Egységes egésznek tekintve, a magyar irodalmat több irányból, így a földrajzi tájegységek felõl is megközelíthet-jük. Ilyen tájegység például Erdély, benne a Székelyföld-del. A magyar néplélek egészén belül bizonyosan létezik külön erdélyi lélek, sajátos székely lelkület, erkölcsi érzü-let, életszemlélet..., megannyi mikrokozmosz a magyarság és a magyar irodalom univerzumában.
A Székelyföld két legjelentõsebb írója - idõrendi sor-rendben Nyirõ József és Tamási Áron - életmûvének fo-gadtatása, társadalmi megítélése(?), enyhén szólva, eltérõ képet mutat. A Tamásié egyértelmû és problémamentes, a Nyirõ-oeuvrrel szemben bizonyos körök máig komoly fenntartásokkal, némelyek valóságos gyûlölettel viseltet-nek. Az averzió inkább ideológiainak, politikainak, sem-mint esztétikai természetûnek tûnik. Nyirõrõl közel ötven évig nem volt szabad beszélni, írni sem a körbenyesegetett Magyarországon, sem Erdélyben, sem másutt a Kárpát-medencében. Mûveit indexre tették.
Szerencsére mára változott a helyzet. A tisztuló légkör-ben lassacskán oszlanak a ködök, csillapodnak a mestersé-gesen gerjesztett indulatok, sorvadnak az elõítéletek. De az értékelésben sok még a bizonytalankodás, az érdeklõdõ gyakran lép ingoványos területekre.
Dr. Medvigy Endre évek óta tanulmányozza Nyirõ József életét és munkásságát. A neves irodalomkutató készséggel állt rendelkezésünkre, hogy megpróbáljunk egyértelmû, hi-teles képet alkotni a jeles székely író életérõl és gazdag életmûvének valódi értékérõl:
- Milyen volt Nyirõ József gyermekkora, hogy alakultak fiatal évei?
- Talán a véletlen hozta úgy, hogy a székelység két nagy írója, Nyirõ József és Tamási Áron a történelmi Magyaror-szágon, Udvarhely megyében született. Az szélesebb
kör-ben ismert, hogy Tamási Áron Farkaslakán látta meg a nap-világot, de lassan az is köztudottá válik, hogy Nyirõ József székelyzsombori, mondhatnám úgy is, homoródzsombori származék, hisz a helység korábbi elnevezése Homoródzsombor volt. A település a Székelyföld Brassó-hoz közeli részére esik, sõt újabban közigazgatásilag is Brassó megyéhez tartozik.
Nyirõ József édesapja Homoródzsomboron igazgató-tanító volt. A kiváló képességû fiú az elemi elsõ osztá-lyait szülõfalujában végezte, majd a székelyudvarhelyi Római Katolikus Fõgimnáziumban folytatta. Itt érettsé-gizett néhány évvel késõbb a székely írótárs, Tamási Áron is.
Nyirõ József elsõ gimnazista volt, amikor 1900-ban el-vesztette édesapját. Az iskolai jeles eredmények ellenére sem volt egyértelmû, hogyan tovább, mert a család szû-kös anyagi viszonyai miatt az ifjú nem nagyon válogat-hatott. A társadalmi emelkedés szokásos módja ebben az idõben nem túl széles. Elmehetett volna katonatisztnek, lehetett volna tanító vagy - ami megtörtént végül is - a papi pályát választhatta. Hosszú vívódás után - talán édesanyja óhajának engedve - döntött ez utóbbi mellett.
- Érzett-e hivatást a választott pálya iránt?
- Arra törekedett, hogy kialakuljon, kialakulva pedig megerõsödjön benne a hivatásérzet, ha már a papi pályát választotta.
Azonban a pályaválasztás kori habozás és a vívódás nemhogy elcsendesedett volna, hanem tovább kísérte ta-nulmányi éveit, és amikor kitört az elsõ világháború, a bizonytalanság kiábrándulással párosult benne. Ugyanis feltette magában a kérdést, hogy van az, hogy a frontvo-nal mindkét oldalán lelkészek, papok áldják meg a hábo-rúba induló katonákat? A fiatal pap csalódását aztán to-vább mélyítették a háború borzalmai.
- Nyirõ 1907-ben kezdte meg teológiai és filozófiai tanul-mányait a gyulafehérvári papneveldében. Hogy alakult az élete késõbb?
- Egyházmegyéje tanulmányai befejezésére Bécsbe küldi egy tanévre a székely kispapot, ahol a Pazmaneum lesz az otthona. Tanulmányi eredményei mindvégig kitûnõek.
Megírja latin nyelvû doktori disszertációját (A fõkegyúri jog viszonya az autonómiához), és 1912-ben, Bécsben, Fischer Colbrie Ákos püspök pappá szenteli.
- Visszakerülve Erdélybe, hol, merre szolgál elõszõr?
- A székelységhez való vonzódását fejezi ki, hogy elsõ miséjét otthon a Székelyföldön, a csíkmenasági templom-ban cerebrálta. Ez az erõs vonzalom késõbbi munkásságá-ban nagyon szépen kifejezésre is jut.
- Mikor és hol találkozunk elsõ zsengéivel?
- Elsõ irodalmi próbálkozásait gyulafehérvári és bécsi ta-nulmányai idõszakára tehetjük, de ezek a nagyközönség elõtt kevéssé ismertek. A közvélemény úgy tudja, hogy Nyirõ József 1918, tehát a történelmi Magyarország össze-omlása, illetve 1920, vagyis a trianoni békediktátum után vált íróvá. Ez lényegében igaz, de az elõzmények mégis csak korábbra nyúlnak vissza. Gyõrben a nõi Mária-Kongregációk irodalmi és ismeretterjesztõ lapjában, a Nagyasszonyunkban már 1910-ben publikációi jelentek meg (Eladjuk a házat, Beöltözéskor).Ezek már szépirodal-mi jellegû alkotói kísérleteknek tekinthetõk. Ugyanebben az esztendõben egy budapesti katolikus szépirodalmi heti-lap, az Élet közli két zsengéjét (Misén, A vén Külü). A Katholikus Szemle 1912-tõl közölte írásait. Másodlagos forrásokból tudom, hogy a gyulafehérvári Közéletben is szerepelt az induló Nyirõ.
- Bécsbõl visszatérve szász vidékre, Nagyszebenbe he-lyezik, onnan Besztercére kerül hitoktatónak és segédlel-késznek...
- Igen, de ezek az állomások viszonylag rövid idõszakot jelentenek az életében, mert 1915-ben Majláth Gusztáv Károly erdélyi püspök kinevezi a Kolozs megyei Kide köz-ség lelkészévé. Itt aztán 1919-ig a papi pályán tevékenyke-dik, lelkigondozza híveit.
- Mikor hagy fel a papi pályával?
- 1919-ben. Ami értelemszerûen összefügg azzal, hogy megtalálja szíve választottját, Bedõ Ilonát, az alsórákosi igazgató-tanító lányát. Kenyerét, a papi rendbõl való kivá-lása után, elõször lisztes molnárként keresi Kidében. Bérel egy korszerûtlen malmot, amit nagyon nehezen tud mûkö-désbe hozni. Errõl részletesen beszámol azIsten igájában címû regényében. Novellával sikeresen szerepel az erdélyi irodalmi folyóiratokban és a napilapokban. Ezerkilenc-százhuszonegy januárjától pedig már elég rendszeresen je-lennek meg a cikkei. AKeleti Újságmunkatársa. Újságíró-ként keresi a kenyerét.
Családi körülményeire ebben az idõben jellemzõ, hogy míg õ Kolozsváron tartózkodik, felesége otthon lakik, Ki-dében. A malmot inkább az asszony mûködteti, ugyanis Kide elég messze, úgy negyven kilométernyire van Ko-lozsvártól. Ha fel tudott kérezkedni valamilyen szekérre, hazaszekerezett hétvégén, de az is gyakran megesett, hogy gyalogszerrel ment haza családjához, feleségéhez.
- Kidében unitárius kapcsolatai is voltak?
- Amikor kilépett az egyházi rendbõl és fel kellett adnia a parókiát, Nyirõ a kidei unitárius lelkésztõl bérelt lakást.
Ezzel és Erdély nemes hagyományaival is összefügghet, hogy a tordai országgyûlésen 1568-ban megfogalmazott türelmi elvet Nyirõ József szemmel láthatóan megéli, vall-ja. Egy novellát hoznék példaként, Erdélya címe. Több kö-tetében megjelent, cím nélkül a Kopjafákban is olvasható.
Summázata a következõ: Az ismeretlen eredetû, vallású, nevû, meghatározhatatlan hovatartozású halottat közösen temeti a katolikus, a református és az unitárius lelkész - a tordai országgyûlés türelmi elvének megfelelõen.
Megjegyzem még, hogy mind a Nyirõ, mind a Bedõ csa-lád lófõ székelyek voltak, a székelység felsõ rétegéhez, a székely nemességhez tartoztak.
- Bizonyos megfogalmazás szerint a székelység egésze nemesnek számított...
- Igen, bár Bözödi György a Székely bánjában leírja, hogy bizonyos rétegzõdés mégis csak létezett. A
székely-ség egy része társadalmi értelemben lecsúszott, szinte azt is mondhatnám, proletarizálódott. Az elvileg létezõ nemesi kiváltságot, életformát a székelység egésze nem tudta mindvégig megõrizni.
- A világégés borzalmaival és a történelmi Magyarország felbomlásával Nyirõben egy világ omlott össze. A magyar-ság Erdélyben merõben új helyzetbe, kisebbségi sorba ke-rül. Az írók nem fejthetik ki szabadon gondolataikat. Õ is keveset ír.
- Ezerkilencszázhúsz elõtt az Életben vagy az Erdélyi Szemlében azért még egy-egy publikációt találunk tõle, de valóban ebben az idõszakban nagyon ritkán jelentkezik.
- 1920-tól sorra elnyeri a különbözõ irodalmi pályáza-tokat.
- A marosvásárhelyi Zord Idõ, a kolozsvári Napkeletés az ugyancsak kolozsvári Ellenzék novellapályázatán szé-kely tárgyú, Erdély múltját idézõ elbeszélésekkel jelentke-zik, kiérdemelve mindhárom szellemi próbán az elsõ díjat.
Mellesleg, de nem mellékesen jegyzem meg, hogy ennek az idõszaknak a legjelentõsebb erdélyi irodalmi folyóiratát, a konzervatív értékek mentén szervezõdõ Pásztortûzet elõbb Reményik Sándor, majd Nyirõ József szerkeszti.
De nézzük a Keleti Újságot,amelybe Nyirõ meglehetõ-sen sokat írt. Újságcikkek nagyszámban, de szépirodalmi alkotásai, novellái is gyakorta jelentek meg benne.
A türelmi elvet a két háború között az erdélyi szellemi emberek nem kizárólag vallási, hanem politikai, ideológi-ai, etnikai vonatkozásban is szerették volna alkalmazni.
Megfogalmazódott ez az elv a hatalom felé igényként, de a román államot hidegen hagyta. Annál könnyebben megva-lósíthatták a szellemi emberek egymás közti kapcsolataik-ban. Jól mutatja ezt a Keleti Újságis, különösen annak ko-rai szakasza, amikor meglehetõsen sokféle világnézetû író, újságíró, alkotó értelmiségi publikált benne, kezdve a kato-likus és protestáns nemzeti elkötelezettségû, kicsit jobbra húzó szerzõktõl, az oktobristákon át, el egészen az 1919-es marxista emigrációig. Sajátos látni, hogy az oktobrista
Li-geti Ernõ vagy Kádár Imre ugyanúgy közöl a Keleti Újság-ban,mint a marxistaként elhíresült Gaál Gábor, és termé-szetesen Nyirõ József, aki a késõbbiekben vezércikkeket is gyakran írt ide, sõt 1939-tõl a lap fõszerkesztõje volt.
Érdemes megállni a Keleti Újságnál más szempontból is.
Arra gondolok, hogy egyes szerzõk kiválnak, külön lapot indítanak Újságcímmel, majd újból a Keleti Újság munka-társi, illetve szerkesztõgárdájának tagjai lesznek.
Többszöri átalakulás után aKeleti ÚjságMagyar Párt-i lappá válik. Egyébként már az Újságis Magyar Párt-i volt.
Ez fõképp azért érdekes, mert a Magyar Pártnak másmi-lyen volt az ideológiája, magatartása, mint ami a szellemi életben általában tapasztalható. A szellemi életben ugyanis a transzszilvanizmus jelenti az uralkodó eszmét. A tran-szszilvanista irodalmi élet mûhelyeit, intézményrendszerét a szellem emberei több lépcsõben teremtik meg.
- Nyirõ nemcsak jelentõs író, hanem kiváló irodalomszer-vezõ is volt. Kós Károly, Kádár Imre, Ligeti Ernõ, Paál Ár-pád és Zágoni István mellett az õ nevéhez kötõdik az Erdé-lyi Szépmíves Céh 1924-es megalakulása.
- A hat alapító tag közül én kettõt emelnék ki, mert mind a kettõ fontos ember: Kós Károly és Nyirõ József.
Két esztendõvel késõbb (1926) nagyjából ugyanez a transzszilvanista kör megalakítja a Helikoníróközösséget.
Itt Kemény János játssza a vezetõ szerepet, aki meghívja az írókat marosvécsi kastélyába. Ugyanez a szekértábor 1928-ban folyóiratot indít Erdélyi Helikoncímmel, Áprily Lajos, Bánffy Miklós és Kós Károly szerkesztésében. Erre a hár-masra - Erdélyi Szépmíves Céh,Helikoníróközösség, Erdé-lyi Helikonfolyóirat - a transzszilvanizmus jellemzõ.
- Szerinted miben rejlik a transzszilvanizmus lényege?
- Említettük már a tordai országgyûlésen megfogalma-zott türelmi elv gyakori idézését, követelményként állítását és a magyar-magyar kapcsolatokban való alkalmazását. De legalább ennyire fontos, ha nem fontosabb, hogy a tran-szszilvanista írók megpróbálták feloldani a haza-szülõföld dilemmáját. Trianon után az ország összeszorult egy kis