nevű viz mellett épült volt, és abban Theodorikot tette püspökké, ügy tartják, hogy ez a püspökség először az ötödik században állott fel, és nemcsak Oláh, hanem Erdélyországba is kihatott a székelyek és szászok földére. A vallás mellett tett sok jó szolgálatiért, kilen-ozedik Gergely pápa Róbertet, hozzá küldött levelében, igen megdi-csérte, és az érsekségnek minden régi jussit az ő kezei közt újra megerősítette 1231. észt.
Az időtájban igen elhatalmasodtak, és erőt vettek volt az or-szágban az ismaeliták, vagy más névvel szaraczénusok vagy szerecse-nek, akik török valláson voltak, és a zsidók, úgyhogy a kövér hiva-talok s tisztségek, a királyi kamara, a pénzverőházak, sőaknák, és egyéb efelék az ő kezeiknél voltak. Különben is mivel a kereskedést mindenütt ők űzték, igen meggazdagodtak, és- az uzsorázás által sok keresztyént elnyomtak s magok szolgáivá tettek. Az ismaeliták ke-resztyén asszonyokat vettek feleségfii, és azokat a keke-resztyén vallástól elidegenítették, az elszegényedett keresztyéneknek gyermekeikét pénzen megvették, és azokat a magok vallásában nevelték. A magok keresz-tyén szolgáiknak gyermekeiket megkereezteltetni nem engedték stb. Ezen-kívül a palatínus Hederváry Dienes, és más világi urak, a papságot némely jusaiiól, sőt jószágaitól is és jövedelmeitől fosztogatni kezdették.
Mind etek miltelyt (felébe mentei; az akkori pápának küenczedik Gergely-nek, mindjárt levelet irt RóbertGergely-nek, hogy Andrást mind ezen hibák-nak- orvoslásait serkentse, ha pedig András abban restelkedni találna, tehát aa.egész országban az isteni tiszteletet szakasztassa félbe; akik pedig okai a király udvarában az eféle rendetlenségeknek, azokat ae eklézsia kebeléből zárja ki lüithogy keveset fogott Andráson a pápa intése, Köbért magát a pápa parancsolatjához tartotta, és az 1232. esztendőnek végén az egész országbán lévő papságnak irt, hogy mivel sok sürgetés után is, sem az ismaeliták dolga nem igazittatott el, sem á papság sérelmei nem orvosoltattak; tehát a templomokat mindenfelé zárják be., isteni tiszteletet még a király udvarában se tartsanak, sakramentomokat ne szolgáltassanak, azt kávévén, hogy a kisdedeket megkeresztelhetik, a haldoklóknak az űr testét és az utolsó keneteiét feladhatják, de csak ugyan senkit el nem temethetnek. Vol-tak ugyan némelyek, akik ezen büntetés alól ki volVol-tak véve, de azok-nak is meg volt parancsolva, hogy mikor az isteni tiszteletre egybe*
gyűlnek, ne harangozzanak, az ajtókat bezárják, és másokat magok közöl kirekesszenek. Maga András Iránt pedig semmi különös végezést Botot, várakozván az ő megjobbulása iránt Értésére esvén
108
Andrásnak, micsoda gyümölcse lett az ő restelkedésének ás halogatá-sának, a következett 1233. észt. egy belső megilletődéssel teljes te*
Telet küldött a pápának, melyben élöezör is fiúi szeretetének édességét, és lábainak csókolását ajánlja ő neki. Azután előbeazóli, hogy ő a fejedelmek közt, a római anyaszentegyház iránt való szeretetben soha hátul nem maradt, sőt isten segedelme által annak határait szüntelen terjeszteni igyekezett, mindazáltal, mikor azon sz. anyának szereteté-hez és kegyelmészereteté-hez mások felett számot tartana, épen ellenkező jutal-mat vészen; olyan vétkeken kell neki keseregni, melyeket ő soha se próbált cselekedni; és olyan fájdalmakat kell szenvedni, amilyeneket soha többször nem tapasztalt. Továbbá panaszolja, hogy mikor a négy*
yen napi böjtnek elején, mind maga, mind az országnak több lakosai templomba akarnának menni, Róbert a pápa nevével mindnyájokai megtiltotta, sőt némely belsőbb embereit, mint a palatínust s máso-kat, az eklésiából kirekesztette. Nem fejezheti ki, micsoda szómortiség érte őt, mikor látta, hogy mind neki, mind az ország lakosinak, az anyaszentegyház mézzel folyó emlőitől, mint elfajult, nemtelen és hit*
vány fiáknak ki kell rekedni, és neki a világnak többi fejedelmei előtt gyalázatos vázzá lenni; mely szomorúság annál kegyetlenebből sebheti az ő szivének belső részeit, mennél kevesebbé tette ő magát arra ér-demessé. Ámbár pedig ő arra a kemény, és nem érdemlett senten-cziára figyelni sem tartozott volna, mindazáltal azt szelíd egyfigyflség-gel tűrte, és a maga fiát Bélát, az ország nagyjaival, három izben is elküldötte Róberthez, de mégis nehezen tudta tőle kinyerni, hogy egy-néhány napig istenitiszteletnek gyakorlását engedjen. Ezt a levelet a palatínusnak, a győri főispány Simonnak, és a hospitalariusok nagy mesterének Rembaldnak kezökbe adta András, hogy vigyék Rómába, és annak végére azt irta, hogy ezeknek ngy hidjen a pápa, mintha magával Andrással beszélné, és velők ugy végezzen ezen dologban.
Mit felelt a pápa ezen követek által Andrásnak, az még eddig setét*
9égben maradt, hanem még azon esztendőben, egy Jakab névü kardi-nált Magyarországra küldött, hogy minden rendetlenségeket hozzoa helyre. Ezen kardinál előtt eskuvéssel kötelezte magát András arra, hogy aj$ ismaelitákat és zsidókat, minden közönséges hivataloktól el fogja rekeszteni; mindén eddig gyakorlott törvénytelenségeiket meg íogja zabolázni; és velők valami jelt, vagy czimert viseltet, mely által meg lehessen őket a keresztyénektől ismerni s különböztetni. A pap*
ságnak jusait s jövedelmeit is visszaigérte, és így az eUézsiai fenyíték alól ezúttal mindenek felszabadultak.
Mind a harmadszori házasság, mind a hadi #m4, jniad a máfok
Digitized by
tanácsa, felrébb vonták az András elméjét, mintsem ő azt egyenesen a tett ígéreteknek teljesítésükre függeszthette volna; azértis a pápa 1234. észt. a bosnyákországi püspökre bízta, hogy Andrásnak adja hí-rül, hogy mivel szavának s esküvésének nem állott, mind maga mind az ország, a minapi egyezés szerént, ismét ekklésiai fenyíték alá esett.
De már ekkor Róbert teljes erővel ellenállott, hogy a pápának ezen akaratja, valahol az országban kihirdettessék, melylyel azt nyerte, hogy a pápa neki egy feddodző levelet küldött, melyben őt négy hónap alatt maga eleibe idézi, és azt hányja szemére, hogy ő az evangéliomi gazdának szőllőjébe már régen küldetett ki, és abban kilencz óráig dicséretesen is munkálódott; de tizenegy órakor is ugy kellett volna magát viselni, ha jutalmat akar venni, és ha ifjabb korában olyan hasznos élőfa volt, mely jó gyümölcsöket hozott, életének estvéjén még jobbakat kell vala teremni. Finis non pugna coronat. s a t. Megjelent Róbert a pápa előtt, és magát, amint lehetett, igazította volna, de a pápa az ő mentségivei meg nem elégedett; mindazáltal őt 12$ő.
észt. hozzá küldött levelében, minden büntetés alól, melyet érdemlett volna, felszabadította. Ugyanakkor irt a pápa Andrásnak is, és arra kérte, hogy akik másod ízben keményebben akartak vele bánni, mint Róbert, azoknak engedjen meg. Zsémbes öregnek kellett lenni ennek a Róbertnek, mert a közelebb emiitett esztendőben, az aradi prépostot az eklézsiából azért rekesztette ki, hogy azt maga hatalma és igazga-tása alá akarta Róbert hajtani, ámbár soha azelőtt ott nem volt, és a prépost ezen az okon azt ellenzetté, és a pápára apellált. A pápa igazat tett köztök, és a prépostot az átok alól felszabadította, mig a dolgot jobban megvizsgáltatná, ötödik Isvánt, negyedik Béla fiát, Ró-bert keresztelte meg 1239. észt., és ugyanazon esztendőben halt meg.
Rof. Lásd Rua.
Bogén (Rogerius). Olaszországból Apuliából származott, és igy hibáztak, akik eddig őt magyarnak írták. Először váradi kanonok, azután spalatrói érsek lett, negyedik Béla király idejében. Minekelőtte Magyarországra szakadt volna, Rómában sok ideig lakott Toletán Já- . nos kardinál mellett káplán képen; aki őt holmi ekklésiai dolgokban sok ízben küldözte Magyarországra, éa itt a lakást megszeretvén, vá-radi káptalaítbeli kanonok lett. Nem csak látta, hanem érzette és szenvedte is ő a tatároknak kegyetlenkedéseiket, melyeket azok 1241.
és azután való* esztendőben követtek el az országban. Mikor Kádáa, vagy Kajdán, á tatárok egyik nevezetes vezére Váradot megszállottá,, benne volt a •árosban Boger is, dt valami nyilast találván, magát az erdőre vette, és ott lappangott. A várd* csakhamar a
tata-no
rok keiére került, akik abban mind a lakosokat, mind a másunnafl odaszaladt sok népet, minden különbség nélkül levágták. Azután a Tárat is kemény ellentállás után megvették, ott a káptalan templomába mint hogy be nem mehettek, azt meggynjtották, melyben sok oda rekesz-kedett ember odaégett. A többi templomokban a tömjénezőket, ke-reszteket, arany és ezüst szent edényeket, lábaikkal tapodták, a fehér-népeken ugyanott, először erőszakot tettek, azután megölték. Éjszakán-ként behajtotta Bogért, az elpusztult és elégetett városba az éhség, és a holttestek közt kereste élelmét, ami ott maradt.' Magok közt a gyarok közt is találkoztak abban az időben olyan gonoszok, akik ma-gokat a tatárokhoz adták, és velők együtt öltek, vágtak, pusztítottak, legalább Boger azt irja, hogy ő egy ilyen tatárrá lett magyarhoz sze-gődött szolgának, aki nagy kegyelemnek tartotta azt, hogy őt magá-hoz fogadta. Közel másfél esztendeig szenvedett Boger a tatárok közt, mikor aztán azok reávették magokat, hogy az országot ide hagyják, melyben már különben is semmi pusztítani valót nem kaptak, és hazafelé indultak. Vitték magokkal Bogért is, és már Moldvaországban jártak, mikor Boger egy erdőben tettetvén, hogy félrevaló dolgára megyén, az útról kitért, és égy inasával együtt a sűrűben utat vesztett, és szerencsésen elszökött. Az inassal magára ágakat és faleveleket há-nyatott, és az alatt lappangottak két egész nap, minden ital és étel nélkül, úgy hogy fejőket sem merték felemelni, mivel a tatárok fel 8 alá szüntelen lovagoltak körülöttük, akik a szökevény magyarokat keresték s kiáltozták. Egyszer valami kis tágulást kapván, négy kéc-láb nagy félve közelebb mász az inashoz, aki hozzá távolka feküdt, azt magához hívja, és mikor egymásnak éhségekről s egyéb nyomorúsá-gokról panaszkodnának, egy ember bökken reájok,. akitől ők szinte úgy megrettentek először, mint az őtőlök, de mivel mind hárman egy járatbeli emberek voltak, összeszővetkeztek, és egy társaságban haza felé indultak. Utjokban az elpusztult kertekben kereskedtek, és ha egy vagy két veres, vagy foghagymát találhatott Boger, már az ugyan válogatott, és ritka csemegének tetszett; a két társa pedig mályvával és gyöke*
rekkel élt. Nyolczad napra nagy nehezen Gyulafehérvárra verekedtek, de ott egyebet nem találtak embercsontoknál és koponyáknál, a templo-moknak s palotáknak puszta falainál és düledékinél, melyek vérrel vol-tak befestve. Azután egy nagy kősziklát találvol-tak, melynek tetejére sok em-ber vonta fel magát a tatárok elől. Ezek mikor megtudták honnan jő Boger, nagy öröm sirassál fogadták őt, és olyan kenyérrel kínálták, mely tisztből és apróra tört cser s tölgyfa kéregből volt sütve; de siet irja maga Bóger, hogy akkor neki jaz a ke nyír sokkal jobb
izü-Digitized by
111