egyez-tek meg, hogy küldjenek Bécsbe Szapolyayhoz követséget, és akit 6 fog királynak javasolni, minden további versengés nélkül azé legyen a korona. Talán csak Beatrix kedvéért voksolt Szapolyay Ulászlóra, a kin aztán a magyarok is nagy részént megnyugodtak, és hívására kö-veteiket elküldótték. Elment a többiekkel együtt Szapolyay is Ulász-lóhoz, de agy látszik visszajövet Bécsben maradt, legalább Bonfin nem említi Őt azok közt, akik a koronázáson megjelentek. Valósággal nagy szükség is lett volna Bécsben az ő jelenlétére, ha neki, annak tovább való ótalmazására elegendő ereje, s maga meghatározottsága lett volna.
Ugyanis Maximilián, a Fridrik császár fia, mihelyt meghallotta Má-tyás király halálát, mindenfelől katonákat gyűjtött, hogy a magya-roktól mind Bécset, mind egész Ausztriát azokkal vissza vegye, sőt egész Magyarországot is elfoglalja. Jól tudták Maiimiliánnak ezen szándékát mind a bécsiek, mind a többi németek, nem is tit-kolhatták a magok nemzetökbeli uralkodóhoz vonzó hajlandóságokat, noha a magyar uralkodás semmi méltó, vagy méltatlan panaszra ne-kik okot nem adott. Észrevévén Szapolyay a bécsieknek a magyarok-tól való idegenségét, magához hivatta a bécsi birót Ibermann* Jánost és az egész tanácsot, és annak háládatlanságát keményen szemére hányta s fenyegette. Azután lóháton, fegyveresen a várba ment, az ott lévő négyszáz emberből álló magyar őrizetnek hópénzét kifizette, azt a várnak serény Őrzésére intette, nem sokára érkezendő segítséggel biztatta, azután a Dunán hajóra ült, és Budára leindult, ahová már egész háza népét előre elküldötte vala. Derekasan viselte magát a kis őrző sereg tíz napig; de mivel segítsége sehonnan Dem érkezett, magát kénytelen volt feladni september első napjaiban 1400. eszten-dőben, így aztán apródonként mind Bécs, mind egész Ausztria köny-nyen kivonta magát a magyar hatalom alól, mind Szapolyaynak, mind a többi főrendeknek tunyasága miatt.
Ugyanis hogy 1491. észt. Ulászló Kassa felé ment, a maga öcscse Albert ellen, aki Lengyelországból ütött vala be; egy jó ftlkft lovassággal és gyalogsággal segítségére ment neki Szapolyay; akinek jövetelét mikor a király meghallotta volna, két mértftldig eleibe ment neki. már messziről felsióval köszöntötte őt; mikor pedig közel ér-kezett hoezá, nem engedte őt lováról leszállani, hanem kezét meg-fogván, vele beszélgetett, azután bekísérte őt a táborba. Minekélőtte vérontásra került volna a dolog, Albert békességért könyörgött, melyre Ulászló örömest reáállott, jés annak Szapolyay is aláirta a maga ne-vét Kassa mellett. Innen Székesfehérvárhoz kellett menni Ulásalónak,
172
melyet Maximilián esászár elfoglalt vala. I<fc is elment Szapolyay, több mint háromezer emberből álló sereggel és hathatósan siettette a váróéban lévő németeknél magok feladását. Mivel pedig Albert is-mét berontott, Kassa környékén pusztított, s n többi préda közt két-ezer hordó bort onnan hazaküldött, soknak fenokét bevagdaltatta, so-kat pedig további szükségére megtartott; UláV/ló Szapolyayt küldötte 6 ellene. Szép szóval próbálta ő először Alberttel a békességet, de mi-vel arra nem hajlott, mi-vele megütközik, és egy vakmerő ellentállás után, táborát szaladásra kényszeríti. Maga Albert húsz lovassal ma-radt, és azokkal Eperjesre vonta be magát. Utánament oda neki Sza-polyay, és onnan olyan feltétel alatt engedett neki szabad hazamene-telt, ha Sárost, Szebent, Eperjest s a t. visszaadja, és soha többé a magyaroknak nem alkalmatlankodik; azután a szepesi várban gazda-gon megvendégelte Albertet, és békével hónába bocsátotta; azoknak pedig, akik eddig Alberthez ragaszkodtak volt az országban, grácziát hirdetett. Ez az érdeme kétség kivfll sokat tett arra, hogy ő 1402.
észt. palatínusnak tétessék, a budai diétán; amikor egyszersmind 5 neki, héteser és nyolczszáz forint fizetés rendeltetett esztendőnként, egyrész-ről ugyan a palatiuusságért, másrészegyrész-ről pedig Sáros és Visegrád váraira, és a koronára való gondviseléséért. Ezen summából kétezer forint, nem kész pénzül, hanem sóul fizettetett, melyért mely sokra ment a só, onnan könnyfl felvetni, hogy abban az időben egy mássá só, négy garason felül nem költ. Ezután két esztendővel Lőcsére hitta Ulászló Albertet, a maga őcscsét. aki már akkor lengyel király volt, hogy ott vele a magya-rok és lengyelek közt fenforgó némely dolgokról végezzen. Mikor Uláizló Lőcsére utazott, mindenütt nagy szívességgel fogadta őt Sza-polyay a maga jószágaiban és. városaiban. Azután Lőcsére kétszáz hordó bort, sokféle halakat, ökröket, borjukat, és minden élelemre va-Mt küldött ő utána. A vele lévő pap uraknak is száz hordó bort ajándékozott, maga is kevés idő múlva oda elment. A sok esőzések miatt nem jöhetett el Albert épen a rendelt időre, mikor pedig már kteelgett Lőcséhez, Szapolyay az Ulászló engedőimével onnan elment, ugy gondolkodván, hogy Albert ő vele, mint nem régi viaskodó tár-sával, nem örömest mulatna egy várónak kőfalai közt Áronban mi-vel olyan dolgok adták elő magokat, melyeket palatínus nélkil nem lehetett igazítani, közönséges megegyezésből hittak magokhoz a ki-rályok Szapolyayt, de ő nem akart először menni, Albert menedék-foreto nélkül; mindMéltal mind a két királynak erős fogadására utol-jára oda visszament és minden kétséges dolgokban őt tette a két ki-kfttbiirónak. Nagy vigassággal töltötték ezek a testvér királyok
Digitized by
17$
ezt a magpk összejövetelét. A velők lévők játékokkal & bajviváiok-kal mulattatták őket, akiktol pedig nemesebb virtus nem tölt, gaz-dagságukkal negédeakedtek, és a pompát drága ruhájokkal fényesitet-ték. A többek közt egy lengyel ur egy olyan ruhában fitogtatta ma-gát egyszer, mely drágp gyöngyökkel nem annyira kirakva, mint meg-terhelve volt. Szapolyay ezt arra magyarázta, mintha a lengyel ő rajta akarna kifogni, holott az ö öltözetét is becsülték háromezer aranyra; elő vészen hát egy olyan drága követ, melynek látása a lengyelt annyira megigézte, hogy amint Bonfin irja, ruháját szégyen-létében mindjárt levetette, és azt Lőcsén többé léi sem öltötte. Ott volt akkor Lőcsén Zsigmond is, az Ulászló kisebb öcscse* aki idővel lengyel kiráJylyá lett, és 1512. észt. a Szapolyay árváját, Borbálát vette el. Valami kalandozó lengyelek ütöttek volt be 1496. észt. az országba, ezeknek kiirtását is Szapolyayra bízta Ulászló, melyben ő nagy haszonnal el is járt. Azután három esztendővel meghalt Pápán.
Két felesége volt, első a Homonnay Simon leányji, akitől Margit és Veronika leányi lettek. Második Hedvig, a tesseni herczeg leánya, kitől maradtak János, György, Magdolna és Borbála. Bonfin azt be-széli, hogy a Szapolyay István palatinusságában és az ő gondviselése és vigyázása alatt lévő váróéban Nagy-Szombatban, 1494. észt. a zsi-dók egy keresztyén ifjat megfojtottak, annak erét megnyitották, vérét részszerént kiszopták, részszerént megtartották mások számára. A go-noszság kitudatott, és akik abban részesek voltak, azokat Szapojyay István a piaczon megégette. Azok közöl az öregebbeket először tor-tura alá fogatta Szapolyay, és azok azt vallották, hogy Ők azt négy okon cselekedtek., először mert eleiktől ugy hallották, hogy a ke-resztyén vér leghamarabb elállitja a körülmetszett kisdednek vérét;
másodszor, hogy akinek ők azt ételben beadják, azt a magok szerete-tére felindithatják; harmadszor hogy mivel ő kőzöttők a férfiak is szenvedik a havi tisztulást, a keresztyén vér nagy orvosság mind a férfiaknak mind az asszonyoknak azon állapotjokban; negyedszer mert valahol a világon mindennap kell a zsidóknak keresztyén vért az Is-tennek áldozni; és akkor nap a nagy-szombati zsidókra került volt az áldozat sora. Helyes és méltó vád volt-e ez a zsidók ellen, és amit vallottak az Ő öregeik, azt nem csupán csak a kinok tekerték-e ki belölök? itt nincs helye meghatározni. A bizonyos, hogy akkor min-den zsidókat kivertek Xagy-Szombatból, és ők onnan közel háromszáz esztendeig tartott számkivetést szenvedtek, t. i. néhai Mária Therezia haláláig; a Jerusálem és Jerikó utczákban íiagyván ott fel magok
em-m
lékezetéi Ami pedig Szapolyayt illeti, az ő teste Szepesen temette-tett el, ahol e volt egyik epitáfiuma:
Qui duxit sine honore suos inglorius annos, lile sibi mortem sentiat esse g r a v n Ast .ego qni fastos implevi ingentibusactis
Quive Palatineo culmine clarus, erarn Laetus eo, quo fas animas virtute superbas
Scandere: magnanimos quo decet ire viros Nam licet hic Stephani jaceat sub marmore virtus
Attamen Hungarico clara sub axe viget 1499.
Bizonytalan kicsoda költötte azt a hamis hirt, hogy Mátyás ki-rályt ő ölte volna meg Bécsben, melynek elhivésében sokan annál-fogva is megerősödtek, hogy az ő fiánál, Szapolyay Jánosnál, Mátyás királynak sok arany és ezüst edényeit látták, melyeken hollóczimer volt, mintha ugyanazok szebb úton-módon is nem kerülhettek volna ő hozzá. Ezt hitte és irta Forgách Ferencz püspök is a maga histó-riájában, sőt Báthori Istvánt is társul adja Szapolyay mellé a gonosz-ságban. Azt is irja, hogy Szapolyay mindössze hetvenkét várat bírt Magyarországban és Illyriában.
Szapolyay Borbála* A közelebb leírt István palatínus leánya, Zsigmond lengyel király felesége 1512. esztendőtol fogva. Maga Ulászló magyar király komendálta, ezt a jó erkölcseiről és kegyességéről hires magyar dámát, a maga testvéröcscsének Zsigmond királynak. Lubráncz János, a posnani (poseni) püspök, némely más világi fiöemberekkel jött ő érette Trencsénbe, februárius elején, igen nagy hidegben indult el ezekkel a .menyasszony az emiitett esztendőben. Mind az édes anyja, mind a testvérje Szapolyay János, elkísérték őt nyolczszáz lovassal Krakóba. Lobsóvig jött ő elejőkbe Zsigmond, ott egy posztóval bete-rített mezőn várta, és ott a maga szekerébe vette Borbálát. Febr. S.
napján koronázta meg őt Krakóban, a Venczel templomában a gnes-nai (gnieznoi) érsek a királynéságra. Első gyermeke Hedvig, 1513.
észt. 25. mart. született. Ez idővel a brandenburgi márkióhoz, Joa-chimhoz ment férjhez. Amely nevezetes győzelmet az oroszoktól Orsa mellett nyertek a lengyelek 1514. észt., azt sokan a Borbála imád-ságinak és bőjtöléseinek tulajdonították. Második gyermeke Anna 1515.
észt. 2. jul. született, azalatt míg az ő férje Ulászlóval Bécsbe járt a császárhoz. Nem tartván meg a gyermekágyasoknak reguláját, soha egészen fel nem épült, hanem a szülés után három hónappal
nieg-Digitized by
175 halt. Csák nem asszonyi jajgatásokkal siratta őt Zsigmond, ki is az-után Sfortia Bónát, a majlandi herczeg leányát Tette el. Ettől szüle-tett Izabella, Szapolyay János király felesége.
Szapolyay János. Harminczhetedik magyar király 1526. eszi Nem egyeznek meg a*tfgi irók benne mikor született. Némelyek azt mesélik, hogy ő 1490. észt. lett volna a világra, és mikor az ő szü-letését Bécsben hirül adták volna az ő atyjának Szapolyay Istvánnak, akkor épen együtt volt Mátyás királyival, és Mátyás, aki az égi je-lekből való jövendöléshez értett, azt meghallván, mindjárt azt mon-dotta volna: Ma született Magyarországnak egy királya! De bizonyo-sabb és hihetőbb az, hogy ő 1487. esztendőben született Szepes vá-rában, ahol még talán ma is mutogatják a nyoszolyát, melyben őt Hedvig a világra hozta. írják azt is, hogy mikor Mátyás király ha-lála után azon vetélkednének a magyar főrendek, kit válasszanak ki-rálynak, Szapolyay István, ezt a maga, még akkor mintegy három esztendős fiát megölelte és jobb kezét feje felibe tartván, azt mon-dotta: Ha most — úgymond — ennyivel nagyobb volnál fiam, ma-gyar királyivá lennél. Ezt ha mondotta Szapolyay István, hihető, ak-kor mondotta, miak-kor egyedül az Ő Ítéletére bizták vala, ki legyen magyar király. Minekelőtte királyivá lett volna, Zemplén és sok más vármegyében főispán, erdélyi vajda és koronaőrző sok esztendeig volt.
Ifjúsága ellent nem állván, jelenvolt ő 1505; észt. a rákosmezei dié-tán, és ott mindjárt az országbirája után foglalt helyet. Azután való esztendőben Rozgony Istvánnal és másokkal Maximilián császár ellen indult, aki nagy dulást tett valá az országban, és ellene jó szeren-csével hadakozott. Mikor 1510. észt. Ulászló király Prágából haza Magyarországra szándékoznék, és Kreinsir várában Thnrzó Szaniszlőnál az olmüczi püspöknél megszállott volna, minthogy Magyarországon döghalál uralkodott, a püspök kérésére ott akarta hagyni Ulászló a maga két gyermekét, de amint Dubráv írja, Szapolyay János kétszáz lovassal oda neki eleibe ment, és azzal fenyegette őt, hogyha gyer-mekeit magával el nem hozza, nem fogják őt a magyarok Budára bebocsátani. E volt hát talán az oka, hogy maga is Ulászló haza nem jött, hanem a pestis elmúlását megvárta' 1511. észt., amikor aztán
haza érkezvén, Szapolyayt erdélyi vajdának tette. Azután két eszten-dővel a király akaratja és parancsolatja ellen, beütött a török földre, de bizonytalan merre járt. Amivel ő legérdemesebbé tette magát a hazáról, ez az, hogy a kurucz háborút, melyet Székely György tá-masztott vala, Ő csendesítette le 1514. észt. Maga a király is öt ren-delte volt ugyan ki ezen dologra, Bornemisza János tanácsából; de
JT6
minekelőtte ő a király pajeanesplftyát vette vola* ia, már
készölt a paraszt kvniczok ellen. A vaskapunál gyűltek é hotiá * Várday Ferencz katonái, é* a nemesek, nhol néba nafiján a nagy H«*
nyadi János a törököket megférte ,vala. Innen ment Temesvárhoz Bá-thori István szataditására és segítségére, akit jnár a kúrnogok nagyon megszorítottak vala, és ott verte meg azokat Azután Báuty Jakab és Sitkay által egésaen eloltotta ezt a veszedelmes bábocut.
Ezen győzelmének ragyogátét, pera kevéssé nomtfyositotta a kö-vetkezett 1515. észt. vallott vesztesége. Az a hir ütötte yala az ő fülét, hogy a törökök nagyobb részént iisiába általazállottak; ébu akart tehát az alkalmatossággal, és tizezered magával Belgrád 6B Szendrő közt, azt a Sarno* várat megszállja, melybe hajdan Hunyadi János Belgrád alól kergette vala Ifohammed török császárt, Konstan-tinápoly megvevőjét. Már annyira megrontotta volt Szapolyay a vár falait, hogy az abban lévők magok is kétségbe estiek annak megtart-.
hatása felől, mikor a szeudrői basa annak veszedelmét megtudta, és azt a csalárdságot gondolta, hogy némely ráczokat mint szökevénye-ket általküldött a Szapolyay táborába, és azt bizta reájok, hogy ott a szeodröi basa erejét igeu nagyítsák és szörnyitsék, melylyel a Sza-polyay ellen indul. Ezen hamis birre annyira megrettent ScaSza-polyay, hogy mindjárt vibszavonta volna Sarnó alól seregét, ha Paksy Mihály elleut nem állóit volna. Azoobao egy éjjel eljő a szendrői basa, és kevés számmal lévő gyalogságának kezébe gyújtott fáklyákat ad, haj-.
nal előtt kévetőéi a sánczokra rohan, melyen a Szapolyay ágyúi vol-.
lak. kiszegezve, azokat elfoglalja, és az egész magyar tábort szélyel-veri kicsiny erővel. Ulászló halála után annak fiát Lajost sokan gyen-géivén az igazgatásra, Szapolyayt gubernátornak akarták amellé adni, de reá nem mehettek, hanem tfbb fóemberekkel együtt 1518. eszi a bácei diéta tanácsosnak rendelte őt Lajos mellé. Hatszáz lovassal jelent veit meg 1519. észt. a rákosmezei diétán, ahol Báthori István ütötte el az ő kezéről a palatinusságot. Sokan görbe szemekkel néz--ték az ő nagy gazdagságát, tekintetét és hatalmát. E volt az oka,.
hogy némely urak összeszövetkeztek ő ellene, még pedig Budán a La-jos király megegyezésével, mely szövetségnek „Kalandos" nevet adtak.
Azonban lassanként eljött a megsirathatatlan 1526. esztendő, melyben naponként mind inkább-inkább hallott a töiók császárnak háromszáz ezered magával Magyarország felé való nyomakodása. Némelyek azt javas-lották a királynak, hogy Szapolyaynak és a havasfóldi vajdának paran-csolja meg, hogy az ország felé közelendő török tábort hátúból tá-madják meg; vagy pedig, minekutána az Ráczországból kitaJcarodü,
Digitized by
üssenek be Ráczországba. Sokaknak nem tetszeti ugyan ez • a tanács, mindazáltal, hogy azt Szalkay László érsek is helybehagyta, Batthyány Orbán által az izente a király Szapolyaynak, hogy amit legjobbnak itél, azt cselekedje, és ha azt tartja tanácsosabbnak, Ráczország felé induljon.
Azonban más esze jött Lajeamk, és minekelőtte Budáról 24.
juL kimozdnH volna, somlyói Báthorí Istvánt azzal a parancsolattal in-ditja Sxapolyayhoz, hogy már nem más felé, hanem egyenesen Tokára tartam a királyhoz. Eszerént nem tudta Steapolyay magát meghatá-rozni mi tévő legyen, annyival inkább, mert már egyszer, még Bat-thyány eWtt, izente volt már a király Horváth Gáspár által, hogy a királyhoz jöjjön, és azt a parancsolatját is visszavonta. Hogy tehát tudja magáit mihez tartani, Bácey Istvánt küldötte el a királyhoz, hogy azáltal megtudhassa a király utolsó szándékát. A király azt izente vissza, hogy minden haladék nélkül jöjjön a királyhoz Tolnára.
Még el sem jutott a király Mohácshoz, mikor visszaérkezett a követ Szapolyaytól, Azzal a kérelemmel, hogy Lajos addig meg ne ütközzék, míg ő el nem érkezik, mivel ő alkalmat aereggel fog segítségére jftii, aminthogy negyvenezer főből allé sereggel, amint lehetett, sietett is Tolnára; de mikor épen Szegednél járna az ő serege, a mohácsi fit*
közét megesett, és a király is elveszett. Elindult volt ugyan Soapo*
lyay Szegedről előre egynéhányad magával, hogyha az ő serege nem érkeznék it el az fitkfoet elftt, mag* legalább ott lenemen abban; de minekelőtte odaérkezett volna, a veszedelem megtörtént, melyet ő meg*
hallván, visszament Szegedre a magé táborához. BK időtói fogva meg kril vallani, hogy ő nem viselte ugy magát, mint illett volna egy er#& és bátoraivá* hazafihez. Ugyanis ámbár negyvenem fönek páran*
ctolt, mindazáltal a törökök pusztításainak legkisebb g£tot is lehel nem vetett, hanem azokat csak Szegedről nézte, noha más jtoiiv& ha*
gafiak is segítségüket neki ajánlanák. Mikor, aztán októberben Steulej-mán török császár Budát pusztán Önkésyf odahagyta, afckoi 8iaj*»
Ivay is Buda felé mozdult seregével egyfttt; de útjában más ewe jjHt ÓB Tokajba ment, ott a körül*belől lévő urakkal magát királynak vá-lasztatta, asntán Budát, Komáromot s a t. eUoglalta, és. minekutána Pehórváron a Mohácsnál elesett Lajos királyt 10. nov. eltemettette volna, ugyanott mindjárt másnap Pod&aniczky István püspökkel ma*
gát wegkoronáitatta. Ezen koronázás után két héttel, a pozsoni dié-tán eoaedi Báthori I#ván a palatínus, némely más urakkal Ferdinánd ausztriai bemeget, a& elesett Lajos király - testvérhugának Annának férjét, vákszták Szapoly^y ellenére onagyar királynak. Hogy est
Fran-UI 12
17*
gepán Kristóf meghallotta, azt javasolta Szapolyaynak, hogy Ferdi-nándot be ne Tárja az országba, hanem előzze meg; Ausztriát, Sti-riát dúlja fel, egynéhány várait foglalja el, hogy igy otthon is dolgot találván, ő reá ne jöhessen. Sokszor meg kellett idővel azt siratni Szapolyayuak, hogy ekkor ezt a tanácsot nem fogadta; de akkor azt felelte Frangepánnak: hogy ő keresztyén lévén, maga is keresztyén vérben mozsdani nem akar; az az Isten, aki flt ezen méltóságra emelte, ha akarja, kegyetlenkedés nélkül is megtarthatja őt abban; ha pedig nem akarja, legyen ő Felsége tetszése. Hogy meghallotta Ferdinánd-nak 1527. esst. 24. febr. cseh királyságra lett koronáztatását, mind-járt követeket küldött ahoz, kik által azon való örömét megbizonyi-totta, azonban a maga királyságát is jelentette. Nem jó kedvvel fo-gadta Ferdinánd az ő követeit, és azokat magától eligazította. Azon-ban a gyengébb eszközöket elővette Szapolyay, maga megfészkelésére Horvátországba, a dombrói diétára, elküldőtte azt a végzést, melyet ezelőtt huszonkét esztendővel a rákosmezei diétán 1505. észt. tett vala, melylyel azt nyerte, .hogy a tót- és horvátországi urak,. nagy részént ő hozzá hajlottak, főként Frangepán Kristóf és Erdődy Simon sza-vokra. Sokat tett az is az ő bátorítására, hogy az ausztriai háznak akkori halálos ellensége; a franczia király követjét küldötte ő hozzá Budára, ^s neki hónaponként harminczezer tallért Ígérvén, vele szö-vetséget kötött, melybe a pápa és a velenczések is oda voltak foglalva
gepán Kristóf meghallotta, azt javasolta Szapolyaynak, hogy Ferdi-nándot be ne Tárja az országba, hanem előzze meg; Ausztriát, Sti-riát dúlja fel, egynéhány várait foglalja el, hogy igy otthon is dolgot találván, ő reá ne jöhessen. Sokszor meg kellett idővel azt siratni Szapolyayuak, hogy ekkor ezt a tanácsot nem fogadta; de akkor azt felelte Frangepánnak: hogy ő keresztyén lévén, maga is keresztyén vérben mozsdani nem akar; az az Isten, aki flt ezen méltóságra emelte, ha akarja, kegyetlenkedés nélkül is megtarthatja őt abban; ha pedig nem akarja, legyen ő Felsége tetszése. Hogy meghallotta Ferdinánd-nak 1527. esst. 24. febr. cseh királyságra lett koronáztatását, mind-járt követeket küldött ahoz, kik által azon való örömét megbizonyi-totta, azonban a maga királyságát is jelentette. Nem jó kedvvel fo-gadta Ferdinánd az ő követeit, és azokat magától eligazította. Azon-ban a gyengébb eszközöket elővette Szapolyay, maga megfészkelésére Horvátországba, a dombrói diétára, elküldőtte azt a végzést, melyet ezelőtt huszonkét esztendővel a rákosmezei diétán 1505. észt. tett vala, melylyel azt nyerte, .hogy a tót- és horvátországi urak,. nagy részént ő hozzá hajlottak, főként Frangepán Kristóf és Erdődy Simon sza-vokra. Sokat tett az is az ő bátorítására, hogy az ausztriai háznak akkori halálos ellensége; a franczia király követjét küldötte ő hozzá Budára, ^s neki hónaponként harminczezer tallért Ígérvén, vele szö-vetséget kötött, melybe a pápa és a velenczések is oda voltak foglalva