óteteaz-hassa. A szepességi városokra, nevezetesen Lőcsére est a Jánost fctt-dötte Szapolyay maga levelével, hogy ott ezt az adót vegye fel Épen pünkösd ünnepében ért ő Lőcsére, és már a lakosok esketfeéhez akart fogni. A magistratns a sok hamis eskfivéstöl tartván, arra kérte őt, hogy valami bizonyos summával elégedjék meg. Eteinte ugyan «st mondotta, hogy nem ngy van elbocsátva, mindazáltal sok untatta után ötszáz forintot kívánt, de utoljára kétszáz nyolezvati forintra szál-lott, melyeket hogy kifizettek, tovább ment.
Ozoray FIHGp. Zsigmond király idejében, a sókamarák főtisztje, szőrényi bán, temeei főispán és a sárkány rendének tagja. Azt mond-ják, hogy csizmadiaBágból ment volna ennyire, öt küldötte volt Zsigmond 1418. esztendőben Olaszországba a veiencaésekre, ahol ő eleinte igen jó szerencsével járt, sok várat és várost elfoglalt, ka-tonái sok prédát nyertek, agy hogy annak csak tizedrésze, melyet ő magának elvett, hatvanhatezer aranyra ment. De abban hibázta el a dolgot, hogy egyenesen Tarvis (Treviso) városa alá nem szállott, mert az eleinte magát kész lett volna feladni, de míg ő prédálni járt, ad-dig Tarvis magát jó rendbe szedte, és őneki ellentálhatott Némelyek agy tartják, hogy ő önkényt kedvezett a velenczéseknek, és önkényt engedett nekik arra időt, hogy magokat ótalmazó állapotba helyhefe-tessék, mivel azok neki a sok pénzzel eszét vették; sőt Bonfin azt is irja, hogy a király az ő csalárdságát megtudván, szájába olvasztott aranyat öntetett, és ngy ölette volna meg öt; de a nem igaz, sőt bi-zonyos az, hogy ő ezen had után még egynéhány esztendeig élt, Zlif-mondot a konstancziai (kostniczi) gyűlésre is elkísérte, ée M é róU 1417. esztendőben Sztáray Albertnek adott királyi levelébe* igen jfl emlékezett. Bizonyos az ú, hogy még 1423. észt. tettesi főispán vWt, és akkor a lengyel királyival kötött békességnek az ő neve is alájt íratott. Borbála nevű leánya enyingi Török Imréhez ment férjhez* aki-vel sok szép jószágot nyert Imre.
P.
Pacsot JfeMft. L. Patoot János.
Paltes Jáaes. Lásd Perneszy Miklós.
Paksy Mihály. Ott volt Szapolyay Jánossal 1515. «zt. Belgrád és Szendrő közt Sarnó vára ostromlásában, és ott senki olyan viteti bátorságot, mint ő nem matatott. Mikor a törököktől visszanyert ágyukat kerekekre rakatná, egy kő golyóbis, mely a várból jött, Ót
(22
megölte, ugyanott esett el az ő öcscse Gáspár, aki bátyja halála után biztatta és tartóztatta a futásnak indult magyarokat.
Paksy Balázs. Lásd Móré Fülöp. Győri püspök volt, mikor Mo-hácsnál elesett 1526. észt.
Paksy Gáspár, Eleinte Szapolyay Jánost követte, azután pedig első Ferdinándhoz állott, és annak lovasait Majláth Istvánnal és Pekry Lajos-sal együtt vezérletté, mikor Bodó Ferencz Egernél fogságba esett 1527.eszt.
Paksy János. Lásd Alapy János. Száz lovassal segített Telekesy Imrének, a fehérvári basát megverni 1549. észt.. Komáromi kapitány volt 1552. észt. Ott fogadta ő igen jó szívvel Zay Ferenczet és Ve-ráneeics Antalt, a Ferdinánd király Eonstantinápolyba igyekező köve-teit, és ő küldötte el azokat hajón Ó-Budáig 1553. észt. Igen megba-rátkozott ő akkor ezen követekkel, ugy hogy azok mind Ó-Budáról, -mind Konstantinápolyból leveleket küldöztek neki, és őt utazások felől tudósították. Ó-Budáról azi írták neki 25. jul. vissza, hogy őket az oda való basa illendő emberséggel fogadta, és azt ők arra reávettéki hogy parancsoljon a szolnoki, temesvári, lippai szandzsákoknak, ezen-kívül Petrovich Péternek és az erdélyi uraknak, hogy Ferdinánd ellenére semmit ne mozdítsanak, és a zenebonáskodástól szűnjenek
•meg; de azonban a basa azt kívánta, hogy Ferdinánd is Dobó Istvánt Erdélybe ne küldje, hanem Báthori Bonaventura ott való szolgalat-jával elégedjék meg. Továbbá azt is megírták, hogy őket a basa igen csekély Övekkel ajándékozta meg, de azt ígérte, hogy majd ha Konstantinápolyból visszafordulnak, akkor drágábbakkal fog szol-gálni. Busbeck Gislent is ő kísérte el egy darabig tizenhat huszárral Komáromból, akit 1555. észt. küldött Ferdinánd, Zay és Veráncsics után Konstantinápolyba Busbeck által, aki Ferdinándhoz hazajött, .megírta Veráncsics Paksynak, ázsiai követségöknek és fáradozásaiknak
•hasznát vagy haszontalanságát, mely abból állott, hogy a Szulejmán-u l kötendő békességet, már most két dolog hátráltatja, egyik az, hogy már Szulejmán a persákkal, a maga részéről igen kívánatos bé-kességet kötött, másik pedig a franczia király, aki Szulejmánt minden megszűnés nélkül élesíti és bujtatja Ferdinánd ellen; azonban más oldalról Izabellát is eszeli és a török segítséggel is kecsegteti. A többi dolgoknak élő nyelvvel vató- előadását Busbeckre bizta Verán-csics. Ebben a levélben nem egyszer szólítja Veráncsics PakByt maga leomjáflak, mely komaság ő közöttök talán azalatt állott fel, míg Ve-ráno6ics Komáromban mulatott. Maga Paksy is irt olykor Veráncsics-hoz, & a többek közt egy levelében a reménységnek néminemű suga-rát nyújtotta neki az egri püspökség felől. Igen megköszönte
Verán-Digitized by
28 csícs Paksynak, ezt az ő felőle való nagy vélekedését és magas gon-dolkozását, és azt felelte, hogy 6 erre az egész Magyarországon leg-nagyobb püspökségre, ingyen sem vágyik, mind azért, mert ő még cse-kély szolgálataival arra magát méltóvá nem tette, mind azért, mert ő nála érdemesebb férfiak is vágynak arra az országban, p. o. Grego-riancz Pál. Ami pedig Őt illeti, ő megelégednék most Örömest a gyári püspökséggel, annyival inkább, hogy azzal szomszédos és határos az ő pornói apátnrsága. Továbbá jelentette neki Veráncsics azt is, hogy mind ő, mind Zay, többnyire magok pénzén élnek Konstantinápoly-ban, és a király költségével csak csinosan és gazdálkodóképen bánnak, nehogy könnyen költőséggel vádoltathassanak. Mindezeket a közelebb emiitett 1555. észt. 1. jul. irta Veráncsics Paksynak Konstantinápoly-ból Ugyanezen esztendőben Veszprém körül, derekasan megverte Paksy Velicián basát.
Paksy Jéb. (Pákosi) Ezt Istvánffy Jakabnak irja, de bizonyos, hogy igaz neve Jób volt. Mint Báthori Bonaventura lovasaink had-nagya, Dobó Istvánnal együtt ótalmazta ő Eger várát 1552. «szt, ahonnan midőn kétszáz derék haszárral a törökökre kicsapott volna, eleinte ugyan emberül szabdalta és fogdosta azokat, de a török spa-hik reáfelesedvén, azok az ő katonáit nagyobb részt levagdalták, ami megmaradt, azt magával együtt elfogták. Igen kinos halállal vesztette el Ahmed basa az Ő társait. Ugyanis azokat olyan helyre vitetvén, ahol azokat a várból könnyen lehetett látni; ott azoknak nagy kala-pácsokkal, kezök és lábok szárait, melleiket és minden csontjokat ösz-szetörette. így vészének el a többek közt Katics Miklós, Tarjáni Fe-rencz, Jánosy Miklós, Rácz Farkas, Sény Ferencz s a t. Minekutána ezeket kivégeztette Ahmed, azt kiáltotta a várbelieknek, hogy ezek azon seregből valók voltak, amely a várnak segítségére akart menni*
most már 6 ezt a sereget megvervén és ejszélesztvén, legtanácsosabb lesz, ha a segítségnek még csak. reménységétől is megfosztatott vár-beliek, magokat feladják, mely hazugságra Dobó mély hallgatással fe-leltetett. Ami JÓbot illeti, minthogy ő felőle megtudta Ahmed, hogy ő a közelebb leirt Jánosnak atyjafia, őt életben megtartotta ugyan, de egynéhány zászlókkal Konstantinápolyba küldötte, ahonnan Zay Fe-rencznek és Veráncsics Antalnak, Ferdinánd nevében való magok köz-oenvetésókre és kérésökre, szabadulhatott haza 1553. észt. Felesége Homonnay Gábor leánya, Margit volt. Egyéb jószágai közt Bihar vár-megyében Sámsonban egy teleket, Sámson mellett pedig Tamásiban tizenkiléncz portát bírt, de amely utolsóbb falu már ma puszta.
Pál, Pécsváradi első apátur. Sok szép szabadsággal ajándékozta
24
meg sz. István király ezen apáturságot, ennek a Pálnak idejében. Ne-vezetesen adott neki kétszáz katonát, hogy ha villongás találna tá-madni, azok az apátnrnak ótalmára legyenek, és mikor a királyhoz me-gyén, tizenketten kisérjék. Ezen kivül, hogy a pécsváradi apátur, csak az esztergomi érsektől hirdetett gyűlésben tartozik megjelenni, püs-pöki süveget, papucsot és gyűrűt viselhet, a klastrombeliek az ekklé-zsiai dolgokban csak az esztergomi érsek, a külsőkben pedig csak a magok apátnrjok törvényszéke alatt legyenek, kivévén a főbenjáró ügyeket.
PáL Dominicánas barát és ekklézsiai törvényt (jus canonicum) tanité professor. Jószágos magyar embernek kellett neki lenni, mert ő épitett az országban legelső klastromot Győrben, a sz. Domonkos szerzetén lévő barátoknak, abban az esztendőben, melyben sz. Domon-kos meghalt, t. L 1221. észt. Azon szerzetesekkel sokat munkál-kodott ő a Moldvaországban lakott kunoknak keresztyén hitre való té-ritésökben. Ugyanott ölték meg őt negyedik Béla idejében, kilenczve-ned magával a tatárok 1241. észt.
Páiffy PáL Egy a még ma is virágzó Pálffy nagy famíliának elei közöl. A Pálffy név erre a Pálra ragadt először azon az okon, mert az ő atyját Pálnak hittak, aki őt Illyés Erzsébettől nemzette.
Pálffy Miklós. A most emiitett Pálnak fia. Dercsika és Báró nevű falukról irta magát, melyeket ő birt.
Pálffy Lfrincz. (Cselesztői). A közelebb irt Miklósnak fia, és igy Pálnak unokája. E volt a Pozson vármegyei nemesség kapitánya a mohácsi padban 1526. észt., ahol talán el is esett.
Pálffy Pál, (Dercsikai és Bárói). Lőrincz fia. Erdődy Judithtól Péter nevű fiat hagyott. Ennek a Pálnak, az Erdődy famíliába való házasodásától togva irta, amint mondják, magát a Pálffy família er-dődi Pálffynak.
Pálffy Péter* A közelebb említett Pálnak, Erdődy Simon püs-pök testvérhúgától, Judittól való fia. Erről a Simon püspüs-pökről maradt ő reá Csábrjlg vára, melyből az ő embereit 1549. esztendőtájban ki-verte volt Balassa Menyhért, és azt magának elfoglalta és tolvajok-kal megrakta. Dersffy Zsófiától hét magzatot nemzett és hagyott, úgy-mint: 1. Tamást, a palotai kapitányt, aki Szécsén alatt esett török fogságba 1562. észt. Lásd Krusics János. 2. Györgyöt. 3. Jánost, aki tatai kapitány volt. 4. Istvánt, a komáromi kapitányt 5. a halhatat-lan Miklóst, kinek nagy tettei egy igazán iró Homerust, amint vár-nak, ugy meg is érdemlenek. 6. Katalint, aki először Krusics János-sal, azután a palatínus Illyésházy Istvánnal élt házasságban. 7. Mag-dolnát, Balassa Péter házastársát
Digitized by
Ptíffy Jára. Est küldötte volt Szapolyay János 1527. eset. az olmficzi gyűlésre, Statilius Jánossal és másokkal, hogy ott a lengyel király Zsigmond küldöttjeinek közbirósága alatt, a Ferdinánd követei-vel hányják vessék meg, melyik résznek van igazabb és nagyobb jusa a magyar királysághoz, Ferdinándnak-e, vagy Szapolyaynak P Bizony-talan, volt-e vagy sem atyafisága ennek a Jánosnak az eddig emlí-tett Pálffvakhoz.
Páíafy Ferencz. Lásd Túry György. Erről a Ferenczről sem tud-hatni, micsoda köze volt a nagy Pálffy famíliához.
P a l i m JánM, Anránai perjel volt első Lajos uralkodásának vége felé. Lajos halála ntán ez a Palisna volt egyik fó ellensége az ő özvegyének Erzsébetnek, és az ö leányának Mária királyasszonynak 1362. észt. Zala vármegyében, a Kanizsa vize mellett, egy Újudvar nevű felüt zálogba vetett ez a Palisna a Kanisay famíliának négyezer arany forintig, azalatt a síin alatt, hogy ő a félvett pénzt, az anya-szentegyház ótalmára fogja fordítani, de ugy látszik, hogy 6 azt, a Mária királyastszony ellen való pártütésre szánta és költötte; legalább a bizonyos, hogy már 1383. eszi a nagy gyannság miatt őt a per-jelségből ki kellett tenni. Már akár érdemiette ő meg ezt a kitételt, akár nem, de azért ő eléggé bosznt állott Erzsébet és Mária király-nékon. Ott volt Palisna, mikor a királynékat Horváth János 1386.
eszi Diakovár körül elfogta, és az ő keze alatt szenvedte Mária a fogságot mindaddig, míg egyfelől a velenozéeek, másfelől a magya-rok az ő szabadon való bocsátására nem kenyszeritették Palisnát 1387.
eszi Ámbár pedig meg volt fosztva a perjelségtől Palisna, de ő sem Aurána várát, sem az ahoz tartozó több jószágokat kezei közöl ki nem bocsátotta. Laczk Albert volt ő helyébe perjelnek kinevezve, de Air bért öt Anrána várából 1389. esztendőben sem verhette ki; sőt &
Horváth János, aki némely bosnyákokkal Palisna segítségére jött, Aa-rána alól elverte, és annak ostromlását velők félbehagyatta. Mindaz~
által azután kevéssel, még azon esztendőben, egy ütközetben olyan sebet kapott Paliana, mely őt három hónap alatt a más világra elkísérte.
**tom CyöTfy. Bosnyákországi pftspök volt 1*26. esft., és ugyanakkor a mohácsi veszedelemben asett el.
Pftléogr Péter és Máté. Az alább irt Petin* vagy Pánki Péter fiai. Lásd Petina Péter. Ezek a testverek, atyjok bűnétől tiszták vol- * tok, vagy ba valami részők volt abban, ast valami jttes tették által magokról lemosták, ugyanis az a Károly király, aki as ö atgjokat Purustyán várától uegtatotta, ezeknek Palóca aevö falut a4ott üng
Tármegyében, melyben minekutána ők várat, vagy kastélyt építtettek volna, a Petina, Petene és Panki nevet elhagyták, és magokat Paló-czyaknak nevezték. Ezért a faluért, az a Sinka Péter, akiről alább, a maga helyén szó vagyon, perbe fogta volt ugyan őket 1333. észt., de a sok per után is ezek lettek minden törvényszéken a nyertesek. Má-ténak négy fia maradt: 1. Péter, aki famíliáját Máté, György és Imre nevű fiákkal szaporította, kikről mindjárt lesz szó, leányát Hedviget pedig Perényi Miklóshoz adta férjhez. 2. András, kinek fia Miklós, élt ugyan még 1417. eszi, de magtalanul halt el. 3. Domokos, aki leleszi prépost és egyszersmind Dalmácziában drivastói (drivesti) püs-pök volt, és 1403. esztendőben halt meg Leimen. 4. János, kinek fia Imre 1400 észt. egri pap ur és szatmári esperes volt.
Palóczy Máté. Péter fia, Máté unokája, diós-győri kapitány, Szabolcs. Borsod és Abauj vármegyék főispánja, országbírója, utoljára pedig palatínus Zsigmond király alatt. Ugy látszik még egyik hiva-talt sem viselte 1403. észt., mikor a leleszi káptalan arról tett pa-naszt a jászói káptalan előtt, hogy ez a Máté, Imre nevű testvérjével, a most emiitett Domonkos prépost és drivastói püspök halála után, annak leleszi udvarába és házába berontott, onnan második András királynak, a leleszi prépostság fundálásáról szóló levelét, és azon felül nyolczszáz forintot erőszakkal elvitt. Azután egy éjjel ugyan Imrével együtt, a templom sekrestyéjének ajtaját betörték, ott két ártatlan frátert vagy szerzetest meg akartak fejétől fosztani, hanem ha mások azokat az ő kezökből kiszabadították volna. Egykor pedig fényes nap-pal a templom tornyából a frátereket lehajtották, közölök sokakat ke-gyetlenül megkinoztak, ugy hogy egy azok közöl, a nagy verés miatt, el-méjében is megháborodott. E sem volt elég, hanem a leveles házat is feltörték, az abban lévő leveleket elolvasták, akinek akarták eloszto-gatták, és magokkal nyolcz ezer forintot vittek el. De talán mind ezen károkat idővel visszapótolták, és épen azért voltak azután Zsig-mond király előtt becsületben. Máté 1418. észt. lett kapitánynyá és főispánná. Országbírója volt 1426. észt., mikor üjhelyt és Sárospa-takot nyerte Zemplén vármegyében. Palatinusságot 1434. észt. ért, és azt két vagy három esztendeig viselte. Ágota nerft féleségétől négy magzatot hagyott. 1. Veronikát, Bcbek Imre hitvesét. 2. Pétert, aki 1436. észt. Uj helyen a sz. Imre herceeg templomiban pap volt. 3.
Simont. 4. Jánost.
-Palóczy Imre. A közelebb irt palatínus Máté testvérje, kivel együtt háborgatta ifjúságában a leleszi káptalant. Nagy kedvességben volt Zsigmond király előtt, kinek udvari vitéze volt. Mind azon
jó-Digitized by
27 szagok ót is illetlek, melyeket Zsigmond Máténak adott. Gyermekéi Anna és László.
Paléezy György. Ez is Máté palatínus testvérje, 1408 észt. sze-pesi prépost, azután 1419. észt. erdélyi püspök, utoljára esztergomi érsek 1423. észt. fogva. Mikor Zsigmond király 1436. észt. Csehor-szágba szándékozott, de szokása szerént, uti költség nélkül szűkölkö-dött, az érseknek vetette zálogba Dechtent és Patakot. Ö koronázta meg Albert királyt 1438. észt., annak feleségét is akarta, de azt Roa-gony Simon veszprémi püspöknek kénytelen volt akkor általengedni;
ngy mindazonáltal, hogy ezen egy eset által az esztergomi érseknek királyné koronázására való jósa kétségbe ne hozassák. Albert ki-rály, Hont vármegyében, Drégel várát és némely városokat ajándéko-zott neki 1439. észt. sz. Mihály hava elején halt meg Esztergom-ban. A szepesi templom bövitésére és njitására ezer arany forintot ha-gyott, mely summát, hogy az esztergomi káptalan ki is fizetett, arról Karácsonmezey János szepesi kanonok adta kezeirását
Paléezy Simon. A palatínus 'Máté fia. Nagy pártfogója volt Ulászlónak, az Özvegy Erzsébet ellen, és mihelyt megtudta, hogy Ulászló Budára érkezett, mindjárt odament az ő udvarlására. Fölovászmester volt már 1441. észt., mikor Szombathelyen ajáirta annak a békesség levélnek a maga nevét, melyre ott Ulászló lépett a. Ciliéi grófokkal, Fridiik és Ulrikkal. ő is kötelezte magát Julián kardinálnak 1444. észt.
a török békesség felbontására, és igy jelen volt a várnai veszedelemben.
Ez a Simon birta Helmeez várát, melyben neki egy Matyttoz Péter nevű kapitánya volt. A leleszi káptalan arról tett panaszt 1458 észt.
Mátyás királynak, hogy ez a Péter, Palóczy Simon megegyezésével, a káptalannak Zemplén vármegyében Csernye és Gólyán nevű faluira rontott, és onnan hét jobbágyat fogva elvitt, azonkívül sok marhát hajtott el. Az egri káptalanra bízta a király ezen dolognak megvizs-gálását, és hogy Palóczyt kapitányitól együtt idézze a király eleibe, ahol mivel ők a rendelt időre meg nem jelentek, a perben megbuk-tok. István nevű fiút hagyott.
Palóczy István. A közelebb irt Simon fia. Petényi Erzsébettel, kivel 1489. «zt. élt, Antal, Mihály és Katalin nevű gyermekei ma-radtak, kik alább mind a hárman szftletésök rendje szerént fognak emlittetni.
Palóczy Imre. A felébb irt palatínus Máténak, János nevfl fiá-tól, az Ung vármegyei főispántól való unokája. Főpohárnok és lovász-mester. Más főrendekkel együtt ez is kezességet vett magára 1470.
eezt. Mátyás király mellett, hogy többé adót nem. fog az országra
38
vetni, az ország akaratja ellen. Bizonytalan, mi okon tette volt ót ki Mátyás király a pohárnokságból, de nemsokára visszavette ót maga kegyelmébe, agy hogy lovászmester volt már 1473. eszi, mikor ót Or-azágh Mihályival a palatínussal és másokkal a király Nissa (Neisse) vá-rosába küldötte, hogy ott a lengyelekkel békességet kössön, de akkor abból semmi sem lehetett. Rozgony Osvát leányától Dorottyától, Anna leánya maradt, de aki bizonytalan hova lett. Imrének egy Zsigmond nevű testvére .szeretni püspök volt 1475. észt.
Palóezy László. A felébb irt Imrének, Máté palatínus testvé-rének fia. Valamint az atyja, ngy ő i s , udvari vitéze volt Zsigmond királynak, akit elkísért Rómába, aholottis nemcsak magához mutatta a király kegyelmét, hanem még inasát is Gál Imrét megnemeeitette, Rómában 1433. eszi Jakab apostol napján költ levele által Öt kül-dötte Albert király 1439. észt. Berzeviczy Istvánnal a lengyel király-hoz, hogy azzal békességet csináljon. Albert halála után ót küldöttek egyiket a magyarok ugyan Lengyelországba, hogy Ulászlót magyar királyságra hija meg, és minekutána az ó társai visszajöttek is, ó ott maradt Ulászló mellett mindaddig, míg Magyarországra elindult, és ót egész Budáig mindég nyomba kisérte. Országbirája volt ez a Pa-tócay 1446. észt , amikor a sági prépost arról tett panaszt ó előtte, micsoda károkat tett Cseh László az oda való klastromnak. Lásd Cseh Péter. Ezen dolog iránt Pestről egy levelet küldött a váczi káptalan-hoz, hogy egy embert rendeden ennek megvizsgálására. Hunyadi Já-nos gubernátor 1447. észt. Gara Lászlóval és más föemtorekkel Bécsbe küldötte őt, hogy ott Fridrik császárral békességet kössön; de vala-mint máskor, ugy ekkor is a követség Fridrikkel nem boldogulhatott;
mindazáltal még azon esztendőben Rakelsburgban (Radkersburgban) két esztendeig tartó fegyvernyugvásra vehette társaival együtt Frid-riket. Egyik ő békéltette össze Hunyadi Jánost, Brankovich
mindazáltal még azon esztendőben Rakelsburgban (Radkersburgban) két esztendeig tartó fegyvernyugvásra vehette társaival együtt Frid-riket. Egyik ő békéltette össze Hunyadi Jánost, Brankovich