-nek, és két. követet küldöttek a pápához Lionba, hogy azt erősítse meg méltóságában, de azt a pápa, a mellette lévő Rogernek szánta és adta. A pápa ajánló levelével, először is Béla királyhoz sietett Roger, de nem igen kapott fel vele előtte, mert nehezen szenvedte a király, hogy az ő tudta és megegyezése nélkül adatott neki az érsek-ség ; mindazáltal neheztelését nem mutatta, és őt békével elbocsátotta Spalatrőba. Oda elérkezvén Roger, az érseki palotát mindjárt más szebb formára vette, toldattá, csinosította. Szerette-a gazdálkodást, a Salona vizén malmokat épitte'ett, lovakat szerzett, szántatott, vettetett, szép házbeli bútort, drága ruhákat, gazdag asztalt tartott, melyből a lett hogy jövedelmével be ném érte, és a klastromokéhoz is hozzányúlt.
A maga jóltévője a pápa iránt, abban is igyekezett háládatósságát megmutatni, hogy mikor Konrád császár, a felébb említett Fridrik fia (aki csak olyan. egyetértésben volt a pápával, mint az atyja) némely pártosoknak faültetésére, hajókon igyekezett Nápolyországba 1251.
eezt., kiszállott volt egy kevés ideig Spalatróba, de őt, mint Incze pápa ellenségét, Roger be nem várta, hanem a templomokat bezáratta, m^ga pedig némely pap urakkal a vidéki falukra ment, és ott töltötte az időt, mig Konrád Spalatróban, még pedig az érseki épületben mu-latott. Igen izén esett Konrádnak ez a bárdolatlanság, melyért is Őt
fenyegette, ládáit, papirosait felhányta, ha azokból valami Felség el-leá-való huségtelenséget tapogathatna ki; de szerencsére semmit se talált, és Apuliába általevezett, Roger pedig haza ment Spalatróba.
Mikor Mária királyné, a negyedik Béla felesége 1265. eszira spalat-róbeUekre megharagudott volt, Roger is elment annak megengesztelé-sére, de a királyné szónak sem állott; sőt még inkább neki tüzesedett, és ha Rogert némely jó baráti el nem iktatták volna, igen váratlan veszede-lem esett volna rajta. Lásd Mária. 1266. észt. halt meg podagrában. A tatároknak az országban tett dúlásaikat írásban hagyta, ilyen czim alatt
„Miserabile Carmen." Amely czim az 6 irása eleibe valósággal annak nemcsak matériájára, hanem formájára és stílusára nézve is ugy illik, mint, az arany alma az ezüst rostélyba. Annyiban mindazáltal megbe-csülhetlen ez az ő kis irása, hogy anélkül csak annyit sem lehetne tudni a tatároknak akkori pusztításaikról, s az ország állapotjáról, mint amennyit abból kitapogathatni.
Román Zsigmond. Szapolyay János pártját fogta első Ferdinánd ellen. Bajoni Benedekkel, Verbőczy Istvánnal, Frangepán Ferenczczel és Brodarics Istvánnal, ő járt 1535. észt. Bécsbe Ferdinándhoz, a fegy-vernyugvás hosszabbításáért, melyet meg is kötött a többek közt ilyen feltétel alatt, hogy Majláth István Erdélyben Szeben ostromlását hagyja félbe, vagy ha már azt megvette volna, Szapolyay azt Fer-dinándnak adassa vissza. A fegyvernyugvás-21. aug. íratott alá, és a következett 15S6. észt. febr. utolsó napjáig igértetett.
Roskoványi Márton. Második Ulászló király ezt, tette Erdélyben gyula-fehérvári esperessé és kanonokká, a meghalt Dékány Máté he-lyébe, Budán 1501. észt. költ. levele által.
Rozgony vagy Rozgonyi Rajnold. Negyedik Béla és ötödik Ist-ván királyok alatt vitézkedett. Az ő famíliája, Abauj vármegyében) a Tarcza vize mellett fekvő, Rozgon vagy Rozgony nevű falutól vette
& maga nevét. Amely 1270. eszi' költ levelével, ötödik István király, síinek a Rajnoldnak ajándékozza Abauj, Szabolcs és Zemplén várme-gyékben azon,jószágokat, melyeket ott azelőtt Ratisló bírt vala, ab-Üan üyea érdemeit hozza elő Rajnoldnak: hogy mikor, még ístván üiály Stájerországi herczeg volna, már akkoris neki minden hadako-sápfúban,, melyeket Német, Karinthia és Csehországokban Viselt, min-iílnütt jetenvolt Ríynoíd, és magát vitézül viselte. Azután, fhogy,í262.
^zt litván erdélyi herczeggé lett, akkor is hűséges^ volt'. ístvánhözt
^BiöAt annak sqregéyel, s maga embereivel GörÖ^ors^ l>ú&tásöi, io^nan gzóp gyjzelftmmel jött vissza. Öi ízben járt á. ioljg^rörsiigf tjadakra is, kétszer ugyan magárai Istvánnál,,háromszor pedig' aíinaV
m
báróival, és mind az öte&Ör megkülönböztette magát mások felett. Mikor István a maga édes atyja ellen hadakozott Ilsvaszegnél, (ma Isasztg) a Duna körül, ott is nagy vitézséget mutatott Rajnold, és az látván szemei láttára, az ellenséges tábor íővezérjét Henriket, lándzsájával lováról le-taszította s elfogta, amikor maga Rajnáid ie a bal szeménél nagy se*
bet kapott Ebben a levélben szabolcsj íőispánynak, maga fóíovász*
mesterének, és a maga fia László herczeg főtálnokjának nevezi István Rajnoldot.
Rozgony LássM. A közelebb irt Rajnoldnak fia. Klára nevű leá-nyán kivül, akit Oltományi Csamaznoz adott férjhez, János, Péte^, és Miklós nevű fiákat hagyott, kik három ágat formáltak a RozgjO*
ny famíliában, azért külön czikkelyt is érdemelnek.
Rozgony János. László fia. Ennek a Jánosnak fia:
Rozgony LáfigJó. Első Lajos királyt elkísérte a nápolyi hadra, ahol miképen viselte magát, onnan gondolhatni, hogy ott Aversa vára alatt költ királyi levelében, Lajos & neki s famíliájának, jus-gladü-t adott 1350. észt. Három fia maradt* úgymint:
Rozgony tavaid, Ló'rincz és János. Ezek mind a hárman jer len voltak 1396. észt. Zsigmond királyival a nagy-flikapolyi szerencsét*
len hadban, és ugyanott ő mellette mind a hárman, vitézül elesvén, s magok után semmi magzatot nem nagyvas, ő bennök a János ágának vége szakadt
Roegouy Péter. László fia, Rajnold u«pk4ja, 1334. észt. virág*
zott Lőrinci nevű fiától, János és Sebestyén nevű unokái maradtak, Jánosról következik valami:
.-R»zgoay János, Péternek Lörincztől való egyik unokája. Ez a János azokkal 'tartott, akik Zsigmond királyt fogságra tették, és akik azután Nápolyi Lászlót akarták ö helyébe behozni királynak, De az*
után, minthogy mind ez a János, mind a többi fyagonyak magok miét megváltoztatták, és -Zsigmondnak jó szolgálatokat tettejc, Zsig*
jnemd is mind Jánosnak, mind a többi Reggwyifkkpak, alfik o vale egy Utón futhattak,. 1410. észt. költ levele által bocsánatot adott Az ő szolgáltok -ebből állott, hogy Eger várat, Ludan Tainást<^ el-venoi segítettek; Bártfát a lengyelektől négyszáz lovasaikkai visszavet-ték ; Bosnyákftrszágban. Zsigmondot m odavaló pártosoktól megszaba-ditöttók, akik őt ott el akarták fogná; mind a törtkök, mind másqk ellen, magok pénzén hflaégeeen hadakoztak s a t. így. aztán Jáao*
olyan kedvességben volt Zsigmond király előtt, hogy az őt szepesi ffóspáayból B k«#it4nyb61, kincsiwrtóságra, tárnoknwstiBrségre, s utol-jára erdélyi vajdaságra is emelte, de amely hivatalitól 145$. észt.
IH. 8
ni
öregsége miatt Önkényt bticsát vett. Azt sem tudhatni mikor balt meg, és hogy feleségétől, Tarczay Apollóniától hagyott-e, vagy sem ? valami örököst. Lásd Ziular Benedek.
Rojegony Miklós. Lászlónak fia, a törzsök Bajnoldnak unokája.
Szinnyei Merse Annától három fiút hagyott, Simont, Lászlót és Ist-vánt, Simonról és Lászlóról mindjárt lesz szó, Istvánról pedig minden irás és könyv hallgat.
Rozgony Simon és László. Mindketten Miklós fiai, első Lajos és Zsigmond alatt éltek. Abban a levélben, melyet ezek a testvérek Zsigmondtól nyertek, arról dicsérte ókét a király, hogy első Lajos idejében Olaszországban Tarvis (Treviso) városa ostromlásában magokat különös hűséggel s bátorsággal viselték, és ott sok sebet kaptak, amely úgy látszik 1357. észt történhetett. ~
Ami különösen Simont illeti, 6 Zsigmond mellett is sok hada-kozásban hűségesen szolgált. Nevezetesen mikor 1383. észt a lengye-lek Szemovitot a tnaszovi herczeget akarnák magok királyának vá-lasztani, és hogy Zsigmond ezt meggátolhassa, tizenkétezer magyarral a maszovi herczegségbe beütött; ott volt a többi magyarok közt Si-mon is, és akkor ismét nagy sebet kapott, egy várnak ostromlása közben. Ott volt a nagy-nikápolyi szerencsétlen hadban is 1396. észt., és hogy életét minden szükség s haszontétel nélkül el ne vesztegesse, jobbnak ítélte az ellenségnek hátat fordítani. A morva márkio Pro-kop, egy Nagyvár nevű várat elvett volt Zsigmondtól, melyet mikor vissza akarna Zsigmond venni, annak ostromlása közben ismét olyan ve-szedelmes sebet kapott, hogy amiatt sok ideig betegeskedett, és élete megmaradása igen kétséges volt. Nemcsak vitézségével, hanem ékesen szólásával is szép hirt szerzett magának. Nevezetesem nagy hasznot tett azzal 1408. észt. Eger váránál, melynek a pártos Lucián Tamás-tól, vagy inkább annak kapitányáTamás-tól, Debrő IstvántóL való visszavéte-lét bizta vala a király ő reá. Csak négyszáz lovassal kellett neki a vár elleír menni, abban pedig sokkal nagyobb volt az ellentálló erd.
Szép szóval fogott tehát a dologhoz, melylyel a várbeli katonáknak Bíivöfket annyira megtudta venni, hogy azok mind magokat, mind a
•lírai önkényt a király kegyelmébe ajánlanák, Debrónek pedig Erdélybe kfcffo szaladni. Mindezért, mind más érdemeiért' Zsigmond, nemcsak omágbánfeággal, hanem jószágokkal is megajándékozta. Dobó Hedvi-get 1414. észt. hagyta özvegyen, kitől három fia maradt, úgymint: a püspök Simon, István és György. Ami Lászlót illeti, neki csak két fia, Péter püspök *és» István ért emberkort, kik már most következnek.
B*qp>iry Péter. László fia, demesi prépost, veszprémi kanonok,
Digitized by
feáhetcttat iletáte, iftg? totftéjárft *«&
veszprémi püspöknek választatott 1417. eszL.Már é 4 k ^ t v e p p p
<5ta tiree voik a pispflki szék, 4s a püsnfk^get.a p&fe*k egy $i*nda nevű követe igazgatta; mást pedig. w « l ee a.Braada ZsigDKpxdáa}
a koöBtaneziai (kostaiczi) gyűlésre járt* a vess^nai k^weokok-kaptak az alkalmatosságékoii ,és osuk magok fejétől vá\a*£to$ták Itytejrt ptkaftk. Neheaen szívelte est Zaignxoad király f aa^ica, .^ogy gonyra reáirt Kooetaioriából, hogj a yála#ást fii w fpgMf^
püspökséget fel n* vallania; miodasaltal pind. familjájft, műid maga asemályes éd^mei, a^nra birták, ke?e> xd6 múlva,a k i á ^ aa o viteaftUfl& helyb^bagyta, A»tán mindakkor nagy
TOlt Péter a király előtt 1425. eott királyi levelét ajdta mkJL mond afelől, kogy a vaaa#rémi püspökök jusa ^Bg7«n ű^deö üfilyuékat megkofoaítiai, e> a*oa seolgálaijokért^e^teQdőq^öt
márkát 1 akar a- győri JMrmiaezadfol, akar- iná>miia.i> juJWwflJ .fel-venni. UgymaMt» esztendőben Bgerlw ^ött püspökaek, ott egy 4 $ ságot állított fel,, és a nagy tewploi»lw» egjr i ^ ^ p l i ^ t xa^pztatott 1429. eszi Miodetéri, mind pedig a ttoftftk éa ^ ^ k ^ t j b t faasm» facadMásiéxt, Sólymos^ Xieatpataka-és
«aki akisály l49Q«.ei«l: A«aely levelet Sárp
ftiirási irtr hogy a gabonajie£u déatAái »eki kal^jéJr be, ország-neki a»órt rendelt, hogy a buazitók eüe^ ann^l
mág m a ^ nwgfaxv . ,. .
B M * 0 9 * ItoéJt W^zlóna, Páter
te 4)^a íeiabb irt Jáomsajl e^yttt* 4iM^ #gy#t Zwgm«»d. királyi Xo^ágpa
U*z\& akarták kiráijaak JioaO. De vaió bMgét * * teUév«l
Í0 4t 1410, psz.t) ^áafflfltf egyAtV.kegyelniálie POer pdspékktl .együtt jelen.. y<dt
M t , mik* aat ,Zaiginoftá kúrálj a U 3 8 , esz^Ő yoU ott a fővezér * >
volt goj^ja, én azwl a vár
abfa alól se^gétr visüzaJH^oi. Mi^r jaá* a a. Dnaán Zs^gpumd általB2álli^tta» a^ker eredte^
utáaa « t^rOkők) a fe4
Isttán &t, kötónife vitózeéggel &«in dtaJmaiU e> Jiajóra 8*
ilt
fttttffe torna. A HrtÖy életének Hy kftséges ftalnaiása kötbeo, ke*
vésW, hogy a maga éleiét István el nem vesztette* Ugyanis műén az eHanbdt Zaigtntndot a hajósa vinné, maga a Dunába esett, és tetet* 61 igen nehezen kaphatlak ki a vizbél.
Nagy kedvességben volt Borbáfta királyié előtt U. Az ajáróó*
Inda neki azt a hatvan ezer, arany forintot 1431. eszi, melyeken é a maga leijétől Aigmondtól Dife-tiyftrt, FéWést és Dedest, Beroo*
Vámtgyéfcefl magénak elzálogosította vala. Albert király és annak fe*
tesége Ertséfcet 1499. észt. Tata, Vittian, Gesztosés Eüegrár varait, efei UvtÜ Gerencsér nevft fálnt neki zálegba vetették kilenoz eztr arany fo-rinttá*, mely j&nágek iránt, az 6 fia János 145& esafc egy aj levelit nyert Mátyás királytól, hogy 6 azokat mindaddig bírhatja azitan is, mig vagy maga Mátyás, vagy az d utána feeniö királyok, a kileaeav
«eer forintot ki nem fisetendik. Ennek ftleaáge volt az a dwék m»-gyar amazon^ Saent-Oyérgyi Czeczilia, kától amár emUtett Jánoson ki-v*f fetrán, Lőrinez, Rajnád éi Osvald nevfl fiai matadtak.
mngmy M U M . A felet* leírt Simonnak Boby Hedv%t61 vajé fia..Esztergomi kanonok* flffibeni prépost, azután veszprémi, utoljám egri pftjpök. Még veszprémi p8spfik volt 1437. eszi, amidta- kéráésbé j9tt 6 kfizftste és áz esztergomi érsek közt, melyiknek jpsa és k#U-fcssége legyen Erzsébetet, az Albert király feleségét megkoronázza f TevüKbi igazrtásig és erre ai egy teetjr«, akkor áltatagedie neká az ének Paloczy György á koronázást, oly«n feltétel alatt, hogy a kocö*
nézés után, ha t5M» és viégesabB jósait bizenyitfcatja > Smeb mint é, aMmr attái áIksi5Mi%eB k>^yen 4 veszprémi ptspOkftk jnsa a ki-Tálynék koronázása; ha peiiig as érnek hozhat Ú6 er5sebh bizonysa*
golnt, a veszpréni pte^fcék többé kertesbe se hozzák as érsekek jtsát Bit^a Simont MléOMe Albert 1489. eszi máj. 24. ü»»á»
Lublyéba, 9feéoby Dienestel, az egri pAspökkel, Perényi Jánossal 4B i Gáspárral, hogy étt a lengyel követekkel a békesség dolgá-D, de azt akkor végrehajtani nem lehetett, és ftkdahét itoen Mvé keretek azt végezték, hogy maga a két király szeszély BBefést beszéljen artél. De ae is elmaraét, meri Albert még ngysnasjM tszteae^ben meglmtt, ée meghalt Palöezy György is, az tMtergomi érsek.
Ketten voltak,- akik a Palfcgy Ares helyére vágytak, agyaúnt Széehy IMeús, az egri püspök és Bozgony- Sinwn. Az Albert öm»
gye, Etoébet királyné, Széchy IMenesnek kedvezett^ és azt mondatta:
hogy mig ngy*n 6 vnlkoéfk MagyaTonsás/en, adéig aoba lozgony 8ütton érsejr nem ksz> ttt Bozgosy meghallván, azt Mondotta reá:
hegy mig; 3 el, soha addig Erzsébet nem fog uralkodni. Mindketten
Digitized by
U 7