Két marosvásárhelyi alkotó, Czirjék Lajosfestõ- ésFekete Pálkeramikusmûvész mutatkozott be 2002. télutóján a Bu-dapesti Székely Ház Galériában.
Messzirõl jöttek, de nem úttörõként, az ösvényt mások taposták ki.
A székelység már a középkorban létrehozta a maga kõfa-ragó, oltárkészítõ iskoláit, írta Banner Zoltán mûvészettör-ténész. Majd így folytatta a gondolat menetet: Ezt bizonyít-ják a Szent László legendakör gyakori templomi ábrázolá-sai a Székelyföldön. A reneszánsz és a reformáció korában a templomok festett famennyezeteinek naiv ember- és ter-mészetábrázolásain át vezetett az út a 19. század önállósult polgári mûfajai felé. Kivételt ez alól csak Csík és Gyergyó képezett, ahol a katolikus hit összetartó kánonjai tovább él-tették a régi közösségi életformát.
Annál elemibb erõvel tört fel a mélybõl a 20. száza-di életérzés és kifejezõkészség olyan székely festõk-nél, mint Márton Ferenc, Nagy István, Szopos Sándor, Nagy Imre, késõbb Bene József, Bordi András, Incze István, Karácsony János, egyféle ellentétpárjaként az alföldi iskolát képviselõ Tornyai János, Koszta Fe-renc, Rudnay Gyula, Fényes Adolf szintén sajátos tö-rekvéseinek.
Árnyalta és gazdagította ezt az önkifejezést a nagy-bányaiak plein air festészete, Thorma János, Mikola András, Krizsán János, Réthy Károly, Ziffer Sándor fény- és levegõreflexei.
A két világháború közötti idõszak köztudata számára a székely festõk fedezték fel - a nagybányai ábrázolás-mód ellenpólusaként - az elemekkel küzdõ, a létküzde-lembe beleszikkadt ember témáját. A székelyföldi táj természeti-légköri változatossága, színpompája, monu-mentalitása nyert ilyenformán új festõi funkciót.
A székely népéletbõl vett elemekkel csak a 20. század tí-zes éveiben ismerkedett meg a budapesti kiállításokon a tár-latlátogató. Márton Ferenc szecessziós világát, Nagy István földszagú pasztellképei követték. Nagy Imre élettõl duzza-dó férfi-, de fõleg nõalakjai méltóságteljesen néznek szem-be a mostoha természeti viszonyok emszem-berpróbáló erejével.
Az 1944 utáni nemzedék: Forró Antal, Kusztos Endre, Sövér Elek, Sükösd Ferenc, Simon Endre, Gaál András, Plugor Sándor, Márton Árpád, Búzás András emberábrázo-lásaiban a tájegység-sorskép összefüggése áll a középpont-ban. Õk a történelmi és társadalmi gondokat beleágyazták, beleágyazzák a sajátos természeti közegbe. (Banner Zoltán: Erdélyi Magyar Mûvészet a XX. században.
Képzõmûvészeti Kiadó, Budapest, 1990.) Ennek az örök-ségnek a folytatója a két fiatal székely mûvész.
Mivel itt egy hagyományos ábrázolásmóddal állunk szemben, tisztáznunk kell a magunk számára a mûvészet rendeltetését, alapvetõ funkcióját. Nos, abból az Arany János-i igazságból, hogy a költészet a földi élet égi mása, a leegyszerûsítõ gondolkozásmód könnyen arra következtet-het, hogy a mûvészet puszta leképezés. A képzõmûvészet mimetikus ugyan (a Czirjék Lajos ábrázolásmódja is ilyen), de a legkevésbé sem szolgai utánzat. Több is és ke-vesebb is az életnél. Több, mert a jelenen túl magában fog-lalja a kor eszméit, eszményeit, az elképzelt jövõket is. Ke-vesebb, mert a tárgyul választott élettényeknek csak a lé-nyegi összefüggéseit építi magába, az esetlegesektõl elte-kint. Ha a mûvészet az élet puszta leképezése lenne, a tech-nika fejlõdése már rég fölöslegessé tette volna. Csakhogy a gép képtelen az ember belsõ világának, a valónak és a kel-lõnek, a mulandónak és az idõtlennek, porszemnyi önma-gunk és a teljesség közti örök ellentétnek az ábrázolására.
Márpedig az ember hiánylény. A mûvészet hiánylény voltunk kompenzációja. Kosztolányi meséli valahol, mennyire meglepte annak a falusi atyafinak az „érzéketlen-sége”, akivel szerette volna megosztani a vörösbe hajló al-konyi ég fenséges látványának élményét egy vidéki sétája
alkalmával: - Ugye bátyám, milyen csodálatos ez a naple-mente!?” - lelkesedett a költõ. Az öreg viszont ahelyett, hogy rácsodálkozott volna az égi tüneményre, „értetlenül”
meredt az idegenre, nem tudta mire vélni a városi uraság áradozását. Õ bizony se szépnek, se rútnak nem látta a vö-rös „tengerbe” lebukó napot, amitõl a költõ annyira lázba jött. Pedig ép egészséges ember volt. Nem látta annak, mert ellentétben az íróval, aki mesterséges világban, kõ-rengetegben, azaz városon élt, õneki a természet volt az ál-landó és természetes életközege. Mint a víz a halnak. A költõhöz hasonlóan, emberünk csak akkor sóvárgott volna a természet után, ha kiszakították volna belõle.
Filozófiai régiókba emelkedve kijelenthetjük: hiánylény vagyunk és teljesülni vágyunk. Ilyenszerû belsõ indíttatás-ból születtek ezek a székely falut és a természet tünemé-nyes világát elénk táró táblaképek is, melyeket épp az õs-természettel való harmonikus egységünk fájdalmas hiánya, elidegenedettségünk hoz egészen közel hozzánk.
Czirjék Lajos nem tartozik a csak azért is formabontó mûvészek közé. Gazdag színvilágú képein szinte kitapint-ható a teremtõ alázat hagyománytisztelete. A meghökken-tésre, sokkolásra, abszurd vagy tendenciózus képzettársí-tásokra építõ álmûvészek siserehada után, Czirjék õszinte vallomásaiban lelkünk megfürdik és megtisztul. A szelíd dombok ölelése, az egymásba torlódó hegygerincek, az er-dõrengetegek lábánál megbúvó apró falvak békés világa Kányádi Sándor gyermekkori kóborlásainak kristálycsilin-gelésû verseit, Tompa Lászlónak egy népközösség döbbe-netes erejû karakterjegyeit ecsetelõ Lófürösztését, Áprily Lajos panteisztikus természetimádatát idézik fel bennem.
A gyermek mondhatatlan nyugalmát, biztonságérzetét édesanyja karjaiban.
Nem lehet nem kiérezni ezekbõl a szemet is gyönyörköd-tetõ festményekbõl a székely ember legendás munkabírá-sát, konok kitartámunkabírá-sát, a mohos, itt-ott már rogyadozó porták marasztaló fészekmelegét. Ugyanakkor valamiféle õsbizo-nyosság is áthatja lelkünket: az erõszakká durvult
idõnkén-ti lerohanások, a fájdalmas pusztítások, a muszájherkulesi kaszaegyenesítések, el- kiûzési kísérletek ellenére is, lám, itt vagyunk és itt maradunk. A fel-felvillanó sziklabércek, a méregzöld erdõrengetegek, az idõtõl, széltõl, esõtõl, jég-veréstõl megbarnult porták, mind-mind azt üzenik a Kár-pát-medencében magukat õshonosnak hazudó köpönyeg-forgatóknak, hogy ez a föld, eleink nehéz küzdelmek árán megszerzett és ezerszáz esztendeig megtartott földje a mi földünk. Egy vagyunk vele. Nekünk Erdély tényleg az édesanyánk. Mi valóban hon vagyunk Transzszilvániában.
Az erdélyi tájat, lelket soha senki nem ábrázolta olyan hi-telesen, mint azok a mûvészek, akik ebbõl a földbõl sarjad-tak. Aminthogy a Nagy Alföld magyar paraszti világát se írta le senki olyan hitelesen és meggyõzõen, mint a benne felcseperedett Móricz Zsigmond.
Mi a záloga ennek a meggyõzõ erõnek és hitelességnek?
A gyökerek életereje. Mûvész és közösség sorsazonossága.
Aki mindenhova tartozik, az sehova se tartozik. Nem le-het jó világpolgár valaki, mielõtt jó honpolgár, odaadó ha-zafi ne lett volna. Aki örök kozmopolitaként népek, nem-zetek fölött gyökértelenül lebeg, az nem alkothat se hitele-set, se nagyot. Ám ha a gyökerek egészségesek, a letarolt erdõk helyén üde sarjerdõk nõhetnek.
Fekete Pál kisplasztikái derûre hangolnak az élet fonák dolgainak láttán. Idézzük dr. Imreh István kolozsvári törté-nész-professzor idevágó frappáns gondolatát: „Mireánk az hárul feladatként, hogy a székelység életmódját, mûveltsé-gét emeljük, legsajátabb, de sohasem rokontalan értékeit megõrizzük... Kifakadó mosolyát, jóízû kacagásra késztetõ szellemi sziporkázását is felleltározzuk, hagyományaink sorába iktassuk.”
Fekete Pál ritka, eléggé nem méltányolható talentummal megáldott keramikusmûvész, aki érzékeny antennáival minden megmosolyogtató élethelyzetet, fonákságot észre-vesz, s azon frissiben meg is mintázza õket.
A dolgok természetében rejlik, hogy a komikumból hiá-nyoznak az olyan ritka erények, mint a hõsi, fenséges,
ma-gasztos. Ami érthetõ is, hisz a komikum a nevetségesnek, a mulattatónak, a kisszerûségeknek a világa, azokat pécézi ki, fricskázza meg, karikírozza ki, teszi nevetségessé.
Mi kölcsönöz esztétikai értéket ezeknek a negatív, de még nem bántó élethelyzeteket, furcsa tulajdonságokat ki-figurázó kisplasztikáknak? Alapvetõen a negatív karakter-jegyek, fonák élethelyzetek hipertrófiája, értõ eltúlozása, a jellem- és helyzetkomikumok maximális kiaknázása. A mûvész érzékeny barométere olyasmire is reagál, ami mel-lett mi, köznapi emberek észrevétlenül elhaladunk.
Nézzük csak ezt a parasztfejet! Mi kelti fel érdeklõdésün-ket láttán? Mindenekelõtt a kiugró csontozat, a cserzett bõr, a szokatlan határozottság, no meg a ráncerdõ... Ezeket ellenpontozza a hamiskás tekintet, a lelógó bajusz és a fé-lig nyitott száj. S már hallani is véljük a sokat tapasztalt öreg székely csípõs, szellemes megjegyzéseit, Tamási és Nyirõ csavaros eszû góbéinak könnyfakasztó tréfálkozása-it, az ártatlan kópéságokat. Pedig ezeknek az embereknek kemény munkával telnek a napjaik, hisz a Székelyföld amilyen gyönyörû, épp olyan szûkmarkú. Aki itt talpon akar maradni, annak olyan kitartással, elszántsággal, sõt fortéllyal kell tudni gyökeret ereszteni a sovány humuszba, mint a szírt fokán álló szél zúgatta fenyõnek.
A juhász testileg-lelkileg eggyé forr nyájõrzõ pulijával.
Botjára támaszkodva mélázik az idõ percegõ múlásán, hol derül, hol borul az élet keserédes ízein.
Amott egy robusztus férfi minden teketória nélkül ölbe kapja a szemrevaló menyecskét, így kíván elégtételt venni az élet nehézségein.
Irigykedve derülünk a két italozó cimbora széles jóked-vén. Ha ott lehetnénk, magunk is szívesen leheverednénk a szénacsináló paraszt mellé, aki - mellén keresztbe vetett villával - jólesõen sütteti hasát a ragyogó napsütésben. Em-ber és természet õsi egységét sugallja a kérõdzõ állat mel-lett békésen szunyókáló gazda. Életképek.
Különösen sokat mondó a Krisztus-feszület elõtt térdep-lõ öreg gesztusbeszéde: „Bár a mi kezünk nem a szögektõl
vérzik, mint Isteni Fenségedé, tenyerünket csak a fejsze, a kapa meg a kasza nyele kérgesítette keményre, tudd meg, Urunk, hogy minket, a Kárpátok ölelésében mostoha sorba süllyesztett szegény magyarokat is keresztre akartak, sze-retnének feszíteni a cseppet sem atyafiságos többségi hata-lom korifeusai... Mondj hát, kérünk, egy bíztató szót, adj elég erõt meggyötört testünkbe, hogy a sarkunkra állva, le-mossuk végre a ránk hazudott sok-sok gyalázatot. Hogy méltósággal nézzünk ellenségeink sunyi tekintetébe. Add, Urunk, hogy ûzöttekbõl egyenrangú, méltóságteljes felek lehessünk újra szülõföldünk, Erdély lankái, zúgó rengete-gei, rohanó vizû patakjai jussán!”
Így könyöröghet az Úrhoz - nevünkben is - ez az élet sú-lya alatt meggörnyedt öreg ember. Miközben mi e mûvek láttán arról gyõzõdünk meg, hogy a Trianon-i diktátum ör-vén körbeszabdalt, fájdalmasan megcsonkított anyaország határain kívül rekedt nemzettestvérekben nem csappant meg az élet- és az alkotókedv. S hogy tudatában vannak an-nak is, csak úgy maradhatan-nak meg, ha elitté válan-nak.
Fekete Pál mûvészi látásmódja nem rokontalan Erdély-ben. Szemléletében és a megformálás módozatait illetõen néhai Benczédi Sándor kolozsvári szobrász- és keramikus-mûvészhez áll legközelebb.
Czijék Lajos természetelvû és természetközpontú festé-szetének és Fekete Pál novellisztikus kisplasztikáinak alap-jainál ugyanaz az ars poétika áll: a nemzet (esetükben a székelység) feltétlen szolgálatának imperatívusza.
Reméljük és hisszük, hogy még sokat fogunk hallani róluk.
Confessio, 2002., 2.