császár ismét Mohácshoz, onnan pedig Kőszeg alá szállott; annak vi-vását félbehagyta, és Szulejmánhoz ment. Kőszegről Grécz alá költö-zött . zulejraán, tís onnan fenyegette Bécset, de ahoz közelebb menni nem bátorkodott > mivel ötödik Károly császár oly alkalmas táborral jött annak ótalmára, hogy attól Szulejmán megrémülvén, szégyen fihre
visszafordult Konstantinápolyba. Sokat kérte Ferdinánd Károly csá-szárt, Szulejmán eltávozása után, hogy ezen nagy erejét forditná Sza-polyay ellen: de bizonyos okokon jobbnak Ítélte a császár , spanyol és német katonáit Olaszországba visszaküldeni. Mindazáltal az olaszokat kész lett volna Bécsben hagyni, hogy azokkal és az ausztriaiakkal Ferdi-nánd Szapolyay ellen dolgozhassák, ha az olaszoknak ott maradni ked-vők lett volna, és mind a császárt mind Ferdinándot mozsdatlan szók-kal nem illették volna. így aztán kénytelen volt a császár minden erejét Bécs alól visszavonni; az esztendő végén pedig a Csallóközben, Megyer nevű faluban, a két koronás fej négy. hónapig tartandó fegy-vernyugvásra lépett követei által; a többek közt ilyen pontok alatt, hogy* mindenik rész a- maga katonáinak zsoldját kiadja, hogy azok ne kénytelenittessenek a másik fél jobbágyait fosztogatni; hogy a kereske-dők mindenik rész birtokában bátorsággal járhassanak, kelhessenek, hogy minden vármegyék azt tartsák magok királyának, akit a fő-ispáay annak ismer, hogy egyik király jobbágyának se legyea szabad a másikhoz pártolni, hogy a következő 1533. észt. 7. febr. mind a két fél követei, a fegyvernyugvás meghoszabitása végett Óváron ösz-aaejőjjenek stb. Össze is gyűltek a mondott napra és helyre a bizto-sok, és ott a fegyvernyugvást továbbra is nyújtották, mely után Saa-polyay, Buda városának minden lakosait, és azoknak maradékait, az országnak valódi nemesei közé számlálta, eddig ő hozzá mutatott hft-ségftkért; de azok attól- nem sokára elmaradtak. Ekkortajhan, vagy azélőtt nem sokkal ment vala Gritti Lajos gubernátor Konstantiná-polyba, ahoanan 1534. észt. jött vissza, mintegy hétezer törökkel Ír-délybe, aholott is U az erdélyiek Meggyesnél megölték. Mo^ják hogy Kig Meggyesen beszorítva tartották őt, írt volna Szulejmán Szapo-lyaynak, hogy annak életét ótalmazza meg; de Szapolyay annak ve-szedelmét örömest csak ujjai közt nézte, annyival inkább, mivel ügy esett vala értésére, hogy Gritti az ő megrontására jött vissza, azértis azzal mentette magát Szulejmán előtt, hogy a Czibak haláláért, Gritti ellen felzendalt erdélyiek dühösségének ellene nem állhat, tfemosak fegyvernyugvást kötött, hanem békességet is próbált Szapolyay Ferdi-nánddal 1535. észt. Ugyanis Frangepáu Ferencz által megnyerte
Ká-184
roly császártól, hogy az a lűttichi püspököt és Scepper Koráéit Bécsbe, azután Poesonba küldötte, hogy azok ott ő közötte és Ferdi-nánd közt állandó békességet csinálni próbáljanak; melyen azok dol-goztak is, de nem boldogulhattak. Nagy kárt vallott Szapolyay akkor abban is, hogy két hatalmas ember állott ő tőle Ferdinándhoz, úgymint Laszky, akit a minap fogságba tétetett vala, és Péter a mold-vai vajda; melyért ez Ferdinándtól Csicsó, Küküllő és Bálványos vá-rait, és Besztereze városát nyerte ajándékba. Váradon mulatott Sza-polyay 1536. észt., mikor Ferdinánd taltóczi B£nffy Boldizsárt Erdély elfoglalására küldötte, melyet Szapolyay megértvén, annak seregét Szat-márnál Kun Kocsárd által nagy részént vagy levágatta, vagy elfogatta.
Ugyanakkor kertit Kassa is az ő kezére. Hasonló sorsa lett Tokajnak is 1537. észt. 3. máj. Két rendbeli vezért küldött volt ekkor Ferdi-nánd ő ellene; először ugyan Ebersdorfot és Serédy Gáspárt, azután pedig Vels vagy Fels Lenártot. Ez az utolsó, minthogy jobb erővel jött, mint az elsőbbek, szerencsésebb is volt; mert..nemcsak Tokajt vette vissza Szapolyaytól, hanem Sóvárt, Sebest, Sárost, Regédet, Tá-lját, Kapit, Boldogkőt és Makoviczát is elfoglalta ő tőle. Mindezen fegyverzörgések között is, szüntelen folytak a két rész biztosai között a békességes alkudozások, hol Körmöczbányán, hol pedig egyebütt, mindaddig, mig aztán 1538. észt. 24. febr. azok Váradon a békesség negyvenkét pontjait megkészitették, és magok neve aláírásával s pe-csétjével meg is erősítették, melyek közöl ezek voltak a nevezeteseb-bek: hogy mind ötödik Károly császár, mind Ferdinánd Szapolyayt magok atyjafiává fogadják, és őt magyar és dalmátországi királynak nevezik; mindenik rész bátorságban birja Magyarországnak azon ré-szét, mely most kezénél van; Tót, Horvát és Dalmátországok ma-radjanak Ferdinánd hatalma alatt, Erdély Szapolyaynál; az ő halála utál pedig az egész Magyarország szánjon Ferdinándra, vagy annak örököseire; ha Szapolyaynak fia lesz, az elégedjék meg azon öröksé-gekkel, melyeket Szapolyay királysága előtt birt és szepesi herczeg névvel; lemond Szapolyay minden szövetségről, melyet akárkivel kötött volna a császár és Ferdinánd ellen; mindakét fél donácáoi megtartják magok erejét; az országban csak egy palatínus legyen, mind a két király ígéri maga erejét az ország ótalmazására, s a t. Ezen pontoknak meg*
tartását Károly császár részéről a lűttichi érsek, Ferdinándéról Vels Lénárt, Szapdyayéról pedig Frangepán Ferencz, Statilius János, Mar-tinuzzi György, Brodaríes István, Perényi Péter és Verbőcsy István ígérték, kezekirásával s pecsétjével. Zermeg és mások azt írják, hogy ezen alkuban Ferdinánd a Szapolyay fiának az egész Erdélyt odaígérte
Digitized by
volna? de arról semmi saó nincsen annak pontjai közt, legalább amint
w
azokat Bethlen Farkas előadja. Mivel pedig a békességnél fogva Sza*
polyay a török barátságról tartozott lemondani, ő annak poncait mm bátorkodott kihirdetni, és közönségessé tea&i, ne hogy ai ő régi gyese Szulejman öt eltapodja. De haszontalan minden titkolódzás, lejmán mindeneket megtudott, és hire fatamodott nem sokára, hogy Sínlejmán ismét. Magyarországra készül) mely annyival hihetőbbnek látszott, mivel azt is lehetett gondolni, hogy Üzulejmán, a Gritti La-jos, és az ő vele együtt megöletett törökök halálát sem fogja
boazá-állás nélkül hagyni.
Mindenek nagy rétegesben voltak, mikor meghallották, hogy Szulejmán már meg is indult a maga táborával. Egyedül Siap^lyav volt aki meg nem felhődzött, sőt Kolosvárra az urakat összegyűjtötte, és egy fontos beszéddel azokat a Szulejmáa ellen való felkelésre s állásra oly foganatoson ébresztette, hogy azokba is, mint egy uj lélek szállott, és magokat a haza mellett szenvedendő dicsőséges halálra, melyre Saapolyay is magát elszánta vala, nagy szívvel meghatározták.
Azonban Ibraim a nagyvezir titkon megizente Szapolyaynak, hogy Sznlejmán nem máshová, hanem Péter moldvai vajda ellen szándéko-zik. Mindftzáltal nagyobb-bátorságnak okáért, Szapolyay nyolczvanezer embert állított talpra arra az- esetre, ha Szalejmán Moldvából Erdélyt is meg akarná látogatni; azonban mind Ferdinándnak, mind Péter moldvai vajdának tudtára adta Szulftjmán szándékát. Ferdinánd a né*
metbirodalom részéről, n*gyvei»yolcaezer katonát ígért neki, de azok oda maradtak, hanem aaga restéről indított aztán négyezer spanyolt s magyart ő botsa, de átok idejében el nem jöttek. E volt az oka, hogy soha többé Szapolyay > nyílván le nem mert mondani a török barátságról, sem a várad! békességet kihirdetni. Jóllehet pedig Péter vajda is gondolkodott magáról, és amint írják* hatvanezer embert gytyj*
tött össse; de annak semmi hasznát ntm vehette, mert mihelyt Stn*
lejoián Moldvához kfotütett, az oláhok megrémültek, é* őt elevaosn Sznlejmán kezébe adták volna, ha azt Péter mégsajditván, idqében utat B«m vesztett volna, és Erdélybe Cnosó várába nem zárkó4*ott volna. Hogy Siilajmáa Szufcaa^t, :a Péter vajda lakó városát és mior d«a kincsét elfoglalta, és Szapolyay késtfikteü wegímlIoiU, egy oeanzt
küldött Szapolya^hoz, ki által neki igen Kemény ttokkal hánjta m*
mére háládatlawl^lt, Smpolyay azt f^WlU/ hogy ő nem Szulejmáa, hanem Péter vajda ellen tette a kássAUteket, ki is minthogy most CÖÍOSÓ várában vagyon, azt ostrofttitya, és mihelyt
mindjárt elevenea 4^di Siulejmáftho*, Ezen ravw? ielelekfl
186
podott Szulejmán, annyival inkább, hogy Ibraim nagyvezir is szólott Szapolyay mellett, azértis Moldvából békével haza ment Konstantiná-poly ba. Hogy pedig őt Szulejmán egészen utol ne érje a ravaszságban, annyit megcselekedett, hogy Szulejinánnak ajándékot - küldött, és a vajdát el is fogta, de annak alattomban megsúgta, hogy noha ót Kon-stantinápolyim fogja küldeni, de weinmi gonosztól ne tartson, mert ő
"gy végezett Ibraimmal, hogy dolgai jól üssenek ki, aminthogy esz-tendei fogsága után, Péter a vajdaságot vissza is nyerte. Eloszolván Szapolyay feje felől a fenyegetodző fellegek, házasságról kezdett gon-dolkodni, melyen még eddig mindég kivül élt. Még ifjúságában kérte volt ugyan I magának feleségül Annát, a második Ulászló magyar király leányát; de azt Ferdinánd az ő vetélkedő társa nyerte eL Most tehát öregségére, Izabellát, a Zsigmond lengyel király leányát vette el 1539. észt. Csakhamar megzavarta az ő házassági örömét, az er-délyi vajdáknak, Majláth Istvánnak és Balassa Imrének, ő ellene való pártütése, kik ellen midőn 1540. észt. márcziusban Budáról sietve el-indult volna Erdélybe, és ott Balassa várait, Almást és Diódot meg-vette volna: hirtelen változása történvén, a további hadakozást Török Bálintra bízta, maga pedig Gyulafehérvárra ment ,< aholottis őt nem sokára gutaütés érte. Ounan a levegő ég változtatása kedvéért Szász-sebesre vitette magát. Ott újra nemcsak gutaütés, hanem nyavalya-törés is jött reája, mely őt egynéhány napokon győtrötte. Hogy egy kevéssé szűnt a nyavalya, épen akkor jött Budáról az örvendetes hír, hogy neki Izabella 7. jul egy fiú gyermeket szült. Mind Szászsebesen, mind másutt nagy volt Erdélyben a vigasság, és az örömöt jelentő ágyúzás. \\.< :\ is annyira vette magát Szapolyay, hogy a mezőre ki-lovagolt , de onnan igen betegen jött vissza, és az ágyú dörgések, olyan zaváradást okoztak ő neki, hogy attólfogva szüntelen arról pa-naszkodott, hogy fejében olyan zengést, bongást és zörgést érez, mintha abban két ellenséges tábor ütközetet tartana. Más nap végképen ágyba esett, Verbőczy István, Petrovich Péter, Török Balint, Martinnzzi György és Eszéky János előtt testtmentomát megtette, azután meg-gyónt, és a sikramentommal élt. Az említett uraknak maga feleségét s fiát ajánlotta, és hogy inkább magyart, mint idegent tiszteljenek magok királyának, arra kérte. Meghagyta azt is, hogy az ő halála után mindjárt küldjék el Szulejinánnak az ajándékot, melyet már ö azelőtt annak elszánt s kirendelt vala, és annak kegyelmébe az ő öz-vegyét s árváját ajánlják. Közölök Martinuzzi püspököt tette fia s felesége főtutorinak. A többiekhez igy szólott: Urak! Atyámfiai! aki-ket mindenkor szintén ugy szerettelek, s mások felett
felmagasztalta-Digitized by
Í87